Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Csonka Emil:1945-1956 VII.rész
  2011-02-06 09:56:50, vasárnap
 
 
Csonka Emil:1945-1956 VII.rész


KOMMUNISTÁK LIKVIDÁLÁSA - A RAJK-PER



Rajk-Mindszenty cinkosság? | Rajk elfogatása | Bjelkin altábornagy
| Kádár János szerepe | Főpróba a tárgyalás előtt
| A Rajk-ügy okai | Murderers murdering murderers





1949 szeptemberének második felében nap mint nap egy magas, karcsú, domború homlokú ember állt, mint vádlott, a magyarországi népbíróság előtt. Arca hamuszürke volt, szeme fénytelen, vonásai bágyadtak.

Fekete öltönyt viselt, hozzá fehér inget, nyakkendőt.

Hangja szokatlanul tompa volt, tompa, sőt, gépies.

Akik ismerték régebben is, kint, a szabad életben, egészen másnak látták. Egyik barátja és küzdőtársa így írta le: ,,Nyúlánk, férfias megjelenésű... Szerfölött magas homloka, kiálló pofacsontja, kemény vonásai kísértetiesen emlékeztettek Lincoln Ábrahám szobraira... Élénk szeme, sugárzó, megnyerő mosolya, nyugodt, kiegyensúlyozott beszéde barátságos bizalmat keltett."[1]

A vádlott, aki valaha gyújtó hatású szónok volt, most úgy beszélt, mint valami kis iskolásfiú, aki bemagolta a leckét és felmondja a tanító előtt. Mondanivalója személytelenül hangzott, mintha annak, aki beszél, semmi köze sem volna ahhoz, amit mond, egyáltalán, hogy ő beszél. Monoton, engedelmes hangon mondta a szöveget.[2]

Mindszentyről beszélt e tompa hang, ez a meggyötört vádlott. Mégpedig arról, hogy az ő figyelmét Tito marsall jugoszláv államfő egyik legfontosabb embere, Rankovics hívta fel a magyar prímásra, ajánlva, hogy működjék együtt a főpappal. Folyt a vallomás:

,,Döntően aláhúzta Rankovics azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében... Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus, szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intézkedésével szemben; Mindszenty most különböző nagyhatalmak sugallatára, a Vatikán sugallatára, olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben. Rankovics azért hívta fel erre a figyelmet, mert mindezek az események nagyon alkalmasak lesznek arra, hogy megfelelő előkészülettel ezeket az erőket összegyűjtve, további harcba lehessen bevetni egészen a központi kormányhatalom megbuktatásáig. Erre mondotta Rankovics azt, hogy Titónak tehát a végcél elérése érdekében nemcsak egy zseniális áthangolási politikája van, hanem Tito és az Egyesült Államok, Anglia, általában a nyugati nagyhatalmak és a Vatikán között megvan az összehangolt politika is a népi demokratikus országok demokratikus kormányzati hatalmának a megdöntésére."[3]

Ezeket mondotta, helyesebben darálta a fénytelen szemű vádlott s mindebből egy szó sem volt igaz. Mert ez a vádlott nem szövetkezni akart Mindszentyvel, hanem bizonyos értelemben a prímás hóhéra volt. Nem megdönteni akarta a ,,népi demokratikus" államot, hanem éppen annak kierőszakolása, létrehozása érdekében, éppen e jelenlegi per előtt három esztendővel, 1946 őszén ő maga készített elő démoni tervet a Kisgazdapárt fiatal képviselőinek összeesküvésére, bebörtönzésére. Tito sem akarta az egyház és a magyar prímás szövetségét, hisz odahaza, saját országában lakat alá tette a zágrábi érseket, a másik mártír főpapot, Stepinacot. És a magyar vádlott nem rokonszenvezett az iskola-államosítás elleni egyházi küzdelemmel sem, hiszen ő maga ,,leplezte le" a ,,diákösszeesküvéseket", melyek az államosítás lélektani előkészítését szolgálták.

Mert ez a meggyötört vádlott senki más nem volt, mint Rajk László, a ,,népi demokrácia" egykori rettegett belügyminisztere. Most azokból a pincecellákból került a vádlottak padjára, melyeknek valaha ő volt a mindenható parancsnoka, élet-halál ura foglyok ezrei felett. Most ő volt fogoly.

A Rajk-per a korszak egyik legkísértetiesebb pere volt.
Vádlottai nemrég még mindenható funkcionáriusok, régi, kipróbált, idealista vagy karrierista,
humánus vagy antihumánus kommunisták, a bírák,
ügyészek és nyomozók pedig a párt magasállású kegyeltjei,
akik pálcát törtek a vádlottak felett s nem sejtették, hogy rövidesen ők is áldozatok lesznek,
pincezárkában senyvednek vagy gumibottal agyonverik őket.

Rajk miniszter pere a budapesti vasmunkás szakszervezet Magdolna utcai székházában zajlott le. A tárgyalást 1949. szeptember 16-án, reggel 9 óra 8 perckor nyitotta meg dr. Jankó Péter tanácselnök, az egyik leghírhedtebb népbíró, s a vádat dr. Alapi Gyula képviselte, az egyik leghírhedtebb népügyész. (Mindig a ,,nép"!)

Rajk és társai ekkor már kerek négy hónapja voltak az Államvédelmi Hivatal s az ezt irányító szovjet tisztek kezelésében. Rajkot az előző évben a belügyminiszteri székben Kádár János követte s Rajk akkor külügyminiszter lett. Ez év elején pedig, egy balatoni nyaralása alkalmával felkereste őt Révai József, az ideológiai pápa s azzal kínálta, vegye át a kultuszminisztériumot. Pedig Révai ekkor már tudta, hogy csak pár nap, s a leendő ,,kultuszminiszter" nyomorult rab lesz, már lefogatása első napján verik, rugdossák, mert amikor politikailag hatalmas ember kerül az ÁVH-sok kezébe, a parancs az, hogy mindjárt az elején, rendőri szaknyelven szólva, ,,ki kell verni belőle a tudatot, hogy miniszter."

A Rajk-per is egyike volt az immár rutinná vált kirakatpereknek. Kirakatper helyett a kommunista párttörténet a szemérmesen és elegánsan hangzó ,,koncepciós-per" kifejezést használja. Mi az, hogy koncepciós-per? A koncepciós-per lényege az, hogy nincs bűntett, csak koncepció. Van egy politikai cél, ehhez kell keríteni vádlottakat és ehhez kell megkonstruálni a pert. A politikai koncepció például az, hogy egy szabad választáson nagy többséget szerzett pártot kisebbségi párttá kell nyomorítani. Ekkor megrendezik az ,,összeesküvést". Vagy a politikai koncepció az, hogy véget kell vetni az egyház védekező harcának, legyűrni a vallásos ellenállást. Ekkor megrendezik a Mindszenty-pert. A koncepció most, 1949-ben az volt, hogy az egész kommunista világ előtt kompromittálni kell, befeketíteni és leleplezni a Sztálin által kitaszított szakadár jugoszláv államfőt, Titót. Ekkor, mint más középkeleteurópai államokban is ezidőtájt (Csehszlovákia: Slansky; Bulgária: Kosztov; Albánia: Koci Dzodze), Magyarországon megrendezték a Rajk-pert.

