Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Vezérférfiúság III. rész
  2011-02-11 15:05:49, péntek
 
 
Lantos-Kiss Antal: Vezérférfiúság III. rész

A VEZETŐJELÖLT ELSŐ HARCAI

Küzdelmek önmagunkkal

,,Az igazi férfiú mindig kínnal születik meg az ifjúból, s a géniusz születése ezeket a kínokat megsokszorosítja!" --- hirdeti Prohászka pályájáról írt kiváló könyvében Schütz Antal.

Későbbi küzdelmeinek előmérkőzéseit benső területen, önmagával vívja meg a vezetőjelölt ifjú. A hivatás mérkőzik benne gyáva, visszarettenő, kialakulatlan énjével. Nincs csodálkoznivaló azon, ha a hivatás első kopogtatásait figyelő ifjú egyideig maga sem tudja mire vélni a belső világában végbemenő forrongásokat, amelyeknek gyakran lehangoltság, kapkodás, ingerült kedélyállapot, aggályosság, kishitűség szokott velejárója lenni. Avatott lelki vezető előtt nem ismeretlen ez a lelki állapot. Vigasztalódásodra megírom, hogy ez a forrongás az ifjú kibontakozási korszaka, amelyen éppen a tartalmasabb és erősebb egyéniségeknek kell átmenniök. Az ifjú sokszor maga sem érti önmagát. Kedélyvilága hullámzik; hadilábon áll az emberekkel; sokszor az elvekkel sem tud mit csinálni; igazi megértésre nem talál és így vergődéseivel magára marad: kiforratlan ítéleteire és még biztos mederbe nem jutott lelkiismeretére. Nem is csoda, ha tapogatódzásaival néha a dolgok mellé fog, ha okoskodásaival néha zsákutcába jut, vagy ha a forrongási időszak szürkületében fejjel a falnak megy és alaposan megüti magát!

Ragadjunk ki néhányat ezekből a kemény küzdelmekből!

Az első tépelődéseket mindjárt a hivatástudat jelentkezése okozza. Az ifjú előtt a hivatástudat fellobbanó fénye mellett gyönyörűnek tűnik a feltáruló jövő, kevéssel később azonban elemi erővel tör fel benne a merész feladattól való visszarettenés és a szinte leküzdhetetlennek látszó tehetetlenségérzet. De a hivatástudat újból és újból jelentkezik. Birokra kel ezekkel a kicsinyes, belső gátlásokkal. Ilymódon azután derült órák és borult kedélyű napok, féktelen magábanbízás, majd önmagának sárga földig való lekicsinylése váltja egymást, a szerint, amint ebben a párviadalban a hivatás vagy pedig a feladattól idegenkedő önféltés kerekedett felül.

Hasonló ez a lelki harc Jeremiás próféta belső viaskodásához, amelyről határozott képet ad írásában:

,,Így szólt hozzám az Úr: Prófétának rendeltelek a nemzetek között. --- Erre én így szóltam: Jaj, jaj, jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok beszélni, hiszen még gyermek vagyok! --- És mondotta nekem az Úr: Ne mondd azt, hogy: gyermek vagyok, mert bárhová küldelek majd, te elmégy... Íme, én ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, hogy szétszórj és széthányj; hogy építs és ültess!" (Jer. 1, 4---10.)

Hány fiú fogalmazza meg hivatása ellen első ellenvetéseit hasonlóképen: Hiszen még gyermek vagyok! Semmit sem tudok, fiatal, felkészületlen vagyok ilyen feladatokra!

Vigyázni kell: nem szabad elaltatni a hivatást ezzel a szólammal, nem szabad a vele való összeforrást későbbi időkre halasztani! Ne engedd, hogy elhatalmasodjanak rajtad a termékeny ifjúság legádázabb ellenségei: a félelem, a gyávaság, a feladattól való megfutamodás! Inkább imádkozzál lelki világosságodért, és csendes sétáidon, naplóírásodban merülj el ezekben a gondolatokban és türelemmel várd eszméid tisztulását, elhivatottságod kifejlődését! Idővel megjön majd a lehiggadás és megállapodás is!

Ismét magába mélyed az ifjú és újabb akadályokat fedez fel magában, amelyeket egyes pillanatokban érvényesülését lehetetlenné tevő akadályoknak lát. Eszébe jut szegénysége vagy a családi életüket emésztő belső baj, amely a nagyrahivatott lélek kibontakozását semmiképp sem segíti elő. Eszébe jut mérsékelt műveltsége, amelyen még igen nagy hiányokat észlel. Ezek a sötét gondolatok egyideig nem hagyják szóhoz jutni az ifjúnak időnként fel-feléledő optimizmusát. Pedig ha igaz Kornis állítása, hogy ,,a hivatástudat maga az optimizmus", akkor ezek a sötét gondolatok és reménytelenségek gyilkolói a hivatástudatnak!

Mélyebb megfontolások után, különösen azokban az órákban, amikor valamilyen vallási élmény, egy nagy emberrel való beszélgetés, vagy valamilyen lélekbemarkoló könyv életre rázta az ifjút, másképp látja ugyanezeket a nehézségeket. Elismeri és bízik benne, hogy tervszerű jellemfejlesztéssel sorban hatálytalanítani tudja e gátló körülményeket. A családi életben szerzett szomorú tapasztalatai megmutatták neki, hogy mit nem szabad tennie, belső életét pedig végeredményben mélyebbé és komolyabbá tették. Hiányos műveltségét fiatalkora eléggé magyarázza; szorgalmas tanulással, lankadatlan önképzéssel sorban pótolni tudja a hiányokat. A szegénység pedig csak azoknál gátló körülmény, akikben nincs szemfülesség, akik ölbetett kezekkel és szegénységükön sopánkodva, nem is nyúlnak a továbbképzésüket esetleg lehetségessé tevő meg oldások után. Utánjárással, összeköttetések kitartó keresésével, főleg pedig szorgalommal és tehetséggel igenis, boldogulhat a szegénysorsú fiú is. Ezt a szegénysorból naggyá nőtt férfiak egész sora igazolja:

