Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
MéhelyLajos:A zsidó sikertitka
  2011-02-10 23:26:08, csütörtök
 
 
Méhely Lajos: A zsidó siker titka


Bethlen István gróf figyelmébe

E lapok hasábjain már számtalanszor kifejtettük és bebizonyítottuk, hogy a zsidóság a maga különleges vérösszetételében teljesen önálló, minden más emberfajtától élesen elütő fajta.

Tudományos meghatározás szerint a zsidóság olyan többszörös korcs (polyhybrid), mely bizonyos alapfajták (szemita, hethita, földközi és néger) bizonyos arányú keveréke. Ezeknek az alapfajtáknak egyike-másika ugyan más európai, ázsiai és afrikai fajtában is feltalálható, de ilyen összetételben egyedül a zsidóságban van meg.

Ez olyan alapigazság, amelyet minden zsidó tud, bensőségesen érez és hisz s amelyet minden felvilágosodott zsidó elismer, így pl. a magyar nyelven megjelent Zsidó Lexikon tiszteletreméltó tárgyilagossággal állapítja meg, hogy ,,Az együvé tartozás energiaegysége illeszti össze az emberi munkának ezt a nagy tömegét, mindazokat pedig, akik személy szerint sorakoznak fel, a közös származás vérkapcsolatai állítják egymás mellé. Ezért is nem tesz ez a lexikon különbséget a felekezet keretében élő és a felekezetéből kilépett zsidó között". ,,Egyébként a hagyományos zsidó felfogás sem tűr ilyen szelektálást, mert abban a zsidósághoz való tartozást nem a vallás, hanem a származás dönti el. Ezt az elvet érvényesítik a külföldön készült lexikonok is, amelyek valláscsere miatt senkit sem közösítenek ki a zsidó értékek lajstromából".[1]

Ez kétségkívül nagyon értelmes beszéd, százszorta értelmesebb, mint azok a képviselőházban és másutt elmondott politikai szónoklatok, amelyek elkövetői még most is felekezetnek és csakis felekezetnek szeretnék a zsidóságot feltüntetni.

Az ilyen beszéd azért is értelmetlen, mert az élettudomány legprimitívebb tételeivel helyezkedik szembe, amely tételek pedig megmásíthatatlan igazságok kifejezői s amelyekből az következik, hogy minden élőlény, ha növény, ha állat, csiga, bogár vagy ember, valamely fajhoz tartozik s egyszerűen lehetetlen, hogy csak a zsidó legyen --- fajtalan.

Egy kis embertani ismeret megmondja, hogy a zsidó se nem bushman, se nem kaffer, de nem is mongol vagy hindu, sőt még dinári, északi vagy ugor sem s már ezek a negatívumok is ráutalnak arra a pozitívumra, hogy egy mindezektől eltérő fajhoz, tehát a saját zsidó fajához kell tartoznia.

Felekezetnek már csak azért sem lehet a zsidót nyilvánítani, mert a mai zsidóság, miként egy legutóbbi tanulmányomban kimutattam, a zsidó vallás keretében tizenhat (!) különböző felekezet közt oszlik meg,[2] úgyhogy, amikor a bíróságok zsidó felekezetről beszélnek és ítélkeznek, sohasem tudhatjuk, melyikre vonatkoznak szavaik.

Ezek a zsidó felekezetek nagyon különböző értékűek, mert vannak köztük a keresztény erkölcstanhoz közeledők, de vannak a legsötétebb babonában élők s minden erkölccsel és emberiességgel ellenkezők is és egyszerűen hihetetlen, hogy bármely állam igazságszolgáltatása ezeket is törvényes védelemben akarná részesíteni.

Itt tehát nincs más kiút, mint az a tudományosan igazolt, logikus és becsületes beismerés, hogy bizony a zsidóság egy önálló, külön emberfajta. És ha ezzel tisztába jöttünk, akkor a gondolkodástan legelemibb szabályai szerint önként megadódik az a tény is, hogy zsidókérdésnek is kell lennie, aminthogy mindig is volt, amióta zsidók vannak a világon és lesz is mindaddig, amíg egyetlen zsidó lesz e kerek sártekén.

