Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ady Endre 100. évfordulójára
  2011-02-05 07:58:57, szombat
 
 
Vízöntő:
Ady Endre születésének 100. évfordulójára


Minden nagy költő látnok, a nemzet papja.
A költő olyan, amilyen a nép, amely hordozza, ihleti. Élete, sorsa, gondolatai sajátos,
misztikus megnyilvánulása magának
a Nagy Családnak, a nemzetnek.


Ady, ez a keresztül-kasul magyar sorsot hordozó magyar költő
a legdrámaibban élte át a nagy nemzeti katasztrófa előtti magyar lélek vergődését,
végsejtését.
Ady eggyé vált a nemzet szenvedésével.
A nemzet nagy halálmenetében ott állt a Halottak Élen, amikor bitang,
dancs idegenek siserahada marcangolja a magyart,
átalakítja a Duna mentét szégyenkalodává.

Ady meghallotta a nagy Titkot, az életrészeg Duna vallomását.
Erről a borzalmas, átokvert jelenről beszél neki gúnyosan az Ős Kaján,
az Eltévedt Lovas,
erről mesél neki álmosan a hó alatt pihenő Alföld.

Megpillantotta a Titkot, de magyar végzete, a dudva, a muhar, a gaz lehúzta,
altatta, befedte.
Sorsa, hibája, bűne a fajtájáé.

Miként mindig úgy volt a látnokokkal, a többet tudókkal,
Adyt nem értette meg az ezüsttükrös kávéházba szorult dzsentri,
nem értette meg a Rothschild-kölcsön hínárjában fuldokló hivatalos politika,
nem értette meg a magyar Olimposz alatti mocsárban károgó intelligencia,
nem a Hőkölő Jánosok és a mindig okosan helyezkedők,
akik ott ülnek a Magyar Ugaron, lomhán, petyhüdten s nem tudják,
hogy fejüket, jussukat, szívüket kobozzák.

Azok, akik minden igának barmai.


A katolikusok elfordultak tőle, mert kálvinista.
A kálvinisták, mert dekadens.
A dekadensek, mert ,,nem magyar".
A nem - magyarok, nos, a nem-magyarok pedig megrontották.
Bevonták a maguk lármás irodalmi zajongásába, hogy zsenijével fémjelezze
a gettóból előkerült új-jövevények haladószellemű tehetségtelenségét.

Micsoda, oh micsoda magyar sors,
micsoda szimbóluma a teljes magyar életnek,
hogy a 15 milliónyi magyarból éppen egy Léda volt az,
aki lelkébe piros-fekete glóriával beevezett.
Micsoda gúnyos magyar végzet; a nagy magyar tragédia főpapjának,
költőjének
múzsája abból a galíciai áradatból került ki,

ahonnan
Kun Béla, Szamuelly Tibor, Corvin-Klein Ottó,
no meg Rákosi, Gerő,
Vas és a többi
országhódító.

Mily átka e népnek és költőjének, hogy Léda (Adél)
semmivé csókoló ajkai közt keresi
a Tavasz üdvét miként előtte Tisza Kálmán a Rothschild kölcsönben.
Ezt
a semmivé válást meg is találta a halálos ágyához felhallatszó Lenin-fiúk
őszirózsás üvöltésében,
ahogy megtalálta népe is az 1945-ös fölszabadulás terrorjában.


A költő olyan, mint népe.
Ady sem volt már képes felismerni, önön ellenséget.
Léda bálba hívja, nászba hajtja.

De homályosan,
tudat alatt sejti, hogy táncukra felzúg a tél széle,
hogy ez a násztánc a nemzet Haláltánca is.

Halálvágya a nemzet halálvágya.
És nincs ereje, miként az Idők Rostájában ostorozott népének, ellenállásra,
a tényekkel való szembenézésre.
Menekül a Menekülő Élettel a Megszépítő Halálba.
A megszépítő halálos ölelésű Léda 4 ezer éves ösztönnel betölti fajtája misszióját.

