Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
az antikrisztus árnyéka 3.rész
  2011-01-17 10:48:29, hétfő
 
 
Ritter Gaston: A zsidóság és az antikrisztus árnyéka III. rész

4. A sajtó.

Ha mindaz, ami a modern diplomácia vadállati lényében él,
a maga csupaszságában volna kimondva, a világ alig bírná ki a pokoli párbeszédeket.
A liberális (szabadelvű) sajtó évszázadok óta romboló munkát végzett
névszerint Bécsből is;
a fordulat forradalma utáni szennyáradatból
az istentelen zsurnalisztika démonjai emelkedtek föl.
(Dr. Eberle: SchönereZukunft I.)
A sajtó volt és ma is egyik legfontosabb segédeszköz
Ahasver kezében.
Régi idők óta végzi sátáni munkáját. Szadista gúnnyal állapítja
ezt meg Zion bölcse,
amikor a természet törvényét és csábító jelszót állít hallgatósága elé:

Hála a sajtónak,
hegyeket halmoztunk föl aranyból,
természetesen vér és könny áradata között...
(II. 7.)

Már régi idők óta a tömegek közé dobtuk
a szabadság,
egyenlőség, testvériség jelszavát.
Ezeket a szavakat azóta megszámlálhatatlan sokszor utánunk szajkózták...
Az állítólag oly okos és találékony nemzsidók nem ismerték föl
a bennük rejlő belső ellentmondást,
nem látták,
hogy a természetben nincsen egyenlőség,
mert a természet maga egyenlőtlennek alkotta az értelmet,
jellemet és tehetséget és törvényei alá rendel mindenkit. (I. 28.)

A fő az marad,
hogy a mi sajtónk által félrevezetett nemzsidók törhetetlenül ragaszkodjanak ahhoz,
amit a tudomány vívmányának tartanak...
Ezt az egész tudományt abba a ruhába öltöztettük,
melyre szükségünk van,
hogy a nemzsidók gondolkozását az általunk megkívánt mederbe tereljük.
Ne gondolják,
hogy ennek állítása csak üres szó.
Nézzék csak meg az eredményt,
melyhez mi segítettük
a darwinizmust,
a marxizmust,
a nietscheizimust.
Ezeknek a tanoknak erkölcsrontó hatása a nemzsidók lelkületére kétségen kívül áll
. (II. 23.)

Igen, kétségkívül, megvan ez az erkölcsrontó hatás!
Arcátlanul trónol kövér disznón az öreg Vénusz,
bűnös fején koronát visel és ünnepelteti magát,
mint a szépművészetek királynőjét.

A nők szemérmes méltóságát, melyet a kereszténység szült,
sárba tapossák, az anyák tömegesen gyilkolják meg nem,
született fiaikat és leányaikat és ez
a fehér halál könyörtelenül falja föl a népek jövő nemzedékének millióit,
mint a modern Moloch, melynek falánk torkába vetik a gyermekeiket.
A pokoli démon nevet az ilyen jól sikerűit ördögkísértés fölött és zsidói
a tömeggyilkosságot,
képmutatóan védik,
mint
anyavédelmet.
A zsidó sajtó állítja
és az oly okos és találékony árja faj gyorsan,
a legengedelmesebben négykézláb mászik,
hogy majomgyermeknek,
tűnjön és többé ne valahogyan Isten teremtményének.
Mind vakmerőbben hajt minket a zsidó rotációsgép egyre mélyebben
a durva önpusztítás anyagi és szellemi szakadékába.
És éppen az a sátáni bölcsesség,
hogy a nemzsidóknak önmaguknak kell elvégezni saját néptestükön
a pusztító munkát,
zsidó vezetés mellett.

Akármilyen zsidó irományt nyújtanak
a keresztény társadalom elé szellemi táplálékul,
szemeresztve fogadják és újból megrágják
a legborzasztóbb méregkeveréseket is.
És,
ha majd egyszer a legnagyobb ostobaságot kitalálták,
csak rajta!
Lenyelik azt is és kérődznek rajta.
Több zsidó, több világosság!

Halljuk tovább Zion bölcsének a bölcsességét:

A kormányok kézébe mérhetetlen hatalom volt letéve.
Ez a sajtó.
De a kormányok képtelenek voltak ezt a hatalmat felhasználni és
így a mi kezünkbe került.
A sajtó feladata abból áll,
hogy látszólag elutasíthatatlan követeléseket képviseljen.
Elégedetlenségeket ébresszen és tartson ébren.
A szabadságról szóló fecsegés az ő győzelmét a sajtónak köszöni.
Segítségével alkottuk meg befolyásunkat,
míg mi magunk a sötétben maradtunk (II. 5.)

Vakmerő újságírók és ügyes gúnyiratírók mindennap megtámadják
a kormányhivatalnokokat.
Ez a lealacsonyítása minden felsőbbségnek
a végleges összeroppanást készíti elő.
A dühös tömeg ütlegei alatt minden romba fog dőlni. (III. 4.)