Stephenson, a gőzgép feltalálója napszámosnak volt a fia. Canova, a világhírű szobrász, kővágó legény volt egy kőfejtőtelepen. Tintoretto ruhafestő, Giotto pásztorgyerek, Herschel jelentéktelen zenész, Newton és Laplace egyszerű parasztfiú volt. Lincoln ifjúkorában napszámos, favágólegény volt, tehetségével az Egyesült Államok elnöki székébe emelkedett. MacDonald, aki háromszor is az angol világbirodalom élére került, egy kis skót halászfalu fia, aki az autodidaxis útkeresésével jutott el nemzete legnagyobb férfiai közé. Hoower kilencéves korában apátlan-anyátlan árva, állatokat etet és gazda sági munkát végez egy farmon. Mindenáron kitiporja, hogy tizenhét éves korában egyetemi hallgató lehessen. Mint egyetemi hallgató egy mosóintézet alkalmazottja, aki kerékpáron összegyűjti a szennyes ruhákat. �"riási küzdelmek után az Egyesült Államok elnöke lett. Mussolini, kovács fia, aki gyermekkora nélkülözéseiről ezt vallja: ,,Jó nevelő az éhség! Majdnem sohasem volt hús az asztalunkon." --- Az egyháziak közül ide illő példa IV. Adorján pápa, aki szegény hajósnak volt a fia és éjszakánként gyertya hiányában az utcai lámpásoknál olvasta könyveit. Egyik legnagyobb pápánk, VII. Gergely ács gyermeke volt. Magyar ország hercegprímásai közül is többen iparos- vagy földművescsaládból nőttek ki: Vitéz János érsek szegény tót földműves gyermeke, Csernoch János hasonlóképen, SerédiJusztinián hercegprímásunk atyja cserepesmester volt. Iparoscsalád gyermeke volt Vass József miniszter is, valamint Seipel Ignác, Ausztria nagy kancellárja!

A szegénység nem szégyen; csak kényelmetlen, mint a szűkre szabott ruha. A szegénysorból nagyra törő fiú nehéz útra vállalkozik, mert mindent a maga erejével kell elérnie, de éppen ez az öntevékenysége teszi önállóvá és éppen ez a hatalmas önnevelő munka érdemesíti őt mások irányítójává!

A betegség, testi fogyatkozás is elkeseríti és jövője szempontjából keserű lemondásra készteti a fiút, de hozzátehetjük: csakis a könnyen megalkuvó fiút! Kisebb fokú testi hiba nem lehet akadálya annak, hogy akár szervezésben, sőt sok mozgást követelő munkakörben is meg ne állja helyét az ilyen vezető. Úgy meghatott egy derék katolikus ifjú példája, akit jeles agitátori készséggel áldott meg az Isten, és fiatal éveit az érettségizett ifjúság összetartására és a munkásifjúság szervezésére akarta szánni. Dadogását valóságos újkiadású Demosthenes módjára iparkodott leküzdeni. Kievezett a határba és ott verseket szavalt jó hangosan; Coué önszuggesztiós módszerével szoktatta magát folyamatos, nyugodt beszédre. Elérte azt, hogy egészen elfogadható beszédeket tart, meggyőző tehetségével sokakat nagyon eredményesen befolyásol, és az emberek nagyon szeretik.

Kegyelettel gondolok itt Harangi Lászlóra, aki gyermekkora óta béna volt, mégis végigtanulta és elvégezte a gimnáziumot, doktorátust szerzett az egyetemen, és ez a tolókocsijában tengődő férfi sok embernek, cserkésznek volt nevelője és szórakoztatója mint író, --- a gyermekek hatalmas táborát irányította mint lapszerkesztő. Ennél meghatóbb csak az a genfi férfi lehet, akiről évekkel ezelőtt megemlékeztek a lapok: mérgezés következtében lábait és kezeit le kellett vágni, úgyhogy csak fejből és törzsből állott ez a tolókocsira kárhoztatott szegény emberroncs. Műkézzel azonban megtanult írógépelni és könyvet írt az egészséges emberek számára a türelemről, hogy a szenvedéseket hogyan kell elviselni.

Íme, ezek a betegek is vezérférfiak, bár a szónak nem a megszokott értelmében. Embertömegeket irányítottak, és főleg fogyatkozásaik legyőzésével, az akaratnak és lelki erőnek átlagon felüli példamutatói voltak! Roncs volt a testük, de a lelkük világító lélek volt. Ha pedig vezetőnek lenni annyit jelent, mint másokra hatást gyakorolni, akkor ezek is vezérférfiak voltak!

,,Egészséges lélek, zárják, ahová tetszik, piszkos padlásszobába, kopott kabátba, beteg testbe vagy akárhová, --- mindig megőrzi istenadta, elrabolhatatlan szabadságát; azt a jogát, hogy nehézségeken diadalmaskodjék, dolgozzék, sőt még örüljön is!" --- tanítja Carlyle.

E lelkesítő példák alapján mondjuk ki tehát a tételt, hogy egészséges lelkű fiú számára nem létezhetnek olyan akadályok, amelyekkel eredményesen meg ne mérkőzhetne. Aki viszont e gátló gondolatokra hallgat és azokban elmerül, valóságos szellemi harakirit, lelki öngyilkosságot követ el, mert elpusztítja magában az ifjúkor legszebb eszméit, legnemesebb kedvteléseit!

Lelki tehertételek

Az élre törekvő ifjú magára alkalmazhatja Prohászka elszánását: ,,Egy örökkévalóságra szóló műhöz fogtam. Keresztülviszem az utolsó pontig!" (Soliloquia.)

Elképzelhető-e, hogy az ilyen férfi-tölgyfák helyszorítása, felnövekedése zavartalanul és feltűnés nélkül történik? Ha a fiú az erkölcsi magasságot is beletervezi jövendő vezérférfiúi egyéniségébe, --- s ezt másképp el sem tudom képzelni --- akkor vegye tudomásul, hogy minden jó ügy elszánt ellensége, a gonoszlélek elfogató parancsot ad ki ellene és mindenképen meg akarja buktatni őt. Ez természetes is, hiszen ez az alakulóban levő férfi a jövőben tömegeket akar elcsatolni a sötétség táborából; az ilyen ellen végsőkig menő ellentámadást indít a sátán. Itt a magyarázata annak, miért kell néha óriási kísértéseken, lelki harcokon, esetleg kisebb botlásokon is keresztülmennie annak, aki a jó ügy táborában élharcos akar lenni!

