Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Méhely Lajos:Magyar lélek oláh
  2011-02-10 23:18:44, csütörtök
 
 
Méhely Lajos: Magyar lélek -- oláh lélek


Legkevésbé sem csodálatos, hogy amióta az egész kultúr-világon kívül egyes nagyhatalmak politikai vezérei is egyértelműen megbélyegzik a trianoni békeparancs gonoszságát, azóta nagy izgalom lepte meg a kisantant népéit s különösen az oláhok nyakra-főre rendezik féktelen gyűlölet által jellemzett revízió-ellenes gyűléseiket.

Ezek lélektanilag és politikailag is megérthető jelenségek, amelyeket megakadályozni sem nem lehet, sem nem szükséges, mert hiszen a köztünk fennálló súlyos ellentéteket nem szenvedélyes szónoklatok, nem a propaganda fékevesztett indulatai, hanem egyes-egyedül a történelmi erők fogják eldönteni.

De bármennyire bízunk is a történelmi igazságban, mégsem szabad szó nélkül hagynunk azokat a felháborító kilengéseket, azt a minősíthetetlen hangot és szemérmetlen hazudozást, mellyel a revízióellenes gyűlések szónokai tüzes taplót dugnak a kritikátlanságában könnyen megvadítható tömegek fülébe.

Hogy a múlt vasárnap (nov. 22-én) megtartott aradi gyűlésen Popp Mihály a Tiszáig kívánta kiterjeszteni Oláhország határait, hogy Boku Szevér szerint húsz év múlva nem lesz Aradon magyar ember, vagy hogy Maniu Gyula szerint Magyarországot fegyverrel kell letörni és az államok sorából eltüntetni,[1] ezek utóvégre is csak egyéni lázálmok, amelyeket nem kell tragikusan venni, ellenben nagyon felháborító, ha intelligenseknek tartott s felelősségteljes állást betöltő urak ország-világ előtt becsmérlik a magyarságot.

Ilyen hihetetlenül durva és a legelemibb igazságot megcsúfoló beszédet tartott Colfescu kolozsvári főügyész Szatmáron, mely egy erdélyi levél tanúsága szerint[2] ekképpen hangzott:

,,Ennek a bolygó hordának (t. i. a magyaroknak) szüksége van arra, hogy ereibe erkölcsi és szellemi erőket szivattyúzzon be, amely erők által sikerült eddig is magát Európában tartania. Valóságos romboló lényét kölcsönvett formákkal maszkírozza, de valójában megmarad bujtogató elemnek, mely képtelen arra, hogy felszívja annak a világrésznek kultúráját, amelyikbe szakadt."

,,A magyar nép célja rabszolgasorsba dönteni azokat, akik alárendeltjei. Minden teremtő törekvést ki akar irtani, a népeket anyagi és erkölcsi terméketlenségre kárhoztatva az erkölcstelenséget és az emberbaráti érzések elfojtásával a vad ösztönöket fejleszti naggyá. Egyszóval a rabszolgaság és butítás lefelé, felfelé pedig egy fényes külső megóvása és léhaság. Aki ismeri és átérzi ennek a népnek minden örökölt tévelygését, kénytelen megállapítani, hogy nemzeti önvédelem és nemzetközi szükségesség Pannónia pusztáin megszüntetni a magyar népet."

Nagyon érdemes és könnyű feladat volna e beszédnek a históriai tényekkel homlokegyenest ellenkező ferdítéseit és rágalmait beható elemzésnek alávetni, azonban ebben a pillanatban meg kell elégednünk a legkirívóbb botlások helyreigazításával.

*

A magyar törvénytárban bizonyára járatos főügyész úr ,,bolygó hordának" nevezi a magyarokat, holott jól tudja, hogy a magyarok ezer év óta állandó s búban-bajban hűséges polgárai e hazának, akik sohasem tettek úgy, mint az oláhok, akik a XVII-ik századig különböző korszakokban költöztek be Transalpinából Erdélybe, de ,,ezen országrészek sorsához alkalmazkodva innen és túlról ide-oda költözgettek és az idők viharait kerülgetve, e hazában hol többen, hol kevesebben laktak" s pl. 1555-ben ,,Erdélyt úgy elhagyták, hogy egyet-egyet látni közülök szokatlan dolog volt."[3]

Már ez az egy tény is bizonyítja, hogy az oláh nép sohasem volt megállandósult, az állam rendjeinek részét alkotó nemzet s ehhez képest sem az országgyűléseken, sem más, az egész hazát érintő ügyekben számításba nem jött.

