Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Heltai Jenő -ŐSZ
  2016-09-04 15:38:48, vasárnap
 
 



HELTAI JENŐ - ŐSZ

Nyomon kisér az éjszakában
Valami halk, sejtelmes ének.
A csöndességben az öreg fák
Egymásnak titkokat mesélnek.

Szelíden egymáshoz simulnak
A mesemondó, karcsú ágak
És mintha mindnek lelke volna,
Suttognak, sírnak, muzsikálnak.

Majd elhallgatnak. Bántja őket
Az őszi éjjel szörnyű csendje
S reszketve, félve összebújnak,
Mintha a lelkük dideregne.

A szél suhogva vág közéjük,
A sok levél sóhajtva rezdül -
A hervadás fehér tündére
Most megy az éjszakán keresztül.

Heltai Jenő, *Bp., 1871. aug. 11., †Bp., 1957. szept. 3.: író, újságíró, költő

Heltai Jenő versei, (1894-1922) [320.]
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő - Szívem falán
  2014-12-11 18:36:48, csütörtök
 
 




Heltai Jenő - Szívem falán

Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szelíden
Fogsz társalogni énvelem.

Ígérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Intelem
  2013-10-16 14:59:23, szerda
 
 



Heltai Jenő: Intelem

Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak,
Ki fékezésre és tűrésre nógat,
Megmagyarázza, hogy csak gyönge láb vagy,
És rádparancsol: légy szerény, ne lázadj,
Ne is kívánj a jobból egy szemernyit:
A bölcs lemondás minden kínt megenyhít
Szépség - silányság! Mámor - rossz gyümölcs!
Vágyak - szamárság! Előlük a bölcs
Fejét homokba dugja, mint a strucc.

Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak!
Higgy bátran abban, hogy szebb lesz a holnap.
Talán egy óra, egy parányi perc
Meghozza azt, amit kívánni mersz...
Csak addig élsz, amíg kívánni tudsz.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Találkozás
  2013-10-16 14:34:14, szerda
 
 




Heltai Jenő: Találkozás

El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban.

Vérünk rég halott muzsikája!...
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.

Hamar kihült sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.

Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük
S egy óra mulva elfelejtjük.

Nyugat1914. 18-19. szám
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő -Egy asszony keze
  2013-10-16 14:29:40, szerda
 
 



Heltai Jenő -Egy asszony keze

De jó egy kis kezet
A kezünkbe fogni,
A karcsú ujjakra
Szavakat lehelni,
Csókokat dadogni,
A finom ereken,
Mint kék tengereken
Kábulásba veszve,
Elhajózni messze,
Sehol meg nem állni,
Folyton jönni, menni,
végül partra szállni,
Végül megpihenni
Rózsaszin szirteken
Koráll-szigeteken,
Az éles körmökön,
örök örömökön.

Ó, áldott asszonykéz,
vágyak forralója,
Gondok altatója,
Izzó homlokomon
Hűvös fehér pólya,
Drága élő bársony,
Te maradj a társam,
Örökre, örökre.
Mikor sirdogálok
Könnyem te töröld le,
Te szoríts marcangolj,
Ha lázad a vágyam,
Mikor valami fáj,
Te simogass lágyan,
S halottas órámon
Bús szemfedő selyme,
Te hullj takarónak
Megtört két szememre,
Elnémult szívemre.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő:ŐSZ
  2013-10-16 13:46:06, szerda
 
 



HELTAI JENŐ ŐSZ

Szürke ég, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,
Simogasd az arcomat,
Melengesd a szívemet,
Míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
Míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
Nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
Be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
Sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
Bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
Integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
Hideg szél fujdogál,
Hideg szél, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő gondolata
  2013-09-23 13:50:21, hétfő
 
 



Üres szavak alá rejtettük azt a rettenetes izgatottságot, mely egymáshoz kergetett. Dadogva titkoltuk, hogy akarjuk egymást. Megjött az a pillanat, amelyben kíváncsiak lettünk egymás ízére, és meg akartuk kóstolni egymást. A szerelmi emberevés ünnepi pillanata, amikor egymásnak esik az éhes férfi meg az éhes asszony, és kézzel, szemmel, szájjal, miden érzékével iparkodik mennél többet falni a másikból, hogy a ruhán, húson és csonton keresztül eljusson a mindentől megfosztott, mezítelen lélekig.

