Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Nyugtalan gyönyörű éj
  2018-06-21 02:14:49, csütörtök
 
  Képes Géza

Nyugtalan gyönyörű éj

Száz tücsök húzza - ó, micsoda zenekar!
Árad, mint a tenger, az opálfényű dal:
a falra zúdul, onnan meg újra vissza.
Rádióbőgéstől, telefoncsörgéstől halálragyötört
fülem fenékig issza
a gyöngyöző italt, a csendből szűrt zenét.
Száz és száz tücsök húzza s a lomb, a messze rét
lüktet a gyönyörtől és meglibben az ég is odafenn.
Szobámban minden a helyén, s nem a régi szoba,
nem:
süllyedni kezd az ágy - párnák közül kilépek,
fényben gázolok, a fény elönti a vidéket -
Az Országháza ül zömöken, fejét megemeli.
Mint élesre kivert kardok villognak a fikusz levelei
és kék fényben áznak az imbolygó bútorok
És a Duna: forró, folyékony üveg, benne felolvad
a sárga, a kék s az arany, mit az ég belecsurgat,
feloldja a parti fák fekete gyászát s a vér nehéz
pirosát,
szétrágja, mint sav, a holdat -
Mindezt sodorja a víz,
benne inognak a holtak süppedt árnyai.
Ó, Duna, villódzó öledbe nézek meredten,
halott arcomat villantja felém a tükör
és a lelkem már meg se retten:
mosolyogva bámulok a vízbe. S most egyszerre új
dal hangjai
törnek rám - mint mikor egyik álomból a másikba
ébred valaki:
egy tücsök felkúszott az erkélyre és itt húzza fülembe -
Hallgatom az egyhúrú zenét - egy kis borágnak hogy
lehet ennyi türelme!

Feldobog újra - mintha a mindenség szíve verne - a
mennyeiszép
dallam. Ó, ha ki tudnám venni a csend markából ezt
a gyöngéd hangú zenét,
s ha rámtör sivatag zajával a holnap, vihetném magammal mint surranó tolvaj
e nyugtalan, gyönyörű éj derűjét...
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Novemberi éj
  2017-11-09 14:36:19, csütörtök
 
  Képes Géza

Novemberi éj

Pengenek a hideg őszi esőben
kövek, tetők, fák és vascsövek.
Felmerül tapogatva a lélek, beléhasít az élet:
fázós zajokból keserű dalt szövöget.

Minden kopog, döng csobog, zörög és cseng,
hallom, szakad le a víz a csatornán.
A didergető, füstszínű éjbe kinézek,
mintha csak a halált szimatolnám.

Lesem: nem jönnek-e még a fegyveresek,
kiket a hatalom tesz könyörtelenekké -
Emberiség! Gyalázat a neved!
Szomorú az én lelkem mindörökké.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Önéletrajz
  2017-09-19 19:39:35, kedd
 
  Képes Géza

Önéletrajz

Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok,
utamban én mindent felégetek,
nemcsak odakinn: lomot, szemetet,
de azt is, mit a sors belémdobott.

Szelíd szépség és vad gondolat: ég!
S új borzongások gyökere, a bűn.
Hát akkor mi marad meg, ami még
érdemes, hogy túl bánaton, derűn

rá felfigyelj? Marad a láng maga.
Körül égés és pusztulás szaga,
de nem csihad le, égig csap a vágy.

A láng, a láng! ha nem táplálja semmi
s ideje már hideg hamuvá lenni:
lobog - táplálja még saját magát.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Tűzmadár
  2017-09-02 12:27:33, szombat
 
  Képes Géza

TŰZMADÁR

Tüzes szárnyon szállt a Nap -
puskagolyó érte:
az ég szagos füveire
bugyog piros vére.

Vergődik még fent a Nap,
most zuhan a mélybe -
Violaszín nagy hegyeknek
lángvörös a széle.

