Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
...... a vörös lélekfertőzés!
  2011-01-20 11:41:49, csütörtök
 
 

Bosnyák Zoltán: Gondolatszabadság és lélekmérgezés

Széchenyi:
,,....lesz köztünk elég, kinek kezében a sajtójog, ezen legszebb emberi jog,
a gyilkosnak gyilkánál és a gyújtogató kanócánál nagyobb átokká fog válni."

Egy csomó könyv,
kisebb-nagyobb füzet fekszik előttünk. Valamennyit az 1934-iki év könyvtermelésének
gazdag és bőséges terméséből válogattuk össze.
Színük és belső formájuk sokféle, mert más-más kiadó bocsátotta őket útjukra
s más-más nevű írók tollából származnak.

Ezekben az írásokban tehát külső látszatra nincs közös vonás;
semmi sem mutat arra,
hogy közöttük bármiféle kapcsolat is lenne. Csak ha olvasgatni kezdünk bennük,
csak akkor vesszük észre, mennyire hasonló a világszemléletük
s hogy valamennyi közös eszme- és szellemforrásokból táplálkozik.
Akármilyen kérdéssel foglalkoznak is ezek a könyvecskék,
az eszmeközösség a legbensőbb kapcsolatot teremti meg közöttük.
Az egyik úti riport,
a másik külpolitikai kérdésekkel foglalkozik, a harmadik szociológiai vagy
társadalompolitikai problémákat fejteget,
de mindegyiknek minden oldalán és minden sorában leplezetlen nyíltsággal,
vagy óvatosan a sorok közé bujtatva,
ott lappang a radikális, az orthodox marxizmusnak és bolsevizmusnak,
mint egyedül üdvözítő és világboldogító társadalmi,
gazdasági és politikai berendezkedésnek, vakmerő feldicsérése,
szemérmetlen felmagasztalása.

Ismeretlen kiadók,
titokzatos kiadóvállalatok cégjelzik ezeket a könyveket, de ha az ember elolvassa
s egymás mellé rakja őket, nem tud attól a gondolattól szabadulni,
hogy itt a kommunista propaganda egységesen irányított,
tervszerűen vezetett és szervezett megnyilvánulásával állunk szemben.
A gondolatszabadság nevében és a tudományosság tógáját magára öltve,
a legszélesebb körű nyilvánosság szemeláttára,
senkitől és semmitől nem zavartatva folyik a vörös lélekfertőzés!

Be kell ismernünk,
hogy az agitációnak erre a veszélytelen és mégis eredményekkel kecsegtető útjára lépni,
nem is volt rossz gondolat.
Hiszen
a főváros könyvkereskedelmének túlnyomó része zsidó kézben összpontosul,
úgyhogy alig-alig van könyvkereskedés,
amelyiknek
kirakatában feltűnő helyen ott ne találnók ezeket a bolsevista szellemi termékeket.

Nézzük meg kissé közelebbről ezeket a vörös propagandaírásokat.
Itt van mindjárt Egon Erwin Kisch hírhedt riportkönyve:
Amerika, Khína, Oroszország.
Ez a félig magyarországi, félig cseh származású zsidó különben
az Egyenlőség munkatársai közé tartozik s egyike azoknak,
akikből a nemzetközi zsidó szolidaritás nagy írót, híres embert csinált.
Újságíró,
aki a szovjetrendszert dicsőítő írásainak jutalmául a moszkvai egyetemen katedrát kapott.
Riportjaiban nincs semmi valószínűség,
hemzsegnek a vaskos túlzásoktól s a ferdítésektől.
Írásaiból hiányoznak az eredeti meglátások, az élet lüktetése, a benyomásoknak,
az élményeknek színes, szemléletes elbeszélése.
Szellemessége félszeg, képei amelyeket elibénk vetít, torzképek.
Miután a riportert lépten-nyomon háttérbe szorítja az agitátor,
mondanivalóit nem tudjuk komolyan venni.