Heltai Jenő
író, költő, újságíró
1871. augusztus 11. — 1957. szeptember 3.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Egyszer csupán...
  2013-09-22 11:04:07, vasárnap
 
 



Egyszer csupán hadd mondom el neked,
Szegény szivem, hogy mennyit szenvedett:
Hogy megölője volt e szerelem,
Oly édes oh! és oly reménytelen.

Egyszer csupán hadd mondom el neked,
Hogy mint megúntam már az életet:
Hogy szívem oly kietlen, oly sivár
S hogy nincs hite, hogy nincs reménye már.

Heltai Jenő
író, költő, újságíró
1871. augusztus 11. — 1957. szeptember 3.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Életrajz
  2013-09-22 10:33:27, vasárnap
 
 



Heltai Jenő: Életrajz

Az egyszerű szó kedvelője voltam,
Ékes szavak kincsével meg nem áldott.
Nem tépegettem tarka szóvirágot,
Sosem szavaltam, mindig csak daloltam.
Nyájas közönség nyárspolgári tapsát
Sosem kerestem. Mertem írni bátran.
A magam útját álmodozva jártam,
Csodálatos cél: édes céltalanság!

Éltem soká a pesti rengetegben,
Szabad madár, ki ágrul-ágra rebben,
Kegyelt a jósors, balsors üldözött.

Himbált az élet, föl-le, föl-le... mint a
Síró-mosolygó kisfiút a hinta,
Pihét a szellő ég és föld között.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
Heltai Jenő életrajza
  2013-09-09 14:45:29, hétfő
 
 

Heltai Jenő életrajza
A néma levente írójának életútjával ismerkedhetsz meg most.

Heltai Jenő
(1871 - 1957)

Fiatalon Reviczky kortársa volt, és még megérte 1956-ot. Életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, személye szerint még az ellenfelei is szerették. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Sohase legelső, sohase vezér, egészen soha sehová nem tartozó, de mindig jelenlevő, aki nem nyomja rá bélyegét a korára, de láthatatlan zsinórokkal mozgatja az általa elérhető világot.