A tényt magát az utóbbi napokban kormányelnökünk s más politikusaink is elismerték, azonban a kérdéshez fűződő kommentárok annyira szerteágazók s annyira az egyéni beállítottság színezetét viselik, hogy, mint a zsidókérdés évtizedes kutatója, indíttatva érzem magamat az én tárgyilagos észrevételeim elmondására.

A kormányelnök nyilatkozatához nincs hozzátenni valóm, mert teljesen belátom, hogy az ő messzehangzó szavai csakis ilyen ,,se hal, se hús" formában juthattak a világ szeme elé, azonban készséggel elismerem, hogy még ebben a szelíd formában is haladást jelentenek az előbbi kormányelnök revideált álláspontjához képest.

Annál kevésbé tudok azonban egyetérteni Bethlen István gróf képviselőházi fejtegetéseivel, mert ezek tárgyi tekintetben teljesen tévesek, fajvédelmi szempontból pedig lehangolók s minden becsületes megoldásra irányuló szándékot megzsibbasztók.

Bethlen István gróf elismeri a zsidóság óriási túlsúlyát s maga is helyteleníti az e tekintetben a magyarság rovására fennálló vérlázító aránytalanságot, azonban mindennek természetes okát a zsidók ,,gazdasági leleményességében, ügyességében és azokban az ötezeréves kultúrából fakadó felsőbbséges gazdasági képességekben látja, melyek úgy a magyar faj, mint az egyéb itt lakó, esetleg sváb vagy más népek gazdasági képességeit meghaladják".[3]

Az alábbiakból ki fog tűnni, hogy a nemes gróf ebbéli magyarázata nagyon is felszínes, morális hatásában pedig határozottan veszedelmes, mert mintha csak azt mondaná, hogy; hát jó magyarom, itt minden sopánkodás hiábavaló; ez így van s ezen nem lehet segíteni!

Már pedig ezen segíteni kell is és lehet is, aminek azonban az a legelső kelléke, hogy az ilyen baljóslatú, a törekvő lelkeket megbénító legendákat megszüntessük s a zsidók állítólagos kulturális felsőbbségét kellő világításba helyezzük.

Elsősorban is tudnunk kell, hogy ötezeréves zsidó kultúráról szó sem lehet, mert az arábiai szemiták Kr. e. 1500 körül vándoroltak be Palesztinába, ahol a hethiták nyakára telepedve s velük összekeveredve lettek zsidókká, úgyhogy a zsidó nép legfeljebb háromezer éves.

Azonban zsidó kultúrát nem ismer a világ, mert az arábiai szemiták új otthonukban egyszerűen magukhoz ragadták a hethiták (kéták) magas műveltségét s mai nap már nem vitás, hogy ha az ú. n. zsidó művelődéskörből kikapcsoljuk a hethita, perzsa, egyiptomi és görög elemeket, akkor nem marad belőle semmi, mint egy dermesztőén rideg és száraz dialektika, a talmudi szőrszálhasogatás.

Renan Ernő, a szemita fajta és szellem legjobb ismerője ,,race inférieure"-nek találta a zsidót, kultúrájáról pedig ekként nyilatkozik : ,,On peut le dire sans exagération: jamais une pensée large n' est sortie du semitisme" (túlzás nélkül mondható, hogy a szemitáktól sohasem eredt nagy gondolat). Szerinte a szírek csak a görögök tanítványai s az arab tudomány és bölcsészet is csak a görög, perzsa és ind szellemi élet visszfénye. Még a középkor zsidait is csak tolmácsoknak mondja, akik ,,de second main", vagyis másodkézből való tudományt műveltek s azt is az ő szűk látókörükből, melyet a száraz és kemény szemita szellem sehogy sem tudott áttörni.[4]

Vierkandt, a higgadt és mélységes gondolkodó szerint ,,a szemita fajta inkább formális, mint tartalmi irányban fejlesztvén ki energiáját, a félkultúra lépcsőfokán állapodott meg"[5], Letourneau pedig nyomatékkal utal arra, hogy a szemita szellem az emberiség fölemelkedésének akadályozója volt.[6]

Már ez a néhány idézet is elegendőképpen rávilágít az ú. n. zsidó kultúra mibenlétére, ami azonban legkevésbé sem tarthat vissza bennünket attól, hogy ne ismerjük el a zsidók üzleti nagy jártasságát és élelmességét, mert hiszen ebben valóban évezredes gyakorlatuk van, melynek azonban nagyon sajátságos, a magyar lelkülettől teljesen idegen erkölcsi háttere van.