Ennek a megindított pokoli ellentámadásnak első tankcsapdáiba már a felkészülés éveiben beleütközik az ifjú s nem tud oly ütemben előrehaladni, mint szeretné.

Egyik ilyen csapda: a türelmetlensége.

Már a felkészülés éveiben is szeretne kitűnni, hogy mindenki csodálja, az életbe kikerülve pedig egy-kettőre el akarja foglalni kiszemelt vezetőhelyét. Az élet azonban megállj-t int e nagy mohóság felé; a fiú kénytelen belátni, még nem jött el az órája.

Sokszor egészen nyilvánvaló, hogy a Gondviselés is azt akarja, hogy lassan, küszködve haladjon előre a férfi. Várj! --- szokta néha mondani az Isten azoknak a lelkeknek, akiket valamire kijelöl. A száguldó gépkocsi könnyebben árokba fordul, mint a józanul vezetett autó. Isten nevelőiskolájából nem kerülhetnek ki gyári munkák, szedett-vedett, gyorsforralón készített, félművelt egyéniségek! Az ifjúnak türelemmel kell várnia az időre, amikor előléphet az ismeretlenségből s amikor előadhatja mondanivalóit! Ne keserítse el tehát, ha mások, esetleg nála fiatalabbak és tehetségtelenebbek megelőzik! A gyors ívelésű pályák könnyen összeomlanak! Sok gyorsan beérkezett tehetségnek éppen az volt a veszte, hogy gyorsvonati sebességgel és küzdés nélkül vágtatott be az érvényesülésbe! A lassúbb karrier biztosabb és jobb alapozású! Mások gyors beérkezésének láttára tehát fogd le gondolkodásodat és ne engedj helyet az irigységnek, féltékenykedésnek, elkedvetlenedésnek, biztasd magad ezzel: még nem jött el az én órám!

Ez a türelmetlenség alapjában véve sokszor nem egyéb, mint a magány természetes következménye, a fiatalos tettvágy dörömbölése börtöne ajtaján, ellenállhatatlan vágy az emberek után. Ilyenkor szokott Istenhez közelebb menekülni a férfi. Ezek a magános órák, az elhagyatottság napjai a kereszt alá vezetik az embert. Ilyenkor kerül a férfi munkaasztalára a kereszt, --- ha ugyan még nem volna ott --- és a kereszt ihletésével még ez az ideges állapot is elviselhető, s az a munka is, amelyről az ifjú magában már többször megállapította: nem bírom tovább, --- menni fog!

A várnitudás elengedhetetlen kelléke a vezetőjelöltnek!

Visszajáró emlékeivel lehangoló szerepet tölthet be a vezetőjelölt életében régebbi élete, a múltja is. Sok fiú szomorúan hivatkozik a múltjára és úgy beszél régebbi énjéről, mintha ő lett volna a világ legnagyobb gazembere. Itt azonban nem azokról beszélek, akik mások csábítása folytán vagy saját rosszakaratukból súlyosan elbuktak az erkölcsi élet terén! Ez a könyv nem ezek számára készült! Azokra az értékes fiúkra gondolok, akiknek ez a múltra való visszaemlékezésük nem egyéb túlzott önlekicsinylésnél, akiket kamaszkori magános vétkezésük vádol a múltból vagy akik még szédítőbb lejtő szélén állottak már és elvesztek volna, ha Isten be nem avatkozik életükbe. Ezek az egyébként sokszor nagyon tartalmas fiúk gyakran emlegetik és őszintén megsiratják ezt az időt, amikor tudatlan, ostoba fejjel a bűnnek éltek és legszívesebben tűzzel-vassal pusztítanák ki életükből ennek a korszaknak még az emlékét is. Azt kell mondanom, lábalj ki ebből az ostobaságból, ha még nem szabadultál volna meg tőle teljesen, s aztán mondd Szent Pállal: ,,Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van!" (Fil. 3, 13.)

Ki tudja, mire volt jó múltadnak ez a zsákutcája! Figyelmeztetni fog mindig, hogy a tested súlyos tehertétel, hogy az érzékiség benned is dolgozik, és jövő terveid kialakításánál ezt is foglald bele számításaidba. Talán éppen azért működik benned erősebben, mint másokban a test indulata, hogy átlagon felüli tehetséged, Istentől kapott megvilágítások el ne ragadjanak a felfuvalkodottság, öntetszelgés jéghegyeire, ahonnan hűvös megvetéssel néznéd küzdő, egyszerű embertársaidat. ,,Hogy a kinyilatkoztatások nagysága kevéllyé ne tegyen, tövis adatott testembe, a sátán angyala, hogy arcomba üssön!" (II Kor. 12, 7.) Meg akar óvni az Isten a dicsőséghajhászásnak napoleoni méreteitől, amelynek vége ez a megalázó letündöklés volna, amelyet kiváló költőnk is megénekelt:

,,A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
S a szent emberiség sorsa kezedbe került,
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,
S isteni pálmádat váltja töviskoszorú."
(Berzsenyi: Napoleonra.)

Talán azért vezetett Isten szakadékok szélén, hogy megértsd az embereket és ne vesd meg azokat, akik az erkölcsi élet szikláin ronccsá zúzták magukat.

Néha reszkető félelem fogja el az ifjút, ha jövőjére gondol. A múltjából épp azt a tapasztalatot hozta magával, hogy ha kifelé akarathős és megcsodált alkotó ember is, ösztönélete területén ő is csak gyarló ember, akivel mint játékbábbal bánik a testi hajlam, ha nincs résen és ha nem elővigyázatos. Iszonyattal gondol arra, hogy egyszer el fog bukni, s hogy vele együtt összeomlik minden, amit épített. ,,Trepidare virginum est!" Ez a félelem éppen a tisztaságra törekvő szűzies lelkeket jellemzi. Ne aggódj a felől, mi lesz veled negyven-ötven éves korodban. Törődj azzal, hogy itt és most megálld a helyedet! Ki tudja, Isten terveiben benn szerepel-e, hogy ezt az életkort elérd. Tedd a kötelességedet, és önmagad ereje helyett az Istenben bízzál!

