Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szekérbe fogott ájtatos gójok
  2011-02-09 17:42:43, szerda
 
 
Dr. Vágó Pál:
Himler Márton és a szekérbe fogott ájtatos gójok

HIMLER MÁRTON

C.I.C. fejvadász ó-szövetségi vérszomját nem elégítette ki az,
hogy
Jackson U.S.A. államügyésztől fondorlatos úton kieszközölt felhatalmazásának
keretét túllépve
a Németország amerikai megszállás alatti területén menedéket kereső
magyarok színe-javát juttatta Sztálin budapesti hóhérainak kezére.

Ráadásul megkísérelte,
hogy hazug, gyalázkodó könyvével:

,,Így néztek ki a magyar nemzet sírásói"

letépje azt a babérral ékesített töviskoszorút is vértanúink homlokáról,
amelyet a nemzet kegyelete font ezek emléke köré.
Ezzel azonban Himler,
a nemzet valódi sírásója ezúttal melléfogott.
Mert ha ő, akinek több köze sincs a magyarsághoz, mint akár Trotczkij elvtársnak,
illetékesnek érzi magát, hogy bemutassa a MI nemzeti hőseinket,
akkor sokkal több okkal követelhetik magyar oldalról, hogy

lássuk hát az ,,ő" hőseiket is,

mert ehhez nekünk semmiféle hazugságra szükségünk nincsen.
Egyszerűen be kell mutatnunk őket úgy,
ahogy önmagukat festették le a legilletékesebb ó-szövetségi zsidó történelemben.

Az e címen néhány folyóiratban megjelent írásomra csodálatosképpen
nem az érdekelt oldalról,
hanem katholikus berkekből lőttek vissza rám, ugyancsak rágalmakkal,
egy Nagy Béla neve alatt megjelent röpiratban,
egy hat év előtti pletyka felelevenítésével,
amelyet annak idején az ennek elbírálására illetékes választott bíróság
rágalmazóim elmarasztalásával megcáfolt.
Minthogy a röpirat szerzője azt a néhány jámbor gójt, akik képmutató állításait elhitték,
akaratlanul is Himler szekere elé fogta,
indíttatva érzem magam, hogy e nem általam provokált botrány hátterét
a félrevezettek tájékoztatására a következőkben a teljes nyilvánosság előtt tárjam fel.

Kitartás!
Éljen Szálasi és vértanúink emléke
minden igaz magyarban örökké!

tordai és literáti dr. Vágó Pál

1959 február.

Az antik Róma államalkotó bölcsessége a társadalmi rend alapját
e tömör mondatban fejezi ki ,,justitia regnorum fundamentum",
az igazságosság minden uralom alapja.

Ma már világosan látható,
hogy a századváltó látnokai nem hiába kongatták a vészharangot az alkonyodó Nyugat felett,
mert ,,Nyugat Alkonya" a második világháborút követő politikai bíráskodás óta nem elmélet,
de vészes gyorsasággal kibontakozó történelmi folyamat.

A nyugati világhatalom összeomlásának utolsó jelenet
a nürnberg-budapesti vér törvényszékkel kezdődik,
amelyben
az igazság istenasszonya egy zsidó kisebbségi bosszú megbecstelenített fúriájának
alakjában lépett a történelem színpadára.

E becstelen színjáték magyar jelenetében Himler vállalta a fejvadász pribék szerepét,
aki maga dicsekedett azzal,
hogy egy órai vita után győzte meg Jackson USA államügyészt arról,
hogy Németország amerikai megszállás alatti területén politikai menedékjogot kereső
jelesebb magyarokat
mint
,,háborús bűnösöket"
kell a
,,magyar" népbíróság elé állítani.

Az így nyert felhatalmazás alapján fogdosta össze fejpénz ellenében
a magyarajkú zsidó a magyar antibolsevista emigráció legkiválóbb politikusait,
íróit és katonáit.
A nyugati világnak a rá váró Istenítéletet túlélő népe meg fogja átkozni ezeket
a mindenkori szülőhazájukat eláruló világpolgárokat,
akik a csillagos lobogó alatt egy ,,keresztes háború" hazug jelszavával folytatott
két Európaellenes háborújukkal,
amelyek
Shylockjai a Himlerek voltak
döntötték Nyugatot a világtörténelem legnagyobb katasztrófájába.

Az erkölcsi nagyság a világtörténelem kiemelkedő hőseiben mindig
a nagylelkűségben nyilatkozott meg a legyőzött ellenféllel szemben.
A győzelem,
ameddig ez csak a fizikai túlerő következménye volt, sohasem jelentett haladást
egy magasabb emberi életközösség felé.
Ez csak akkor következett be, ha a győző ellenfelét magasabb erkölcsével nemcsak legyőzni
de meggyőzni is tudta és barátként állította maga mellé.
Ha a zsidóság eddig hitt világtörténelmi küldetésében,
ezt Nürnbergben egyszer s mindenkorra eljátszotta.
Az uralomra való alkalmatlanság nem is nyilatkozhatott meg jellemzőbben másban,
mint Himler Mártonban,
aki a saját erkölcsi törpeségéről és gyávaságáról maga állította ki bizonyítványát vértanúinkról
írt gyalázkodó könyvével,
amellyel a mesebeli szamár szerepében még bele is rúg a halott oroszlánba,
amikor a halállal büszkén szembenéző vértanúink homlokáról megkísérli letépni
a babérkoszorút.

Íróink
a többi között

,,Vádló bitófák" címen megadták a méltó választ erre.
Magam
a ,,Hídverők" és
a ,,Hídfő" hasábjain
az ,,Ő" hőseiket bemutató tanulmányomban tártam fel annak a perverz erkölcstannak
néhány fejezetét,
amely évezredek óta tenyészti ki a jámbor gójok között kalózkodó Himlereket.
Ez az erkölcstan pedig nem más, mint az Ó-szövetségi nácizmus törvénykönyve,

a Thora,

amelynek
ezüstbe kötött példányát Jigal Jadaint Israael vezérkari főnöke
a II-ik világháború után e szavakkal adta át Sir John Adelston-nak
a brit flotta admirálisának:

,,Ez Israel titkos fegyvere"!

Lássuk az ,,Ő" hőseiket

(Vasárnapi elmélkedés Himler könyve felett.)

Az ötezeréves világcsalás tapasztalata alapján
Cion bölcsei
a világ meghódításának haditervét az 1897-i baseli titkos tanácskozásaikon felvett
Jegyzőkönyvekben szűrték le.
A 19-ik ülésen felvett Jegyzőkönyvnek a politikai ellenfeleit erkölcsi tönkretételére
vonatkozó szakasza a következő utasítást tartalmazza.

,,Hogy a politikai bűntetteket megfosszuk az erkölcsi érdem varázsától,
ezek elkövetőit a vádlottak padján ugyanazon kategóriába sorozzuk,
ahova latrok,
gyilkosok és más közönséges és undorító gaztettek elkövetői valók,
hogy a közvélemény az elítéltek ezen kategóriáját a többieknek kijáró gyalázattal illesse
és ezekről ugyanazon megvetéssel vélekedjék...
Mi azonban megtettünk minden intézkedést,
hogy a keresztényeket megakadályozzuk ugyanezen rendszabályoknak ellenünk
történő alkalmazásában politikai bűntettekben.

Erre használjuk a sajtót..."