Sayce, egy a zsidók iránt nagyon barátságos érzületű angol hittudós írja, hogy Babylonban már száz évvel Jeruzsálem pusztulása előtt zsidó bankház volt[7], de magában Palesztinában is virágzott a pénzüzlet s a vele elválaszthatatlanul összeforrt uzsora, annyira, hogy a jeruzsálemi templomból az Üdvözítőnek kellett kiűznie a kufárokat és a próféták is állandóan panaszkodtak az uzsora miatt, mert tönkretette a parasztságot.

E napokban olvastuk, hogy Vállajon, egy kis magyar faluban, a zsidó boltosok potom áron összevásárolták a burgonyát, de pénzt nem adtak érte, hanem annak értékét a parasztoknak kétszeres áron kellett a zsidó boltokban levásárolni.[8]

Íme egy apró, de ragyogó példája a zsidók ,,felsőbbséges gazdasági képességének", melynek láttára teljesen megértjük, ha Cunningham, a nagyhírű angol nemzetgazda, szivacshoz hasonlítja a zsidók tevékenységét, mely az ország minden jólétét magába szívja s ezáltal minden gazdasági föllendülést meghiúsít.[9]

Nagyon őszintén világit rá erre a zsidók hírneves történettudósa, H. Graetz,[10] boroszlói professzor, aki megállapítja, hogy: ,,A lengyel zsidók a tisztesség és a jog érzését éppen úgy elvesztették, mint az igazságérzetet. A tömeg magáévá tette a főiskolák tudálékosságát s ezt arra használta fel, hogy a kevésbé ravaszokat rászedje. A csalásban és rászedésben találta kedvét s ezen a diadalmas örömnek bizonyos nemét érezte. Igaz, hogy saját fajtájával szemben nem vált be a ravaszság, azonban a nemzsidó környezet a maga kárán volt kénytelen érezni a lengyel zsidók talmudi szellemének felsőbbségét."

Íme a nagy titok, a Bethlen István gróf által aláhúzott ,,felsőbbséges gazdasági képesség" nyitja, amelyet egyszerű magyar prózában úgy nevezhetünk, hogy csalárdság és lelkiismeretlenség!

Ebben valóban művészi tökéletességre vitte a zsidóság, ami anyagi sikerének legfőbb oka, ámbár tagadhatatlan, hogy egy másik ok, a faji szolidaritás is, döntő befolyással volt a fényes eredményre.

Engem azonban, aki egy félszázadnál hosszabb idő óta kutatom a természet jelenségeinek végokát, nem elégítenek ki a fentebb idézett szakértő tudósok megállapításai, mert ezek csak krónikaszerű felsorolásai a tapasztalati tényeknek.

Az igazi ok, az okok oka, sokkal mélyebben rejlik s nem is annyira anyagi, mint inkább misztikus forrású, melynek eredete a zsidók fajvédelmi törvénykönyveiben keresendő.

Mendelsohn Mózes, a nemeslelkűségéről ismert jeles filozófus és szentírásmagyarázó szerint[11] ,,a zsidóság nem kinyilatkoztatott vallás, hanem kinyilatkoztatott törvény" s e törvény szigorú rendelkezései késztetik a hithű zsidót mindama cselekményekre, amelyek, mert minden más nép jogos ellenérzésével találkoznak, az antiszemitizmus főforrásai.

