Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Mese
  2014-10-13 21:57:46, hétfő
 
 
Kikeletkor igen hideg volt. Szinte már remegett a lány a tópart mellett. Fázott. Hiszen, már őszi időben voltunk. Hullott a tölgyfa, sok levél esett le a fáról. Lányt bevittük a meleg szobába, hogy még jobban meg ne fázón. Át melegedet. Mikor kapott egy forró teát, mesélni kezdet. Nem is akármilyen mesét. Egy aranytojás tojó tyúkról.
Kibontotta, hosszú fonott haját, kezében simogatta, úgy, mint a Hárfát, és közben mesélt. Mi csak néztük, ahogy hajával szinte zenél.
Elkezdte csendesen a mesét. Most mindenki Őt hallgatta.
Egyszer az egyik kedves Nénike le akarta vágni az egyik tyúkját, mert már rég óta nem tojt tojást neki. Már minden jószágot a helyükre irányított, és ment a tyúkhoz. Mikor közelébe lépett, látta, hogy az állat egy színaranytojással lepte meg. Nem is akart hinni a szemének, így hát gyorsan eltette az értékes tojást, és fogta a szárnyast, és bevitte a konyhájába, hogy vigyázzon rá, mert attól a perctől a legkedvesebb állata lett. Betette egy puha anyaggal béllet kosárba, és betakarta. Kint az időjárás rosszabbra fordult, hideg eső verte az ablakot, szinte kopog. Cseppek monoton hangokat adtak kip-kop. Csak ezt lehetett az üvegen. Nénike aggódva leste az ajtó, várta a bácsikát, hogy elmondja az örömhírt.
Ilyenkor már itthon szokott lenni, most hol van az öreg? - tette fel magának a kérdést.
Alig, hogy kimondta, nyílik az ajtó, és megjött az Öreg.

- Nehezen jöttem, mert kint elég hűvös szembe szél fúj, ráadásul esővel keverve. Itt van egy fiatal csirke, majd felneveled, és ez lesz az aranytojás tojó tyúkod. Mosolygott az Öreg, és nyújtotta a jószágot a Nénike felé.
- Már nem kell a csirke, nézd Öreg, hogy mit tojt nekünk ez a drága szárnyas.

Öreg kedélyesen mosolyog, és megsimította kopasz fejét.

- Nézd, itt van egy kupac jó minőségű termőföld, ebbe tedd bel, és még jobb lesz a kedve a tojónak.
- Jó, beleteszem, és meglátjuk az eredményét. - felelte a Nénike.
- Mi van vacsorára?
- Tojásos nokedli.
- Arany nokedli, és aranytojás?
- Ne viccelj, mert ez nem vicc, Öreg. Csak sima, arany nélkül.
- Jó, lesz, hozzad, kérlek, mert éhes vagyok.

Láttuk, hogy a Lány már nagyon fáradt, haját se simogatja, azt vettük észre, hogy lassabban beszél, szinte alszik. Hagytuk, pihenni. Összenéztünk, hogy mi lesz a mesével. De, már a lány eldőlt a kanapén, és aludt. Fáradt volt nagyon. Nem, baj ha most nem fejezi be a mesét, majd ha felébred, akkor folytatni fogja. Ajtót magunk után becsuktuk, és folytattuk a befejezetlen munkánkat.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Különleges virág
  2014-10-08 21:08:28, szerda
 
 

Távolból egy éles hang hallatszik. Egy nevet kiabál. Géza, jobban figyel, s jól hallja a nevet.

- Nokedli, Nokedli! Gyere már!

Felismerte a hangot, ez egy gyermekhang, kislányáé, Gizikéé.
Siet a hang irányába, mert érzi, hogy veszélyben van kislánya. Hűvös, kegyetlenül hideg szél fúj, szinte lehet hallani, hogy süvít. A gyermek továbbra is hívja kiskutyáját.

Géza, látja, hogy Gizike a szakadék szélén a tölgyfa egyik ágán, ami a szakadék fölé nyúlik, hogy ne ijessze, meg gyermekét nem mer kiabálni, hogy kapaszkodjon.
Óvatosan közelíti meg Gizikét, nyújtja kezét a kislány felé, és lehúzza az ágról. Evvel megmenekült.

- Apa, a kiskutyám még ott van.
- Látom, mindjárt felemelem, és őt megmentem.

Hazafelé, Gizike Édesapjának monoton meséli, hogy kiskutyája hogyan került oda ahová Ő nem tudod lemenni.

- Kisleányom, már annyiszor elmesélted, hogy a könyökömön jön ki. Szinte, már kívülről tudom.
- Jó, Apa, akkor már nem mondom. Megnézhetem a könyököd?
- Miért?
- Csak azért, mert megnézem, hogy hol jön ki a mese.