Az amerikai nagyipar munkást kihasználó,
a munkaerőt kizsákmányoló, az embert géppé alacsonyító,
a lelkiismeretlen széria-rendszerre felépített üzemi politikáját már Kisch előtt is nagyon sokan tanulmányozták és nagyon súlyos bírálatban részesítették.
Amit tehát ezekről a dolgokról elmond,
az egyáltalán nem új s nem is érdekes.
Annál feltűnőbb azonban s a fajtestvéri kapcsolatokkal könnyen megmagyarázható,
hogy ugyanaz a Kisch,
aki olyan erőteljes szavakkal bélyegzi meg a gyáriparnak csak a profitra törekvő önző
és lelketlen munkamódszerét, észre sem veszi a mai Amerika gazdasági életének másik rákfenéjét,
a new-yorki zsidó tőzsde- és bankkörökben felgyülemlett hatalmas
spekulációs tőkét, ennek visszaéléseit,
üzelmeit, a dolgozó rétegek életerejét elsorvasztó élősködését.
Gyanakodva, kételkedve olvassuk Kischék kifakadásait a megsemmisítésre ítélt
liberális kapitalizmusról.
Hiszen nekik,
a zsidóságnak, jelentős szerepük volt nemcsak életre hívásában, de túlfejlődésében is.
A mai kapitalizmus arculatáról elsősorban a zsidó népiség és szellemiség jellemvonásai
olvashatók le.

A khínai kuli szenvedése,
nyomora is csak addig és csak annyiban érdekli Kischt, amíg ezeknek
a szánalomra méltó páriáknak nélkülözéseit a japán és angol imperializmusra tudja visszavezetni.
Ez a két hatalom ugyanis a legéberebb figyelemmel kíséri a Szovjet távol-keleti politikáját,
terjeszkedési törekvéseit pedig minden eszközzel megakadályozza.
A nankingi khínai kormány Kisch szerint elárulta a nép érdekeit,
mert nemcsak a kommunista zendüléseket fojtotta vérbe,
hanem a Szovjet-kormánnyal még együttműködni sem akar.

A könyv legterjedelmesebb része az a fejezet,
amely a szovjet ázsiai (turkesztáni) életéről akar képet adni.
A borzalmak, a szenvedések világából íme egyszerre a boldogság országába érkeztünk.
Egy igazi, egy valóságos Eldorádó képe rajzolódik elénk,
ahol általános a jólét, az emberek arcáról sugárzik a béke, a nyugalom,
a megelégedettség érzése.
Lépten-nyomon a virágzás, a fellendülés jeleivel találkozunk.
Mindenütt lázas sürgés-forgás;
a második ötéves terv kezdetén vagyunk. Folyik a szovjet építőmunka,
mindenki tele van bizalommal, lelkesedéssel és önfeláldozással.
Rekordok születnek, hogy nem sokára megdőljenek, egymást érik a csúcsteljesítmények.
A rohambrigádok szocialista versenyben vetélkednek egymással.
Bármerre visz utunk,
mindenütt a marxista társadalmi és termelő rend győzelmének jeleivel találkozunk.
Mindez valóban szép,
megható és felemelő volna, ha közben nem jönnének hiteles és megbízható hírek
a cseka-terrorról,
a G. P. U. ügynökök garázdálkodásairól,
az orosz proletariátus éhínségéről, a parasztság élet-halál harcáról;
ha nem beszélnének szavahihető szemtanúk a többtermelés és az iparosítás csődjéről,
a kényszermunkatáborok minden képzeletet felülmúló borzalmairól,
a rettegésről és elkeseredésről,
amely úrrá lett a lelkeken.
Kisch könyvét végül is azzal a tudattal tesszük le,
hogy amilyen szemfényvesztő ügyességgel dobálódzik
a bolsevista propaganda sokszor hallott és elkopott jelszavaival,
épp olyan érzéktelenül és fölényesen tud elnézni embermilliók gyötrelmein és
a legsötétebb gonosztettek nap-nap után megismétlődő végtelen sokaságán.

