Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bárdossy László utolsó percei
  2011-02-08 17:35:01, kedd
 
 
Oláh György: Bárdossy László utolsó percei...


Az 1945 előtti korszak egyik legtisztább,
legnagyobb képességű magyar államférfia Bárdossy László volt az első,
aki ötvennégy évvel ezelőtt vértanúhalált halt
a Rákosi Mátyás és Nagy Ferenc által állított kivégző oszlopok előtt.
Őt követték aztán a Szálasi-kormány tagjai, élükön a Nemzetvezetővel.
Bárdossy László megbocsáthatatlan bűne volt,
hogy nevéhez fűződött az 1941-es szovjetellenes beavatkozás.
Mártír halála annak idején megrázta egész Európát.
Mint nagy elődje,
az első felelős magyar miniszterelnök gróf Batthyány Lajos,
ő is bátran halt meg az idegen hatalom fegyverei előtt.

Felesége Bárdossy Lászlóné adatai és feljegyzései alapján
a magyar mártírium legmegrázóbb jelenetét Oláh György írta meg.
A történelmi dokumentumot itt közöljük a magyar fiatalság és az utókor számára.



A kivégzőosztag késve érkezett és nem katonákból állott,
mint előre mondották, egy fegyelmezetlenül csörtető,
zajos fogházőrcsoport vonult be a terem végébe. Ha nem csapnak ilyen zajt,
Bárdossyék először észre sem vették volna,
úgy el voltak merülve a terem túlsó végén egymás kezét fogva, a szótlan,
hallgatag búcsúzkodásban.

A késedelem nem is tűnt föl nekik.
Pedig a város már aznap megtudta az okát.
A kormány katonaságot rendelt ki egyik laktanyából a kivégzésre.
A kirendelt katonai osztag parancsnoka, egy fiatal hadnagy csak hajnalban tudta meg,
hova szól a kivezénylés.

Erre nem vállalkozom - jelentette ki.
A történelem fel fogja jegyezni a fiatal népidemokratikus tiszt nevét,
kinek magatartása olyan hatást váltott ki a laktanyában,
hogy a legszájasabb kommunista tisztek is hangoztatni kezdték,
ez a polgári hóhérok kötelessége,
mi nem erre esküdtünk fel!

A fogházba érkező népügyész erre a hírre felhívta
Riesz igazságügyminisztert,
majd Rákosit is felverték reggeli álmából.

Az ügyész maga ment le a kivégzésekhez szerződtetett csőcselék közé,
kik jó korán összegyűltek már külön belépőikkel a Markó-utcai fogház kapuja alatt.
Tárgyalni kezdett velük,
főleg a legharciasabb, volt munkaszolgálatosokkal,
ki vállalkozna uniformisba öltöztetve a kivégzés végrehajtására?

Közben megjött Rákosi bölcs szentenciája:
Tűzzenek ki jutalmat a fogházőrök között, biztosan jelentkezik majd közülük elég.
A reakciósokat már mind leváltották!

Hírek szerint mégsem jelentkezett elég fogházőr.
Néhány munkaszolgálatost is igénybe kellett venni.
Fogházőri egyenruhát kaptak,
katonafegyvert.

Ők csinálták a zajt és csörömpölést a bevonulásnál.

A dermedten ébredő város tudta:
ma reggel végzik ki Bárdossyt.

Ősz óta azonban sokat változott a világ.
A vetkőztetések,
a zárt kocsikon szaladgáló NKVD tevékenykedése dermedtebbé tette a lelkeket.

Míg Bárdossy és Imrédy zeneakadémiai főtárgyalása alatt szájról-szájra járt a suttogás sokszor:
ma tüntetés lesz!
Meglátjátok a fogházat is megrohanják!
most mindenki hallgatott.

A jóbarátok sem igen közölték egymással az utcán, mi készül most.
Csak a templomok teltek meg imádkozó emberekkel.
A munkájukba, hivatalukba indulók befordultak a legközelebbi templomba.
Tekintetük ismerősök és ismeretlenek tekintetével találkozott:

,,tudom miért vagy itt!"

Az ostrom után, romok közt, egy idegen megszállás alatt élő,
sokat szenvedett városban ez is nagy színvallás volt.