Használati utasításnak
ennyi éppen elég értelmes ember számára,
mielőtt zsidó forrásból származó politikai célzatú sajtóterméket a kezébe vesz,
ha
ennek potyapéldányait erre egyáltalán érdemesíti.
Az azonban kirakatba illő címeres ökör, aki ezeket megveszi, vagyis ráadásul pénzt is ad azért,
hogy becsapják.
Manapság a sajtó és a film dzsungelében való tájékozódás első szabálya annak megállapítása,
hogy miféle szerzet azok szerzője.
Tudomásul kell vennünk,
hogy a zsidó sajtótermékeket nem valóságos tények tárgyilagos megállapítása végett,
de utasításra írják
a valóságnak zsidó érdekű meghamisítása, a jámbor olvasó szellemi leigázása céljából.


Tökéletesen igaza volt Hitlernek,

amidőn e tömör mondatban találta fején a szöget:

,,Ha a zsidó sajtó ma nem gázol a becsületembe,
erről tudom meg, hogy tegnap nem végeztem tökéletes munkát".

Pontosan ez az,
amit állandóan szem előtt kell tartani. A zsidóság az ő hangos,
tolakodó modorával maga teszi meg ismerőseinek a szívességet,
hogy állandóan figyelmeztet érdekeinkre.
Ha a zsidó kritika egy filmet, könyvet lecsepül, a legsürgősebben meg kell vennünk ezt a könyvet,
meg kell néznünk ezt a filmet,
mert ezek a szellemi terméket a mi érdekeinket képviselik.
Ezzel szemben egy fillért se adjunk arra, amit feldícsérnek,
még ha a Nobel díj tekintélyét is vonultatják fel mellette.

Csak természetes,
hogy 20 esztendővel a Jegyzőkönyvek lefektetése után, amidőn a világhódítók
mint a bolsevik forradalom szellemi vezérei jelentek meg a történelem színpadán
a polgári társadalom megbontását
célzó Ill-ik Internacionálé harci szabályzatába a Jegyzőkönyvek
ezt az ős-hazugság szellemében fogant,
de a buta többség félrevezetése kétségtelenül hatásos utasítást is felvették.
Az is természetes,
hogy az átörökölt terheltség és az ennek megfelelő ószövetségi hagyományban nevelt
e szellemben mit sem változtat az, ha valaki ősei kaftánja helyett
a C.I.C. ezredesi egyenruháját ölti magára és ezt a roppant egyszerű tényt kell,
hogy minden értelmes olvasó használati utasításként vegye figyelembe,
mielőtt Himler Mártonnak a mi nemzeti hőseinket gyalázó könyvét
a jó erkölcs természetes undorát legyőzve kezébe veszi.
Tudnia kell,
hogy a könyvet is a gyanútlan olvasó szellemi leigázásának céljából írták és
hogy már ezzel az egyszerű ténnyel is, hogy bármely állításának hitelt ad,
maga teszi kezét láthatatlan szellemi bilincsbe,
hogy ezáltal a kalózok szellemi rabszolgáinak szintjébe süllyedjen.

Ez a szellemi baktérium
azonban oly mértékben veszít hatásából, aminő mértékben haladunk
a ,,választott nép" természetrajzának ismeretében.
Lassanként már csak azok adnak hitelt ezeknek a gyári receptek szerint készült
hazugságoknak, akik maguk is ehhez a nemzetközi hazugságokat értékesítő
hitfelekezethez tartoznak.
Legyenek ebben a hitben boldogok.

Ezt a gyönyört nyugodtan átengedjük nekik.

A zsidók
ma már a saját hazugságaiknak áldozatai, mert a hazudozást oly tökélyre vitték,

hogy végül maguk is elhiszik, amit mások használatára gyártottak.
Ezzel önmagukat fosztják meg az ember leghatalmasabb fegyverétől, a valóság ismeretétől...
Ha igaz az,
hogy az ember a valóság ismeretével, a tudománnyal hódította meg a világot,
akkor egész bizonyos az, hogy azok,
akik a hazugság szellemi baktériumháborújával kísérleteznek,
végül maguk is a szellemi pestis áldozatai lesznek.

Csak a történelmi logika következménye, ha ez a sors a trockisták,
Kun Béla likvidálásával pontosan a Ill-ik Internacionálé feltalálóinak körében kezdődött,
aztán folytatódott,
de még nem zárult le a Beria és a Szlanszky vonal felszámolásával.

De lássuk az érem másik oldalát.
Mit mondanak ők a saját nemzeti hőseikről?

Az emberi nem ismert történetében minden nemzet saját hősköltészetében önmagát festette le,
a saját nemzeti hőseinek jellemrajzában a saját ideáljait örökítette meg,
tehát azt,
amit a saját erkölcsi felfogása szerint nagyszerűnek, követésre méltónak tekintett.
Hogy legnagyobb bölcselőnk,
Madách Imre szavaival éljek,
egyetlen nép sem adhatott mythosában és történelmi magatartásában mást,
mint ami lényege.

A zsidóság hősköltészete az Ószövetség - és
a nyugati világ mai erkölcsi válsága azzal
a világtörténelmi jelentőségű történelemhamisítással kezdődik,
amellyel az ókeresztény hitre tért zsidóságnak sikerült az ószövetségi nemzeti hagyományait
az ezzel összeegyezhetetlen keresztény hitvallásba csempésznie
s ezzel a keresztény embert istenhitében összpontosult Iegnemesebb eseményeiben megtéveszteni.
A Golgotán beteljesedett tragédia két szembenálló világ-erkölcs
összeütközése és ez a tragédia ismétlődik meg kétezer év folyamán minden
Krisztust követő sorsában.
A vádlók ugyan azon szellem örökösei és akik
az igaz keresztény Szálasi és hívei haláltusáját diadalordításukkal kísérték,
ismét ugyanazok,
akik kétezer év előtt ,,Feszítsd meg!"-et kiáltottak!

Kezdjük tehát történelmi sorrendben a legelső nemzeti nagyság,
a nemzetségalapító jeles Ábrahám atyával,
akinek ,,szent magjából'" származtatja magát ma Izrael minden igaz fia.

E jeles hőst
a történelem vitathatatlanul a politikai prostitúció feltalálójának érdemével tüntetheti ki,
aki nemzetségalapító pályafutását tisztességtudó őseink Úr városából történt kiutasíttatása
után azzal kezdi,
hogy feleségével egyetértve Odysseája folyamán saját feleségét sorozatosan
árusítja ki jó pénzért és végülis ily módon szerzett végleges letelepedési engedélyért.
Ez nemdebár a honfoglalásnak olyan speciális hőstette,
melyet egyetlen nép sem jegyezhet fel szent könyveiben
az ,,Úr választott népé"-nek kivételével.
Mert az ilyesmin a jó öreg Homeros is elpirult volna, habár ennek az istenei sem éltek
kifogástalan polgári erkölcsök szerint,
mindamellett hazatérő hőse,
Odysseus a 20 éven át hűséges felesége mellett legyeskedő vendégeit sorozatosan nyilazza le.
Persze az ilyen ,,nyilas" kilengés nem illik a huszadik század haladó erkölcseihez:
jobban illenek ahhoz
a hollywoodi házassági botrányok és a női karrier minősítését képező szépségversenyek,
melyek klasszikus formáját a honalapító Ábrahám története adja.
Meg vagyon pedig e tanulságos történet írva Mózes I. Könyvének 12-ik részének
a 11-ik verstől a 17-ik versig, hallgassátok méltó csodálkozással:
(lásd: ,,Szent Biblia" Károli Gáspár fordítása, az American Bible Society
1952. New York kiadása)

12-11) ...,,És midőn közel vala, hogy bemenjen Egyiptomba monda feleségének Szárainak:
Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy"

12-13) ...,,Mondd azért kérlek, hogy húgom vagy,
hogy jó dolgom legyen miattad és életben maradjak miattad"...