Néha éppen azokat engedi fiatalkorukban megkísérteni az Isten, akiket nagy lelki vezetőkké vagy nagy írókká, művészekké akar nevelni, hogy a földi élet pokoli förtelmeibe vetett bepillantásuk nagyobb emberismeretre, az emberek iránt több megértő és megbocsátó szeretetre indítsa őket. Az ilyen vezetőjelölt tartalmas, mély lélek lesz, aki a legnagyobb bűnösre sem tud követ vetni, mert ezt gondolja: ,,Istenem, --- talán én is elbuktam volna az ő helyében hasonló helyzetek és kísértő körülmények között! A hajlam legalább is megvan rá bennem!..." Az ilyen megértő emberbarát gyóntatószéke elé azzal a bizalommal térdelnek az emberek, hogy itt az isteni megbocsátáson kívül meleg emberi szeretetet is találnak, --- ha világi vezető volna az illető, jósága, együttérzése meghódítja az elvetemülteket is, ezreknek, tízezreknek lesz rajongott vezetője!

SZÁRNYPRÓBÁLGATÁSOK

Virágba borult gyümölcsfák

A világhírű katolikus sajtóvezér, Veuillot virágzásba borult fának nevezte az alakulóban levő fiúlelket. Most még csak poétikus tavaszi látvány ez a virágzó gyümölcsfa, de már termelődnek benne a gyümölcsöket érlelő erők. Ránézünk az ártatlan virágszirmokra, könnyű és finom az illetésük, mint a pilléé, de már előre látom a nyarat és az őszt, amikor a rügyek helyén zamatos, dús gyümölcsök húzzák majd lefelé az ágat.

Sok tevékenykedő diákban, úttörő munkásifjúban előre láthatjuk az eljövendő világi apostolt, a közélet katolikus vezetőegyéniségét. Vezetőélre való hivatottságának ugyanis a legtöbb fiú már kisebb korában, fejlődése éveiben is tanújelét adja. Akárhány életrevaló kongreganista diák mint prefektus, új életet hoz az egyesület tespedésébe, összetartja, foglalkoztatja, serkenti a fiúkat. A másik meg úgy megkedvelteti magát cserkészőrsével, hogy cserkészei rajongnak érte és mindent megvalósítanak, amit csak elhatároz. A harmadik az önképzőkörben élre jutva, olyan ütemet visz a munkába, hogy még a lusták is kedvet kapnak a vállalkozásokhoz. Kétségtelen bizonyságok ezek az ifjú szuggesztív befolyásoló erejéről, kitartásáról és szervezőkészségéről, egyszersmind intés a fiú számára, hogy olyan pályára készüljön, ahol ezeket a megfizethetetlen értékes képességeket használni tudja, és intés az elöljárók számára is, hogy erre az értékre különösen vigyázzanak.

Egy frissen érettségizett diák utánjárásával mozgásba hozta az illető vidéki város összes középiskoláinak kongregációit. Ugyanő közel háromszáz példányban terjesztette egyik olcsó ifjúsági lapunkat. Egy másik diák a karácsonyi ünnepek előtt könyvakciót szervezett a gimnazisták körében és a fiúk félezer pengőért vásároltak a katolikus könyvkiadóknál könyveket. Egy fiatal kereskedősegéd a KIOE meggyőződéses úttörőjeként táborba gyűjtötte városa munkásifjait és ügyesen együtt tartja őket. Egy vezetőnek készülő diákifjú gyengébb tehetségű diákok oktatásával, továbbá irodalmi pályázatokkal, szorgalmas nyelvtanulással és külföldi levelezésekkel olyan kitűnően felépített angliai és franciaországi tanulmányutat bonyolított le, hogy csak a legnagyobb tisztelettel lehet nyilatkozni akaraterejéről, kitartásáról és ügyességéről.

Egyik-másik fiúról diákkorában már határozottan megállapítható, hogy nagyra hivatott egyéniség bontakozik ki benne. Kossuth Lajosról már diákkorában megállapította egyik tanára, mikor az ifjú erős önképzését észrevette (folyton tanult, olvasott, idegen nyelveket gyakorolt): ,,A Dominus Kossuthból országháborító lesz!" Simor hercegprímás a Rómából hazatérő fiatal Prohászkáról is megjósolta: ,,Meglátjátok, ebből a fiatalemberből nagy ember lesz!" Mercier bíboros már diákkorában felállította híressé vált és későbbi, nagyvonalú életében gyakorolt elvét: ,,Engedelmeskedni, dolgozni, akarni és szerezni." Veuillot már tizenkilenc éves korában lapszerkesztő lett és jeleit adta későbbi sajtóvezéri tehetségének. O'Connell Dániel, Írország vallási és nemzeti szabadsághőse már diákkorában agitál a külön ír parlamentért és vallásszabadságért és nyíltan hirdeti: ,,Én egyszer még megmozgatom ezt a világot!" A világháború egyik legkimagaslóbb szabadsághőse, Pilsudszky már gimnazista korában életeszméjének vallotta a lengyeleknek orosz iga alól való felszabadítását. Curzon lord már középiskolás korában, később mint oxfordi egyetemi hallgató Indiáról és Kelet-Ázsiáról végez beható tanulmányokat. Mint az ázsiai kérdések mániákusa, később írni kezd és a könyvek egész sorozatában elemzi e kérdéseket. Végül India alkirálya lett. Tisza István tizenhét éves korában már ugyanazokat a politikai elveket fejtegeti, mégpedig ugyanazzal a szókinccsel, mint később, miniszterelnök korában. Vass József rendkívüli egyénisége már gimnazista korában nyilvánvaló volt. A gimnazista-kispap Tóth Tihamér, aki nyári szünidejében összetoborozta és kirándulásra vitte a gyermekeket, a későbbi ifjúsági vezér Tóth Tihamér árnyékát veti előre. A Zászlónk folyóirat régi évfolyamaiban megtalálhatjuk a gimnazista Koudela Gézának, a későbbi kiváló egyházzenésznek, a felejthetetlen rádióriporternek énekkari művét, valamint világhírű költőnknek, az akkor még gimnazista Mécs Lászlónak verseit! Egy most is élő, állami ösztöndíjas történetírónk, aki két hatalmas kötetben adta ki egyik vármegyénk remekbe készült monográfiáját, elmondotta, hogy e nagyszabású műve előtanulmányait diákkorában kezdte. Valamelyik nyomdában egy hatalmas, nyomdailag elrontott anyakönyvet kapott ajándékul, s ebbe jegyezgette fel azokat az adatokat, amelyeket vármegyéje városaival, községeivel kapcsolatban olvasott. Az összegyűlt hatalmas anyagból nem volt nehéz összeállítani nagyszabású könyveit, amelyek szerint ez az író az illető vármegye történetének legalaposabb ismerője.