Rajk Lászlónál egy májusi estén családi ünnep volt. A miniszter népes családját hívták meg, mert ő és felesége, Júlia be akarta mutatni néhány hónapos kisfiát. Mikor a vendégek már elmentek, a házaspár készült megfürdetni a gyereket. A kádba már csurgott a melegvíz, amikor csengettek. Jelentették, hogy a miniszter egyik barátja, egy altábornagy jött, szeretne beszélni Rajkkal. Jöjjön be, — hangzott a válasz. Ám, közölték, jöjjön ki ő, Rajk. Elindult s még visszaszólt feleségének, várjon a gyerekkel, mert majd ő maga akarja megfürdetni. Aztán kiment. Az altábornagy felszólította, kövesse őt. Rajk megtagadta. Ebben a pillanatban benyomult hat rendőr, megrohanta, hogy elhurcolja.[4] Felesége, mikor feleszmélt s rájött, mi történt, már csak az ablakból láthatta, hogy férje kézzel-lábbal védekezik, de aztán az ÁVH-tisztek lábánál fogva beemelik egy fekete gépkocsiba.[5] Néhány napra rá Rajk Júliát is letartóztatták. Mint férje, ő is fanatikus kommunista volt, családján kívül csak az ,,eszmének" és a metafizikai kategóriákba emelt ,,pártnak" élt. Ez a párt most szétzúzta családját. Az egyedül maradt gyereket elvittek egy ismeretlen nevelőotthonba. Az anyát hosszú ideig nem tájékoztatták a kisfiú hollétéről. A politikai rendőrség rajta is alkalmazta évek óta gyakorolt kedvelt fogását, hogy a vádlott foglyot kintmaradt hozzátartozóiról terjesztett hamis hírekkel, vagy azzal gyötrik, hogy semmiféle hírt nem továbbítanak róluk. (Volt egy anya, aki szívrohamban ott pusztult el a cellában, mert mikor gyereke iránt érdeklődött, az őr azt mondta neki: ,,Hagyjon békében, talán már nem is él az a gyerek!").[6]

Magyarország népe csak hetek múlva, 1949. június 19-én értesült arról, hogy a nagyhatalmú miniszterrel mi történt: ,,A belügyminisztérium sajtóosztálya közli: az Államvédelmi Hatóság idegen hatalmak javára elkövetett kémkedés miatt őrizetbe vette Rajk Lászlót, dr. Szőnyi Tibort, Justus Pált és 17 társát. Az őrizetbe vettek között ipari munkás vagy dolgozó paraszt nincs."[7]

Már ez az utolsó mondat is ,,koncepcióról" tanúskodott, hogy tudniillik a ,,munkás-paraszt-állam" elleni bűncselekményről van szó, s a vádlottnak nemcsak a cselekedete bűn, hanem a származása is, amely szembeállítja a munkásokkal és parasztokkal. Ugyanilyen célzatos, mesterkélt, kitalált, szinte hajmeresztően valótlan és szédítően nevetséges volt az egész vád felépítése.

Az építész, miként már a kisgazdák elleni, vagy a Mindszenty-perben is, a Szovjetunió volt, pontosabban az MVD. Ez az organizáció pedig főépítésznek egy alacsony, hízásra hajlamos, de ruganyos mozgású emberkét jelölt ki, Fjedor Bjelkin altábornagyot. Amikor a Rajk-per egyik vádlottját, Szász Béla volt minisztériumi sajtófőnököt a kihallgatás során az orosz altábornagy elé citálták, előzetesen a magyar vallatótiszt kellő tiszteletadásra figyelmeztette a foglyot, mondván:

Ez nagyobb úr ám, mint Horthy volt. Mert Horthy, ugye, csupán Magyarországnak volt kormányzója, emez pedig Magyarországé, Ausztriáé, Németországé, Csehszlovákiáé, Lengyelországé, Bulgáriáé, Romániáé, Albániáé. Mert tudja meg, a látogató Fjedor Bjelkin altábornagy elvtárs volt az MVD délkeleteurópai parancsnoka.[8]

Bjelkin nagy gyakorlattal rendelkezett koncepciós perek megalkotásában, a vádanyag kieszelésében, a vádlottak preparálásában, hiszen kitűnő tankönyvekkel rendelkezett: az oroszországi trockista-perek minden csínját-bínját ismerte. Különösebb fantáziára sem volt szüksége, csak le kellett másolnia ezeket a tisztogatási pereket. Legfeljebb a helyi viszonyok szerint szükséges változásokhoz kérte és kapta meg Rákosi Mátyás, Kádár János belügyminiszter és Farkas Mihály honvédelmi miniszter tanácsait és segítségét.

Mindjárt a hivatalos közleményt követően megindult az irányított népharag megnyilvánulása.
Éppúgy, ahogy a Mindszenty-per előtt a prímásra,
most Rajkra és társaira zúdították a szidalmak özönét.
Itt sem a párt, hanem a ,,nép" szólalt meg a legerélyesebben.
Ahogy a belügyminisztérium az év elején újra a nép fiai ajkára adta a ,,Munkát, kenyeret,
Mindszentynek kötelet!" jelszót, úgy most ugyancsak kórusban követelték a gyárak dolgozói:
,,Kötelet Rajknak és cinkosainak!"
És követelték, hogy büntessék meg ,,az imperializmus zsoldjába szegődött gyilkosokat."[9]

A Rajk-féle kémbandát most sajnálja írja a pártlap ,,az ország szemetje",
a reakció minden rendű és rangú képviselője.[10]

A párttagok ezrei írásban, szóban, plakátokon arra kérték a pártvezetőséget,
hogy ,,írmagját se hagyja meg Pártunkban az árulásnak",
mert ,,az áruló Rajkkal és bandájával szemben nincs helye az irgalomnak".[11]

És mivel tulajdonképpen nem a magyarországi párt volt a fővádló és nem Rajk a fővádlott,
hanem a koncepciós per kiagyalója Moszkvában élt s az igazi fővádlott Belgrádban,
a ,,nép" ajkán nem hiányozhatott a Tito-ellenes felháborodás sem:
,,A júdás Tito és a hóhér Rankovics fasiszta terroruralmat vezetett be Jugoszláviában."[12]

Mint ilyen pereknél szokás volt,
a felháborodás barikádjaira ezúttal is előszeretettel küldtek asszonyokat.
Megszólalt a kommunista Nőszövetség: ,,A dolgozó asszonyok gyűlölik
a leleplezett kémbandát, mert ez ellensége volt a hatalmas szocialista
Szovjetuniónak és a Pártnak, békés, szabad jövőnk zálogának."[13]

A kórusba aztán bekapcsolódott a párt vezetősége is. Farkas Mihály egy katonák előtt mondott beszédében kifejtette, hogy csak az az igazi magyar hazafi, aki szívből szereti a Szovjetuniót, aki ,,tiszteli és szereti nagy tanítómesterünket, Sztálin generalisszimuszt, aki eredményesen vezeti a népek harcát a tartós békéért, a szabadság győzelméért az egész világon."[14]

Ugyanígy, ugyanezen hangnemben írt az ügyről, élen a moszkvai Pravdával, valamennyi kommunista állam sajtója, s a nyugateurópai kommunista pártok lapjai, a L'Humanité vagy az Unità.