A felsőbbséget szenvedélyes támadások célpontjává mi tettük.
Az államokból harctereket mi csináltunk és
már most lázongásban látjuk őket.
Hamarosan mindenütt zendülések és csődbejutások lesznek.
A különböző pártoknak mi szolgáltattuk a fegyvert a pártharcokhoz. (III. 3.)

A népet,
mely vakon hisz a nyomtatott szónak, minden magasabb osztály iránt mi töltöttük
el gyűlölettel, mert nem érti meg a különböző osztályok fontosságát. (III. 12.)

Csinos kilátások!
Mielőtt a keresztény kormányok föleszméltek,
a zsidó már bent ült a szerkesztőségi szobákban, kiadóhivatalokban,
levelezési-irodákban.
Hála a sajtószabadságnak az újságírás a társadalom bomlasztó elemévé vált.
Az egész világon ahol a nyomdafesték a türelmes papíron az emberiség átvarázslójává válik,
ez abban az értelemben történik,
mely a
Juda törzséből való oroszlánnak
nagyobb dicsőséget hoz, de a keresztény népek rovására...

Mily jó nép ez a bizonyos keresztény nép!

Naponta, óránkint elő engedik írni maguknak, hogy mi a kultúra, műveltség,
civilizáció.
Kegyetlen büntetés,
hogy ezeknek az embereknek, akik úgy vélik, hogy már semmit sem hisznek,
mindent hinniök kell,
amit ügyes föltalálással hinni parancsolunk.

Fülébe dudáljuk a népnek,
hogy az állam megkárosítása fenséges célt szolgál:
a népek boldogítását,
általános testvériesülés, egyetemlegesség és egyenlőség által. (III. 19.)

A nemzsidóknak beadtuk azt a meggyőződést,
hogy a haladás az ész birodalmába vezet.
Az észnek azon birodalma azonban a mi önkényuralmunk lesz,
mert ez bölcs szigorral fog elnyomni minden zendülést és a szabadelvűséget
az egész nyilvános életből ki fogja pusztítania. (III. 15.)

Európa népeinek egyike
csakhamar éhezni fogja hatalmunkat, gyilkosság és öldöklés által,
ez a terror uralma.

Ha ez a nép merészelne föllázadni,
úgy kínai, vagy japán ágyúkkal fogunk neki felelni. (VII. 6.)

Ebben az értelemben érinthetetlennek számít az orosz cár önkényuralma... t. i.
mint megrendíthetetlen főhatóság, mintha Istentől magától lenne adományozva...
Azért a cár
a pápa mellett egyetlen igazán veszélyes ellenségünk a világon. (XV. 5.)
Tehát a testvériesülés eszményi birodalma a közel jövőben elénk tárul és
a zsidó kényuralomnak kell az észnek ezt a birodalmát megalkotnia.
Erről a kényuralomról igazán takaros képet kapunk Szovjetoroszországban.
A máris kikristályosodott zsidóhatalom,
bizony csaknem példaképe egy zsidó észbirodalomnak, ahol bölcs szigorral
nyomnak el minden zendülést.
Itt egy egészen kicsiny zsidó felsőbbsége az önkényuralkodóknak tartja
az államot és társadalmat szorosan a kezében.
Például:
A népbiztosok tanácsának 22 tagja van, ebből 17 zsidó,
a külügyi hivatalban 16 diplomata közül 13 zsidó,
23 tartománybiztos közül 21 zsidó,
540 szovjetvezér közül 34 lett, 10 német, 12 amerikai, de 447 zsidó és csak 30 orosz.

Andronkins Aristid a szovjetkormányt a zsidó bosszú győzelmének nevezi,
mely magát úgy az orosz néppel,
mint a keresztény vallással szemben kitombolja.
(Így volt az 1922-23-as években.)

Az egyetlen igazi ellenség a pápán kívül az orosz cár és
vele együtt az orosz intelligenciának sok ezre, tehát el volna, intézve.
Már a japán háború éve számára,
1905-re volt Oroszország énnek az ész birodalmának kiszemelve.
Akkor azonban a forradalom balul ütött ki.
Az 1905. évi nagy zendülés titán a zsidó kivándorlók Amerikába
való özönlése állapítható meg.
Községükből,
kahal-jukból útravalóul a gyűlöletet és bosszúvágyat adták nekik és
így érkezik egy roppant kivándorló tömeg New-Yorkba.
Ott nagy,
teljesen szemita városnegyedekben megy végbe a tulajdonképpeni kiképzés,
ott fejlődik ki a zsidó forradalmi vezér államférfiúvá,
aki hivatva van arra,
hogy a cár és az orthodox egyház fölött győzelemre jusson.
Mindenek előtt a vezetőelemek kiválasztása és meghatározása megy végbe.
És amikor, 1917-ben az orosz forradalom megindult,
ők mind a helyükön voltak.
Minden észak felől érkező vonat, azon a nyáron, az orosz forradalmárok seregét hozta.
A zsidó népvezér
a vészharangnál dühöngött, a zsidó államférfiú megragadta a felső vezetést,
a zsidó hadtestparancsnokság karmaiba kerítette a hadsereget.
Néhány hónap alatt a tanácsköztársaság egész gépezete teljesen
a kiválasztottak kezében volt...
Most az orosz birodalom a zsidó terror korbácsa alatt vonaglik,
az orosz nép közben bolyong, vörös vérpárában...