Eljárásukból az elinduló fiatal tehetség a következő három gyakorlati tanulságot vonhatja le: A vezetőszerepre készülő fiúnak legyen 1. érzéke saját tehetségének és legfejlődésképesebb hajlamának helyes megismeréséhez. 2. Legyen ereje a saját fejlődése útjában álló gátlások és akadályok legyőzésére. 3. Válassza meg a helyes eszközöket, amelyekkel a rendelkezésére álló tehetségeket teljesítőképességük határáig kifejlesztheti.

Élesen meg kell különböztetnünk ezeket a tehetséges ifjakat azoktól a nagyhangú ifjú óriásoktól, akik mindenféle ostoba próbálkozásokkal és nevetséges kezdeményezésekkel vonják magukra a figyelmet (egyesületalapítás, külföldi expedíciós tanulmányút, lapkiadóvállalat, filmvállalat stb.), s akik itt akarják levezetni érvényesülési felajzottságukat. Ezek az ifjak a tanulásban legtöbbször botrányosan rosszak, viselkedésük léha, úgyhogy senki sem veheti őket komolyan. A nagyrahivatott és igazán tehetséges ember nem a szájával, a hangosságával és tervei dobraverésével hívja magára a figyelmet, hanem elvégzi köteles teendőit, csendben dolgozik egyéni programján és akkor lép nagyobb nyilvánosság elé, amikor már tettekre és eredményekre tud hivatkozni. Ezek a tettek minden dicsekvésnél és hangosságnál is eredményesebben hirdetik, hogy ez a fiú nyeresége lesz az Egyháznak és a társadalomnak!

Összeütközés az emberekkel

A küzdőtérre lépő ifjú már első lépéseinél észreveheti, később pedig a férfikor célirányos küzdelmeiben gyakran tapasztalhatja, mégpedig éppen a sikerek idején, hogy az emberek vegyes érzelmekkel szemlélik igyekezetét; egyesek helyeslik és támogatják munkáját, mások esetleg ellenzik és támadják, legtöbben azonban közömbösek maradnak megnyilatkozásai iránt. Ez még nem volna baj; de a vezetőjelölt azt is tapasztalja, hogy akik pártján vannak, nem mernek kiállani mellette, --- ugyanekkor viszont az ellenzők ádáz dühvel támadják és mindent megmozgatnak, hogy lehetetlenné tegyék működését; a közömbös tömeg pedig lajhár-terpeszkedéssel ásítja: Már megint valami újat akarnak! Minek az? Hagyjanak békében minket! --- A sikerének örülő fiút kellemetlenül érinti ez az ajkbiggyesztő lefitymálás és a rosszindulatú akadály-gördítés. Nézd csak az itt levő képet: mily odaadó lelkesedéssel igyekszik megnyerni társát eszméinek a diákapostol, --- mennyire átfűti az egészséges munkakedv, mennyire tükröződik tiszta arcán a nemes és magasabbrendű eszmékért lobogó lelkesedés. A háttérben a begyepesedett agyú ellenzők, a lesajnálok élcelődnek a diákapostol fölött --- ők, akik már mindenen túl vannak, akik előtt gyereknek számít az, aki dolgozni, szervezni, fáradni tud a jó ügyért!

Legyen mindenkorra vigasztalód az a tudat, hogy az ilyen ellenzékieskedés, valamint a más véleményűekkel való összeütközés annyira magától értetődő és elmaradhatatlan velejárója a mozgalmi emberek működésének, hegy ezekhez hozzá kell szoknod, sőt valósággal számítanod kell rájuk. Ha nem dolgoznál, akkor egész biztos senkivel sem gyűlne meg a bajod, mivel ,,nem sok vizet zavarsz"; de éppen a tevékenységeddel megindított hullámok és a meggyőződéses beszédeddel felkavart kedélyek híre felzavarta szundikálásukból azokat, akik talán sohasem tettek semmit, de mindenütt ott teremnek, ahol lehurrogásról és valakinek megbuktatásáról van szó.

Vannak, akik nagyon szeretnek és dicsérnek mindaddig, míg nem alkottál semmi különöset; de mihelyt tehetségedet kibontani kezded és valami érdemes eredményt mutatsz fel, ócsárolni kezdenek és ellenzőid lesznek. Nem állítom, hogy ez az összeütközés feltétlenül megtörténik --- de mint eshetőségről, okvetlenül beszélnünk kell róla. A veled egykorúak nem tudnak belenyugodni abba, hogy kitűnsz közülük és olyan érdemes működést fejtesz ki, amelyet ők még akkor sem tudnának utánozni, ha minden erejüket megfeszítenék; az idősebbek nem nézik jó szemmel, hogy egy fiatal tehetség tűnt fel a látóhatáron és újszerűségével háttérbe szorítja az ő dicsőségüket. Talán nem is ismernek közelről, mégis kézzel-lábbal tiltakoznak ellened, nevetség tárgyává teszik igyekvésedet s ha ez nem elég, a legpiszkosabb eszközökkel, koholt vádakkal és rágalmakkal iparkodnak felrobbantani felfelé ívelő pályádat. Igen, ez az emberek elintézési módja: akit tehetség dolgában nem tudnak felülmúlni, vagy legalább is elérni, azt a porba rángatják és a sárba tiporják, hogy ők kerekedjenek felül.