A szeptemberi tárgyalás Rajk László minden barátját és ismerősét megdöbbentette, mégpedig azért, mert Rajk azzal kezdte, hogy mindenben bűnösnek ismerte el magát. De még ez sem lett volna annyira meglepő, hisz aki a szovjetkommunista vallató-szobákból kerül ki, többnyire beismer. A lélegzetelállító az volt, hogy Rajk milyen képtelen, hihetetlen és lehetetlen dolgokkal vádolta önmagát. Ez az évtizedes hivatásos forradalmár, a Kominform megbízásából Magyarországon és szerte Nyugat-Európában nagy feladatokat végrehajtó régi párttag leleplezte magát, mint kommunistaellenes rendőrspiclit. Vallomása szerint 1931-ben, mint fiatal egyetemistát, aki rokonszenvezett a kommunizmussal, egy röpcédula-akció után letartóztatta a Horthy-rendszer rendőrsége. Egyik rokona, hajdani rendőrkapitány, későbbi ügyvéd, dr. Bokor Lajos azonban rávette, hogy vállaljon besúgó-szolgálatot, akkor szabadon engedik. Rajk vállalta s attól kezdve, 1931-től a magyar és nemzetközi kommunista mozgalomban minden tevékenységét a Horthy-rendőrség megbízásából hajtotta végre; már a Horthy-rendszer alatt, majd annak bukása után a francia 2-eme Bureau, az amerikai imperialisták és a titóista fasiszták számára kémkedett. A ,,vallomás" tehát lényegileg azt az abszurdumot tárta a világ elé, hogy egy pártfunkcionárius, aki nemrég még a kormány belügyminisztere és külügyminisztere s a párt központi bizottságának a tagja volt, ez az ember 1931-től mostanáig, 1949-ig, vagyis csaknem két évtizeden át orránál fogva vezette, kijátszotta és becsapta a világkommunizmus hatalmas gépezetét, mintha ez olyan könnyű lenne, mintha az egész csak gyerekjáték volna. Rajk ,,bevallotta", hogy 1936-ban azért vett részt a spanyol polgárháborúban, hogy a magyar brigádot bomlassza; utána a franciaországi, Vernet-i táborban a francia kémszolgálat számára dolgozott; de már itt kapcsolatba került az amerikai Office of Strategic Services (OSS) embereivel, sőt a hitleri Gestapóval. A vádiratban és a megkoncipiált vallomásokban tehát benne volt minden, ,,alles was gut und teuer", a szakácsok nem fukarkodtak a főztjükkel, az MVD és ÁVH konyháján semmiről sem feledkeztek meg, és a ,,ha már lúd, legyen kövér" alapon s tekintettel a fővádlottra, Titóra, hozzácsapták azt is, hogy Rajk természetesen felvette a kapcsolatot a jugoszláv trockistákkal.

A vádnak, illetve önvallomásnak már a legelső állítása, kiindulópontja is hamis volt.
Rajk Lászlót ugyanis, mint az akkori ifjúkommunisták egyik prominens tagja,
Fejtő Ferenc tanúsítja, Rajk Lászlót a bizonyos 1931-es egyetemi rendőrségi akció alkalmával
a Horthy-rendőrség nem tartóztatta le.[15] Hasonlóképp valótlan Rajk vallomása arról,
hogyan tudták beszervezni őt az amerikaiak. Rajk a tárgyaláson erről a következőket mondotta el:
mikor 1948 tavaszán egyik konspirációs megbeszélését tartotta
Rankovics jugoszláv belügyminiszterrel, annak kezében látott egy iratot,
amely bizonyította, hogy ő, Rajk 1931-től a Horthy-rendszer besúgója volt; Rankovicsnak ezt az iratot az amerikai kémszervezet adta át, hogy ezzel is nyomást gyakoroljon Rajkra az együttműködés érdekében; az amerikaiak pedig úgy jutottak hozzá, hogy 1945-ben a Horthy-rendőrség iratait egy vasúti szerelvény nyugatra vitte s az az amerikai megszállási zónába került. Ez a vád is nyilvánvaló képtelenség volt. Mert a Horthy-rendőrség iratai nem Ausztria vagy Németország amerikai övezetéig jutottak, hanem csak Prágáig. Ezt a magyarországi lapok már 1947-ben megírták. Azt is, hogy akkoriban Rajk belügyminiszter legbizalmasabb munkatársa, Tömpe rendőrtábornok utazott Prágába az iratok átvételére és hazahozatalára. A dokumentumokat a kommunista belügyminisztérium Rajk személyes ellenőrzésével vizsgálta át, sőt, az iratokban kompromittált számos személyt Rajk azonnal le is tartóztatott. Teljesen kizárt tehát, hogy ha egyáltalán lett volna ilyen Rajk nem semmisíti meg az őt terhelő iratot. Rajk ,,rendőrspicli" voltát igazoló irat semmiképpen sem kerülhetett az amerikaiak kezébe.[16]

Ugyancsak merő kitalálás, hogy Rajk bomlasztotta volna a spanyolországi kommunista magyar légiót, hisz a valóság az, hogy ezt a légiót ő maga állította fel, vele harcolt és többször meg is sebesült. A Bjelkin-fantázia szüleménye az is, hogy Rajk László a Gestapónak dolgozott. Hiszen Magyarországra visszatérve Rajk 1941-től kerek három éven át csaknem szüntelenül internálva volt, és amikor ezt követően rövid időre szabadlábra került, az 1944. március 19-e óta német megszállás alatt lévő Magyarországon az ellenállásban dolgozott, képviselte a Függetlenségi Frontban a kommunista pártot. De már ugyanezen év őszén a Szálasi-kormány rendőrsége újra őrizetbe vette, így került Sopronkőhidára, ahol akkor Mindszenty bíboros is raboskodott. Egy azonban tény, de erről sem Bjelkin, sem Rákosi nem tudott, hogy ti. Rajkot a hungarista kormány azért tartóztatta le, mert e kormány egyik magasrangú tisztviselője, Rajk Endre árkománybiztos Rajk László édestestvére volt. S Rajk Endre maga kérte testvére lefogását, hogy védje! Tudta, ha László öccsét ellenállási tevékenységen kapják, kivégezhetik (ahogy aztán Bajcsy-Zsilinszkyt és társait ki is végezték). Hogy ettől megmentse, kérte, hogy Lászlót ,,vonják ki a forgalomból", hogy ne legyen módja valami életveszélyes ,,marhaságot csinálni."[17]

A vád, illetve a saját ,,vallomás" szerint Rajkot,
amikor 1945-ben a kommunista párt fővárosi szervezetének az élére került,
felkereste a budapesti amerikai katonai misszió egyik tisztje. Kovách alezredes
a Horthy-rendőrség állítólagos dokumentumára támaszkodva arra kérte Rajkot,
adjon adatokat az 1945-ös választásra vonatkozóan.
Ez a mozzanat is szinte abszurdum, mert a 45-ös választás teljesen nyílt volt,
az amerikaiak mindenről ők is, mások is teljesen nyíltan tájékozódhattak.
Később vallotta Rajk a tárgyaláson
Kovách összekötötte őt egy másik amerikai hírszerzővel, Himmler Mártonnal.
Himmler bíztatta fel, hogy a kommunista pártban létesítsen egy
Rákosi-ellenes Rajk-frakciót, hogy a frakciózás tudata megerősödjék s így a pártot jobban lehessen bomlasztani. El kell terjeszteni azt is, hogy a pártban van egy amerikabarát,
szovjetellenes, nacionalista csoport. Ezzel azt kell elérni, hogy a kommunista táborban fokozódjék a dezorientálódás, irányvesztés, s akkor mind ennek következtében lehetővé válik Magyarországon a jobboldal felülkerekedése.[18]

Ugyancsak Himmler kívánságára Rajk az amerikaiak által megnevezett magyar személyeket fontos állásokba, kulcspozíciókba juttatott a belügyminisztériumban és másutt. Ez a vallomás is tipikus az ilyen műper vádanyagának az összeállítására: itt a kommunisták azt, amit ők maguk műveltek a polgári pártokkal szemben infiltrálás, polarizálás, dezorientálás, lemorzsolás egyszerűen megfordítják s őellenük irányuló aknamunkaként minősítik. A Kovách-Himmler-Rajk megbeszélések vallotta Rajk azzal az amerikai közléssel végződtek, hogy ők, az amerikaiak egész magyarországi hálózatukat átadják Titónak s így Rajk ezentúl a jugoszlávoknak köteles jelenteni.