* * *

Hasonló szellem, hasonló gondolatok
s ugyanilyen célok alkotják a többi könyv tartalmát is.
Csak
egy egészséges és igazságos életforma van, csak egy kivezető út van a zűrzavarból,
csak egyetlenegy ésszerű megoldást választhatunk
s ez a marxista szocializmus, a proletariátus diktatúrája
(Szüts Gergely, Marx Károly élete és a Marxizmus.).
Mindennek kezdete és vége
ez az egész világgal meghasonlott rabbinusivadék, Marx Károly,
a modern filozófia,
történettudomány és társadalomgazdaság-kutatás betetőzője.
Eszméi,
elvei, örökéletűek, megdönthetetlenek, abszolút igazságok.
Ilyenekre és hasonlókra tanítják ezek a füzetek a gyanútlan és tájékozatlan olvasót.
Óvatosan,
lassan, észrevétlenül csepegtetik bele olvasóik gondolatvilágába
a bolsevista méreganyagot.

Ezek az ismeretlen,
soha nem hallott nevű írók, akik ezeket a könyvecskéket összeírogatták,
ha valóban a meggyőződés szent tüze,
eszméikhez való fanatikus ragaszkodás ösztönözné őket,
megérdemelnék a részvét emberi érzését.
Hiszen ők
nem kisebb dologra vállalkoztak, mint hangulatot csinálni, közvéleményt teremteni
egy olyan világnézet mellett,
amely fölött világszerte meghúzták már a lélekharangot,
amely ha volt történelmi szerepe vagy hivatása,
úgy azt már betöltötte és számára nincs más hátra, mint a maradéknélküli,
gyors felszámolás.
A történelemtől rámért sorsot a marxizmus sem kerülheti el.
Néhány évtizedig még elvegetálhat a koreszméktől érintetlen és elmaradt világzugokban,
de a dolgozó milliók már nem fognak tudomást venni róla és közönyösen nézik
majd haláltusáját.

* * *

Amióta
a munkásság egyre nagyobb tömegei,
kijózanodva az évtizedek óta tartó fékevesztett agitáció tévtanaiból és
a nemzetközi osztályharc és osztálygondolat helyett a dolgozó rétegek népközösségének
keretén belül egyre eredményesebben keresik a maguk jogos követeléseinek teljesítését,
azóta
marxista oldalról kétségbeesett kísérlet indult meg annak bizonyítására,
hogy
a szociális tartalommal telített nemzeti mozgalmak tulajdonképpen a burzsoázia osztályharcának
a munkásság önvédelmének leverésére szervezett új és különleges harci alakulatai
(Sándor Pál, Fasiszta munkakódexek, Korunk kiadása, Kolozsvár.).
Sándor (?) Pál ebben a tanulmányában azt szeretné kimutatni,
hogy a fasiszta és nemzeti szocialista államberendezkedések munkatörvényei,
munkásjóléti intézményei,
a munkáskérdés rendezését célzó intézkedései csak látszatengedmények
s az új mozgalmak a nagytőkés érdekek szolgálatkész támogatói.
Sándor Pál és elvbarátai
sehogy sem tudják megérteni, hogy a kenyérgondokon túl és a megélhetésért folytatott
harcokon felül magasabb célok,
nemesebb, szentebb eszmények is irányíthatják úgy az egyes emberek,
mint egész népek,
fajták életét, vágyait és törekvéseit.
Az elvtársak
nem akarják tudomásul venni, hogy a fasizmus állampolitikai,
a nemzeti szocializmus pedig népi és fajpolitikai célkitűzéseiből kifolyólag is kell,
hogy a népesség tekintélyes hányadát kitevő munkásság életszínvonalának emelése,
emberibb sorsa érdekében minden lehetőt elkövessen.
Ezek a marxista elmélkedők azonban mindent az osztálytagozódás és
az osztályellentétek szempontjából vizsgálnak,
holott kétségtelen,
hogy egy olyan merev és határozott osztályrétegződés,
amilyent ezek az orthodox marxista írástudók elképzelnek,
soha és sehol sem volt a világon.
Az emberi életformák oly sokfélék,
az életviszonyok és az életlehetőségek olyan változatos skálája lehetséges,
hogy egy-egy népközösség keretein belül a társadalmi osztályokra való szétbontás
csak nagyon sok átmenet közbeiktatásával és csak nagyon elmosódott keretek,
bizonytalan körvonalak között,
csak nagy általánosságban lehetséges.