12-15) ...,,Midőn megláták őt a Fáraó főemberei, magasztalják a Fáraó előtt és
elvivék az asszonyt a Fáraó udvarába.

12-16) ...,,És jól tőn érette Ábrahámmal és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstányszamarai és tevéi"...

12-17) ..."De megveré az Úr a Fáraót és az ő házát nagy csapásokkal,
Száraiért, Ábrahám feleségéért"...

Ezekután
a Fáraó kérdőre vonja Ábrahámot, mondván:

,,miért tetted ezt velem, miért nem mondtad meg énnekem, hogy ez neked feleséged...
imhol a te feleséged, vedd magadhoz"...
és aztán...
,,megparancsolja felőle a Fáraó némely embereknek,
akik elbocsáták őket és az ő feleségét és mindent, amije van."
Röviden:
amikor a nagyúr rájött, hogy Ábrahám a saját feleségét adta el anyagi előnyökért,
úri gesztussal maghagyja ugyan becstelen szerzeménye birtokában,
de a szédelgő házaspárt rövid úton karhatalommal segíti át országhatárán túlra.

Innen ballag tehát a vén honatya tovább, mígnem Gerár országába kerül Abimelek királyságba...
Írva vagyon az ott történtekről, ugyancsak Mózes I. Könyvének 20-ik részében a következő,
hallgassátok mégnagyobb csodálkozással:

1) ,,És elköltözék onnan Ábrahám... és tartózkodék Gerárban.

2) ,,És mondá Ábrahám Sáráról, az ő feleségéről: Én húgom Ő.
Elküldé azért Abimelek és elviteté Sárát.

3) De Isten Abimelekhez jőve éjjel álmában és monda neki:
Íme meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van.

4) Abimelek pedig mondá: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e?

5) Avagy nem ő mondotta-e nekem: én húgom ő; és ez is azt mondta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában cselekedtem ezt.

6) És hivatá Abimelek Ábrahámot és mondá neki:
Mit cselekedtél mi velünk?
És mit vétettem te ellened, hogy rám és országomra ilyen nagy bűnt hoztál?"...

De nem hiába volt Ábrahám egyúttal az ügyvédi szofisztika őse is.
Azzal védekezik, hogy Sára neki unokanővére, tehát egyúttal nővére is,
aztán hirtelen átcsap a szegény, szánalomkeltő ,,üldözött" zsidóvá,
amidőn ezeket mondja:

13) ,,És lőn, hogy amikor kibujdostata engem az Isten az én atyáimnak házából,
(tehát Úr városából) azt mondám neki (t. i. Sárának):
Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt, valahová megyünk,
azt mondjad én felőlem: én bátyám ez"...

Ennek az alvilági ponyvaregénybe illő históriának a vége aztán az,
hogy Abimelek szíve annyira megesik ezen a balsorson,
hogy e kitűnő ószövetségi UN diplomatát Sára előtt ezer ezüstpénzzel,
juhokkal, ökrökkel és szolgákkal ajándékozza meg és kijelenti:

,,Íme előtted az országom, ahol teneked jónak tetszik, ott lakjál"...

Az ószövetségi honfoglalás lényege tehát az,
hogy az Úr városából, kiutasított Ábrahám feleségével összebeszélve vándorútján
ennek bájaiból él és végülis ily módon kap végleges letelepedési engedélyt,
vagyis ilyen jellemző módon
,,foglal hont".
Az pedig jóérzésű ember előtt egyenes istenkáromlás számba megy,
ha ezt a csalás és prostitúció tényálladékát többszörösen kimerítő tisztességtelen kalandot
a zsidóság nemzeti Istene
egy
perverz morál hazugdicsfényével leplezi,
amidőn ez a zsidó Isten a becsapott és tisztességtudó Fáraót és Abimeleket fenyegeti meg
Ábrahám gazsága miatt,
akit ahelyett,
hogy jól képenvágna, még meg is jutalmaz.

Dióhéjban benne van ebben ennek a népnek az erkölcsi korlát és méltányosság minden
mértékét túllépő prepotenciája:
az ő szabadsága korlátlan;
bármi becstelen is az, amit tesz,
azt az ő saját képére és hasonlatosságára alkotott nemzeti istene szentesíti.
Ugyanez az isten ezzel szemben megbünteti az ő becstelenségének
jóhiszemű áldozatait.

Az pedig,
amit ugyanezen történet másik hőse.
Lót -Ábrahám fivére - művel,
már nehezen bírja el a nyomdafestéket.

E történetnek a gyermekmeséből ismeretes
és lényegtelen fejezete szerint ez a kitűnő hitsorsos Sodomában telepszik meg.
Ez a város azonban oly reménytelenül romlott
mondják ők
, hogy Izrael Istene, aki csak a mások romlottságán háborodik fel
megjelenik Ábrahám előtt,
ezt figyelmezteti, hogy a várost el fogja pusztítani.
Ábrahám erre a zsidóistennel szakszerű alkudozásba kezd és az 50 igazat,
akikért az Úr a várost kímélni hajlandó,
lealkudja 10-re.

A sodomaiak csak azért nem állítottak szobrot ezért Ábrahám dicsőségére,
mert állítólag ennyi sem akadt a bűnös városban,
mire az Úr az egyetlen erényes Lótot feleségével és két lányával együtt kimenti
a földalatti lángok martalékává lett Sodomából.
Lót feleségét
ugyan útközben az a baleset éri, hogy az angyal intelme ellenére hátra kíváncsiskodik
és ezért sóbálványa lesz,
de Lót két lányával szerencsésen elmenekül.
Czór hegyének barlangjába és ott élnek, ha meg nem haltak, a gyermekeknek való mese,
amiből azonban
kimaradt
az örök Izrael fennmaradása tekintetében lényeges rész.

A sodomai rendészet
ugyanis gyanút fogott, hogy két idegen ,,angyal" hatósági engedély nélkül tanakszik
Lót házában.
A sodomaiak ezért fenyegető tömegtüntetést rendeznek a ház előtt,
ámde Lót már 5000 évvel ezelőtt haladószellemű bölcs férfiú volt,
értelmetlen dolognak tartotta azt a romantikus hősködést,
amellyel később Budapest antiszemita védői hússzoros túlerő ellen védték
lányaikat és asszonyaikat, hanem koegzisztenciális alapon sebtében felajánlja két lányát,
mondván:

,,Íme van két lányom, akik még nem ismertek férfit kihozom azokat és cselekedjetek velük,
amit nektek tetszik".
(Mózes I. 19 rész 8-ik vers).
Az erkölcstelen sodomaiak azonban tapintatlan módon visszautasítják
a lovagias ajánlatot és politikai elveikhez mereven ragaszkodva be akarják törni Lót kapuját.
Szerencsére
a két angyal vaksötétségbe burkolja az ostromlókat olyannyira,
hogy ezek a kaput többé nem találván, távoznak.
A két angyal aztán másnap karon ragadja Sodoma egyetlen erkölcsös polgárát,
Lótot és a többi erkölcstelen halandó tűzhalála elől kimenti a nemes családot.