Először csak nevetnek: ,,Mit akar ez a gyerek?" --- később, ha látják, hogy híveid és elismerőid száma nőttön-nő, legélesebben ellened fordulnak és hacsak tehetik, elgáncsolnak. Százszorosan jaj a fiatal tehetségnek, ha esetleg éppen egy olyan nagy tehetségű vezetőember mellé kerül, aki nem bírja elviselni a tehetséges emberek közellétét és mindenképen lehetetlenné teszi azt, akiben különösebb képességet szimatol s aki új csillag akar lenni a helyi érvényesülés égboltozatán, amelyen eddig ő volt a korlátlan úr.

A hírnév terjedése a magasra törő fiatal tehetség első boldogító sikere, amely egyeseknek szemet szúr és felkelti irigységüket. Egyeseknek fáj az ifjú tehetség szerencséje, sikere, irigylik tőle a nagyrabecsülést, a felkapottságot. Jelentkezési módjai:

1. Gondolkodásban. Az emelkedettebb gondolkozású ember igyekszik harcolni a benne burjánzó féltékenység ellen, de mérsékelt sikerrel. Időnként mégis kirobban belőle félreismerhetetlen féltékenysége. Ez az indulat hasonlít a fortyogó lávához; folyton attól kell tartani, hogy kitör. Alkalomadtán meglepetésszerűen elő is tör s akkor megrázó meglepetést hozhat egyesek számára.

2. Ellenakcióban nyilvánuló féltékenység. Más sikereinek láttára bizonyos versengésre buzdul a féltékenykedő. Minden igyekezetével magára akarja vonni a figyelmet. Az ilyen elöljáró simulékony munkatársakat szeret, --- lehetőleg minél mérsékeltebb tehetségűeket --- akiknek nincs egyéni véleményük s akiktől nem kell féltenie állandó szellemi fölényét. Ha véletlenül tehetséges fiatal kerülne hatáskörébe, annak olyan beosztást ad, hogy szegénynek még az élettől is elmegy a kedve.

3. A durvaságban nyilvánuló féltékenység. Csípős, sértő megjegyzések, bántó célozgatások röpködnek a levegőben. Az elöljáró és a hasonlóképp féltékeny munkatársak az érintkezésben és a szóváltásokban szinte hihetetlenül durvák és faragatlanok.

4. Gőzhenger-módszer. Jelszó: lehengerelni a fiatal tehetséget, kiirtani még az emlékét is! Tünetei: Különösebb ok nélkül elhelyeztetik más állomáshelyre a fiatalembert; elöljárói előtt befeketítik. Ha lehet, az embereket távol tartják vagy egyenesen eltiltják tőle. Megalázó munkákat végeztetnek vele. Kelepcéket állítanak, hogy rajtaüthessenek. Terveit kikémlelik és megtorpedózzák. Esetleg elképesztő vádakat emelnek ellene, amelyek hallatára halálra ijed a fiatalember: a rágalmak özönével igyekeznek útjukból elseperni.

Teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a féltékenykedő ember a körömszakadtáig képes tagadni, hogy ő féltékeny volna, mert érzi, hogy közönséges, alávaló eszközökkel dolgozó vetélytárssá aljasult.

Nehéz órák ezek, a vezetőférfi legkeserűbb órái, mikor azoktól kap arculcsapásokat, akiktől megértést és szeretetet várt.

Sok esetben éppen a jók részéről jönnek az üldöztetések. ,,Ha megvetnek, becsmérelnek, vádolnak a rosszak, ez valóságos nyalánkság" --- mondja Szalézi Szent Ferenc. --- ,,De megvettetést tűrni, rossz bánásmódban részesülni a jó emberek, elöljárók, barátok, rokonok részéről, ezen fordul meg minden, itt forog kockán az igazi erény!" Az embernek sokszor éppen saját házanépe a legnagyobb ellensége. Tanú erre a szentek élettörténete is. Szent Cirillt a püspökök zsinaton megfosztják püspöki székétől és mint eretneket, elítélik. Aranyszájú Szent Jánost erkölcstelenséggel vádolják. Szalézi Szent Ferencet meggyanúsítják, hogy egy félvilági hölggyel viszonyt tart. Szent Benedeket saját szerzetesfiai akarták megmérgezni. Assisi Szent Ferenc annyi megbántást kap szerzetesei részéről, hogy lemond a rendfőnökségről. Ugyanőt általános helynöke saját műve megrontójának bélyegzi. Páduai Szent Antalt, Loyolai Szent Ignácot börtönbe vetik. Keresztes Szent Jánost szerzetestársai ostorozzák, szidják, börtönbe zárják, éheztetik. Lig. Szent Alfonz főüldözője egyik buzgó rendtársa volt, aki szent rendalapítóját célzatos és rágalmazó jelentések által igyekezett tönkre tenni, úgyhogy Szent Alfonzot valósággal száműzték saját alapításától. Az ilyen, jóktól érkező támadások mély sebet ütnek a lelkeken. Mégis hinnünk kell azt, hogy egyébként jóakaratú testvérünk nem gonoszságból tör ellenünk, hanem más okokból. Megszívlelésre méltó Suso Henrik idevonatkozó, vigasztaló gondolata: ,,Nem kell hinned, hogy testvéreid között igazi Júdások vannak a szó igazi értelmében, hanem Isten munkatársai, hogy téged megpróbáljanak a te javadra."

Ezek a támadások valóságos ciklonok, amelyek a lélek földrengéseit idézik elő. Felkészülten kell várnia a fiatal tehetségnek ezeket a nehézségeket és elsősorban a lélek alázatosságának és szelídségének sokszor nagyon is hatásos fegyverével kell válaszolnia ezekre a tajtékzó indulatokra; --- de ha kell, a visszavágás fegyvereihez is értenie kell, hogy lelkesedését szét ne kaszabolják ezek az alávaló bánásmódok. Ha tehát agyonhallgatják őt, ne felejtse, hogy éppen ez az agyonhallgatás mutatja, hogy teljesítményében volt valami értékes és figyelemreméltó. Ha ugyanis közepes lett volna, vállveregetően gratuláltak volna az emberek, ha pedig rossz lett volna, kritikájukat nem hallgatnák el. Így azonban a hallgatásuk jelzi, hogy agyonkritizálni nem tudják, dicsérni meg nem akarják, tehát keserű irigységükben inkább hallgatnak.