Súlyosodó titkokat
súgnak az akácok -
Violaszín hegyek mögül
cseng a kacagásod.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Szeptember
  2017-09-02 11:11:30, szombat
 
  Képes Géza

Szeptember

Úgy érzem néha: arcod arcomat súrolja,
gyöngéden mint a Dél első lehellete,
mely hogyha átsuhan az erdőkön dúdolva,
kinyíl a száraz ágak kandi rügyszeme.
S olykor mintha szemem vizébe csüngene
homlokod érett aranybarna lombja
s míg vágy hulláma zúg reám, szorongva
lesem: nem akad-é el vérem üteme.

Vagy ha dobolni kezd az ősz esője,
gyöngyszürke szálakkal az ablakom beszőve,
úgy sejtem hirtelen: szobámon áthalad
gondolatod, sugárzó, röpke gondolat,
melyben úgy érkezel hozzám, miként a kósza
szellő szagában hull elénk egy messzi rózsa.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Tükörírás
  2017-08-11 00:11:52, péntek
 
  Képes Géza

TÜKÖRÍRÁS

Minden szavam rejtjeles jelszó,
minden sorom tükörírás.
Nem csiszolt játék, nem kitekert szó,
nem rím-röppentyű - valami más.

Vágd csak a földhöz, hogyha nem érted:
visszapattan és megsebez,
hiszen minden szava teérted
iródott: pontos üzenet ez.

Állitsd tükröd írásom elé - ne
töprengj! - s benne már ott van a jel.
Ott is marad, beleég üvegébe
mint az ítélet: ,,Megméretel."

Régi életed nem ér egy fabatkát,
hajad tépheted, rázhatod öklöd -
Vagy változtasd meg világod arcát,
vagy változtasd meg a tükröd!
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Himnusz a Naphoz
  2017-06-29 17:17:02, csütörtök
 
  Képes Géza

HIMNUSZ A NAPHOZ

1

Rigófüttyökre ébredek,
mosolygok -
Álmomban iskolásgyerek
voltam,
együgyű,
boldog,
ki rongylabdát köt,
pandúr-rablót játszik
s a szilvafák
sötétkék ágai alatt
rikolt egy óriásit.

A mosoly
még itt lebeg
a számon,
mint fűszálon
a harmat -
pár pillanat
és felszippantja
a ködfelhőkön
áttörő
szilaj
Nap...

2

Bomolj ki, Nap, szilajon
a világ felett,
a szomjas föld be nagyon
várja jöttödet.
Kis virágok, zöld füvek
emeljék föl fejüket:
az álmot töröljék ki
szemükből - lássanak,
harmatgyöngy helyett égi
napfényben ázzanak.
Zsolozsmát zeng zizegve
neked a fák lombja,
ragyogj rá a vizekre:
ébredjenek zsongva.
Duna, Tisza idelenn
felriad s a Balaton:
uralkodj a vizeken
meg a virgonc halakon.

3

Kiskakas és nagykakas
nagyot kukorítson,
a gazdasszony a tűzhelyen
fürgén tüzet szítson.
Serkenjen fel a vándor
a szénapadláson -
menjen útjára: nyugodt
szépségeket lásson.
Kel a férfi, égre néz,
indul munkájára -
nappalnak a kérges kéz
leghívebb munkása;
az arca mozdulatlan,
háborog pedig,
míg szép szürke lovát hajtja,
eltöprenkedik:
a szédült fegyveresek tán
bőrükben megférnek
s asszonyával, gyermekével
ő békében élhet...

4

Ébreszd a vadon erdőt,
eleget szundított:
a pintyet, a pityergőt
s a rikoltó rigót.
A róka hadd osonjon
lesből ugrásra készen;
a mókus bolondozzon,
az őz tűnődve nézzen.

5

Sugaraddal simogasd
a búzát, az árpát:
hosszú, fagyos télen át
dideregve várt rád.
Csókold a szőlőt, az almát,
körtét meg a szilvát:
csókodtól áttüzesednek,
bőrük meleg színt vált.
Mindegyik szétfeszülésig
fényeddel teljék meg:
úgy tegyék az asztalra, mint
terólad emléket.