Erre utalva mondta Kmoskó Mihály, a mi jeles orientalistánk, hogy ,,amióta a zsidóság diasporában él, vagyis a világ népei között szétszóródott, azóta az összes nemzetek utálatának és gyűlöletének tárgya".[12] Ezen pedig legkevésbé sem lehet csodálkozni, mert ha elővesszük a zsidók szent könyveit, a mózesi törvényeknél is szentebb Talmudot, vagy a mai nap még kötelezőbb Sulchan Aruchot, ott ilyen épületes parancsokra bukkanunk:

,,Testvérednek megrablása nincs megengedve, de a nemzsidónak megrablása megengedett dolog".[13]

A nagy rabbi, Majmonidesz írja: ,,Isten a 180. parancsban meghagyta nekünk, hogy kereszténynek csak uzsorakamatra szabad pénzt kölcsönözni, még pedig azért, hogy a kölcsönből ne haszna, hanem kára legyen".[14]

Hogy a zsidók ennek az ,,isteni parancsnak" mily betűszerinti értelemben tesznek eleget, arról eléggé tanúskodnak azok a szörnyűséges esetek, amikor a kölcsönt felvevő nemcsak vagyonával és vérével, hanem életével is fizet a zsidó ,,segítségért"! Úgy hiszem, hogy a fentebbi idézetek bengáli fénnyel világítanak rá a zsidó ,,siker" legfőbb rugóira!

De Bethlen István gróf abban is téved, amikor azt hangoztatja, hogy a zsidó tömegek ,,létesítettek Magyarországon új ipart, új kereskedelmet, új vállalkozást és létesítettek gazdasági téren olyan dolgokat, amelyek ennek az országnak nagy előnyére és javára váltak".

Az új kereskedelmet már jellemeztük, az új iparról és vállalkozásról pedig készséggel elismerjük, hogy valóban nagy előnyére és javára vált... a zsidóknak, de hogy a felmagasztalt ipar bármely ága a magyarság javát is előmozdította volna, abban kételkedni bátorkodunk.

Azokról az általános szempontokról, vajon a nagyarányú iparosítás üdve, vagy átka-e az emberiségnek, ezúttal ne vitatkozzunk. Mind a két táborban ragyogó nevek, világviszonylatban is nagysúlyú tekintélyek találhatók s én már egész könyveket írtam e kérdés főbb szempontjainak megvilágítására. Ezúttal csak röviden jelzem, hogy szerintem a civilizáció s a vele kapcsolatos iparosítás őrületes irama csak az emberiség kihalását sietteti.

Ahová az ember elviszi a civilizáció ,,áldásait" s velük a maga önös érdekeit, annak csak szenvedés és pusztulás jár nyomában.

Az angolok mindössze 74 évvel ezelőtt kezdték civilizálni a tazmániakat, akiknek ma már hírmondójuk sem él. Mikor 1788-ban Ausztráliát fölfedezték 150.000-re becsülték a bennszülöttek számát, --- ma alig van még 40.000. S így pusztulnak majd ki a veddák, a hóvák, az eszkimók, indiánok, hottentották, hererók, bushmannok, pápuák, ájnók stb., még pedig nem világkatasztrófák s nem a természeti viszonyok mostohasága, hanem a fehér ember természetellenes beavatkozása következtében, mert egy évezredek óta meggyökeresedett s következetesen öröklődő életstílusnak erőszakos megzavarása olyan súlyos nosztalgiákat eredményez, oly rombolóan hat az életkedvre, a lélek egyensúlyára s a testi egészségre, hogy ennek csak tragikus következményei lehetnek.

Én ilyennek látom a gyáripar hatását is, mert megöli a munkás alkotókedvét, kiirtja természetes érzéseit és törekvéseit s léleknélküli gépalkatrésszé, a zsidók járszalagjára kötött szánalmas proletárrá alacsonyítja le.

Igaz, hogy van egy másfajta, az ember nemesebb adottságaival és természetes szükségleteivel összhangban álló ipar is, amely nem rombol, de éltet, nem sorvaszt, de üdít s mint életcél is eszményi távlatot nyújt. Ez a kézműipar, mely hazánkban is évszázadokig virágzott, amíg a gyáripar meg nem fojtotta.