De a terror és az orosz köd már régen túlnyúlik az orosz határokon.
Még szükség van az egész világ bolondítására,
ezért van kitűzve a harci zászló a kapitalizmus ellen...

A cél az egész világ.

A szovjetállammal el van érve a viliáguralom Jákob-létrájának első foka.
Az egész világon úgy éleződik ki a helyzet,
hogy a többi fok már nem marad merő képzelet.

Izrael egyeduralma a világ fölött.
(Eudoxius G. S. gróf.)
Izrael előmunkása a szabadelvűség, a liberalizmus volt.

A kormányokba a szabadelvűség (liberalizmus) mérgét mi oltottuk bele.
Az államok politikai szervezetet mi változtattuk meg.
Az államok a vérfölosztás halálos betegségében szenvednek.
Nekünk most már csak a halálküzdelem végét kell bevárnunk. (X. 11.)

A szabadság szava minden tekintély elleni lázadáshoz vezet;
még maga az Isten hatalma és a természet ellen is. (III. 20.)

Minden lehető irányzat hívei a mi szolgálatunkban állanak:
monarchisták, demokraták, szocialisták, kommunisták és más utópisták. (IX. 6.)

A közvélemény uralásához mindenekelőtt szükséges annak összezavarása.
Ezt úgy érjük el, hogy különböző oldalakról egymással
ellentétes nézeteket hangoztatunk.
Addig fogjuk ezt folytatni,
amíg a nemzsidók a különböző vélemények útvesztőjében semmiképpen
sem ismerik már ki magukat. (V. 15.)

A látszatnak olyannak kell lennie, mintha az általunk kiadott újságok egészen különböző irányzatokhoz tartoznának. Ez egyrészt bizalmat fog kelteni, másrészt ellenségeinket el fogja ámítani. Mit sem sejtve, lépre fognak menni és azután könnyű lesz őket ártalmatlanná tenni. (XII. 9.)

Végül a harmadik helyen azok a lapok fognak állani, melyek látszólag ellenzékben vannak velünk szemben... Valódi ellenségeink az ellenkezést igaznak fogják tartani és föl fogják födni előttük kártyáikat. (XII. 12.)

Ameddig alkotmány van, addig újságjaink a legkülönbözőbb irányzatokat fogják képviselni. Mini az indiai Visnu istenségnek, annak az újságkészüléknek is száz karja és száz keze lesz... Ezek a balgák! Azt hiszik, hogy pártjuk sajtójának nézeteit képviselik, pedig mégis csak azt a véleményt fogják nyilvánítani, mely a mienk, vagy amelyikről óhajtjuk, hogy az övékéi legyenek. És ők mégis azon zászló után fognak menni, melyet mi lobogtatunk előttük. (XII. 13.)

Ez a szabadelvűség (liberalizmus) vétke, hogy az államok szervezetét alaposan megváltoztatta és az embereket lázadásra vezette Isten, a természeti és emberi törvények ellen. A tekintély föl lett áldozva a tömeg bárgyúságának, ahol a pártgazdálkodás, mindent széjjelkerget. A zsidóknak azokban már csak a megkezdődött haláltusa végét kell bevárniok. Mindenütt és minden pártban el vannak már helyezve az aknák.

Óh, mi balga keresztények! Fölvilágosultaknak képzeljük magunkat, pedig csupán csak olyan nézetéket fejezünk ki, melyeket a zsidók nálunk akarnak, melyeket ópium gyanánt csöpögtettek belénk sajtójuk által. Ha egy keresztény uralkodó, egy keresztény államférfi csak ferde szemmel nézett egy szabadelvű újságra, azonnal megindult a dühlárma az egész világon: népelnyomás, a szabad emberi méltóság leigázása. Lenin nemcsak újságokat nyomott el, nem, ő embereket irtott ki tömegestől, úgy, ahogy az ember a poloskát pusztítja.(Eud. C. S. gr.) Amellett a cseka emberei, mint a megtestesült ördögök, szadista kedvtelésüket elégítették ki az áldozatokon, midőn szemük kiszúrása után a szemüregbe sósavat öntöttek, a megváltó lövés előtt levagdalták lábujjaikat, kesztyűlehúzást végeztek, vagyis, miután forró vízzel a kezeket leforrázták, lehúzták róla a bőrt, a nyelvet kivágták, az áldozatot az asztalon kardokkal szétvagdosták, a fiatalasszony ellen a földön, piszkos-ragadós vérben erőszakot követtek el, mellét levágták, stb., egyik sötét éjszaka a másik után következik ebben az ördögi mesterségben. Hol van a rémület kiáltása? Hol vannak a megbotránkozás magasba csapó hullámai? Az újságírás fáinak sudarai között minden csöndes, a zsidó sajtó berkeiben semmi hangot sem hallasz... Ha azonban Bécsben az újságárusítók olyan utcákon is eladnak keresztény lapokat, melyeken zsidók is járnak, azonnal elkezdődik a kiabálás: bűnös kihívás! Nekünk balgáknak, sajnos, máris azok után a zászlók után kell menetelnünk, melyeket Izrael nagykegyesen lobogtat előttünk! Miért kellett megengedni, hogy a zionista-kongresszust Bécsben megtartsák? Miért utazhattak a résztvevők az osztrák áll. vasutakon mérsékelt árú jeggyel?« De facto (tényleg) már is minden kormányt eltávolítottunk, bár de jure (jogilag) még sok fönnáll. De halljuk tovább:

Nekünk az összes népek között, a kormányok és alattvalóik között, minden országban szünet nélkül meg kell zavarnunk az egymáshoz való viszonyt és az embereket veszekedés és irigység, harag és gyűlölet, kemény nélkülözések által, amilyen az éhség és nyomor, annyira kimerültté kell tennünk, hogy semmilyen más segítséget már ne lássanak, mint a mi pénzünkét, a mi hatalmunkét, a mi uralmunkét. (X. 25.)

Minő faladata van ma a sajtónak?
A szenvedélyek fölébresztését, a pártharcok szítását szolgálja,
úgy, ahogyan azt a mi érdekeink megkívánják.
Felületes, hazug és sikamlós. (XII. 2.)

Most már foglalkozzunk külön-külön az egyes berendezésekkel, amelyeknek segítségével a kormánygépezetet az általunk kívánt vágányra tereltük. Ezekhez a berendezésekhez tartoznak: a sajtószabadság, a gyülekezési jog, a vallásszabadság, az általános választójog és még sok más egyéb dolog. Ha hatalomra jutottunk, mindezeknek a dolgoknak le kell kerülniök az emberiség műsoráról, vagy legalább is alapjából meg kell változtatni őket. (XI. 3.)

Az úgynevezett előrehaladott országokban megteremtettünk egy lélektelen,
sikamlós irodalmat, mely elrontja a jó ízlést. (XIV. 3.)

Egy tanítási mód már bevezetés alatt áll.
Ez az úgynevezett szemléltető tanításmód,
mely a nemzsidókat gondolatnélküliségre, engedelmes állatokká neveli.
XVI. 8.)

Ily módon lehetségessé vált nekünk, hogy az igazságszolgáltatást, a sajtót és a legfontosabbat, az ifjúság nevelését, a kultúra művelését, a mi elveink szerint befolyásoljuk. Mi a nemzsidók ifjúságát tévútra vezettük, elbutítottuk és megrontottuk. (IX. 11. 12.)

Rá kell kényszerítenünk az ellenséges kormányokat,
hogy életbe léptessék azokat a rendszabályokat,
melyek a mi nagyarányú tervünk keresztülvitelére,
melyek már győzelmes céljukhoz közelednek, szükségesek.
Ezt a közvéleményre való nyomással érjük el,
melyet mi csinálunk a sajtó nagyhatalom segítségével. Kevés kivétellel,
mely szóra sem érdemes, a sajtó már teljesen a mi kezünkben van.
(VII. 5.)

Itt a héber sajtó hatalma teljének képéről van szó, az első 20 évben. Berlin lapjainak háromnegyed része a zsidók tulajdonában volt, még pedig miniden igazán, nagy lap. A legnagyobb német kiadóválIalatok (Ullsetein, Mosse) zsidók. A nagy levelezési irodáik (Wolf, Hirsch-Herold és Presstelegraph). Ábrahám fiaié. Az egész hírmondószolgálatot 8 tizedrészben zsidók vezetik. Bécsben jó 90 százaléka a sajtónak zsidó; természetesen hirdetések, és apróhirdetések is. Magyarországon az újságok 80 százaléka a Juda törzséből származó oroszlán tulajdona. Ugyan azt a képet nyújtja Paris. A világlapok: Temps, Gaulois, Figaro, Petit Parisien állanak a zsidó lapok élén. Az olasz sürgönyügynökég, Angezia Stefani, a Jákob fiai közül való Friedländer és Mayer tulajdona. Angolországban és Amerikában ismét ugyanaz a kép, ugyanazok a neveik, mint; Strauss, Adolf Ochs, Pollak, Kantor és Cohen. Hogy a szociáldemokrata sajtót mindig és mindenhol zsidók irányítják, ez legfeljebb még a munkások előtt ismeretlen. Így hát Zion bölcse nem nagyított, amikor azt állította:

kevés kivétellel a sajtó már teljesen a kezünkben van:

a sajtó nagyhatalom.

Szellemi életűnek kifejezője, a szó, többé nem a mi tulajdonunk, hatalmi szabadalma a zsidóknak. Színházi, irodalmi- és művészeti folyóiratok túlnyomó részbeni zsidó kézben vannak. Különösen a színházban kezdte már ki a keresztény közönséget egy borzasztó romboló munka és napról-napra jobban elfajul, egyre végzetszerűbben elpusztítva mindent, ami előttünk szent és értékes volt. A művészet nevében az intézmény kloákává vált. Izrael a sajtónak minden ágával polypkarokként öleli át a világot és a nagy levelezési-irodák, mint a mérges pókok ülnek: a népek tarkóján és mérgüket azoknak hátgerincébe ojtják be. Meghódított, álúton megszerzett hatalmában büszkén mondja a bölcs:

Ehhez tartozik t. i. az általános emberi jogok elmélete is.
Elérhettük volna-e másképpen, hogy a nemzsidó népek államaiban
a rendetlenség mindjobban tért hódítson?
Legbiztosabb módja azoknak a szenvedélyeknek a fölszabadítása volt,
melyek, ha egyszer szabaddá váltak,
föltartóztathatatlanul elvégzik Tomboló munkájukat:
a fegyelmezetlenség, az önkény és mindenek ellőtt a béketűrés! (XVIII. 11.)