6

Ó, Nap, míg ezt dalolom,
lelkem tele tűzzel -
Süss le ránk a hajnalon,
minden gondot űzz el!
Tiszta fényed mosson össze
minden fajta népet:
adjanak hálát
az életért
néked.
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
A barátságról
  2017-06-29 17:15:27, csütörtök
 
  Képes Géza

A BARÁTSÁGRÓL

Gyönyörű, gyönge virágszál a barátság, tudom én.
Ha a nap fürdeti, szín, fény szövi át s át, tudom én.
Ragyogó rózsa kifeslik: remegő illatot önt
a kehely mélye - hol is lelni a mását? Tudom én:
Ha tüzes bor - színe bíbor - poharad megtölti,
nem iszod még, beszívod szép aromáját - tudom én:
a barátság ilyen is: telt üvegen átsüt a fény
s ha kihajtod, tüzes áramlata jár át, tudom én.
A virág, bor s a barátság, ez a három nagy öröm,
ami éltet s mi napodnak ragyogást ád, tudom én.
De ha dér csípte a rózsát - a szemed könnye mit ér?
Nem adod vissza kiégett ragyogását, tudom én!
A virág hervad - a tél jön - teli kancsód kiürül,
de a sorsnak te nem érzed soha gyászát, tudom én:
Jöhet ínség, de amíg ott van a társad vigaszul,
neveted véle az évek rohanását, tudom én!
Te ne várj, Géza, a sorstól se hatalmat, se vagyont:
siker és pénz hogy a szívet hova rántják, tudom én.
Te maradj meg csak a szépség s szeretet kis szigetén:
nyugalom nyújtja feléd itt aranyágát, tudom én...
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Önéletírás
  2011-07-14 01:29:34, csütörtök
 
  Képes Géza

Önéletírás

Az életemnek túl a fele-útján
erdő-szövevényből tisztásra értem
s csak mentem tovább anélkül, hogy tudnám:

hol is vagyok? Szemem a földön s égen
kutatva járt - De most egyszerre tompa
moraj szűrődött át a messzeségen.

Futottam már. S meztelenül, ragyogva,
hatalmasan elém tárult a tenger -
tán erre vágytam eleitől fogva...

Nem gyúlt fölötte semmiféle szent jel,
hogy "ebben győzöl" - Elűztek a társak
s ez ítélet alól senki se ment fel.

Nem veszik vissza, kit egyszer kizártak,
csak ha büntetlenségét szánja-bánja
és megtér, kedvüket keresve már csak.

Ezt nem teszem. A magam útját járva,
nem magamé, a tengeré leszek majd -
ez az út visz az úttalan magányba.

Nem védem éri tovább ezt a veszett fajt:
rohanjon vesztébe - nem tartom vissza
kifosztott, megcsúfolt, elárult, megmart.

Szám a sötét kelyhet fenékig issza,
keserű ez, de orvosság - nem méreg:
egyszerre eltűnik minden kulissza.

Emberek nélkül, csak a mindenségnek
élek, az emberektől elszakítva,
ölelésében a víznek, a fénynek.

Biztatom magam: "Elfelejted itt a
sebet s a mocskot, mit jutalmul kaptál
Bűnösöknek botránykő, aki tiszta.

Mindegy. Te, aki voltál, az maradsz már."
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
Fennakadva
  2011-07-08 02:00:50, péntek
 
  Képes Géza

Fennakadva

szép az ég
szépek
a fák
s én

vagyok

valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben

üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait

most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt

a mindenség
középpontja
vagyok
itt
 
 
0 komment , kategória:  Képes Géza versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 1759 db bejegyzés
Összes: 10838 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1669
  • e Hét: 5845
  • e Hónap: 40112
  • e Év: 737629
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.