Regisztráció  Belépés
gymaria48.blog.xfree.hu
Nincs csodálatra méltóbb az embernél, bánj vele ezen érdeme szerint.-Hioszi Tatiosz Györki Mária
1948.08.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Egy kisgyerek szemével
  2013-02-24 15:10:50, vasárnap
 
  ,,Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" - János 7:24



Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.

,,Szia!" - mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádni való fogatlan mosollyal, hevesen integetett. Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép. Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.

,,Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" - mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. ,,Most mit csináljunk?" Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról. ,,Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!" Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.

Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. ,,Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!" - imádkoztam magamban.Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert ,,vegyél fel" baba pozícióba helyezkedett.

Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát. Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.

Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között. Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. ,,Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" - mondta szilárd meggyőződéssel.Nagy nehezen kinyögtem, hogy ,,megteszem".A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat.

Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: ,,Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom." Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy ,,Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"

Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, ,,Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.

A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy ,,olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába".

 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
Mese egy kicsi kézről
  2012-04-25 20:11:31, szerda
 
  Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. - mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? - kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! - jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utca sarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járda szélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! - mondta a fül
- Miért sírsz? - kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! - zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!




 
 
1 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
Görög mese a barátságról
  2012-03-19 18:49:06, hétfő
 
  Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
-Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

-Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész.
- Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre.
Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit
mondani akarsz igaz?
-Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...
-Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.

Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
-Nem, épp ellenkezőleg...
-Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.

- Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság.
Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
-Nem igazán.
-Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.




 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
Ha megdobnak kővel
  2012-03-19 18:10:09, hétfő
 
  Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új ,,álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
-Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!
-Bácsi kérem, ne haragudjon! - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
-Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
-Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát.

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
A nagy szerelem
  2012-03-19 17:58:40, hétfő
 
  Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról-napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!
 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
Cukrászdai mese
  2012-02-27 20:04:29, hétfő
 
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép cukrászda. Hatalmas üvegkirakatában egymás mellett sorakoztak a sütemények. Torták, krémesek, fagyi kelyhek, és minyonok. Történt egyszer, hogy egy éjszaka, amikor a bolt bezárt, a sütemények összevesztek. Azon vitatkozott a kuglóf, a fagyi és a csoki torta, hogy melyiküket szeretik jobban a gyerekek. A kuglóf azt mondta: Engem szeretnek a legjobban, mert kakaóval szoktak reggelire kérni, sőt néha még meg is vajaznak. Nem igaz! Engem szeretnek a legjobban -- mondta a fagyi. Kérdezd csak meg, nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a fagylaltot. --És velem mi van -- kiáltott fel a csoki torta -- hiszen születésnapjukra, mindig tortát kapnak a gyerekek. Sehogyan sem tudtak megegyezni és úgy összevesztek, hogy hátat is fordítottak egymásnak. A piskótatekercs és a dobos torta, csak nevetett rajtuk. Nem értették, hogy lehetnek ennyire buták. Ők jól tudták, hogy a süteményeknek nem kell félniük semmitől, bízhatnak a gyerekekben. -- Majd meglátjátok mi lesz reggel -- kiáltott rájuk a somlói galuska -- aludni akarok!

És eljött a reggel. Kinyitott a bolt és belépett három kisfiú. Odamentek a pulthoz és az egyik egy kuglófot, a másik egy fagyit, a harmadik pedig egy csoki tortát kért.




 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
Mese a fekete tulipánról
  2012-02-27 19:57:36, hétfő
 
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kert. A kertben virág tündérek laktak. Minden virágra más és más tündér vigyázott. Minden tündér szoknyája, olyan színű volt, mint annak a virágnak a szirma, amelyiken lakott. Az egyik tavasszal, a tulipán tündérek szokásos bálja előtt, nagy volt az izgalom a kertben. - Hallottátok, hogy ősszel ültettek fekete tulipánt? -kérdezte a rózsaszín szoknyás tulipán tündér- nagyon kíváncsi vagyok rá, sohasem láttam még fekete szoknyát! - Hát azt most sem fogsz, mondta a sárga szoknyát viselő tündér - mert én nem hiszem, hogy fekete színű lesz a szoknyája. Talán sötétlila, vagy sötét bordó, de fekete az semmiképp! - Honnan tudod ezt ennyire biztosan - méltatlankodott a rózsaszín szoknyás tündér. - Onnan, hogy fekete virágok, nincsenek. Amit feketének neveznek a kertészek, az mindig csak valami sötétebb színt takar. Majd nézzétek meg, ha nekem nem hisztek.- mondta határozottan a sárga szoknyás tündér és elsietett.