Ebből a célból dicsőítettük a forradalmárok vértanúságát
a sajtóban, beszédeikben és jól szerkesztett tankönyvekben,
mintha a közjóért áldozták volna föl magukat.(XIX. 4.)

Egész Európában egyenetlenkedést, nyugtalanságot és kölcsönös ellenségeskedést kell létrehoznunk. Szóbeli megbeszéléseknél és tárgyalásoknál, nagy ügyességgel és fortélyossággal kell eljárnunk, míg a hivatalos írásváltásnál az egyszerű becsületesség mezében kell megjelennünk. (Gondoljunk csak a különböző fehér, piros, sárga, zöld, kék könyvekre.) Ezen a módon a kormányok és népek egykor még mint az emberiség megváltóit és jótevőit fognak dicsőíteni. (VII. 2, 3.)

...Azután egy világháborút kell lángra lobbantanunk.
Hatalmunkat különösen Európa,
egyik népe fogja megérezni gyilkosság és öldöklés által,
mely a terror egyik uralma. (VII. 6.) (Talán Oroszország?!)

Miután ezeket az 1897-ből származó, jámbor üdvözítő-terveket,
mint valóságot, jórészt már magunk előtt látjuk,
csak nem beszélhet hamisításról és nem kerülheti el senkinek figyelmét
az egységes zsidó vezetés.
A valósággá vált példák hangosan szólanak hozzánk:

Ezek a jegyzőkönyvek teljesen komolyak.
A rombolómunkát csakhamar tervszerűen befejezik.
Csak a zsidóknál nem szabad a sátáni munkának megkezdődnie.

Mialatt mi a nemzsidóknak a szabadelvűségről (liberalizmusról) szónokolunk,
saját népünket és saját ágenseinket vasfegyelem alatt tartjuk...
Elértük azt,
hogy a szabadkőműveseknél az intézkedéseinkkel szembehelyezkedő
minden ellenvetés már csirájában el lesz fojtva. (XV. 13.)

Éppen az antiszemitizmusra van szükségünk,
hogy testvéreink alsó osztályait rendbe tartsuk. (IX. 3.)

És, hogy ha majd a népek Judát, mint jótevőt és megváltót fogják dicsőíteni,
ha a Dávid házából származó uralkodó fog egyszer trónolni,
mi lesz akkor?
Akkor már nem kell sajtószabadság, nem emberi jogok, nem gyülekezési-szabadság,
nem vallásszabadság, nem választójog és sok minden egyéb már nem kell.
Azért ezek a dolgok a zsidó kormányzástól ki lesznek törülve.

Az újságírást korlátok közé fogjuk szorítani
és a gyeplőt szorosan fogjuk tartani.
Éppen így fogunk eljárni minden más sajtótermékkel.
A sajtónyomdát, mely most az államnak nagy kiadásokat okoz,
kormányunk egyik jövedelmi forrásává fogjuk tenni, bélyegilleték és magas kaució által.
Tekintet nélkül pénzbírságokat fogunk szedni.
Senkinek sem lesz szabad büntetlenül sérteni a mi kormányunk hibázhatatlanságának
a dicsőségét. (XII. 3.)

5. A munkás.

Szép szolgálatokat tett, bevallottan, a sajtó a zsidóknak. Ez különösen a munkáskérdésben jut nyilvánosságra. Remekül sikerült a zsidósajtónak az »unsere Lait«-jaikat, (»a mi embereink«-et) a munkástömegeiknek népboldogítókként bemutatniuk. A szociáldemokráciát a zsidók csinálták és többféleképpen vezetik. Németországban Marx, Eisner, Kautsky, Singer, Luxemburg és társaik csinálják. Ausztriában az Adler, Austerlitz, Breitner, Glöckel, Deutsch és társiak, Kiss, Friedlander, Oppenheim és mások. Magyarországot Diner-Dénes, Pollák, Lichtenstein, Kun, Kunfi, Szamuely stb. boldogította. Franciaországban Lafargue, Meyerheim, Blum, stb. működnek; a nép jólétén. Angolországban ezt Abrahams, Ben Tillet, Bernhard Shaw, stb. teszik. Ugyanezt a képet, nyújtja Amerika. Ezen kísérleti módok megállapításainak azonban koránt sincsen annyi értéke, mintha a zsidó maga vallja azt be:

Mi úgy lépünk föl, mint a munkásosztály megmentői,
akik azért, jöttek, hogy elnyomatásukból fölszabadítsák őket,
miközben arra kényszerítjük őket, hogy szocialista, anarchista,
kommunista táborunkhoz csatlakozzanak,
kiket azután azon ürügy alatt, hogy az általános testvériesülést szolgálja,
állandó segítségünkben részesítünk. (III. 7.)