Rajk ezután felvette a kapcsolatot Rankoviccsal, először 1947-ben az Adriai tenger üdülőhelyén, Abbáziában találkozott vele, majd a magyar-jugoszláv határon, Kelebiában. Megtárgyalták: a népi demokratikus, a forradalmi erőket le kell szakítani a Szovjetunióról, s ahol ez másképpen nem megy, ezeket az erőket meg kell semmisíteni. Mindenütt polgári demokratikus rendszereket hoznak létre, a szocializmus helyett visszahozzák a kapitalizmust. Ezek a polgári kormányok Tito vezetése alatt államszövetségbe tömörülnének, a szövetség az Egyesült Államokra támaszkodnék, csatlakoznék az amerikai katonai blokkhoz.[19]

Ezt a tervet az amerikaiak dolgozták ki, Tito tökéletesítette, aztán bemutatta az amerikaiaknak, azok jóváhagyták hangzik a Rajk-vallomás csodálatos meséje. A technika sem új: egy való adat Rajk Abbáziában járt köré odaköltenek egy terhelő tényt. Ha a magyar belügyminiszter és a jugoszláv belügyminiszter hivatalosan tárgyalt egymással, akkor a vádirat ezt konspirációnak deklarálja, ahogy a puszta tényt, hogy annak idején Mindszenty bíboros találkozott Habsburg Ottóval, mindjárt restaurációs összeesküvésnek minősítették, mert így kívánta a koncepció. Így fércelték aztán egymás mellé most Mindszentyt, Rajkot, Rankovicsot. Nem lett volna tökéletes a nagy gonddal fabrikált vádanyag, ha Rajk nem vall arról is, hogy a puccsnak milyen katonai erők álltak volna rendelkezésére. Mivel az amerikaiakat a magyar határtól Ausztria oroszmegszállta zónája választotta el, az amerikaiak a saját zónájukban lévő volt magyar horthysta és fasiszta katonákat és csendőröket Jugoszlávián keresztül a magyar határra küldték volna. Tito meg jugoszláv alakulatokat helyezett volna a magyar határra, s hogy ez ne legyen feltűnő, illetve indokolatlan, Belgrád feltámasztja Magyarország ellen a területi revizionizmus régi vádját.[20]


Ez a tézis egyébként újabb jele a fabrikált vád felületességének, mert ha az összeesküvők a magyar népet meg akarják nyerni egy Tito-vezette akcióra, akkor nem lehet elővenni a revízió kérdését, mert az ilyesmi éppenhogy Jugoszlávia és Tito ellen fordítaná a magyar közhangulatot.

Rajk Chapin amerikai követtel is konspirált, de vele mindig csak titokban találkozott.

Rajk önmagát vádoló, a legképtelenebb állításokat is szemrebbenés nélkül beismerő vallomását kiegészítette a többi vádlott, mégpedig szépen kiagyalt szereposztás alapján. Szőnyi Tibor, a párt központi szervezési osztályának a vezetője, a fő-káderes, aki 1945 előtt mint kommunista Svájcban élt emigrációban, vallomásával Allen Dulles-szel történt találkozóiról számolt be, hogy a Dulles név se hiányozzék. A Noel H. Field vezetésével Svájcban működő amerikai unitárius segélyező szervezetet — Unitarian Service Committee — egyszerűen kémszervezetnek minősíti a vád, s mivel Szőnyi egyszer nyugta ellenében segélyt kapott, ez természetesen kémkedése díjazása volt — a mese és a vallomás szerint. Ugyancsak Szőnyi csehszlovák, lengyel és keletnémet trockista csoportokról vallott, nyilván azzal a céllal, hogy más középkeleteurópai kommunista pártokban is lehessen majd alkalomadtán tisztogatni.

Gondoskodott a per az éppen időszerű kommunista propagandatételek erősítéséről is. Több vádlott feltűnő egyöntetűséggel hangoztatta ugyanis, hogy az összeesküvés a munkásság ellen irányult. Maga Szőnyi arról beszélt, hogy ha tervük sikerül, ,,fasiszta uralom, véres uralom" következett volna és: ,,...bekövetkezett volna az, hogy a gyárosok visszakapják gyáraikat, a földesurak földjeiket, a bankárok a bankokat... A tőkés uralomnak véres formája alakult volna ki Magyarországon."[21] Jellemző a célzatosságra, hogy még a per katona-vádlottjai, az ,,összeesküvés" katonai részének állítólagos irányítói is a ,,munkásellenesség"-ről beszéltek. Pálffy-österreicher: ,,Tisztában voltam, hogy egy ilyen Horthy-fasizmushoz való visszatérés nemcsak politikai és gazdasági változásokat jelent az adott helyzethez képest, elsősorban a munkásosztállyal szemben, hanem a fasizmust jellemző brutalitás rendészeti elnyomást is a munkásokkal szemben."[22] Korondy vádlott, volt csendőrszázados többek között azt mondotta, hogy ha megindítják a puccsot, de ezzel a munkások minden bizonnyal szembeszegülnek, akkor az ő és egységei feladata lett volna az ,,elégedetlenkedő munkásokat, különösen nagyobb munkáslakta vidéken, Diósgyőr, Salgótarján, Ózd, terrorcselekményekkel megfélemlíteni."[23]

E néhány szószerinti idézet is érzékelteti a természetellenes hangnemet, melyet a vádlottak használtak. Nem emberi nyelven beszéltek, jelszavakat hangoztattak. Nem volt ritkaság az olyan lélektani abszurdum sem, hogy amikor a hamis vádakkal elhurcolt Rajkot a bíróság elnöke teátrálisan megkérdezte, hogy végül is ki hiúsította meg összeesküvő terveit, a vádlott nem azt mondta, hogy a rendőrség, vagy a kémelhárítás, hanem így felelt: ,,A nagy Sztálin és a bölcs Rákosi."[24] Rajknak is el kellett mondania a ,,munkásellenes" szólamokat. Iskolás, gyerekes hangvételről tanúskodik vallomásának az a része, amely az összeesküvés célját és módját így írta le: ,,A legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben ... amelyek a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább."[25]

A per egész koncepciójának egyik célja volt, hogy Rákosi Mátyás és a moszkovita gárda vezetőszerepe — és nélkülözhetetlensége — mindenki számára nyilvánvaló legyen. Ezért beiktatták a vádak közé, hogy az összeesküvők politikai gyilkosságtól sem riadtak vissza. A párt egyik propagandafüzetében ez áll: ,,Rankovics, amerikai utasításra azt parancsolta Rajkéknak, hogy gyilkoltassák le népünk szeretett vezetőjét, Rákosi elvtársat és hűséges munkatársait, Gerő és Farkas elvtársakat. Rajk, Szőnyi, Pálffy orgyilkos társasága elfogadta ezt az aljas parancsot és a Horthy-rendszerből átmentett csendőrtisztjeik és egyéb pribékjeik segítségével nem átallották a gyilkossági terveket aprólékosan kidolgozni. Ezzel a hallatlan bűntettel akarták megkezdeni államcsínyüket, amelynek célja az volt, hogy hazánkat erőszakosan kiszakítsák a béketáborból és az imperializmus igájába hajtsák. Ez a tervük meghiúsult a Magyar Dolgozók Pártjának és elsősorban magának Rákosi elvtársnak éberségén, és népünk hűségén a párt, Rákosi elvtárs iránt."[26] Jellemző adattal szolgál Farkas Mihály honvédelmi miniszter egyik volt moszkvai társa és helyettese, Nógrádi Sándor. Megírja, hogy amikor a Rajk-per koholmányát gyártották s éppen azt szövegezték, hogy ,,Rajkék meg akarták gyilkolni Rákosi, Gerő és Farkas elvtársakat", a hiú Farkas azt kérte, ő ne a harmadik, hanem a második legyen a ,,meggyilkolandók" listáján.[27]

A per egész tákolmánya éppúgy, mint az ügyet kísérő propaganda a szellemi kiskorúsítás, egy nép szellemi kiskorúsításának a kísérlete volt. A lét józan feltételei megszűntek ebben a propagandavilágban. Valóságnak kellett elfogadni a valótlant, kialakult egyfajta költött valóság s ennek a szabályai szerint kellett élni és hinni. Ha nem véres drámák kövezték volna e költött valóság útját, azt lehetne mondani, hogy az ,,Alice a csodaországban" mesevilágának valótlan valósága érvényesült.