Mint említettük Lót már csak két lányával húzódik meg
a Czórhegyi barlangban.
Itt aztán a két ifjú hölgynek nemzetfenntartó becsvágya támad, de mivelhogy,
mint az írás mondja,
megállapodnak abban,
hogy

,,nincsen a földön férfi, aki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint",

az első éjszaka az egyik leányzó itatja le apját, ,,hogy támasszunk magot a mi atyánkról"
és ugyanezt teszi a következő éjszaka a másik. (Mózes I. 19-31) ,,és teherbe esének Lót leányai mindketten apjuktól."

Ebből a rendes családból sarjadozott Jákob, aki Ézsau maszkjában becsapva saját édesapját az örökségért --- na és aztán a legnagyobb, a legdicsőbb hős, a Dóved!

Galilea és Júda között már IV. Szalamanaszár betörése előtt és azután is úgy kulturális, mint a két különböző faj jelleméből származó éles ellentét állott fenn. Atulajdonképpeni zsidók a júdabeliek voltak, míg a galileaiak számos őstörténész és bibliakutató egybehangzó megállapítása szerint Szumér Kr. e. 1800 táján bekövetkezett összeomlása utáni káldi emigráció leszármazottai. Ez az ellentét már Dávid idejében is háborús összeütközésekre vezetett közöttük és Júdeának Galilea iránti ez a gyűlölete követte a Megváltót is a keresztfáig.

Saul volt az első és valóságos nemzeti hőse az eredeti Izraelitáknak és a néven egyedül Galilea ős-hébereit kellene megjelenünk. Egyszerű pásztorfiúból lett igazi király, hadvezér és hős volt egyszemélyben. Megvédte Júdeát a filiszteusok rablóhadjárataitól, a csatában az első sorban harcolt fiaival és germán legendák hősei módjára saját kardjába dőlt a Gilboa melletti elveszett döntő ütközet után.

Kortársában, Dávidban hiába keresünk ilyen jellemvonásokat. A fejlett sajtótechnikával átírt írás csak a közte és a filiszteus Góliát között lefolyt párbajt állította az utókor köztudatának reflektorfényébe. Szeretik ezzel szemben elhallgatni e hősiesség valószínűségét kellemetlenül cáfoló tényt, hogy Absolon lázadásakor sírva menekül Jeruzsálemből a házának őrizetét tíz ágyasára bízza. (Sámuel II. 15, 14, 16, 30) A csatákban személyesen nem vesz részt, ezt a veszedelmes mesterséget zsoldosaira bízza. Amikor azonban Rabbah városának bevételéről értesül, szabályszerű AVO-s hősként ott terem, a város lakóit kettéfűrészelteti, fejszével szétapríttatja, és téglaégető kemencékben!! ,,elgázosíttatja"!! (Sám. II. 12-31) Legvitézebb hadvezérét, a hettitha Úriást (Óriást) fondorlatosan agyonvereti oly módon, hogy megvesztegetett alvezérei magára hagyják az ütközetben. Tette pedig ezt azért, mert időközben Úriás szép feleségét a fürdő Betsabét (Csabalányt) háza tetejéről meglesvén ezt elcsábítja. (Sám. II. 11) Zsoldosaival kiraboltatja saját alattvalóit (Sám I. 27-10) Nabal hirtelen maghal, amikor ennek feleségére szemet vet (Sám. I. 38-39). Isbosethet, Saul fiát és Izrael törvényes örökösét bérgyilkosokkal téteti el láb alól és a teljhatalom birtokában Saul egész rokonságát felkötteti. (Sám. II. 21.)

Ez a történeti Dávid!, akinek jelleme felsorolt tetteiben sötétlik előttünk. A hatalom és ennek folyamán a történetírás privilégiuma őt követően Júdeára szállt át. Egy igazi nemzet azonban nemcsak ősöket, hanem a megfelelő hősöket sem nélkülözheti, ha a többi nemzet közt helyet foglalni, --- sőt ezek fölé emelkedni --- akar, amint ezt a ,,választott nép" isteni kiváltságának tekinti. A fejlett sajtótechnika ősei, az írástudók! nem jöttek zavarba e feladat megoldásánál. Babonából nem töröltek ugyan a fenti nem hízelgő tényeket, de díszként hozzáköltöttek --- helyesebben kisajátították --- ehhez más nemzetek hőstetteit ,,Koruk legnagyobb hőse Nagv Sándor lévén, róla egyszerűen lehúzták a ruhát és ráöltötték Dávidra, meg Salamonra" --- mondja Pálfi Károly őstörténész.

Nagy Sándor életéből nem annyira hódításai,
mint inkább lelki és erkölcsi nagyságát hirdető tettei ragadták meg Kelet figyelmét.

A zsidók
királyai legyőzött ellenségeik főembereit megnyúzták,
vagy
elfűrészelték.

Nagy Sándor az elfogott Dáriust családjával együtt királyokat megillető tiszteletben részesítette,
leányát pedig feleségül vette.
A zsidók mindig bőségesen megjutalmazták ellenfeleik orgyilkosait:
ő keresztre feszítette Dárius hűtlen szolgáját és gyilkosát.
Kelet zsarnokai nem törődtek vele, ha népük éhenhal, vagy szomján pusztul,
csak az ő udvaruk ne lásson szükséget:
Nagy Sándor ellenben
szomjas katonái elé öntötte a vizet, amelyet egyik katonája nagy nehezen talált
a sivatagban és sisakjába merítve vezérének felajánlott.

Mit tesz ennek hallatára az írástudó?
Egyszerűen leírja, hogy, Dávid is elvette Saulnak a lányát, --- azonban az írástudók között a történelemhamisítás
nem volt hibátlanul megszervezve,
mert Dávid a lányt nem is egyszer veszi el, hanem kétszer:
az egyik írástudó szerint egyszer szerelemből,
a másik szerint másodszor erőszakkal.
Dávid is hozott a Nagy Sándoréhoz hasonló halálos ítéletet, hogy ebben is nagyobb legyen a gój Sándoroknál,
ezt is kétszer, először megölette azt a futárt,
aki vele Saul halálának hírét közölte, másodszor pedig Isbizeth gyikosait,
akik jutalomért hozzá siettek --- amiben egyébként van némi logika.
Ezt a vakolók is megtették előszeretettel azokkal, akik megbízásukból elvégezték
a piszkos munkát és kellemetlen tanúk voltak.
Végül Dávid is földre öntötte a vizét, de sokkal írástudóbb módon, mint Nagy Sándor,
ő ugyanis Júdea barlangjában bujkált az üldöző filiszteus sereg elől,
amikor megszomjazott és három társát küldte vízért a bethlehemi kúthoz.
Azok átvágták magukat a filiszteusokon és hoztak is vizet,
amelyet vezérük nem ivott meg, hanem á földre öntötte
Jahvénak áldozatul, --- amiben viszont nincs logika.

Ez azonban nem minden! Nagy Sándor győzelmeit végeredményben katonái vívták ki. De mit tesz Dávid? Egymaga győzi le a kétöles Góliátot és ezzel egymaga futamíja meg az egész filiszteus sesereget!

Ez tehát dióhéjban az ,,ő" hőseik arcképcsarnoka, amely természetesen korántsem teljes.
Ezekben a történetekben nem az a nevezetes,
hogy ilyesmi előfordulhatott --- hitvány ember minden nép történetében akad --- az
azonban egyedülálló a nemzetek történetében,
hogy akad egy nép, amely pontosan ezeket a silány alakokat --- akik emlékét minden
egészséges erkölcsű nép igyekezett volna a feledés homályába
burkolni --- emeli vallási kultuszának követendő eszményei közé.
A zsidó krelikalizmus érdeme ez, amely
ezeket a nemzetalapító gyöngyszemeket adta tovább
egy perverz
kegyelettel nemzedékről nemzedékre.