Pesten született 1871. augusztus 11-én, s gyermekéveit is többnyire itt és Baján töltötte. A gimnáziumot Budapesten végezte, majd 1889-ben jogi tanulmányokba kezdett, ám egy év elteltével otthagyta az egyetemet, s újságíró lett. 1913-as Önéletrajzában így írt pályakezdéséről: ,,Apám azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek, de én kedv nélkül jártam az egyetemre. Az első, nem nagyon dicsőséges alapvizsga után abbahagytam a meg sem kezdett jogi tanulmányaimat és tagja lettem az akkor született Magyar Hírlap szerkesztőségének. Szemérmes, félénk és ügyetlen fiú voltam, eleinte semmi hasznomat nem látták és a harmadik héten ki akarták tenni a szűrömet. Ez annyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magam: fölcsaptam humoristának."
Könnyed, szellemes írásai, a nagyvárosi lét jellegzetes alakjait, hangulatát megörökítő romantikus-ironikus versei hamar népszerűvé tették, 1892-ben megjelent első verseskötete, a Modern dalok, amelyet nem sokkal később követett a Kató című kötet is. 1892-től A Hét című lap munkatársa volt, s itt honosította meg a verses publicisztikát.
Az 1890-es évek végétől több budapesti lap tudósítójaként Párizsba utazott, ahol olykor nyomorúságos körülmények között élt. Humorát, derűs életszemléletét azonban a rossz körülmények sem tudták elvenni, a gondok elől inkább az írásba menekült. A publicisztikák, tudósítások mellett francia komédiákat fordított a magyar színpadok számára.
Hazatérése után 1900-1901-ben a Vígszínház művészeti titkáraként dolgozott. Ettől az időtől kezdve jelentek meg novelláskötetei is: Lou, Scherzo, Írók, színészek és más csirkefogók, Színes kövek, A tündérlaki lányok, amelyeknek szereplői többnyire bohémek, gödröcskés állú, gömbölyű színésznők, kokottok, ártalmatlan kalandorok, reménytelenül szerelmes ifjak, komikus nyárspolgárok és vidám fiatalok voltak. Heltai, aki jól ismerte ezt a tarka világot, bölcs megértéssel, szelíd humorral, elnéző kritikával ábrázolta hőseit és történeteiket. Ugyanezek a színes, mulatságos alakok jelennek meg regényei, kisregényei lapjain is - Jaguár, Az utolsó bohém, Family Hotel, VII. Emmanuel és kora -, amikről Kosztolányi így vélekedett: ,,Heltai prózája tökéletes. Egyéniségét nem a stílusra bízza, csak takarja vele."
1902-ben Heltai tartalékos tisztként szolgált, egy időben még századparancsnok is volt. 1903-ban a Pesti Hírlap munkatársa lett, s ugyanebben az évben feleségül vette Hausz Valériát. Érdeklődése egyre inkább a színpad és a kabaré felé fordult, a szerelem, a csalások és megcsalatások, a kalandok témáját körüljáró vígjátékait - Az asszony körül, Az édes teher, Naftalin, A masamód - több színház is műsorára tűzte, kabaréjeleneteivel és a francia sanzon könnyedségét idéző dalaival a könnyű műfaj mestere lett. Nagy sikert aratott Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához írt szövegeivel.
1907-ben Molnár Ferenccel együtt a Modern Színház Cabaret művészeti vezetője, majd 1915-től a Vígszínház dramaturgja volt. Közben az I. világháborúban haditudósítóként hosszabb időt töltött Isztambulban. 1916-ban a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnökévé választották, majd 1918-ban az Athenaeum Könyvkiadó igazgatója lett. Az 1920-as években hangja elkomorult, A 111-es és az Álmokháza című regényei tükrözték a háború utáni időszak szorongását.
A huszas évek végétől néhány évig az Athenaeum Kiadó művészeti igazgatója volt, ami szellemi nagyhatalmat jelentett: például ő valósította meg az akkor néhány éve halott, és hevesen vitatott Ady Endre összes költeményeinek egységes kiadását
1927-ben műfordítói munkásságáért megkapta a francia Becsületrendet. 1929-ben a Belvárosi Színház élére került, három év múlva pedig a Magyar Színház igazgatója lett, 1934-ig maradt posztján. A fasizmus erősödése aggodalommal töltötte el, s a költészetbe, a mesék világába menekült. Ekkor keletkeztek romantikus hangulatú mesejátékai, amelyek közül a legnagyobb sikert az 1936-ban bemutatott ,,A néma levente" érte el. Máig talán ez a legtöbbet játszott darabja.
A II. világháború háború alatt bujkálnia kellett, rövid időre fogságba esett, majd megmenekült. 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották. 1949-ben ismét hosszabb időt töltött külföldön, elsősorban Londonban. Közben visszatért a költészethez is, szomorkás hangú öregkori lírája sajátos szín volt az akkori magyar irodalmi palettán. 1955-ben mutatták be utolsó mesejátékát, a Szépek szépét.
Sokszor érezte magát mellőzöttnek. A megérdemelt kitüntetéseket nem, vagy túl későn kapta meg. Jellemző, hogy előbb lett a francia Becsületrend lovagja, mint hazai kitüntetések birtokosa. A felszabadulás után úgy tekintettek rá, mint élő haladó hagyományra, de a Kossuth-díjat csak nagyon elkésve (1957), már a halálos ágyán kapta meg. Nem értette, hogy 1948-ban, amikor először adtak Kossuth-díjat, és a régi érdemeket jutalmazták, ő miért nem kapott. Kicsit bántotta, de tudott mindenen mosolyogni. Bölcs volt.

Nyolcvanhat éves korában hunyta le végleg a szemét. Több munkáját fordították le német, francia olasz, spanyol valamint román nyelvre.

"Megbízhat-e az író abban, hogy adatai ennyi idő elmúltával is hitelesek-e még, hiszen a világ azóta többszörösen fölfordult, sok minden elértéktelenedett, romba dőlt, elpusztult. Hatvan évig ide-oda csapongó újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, színházigazgató, író, drámaíró, kabaréköltő, francia, angol, olasz és német színdarabok és versek fordítója voltam. Éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. Beszélni nem szerettem. Irtóztam a hangzatos szavaktól, ömlengéstől és az olcsó gyöngédség fitogtatásától. Barátaimat jobban szerettem, mint ők engem. Nem értettek meg, nem is fáradoztak azon, hogy megértsenek. A humoristán nincs áldás. Annak az a fontos, hogy nevessenek rajta."

forrás: www.literatura.hu
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Heltai Jenő  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1895
  • e Hét: 3967
  • e Hónap: 45507
  • e Év: 458858
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.