Ez a pszichózis aztán jelentős szerepet játszott maguknak a vádlottaknak a megdolgozásában. Józan emberi ésszel nem lehet elképzelni, hogy régi hivatásos forradalmárok, pártaktivisták, képzett katonák vállalkozzanak olyan képtelenségek végrehajtására, mégpedig szakmailag olyan amatőr módon, ahogy a vádirat mondta, és ahogyan maguk is vallották. Mi történt tehát? Még a rendőri kínzások sem magyarázzák meg e jelenséget, e készséges vallomást. Akaratbénító vegyszerekről sem tudunk ez esetben, olyan preparálásról, mint a Mindszenty-perben. Hogyan történt tehát meggyúrásuk? A per több életben maradt szereplője csaknem egyöntetűen azt a magyarázatot adja, hogy a nyomozók két fogást alkalmaztak: egyrészt apelláltak a vádlottak párthűségére, másrészt azt ígérték nekik, hogy még ha látszatra el is ítélik őket, kivégzésükre nem kerül sor, sőt titokban majd legtöbbjüket szabadon bocsátják.

Péter Gábor alvezére, az ÁVH helyettes főnöke, Szűcs Ernő például az egyik vallatásnál kedélyes hangot ütött meg s nyíltan megmondotta Szász Bélának, a kémkedéssel vádolt rabnak, hogy: ,,Megnyugtathatom, senki felelős ember, senki közülünk magát kémnek nem tartja." A rab meglepett kérdésére, hogy hát akkor miért nem engedik szabadon, hosszú magyarázat következett arról, hogy a párt mindenek felett áll, s ha a pártnak most szüksége van e perben egy ilyen vallomásra, egy régi párttagtól elvárhatja, hogy ezt megtegye. ,,A párt kéri magát arra, értse meg a helyzetet, miképp számos más régi kommunista megértette, hiszen maga se tegnap került a mozgalomba. Érti már?" — mondotta Szűcs Ernő ezredes. Tanulságos és minden időkre klasszikus dokumentum, amit erről a szenvedő alany, az egykori idealista kommunista, éppen ekkor meggyötört rab, mindezek után magában gondolt, majd leírt: ,,Bólintottam. Értem. Az ezredes egy metafizikai személyiség, a nagy P-vel írott és ejtett Párt nevében szól... Mi a párt? Ki a párt? Tartópillére az a bürokrata, aki a ... központba hívatott, hogy kommünikét adasson ki velem egy soha el nem követett szabotázs leleplezésére; épülettéglája az a magyar vagy francia munkás, aki gépe fölé hajol és nem sejtheti, mi történik, az ő nevében is, Budapesten, az Andrássy út egyik háztömbjében; jövendőbeli reménye meg talán az a diák Bolognában vagy Dél-Amerikában, aki épp most olvassa Marx szellemes elemzését III. Napóleon államcsínyéről. De nem a diák, nem a munkás, hanem a bürokrata, Szűcs Ernő, az orosz alezredes és kivált Fjedor Bjelkin altábornagy, a kormányzó cselekszik a párt nevében."[28] Az egyik katonai vádlottat, Korondyt maga az ÁVH-főnök, Péter Gábor hitegette. Korondy már a kommunizmus előtt tiszt volt, régi katonacsalád sarja. A per idején a bíró, az ügyész, a lapok és propagandakiadványok mindig szorgalmasan hangsúlyozták, hogy a vádlott Korondy ,,volt csendőrtiszt". De elhallgatták, hogy Korondy a háború végén átállt az oroszokhoz, egy oroszvezette partizánegységben harcolt a németek ellen Buda, pontosabban a Gellérthegy ostrománál. Most azonban a párt szemében diffamáló ,,csendőr" jelzőt kellett hangsúlyozni, a kommunista érdem nem passzolt bele Korondy koncepciós szerepébe. Péter Gábor rávette, hogy vallja azt: Rajk 1948 októberében megbízta, hogy a puccs idején tartóztassa le Rákosit és társait, Pálffy pedig 1949 áprilisában azzal bízta meg, hogy majd szállja meg a pártközpontot, a postát, rádiót stb. Mint fogoly, a per előtt, a 29-es cellában Korondy elmondotta ezt társának. A cellatárs hitetlenkedett: Hát ki fogja ezt komolyan venni? Hát lehetséges így összeesküvést szőni, hogy egyszer utasítást kap a kormány letartóztatására, majd jóval később, miközben semmi sem történik, hozzáteszik, hogy szállja meg majd a fontos központokat? Mintha az országban nem lenne fegyveres rendőrség és orosz hadosztályok? A Péter Gábor által megdolgozott Korondy azonban így válaszolt: ,,Látod, hát ez az. A vallomás valóban hülye képtelenség és a kutya se hiszi el, hogy egy hivatásos katona ilyen, még a csecsemőlogika szerint is együgyű puccskísérletre vállalkozzék." A cellatárs megkérdezte Korondytól, milyen büntetésre számít. A tiszt válasza: ,,Péter Gábor azt mondja, alighanem öt—hat évre fognak elítélni. De mivel ez politikai per, és a beavatottak úgyis tudják, hogy sose esküdtek össze, még büntetésem felét se fogom letölteni. Ha elültek a per hullámai, szép csöndesen kieresztenek a hátsó ajtón. És Péter szerint addig sem lesz rossz sorom." A cellatárs tovább tamáskodott: ,,Úgy véled, mindez készpénznek vehető?" Korondy vállat vont: ,,Nézd, Péter Gábor tegez engem, pajtáskodik és tréfál velem. Tudom, bolondság volna ezt túlértékelni. De mondd, mi teteje lenne, hogy megszegjék szavukat és fölhúzzanak? Hiszen kezesbárányként álltam rendelkezésükre."[29]

Minden nyomozótiszt hasonló módon és hasonló sikerrel dolgozott. Annak a Bokor ügyvédnek, aki, mint Rajk rokona koronatanú volt arra, hogy Rajk a Horthy-rendőrség besúgója lett — ennek a Bokornak Décsi Gyula volt az egyik ,,kezelője". Ugyanaz a Décsi Gyula, aki — még egy éve sem volt — az esztergomi érseki palotából elhurcolta Mindszenty bíborost. Bokor gyanútlanul és lelkiismeretesen készült a betanított vallomásra és a tárgyalásra, mert azzal kecsegtették, hogy estére már otthon vacsorázhat. Felvette szép civilruháját, elbúcsúzott cellatársától, mondván, hogy őt ide már vissza se hozzák. Elrebegte tehát a visszamaradó fogolynak az utolsó istenhozzádot s őreivel megindult a tárgyalásra.

A főtárgyalás előtt már napokon át jól tartották a rabokat. A biztos szabadulás ígérete mellé álomszép kedvezményeket is kaptak, bőven volt kávé, tea, sütemény, gyümölcs, cigaretta. Vizsgálati fogoly számára ez mind ,,mi szem- s szájnak ingere". Ebben a barátságos klub-atmoszférában aztán Bjelkin kormányzó orosz és magyar gépezete szakadatlanul dolgozott: színházi rendezők szaktudásával végezték a betanítást és többször is főpróbát tartottak a vádlottakkal: ,,Tüzetesen elemezték nemcsak a szöveget, de a mozdulatokat, sőt, a taglejtések apró részleteit is. A kopasz, intellektuális MVD-tiszt bemutatta például Bokornak, a számos viharos tényállást látott ügyvédnek, miképp hajoljon meg a bíró emelvénye előtt, hogy a közönség önérzetes szabad embernek, ne pedig megfélemlített, alázatos pincerabnak tekintse.[30]

Bokor doktor aztán öntudatosan meghajolt a bíró előtt, s elmondta, hogy Rajk rendőrspicli volt. Korondy százados is meghajolt s elmondta a gyerekes katonai puccs együgyű meséjét. S nemcsak a kis Korondy, hanem a magasrangú Pálffy-österreicher is meghajolt s elmondta az összeesküvők munkásellenes terveit. És meghajolt végül maga Rajk László is, mert mint Bokor, Korondy, Pálffy, ő is elhitte, amivel biztatták, elhitte, amit ígértek neki.

Ki ígért Rajk Lászlónak és mit ígért?