A Megváltó sohasem titkolja haragját e képmutató, hazug erkölcsű írástudókkal szemben, ha ezekről szólt, vagy ezekkel került szembe. A farizeusok és írástudók ellen mondott feddőbeszédében (Máté 23-ik rész) egyenesen mérges kígyóknak nevezi őket. ,,Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehenna büntetését?"... ,,Hogy reátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön (az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek"...).

De ha a világ történetében egyedülálló a zsidó erkölcstelen perverziója, ugyanannyira páratlan ez a gój együgyűség is, midőn egy lelkébe ültetett idegen fetisimádat szuggeszciójában vakon megy el a nyilvánvaló tény mellett, hogy szellemi leigáztatása azzal kezdődött hogy a saját erkölcsi felfogásával egyező Krisztusideál helyett --- vagy azzal egyidejűleg --- fejet hajt egy prepotens zsidó Isten előtt, aki mindjárt első parancsában így rivall rá: ,,Én, az Úr vagyok a te Istened... ne legyenek idegen isteneid én előttem"... Akik e tízparancsra hivatkoznak, rendszerint elmellőzik a parancs teljes szövegét. ,,Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából"... Ez a parancs tehát egyedül és kizárólag azoknak szól, akik őseit kihozta Egyiptom földjéről, tehát egyedül és kizárólag a zsidóknak, ezek sajátos használatára készült nemzeti istene nevében. De valaminthogy a kígyóméreg is ---amelyhez zsidó tanhordozóit a Megváltó hasonlította --- kis adagban is elégséges egy hatalmas szervezet elpusztítására, a nyugati civilizáció széthullása is a zsidó erkölcs beszivárgásával kezdődik. Márpedig e veszélyre maga a Megváltó isteni előrelátással figyelmeztetett, mondván: ,,Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok" mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek" --- megjövendölvén ezzel a XX-ik század zsidó szellemének világuralmát --- ,,és ha azzá lett a gyehenna fiává leszitek őt, kétszerte inkább magatoknál!" (Máté 23-ik rész 15-ik vers).

Felelősek a keresztény világ ezen megjövendölt elzsidósodásáért és hanyatlásáért --- amely szükségképpen vonja maga után a keresztény világhatalom összeomlását --- elsősorban a krisztusi tan ápolására hivatott egyházaink. Ismerünk sok tiszteletreméltó keresztény papot, de nem látunk ezek között csak kevés, valóban krisztuskövetőt, aki Krisztus keresztjét vállalva, ennek bátorságával merne a saját felelőségének a szemébe vágni a krisztusi szót: ,,Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atya" (János 8-ik rész 44-ik verse.) Ha akadt ilyen pap Savonarola személyében, azt máglyán végezték ki.

Egyházi főhatóságaink azonban a kereszténység forradalmi megújítását átengedik annak korszerű keresztjével, az akasztófával, a ,,nyájnak", a laikus hívőinek, miközben képmutató megbotránkozással egy követ fújnak ezek bíráival. De valaminthogy az ókor megvetésének jelképe a keresztfa, a vértanúk vérével magasztosult szent feszületünkké, azonképpen eljön még az idő, amidőn milliók kegyelete fogja övezni a jelképes akasztófát, mint a saját nemzeti megújhodásunk emlékét.

Igenis! Vegyék tudomásul a himleriklári világcsalás társult vonalán: a budapesti akasztófákon kivégeztettnek a szelek szárnyaira szórt poraival egy Eszme hordozóit csak fizikailag sikerült megsemmisíteniök, de az Eszme él és visszatér egy önökre sokkalta kellemetlenebb és végzetesebb alakban: az ószövetségi Bibliával le nem igázott felébredt Ázsia nacionalizmusában és szocializmusában.

Egy vád, amelyet a vádló képviselni nem mer.

Egy Nagy Béla neve alatt terjesztett röpirat közvetlenül az ,,ő hőseiket" bemutató cikkem megjelenése után katholikus köntösben eleveníti fel azt a személyem ellen hat évvel előzőleg vörös oldalról koholt vádat, amelynek tényálladékát a röpirat értelmi szerzője képmutató szemérmességgel a maga teljes egészében azon egyszerű oknál fogva nem teheti közzé, mert ezzel a vád alaptalansága a hozzáfűzött hamisításokkal egyszeriben kiderülne. A két esemény, cikkem megjelenése és egy hat év előtti rágalom hirtelen szellőztetése közötti összefüggés annyira nyilvánvaló, hogy indokoltnak láttam cikkemet a tájékozatlanok tájékoztatására külön lenyomatban szétküldeni. Mindkét akció célja, úgy a vörösé, mint a biblikus ájtatosságba burkoltté közös: zavart és meghasonlást kelteni a nemzeti érzésű magyar táborban. Az alkalmazott taktika is közismert: cikkemet a röpirat nem cáfolja, mert az cáfolhatatlan. E helyett a sanda mészáros módján frontális és nyílt támadás helyett előkotor egy régmúlt pletykahadjáratból valami megpenészedett titokzatos titkot, amellyel valamikor sikerült a kolónia ájtatos báránykáit megbotránkoztatni, mert nem tartottam szükségesnek ezek tudomására hozni, hogy az ellenem terjesztett vádat az ennek elbírálására illetékes becsületbíróság döntése --- amelynek jegyzőkönyve a birtokomban van --- rágalmazóim elítélésével megcáfolta. De térjünk a tárgyra. A röpirat a többi közt ezekkel kezdi:

,,...egy szomorúan érdekes értekezés került a kezembe a következő megjelöléssel: Dr. Ing. Pablo de Vágó Patricios 2639. Nagytanácsi tájékoztató, Beccar 1952 szept. 12. Ennek az értekezésnek a 3. és 4. oldalán Jézus Krisztus anyjának személyével kapcsolatban elszomorítóan súlyos kijelentés szerepel, amit éppen Mária személye iránti tiszteletből szóról-szóra nem idézek, de egy másolata a birtokomban van... Ezzel a súlyos kitétellel szemben kötelességemnek tartom Jézus anyjának Máriának becsületét megvédeni. ...Ha valaki, bárki legyen az, tudományosan, vagy legalábbis a tudományos színezettel állít valamit, annak állításait bizonyítania kell. Ha a szerző ezt nem teszi, akkor bizonyítás nélkül tételeit tagadni lehet. Ebben az esetben nem várhat komoly elbírálást és számolnia kell azzal, hogy kiadott művét figyelemre sem méltatják..."

Ebben teljesen egyetértek bírálómmal, de fel kell hívnom figyelmét arra az ellenmondásra, amelybe mindjárt az indulásnál keveredik az által, hogy egy bizonyító anyagot nélkülöző állítólagos értekezésemet mégis 16 nyomtatott oldalra terjedő figyelemre méltatja... Már ebből is kiderül, hogy bírálómat nem tárgyilagos indok, hanem leplezett politikai cél vezeti. Mert a bírálóm állításával szembenálló egyszerű tényállás az, hogy semmiféle Mária személyét sértő, vagy sérteni szándékolt értekezést nem írtam, ilyet ki nem adtam, vagy kiadni nem szándékoztam. Írtam ezzel szemben egy politikai ellenfeleim által csalárd utón elsikkasztott magánlevelet, amelynek 3. és 4. oldala egészen más tárgyra, a házasság felbonthatóságára és erkölcsi alapjaira vonatkozott.