Az 1666. évi fogarasi országgyűlés határozataiból kitűnik, hogy az ország az oláh pásztornépet vendégül fogadta be, azonban minden törvényünk s országgyűlési határozatunk csak három nemzetet ismer Erdélyben: a magyart, a székelyt és a szászt, de oláh nemzetről sehol sincs szó.

1437-ben és 1459-ben, amikor az Erdélyben lakó összes szabad népek jogairól tanácskoztak, az oláhokat sehol sem említik és sem a kápolnai, sem a megyesi szövetség megkötésénél semmiféle oláh kiküldött nem volt jelen.

Az 1545. évtől kezdve 1600-ig nem kevesebb, mint negyvenhat, 1600-től 1690-ig pedig száztizenhét erdélyi országgyűlésen mindig három nemzetről van szó, mely az adót egyenlően tartozott fizetni, de oláh nemzetről sehol sincs említés.[4]

Hát akkor hol voltak és mit csináltak az oláhok?

Erre megfelel az ő jeles történetírójuk, Jorga Miklós, akinek az oláhokról írt művében ezeket olvassuk: ,,A nemzetnek éppúgy az új, mint a régi (hun-avar-magyar) khagánok (fejedelmek) irányában nem voltak más kötelességei, mint hódolni nekik, adót, tizedet és vámot fizetni."[5]

S ez valóban így is volt, mert a folytonosan ki- és bevándorló oláhok részint hun-bolgár eredetű havasi pásztorok, (valachok), részint szláv eredetű jobbágyok (rumunyok) voltak, akik magyar uraik földjét művelték s később a háborúkban elhullottak birtokát elfoglalva a ,,felséges Ausztriai Ház uralma alatt élvezett béke idejében elszaporodtak."[6]

Hát ez bizony Isten és ember előtt nagyon sovány jogcím Erdély birtoklására, mellyel szemben még a magyarbarátsággal éppenséggel nem vádolható Kruse is elismeri,[7] hogy a magyarok ezeréves történelmükkel megmutatták, hogy erőteljes állam alkotására képesek."

Erre az oláhok a maguk erejéből sohasem voltak képesek, sőt Erdélyt annyira nem érezték hazájuknak, hogy még nevük sincs reá, mert hol Ardelu-nak, hol Erdelaszke-nak nevezik.

Egyébként a történetírók mindig a legrosszabb véleménnyel voltak erről a Balkánról beszivárgott népségről, így Béla király névtelen jegyzője ,,a világ legsilányabb népének" mondja,[8] de azért a kolozsvári főügyész szemében mi magyarok vagyunk a ,,horda", melynek ereibe erkölcsi és szellemi erőket kell beszivattyúzni, mert --- szerinte --- képtelenek vagyunk felszívni annak a világrésznek kultúráját, melybe belecsöppentünk!

A főügyész úr bölcsen tudja, hogy állításának egyetlen szavát sem hiszi el a művelt Európa, sőt még saját, felvilágosodott fajtestvérei sem, mert hiszen mai nap már nem kell bizonyítgatni, hogy a magyarok az európai kultúrközösség számottevő tagjai.*

Az európai kultúrlélek fogalomkörének megállapítására ugyan nincs szabatos mértékünk, azonban nagyon közel jár az igazsághoz Valéry Pál, amikor az európaiasság jellegét abban találja, hogy ,,Európa mindenütt ott van, ahol Cézár, Gaius, Traján, Virgil, ahol Mózes és Pál, ahol Arisztotelész, Plátó és Euklid nevének jelentősége és tekintélye van. Minden faj és minden ország, mely egymásután rómaivá és kereszténnyé lett s a görögök szigorú szellemiségén ment át: európai."

Ez azonban csak féligazság, mert az ember lelki és szellemi állaga testi lényének csak kiegészítő része, mely okból Valéry meghatározását faji és vérségi ismérvekkel kell kiegészíteni, úgy, ahogy azt Rohan Károly herceg teszi, aki szerint ,,Európa dereka mindenütt ott van, ahol a görög-római ódonság és a kereszténység a germánok s a később bevándorolt fajták, így a szlávok és a magyarok vérével egy magasabb egységbe olvadt össze".[9]

Ennek a követelménynek mindenkor lelkesen megfeleltek a magyarok, mert hiszen még ellenségeink is tudják, hogy nekünk --- az Árpádok idejéből való veszprémi főiskolát nem számítva --- már 1367-ben virágzó egyetemünk volt Pécsett, holott az oláh irodalom első terméke, a Biblia oláhnyelvű fordítása, csak háromszáz évvel később, 1648-ban született meg s azzal is egy fennkölt magyar, Rákóczi György erdélyi fejedelem ajándékozta meg az oláh népet.