Géza, csak nevetett egy nagyot. Ez, csak afféle mondás, ha Valaki sokat ismétel valamit, akkor arra mondják.

- Érted?
- Igen, értem.

Akkor menjünk haza. Picit siessünk, mert látod, mindjárt esni fog, és nem szeretnénk megázni.
Kis lábával hirtelen megbotlik Gizike. A talaj megemelkedett, és egy földkupac magasodott ki.
Visszamentek, hogy megnézzék, hogy mi van alatta. Lekotorták a tetejét, s lám csodát láttak. A fagyökere, egy színarany darabot emelt ki a földből.
Lányom, most már nem kell kuporgatnunk, meg kapsz mindent, amit kértél, Tőlünk.

- Tudod, mit találtál?
- Nem.
- Nemesfémet, Gizike. Evvel nagyon sok pénzt kapunk, ha elviszem, Józsi bácsihoz, aki beváltja nekünk.

Szerencséjükre hamar haza értek, így csak a lakásban hallották, az eső cseppek csendes kopogását a tetőn.

- Apa, apa kint a csirke elázik.
- Ne, aggódj, kislányom, meg fogja találni a helyét, és nem fog elázni.
- Gyere, feküdjünk le, és holnap meglátogatjuk Anyát az üdülőhelyén.
- Jó.

Másnap kikeletkor, látta Gizike, hogy a ház körül minden kizöldült. Gyorsan kinyitotta az ajtót, és kiszalad, hogy megnézze a rétet. Csodálkozott, mert ilyet még nem látott, minden zöld, és minden virág kinyílt. Réten a színek pompáztak. Boldog volt, így Édesanyjának szedet egy csokorkülönböző virágot.
Amikor letépte a harangvirágot, valami furát érzett, mert a virág zenélt. Füléhez tette, és hallotta a kellemes dallamot. Meg ismételte, és újra hallotta.
Futott, Édesapjához, hogy megmutassa, a harangvirágot.

- Apa, Apa, nézd, milyen virág van.
- Látom, szép.
- Tudod, mit csinál a virág.
- Ha, elmondod, tudni fogom.
- Hallgasd.
- Nem hallok semmit.

Kislány a füléhez tette, és kellemes dallamot hallott.

- Most hallgasd!
- Most semmi hallok semmit. Akkor csak ezt Te hallod, Gizi. Szerencsés vagy.
- Vigyázz rá.
- Apa, gyere, vigyük Anyához, hogy Ő, is hallja.
- Rendben, menjünk.

Apa, és kisleánya, aki öt éves volt, tele fantáziával, elindultak az üdülő helyre.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Most nehéz
  2014-10-06 21:50:14, hétfő
 
  Itt, fent a hegyen, most nehéz az élet. Lassan jön a hideg tél, mely hideg, hűvös szelet hoz. Bizony a fűtőtestnek nem szabad elromolni, mert akkor megfagyunk.
Kimentünk egy páran a téli időjárásba, hogy szétnézünk a terepen. Feltérképeztük, de láttuk, hogy nem sokra megyünk, így gyorsan visszasiettünk a meleg szobába. Bizony, kint már olyan hideg volt, hogy dideregtünk, ha nem ültünk a kandalló mellé.
Idősebb Bátyánk, látta, hogy fázunk és helyet csinált nekünk. Szerencsére olyan kandallót alkottunk, ami a szoba közepén volt, és le lehetett ülni a padkára. Jó, hogy Édesanyánk előre bekészítette az enni való a verembe. Ami a ház egyik oldalfalnál volt található, jó nagy, hogy sok étel befért. Házunk egyik sarka úgy volt kialakítva, hogy élő állatok is voltak bent. Velünk éltek, addig, míg el nem fogyasztattuk őket. Ők ezt a cél szolgálják, sajnáltuk, hogy páran nem élték meg a várva várt Tavaszt, de itt fent a zord hegyen életbe kell maradnunk.
Nem sok állatott hoztunk fel, inkább szárnyasokat: hat pár csirke, két pár pulyka, három pár liba. Csirkéket csak azért, hogy legyen tojás. Édesanyánk szeretett főzni, még itt is. Megkérdezte, hogy KI mit szeretne enni? De, hozzá tette, ha megvan az ételhez minden, akkor megcsinálja. Testvéreim olyanokat kértek, hogy mákos bejgli, rakott tészta, paradicsomleves, sült krumpli. Hozzám fordult.

- Hát, Te kisfiam mit szeretnél enni holnap?
- Édesanyám, csak egy tál nokedlid csináljon nekem. Arra vágyom.