Ennek az ügynek a története a következő. 1952-ben az Argentínában emigrált különböző nemzetiségű antibolsevista harcosok egy ,,Centro Europeo" nevű szervezetbe tömörültek, amelynek célkitűzése és szelleme hasonló volt az MHBK szervezetével, azzal a különbséggel, hogy e szervezet nemzeti szabadságjogainkért nem különálló nemzeti kötelékben, de az Egyesült Európa korszerű eszméjében összefogva kívánt küzdeni.E szervezet magyar csoportjának képviselője és a rokonmozgalmakkal levelező megbízottja voltam. Terjedelmes és egyesületi ügyeinket érintő levelezésemet a csoport pénztárosa Krizsán Simon volt köteles postázni a csoport pénzalapjának terhére. Ebben az időben jelent meg egy rokonmozgalom röpirata, amely a többi közt a következőket mondja:

,,A hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja. Nemzetünk erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez, ettől semmi körülmények között el nem tér". Errevonatkozó állásfoglalásomban rámutattam, hogy az egyházi esketés még távolabbról sem biztosítja családi életünk erkölcsi és egy concordum hiányában mégkevésbé nemzetérdekű alapjait. Egyházainkat a házasság szentségének kiszolgáltatásánál nem erkölcsi, de elsősorban hatalmi érdekek vezették, ami kiderült a reformáció harcaiban. Micsoda fogalomzavar nyilatkozik meg abban a tervben, hogy a fajvédelem álláspontját hirdető Hungarista államnak legsürgősebb dolga az lesz, hogy a nemzet örökkévalóságának forrását, a házasságkötést olyan hitfelekezete esketéséhez --- például a katholikuséhoz --- kösse, amely megáldja egy katholikus magyar legénynek egy katholizált zsidó nővel kötött frigyét és ugyanekkor ágyassággá bélyegzi a katholikus és protestáns házasfelek kapcsolatát, amelytől áldását megtagadja. Két ember nemi kapcsolatának egyedüli erkölcsi alapja maga kölcsönösen megnyilatkozó szerelem, a kölcsönös bajtársias áldozatvállalás, az ezen alapuló lelki harmónia és a szerelmet szentesítő új élet bátor vállalása. Ezt a minden megpróbáltatással szembenéző kapcsolatot dicsőítette minden idők költészete; e feltételek teljesülése az alapja az egységes családi életnek és a nemzet fennmaradásának is. Más erkölcsi alap nincsen. Minden házasság, még ha Isten szolgája a legünnepélyesebben áldotta is meg, erkölcstelen, ha szerelem nélkül anyagi érdekből vagy más társadalmi előnyért köttetett. Az ilyen házasság erkölcsi értéke nem több egy legalizált prostitúciónál, a szándékoltan terméketlen házasság, pedig nem jobb a legalizált paráznaságnál. Annak a közfelfogásnak a sugalmazója, amely az erkölcstelenség szégyenbélyegével üldözte azokat az elhagyott magyar leányanyákat, akik törvényes védelem nélkül és társadalmi üldöztetés ellenére is életet adtak, az egyházi érdek és nem a morál volt, amelynek hatásaiban az ó-kor legszörnyűbb bálványa, a gyermekáldozatot követelő Moloch új szellemi alakban támadt fel, mert ennek a felebaráti szeretetet megcsúfoló előítéletnek az oltárán áldozták fel a magyar leányanyák százezrei ,,szégyenükben" a magyar élet fájáról lenyesett egészséges rügyeiket. (és ez hatásaiban semmivel sem volt jobb Kádáréknak a magyar nő termékenysége ellen indított hadjáratánál); jellemző azonban azoknak az erkölcscsőszöknek férfiatlan gyávaságára, akik a jó erkölcsöt azzal mentik, hogy a szégyenbélyeget a felelős férfi helyett a gyengébb félre, az elhagyott leányanyára sütik a szülők hibájában ártatlan gyermekkel együtt, mert ezzel kényelmesen másokra kenhetik a saját szennyesüket. Ezek azok a megtévedt nőt megkövezni készülő új farizeusok, akiket a Megváltó e szavakkal szégyenített meg: ,,az vesse rá az első követ, aki maga is ártatlan."

Ez az erkölcsi terror az ó-kereszténység korában ismeretlen volt, mert a házasság szentségének, mint kötelező hittételnek a megfogalmazása csak évszázadokkal a Megváltó halála után következett be. Ezzel azonban a két nem kapcsolatának csupán törvényes keretét szabták meg, amelyet az erkölcs egyedül érvényes ismérvéül már csak azért sem fogadhatunk fel, mert ezzel a világtörténelem számos házasságon kívül született kiemelkedő egyéniségét kellene kizárnunk az erkölcsi világrendből, az emberi nem túlnyomó nem keresztény többségével, akik az Egyház által utólag kinyilatkoztatott törvényes kereten kívül, vagy az előtt születtek, a Megváltóval együtt. Éppen Jézus származásának mysteriuma késztette az egyházatyákat a szeplőtlen fogantatás irodalmára;"

Ez volt a fejtegetésem lényege, amelyben a Megváltó édesanyjának nevét meg sem említettem: minden ezzel ellenkező állítás ,,másolat", amelynek birtokában vádlóim hivatkoznak, közönséges hamisítvány. Ezt a kegyeletsértést éppen erkölcsbíráim követik el azzal, hogy e nem általam provokált siralmas vitában idézi Máté evangéliuma 1. része 18-ik versét: ,,A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől" (Károli Gáspár fordítása) A nyilvánosságnak szánt irataimban ezt az idézetet a hívők érzékenységére való tekintettel eddig elkerültem, noha e tény nyilvános leszögezésének óriási politikai hadereje van. Ha éppen ellenfeleim voltak szívesek a kötelező diszkréció alól felmenteni, megállapíthatom, hogy az evangélium e szakaszából kétségtelenül kiderül, hogy a Dávi házából származó József nem volt a Megváltó természetes atyja és így a Megváltó sem származhatott Dávid házából, miután az Írás az édesanya, Mária Származását teljesen elhallgatja. Egyébiránt is, ez a zsidóérdekű történelemhamisításnak, Jézus zsidó származásának alátámasztására a vakolók legújabban egy áltudományos vaskos könyvet adtak ki (Keller... und die Bibel hat doch Recht, a Bibliának mégis igaza van) amit maga a Megváltó cáfolt meg Márk evangéliuma 12. rész 35-37.-ik verse szerint:

35. És felel Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?

36. Hiszen Dávid maga mondotta a Szt. Lélek által: Monda az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, miglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

37. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát neki? És a nagy sokaság ürömest hallgatja vala őt".

Hogy valaki mármost a szeplőtlen fogantatásnak fentiekből leszármaztatott tanát hiszi-e vagy sem, ez az 1568-i tordai országgyűlésen törvényes hitfelekezetként becikkelyezett unitárius hitvallás szerint --- amelynek kötelékébe tartozom --- a lelkiismereti szabadság kérdése. Tény --- amint ezt bírálom maga is elismerni kénytelen --- hogy a parthenogenesis, a szűzen fogantatás legendája olyan régi, mint az emberiség ismert története. Ez a kereszténységen kívül és az előtt számos nép mythosában előfordult és ezeknek általános és jellemző vonása, hogy egy királyi küldetésű férfi megjelenését csakis az anyára vezetik vissza, így a többek között az Árpádház eredetmondája is ilyen jellegű. Almos sem az atyjától fogantatik, hanem Emesének álmában a Turul jelenik meg, a törzs őse --- akár csak a Szűz Máriára ,,szálló" Szt. Lélek (Lukács 1-35) akit az Evangélium máshelyen galamb alakjában jelentet meg. A régi kínai mondák is csak a császár anyját tartják számon s a világmindenségnek is, csakúgy, mint a császárnak csak anyja van. Ilyen teremtő Istenanyában hittek a Kr. előtti évszázadokban a skythák is és a szűz lánytól született, halottaiból feltámadó Istenfivel találkozunk már évezredekkel a kereszténység megjelenése előtt szumér őseleink. Gilgames hőskölteményében.

