Belépés
astropapa58.blog.xfree.hu
Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol. Gyarmati Miklós
1958.06.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Csokonai Vitéz Mihály
  2010-01-28 16:47:13, csütörtök
 
  1805. Január 28.-án (205 éve) hunyt el Csokonai Vitéz Mihály költő.

Wikipédia Link

az Interneten Link
a YouTube-on Link

 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
Csokonai V Mihály:A Reményhez
  2009-11-17 08:34:20, kedd
 
  Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez
Elmondja: Sztankay István. A felvételt Bodrogi Gyula ajánlja a nézők figyelmébe.
Link
 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
Csokonai V M: A szépek szépe
  2009-11-17 08:30:15, kedd
 
  Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe

Ti, élet édesét lehellő leányok!
A szépség tüzénél olvasztott bálványok!
Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén,
S fellobbant óltárán temjénét égetvén,
Óldjátok le rólam hitvány kötésteket,
Félre! nem imádlak többé benneteket:
Mert minden szépséget, mellyel hódítátok,
Már az én szépembe egy summába látok. - -

Jer, szépem! mutasd meg azt kevély nemednek,
Amiből ők eggyel alig dicsekednek:
Hadd mondják, akiknek van finomabb ízek,
Te vagy a remekkép! amazok a skízek.
Léda gyermekinek hűljön meg a vérek,
Szégyenljék a görögországi vezérek,
Hogy ők Helenáért vesződtek Trójánál,
Holott lehet s van szebb személy Helenánál!

Állj ki, irígy! találj mocskot tagjaiba;
Nézd, legkényesb ízlés! van-é benne hiba?
Ha valamelly részét hibásnak lelitek,
Hibáztok! - a szépet rútnak képzelitek,
Ha kérditek tőlem: mi szép? - azt felelem:
Én a szépet s rútat olly formán képzelem,
Hogy szép mindaz, ami őbenne láttatik,
Ami benne megnincs, az rútnak mondatik.

Nincs hát semmi hiba, mind így ítélgetnek,
Nincs e remekében a bőlcs természetnek.
De ó e remekbe én egy hibát látok,
Mellyre ti, elfogott szemek pillogátok.
Hogy ámbár a pazér természet bő keze
Minden szépségeket ez egyre hímeze,
Mégis e remekben ez a nagy csonkúlás:
Hogy ővele is köz a végső elmúlás. -

Isten! hát csak azért mívelsz illy remeket,
Azért árasztasz rá minden szépségeket,
Hogy egy légyen szódat feldúló múljonnal
Minden szépségeket eltörölj azonnal. -
Hová teszed akkor illy dicső mívedet,
Amillyet még semmi főld pora nem fedett?
Hadd tudjam, sírjára rózsákat plántálok,
S ezt írom rá: szépek! de ez szebb volt nálok! -

Jer, szépem! csak néked lehellek, míg élek:
Míg eszemet tudom, csak terád eszmélek.
Ha meghalsz, s még akkor el nem húnyt életem:
Megmeredett tested szívembe temetem.
Ha élet tenéked még hosszabb adatott,
Szóljál sírom felett csak egy fél szózatot;
Akkor is szikrái a hév szeretetnek
Fagyos tetemeim között lángot vetnek.
 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
  2009-11-17 08:27:26, kedd
 
  Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

Már a víg szüretnek örűl minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen bíztatja előre,
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
Barna színt vér vissza a többi szöllőkön;
Amellyeknek általvilágló kristályja
Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A veres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
Legörbedi anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Vastagonn ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

Már hát elérkezett a víg október is,
Melly utánn sohajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül
A szüretelőknek víg tábora örül,
Mellybe hordogatja a megért szöllőket,
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Neki-nekimennek a teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örűl, de ótól kurjongat,
Mert markában teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával,
S míg a zúgó léhónn lefelé foly a must,
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba.
Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Kiüti fenekét, s elfut utoljára.
Rips, raps, a szöllők már puszta támasz megett
Gyászolnak, hajdani díszek mind odalett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, sálva
Venia a tőkék mellé van plántálva.

Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek.
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
Fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
Az új boronn vídám beszélgetésünkkel.
 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
Csokonai Vitéz Mihály
  2009-11-17 08:25:02, kedd
 
  1773. November 17.-én (236 éve) született Csokonai Vitéz Mihály költő.

Wikipédia Link
 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
CsokonaiVM -Mihály-napi álom
  2009-09-29 19:24:56, kedd
 
  Csokonai Vitéz Mihály: Mihály-napi álom

Beszélje el minden ember, az éjjel mint nyúgodott?
Szent Mihály nap éjszakáján mint aludt s mit álmodott?
Én elmondom, mit álmodtam: emlékezem rá nagyon, -
Mert az álom nem mindig az essős időtől vagyon, -
Én elmondom, mit álmodtam. - - Az éjjel, hajnal felé,
Édes ölébe az álom gyengén merített belé.
S ímé, maga Dubranovszky előmbe jött álmomba,
Az, aki essőt-mit, megmond a kalendáriomba.
Fekete palástján írva voltak az égi jelek,
A napnak, holdnak járását kijegyezgette velek.
Innepi veres zsínórral van kihányva ruhája,
Bőjtöt jegyző kereszteket sűrűn raktak reája.
Hó, zúzmaráz, dér, fergeteg a hajál csorgottak,
Héség, dörgés, ragya, villám két orcáján látszottak.
Egyik kezébe üvegcső, mellyel asztronómizált,
A másikba, mint a karom, oly nagy vásár-liszta állt.
Utána Streibig, Landerer, más typographusokkal,
Kis István is Tyukodival s utól Tóbi azokkal.
S midőn éppen elbámúlván azt akarám kérdeni,
Mit akar, mi jó hírrel jött; így kezde beszélleni:
Hát asztronómusnak azért tett a király engemet,
Hogy holmi okos emberek fel se vegyék könyvemet?
Hát szabad-é már Szent Mihályt harmincadikra tenni,
Holott huszonkilencedik napon kell annak lenni?
Ha a névnap is már máskor fog esni: mit mondanak,
Akik engem különben is főhazugnak tartanak?
Ezt legalább még ekkorig a világ megfogadta:
S ki meri most abba magát avatni az ebatta?
Ki mérészli megsérteni most királyi tisztemet:
Hiszen a császár sem szokott korrigálni engemet?
De tartok ám, hogy akik így elhányják a szenteket,
A kanonizálásra is rávetik a fejeket.
Bécsúsz a világosodás már a kalendárjomba,
Beh megtetszik, hogy nincs pápa már a Vaticanomba.
Óh jé! ha Mihály arkangyal meg találja hallani,
Hogy a nevét odább tették, ugyan mit fog mondani?
Mit fog maga a király is, ha a fülébe viszik:
Hogy egynehány okoskodó egy nappal odább iszik?
Hiszen az ördög se kap úgy a kalendáriomon,
Ha a névnapot se tartják véle többé egy nyomon,
Éhhel vész el Streibig uram minden typographussal,
S Tóbi sem fog többé bírni Somogyba annyi jussal,
Már kétszer elnéztem ugyan az idén Nagybajomba,
Hogy tettek korrigációt a kalendáriomba.
Hogy Eszter meg Mihály napja szombaton talált lenni,
Uraságtok vasárnapra méltóztatták áttenni.
Most megmondom, hogy ez nekem préjudíciumra van,
Most elnéztem, de harmadszor el nem nézem ám ugyan.
Jól tudom, hogy vasárnapra azért tetszett átvinni,
Mert vasárnap kommódabbúl lehet enni és inni.
És csak azért engedem el magam is hibájokat,
Hogy örömmel és kedvekre tőlthessék névnapjokat.
Kívánom is, hogy vídámon egyenek és igyanak,
Barátságos indúlattal s víg szívvel múlassanak.
Számos esztendőt nyerjenek az Isten áldásitól,
Hogy még sok kalendárjomot vehessenek Tóbitól.
Mind Mihály, mind a nem-Mihály, akik itt örvendenek,
Tőltsenek sok szép szerencsés esztendőket. - Éljenek!

1798. szept. 30
 
 
0 komment , kategória:  Csokonai Vitéz Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 27503 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1468
  • e Hét: 4394
  • e Hónap: 69642
  • e Év: 1560566
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.