Nagy volt a várakozás. És egyszer csak a távolban, feltűnt a fekete szoknyás virág tündér. Földig érő fekete szoknyája sötéten suhogott, egyszerűen gyönyörű volt, ahogy elhaladt az ágyást szegélyező apró fehér virágok előtt. A színes szoknyás virág tündérek irigykedve bámulták. - Nézzétek meg, még hogy ez nem fekete- kiáltott fel elégedetten a rózsaszín szoknyás tündér. - Várjál csak amíg közelebb ér- szólt a piros, mert ő már látta.

Ahogy közelebb jött a fekete szoknyás tündér és a napfény megcsillant a szoknyáján, már tisztán lehetett látni, hogy az bizony nem fekete. Bársonyos sötétlila színben pompázott, ahogy odalépett a meglepett többi tündérhez, és kedvesen köszönt. - Sziasztok. Tudom, hogy azt hittétek én a fekete tulipán tündére vagyok ezért a szoknyám fekete színű lesz. Az én tulipánom igazi neve azonban Éjkirálynő. Azért, mert a színe olyan, mint a csillagok nélküli, éjszakai égbolté. Igaza van a sárga tulipán tündérnek, fekete virágok nincsenek, csak olyanok, akiknek nagyon sötét színűek a szirmaik. Mint nekem. Nézzétek csak meg!- mondta és vidáman forogni kezdett hosszú szoknyájában. Erre a többi tulipán is elkezdett pörögni, és nevetve táncoltak a kertben körbe-körbe a színes tulipánok között.




 
 
1 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
SZERETLEk, APA...
  2012-01-18 17:48:39, szerda
 
  Míg egy férfi új autóját polírozgatta, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az
autó oldalára. Haragjában a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem fi-
gyelve, hogy egy franciakulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az ujját a több-
szörös törés miatt.
Amikor a gyermek meglátta a kórházba hozzá érkező apját,szemében fájó tekintettel kér-
dezte: Apa, mikor fog visszanőni az ujjam? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem
tudott.Visszament az autójához és többször belerúgott.Saját cselekedetétől feldúlva leült
az autó elé és a karcolásokat nézte, majd megfejtette az írást. A gyermek ezt karcolta az
autó oldalára: "SZERETLEK, APA!"
 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
A hálátlan szív
  2012-01-18 17:35:52, szerda
 
  Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Egy fiú naponta
üldögélt mellette és elmesélte neki, milyen szép a világ. Barátok lettek. Egyszer így szólt
a barátjához:
- Ha láthatnám a Világot, hozzád mennék feleségül.
Egy szép napon a postás levelet vitt a vak lánynak: valaki ismeretlen ajándékozott neki
egy szempárt és fizette a szemátültetést is. A lány boldogan beleegyezett. Amikor levették
szeméről a kötést, láthatta a szüleit, a testvérét, s az egész világot: a műtét sikerült. Mikor
hazaért, elment meglátogatni a barátját.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett és látta, hogy vak.A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta.Erre
nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell, hogy nézze, úgy
döntött, hogy visszautasítja a fiút és a barátságot is felszámolja, most már az élete gyöke-
resen megváltozott. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort a
lánynak: "Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak."
 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
A boldog ember
  2012-01-18 15:57:15, szerda
 
  A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
-Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen -közölte a királlyal a legöregebb bölcs.
Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meg-
gyógyulnál...
A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem
találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át
vezetett. A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve, egy kis kunyhó előtt
találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este? - mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. Olyan boldog
vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istenek érte...
A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert.Elmondták,
mi járatban vannak, és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az
öreg király.
- Szívesen megtenném - mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt...


Görög mese nyomán
 
 
0 komment , kategória:  RÖVID MESÉK, TÖRTÉNETEK..  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 42 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 7911 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 846
  • e Hét: 846
  • e Hónap: 37457
  • e Év: 406816
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.