Fenti levelemet Krizsán a levéltitok megsértésével bemutatta a hungarista álarc alatt az Európaközpont magyar csoportjába csempészett Homonnay Mártonnak, aki az 1953 ápr. 26-án az általa szabályellenesen, a magyar csoport elorzott pecsétjével összehívott közgyűlésen, a szóbanforgó levél egyes meghamisított állításainak meglepetésszerű bevetésével kísérletet tett megbuktatásomra. A kísérlet fordítva sült el. Az ügy elbírálására illetékes egy-egy francia, belga, nyugatnémet, osztrák, norvég, argentin és fehér orosz döntőbíróból alakult tribunal de honor (becsületbíróság) von Lietzmann viceadmirális elnöklete alatt megállapította Homonnay bizalmas kapcsolatait a budapesti vörös kormány insbrucki kormánybiztosával dr. Révésszel és Homonnayt a vele cimborálókkal folyamatos intrikák, ismételt függelemsértés, az egyesület léte ellen irányuló pártütés és személyem ellen irányuló minden alapot nélkülöző rágalmak terjesztése miatt 1953 aug. 3-i döntésével kizárta az egyesületből. Krizsán pedig az ellene folyamatba helyezett súlyosabb elbírálás alá eső rendőri eljárás elől jónak látta sürgősen elvitorlázni Brasiliába. A verdict teljes szövegét ez a két főkolompos által félrevezetettek kímélése végett nem közlöm. E díszes társasághoz csatlakoztak tehát malaszttal teljes rágalmazóim. Nyilván egy húron pendülnek velük.

Ami pedig a bírálóm által meghiányolt tudományosságot illeti, jobb lett volna ezt a kérdést arról az oldalról fel nem vetni, üsse csak fel a kétségkívül autentikus Bangha B. jezsuita atya ,,Egyháztörténelem" műve Ill-ik kötetének 170 és 222 oldalait és ott bő adatokat talál arról, hogy minő ,,tudományossággal" óhajtották a múltban egyházpolitikái kérdéseiket eldönteni az érdekelt egyházi körök:

,,757 ápr. 26-án reggel halt meg II. István,
a egyházi állam megalapítója, ezekben az időkben keletkezett Rómában az az okirat,
amelyet készítői Konstantin császárnak, mint századokon át minden igényt érvényesíteni tudó jogforrásának nevével láttak el... a hamisítvány"
írja tiszteletreméltó tárgyilagossággal Bangha ---

,,arról szól, hogy a császár elmondja Szilveszter pápának és utódainak,
milyen csodákat cselekedtek vele Péter és Pál apostolfejedelmek Szilvester pápán keresztül.
Elmondja, hogyan gyógyult ki a keresztség által a bélpoklosságból.
Ezeket és más jótéteményeket felsorolva a császár... szenátusával egyetértve elhatározza,
hogy Isten Fia földi helytartójának földi uralmat is ad,
Szent Péter trónját a magáé fölé emeli stb...."

Hasonló ehhez a pápa egyházfejedelmi hatalmának alátámasztására készült okiratoknak
az a terjedelmes gyűjteménye,
amelyet Álizidóri Pseudo Isidorius féle Dekretálék néven ismer a történelem,
amely Bangha szavai szerint
,,pusztán tekintélyi forrásra hivatkozó jogérzület legnagyobb szabású alkotása...
a hamisítók nagy ügyességgel végezték munkájukat.
Túlnyomó részben hiteles kánonjogi forrásanyag közé teljesen hamis,
vagy hamisított akták egész sorát csúsztatták...
ez a törvénygyűjtemény feltétlen tekintélynek örvendett az egész középkoron át."

Bennünket magyarokat közelebbről érdekel
a ,,lorchi pseudonym"
alatt ismert Piligrim passaui püspök által
hamisított okirat,

amelyet ez a szent férfiú II. Otto német-római császár megbízásából azzal a céllal mutatott be
Géza magyar fejedelmünknek,
hogy ezzel igazolja a passaui püspökségnek még Nagy Károly idejéből előző hittérítő jogát
Pannóniában, azaz Dunántúlon.
Nagy Ottó teljesen tisztában volt azzal, hogy a döntő győzelemmé felfújt augsburgi diadalát
egy kisszámú magyar csapaton nem a magyarsággal szemben fennálló tényleges
katonai fölényének, hanem inkább több,
számára szerencsés körülménynek, elsősorban a Lech patak áradásának és
a nagy esőzésnek tudhatta be.
Sem ő, sem utódai 75 éven át nem is gondoltak arra, hogy Magyarországot megtámadják.
Ezt csak sajnálhatjuk,
mert egy komoly támadás ismét szoros egységbe fogta volna
az Árpád halála óta meglazult törzsi közösséget.
Otto tudta,
hogy a német-római császárság politikai hatalmát csak akkor érvényesítheti a magyarsággal szemben,
ha előbb megbontja
ősi társadalmi rendünket,
riasztási és népi hadszervezetünket. Katonai műveletek helyett a középkor hideg háborúját
indítja ellenünk a hittérítés örve alatt. Jól számított.

Egyenes jellemű őseink --- akiket Homeros
is
,,jó erkölcsű" Skythákként idéz,
akik adott szava, annyi, mint az írott törvény --- pompásan értettek a fegyverhez,
de az okirathamisításhoz
éppenséggel semmit. Géz ahitelt adott Pillgrimnek. Pannónia határai megnyíltak táltosainkat, ősemlékeinket irtó német páncélosok és szerencselovagok előtt.

Ősi rendünket
felcseréltük Nyugat feudális életformájával mozgékony néphadseregünket
a zászlós urak nehézkes seregeivel,
amely csak akkor tartozott lóra ülni, ha az ellenség már az országot dúlta és
a ,,kral"-ból lett Király a véres kardot körülhordoztatta.
Muhi és Mohács,
négyszázéves nemzetsorvasztó Habsburguralom volt a történelmi következmény.


A vérszerződés
emlékében megőrzött szabadságunkat felcseréltük
a hűbéri alkotmánnyal,
amelyben a szabad magyarból jobbágy, a katonanemzetből jogásznemzet lett.


Ez volt az út, amely néhány kivételesen tehetséges uralkodó fénykorától eltekintve
1000 éves hanyatláson vezetett
Magyarország végveszélyéhez.


Talán elég ennyi is annak igazolására,
hogy a középkor egyházi méltóságai,
ha érdekeik így kívánták,
nem mentek a szomszédba egy kis történelemhamisításért.