A kivégző osztaggal érkezett polgári hivatalnokok odaléptek Bárdossyhoz:

Menjünk kérem!... Ön is távozzon! - mondták Bárdossynéhoz fordulva.

Mégegyszer utoljára átölelték és megcsókolták egymást.
Köszönöm,
hogy olyan erős voltál és segítettél, hogy én is erős legyek.
Minden percet sajnálok az életemből, amit nem Veled töltöttem súgta az asszony fülébe.
Csak most adta át az elkészített búcsúlevelet.
Ezt add át Mamámnak, ezt Margitnak küldöm stb.

És nekem semmit nem írtál?

Az ugyanaz lenne, mintha önmagamnak írnék búcsúlevelet.

Kiegyenesedve, biztos léptekkel ment oda a kivégzőosztag mögé,
ahol gyóntatópáterét pillantotta meg,
karingben, stólával, imakönyvvel kezében.

Ettől a pillanattól kezdve nem támaszkodhatunk a leghűségesebb krónikás
Bárdossyné visszaemlékezéseire.
Aki annyi hét, annyi hónap óta maga volt a lelkierő és önfegyelem szobra,
még összeszedte magát, hogy a halálbainduló még erősnek lássa.

Aztán elsötétült körötte a világ.

Férjének finom vékony alakja eltűnik a fogházudvar felé vezető belső kapun
a karinges pap mellett ez volt az utolsó kép,
amit a külvilágból tisztán látott, aztán hetekre megszűnt számára a valóság,
a lét.
Többet asszony
azt hisszük aligha bír ki.

A Markó-utcai fogház udvarán lejátszódott kivégzésekről sokat írtak már.
Tudunk emberi bestiákról, körúti divatdámákról,
kik heteken át minden alkalomra kiharcoltak maguknak belépőt és
a rongyokban fázó főváros telén remek prémbundákkal, ékszeresen tolakodtak az első sorba,
hogy vért lássanak és hörgő holttestet.

Tudunk tapsolókról,
sőt egy a gyűlölet kéjében támadt szavalókórusról,
mely ütemesen bíztatta a hóhért:

las-sab-ban! Las-sab-ban!...

A vörös forradalom ördöge minden emberi aljasságot fölkavar és fölszabadít,
hogy a régi keresztény világrendet szétszaggassa és megölje.

Nem kell hozzá nagy képzelet,
hogy Bárdossy László ezüstfehér haját, amúgy is mindig sápadt,
zárt, pergamentszínű arcát felidézzük,
amint a fogház belső kapujánál várakozó csőcselék közé belép.

A szokottnál is büszkébben emelte fel fejét,
mikor a várakozók, elvtársi utasításra gyalázkodni,
pfujjozni kezdtek.
Pfujj! Tömeggyilkos! Uszító!
ilyeneket kiáltoztak.

A tárgyalásokon összetanult együttes új elemekkel gyarapodva
mégegyszer megtette kötelességét.
Ha az éjjel nem olvastak volna az Olajfák hegyéről és a Golgotáról,
Bárdossy akkor is tudta volna, keresztény mártírnál az ,,utolsó úthoz" ez is hozzátartozik.
Nemcsak a hívők döbbenete és néma háborgása.

Nem csodálkoznánk,
ha egyszer majd odahaza egy megrendült néző feljegyzéseire akadnánk,
ki e pillanatokról azt írta be naplójába:

,,Bárdossy sápadtsága most világított,
haja körül is szokatlanul világítani kezdett az ezüstfény."

Az ítélet felolvasása után megkérdezték, kívánja-e, hogy a szemét bekössék?
Intett, hogy nem.
Nem köttette hátra kezét, nem is kulcsolta össze görcsösen.
Ajakrándulás nélkül állott a pátertől elbúcsúzva a kivégzőosztag elé.
Mikor azok a fegyvert fölemelték,
ezt több jelenlevő újságíró egybehangzóan állította,
a nézőközönségből megszólalt egy hisztérikus hang:

A papot is!... A papot is!

Több rekedt hang csatlakozott hozzá, hogy a papot is agyon kell lőni.

A Kis Újság, a kisgazdapárt lapja azt írta: ,,sápadt volt, de bátran halt."

A szocialista és kommunista újságok
egyszerre kezdték okádni a gyalázat lángját a halottra.