Hogy a tömegeket megakadályozzuk abban, hogy vezetésünk alól magukat kivonják, minden időben szoros összeköttetésben kell maradnunk a tömeggel, legyen az közvetve, vagy megbízható segédeszközeink által. (IX. 9.)

Csak kis ideig kell a népet egyedül uralkodni hagyni, hogy általános összeomlást idézzen elő. Nézeteltérések keletkeznek, melyek csakhamar szociális harcokká fajulnak. Az állam kigyullad és az államtekintély elhamvad. Csak legyen valamely állam kimerült a belső megrázkódtatásoktól...
mindenestre menthetetlenül elveszettnek tekintendő, a mi hatalmunkban van. (I. 6, 7.)

A szabadságnak elmosódott elképzelése tette nekünk lehetővé,
hogy a tömeggel elhitessük, miszerint a kormány tagjai nem egyebek,
mint a nép megbízottjai,
mely az ország tulajdonképpeni ura és hogy ezek a megbízottak kicserélhetők,
mint ahogyan az ember kesztyűt vált. (I. 33.)

Így, a képviselők által, akik elfecsérelték idejüket, elválasztottuk az uralkodót és népét egymástól. Mivel az uralkodók nem tudnak többé alattvalóik szívéhez férkőzni, képtelenek rá, hogy összeköttetésben legyenek a néppel így általunk elválasztva, úgy a királyi hatalom, mint a tömegek hatalma, elvesztette jelentőségét, önmagában mindegyik tehetetlen, mint a vak bot nélkül. (III. 2.)

A nemzsidó intelligenciának a tömegek vak erejével való egyesülése reánk nézve veszedelmes volna. Mi azonban megtettünk minden szükségintézkedést, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk. A kölcsönös ellenségeskedés falát állítottuk föl e közé a két hatalom közé. Így a tömegek vak ereje a mi támaszunk marad. Mi, és egyedül mi leszünk a vezérei, hogy őket, mint eszközöket terveink keresztül viteléhez fölhasználjuk. (IX. 8.)

Oroszországban a zsidók ezt az elméletet mar keresztülvitték. Az orosz intelligenciát a szó szoros értelmében kiirtották a tömegek, melyeknek mindent el kell söpörniük, ami a zsidók útjában áll. Ők, és egyedül ők ott a vezetők, mint az előbb idézett számok mutatják. Ők egyedül teszik a tömeget szadista eszközökké zsidó sátánterveikhez; a mit sem sejtőket, akik csak most lettek igazán szabadságnélküliekké, szellemileg szegényekké, vagyontalanná.

Ford a már említett művében,
A nemzetköz zsidó-ban írja Zion bölcseinek jegyzőkönyve alapján
Oroszországban lejátszódik a színjáték,
hogy hogyan lesz egy nemzsidó alsóbb osztály,
zsidó vezetők által, egy nemzsidó felsőbb osztály ellen vezetve. (123. old.)
Nemzsidók válnak néptársaik lemészárlóivá, zsidó érdek miatt.

A tömegek törtetésének egyetlen célja az arany hajhászása lesz. Belőle, az általa elérhető anyagi élvezetek miatt, egész kultuszt fognak űzni. Ha majd a dolgok egyszer ennyire megértek, akkor az alsó néposztályok, egyedül gyűlöletből, a privilegizált társadalmi osztályok ellen támogatni fognak minket riválisunk elleni harcunkban a hatalomért,
vagyis követni fog a nemzsidó intelligencia elleni harcban. (VI. 6.)

Értünk a művészethez, amellyel a tömegek és egyesek irányíthatók, még pedig kigondolt eszményprogramokkal és jelszavakkal, kommunista teóriákkal. (V. 5.)

De a művészethez is,
minden nemzsidót a proletariátus soraiba letaszítani,
mert akkor meg kell hajolnunk előttünk, hogy egyáltalán, élhessenek. (VI. 5.)

Ezért:
Gondoskodni kell arról, hogy minden államban kívülük csak a proletariátus tömege legyen,
továbbá... egy nekünk engedelmeskedő rendőrség és véderő« (VII. I.)
(Mint pld. a vörös-hadsereg Oroszországban, a Köztársasági-Védszövetség Ausztriában.)

Hogy a valódi tényállást a nemzsidók időnek előtte föl ne ismerjék,
látszólag a munkásosztály érdekeit szolgáló fáradozások álarcába fogjuk azt öltöztetni
és nagy gazdasági előharcot fogunk kifejteni. (VI. 9.)

A mi szolgálatunkban áll a tömegek zabolátlan hatalomvágya, kielégíthetetlen sóvárgása, égő bosszúszomja és elkeseredett gyűlölete. Ezzel mindent letipró terrort fejtünk ki. (IX. 5.)

A tömegek a szociális kérdések nemzetközi megegyezések alapján való megoldása
után sóhajtóznak...
Ki vannak nekünk szolgáltatva: mert a nemzetközi pénz a mienk.