Gondolkodott, elkészítem, mert van hozzá minden. Így mindenki ezt kapta másnap ebédre, uborkával.
Telt az idő. Nehezen, de át vészeltük a hideg telet. Az ételünk, és, a fánk fogy tán volt. Spórolni kellett, a fával. Tudtuk, hogy ha fogy a fánk, akkor hamarosan jön a Tavasz.
Figyelmesen hallgatóztunk és, monoton kopogást hallottunk a tetőn.

Eső, végre eső. Tavasz van, gyorsan kitártuk az ablakokat, hogy jöjjön be a tavaszi fény, a sötét szobába. Különben ezt a megmarad állataink is jelezték, nyugtalanak voltak. Őket is kiengedtük a szabadba, hogy mozogjanak. Meg is hálálták hangosan saját nyelvükön köszöntötték a szép Napos, de még kicsit hideg időt. Este már bent voltunk a házba, mert még nem tudtunk lemenni a tanyánkra, ami lent a völgybe volt, mert vízben állt. Épp betakaróztam, mikor a tücsök hangjára lettem figyelmes. Ciripelt.

Csak nekem zenél. Így, már biztos voltam a jó időben. Dallamára, lassan elaludtam. Kikeletkor, ragyogó Nap fényét éreztem a takarón át. Felültem, hogy felhúzzam a csizmámat, és az egyik csizmám megemelkedett. Egy kupac föld tolta fel. Boldog voltam, nem bántottam a földtúrást. Testvéreim mondták, hogy nyomd vissza, mert fel fog jönni az, az állat, aki ezt csinálta. Ezt elutasítottam, és közöltem, hogy már lassan lemehetünk a tanyára, mert ha a vakond itt, ezt csinálta, akkor már lent nincsen víz. Megállapításomat, Édesanyánk is jóváhagyta.
Lefelé menet a tölgyfaerdőn áthaladva, a lenti tóban színarany halacskák úsztak.
Mindannyian csak ámultunk, és bámultunk, hogy milyen változást hozott az idei Tavasz. Ilyet, még Édesanyánk se látott.

Messziről egy kellemes hang ütötte meg a fülünket, halkan, de szépen énekelt. Édesanyánk megállt, és halkan, mondta nekünk.
Gyerekek, megjött Édesapátok, menjetek elé, és üdvözöljétek.

Édeseim szólt Apánk, és átölelt Minket. A telet nekem is nehéz volt átélnem, nélkületek, de most már itt vagytok Nekünk. Édesanyátokkal vigyázunk rátok.
Folytattunk utunkat a tanya felé, és ott éltünk hosszú éveken át. Együtt.

 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Komment
  2014-09-30 20:59:49, kedd
 
  Játék a szavakkal c. írásművek olyan szavakat foglalnak össze, amit különböző kapott szavakat be kell írni.
Az "Írás fejtegetése" c. művembe a hűvös, kikelet, zenél, monoton, kopog, tölgyfa, színarany, csirke, kupac, nokedli, vagy bármelyik szó helyet a kedélyes szó került be.

Jó, olvasást!
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Írás fejtegetése
  2014-09-30 20:52:02, kedd
 
  Írás fejtegetése.

