Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
szeretettel
  2010-03-24 08:37:58, szerda
 
 



Vékony Andor:
Meditáció

A belső csendben
halk szavak hallatszanak
a csend szavai
 
 
0 komment , kategória:  Faelivrin: Csend  
csend
  2010-03-24 06:48:35, szerda
 
 



Faelivrin: Csend

Mi a Csend? Olyan megfoghatatlan és rejtélyes, akár aki vagy ami okozza.
Lehet egyáltalán csendet okozni? Lehet.
A csend sokféle lehet, megtapasztalhatjuk ezerféle helyzetben. Mit nevezünk
csendnek? Azt a nyugalmat, ami akkor tölt el minket, mikor semmit sem
hallunk magunk körül? A csend tiszta és szent dolog. Képes nemes
egyszerűségében gyönyörűbb lenni, mint akármilyen hang. Két hang közt, ami
gyönyörködtet, ismét csend van. Ha hallgatunk valamit, akkor a csendek
között megbúvó hangokat figyeljük.
Csend. Furcsa dolog. Ha kimondod: csend, megtöröd, akarva, akaratlan. A
csend minden alapja. Csend nélkül nincs hang, viszont hangok hiányában a
csend az úr.
A csend valamilyen megfoghatatlan dolog, amit kicsik vagyunk értékelni.
Kicsik vagyunk megérteni. Előbb létezett, mint akármi más: istennel együtt
született, de lehet, hogy még előtte. Egyenértékűségük nem tartott soká:
isten megteremtvén a hangot, új távlatokat nyitott, amivel a csend nem volt
képes vetekedni. Mivel isten maga is testetlen hangokból, gondolatokból áll,
a világba is azt töltötte.
Igazi csend csak a teremtés előtt létezhetett. Azóta gondolatok töltik be a
helyét. Már nincs csend, ami talán nem is baj igazán. Mi is hangok vagyunk,
sok kicsi hang, amelyek együtt egy hatalmas zenét alkotnak. Mind különböző,
és mégis egyforma, minden kicsi együtt alkot valami újat. Mindenben jelen
van a hang. Egy kis darabka abból, amit teljes tökéletességében csak isten
birtokol. Minden gondolatunk egy-egy hang, minden rezdülésünk apró új színt
próbál vinni a muzsikába. Abba, ami egyszerre magas és mély, szomorú és
vidám. A dallam, ami mindig változik, és mégis ugyanaz marad.
Csak a díszítések mások. Mert mindig vannak díszítések, amik nem engedik,
hogy a dallam egyhangúvá váljék. Ilyenek lehetünk mi is, ha igyekszünk jó
életet élni. Önmagunk csendjére, amit a hang mellett ugyanúgy magunkban
hordozunk, figyelnünk kell, mint hangjainkra. Mert mindenki egy kis trilla,
egy utóka, egy kis díszítés. Ezek is ezerfélék lehetnek, függően attól, hogy
hol kapnak helyet. A dallamban egy trilla csak egy apró dísz. Viszont, ha
önmagában szólal meg, maga a dallam.
A hang maga az élet. Magunkban hordozzuk, várva, hogy bejátszhassuk egyetlen
trillánkat: az életünket.
A csend sokak számára nyugalmat hordoz. Másoknak feszültséget, mert félnek,
hogy a csendből kihallik majd hangjuk. Megint másoknak kísértés. Kísértés
arra, hogy megtörjék. Hogy legyen lehetőségük bejátszani életük trilláját.
Ami megint sokféle lehet. Lehet harsány és erős: ám azok csak nagyon rövid
ideig tartanak. Lehet lassú és nyugodt.
A harsány és erős életek kitűnnek a muzsikából, ám rendszerint nagyon rövid
időre.
A szelíd és lassú életek nem hallanak ki, de éppúgy jelen vannak, és építik
a zenét, mint lármás társaik, észrevétlenül.
Nehéz szépen trillázni. Megtanulni azt, hogy hogyan hallatsszon ki, de ne
haljon el pár másodperc alatt. Élni sem könnyű. Jól élni pedig nehéz. Hiába
trillázol finoman és gyönyörűen, ha körülötted mindenki harsog: nem vesznek
majd észre.
Ám, ha te igyekszel kitűnni, lehet, hogy a halk zenéből harsány hangod
túlontúl kihallatszik majd, sértve ezzel a hallgatóság fülét éppúgy, mint
muzsikustársaidét.
Nehéz eltalálni a jó arányt. Ám sokszor csak egy díszítésre van
lehetőségünk. Azt kell úgy eljátszani, hogy örömet okozzunk vele társainknak
éppúgy, mit saját magunknak.
Nehéz feladat, de nem lehetetlen. Sokaknak nem csak egyetlen lehetőségük
van. Jobban mondva nekik is csak egy van, csak újból belekezdenek. Ha el is
rontották az elejét, a végére még gyönyörűvé válhat. Ne essünk kétségbe, ha
rosszkor vagy rosszul léptünk be: ha társaink türelmesek, és mi is azok
vagyunk velük, gyakorolhatunk, békében.
Ha már úgy érzed, a trilla tökéletes, eljátszod, és utána csended lesz. A
többiek lehet, hogy tovább játszanak, de te nem. Ezért mindig igyekezz úgy
trillázni, ha eljátszottad, önfeledten élvezhesd saját csended, amíg a
többiek tovább játszanak, tudva, jó munkát végeztél.
Mert eljön a te csended is, mint mindenki másé, mikor még kicsit élvezheted
a többiek muzsikáját, de te már nem tudsz segíteni. Látni fogod, hogy
érdemes volt játszanod, mert lehet, hogy az az egyetlen hang, amit te, és
csak te játszottál, új irányba viszi a dallamot. Nem lehet tudni. Ha ez
sikerült neked, akkor hallgasd trillád eredményét, élvezd a többiek zenéjét,
lehet, hogy felismered benne a sajátodat, amit megtanítottál valaki másnak
is, hogy folytassa, amit te elkezdtél. Akkor már nyugodtan várhatod, hogy a
csend magához öleljen.
 
 
0 komment , kategória:  Faelivrin: Csend  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2975
  • e Hét: 18204
  • e Hónap: 63276
  • e Év: 2004556
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.