Még a munkásság soraiban is akik közé elsősorban az iparban foglalkozó,
nem önálló keresőket szokás sorolni még itt is van egy réteg,
amely jövedelmét és így osztályhelyzetét tekintve kiemelkedik
a saját osztályközösségéből (munkás-arisztokrácia) és inkább a kispolgári,
vagy a középosztályhoz tartozik.
Az osztályok közötti kölcsönös átszivárgás válaszfalakat leromboló hatásáról sem
szabad megfeledkezni.
Életének különböző szakaszaiban ugyanannak az egyénnek osztályhelyzete is változhat,
sőt nagyon gyakran még az egy családból származók osztályhelyzete is sokféle lehet.
Mindebből következik,
hogy marxista értelemben vett osztályharcról legfeljebb
a legszigorúbb kasztrendszerre felépített társadalomban lehet szó.
A nemzeti vagyon és jövedelem helytelen és egészségtelen megoszlásán
nem marxista elméletekkel lehet segíteni,
hanem az alsóbb néprétegek minél nagyobb tömegeinek
a középosztály gazdasági és társadalmi színvonalára való fölemelésével.

Ma már aligha akadnak munkások,
akik elhiszik annak a marxi tételnek igazságát amelyet Sándor is hirdet ,
hogy a szociálpolitikai vívmányok csak a nagytőkés érdekeket szolgálják.
Ez a marxi alapigazság ugyanis azt mondja,
hogy a munkásságnak a minél nagyobb nyomor,
éhség és nélkülözés az igazi érdeke,
mert csak ettől remélhető a proletárforradalom kitörése.

* * *

Egész sorozatot
tesznek ki azok a könyvecskék,
amelyek olvasóik véleményét a legválogatottabb és legízléstelenebb hazugságokkal
akarják befolyásolni
a harmadik birodalomról.
A hatalom tetőpontjáról az emigráció bizonytalanságába süllyedt zsidó intellektuelek,
liberális újságírók és marxista vezérek
nem tudnak sorsukba belenyugodni.

A világ közvéleményének meghamisításától, egy németellenes világáramlat kialakulásától,
a német belső erők összeroppanásától remélik,
hogy újra felülkerekedhetnek és diadalmenetben vonulhatnak be a brandenburgi kapun.
Csak dühtől eltorzult agyvelők,
gyűlölettől elsötétült lelkek és
a kétségbeeséstől fűtött fantázia képes ennyi brutális rágalmat és piszkot kieszelni,
amelyet ezek az egykori német állampolgárok
régi hazájukra zúdítanak. Ezeknek a füzeteknek jórésze ilyen emigráns nagyságoktól származik.
Az események,
az esetek ismertetésénél francia vagy cseh szemtanúk, párisi, prágai,
amszterdami emigráns újságok vannak megjelölve.
Az egyik szerzőnélküli füzet címe
,,Így él a nő a Harmadik Birodalomban."
A német nők
a barbár elnyomatás korszakában élnek, olvassuk újra és újra, száz változatban.
És mi az igazság?
Igen,
az új Németország visszavezeti a nőt igazi hivatásához és átadja őt a családnak
a kenyérkereset robotjából.
Visszavezeti őt az otthon,
a családi élet szent és tiszta nyugalmába.
A tisztelet,
a megbecsülés minden eddiginél szebb és magasabb piedesztáljára emeli őt.
Társadalmi,
gazdasági, népi, faji, erkölcsi érdekekből egyaránt kiragadja a nőt természetellenes környezetéből,
az élet zajos forgatagából,
a hajszából és elvezeti őt a békesség, a csend és a szeretet birodalmába,
a családi élet és
a családi fészek meghitt és boldog közösségébe.