Ha lehetetlen helyzetbe taszítják, olyan munkakörbe állítják az embert, ahol kitűzött célját aligha tudja munkálni, --- olyan ez a helyzet, mint mikor leég a házunk, amelybe rengeteg munkát öltünk. Az ilyen elemi csapások esetére biztosítani kell magunkat, hogy teljesen tönkre ne menjünk. A felkészülés idejének apró csalódásai, kisebb-nagyobb igazságtalanságainak elviselése felkészít az ilyen eshetőségekre, úgyhogy az előiskolai edzés után nem roppanhatunk össze.

Olyan munkakörbe állítanak, amelyhez nincs kedvünk? Tessék kedvet teremteni hozzá és megmutatni, hogy ebbe a munkába is kedvvel beledolgozod magad. Sokoldalúságodnak ez a munkakör is javára válik!

Eltiltanak a munkától? Ha valamilyen hibádba kapaszkodnak és ez a hiba valóban fennáll, iparkodj azt kiküszöbölni minél előbb. Ha koholt váddal, ellenszenvből vagy esetleg minden alap és rászolgáltság nélkül történik ez a letiltás, tégy meg minden lehetőt, hogy igazságod világosan előtűnjék, --- legrosszabb esetben kérd elhelyeztetésedet. Ha ez nem lehetséges, tűrj és várj! Nem vagy elveszett ember, az idő igazolni fog Téged!

Ez a te ideiglenes számkivetésed, Patmosz szigeted, ahol látomásokban tárul eléd a jövő; e jelenések alapján kitervezted munkádat és lelked, szellemed felkészülésével, anyaggyűjtéssel készülsz feladataidra. Szobád és munkaasztalod mégis a Te birodalmad, --- mellette nyugodtan élhetsz terveidnek, itt megálmodhatod küldetésed teendőit, mert itt Te vagy az úr! Hidd el, elég terület számodra ez a szűk szobád, munkaasztalod ahhoz, hogy biztos felkészültségű férfiúvá nevelődj! Az sem utolsó szempont, hogy az embertársainktól kapott egészséges pofonok, amelyek végeredményben Istenhez terelnek, a javunkra válnak. Lehet, hogy később abból a szellemi tőkéből fogsz élni, amelyet az emberektől távol, számkivetésed Patmoszában gyűjtöttél és áldod az Istent, hogy nem engedett gyorsvonati sebességgel érvényesülni, hogy alkalmat adott az elmélyüléshez, időt engedett a lehiggadáshoz és anyaggyűjtéshez. Embertársaidtól eléd gördített akadályaid áthidalásához tedd magadévá Széchenyi elvét, amely az akaratnak a földi poklokon átgázoló erejét hirdeti: ,,Lenyesik szárnyamat, lábamon járok. Levágják lábaimat, kezemen fogok járni. Kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak!"

Úgy is lehet, hogy valaki éveken át kénytelen tűrni a kiszolgáltatottság jármát, mert teljesen reá nehezedik és elnyomja egyéniségét szeszélyes, féltékenykedő természetű elöljárója, aki ellen az ember semmit sem tehet. Ez sokszor rettenetesebb helyzet, mint a véres üldözés! Üldözések idején ugyanis legrosszabb esetben gulássá aprítják az embert, vagy ízenként vagdalják le a test tagjait, --- de itt, a szellemi terror parancsuralma alatt a legdrágábbat, az ember meggyőződését feszítik naponta keresztre, a gondolkodását tiporják porba --- s az ember összeszorított fogakkal kénytelen tűrni ezt a zsarnokságot. Megoldásra úgyszólván nincs remény!

Jusson eszedbe, hogy még itt is akad egy szövetségesed, egy jóakaród, aki közbeavatkozhatik: a halál. A halál a nagy Útkaparó, Útegyengető, aki eltakarítja az utunkból azt, aki egyénisége súlyával elállta előttünk az érvényesülés útját! Egy hirtelen haláleset, vagy az elöljáró lassú, fonnyasztó halálos betegsége legtöbbször gyökeresen megoldja a válságot és a fiatalember fölött kiderül az ég.

Íme, hová lettek, akik útját állták? Elfújta őket a szél...

A lassított előretörés módszere

Különféle okok ajánlják, hogy a kezdő ember ne akarjon ajtóstul berohanni az érvényesülésbe és elismerésbe! Ne akarjon máról-holnapra közkedvelt lenni, ne szólja le azokat, akik eddig dolgoztak azon a helyen, amelyre most ő törekszik, és fiatalos hetykeséggel ne éreztesse az idősebbekkel azt az öntelt gondolatát, hogy ami eddig volt, az mind semmi, most jön, az ő beérkezésével a tettek korszaka!

Sok talentumos kezdő, ha önvizsgálatot tartana, rájönne, hogy azért van oly sok ellenzője, azért kötik meg munkáját, mert ezt az ellenállást maga hívta ki azáltal, hogy bemutatkozásakor vagy elindulásakor ,,Helyet az ifjúságnak!" jelszóval olyan hevességgel rontott neki az eddigi, megszokott kereteknek és annyira kihangsúlyozta forradalmian új nézeteit, hogy barátok szerzése helyett egész természetesen adódott az ellenhatás. Ilyen prüszkölő diadalmi paripán való belovaglás helyett a lassított előretörés módszere ajánlatos. Először körültekintés, terepszemle, a helyzettel való megismerkedés, barátok, összeköttetések szerzése a teendő. Eszméidnek nyílt bemutatására is elérkezik az idő, csak várd, figyeld és ügyesen használd ki az alkalmas perceket. A diplomácia egyik aranyszabálya: Nem sietni! A vezérférfijelölt is legyen eléggé diplomata: tudjon várni, hiszen ráér, nem kergeti a tatár! Eljön majd az órája, akkor aztán cselekedjék!