Aki tehát a Nagy Béla mögött bujkáló ,,tudós" által felvonultatott ,,tekintélyek" írásait
,,tudományként" fogadja el, annak eszejárása ma is még a középkor kátyújában ragadt meg.
Ha bírálóm pathetikus felkiáltással azt sérelmezi,
hogy engem nem érdekel ,,hogy pontosan ezeket a hittani kérdéseket...
szerzeteseink száz és százezrei... vallásos társulataink milliós tagjai" minden időkben vallották,
ebben bírálómnak tökéletesen igaza van.
Ez erdélyi ősömtől örökölt hagyományos hitfelekezeti türelmességemben annyira nem érdekel ,
hogy még csak meg sem haragszom az ilyféle szemrehányásokért.
Csak azok háborodnak fel azon, hogy valaki nem hisz valamit pusztán azért,
mert azt ez, vagy amaz a tekintély hirdette és hányan hitték el,
akik mások megtévesztéséből élnek.

Mert micsoda tisztességtelen álszenteskedés már maga az is, hogy a levéltitok megsértésében bűnrészes röpirathadjárat felelős megindítói siránkoznak azon, hogy ,,százmilliók hitének legszentebb és legrejtettebb igazgyöngyeit" taposom sárba, holott pontosan ők azok, akik egy nyilvánvaló politikai cél érdekében szükség nélkül felkavart botrányukkal ingatták meg hitükben azokat, akiket az élet eddig nem állított a hidegen bíráló értelem dilemmája elé. Mert hogy rágalomhadjáratukkal az ellenkezőjét érik el annak, amit célbavettek, arról a következmények meg fogják győzni ellenfeleimet és még inkább, ha ezt az általam valóban nem óhajtott hitvitát folytatni akarják. Ma sokkal nagyobb létkérdéseink forognak kockán, hogysem időnk lenne ,,homousionok vagy homoiusionaka" vitáját folytatni, amelyeken rég túlhaladott a történelem. Legyen mindenki boldog a saját hitével, senkit sem akarok ebben háborítani. De ne akarjanak olyan kérdéseket, amelyek tisztára a hit világába tartoznak, a tudományosság megtévesztő köntösében igazolni és méghozzá azon az alapon, hogy hányan vannak ezen a véleményen. Abban az időben, amidőn még e kérdések voltak a közéleti vita gyújtópontjában, még sokkal többen hitték, mint a szeplőtlen fogantatást, hogy a Föld valami lapos tányér, amely alatt a Nap éjnek idején átbújik, hogy aztán nappal az égboltozaton sétáljon kelettől nyugatig. A többségi vélemény lehet érv a parlamenti demokráciában meg is látszik a ,,szabad világ" siralmas helyzetén ennek következménye --- azonban homéri kacajra fakadnának az istenek, ha valaki a szavazatok arányában akarná megállapítani mondjuk egy transkontinentális rakéta kilövési sebességét, vagyhogy micsoda szérumot alkalmazzunk a tífusz ellen.

A XX-ik században tudomány alatt okozati (kauzális) rendben előadott tapasztalati tényeket értünk. Ezek igazolásához nincs szükségünk tekintélyre és többségi véleményekre. Bárkinek rendelkezésére állanak a Teremtő mindenható, mindenütt jelenlevő akaratát hirdető örök természettörvényekben. Csak ezek ismeretében lehetett az, ember úrrá a számára kijelölt Földön és előbb fogják baglyok és denevérek a felkelő Napot visszaűzni, mint babonák a Világosság urát trónjáról ledönteni. Az Isten nem nyilatkozhatott meg kivételesen és egyesek kedvéért sem Mózesnek, sem a pápáknak. A Teremtés örök rendjében megnyilatkozik mindannyiunk számára oly mértékben, aminő mértékben értelmünk végtelen Lényét felfogni képes. Ily értelemben vagyunk mindannyian gyermekei és egyedül ez az, ami a bennünk szunnyadó állat fölé emelhet. Egyedül a butaság az, amely előtt a kinyilatkoztatás e kapui örökké zárva maradnak.

Figyelmeztetem rágalmazóimat, nem vagyok szívbajos.
A harc elől nem térek ki.
Tudom, honnét fúj a szél.

A Himler nemzetgyalázó iratával felkavart botrányban vállalt szerepük újabb bizonyítéka annak,
hogy
akik az Ó-Szövetségnek nevezett zsidó nemzeti mythost fogadják el
hitelveik alapjául,
maguk is mesterséges zsidókká alakultak és lelkük mélyén közelebb állanak Himlerhez,
mint a nemzeti oldalhoz.
Ezeknek jobban fáj az Ó-Szövetség tekintélyén,
mint nemzetünk becsületén esett sérelem.
Azaz bocsánat!
Nem akarom a zsidóságot megsérteni azzal, hogy ezekkel azonos erkölcsi szintre szállítsam le.
Mert tagadhatatlan,
hogy egyetlen nép sem mutatott fel annyi tiszteletreméltó hűséget
a saját nemzeti hagyományaihoz és szívósságot nemzeti érdekeinek védelmében,
mint éppen a zsidóság,
amely történetében még az inquisitio legsúlyosabb nyomása alatt is csak kivételesen adta
a hűtlenség és opportunizmus
oly megvetésre méltó példáit, mint a Nagy Béla megett meglapuló egyik úr,
aki odahaza
a ,,nyilasok" lelkedéséből gyűjtött vagyont aztán a hungaristák vérző frontja megett
mentette bőrét Nyugatra,
ahol ma mint önkéntes dogmacsősz törli sáros csizmáit e mozgalomnak
a vértanúk sorozatával megdicsőült emlékébe.
Az újságíráshoz napjainkban nem kell több középiskolai beszéd
és értelemgyakorlatnál a papiros nem pirul el,
ha rágalmakat és valótlan állításokat írunk rája.
Azonban áporodott dogmák és dajkamesék tanulmányozásán kívül járjon ki
egy természettudományos iskolát is,
tanuljon meg természettudományosan fegyelmezett észjárással gondolkodni
és főképp
zsidó bűnök helyett vegyen fel zsidó erényeket, ha egyenrangú félként óhajt velem szóba állni.
De nem is lehet csodálkozni a laikusok erkölcsi kapitulációján
a mózesi hagyományok előtt, ha legmagosabb egyházi tekintélyeik részéről is ugyanezt
a példát látjuk és szembeállítjuk ezek közönyét a Il-ik világháborút követő politikai bíráskodással,
ezernyi kitűnő nemzethű vádlott sorsával szemben,
azzal a jajveszékeléssel, amellyel ugyane körök siettek
a hazaáruló Rosenberg házaspár mentésére.
Ezt a világképet stilszerűen egészítette ki legutóbb
a hazaáruló Kővágó tiszteletére rendezett vacsorán tündöklő egyházfiak jelenléte.
Ezzel
nemcsak nemzeti érdekeikkel kerültek ellentétbe,
de egyúttal azzal a krisztusi küldetéssel is, amelynek letagadhatatlan lényege
az Ó-szövetség vérszomjas,
bosszúálló szeméremsértő erkölcsét megtagadó áldozatos harc,
az emberi nem egyetemét felebaráti sorsközösségben összefűző tisztultabb erkölcsi világrendért.
Ha ezek a kereszt jelvényével leplezett új-farizeusok folytatni óhajtják a vitát,
állok elébe.
Legközelebb azonban élesen lövök vissza és névszerint fogom rejtekhelyükből
a nyilvánosság elé vezetni azokat,
akik vértanúink emlékét gyalázó e becstelen hadjáratban

a ,,Világhódítók" érdekeit szolgálják
a magyar nemzeti egység megbontását célzó orvtámadásukkal!

 
 
0 komment , kategória:  szekérbe fogott ájtatos gójok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.