Léda úgy jelenik meg Ady életében mint Solymosi Eszter pendantja.
Ott egy másik magyar,
Eötvös Károly, megtagadta saját vérét
az ártatlan Eszterben és meggyalázta a magyar nemzetet nyomorult Judás pénzért.
A magyar parasztlánykának
a tiszaeszlári zsinagógában kiöntött véréből keltek életre a nemzet borzalmas démonai,
hol a liberalizmus öltözékében
(Goldberger, Chorin stb.),
hol az asszimiláció leple alatt idegenszagú irodalmi zajongásban
(Nyugat köre),
hol leplezetlen valóságban (kommunizmus).

Trianon és a mai hazai bolsevizmus természetes és
törvényes következménye annak a tiszaeszlári pernek,
amelyben a már akkor is alélt magyarság nem tudott védekezni.

A nemzet nem értette meg,

hogy 1882-ben nem ,,csak" egy magyar lányka nyakát vágták el.
Kiömlő vére iszonyú szimbóluma lett az egész nemzet meggyilkolásának.
Solymosi Eszterből
egy nemzetébresztő magyar Jeanne D'Arc lehetett volna.
Elkövettük a súlyos mulasztást és 20 év múlva elkövette
a nemzet látószemű költőfejedelme is.
Léda Aranyszobra megvakította szemét.
Mert számára Adél:
Minden.

Adél, az örök zsidó ideál, akit mindig olyankor vet föl a végzet,
amikor a pusztulás közéig.
Adél pontosan az volt Ady életében, mint Delilák és Juditok az Ószövetség történetében.
És itt már késetten lenget feléje kendőt mindenek tálján,
undorodván,
de, jaj, mégis TUDVÁN SOKAT, igazi lénye.
A bűnök újabb bűnöket teremtenek.

És a bűn megvakítja az embert:
a bűnös ember képtelen tulajdon ellenségét fölismerni.

Be csúnyán élt, be csúnyán élt. Éppoly csúnyán mint népe a Naptalan Keleten.
Ahol pedig csúnya az élet,
ott még csúnyábbak a rátelepedett lidércek.

Ady költészetében és életében
mi, Hungaristák, szomorú összesűrítését és jelképét látjuk annak a tragédiának,
amely ránk szakadt.
Léda Asszony Zsoltárai annak az elbukott, megvakított magyar Sámsonnak ereje,
amellyel már semmi mást nem lehetett csinálni,
mint magára dönteni a nemzet templomát.



BERZSENYI DÁNIEL

(sz. 1776.)

E helyen megemlékezünk egy másik nagy magyar költő,
Berzsenyi Dániel születésének 200. évfordulójáról.
Majdnem pontosan 100 év választja el őket.
Mindkettő a magyar humuszból indult el,
de jaj,
száz év alatt nagyon össze szennyeződött a magyar légkör.

Berzsenyi a Kemenes mentén elzárkózva szabadnak érzi magát,
mert nemes érzeményeire itt nem aggathatja rá rabigáját a ,,buta köznép".
Adynak viszont Párizs a Bakonya
s a párizsi aszfalton dübörög föl benne vesztésre ítélt magyar ősereje,
amiért végül is elűzi a Földje.

Berzsenyi eggyé vált ezzel a magyar földdel.

Ő is megsejti
azonban a régi értékek elenyészését és megsejti,
hogy a haladás idegen szószólói nemzetünket el akarják idegeníteni nagyjaitól,
el akarják vele hitetni, hogy az ,,avultat" az újjal kell helyettesíteni.
És az ,,új" nem sokára már ott körmölget London külvárosában a ,,Kapitálon".
Berzsenyi,
épp úgy, mint Ady szimpatizál a Dévénynél betörő új áramlattal,
de lelke mélyén
épp úgy, mint Ady védekezően nyúl vissza a múltba.
Egy pillanatra felismeri,
hogy ez a fajta új csak a Romlásnak indult hajdan erős magyar további romlása árán
valósulhat meg.
A nemzet le kell tépje fényes nemzeti bélyeget, hogy befogadhassa az újat.