Bártfai takácsaink, debreceni szűrszabóink, nyergeseink és tímárjaink, brassói ötvöseink és csergekészítőink, miskolci csizmadiáink stb. készítményei világszerte híresek voltak, de mivel ezek a foglalkozások gyors meggazdagodás! lehetőséget nem nyújtottak, át kellett engedniök helyüket a tömegárút termelő molochnak, a minálunk most már kizárólag zsidó kézben levő gyáriparnak.

Kötve hiszem, hogy ezért nekünk hálásaknak kellene lennünk, de ha már így vagyunk, akkor legalább arra kellene törekednünk, hogy ez a gyáripar a jövőben a nemzet egyetemének érdekeit szolgálja s ne csak a zsidó pénzfejedelmeknek, hanem a honszerző magyarságnak is javára legyen.

A fentebbiekből kiviláglik, hogy faji és nemzeti életünket félelmetes zsidó befolyások és törekvések szövik át, amelyek a maguk kizárólagosságában súlyos bilincsként hurkolódnak a magyarság létére.

Hogy ezen változtatni kell, azt Bethlen István gróf is belátja, aki elvárja a kormánytól, hogy ,,dolgozza ki fokozatosan azt az okos, körültekintő és helyes programot, amely szükséges ahhoz, hogy a keresztény magyar társadalom a gazdasági életben a pozíciókat fokozatosan magához visszahódítsa."

Mily kár, hogy ezt Bethlen István elmulasztotta megvalósítani azalatt a hosszú tíz esztendő alatt s abban a sokkal kedvezőbb légkörben, amikor még jóval kevesebb fáradsággal s a siker több reményével lehetett volna a zsidók ,,felsőbbséges gazdasági képességeit" kellő korlátok közé szorítani.

Azonban ennek ellenére is bizonyos, hogy valamikor mégis csak hozzá kell kezdeni a bennünket s az egész világot fojtogató zsidókérdés rendezéséhez, csakhogy a ,,fokozatos, okos és körültekintő" programmal alighanem elkéstünk. Az orvoslásnak ez már körülbelül olyan módja volna, mintha a siralomházba kitett rabot a léghuzattól akarnók megóvni.

Itt csak jól átgondolt, de gyors és gyökeres eljárás segíthet, mert a veszedelem napról-napra nő s nincs vesztegetni való időnk.

Pogromra s más efféle embertelenségre természetesen senki sem gondol, de az államhatalomnak ezer más mód áll rendelkezésére, mellyel lenyúlhat a baj gyökeréig --- s mi a sok szép elmélet után most már tetteket várunk!

[1] Magyar Zsidó Lexikon. Szerkesztette Ujvári Péter, 1929.

[2] Méhely Lajos, A zsidó felekezetekről; A Cél, 1935. nov. szám.

[3] Magyarság, 1937, május 12. sz.

[4] E. Renan, De la part des peuples sémitiques dans l' historie de la civilisation, 2. kiad. 1862, 21. l.

[5] Vierkandt, Naturvölker und Kulturvölker, 131. l.

[6] Letourneau, Psychologie ethnique, 336. l.

[7] Sayce, Assyria, its princes, priest and people, 138. l.

[8] Új Nemzedék, A textil-burgonya, 1937, május 15. sz.

[9] W. Cunningham, The Growth of English industry and commerce during the early and middle ages, 3 kiad.: 1896, 201,

[10] H. Graetz, Gesehichte der Juden von den ältesten Zeiten bis auf die Gegenwart, 10. köt., 1863, 62. l.

Ezt a nagy művet Szabolcsi Miksa vezetésével magyar nyelvre is lefordították.

[11] M. Mendelsohn, Rettung der Juden, 1782.

[12] Kmoskó Mihály, Zsidó lélek --- sémi lélek; A Cél, 1919, 239. l.

[13] Luzsénszky Alfonz, A Talmud magyarul, 1933. 48. l.

[14] Br. A. Luzsénszky, Schulchan Arukh, 1934, 49. l.

 
 
0 komment , kategória:  MéhelyLajos:A zsidó sikertitka  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.