Arról szó a fáma, hogy írni kell. Most könnyű az írás, mert gyönyörűen melegít a Nap a tölgyfa árnyékában. Gondolatmenet arra késztet, hogy az írás jó legyen. Monoton egyforma betűk kissé unalmassá teszik a feladatott.
De, nekünk ezt meg kell oldani, mert a nyelvünk a Világ egyik legszebb igaz, másoknak nehéz nyelve. Este a gyertyafénye mikor bevilágítja a papírt, és az írás is nehezebb, mert a papír nedvesebb, és már hűvösebb az időjárás. Bizony-bizony falevélről vízcseppek esnek a földere. Elkezd kicsit esni az eső. Szerencse, hogy az esernyő alatt ez nem lehet érezni. De, a talaj, vizes. Ezt, érzem. Eső, csak pár percig tartott. Erre nem készültem fel. No, de térjünk vissza az írás, mert ez az Ember egyik eleme, hogy ír. Gondolkodó Emberé. Mellettem a kissé ázott talajon egy kupac föld emelkedik ki a síkból. Abbahagyom a fejtegetést, és az emelkedő földet nézem. Teteje szétnyílik és egy kis állat a Vakond, bukkan elő. Tudjuk, hogy nem lát, csak a nózijával szimatol. Figyelmemet, most az állatka köti le, és nem a fejtegetésem. Szerencsére az eső elállt, és újra süt a melegítő Nap. Hamar felszárad a talaj. Újra lehet gondolatokat fejtegetni. Fejem fölött egy harkály kopog a fán. Felnéztem, hogy a meddig bír ott lenni, csak addig volt ott, míg megfogta a vacsoráját. Vacsora, jó, hogy eszembe jutott, hogy hoztam magammal egyik kedvenc ételemet. Csirkepörkölt, nokedlival. Falatozok, komótosan eget lesem, és távolból, színarany fény szökik fel az égboltra. Addig elmélkedtem az írás fejtegetésén, hogy álomra hajtottam a fejem. Kikeletkor egy, kellemes hang ütötte meg a fülem. Felébredtem e hangra, mellettem egy kiskutya szuszogott.
Abbahagytam a fejtegetést, felemeltem a kiskutyát az ölembe, és hazafelé tartottam.
Nejem, aki már a kapuban állt, és várt engem, mikor meglátta, hogy az utca sarkán befordulok, és egy aranyos ölembe simuló kiskutyát viszek kedélyesen fogadott. Egyből kivette a kezemből, és meleg takaróba becsavarta, mert látta, hogy fázik.
Engem, pedig arra buzdított, hogy fojtassam az ,,Írás fejtegetése" című cikket, mert a kiadó már várja.
Szerencsére a gondolataim még a fejembe voltak, így fojtattam, és elküldtem a határidős munkámat.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Utoljára
  2014-03-25 16:51:39, kedd
 
 
Állatkák sivatagban bandukolnak.

Vezetőjük egy puma, aki krinolin névre hallgat,
nem nekik, hanem másnak.

Nem sietnek, még is félve mendegélnek.

Forróság van, így a sarki kocsmába betérnek.
Csengő jelez, ha megjön a csapat,
kevés az ülőhely, sokan állhatnak.

Van köztük egy medve, nem is magas,
hanem, kicsi alacsony alkat.

Lapát a kézben, hangya ássa a homokot.

Nem gondolkodik, de még is nagyon boldog.

Panda, hívja a többieket,
gyertek, üljetek le, s igyunk egyet.

Kocsmáros tölts vörös bort mindenkinek
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Család
  2014-03-25 08:03:30, kedd
 
 
Valaha a száraz földön élt egy család.
Egy népes Panda család.

Kunyhóban éltek, még azt kérdet, hogy mit ettek?
Elmondom hát Neked.
Krinolint, mert szerették a különlegességet.
Egyik kölyök fura volt,
színe időnként vörösre váltott.
De, csak akkor,
ha lapáttal munkálkodott.
Alacsony termete,
nem okozott gondot a fenyőfák alatt.
Jártában - keltében a fára akasztott csengő,
időnként megszólalt.

Néha a kölyök csodálkozott,
hogy miért nincs itt a barátja,
kivel múltkor ásott.
De, elfogadta ezt a tény,
kicsit morfondírozott, és tovább dolgozott.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Találka
  2014-03-24 22:03:23, hétfő
 
 
Kicsi állat nagyon szép.
Színe vörös, de még épp.
Dühöng, toporzékol, s, mérges.
Különleges, mert lapát van a nevében.
Csengő csilingel, gyorsan öltözik,
hogy így legyen feszes.
Szépnek kell lennie,
meghívott kapott az estére.
Ott találkozik a két Panda kölyök.
Még, nem ismert társa Alacsony,
de szerelmük immár őrök.
Elmentek hát vacsorázni
a közeli híres étterembe.
Krinolin az étterem neve.
Úgy hozta sorsuk,
hogy beültek a kétszemélyes ketrecbe.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Gondolkodó
  2014-03-19 19:37:53, szerda
 
 
Szél fúj.
Csengő dallama messze hallatszik.
Kicsi Panda vizet iszik.
Vörös bort inna, de a csapot nem éri fel.
Lapát a kezében, így sem éri el.
Ő még alacsony.
Hosszan gondolkodik.
Mérgében krinolint eszik.
Csapot elérte, mert kis létrára állt,
így már csurran-cseppen az, amit megkívánt.

 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Különlegesség
  2014-03-16 20:32:46, vasárnap
 
 
Történt egy Kínai falucskában világra jött egy kicsi Panda.
Egy különleges állatka.
Mindenki csak őt csodálta.
Vörös volt az állat színe, krinolin lett a kicsi neve.
Az alacsony Yuan szeretettel etette.
Csengő szól, Yuan siet, lapát a kezében.
Ásni kell, hogy a kicsi jól érezze magát a ketrecben.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 269 db bejegyzés
Összes: 1553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 107
  • e Hét: 929
  • e Hónap: 2281
  • e Év: 75306
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.