Ezek a széles tömegek nehéz munka és szegénység által sokkal jobban és biztosabban be lesznek fogva, mint egykor a rabszolgaság és jobbágyság idejében... Mi nekik költött, életbe nem lépő jogokat osztottunk. Mindezek a népjogok, csak elméletben állanak fönn és sohasem lehet őket a gyakorlatba átvinni. A valóságban az alkotmány a proletárnak nem ad más előnyt, mint szegényes morzsákat, melyeket asztalunkról odavetünk neki, kárpótlásul azért, hogy segít nekünk akaratunkat keresztülvinni. A köztársasági jogok csak gúny a számára, melyek elrabolják tőle a biztos létfönntartás engedményét és függővé teszik őt sztrájkoktól és kizárattatásoktól. (III. 5.)

Csakhamar csőd és zendülés lesz mindenütt... Minden össze lesz rombolva a dühöngő tömeg ütései által«. (III. 3. 4.)

A mi érdekünk a nemzsidók degenerálása. A mi erőnk a munkásság állandó rosszul tápláltsága és gyöngesége... A nyomor és a belőle származó gyűlölet teszi nekünk lehetővé, hogy a csőcselék... fölötti tetszésünk szerint rendelkezzünk és azokat, kik utunkban áljának, összezúzzuk... A tömegek mindent el fognak söpörni, ami reánk nézve akadály lehetne. (III. 8. 9. 10.)

Oroszországban immár elsöpörték: a,nemességet, az intelligenciát, a papságot.

Miután bizonyos titkos eszközökkel és aranyunk segítségével majd előkészítettünk egy általános krízist, egyidőben Európa mindem országában munkások tömegét fogjuk az utcára dobni. (Munkanélküliség!!!) Ezek a tömegek lelkesedéssel fogják azoknak a vérét kiönteni, akiket együgyűségükben és tudatlanságukban fiatalságuk óta irigyeltek. (III. 13.)

A nemzsidók a bárányok és mi a farkasok. Hiszem tudják, hogy a birkák mit csinálnak, ha a farkasok betörnek. A nemzsidók is be fogják hunyni szeműket és csöndben lesznek. (XI. 5.)

Ezekhez a zsidószavakhoz még néhányat fűzni; annyit jelentene, mint a tengerbe vizet önteni. A véres képnek csupán, másik oldalát kell megtekintenünk: t. i. hogy mi lesz, ha a mór megtette kötelességét, ha a tömegek mindent elsöpörtek, ha azok vérét lelkesedéssel kiontották, akiket a zsidóság halálra szánt.

Szükségtelen mondani, hogy hiába fognak arra várni, (minden szabadságra.) Mire találtuk volna ki egész programunkat... mint, hogy kerülőúton elérjük azt, ami egyenes úton szétszórt népünk számára elérhetetlen volna ? (XI. 5.)

A nemzsidók első pillanattól kezdve, amikor az ijedelem, és meglepetés alatt állanak, meg kell értenünk, hogy nekik nincsen többé mondanivalójuk hogy mi egy csapásra az egész hatalmat magunkhoz ragadtuk és semmi körülmények között sem vagyunk hajlandók azt velük megosztani, el vagyunk határozva és képesek is vagyunk minden manifestációt, tüntetést minden időben és akármely helyen ellenállhatatlan erővel elnyomni (XI. 4.)

Könyörtelenül kifogunk mindenkit végeztetni, aki uralmunk ellen föllázad. Mindem új, titkos szövetség megalapítása is halállal fog büntettetni. (Oroszországban a halálbüntetés el van törülve, csak reakcionáriusok és ellenforradalmárok számára nem.) ...Az áldozatok számát nem lehet tekintetbe venni... Valamely kormány legbiztosabb támasza, tekintélyének megingathatatlansága (XV. 2. 4.. 5.)

Ezek a nemzsidók! Olyannak mutatkoznak,
mint a tigriseik, lelkük azonban birkaszelíd és fejük üres...
Törvényhozásunk főalapelve az lesz:

engedelmesség a felsőséggel szemben,
mely elvnek a legszigorúbb betartását fogjuk megkövetelni.
Ezzel meg fog szűnni minden visszaélés...
Ez megerősíti és megpecsételi a mi hivatásunkat mint választott népét,
mint magasabbrendű lényekét,
ellentétben a nemzsidókkal... (XV. 12. 15. 17.)

Alaposan ki fogjuk űzni a szabadelvűséget (liberalizmust)... A mi önkényuralmunk minden irányban erőteljesen fog föllépni... A talán aránytalanul keményen büntetettek elesnek, mintegy katonák a közigazgatás harcterén, a tekintély, elv és törvény szolgálatában. (XV. 24. 26. 19.)

Így hát az emberek javára az erősebbek akarunk lenni. Mint ilyeneknek, kötelességünk tétovázás nélkül, mindazokat föláldoznunk, akik a miáltalunk fölállított természetes társadalmi rendet zavarják. Elijesztő példákban nagy nevelőhatás rejlik. (XV. 29.)