Csendes, falusi magányában ott kopogtat a nagy magyar hamleti kérdés:
felfrissíthető-e a magyar múlt?

Vagy vessük magunkat a világ forrongó, bús tengerébe,
ahol ,,ádáz Erynnis lelke uralkodik",
mely véres viadalra bírja a föld lakóit?

Hogy mennyire e központi kérdés körül forog a magyarság létproblémája,
mutatja az is,
hogy a mai emigrációban,
150 évvel Berzsenyi után mily makacs irrealitással menekül a magyarság egy része
a dicső múltba s mennyire képtelen a jelen zord valóságával szembenézni.

Berzsenyi is úgy érzi,
mint Ady, hogy a magyar valahogyan más, mint a többi nép.

Ez a másféleség elmondhatatlan nagy hátrányt jelent a világ népeinek küzdelmében
és e hátrány tudata még jobban elidegeníti attól a világtól,
amelyben élni kénytelen.

E pontban szembetűnik a különbség
a magyar és a zsidó között.

A zsidó múltjával, jellemével ugyancsak más, mint a világ többi népe.
Mégis hihetetlen rugalmassággal nemcsak átvette a nyugati új eszmeáramlatokat,
hanem azokat,
teljességgel meg is nyergelte és a maga fölvirágzására fordította.

Mi az, ami a magyart emelheti? kérdi Berzsenyi.

Válasza: ész és erkölcs.

Vajon ész és erkölcs uralkodott-e pl. Ady idejében,
amikor a Rothschild-kölcsön ellenére
(vagy éppen azért) millió számra vándorolt ki a magyar,
hogy
helyet adjon olyan jövevény idegeneknek, akik megfojtják és erkölcsét megrontják.

,,A régi, jámbor erkölcsöket megunták más népek is,
szintúgy, mint a magyar"

állapítja meg, de ott azt racionalizmussal és iparral pótolják.
De
és itt a tragédia a magyart nem érdekli az új idők eszmeáramlása.

,,Mit vársz oly agytól
tör ki belőle Kazinczyhoz írt versében
melyben nincs egyéb, mint kártya, bor, pagát, szeles dagály?"

A magyar képtelen a haladásra.
Nem csoda hát,
ha az orosz gettóból kiomló,
merőben
más lelkű invázió elfoglalja azokat a helyeket,

amitől a magyar viszolyog.

Nem csoda hát, ha undok vipera-fajzatok valóban feldúlták már a várt.
Így
lehetett
a zsidó a magyar ,,haladó eszmék" agitátora.

A magyar pedig az alatt hétvármegyére szóló mulatással veri el apai jussát,
hősködik,
iszik a hon hazáért és átkozza sorsáért nyugatot-keletet,
a németet és zsidót.

Vajon ez volna-e a turáni átok?

Így ,,az áldás átokká válik kezében",

,,... a hiú dagály s pazarlás nem fény, hanem ádáz bolondság,
s azon kincs, amely kezedre van bízva, nem bábra, nem cudar majmokra kél."

,,...Csak a magyar szunnyad mély rögzésben, midőn minden népek felébrednek..."
S ha a magyar eltörlődik a föld színéről,

"nem más, hanem hagymázunk törli el."


Mire Ady megjelent, a lassú féreg, a lassú halál elemésztette a nemzetet.

Majdnem olyan rezignált fajdalommal,
mint az öreg, csalódott Vörösmarty, látja,
hogy felforgat a nagy századok érckeze mindent,
Karthágó, Róma és erős Babilon leomlott.


Vajon ez a vég valóban beteljesedik Árpád népén napjainkban?

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre 100. évfordulójára  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 3557
  • e Hónap: 16834
  • e Év: 336866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.