Az ország népe már abból is megtudhatta,
hogy a sortűz pillanatában valami rendkívüli történt.

Bárdossyné egyik rokona,
aki nem kapott belépőjegyet, a fogházkapu körül ólálkodott.
Ő beszélte el először,
micsoda őrjöngő felháborodással áradtak ki a hatósági emberek, ügyész,
a kommunista pártmegbízottak,
a szavalókórus söpredéke és a kéjelgő műkedvelők is.
Rettentő, lealázó sérelem ült az arcukon:

Fel kellett volna akasztani! Nem így kellett volna végezni vele!

kiáltották.

Mi,
Olaszországba vándorló magyar menekültek,
először a Vatikán lapjából,
a L'Osservatore Romanoból értesültünk róla hitelesen,
hogy mikor ott állott e nézőközönséggel szemben, bekötetlen szemmel,
fölemelt fejjel várva a golyókat,
a sortűz eldördülése előtt félpillanattal, magasra emelte két kezét és csengő hangon,
érthetően kiáltotta,

hogy a zárt udvarfalak közt visszhangozzék és mindenki meghallhassa:


Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!



A temetkezési vállalat kitűzte a temetés időpontját.
Valahogy mégis híre ment Bárdossy tisztelői között.
A megállapított időre nagy sürgés-forgás támadt a Kerepesi-temetőben.
Mindenfelől virággal érkeztek az emberek.
Senki sem árulta el a másiknak, mit keres.
Csak jöttek-mentek virágaikkal.
Mikor pár órai ácsorgás után belátták, sehol semmi temetés nem lesz,
valakinek az az ötlete támadt: akkor hagyjuk a virágot Gömbös Gyula sírján,
ő is barátja volt...
Így került a kivégzést követő napon Gömbös Gyula sírjára egy magas virágpiramis.


A néphangulat persze,
ha valakit megszeret, nem tud belenyugodni halálába.

Különösen mikor azt sem lehet tudni, hol fekszik porhüvelye.

Az alföldi szegénység még a húszas évek végén is sokszor látta itt-ott Rudolf királyfit,
kit ,,szigorú atyja elűzött".
Bárdossy öreg édesanyjához hónapok múlva is beállítottak ismerősök és ismeretlenek,
hogy
biztos tudomásuk van róla, fia nem halt meg, hanem kiszöktették.
Hol Dél-Amerikában látta a monda,
hol az Egyesült Államokban.

Az öreg özvegy még évek múlva is reménykedett,
hogy fia életben van és még találkozni fog vele.

...... ........... ........

Dr. Bárdossy László
kiváló képességeinek köszönhetően gyorsan haladt előre
a diplomáciai ranglétrán,míg pályájának csúcsaként
Horthy Miklós 1941.áprilisában nevezte ki miniszterelnökké
Teleki Pál halálát követően.1942 márciusában azonban tisztségéről lemondott.

Az 1945-ös kommunista uralom beköszöntét megelőzően külföldre távozott
,ahonnan a Himler Márton féle bosszúbigáddal hazahozatták
"háborús bűnös"címén.

Az itteni vérbíróság felhozta ellene az 1941-es délvidéki bevonulás,
a 1941-es Szovjetúnió elleni hadüzenet,
az 1941 -es USA elleni hadüzenet valamint jobboldali mozgalmakban való részvétel vádpontjait.
Kirakatper volt a javából.
A több nyelven beszélő jogi végzettséggel rendelkező Bárdossy az ügyészt és
a bíróságot rendszeresen nevetségessé tette,
mivel azok nem tudták követni színvonalas válaszait.
Akkori utcai humoros közbeszédben azt mondták:
"Az ügyész és a bíróság egészen jól védekezett Bárdossyval szemben"
Végül Rákosi-Róth is beavatkozott az ügybe,
mivel látta a bíróság nem boldogul és utasította őket,
hogy ne vitatkozzanak a kitűnő diplomatával,
mert ők húzzák a rövidebbet.
Kivégzésekor -hasonlóan mártírtársaihoz-rendkívül bátran viselkedett.
Utolsó mondata elévülhetetlen:

"Uram,szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!"

 
 
0 komment , kategória:  Bárdossy László utolsó percei   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 4272
  • e Hónap: 15423
  • e Év: 280638
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.