Rajk László ,,meggyőzését" nem kisebb személy vállalta, mint maga a belügyminiszter.[31] A Mindszenty-pert lebonyolító és így már eléggé gyakorlott Kádár János. Kádárt ráadásul még baráti kötelékek is fűzték Rajkhoz, a család bizalmába fogadta, s ő volt a keresztapja Rajk László és Júlia fiának.

Hogy mit vállalt és mit végzett Kádár János Rajk cellájában, azt természetesen mély titok borította és soha senki nem tudott volna meg semmit se, ha évek múlva, 1955-ben nem alakul ki egyfajta versengés Rákosi Mátyás és Kádár János között. A pártban akkor többen szerették volna eltávolítani az élről Rákosit és Kádár János személyét rebesgették, mint aki Rákosi helyére léphetne. Rákosi Mátyás azonban riválisok leküzdésénél sohasem válogatott az eszközökben s Kádárai szemben is volt ilyen eszköz a kezében. A Központi Bizottság egyik ülésén Rákosi azzal válaszolt Kádár egyik, személyét érintő bírálatára, hogy — lejátszott egy hangszalagot, egy beszélgetést. A Központi Bizottság tagjai dermedten hallgatták a beszélgetést: a felvétel Rajk cellájában készült, az emlékezetes 1949-es esztendőben. S ekkor, most, 1955-ben, mikor már a párt kezdte rehabilitálni Rajkot s Rákosi egyik bűnének éppen a Rajk-pert tartották, Rákosi előszedte a bizonyítékot: nem ő, hanem valójában Kádár a főbűnös a Rajk-ítélet létrejöttében. Mert a hangszalag megörökítette s most tanúsította, ahogy Kádár János magyarázza barátjának és minisztertársának, ott, a cellában, hogy ,,hagyjon fel végre az ellenkezéssel, álljon a párt rendelkezésére, segítsen Tito eretnekségének a megbélyegzésében". Kádár hangsúlyozta a fogoly Rajknak: ,,A pártvezetőségben senki sem tartja bűnösnek Rajkot, sőt, még inkább nagyra becsülné, ha magára venné ezt az áldozatot. Hisz, ugye, az illegalitásban, a spanyolországi nemzetközi brigádban, vagy az ellenállási mozgalomban is nemegyszer kockára tette életét. Most nem az életét kívánják, csak erkölcsi öngyilkosságot. Mert a per után, mégha esetleg halálra ítélik is, ki nem végzik, csak eltüntetik. Családostól üdülni küldik majd a Krímbe, aztán pedig, más néven, más helyütt, képességeihez méltó jelentős munkát bíznak majd rá."[32]

Bokor ügyvéd az esti, első otthoni vacsorára gondolt a tárgyaláson — s még aznap este belökték régi cellájába. Soha többé nem látta a szabad világot, évek múlva börtönében halt meg, a váci rabkórházban.

Korondy Bélát felakasztották.

Pálffy-Österreichert felakasztották.

Pálffy, aki hitt az ígérgetéseknek, most nem akart hinni az ítéletnek. ,,Becsaptak bennünket!" — kiáltotta rémülten.[33]

Halálra ítélték Szalai Andrást, a párt ifjúsági vezetőjét, halálra Szőnyi Tibort, a káderosztály vezetőjét. Másokat életfogytiglanra s egyéb súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Szalai András még a bitó alatt sem akarta elhinni, hogy a párt rászedte, Rákosi becsapta. ,,Hogy tűrheti ezt Rákosi?" — mondta csodálkozva, mikor már nyakán volt a kötél.[34]

És halálra ítélték s azon nyomban kivégezték Rajk Lászlót is.

Hullottak a kommunista fejek — kommunista bárd alatt.



E hihetetlen történet, mely mégis igaz, e kommunista öncsonkítás és önfeladás láttán méltán kérdezzük: miért? Mi volt, kommunista szempontból, a racionális oka és célja ennek a vörös máglyának és önégetésnek?

Amit racionálisan nem lehet megérteni, annak van irracionális magyarázata. Az egyik az, hogy Rajkék ,,a bitófa önkéntesei". Hogy ti. a bíróság előtti magatartásukat inspirálta az eszméhez, párthoz való hűség, a munkásosztály ügyének hozott áldozat, az imperializmus elleni küzdelem szolgálata. Most így kívánta a pártérdek és a munkásosztály élenjáró állama, a Szovjetunió, tehát megtették, amit kívánt. (E könyv szerzője minden jóindulata és erőfeszítése mellett sem tudja elfogadni ezt az elterjedt irracionális magyarázatot, s beleélő intuíció híján, szegényes fantáziájával, a maga ideológiamentes eszével inkább úgy gondolja, hogy a bitófa önkénteseire sokkal inkább hatott az ígéret: ha vallanak, akkor életben maradnak s előbb-utóbb kiszabadulnak.)

Bármi lett-légyen is Rajkék, a fogoly Rajkék irracionális magatartásának mozgatója, Rákosi Mátyás magatartásának mindenképpen racionális magyarázata van.

A pert Sztálin kívánta, Tito megbélyegzésére. Sztálinnak mindez nem volt új. Küzdőtársaiban riválisokat látott, s egyiket a másik után tönkretette. Zinovjev, Kamenyev, Radek, egyik követte a másikat, mindegyik végigjárta az utat, amelyet most egy Rajk Lászlónak kellett megjárnia. Sztálin kívánt, s Rákosi teljesített. Sőt, túlteljesített. Mert Sztálin nem kedvelte Rákosit, lenézte, többször gúnyolta is a kövér kis emberkét, volt idő, mikor le is akarta váltani. Rákosi tehát annál buzgóbban teljesítette a parancsot.

Másodszor, Rákosi maga sem bánta, ha egy-egy vetélytársától szabadulhat. Rajk ugyan nem volt olyan befolyásos a pártban, mint belügyminiszteri tiszte alapján bárki is hitte. Mert a belső körbe, a Moszkvából jött emigránsok, a moszkoviták körébe sohasem engedték be. Rákosi, Gerő, Farkas Mihály, Révai együttesének kommunista szentélyét ez a vakhitű, valamikor tán idealista kommunista nem léphette át. De a négyesfogatnak útjában állt.

Harmadszor Rákosi tulajdonképpen kezdettől fogva a kis-Sztálint játszotta Magyarországon. Mindenben vakon utánozta, klikkjével együtt, a szovjet mintát. Magyarországon is mindennek úgy kellett lefolynia, ahogy a Szovjetunióban az elmúlt évtizedekben: felszámolni a burzsoáziát, a földesurakat, a nagytőkét, a polgári pártokat, a szociáldemokráciát, a fekete reakciót és végül — a FRAKCIÓT. A frakciók letörésének színjátéka mindig hasznos, mert minden irányban dokumentálja a párt erejét az egység biztosítására. Magyarországon a pártban valójában nem volt, de kellett itt is ilyen frakció, kellett olyan párttag, akit erkölcsi halottá lehet nyilvánítani —- erre szemelte ki Rákosi Mátyás Rajkot.

Miért Rajkot? Mert emigrációját nem Keleten, hanem Nyugaton töltötte. S a jelen koncepciós per Tito nyugati kapcsolatait akarta bizonygatni. Rajk, Szőnyi ,,nyugati" kommunisták voltak, s nyugati volt az a szociáldemokrata vádlott is, Justus Pál, aki alig egy éve még segédkezett Marosán Györgynek és a kommunistáknak a szociáldemokrata pártot megsemmisítő fúziós puccsban. Rajk és ,,bandája" elítélése tehát jól szolgálta a nagy moszkvai célt: a szovjet orbitus teljes elszigetelése Nyugattól, a sorompók teljes lezárása, a vasfüggöny teljes leeresztése, ebben a vonatkozásban is.

Rajk valójában nem volt nemzeti kommunista. Csak nem volt moszkovita. Egyénisége, származása is arra predesztinálta, hogy őt szemeljék ki a zinovjevi sorsra. Gazdag, módos, szász eredetű, erdélyi családból származott, nagypolgári miliőben lett forradalmár, ezért mondhatta már az első hivatalos közlemény, hogy az összeesküvők között nincs munkás és paraszt.