A fönálló kormányok immár csak nehezen tudják magukat fönntartani oly társadalom közepette, melyet mi teljesen elerkölcstelenítettünk, mely még Isten hatalmát is tagadja... Uralkodónk az anarchiának ezt a mindent fölemésztő lángját el fogja fojtani. Ezt a társaságot, ha szükséges, vérfürdőbe fogja fullasztani, hogy mint jól rendezett sereget, ismét életre engedje kelni. (XXIII. 6.)

Hasonló kijelentéseket és oktató mondatokat még sokáig lehetne idézni Zion bölcseinek könyvéből. De ennyi is elég lehet. A kép már így is elég véres. Az adójellegre vonatkozóan a bölcs, a következőket is mondja többek között hallgatóinak:

Mindennél jobb adókivetési mód a progresszív jövedelmi adó behozatala...
A nyilvános szükségleteket azoknak kell födözni,
akiknek a teher nem fáj és akiknél be lehet valamit hajtani.
Ez az intézkedés a szegények gyűlöletét a gazdagok ellen ki fogja oltani.
Sőt inkább úgy fogják őket tisztelni,
mint az állam fönntartó pilléreit,
a béke és a gazdasági fejlődés hordozóit. (XX. 3. 7. 8.)

Amint a hatalom kezünk között között lesz, az a szolgálat,
melyet a munkanélküliség nekünk tett, fölöslegessé válik és
el fog tűnni. (XXIII. 3.)

Miért nem szabad az adórendszernek ma így berendezve lennie? Nem szabad elfelejtenünk, hogy a leépítés korszakában élünk, melyben előbb mindent rendetlenségbe kell dönteni s mindent proletarizálni. Volt már egyszer ilyen megbecsült támasza az államnak, hordozója a békének és hordozója az anyagi gyarapodásnak: a nemességünk. Az előbbi évszázadokban a nemesség kormányozta a királlyal az államot, csinálta a politikát és gondoskodott rendről és népjólétről. Ez alaposan másképpen lett. A bölcs szavaiból kivesszük, hogy az egyik, zsidó-programpontot mennyire keresztülvitték már. A zsidóknak itt rést kellett ütniük és ezen keresztül az arisztokrácia szent városába benyomulniuk. Ezt nevezi a bölcs a legnagyobb győzelmüknek.

A nemzsidók arisztokráciája mint hatalom el van távolítva.
Ebben a tekintetben többé nem kell vele számolnunk.
De, mint földbirtokos, kényelmetlen nekünk...
Ezért földbirtokától kell őt megrabolnunk...
Képtelenül régi hagyományaival,
szakítani és megszokott életformáit korlátozni
s a nemesség csakhamar tönkre lesz téve. (VI. 3. 4.)

A tényleges siker kötetnyiket mond. A nemességi népszipolyozók-at mindenütt kisajátították a nép javára. Mily szép hangzásúak is: agrárreform, földbirtokreform. Oroszországban a nép kisajátította a nemesi vagyont és a zsidók immár kisajátították a népvagyont. Csak különböző fokai a Jákob-létrájának. Egyik ilyen kisajátítás, politikai kisajátítás, Jákob-létrájának egyik foka, a jegyzőkönyvek szerint: a Népszövetség is.

Az ellenség kényszerülve lesz,
minket nemzetközi tejhatalmakkal fölruházni,
mely nekünk módot fog nyújtani a világ minden kormányhatalmának békés úton
való felszívására és egy felsőkormány alakítására.
Legelőször a meglévő kormányok fölé egy monstreszervezetet fogunk helyezni,
melynek
államok fölötti kormányzata lesz majd a neve.

Mint a horgokat fogja ez az óriási szervezet minden irányban kinyújtani karjait,
úgy,
hogy minden nép kényszerülve lesz magát neki alávetni. (V. 19.)

Azután államok fölötti hatalmunk ki fogja kapcsolni
a népek nemzetközi önrendelkezési jogát és éppen úgy fogja
kormányozni kormányaikat,
mint ezek kormányozzák alattvalóikat,
amennyiben ezek egymáshoz való viszonyát szabályozzák. (II. 1.)

Ez a monstreszervezet már létezik,
egyelőre azonban még nem államok fölötti kormányzat a neve,
hanem
Népszövetség
és máris a kormányok egymáshoz való viszonyát szabályozza valamelyest.
A nemzetközi teljhatalmak is föltalálhatok
már a Népszövetségben, bár még csak embrió alakban.
A világ urának csillaga már
a politikai látóhatár fölött áll. Ami a politikai teljhatalmakból
a népszövetségben még hiányzik,
tehát még nem jutott hivatalosan osztályrészül a zsidóságnak,
ezeknek nem-hivatalosan
mégis
birtokában vannak és a valóságban csöndben gyakorolják ezeket a teljhatalmakat,
az egész,
földkerekséget átfogó szabadkőműves-páholyaik szervezetével.

A zsidó plutokrácia rádobja köpenyét
a népek csupaszra rágott mezítelenségére,
melyet kizsákmányol.
(Gr. E. S. Eud.)

 
 
0 komment , kategória:  az antikrisztus árnyéka 3.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 784
  • e Hét: 5050
  • e Hónap: 18327
  • e Év: 338359
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.