Az ilyen szembeszökő tények végérvényesen megcáfolják az olyan badar meséket, hogy ,,a magyarok alárendeltjeiket rabszolgasorba dönteni s bennük az erkölcstelenséget és a vad ösztönöket kifejleszteni iparkodtak", mert megdönthetetlen bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a magyarok mindig ,,alárendeltjeik" erkölcseit nemesíteni s ösztöneik vadságát fékezni törekedtek.

Számos históriai dokumentum áll rendelkezésünkre, melyek tanúsága szerint a magyar királyok s a katolikus egyházfejedelmek mindig arra törekedtek, hogy az oláhok valláserkölcsi életét minden bomlasztó fermentumtól megóvják, ami addig, amíg az oláhok a katolikus egyház kebelébe tartoztak, nagyrészt sikerült is.

A kolosmonostori konvent oklevele bizonyítja, hogy az erdélyi oláhok a XV. században még katolikusok voltak, azonban II. Ulászló 1495. és 1500. évi két rendelete óta Erdélyben már a schismatikusokat is megtűrték s ez idő óta az oláhoknak mindinkább nélkülözniök kellett a római egyház hitelveinek szelídítő befolyását.

Az itt elmondottakból eléggé kitűnik, hogy a kolozsvári főügyész szónoklata nem a tárgyilagos igazság, hanem a féktelen gyűlölet visszhangja, mely azonban csak egy elvakult, kritikátlan tömegre lehet hatással.

Mai nap már az egész művelt Európa tudja, hogy a trianoni diktátum gonosz, igazságtalan és becstelen s mindinkább szaporodik azoknak az emelkedett lelkű férfiaknak a száma, akik átérzik azt a nagy magyar igazságot, melyet nagyon találóan fejeznek ki Rohan herceg eme szavai: ,,Miután ezt a lovagias népet a békétlenség 1919. évi szerződéseiben példátlanul meggyalázták, most már az igazság és egyenjogúság hajnalhasadását várja."[10]

Ha ezt a tagadhatatlan igazságot a jobbérzésű oláhok is belátják s becsületes igyekezettel fognak segédkezni a sok tekintetben egymásra utalt két nemzet megbékülésének föltételeit megteremteni, akkor visszatérhetnek azok a napsütéses szép idők, amikor:

,,Szent Ilie napján,
Zajzon vize partján,
Oláh lányok, magyar lányok
--- Piros rózsák, tulipánok ---
Vidám táncra keltek,
Karcsú ifjak örömére
Pántlikát viseltek,"[11] ---

de ha az oláhok nem értik meg az idők szavát s az eddigi elvakultsággal ássák alá egy jobb jövő reménységét, akkor egy gigantikus küzdelem borzalmai zúdulnak reánk, amelyek az egyik nemzetet biztosan, de esetleg mind a kettőt eltemetik.

[1] Új Nemzedék, nov. 24. sz.

[2] Hungária, nov. 20. sz.

[3] Mathias Miles in Appendice Chronica.

[4] Bolla Márton, Az oláhok eredetük szerint hun-bolgárok. Zajti Ferenc bevezetésével, 1931, 80 l.

[5] Nicolaus Jorga, Geschichte der Rumänen und ihre Kultur, 1929, 50. l.

[6] Bolla, Id. mű, 73. l.

[7] Kruse, Die Deutschen und ihre Nachbarvölker, 1929, 458. l.

[8] Anonymus, 85. fej.

* Magam is gyakran vagyok abban a helyzetben, hogy oláh szakférfiak --- szép magyar levélben --- kérik egyik-másik munkámat.

[9] Karl Anton Princ Rohan, Schicksalsstunde Europas, 1937, 11. l.

[10] Rohan, Id. mű, 375. l.

[11] Kriza János, Vadrózsák, Kolozsvár, 1863.


 
 
0 komment , kategória:  Méhely Lajos:Magyar lélek oláh  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 255
  • e Hét: 3203
  • e Hónap: 9924
  • e Év: 375414
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.