S végül a Rajk-per azért is jól és jókor jött Rákosinak, mert politikája nem hozott gyümölcsöket, vezetésének kudarcai kezdtek országos bajokban mutatkozni. Így aztán volt a pártban más, akire mindent rá lehetett hárítani, akit oda lehetett állítani a tömegek elé: ott a bűnös, ő a hibás.

Legvégül pedig a célok és az okok között szerepel az a lényeges szempont, hogy a párt mindig új és új ürügyet keres és teremt — újabb erőfeszítések megkövetelésére. Minden, valamely nagy agitációs eszközökkel létrehozott látványos esemény jogcím arra, hogy a társadalomtól új, nagy, sőt még nagyobb munkát követeljenek a szocializmus megvédése és építése érdekében. A párt egyik polgári propagandistája a per után sietett levonni a tanulságot. Eképpen:

,,Az amerikai imperializmus e magyarországi szervezetének leleplezése megerősítette egész népünket politikai öntudatában és hazafias érzésében. Emlékszünk: a Rajk-tárgyalás után milyen elemi erővel lángoltak fel a dolgozók munkafelajánlásai... Emlékszünk: nem sokkal Rajk és bandájának elítélése után az első ötéves tervkölcsön jegyzése valóságos népszavazás volt azok mellett az eszmék mellett, amelyeket Rajkék, Titóék és washingtoni gazdáik megpróbáltak meggyalázni."[35]

Mindez — Sztálin óhaja, egy rivális eltávolítása, a Szovjetunió és a szovjet párt utánzása, Nyugat elleni gyűlölethadjárat, újabb termelési kampány elindítása —, mindez szerepelt Rákosi Mátyás számvetésében.

De egyre nem számított, egyet még csak nem is sejthetett. Nem sejthette, hogy a Rajk-per lélektani hatása a magyar kommunistákra végzetes lesz, éveken át negatívan munkál s hogy ez, társulva a már amúgy is agyongyötört egyéb rétegek lelkiállapotával, egyik mozgatója lesz a világtörténelem első nagyméretű antikommunista forradalmának.

Mert hagyományos, különösen pedig totalitárius rendszereket nem lehet megdönteni a rendszer néhány belső elemének közreműködése nélkül. A francia forradalmat nem kis részben az uralkodóházzal rokon orleánsi ház intrikája, a Palais Royal gúnyolódása, vagyis egy arisztokrata klikk áskálódó vetélkedése robbantotta ki s e lehetőség láttán mozdultak meg a tömegek. Mutatis mutandis Magyarországon is, bármily tömegelkeseredés volt is a bázisa a forradalomnak, a nép alig mozdulhatott; hogy mozduljon, ahhoz szükséges volt a párt, a hatalom jelentős elemeinek megrendülése. És éppen ezt indította el a rövidlátó Rajk-per. Az egyik volt kommunista koronatanú, Szász Béla diagnózisa: ,,A Rajk-ügy okozta lelkifurdalás és másnapos erkölcsi kóválygás, éppen a vakhitükben megcsalatott kommunistákat állította szembe a legmerészebben és legtevékenyebben a kommunista párttal. Minden a visszájára fordult: az erkölcsi halottá nyilvánított Rajk kivégeztetése erkölcsi csődbe kergette a magyar kommunista pártot, a terrorcselekedet pedig, ami a párt egységét és hatalmát volt hivatott fitogtatni, végső következményében atomizálta és kis híján megsemmisítette a pártot."[36]

Így társultak erkölcsi csődbe kergetett kommunisták és a kommunista párt által megtiport magyar tömegek 1956-ban a barikádnak ugyanazon oldalán, a magyar népfelkelésnek ezért lettek részesei egykor vakhitű kommunisták.

Mert ez a vakhit — ez is rendkívül tanulságos — valójában érthetetlen módon a legtöbbjénél a Rajk-perig tartott, sokaknál azon túl is. Az ideológiai vakhit eladdig ténylegesen vakká tett máskülönben csiszolt intellektueleket. A Rajk-perig, vagyis amíg nem kommunistákon, hanem másokon csattant az ostor, a kommunista eszme fanatikusai nem vették észre, mi folyik körülöttük, és általuk, az országban. A Rajk-per, melyen felháborodtak, e per előtt más változatokban már többször lezajlott, de azon nem háborodtak fel. A Rajk-per koholmányait és mechanizmusát maga Rajk László találta ki és alkalmazta katolikus diákok, kisgazda képviselők, szociáldemokrata tradicionalisták likvidálására. Bjelkin kormányzó gépezete tudatosan kiprovokálta és kiagyalta, s döntő politikai változásokra használta fel a gyöngyösi esetet, a körúti gyilkosságot, a pócspetri tragédiát, a Kovács Béla-ügyet. De a vakhitűek erre mind találtak pártszerű magyarázatot: csak a földesurak ellen, csak a burzsoázia ellen, csak az egyház ellen, csak Mindszenty ellen, csak a munkásegység árulói ellen, csak, csak, csak... Hogy ez a ,,csak" hovatovább az egész országot jelentette, s egyéni és kollektív tragédiákat okozott tűzzel-vassal, vérrel, erőszakkal, csalárdsággal, azt a Rajk-perig a vakhitű kommunisták nem tudták, vagy nem akarták észrevenni. Való igaz! Mily jól mondotta Aldous Huxley, hogy a fanatizmus vakká tesz. És embertelenné. Vagy ahogy Diderot tán még világosabban kifejezte: ,,Egyetlen eszmétől barbárrá válhatunk."

De a Rajk-per nemcsak azért volt kísérteties, mert a magyarság számára addig ismeretlen és szokatlan jelenséget tárt fel — kommunisták ölik a kommunistákat. Hanem azért is, mert e per több elítéltjén egyfajta istenítélet teljesedett be, a bírák, akaratuk ellenére, egy magasabb igazságszolgáltatás eszközei voltak. Az elítéltek itt, most, igazságtalanul vádolva ártatlanok voltak, de mintegy bűnhődtek olyan bűnökért, melyeket korábban ők követtek el ártatlanokon.

Mert 1947-ben Donáth György és Dalnoki Veress Lajos halálos ítéletének kimondásakor a tárgyalási terem egyik páholyában dölyfösen és diadalittasan ott ült Pálffy-Österreicher és vezérkara, a jól végzett munka tudatában, hogy Donáthot és társait ők juttatták ide a bíró elé s innen a bitófára. Rajk László pedig, mint a jelenet tanúi mondják, 1947-ben valóságos nemi gyönyörrel ,,leplezte le" Kovács Bélát, s a pártközi értekezleten élvezte, hogy egy Tildy, egy Nagy Ferenc, egy Veres Péter hogyan remeg, retteg attól, hogy most az ő nevét mondja majd Rajk, őt említi, mint akiről szintén kiderül, hogy részese az összeesküvésnek. És Szalai András kommunista ifjúsági szervezetének verő-osztagai és agitprop-brigádjai ütötték-aprították a katolikus fiatalokat és rombolták-rabolták a cserkészotthonokat, denunciáltak és denunciálásra ösztökélték diáktársaikat, gyerekeket uszítottak apjuk-anyjuk, egész ,,reakciós" rokonságuk ellen.

De — és ez még tovább fokozza a kísértetiességet — a véres dráma a Rajk-perrel sem állt meg, az emberdaráló malom tovább zakatolt: Rajk és társainak mostani kínzói, a rendőrfőnökök és nyomozók kíméletlen gárdája, a hamis vallomásokra rábeszélő, hitegetők vezérkara alig néhány hónap vagy év múlva maga is a pincecellák, penészes rabcellák lakója lett.