Ezekhez a megfontolásokhoz láncszemként kapcsolódik, hogy a fiatal vezető jelöltnek tervszerű munkával barátokat kell szereznie maga számára. A barátszerzés napjainkban elengedhetetlen az érvényesüléshez! Senki sem játszhatja ma a félreértett zseni szerepét: sarokba húzódva, tehetségében kéjelegve és ugyanekkor a világ közömbösségén sopánkodva várná a felfedezőjét, mint alvó Csipkerózsika az ébresztő mesebeli királyfit. A tapasztalat mutatja, hogy kevésbé tehetséges ember is könnyebben érvényesül, ha megnyerő modorával, rokonszenves bemutatkozásával megszerzi az emberek jó véleményét, rokonszenvét, mint a rendkívüli tehetség, aki felrúgja a jó modor és illem szabályait azon a címen, hogy ő lángész és őt ezek a formaságok nem kötelezik; utána aztán, ha nem engedik érvényesülni, félrevonul és adja a megsértett zsenit.

A szárnypróbálgatások idején igyekezzék elsajátítani a kellemes érintkezési módot, és bizonyos jó értelemben vett körmönfont körültekintéssel, csipetnyi ravaszsággal igyekezzék ügyesen horgára keríteni még a legnagyobb és megkörnyékezhetetlennek látszó halakat is, vagyis azokat, akik egyébként nem szokták jó szemmel nézni a tehetséges fiatalok előretörését. Titkos és szent aknamunka ez a körültekintéssel gyakorolt alkalmazkodási módszer, amelynek gondolatát voltaképpen ellenségeinktől tanultuk, akik juhok ábrázatában közelednek felénk, belül pedig ragadozó farkasok. Ellenségeink felé akárhányszor igazi szándékainkat álcázva, farkasok ábrázatában kell közelednünk, hogy befogadjanak maguk közé, belül pedig az Isten bárányai vagyunk. A jezsuiták missziós sikerei igazolják a tervszerűen kidolgozott és használt alkalmazkodási módszer eredményességét. Idegen földön, szokatlan környezetben, alig szelídíthető, elfogult embereket is megnyernek Krisztus ügyének az alkalmazkodó hittérítők. Festékkel preparálták a bőrüket, ha kellett, hogy bőrük színével se térjenek el a bennszülöttektől; igazi szándékukat el nem árulva, hónapok lassú munkájával, az emberek érzékenységét nem sértve, egyenként hozták Krisztus táborába a legszámottevőbb, legtekintélyesebb embereket. (Lévai: A katolikus hittérítés története, II. k.) Csak gerincességgel, elveink csattogtatásával, vitatkozásokkal, heveskedésekkel nem megyünk semmire! Nyugodtan, ellenfelünk véleményét tiszteletben tartva, mindig mosolyogva beszéljünk, sohase heveskedjünk!

Az emberek megnyerésére alkalmas eszköz a bemutatkozó látogatás. Meg kell figyelni, meg kell érdeklődni az egyes emberek kedvteléseit, kedvelt beszédtárgyait s ügyesen beszéltetni kell az illetőt; a hiúságot szeretőnek szelíd bókkal a hiúságát legyezzük; az esetleges versenytársunk előtt kissé butának tűnjünk, --- világért se rontsunk neki eszméinkkel, inkább fejtessük ki vele álláspontját és kérjünk tőle tanácsokat; az illető boldog lesz, mert azt hiszi, íme, ettől sem kell félnie, hiszen ez még őtőle kér tanácsot! Végül még meg is kedveli az új embert, mivel oly tanulékonyán hallgatja őt! A legtöbb ember ugyanis nagyon szereti a bölcsességét fitogtatni és boldog, ha másokat oktathat. A személyekhez, körülményekhez való alkalmazkodás és a lassított bevonulás módszere tehát határozottan figyelemreméltó előnyöket tartalmaz!

Akadnak ifjak, akik ezt az alkalmazkodást és az egyéneknek ilyen óvatos megkörnyékezését az egyeneslelkűség hiányának és hozzájuk nem illő meghunyászkodásnak tartják. Pedig a dolgot másképp is nézhetjük: inkább a társas érintkezés művészetének lehetne nevezni ezt, amely munkánk eredményét hatványozottá teszi, ha a barátkozás mellett is óvatosan mégis a mi célkitűzéseinket valósítjuk meg. Különösen a szociális segítés terén felmérhetetlen előny, ha a szervező egyén sok befolyásos és nyomós szavú emberrel áll összeköttetésben, sőt baráti kapcsolatban. Baráti alapon könnyen áthidalja azt a sok nehézséget, amely a hivatalos érintkezés merev formájában az ügyek halasztgatását, semmibevevését vagy éppen sutba dobását jelentette volna.

Ne ámítsa magát azonban a fiatalember azzal, hogy kivétel nélkül meghódítja magának az embereket. Még az Úr Jézus működését sem kísérte teljes elismerés és általános pártolás az emberek részéről! Vannak és lesznek ellenzők, sőt ellenségek, akiknek szemében mindig is szálka lesz a működésed s akik megmagyarázhatatlan ellenszenvből --- a nélkül, hogy közelebbről ismernének --- mindent elkövetnek, hogy működésedet lehetetlenné tegyék. Ez ne zavarjon munkádban! Ne törődj sokat velük. Magatartásodat illetően pedig fogadd meg vezérünknek, az Úr Jézusnak figyelmeztetését: ,,Szeressétek ellenségeiteket; jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért!" (Mt. 5, 44.)

Talleyrandról, minden idők egyik legszámítóbb emberéről és legravaszabb diplomatájáról tudjuk, hogy azonnal barátjává szerezte a felbukkanó tehetségeket, akikből valamit sejtett. Marconi sikereinek is abban láthatjuk titkát, hogy a levelezésével vagy utazásai alkalmával személyes látogatással is megkereste azokat a már beérkezett embereket, akikkel eszmecserét folytatni ajánlatos volt s akiktől valamit tanulhatott. Így a legtöbb nagyvárosban voltak hívei és lelkes emberei, akik mintha nagykövetei lettek volna, ügybuzgósággal vitték előre ügyét. Ha utazása során egy új városba érkezett, amelyet még nem kapcsolt be munkaterületére, máris azon gondolkodott, milyen eszközökkel, kiknek a megnyerésével lehetne ezt a területet is beiktatni céljaiba. A vezérférfiúnak bizonyos tekintetben ügyes diplomatának és jó üzletembernek kell lennie!
 
 
0 komment , kategória:  Vezérférfiúság III. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 309
  • e Hét: 2650
  • e Hónap: 15927
  • e Év: 335959
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.