Sós Endre és Szinetár Ernő tanulmányaikban szociológiai elvekre és a baloldali politika
régen megkopott jelszavaira,
a freudi pszichoanalízis zavaros tanaira hivatkozva akarják elhitetni,
hogy Németországban a nő sorsa ma a mellőzés, a megalázás és az üldözés.
De megkapjuk a feleletet arra az önkéntelenül felvetődő kérdésre is,
hogy hát vajon hol vannak a nőkérdés tekintetében helyes, egészséges viszonyok,
utánzásra érdemes, irigylésre méltó állapotok?

,,A nőkérdés ellenmondásokkal telt problémája csak egy új társadalmi és
gazdasági renden (?) belül juthat el a megoldáshoz."

,,Oroszország lakossága rohamosan növekedik,
az orosz asszonyok nem félnek attól,
hogy gyermekeik éhen fognak halni és éppen ezért úgy érzik,
vétek lenne megfosztani magukat az anyaság örömétől."

Milyen felelőtlen,
hazug beállítása ez a tényeknek! Mindenki előtt eléggé ismeretes az a statisztikai alapigazság,
hogy
az alacsonyabb kultúrfokon álló népek születésszáma a legmagasabb,
a példa tehát,
amelyet az írók szerint követnünk kell,
a család és a házasság intézményét tűzzel-vassal elpusztító bolsevista,
marxista Oroszország!

* * *

És végig valamennyi írásukban
a nagy zsidó emigránsoknak (Toller, Ehrenburg, Holitscher stb.), épp úgy,
mint az ismeretlen nevű hazai kis marxistáknak,
ugyanez a felelőtlen hazudozás és cinikus rágalmazás adja meg az alaphangot.
Még a szépirodalom sem szabadul meg tőlük.
Az irodalmi naturalizmus nevében és jegyében egyre-másra írnak verseket,
novellákat,
elbeszéléseket és regényeket,
amely írásokban azután sok minden van, főképpen politika és agitáció,

éppen csak költészet nincs.

* * *

Ezek után pedig fel kell vetnünk a kérdést,
hogyan juthattak ezek a könyvek nyilvánosságra?
Hogyan
juthattak a könyvesboltok kirakatába?
Kinek áll itt érdekében,
hogy a zsidó-marxista propaganda odáig merészkedjék, hogy utcáinkat,
városainkat elárassza agitációs irataival?
A túlsó oldal,
úgy látszik, már egészen a magyar társadalom közönyösségére és tehetetlenségére építi fel
számításait.
S lehet, hogy számvetésében nem is téved.

Azonban a gondolat- és eszmeterjesztés szabadságának is megvannak a maga határai.
A fertőző betegeket közegészségügyi érdekből sürgősen és szigorúan elkülönítik
az egészségesektől, a fertőzetlenektől.
Ezeket a rendszabályokat a marxista pestis terjesztőivel és terjesztésével szemben is
alkalmazni kell,
mert nem engedhetjük meg, hogy ezek az írások a kritika nélkül olvasók,
a tájékozatlanok lelkét megmérgezzék.

Amikor két évvel ezelőtt a nemzeti szocialista mozgalom győzedelmeskedett,
a német nagyvárosokban
az egyetemek ifjúsága összegyűjtötte és hatalmas máglyákba rakta
a zsidó-marxista könyveket,
amelyek romboló hatással voltak a német nép lelki és szellemi egészségére.

A budapesti ghettó-demokrácia és kapcsolt részei természetesen felhördültek,
sötét középkorról, barbárságról beszéltek és cikkeztek.
A halomnyi fél vagy egész kommunista nyomdaterméket végigolvasva
s a német ifjúság cselekedetének teljes megértésével bennünk is az
a határozott meggyőződés alakult ki,
miként egy új nemzeti megmozdulás egyik legsürgősebb feladatának kell lennie,
hogy alapos és
kíméletlen nagytakarítást végezzen a magyar könyvtermelés giz-gazos,
bojtorjános berkeiben.
 
 
0 komment , kategória:  ...... a vörös lélekfertőzés!   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 515
  • e Hét: 2908
  • e Hónap: 9629
  • e Év: 375119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.