1950-ben letartóztatták azt a Szűcs Ernő ezredest, aki Péter Gábor helyetteseként irányította a Rajk-per vádlottainak megpuhítását. Most már ő is kémgyanús volt. Utolsó pillanatairól kétféle verzió vált ismeretessé. Egyik úgy tudja, hogy mikor jöttek érte — ahogy egyszer ő ment Rajkért —, nem habozott, hanem főbelőtte magát. A másik verzió úgy mondja, hogy elvitték, faggatták, s mert nem boldogultak vele, saját egykori nyomozótársai egyszerűen agyonverték.

1951 márciusában az államvédelmi hatóság emberei elhurcolták Kádár Jánost, aki nemrég még belügyminiszter volt. Vele együtt egész sor magasrangú kommunistát börtönöztek be a párt parancsára. De az ő sorsuk, politikailag, bizonyos tekintetben fájdalmasabb volt, mint a Rajk-per vádlottaié. Őket ugyanis nem is vádolták. Perüket nem szellőztették. Sőt, most már nem is volt per, nem voltak vallomások, nem voltak uszító cikkek. Róluk egyszerűen: nem illett beszélni. Még csak mártírok sem lettek. Sorsukat a régi elvtársak nem is sejtették, mi több, nem is merték sejteni. Később, 1956-ban egy-egy részlet kiderült. Például az, hogy Kádár Jánost idegen hatalmak ügynökének minősítették. De Kádár tagadott. ,,Ekkor megjelent az államvédelem egyik ezredese, aki nem volt más, mint Farkas Vladimír, Farkas Mihály hadseregtábornok fia. Kopasz, harminc év körüli, fáradt fiatalember, akinek egyetlen érve volt csak: a verés. Kádárt verni kezdték. Először higannyal kenték be a testét, hogy a pórusok ne kapjanak levegőt. Amikor ott fetrengett a földön, megérkezett az apa... Kádárt felemelték. Vladimír odalépett hozzá. Két pribék erőszakosan felpeckelte a volt belügyminiszter száját és az ezredes, mintegy mellékesen, mint akinek csak szükségét kell végeznie, beleürített a szájába. Mindenki nevetett."[37]

1952 legvégén letartóztatták az ország szemében valóságos szörnyalakká vált Péter Gábort és rendőrsége több vezető tisztjét, így a Mindszentyt elhurcoló Décsi Gyula ezredest is, aki a Rajk-perben a kis Bokor ügyvédnek megígérte az otthoni vacsorát, a börtönélet utáni első vacsorát.

Ám nem azért került hurokra, mintha ez a rettenetes pályafutása ember, Péter Gábor szakadár vagy kém lett volna, vagy megundorodva mesterségétől ki akart szállni a véres játszmából. Nem ezért, hanem azért dobtak hurkot a nyakára, mert Moszkvában az öregedő Sztálin rémképeket látott, félt, hogy zsidó orvosai megmérgezik; vagy egyszerűen újabb összeesküvésre volt szüksége, ezúttal ,,cionista-imperialista" összeesküvésre. Moszkvában tehát megkonstruálták az ún. zsidó orvospert, s valami ehhez hasonlót akart felmutatni Rákosi is Magyarországon. A Sztálin által lenézett ,,legjobb tanítvány" most is eminens akart lenni s ő is produkált egy cionista-kozmopolita összeesküvést. A magyar kommunista vezetők fürkésző szeme így akadt meg Péter Gáboron. Számukra ,,kézenfekvő volt letartóztatni azt az embert, aki amellett hogy zsidó, túl sokat is tud, kezében tartja a koholt perek és hamis vallomások teljes anyagát".[38] De mert a moszkvai cionista összeesküvésben is voltak nem-zsidók, Péter Gáborhoz most odacsapták a teljesen árja Décsi Gyulát is, mint cionistát, ezt a hírhedt fogdmeget, aki valamikor régen, mielőtt rátette kezét Magyarország prímására, papnövendéknek indult.

Így került most rendőrkézre a rendőrség, az ÁVO és ÁVH rettegett főnöke, tízezrek hóhéra. Péter Gábort egy szép napon bedobták az Andrássy út 60. egyik sötét cellájába. Ismerős helyre került. Hogy úgy mondjuk, hazatért. Ezúttal azonban más minőségben.

Számára, számukra így végződött a Rajk-per.

Legyünk tárgyilagosak. A börtönökbe sok olyan kommunista is került, aki tiszta emberi jellem volt és becsületes idealista. Volt marxista, aki a négy fal között felidézte magában gyermekkori imádságait, s volt, aki egyik pirinyó zárkájában sorstársként gondolt a magyar egyházfőre, felfedezve, hogy ugyanitt ,,fogsága idején Mindszenty hercegprímás a falba véste nevét és körülkerítette Jézus szíve sugárkévés szimbólumával..."[39]

De Péter Gábor és a Péter Gábor-félék, Décsi és a hozzá hasonlók szomorú vége nem egyéb,
mint miként egy börtönkálváriát megjárt, szociáldemokrata tájékozódású magyar író,
Ignotus Pál mondotta ,
mint mikor

,,gyilkosok gyilkolják a gyilkosokat."[40]

Murderers murdering murderers.

[1] Savarius, Vincent: Minden kényszer nélkül, Brüsszel, 1963. 57. o.

[2] Le Monde, Paris, 23-24. Oct.

[3] ,,Rajk László és társai a népbíróság előtt", Budapest, Szikra, 1949. 61. o.

[4] Vándor, Györgyi: A rémület éjszakái, München, 1974. 29. o.

[5] Savarius, Vincent: i. m. 63. o.

[6] Vándor, Györgyi: i. m. 31. o.

[7] ,,Szabad Nép", Budapest, 1949. június 19.

[8] Savarius, Vincent: Rajk László hűsége, Irodalmi Újság, Párizs, 1959. szeptember 15.

[9] Fejtő, Francois: Ungheria, Einaudi, 1957. 35. o.

[10] ,,Szabad Nép", Budapest, 1949. június 24.

[11] ,,Szabad Nép", Budapest, 1949. június 24.

[12] ,,Független Magyarország", Budapest, 1949. június 20.

[13] ,,Szabad Nép", Budapest, 1949. június 26.

[14] ,,Független Magyarország", Budapest, 1949. június 18.

[15] Fejtő, Francois:i. m. 38. o.

[16] Fejtő, Francois: i. m. 40. o.

[17] Rajk Endre a szerzőhöz, Walchsee, 1950 április

[18] Rajk, László és társai 40-41. o.

[19] Rajk, László és társai 52-53. o.

[20] Rajk, László és társai 62. o.

[21] Rajk, László és társai 137. o.

[22] Rajk, László és társai 156. o.

[23] Rajk, László és társai 155. o.

[24] Ignotus, Pál: Political Prisoner, London, 1959. - 83. o.

[25] Rajk, László és társai 62. o.

[26] Boldizsár, Iván: összeesküvés a magyar nép ellen, Budapest,
1952. 94-95. o.

[27] Nógrádi, Sándor: Új történet kezdődött, Budapest, Kossuth,
1966. - 167. o.

[28] Savarius, Vincent: Minden kényszer nélkül 197-198. o.

[29] Savarius, Vincent: i. m. 188-189. o.

[30] Savarius, Vincent: i. m. 246. o.

[31] Aczél, Tamás - Méray, Tibor: Tisztító vihar, London 1959 - 222. o.

[32] Savarius, Vincent: i.m. 213-314. o.

[33] Ignotus, Paul: i. m. 83. o.

[34] Ignotus, Paul: i. m. 83. o.

[35] Boldizsár, Iván: i.m. 97. o.

[36] Savarius, Vincent: Irodalmi Újság, Párizs, 1959. szeptember 15.

[37] Aczél - Méray: i.m. 222-223. o.

[38] Aczél - Méray: i.m. 225. o.

[39] Savarius, Vincent: i. m. 208. o.

[40] Ignotus, Paul: i. m. 104. o.



 
 
0 komment , kategória:  Csonka Emil:1945-1956 VII.rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1061
  • e Hét: 4016
  • e Hónap: 15167
  • e Év: 280382
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.