Regisztráció  Belépés
tunkiss.blog.xfree.hu
,,Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene." HEINRICH HEINE Kiss Tünde
2014.04.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Liszt Ferenc
  2017-10-22 08:39:22, vasárnap
 
 



Doborjánban 1811-ben ezen a napon megszületett a világ legnagyobb zongoristája - aki magyarként egy hatalmasat tett hozzá a világ kulturális kincsesládájához. Ő Liszt Ferenc!
Emlékezzünk rá tisztelettel, és köszönettel.


Liszt Ferenc: Haláltánc
Link


Liszt - Mazeppa - Symphonic Poem Link







 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt Szent Erzsébet legendája
  2017-07-12 20:19:06, szerda
 
 



A Szent Erzsébet legendája (német címe Die Legende von der heiligen Elisabeth) Liszt Ferenc S.2 jegyzékszámú oratóriuma. Szövegét Otto Roquette írta, bemutatója - Ábrányi Kornél magyar fordításában - a Pesti Vigadóban volt 1865-ben, Liszt vezényletével.

A mű születése

Wartburg várának restaurálásakor Moritz von Schwind (1804-1871) osztrák festő hat képből álló freskósorozatot festett a templomba 1854-55-ben, amelyeken Árpád-házi Szent Erzsébet életének főbb eseményeit örökítette meg. Liszt igen fogékony volt a képzőművészeti alkotások iránt, több művét is inspirálták. Ezek a freskók is felkeltette az érdeklődését, és elhatározta egy oratórium megírását a témára (addig még nem próbálkozott a műfajjal, így ez lett első oratóriuma). Liszt érdeklődött ugyan az opera műfaja iránt is, de a fiatalkori Don Sanchén kívül soha nem írt operát, valószínűleg elismerve barátja, Wagner eredményeit a műfajban. Az oratórium cselekményének vázlatát Wittgenstein hercegnő írta meg, és ennek nyomán készítette a szövegkönyvet Otto Roquette (1824-1896) német költő 1856-ban. A szöveg nem sikeredett túl jóra, túl hosszú volt, erős operalibrettó jellege volt, a jellemek és a drámai hatás kidolgozatlan volt stb., ez azonban Lisztnek nem tűnt fel, sőt igencsak tetszett neki. 1857-ben Weimarban neki is látott a komponálásnak, a munka azonban alaposan elhúzódott, csak 1862-re lett kész vele. ,,A Szent Erzsébet legenda partitúrája az utolsó hangig kész..." - írta, immár Rómából Franz Brendelnek, a Neue Zeistrift für Musik szerkesztőjének 1862. augusztus 10-én. Nyilván magyarországi bemutatóra gondolt, mert egy november 10-ei keltezésű, Mosonyi Mihálynak írt levelében ezt írta: ,,Ha óhajom valósággá válik, ez a mű az új magyar zeneirodalmat gyarapítja majd integráns módon." Szokásához híven azonban ezután is sokat csiszolt még a művén, és csak 1869-ben engedte nyomtatásban megjelentetni. Zongorakivonatát már ezt megelőzően, 1867-ben kiadták.
Liszt Ferenc az oratóriumot II. Lajos bajor királynak ajánlotta.
Liszt eredetileg Wartburgban akarta bemutatni az oratóriumot, de ez nem jött létre, és Weimar sem érdeklődött iránta. A Szent Erzsébet legendájának ősbemutatója a Pesti Vigadóban volt, a Liszt által alapított Pestbudai Zenede negyedszázados jubileuma alkalmából. A hivatalos bemutató 1865. augusztus 15-én volt, de már előtte egy nappal, a nyilvános főpróbán is elhangzott a darab. Ezt követően még augusztus 23-án is megismételték az előadást. Mindhárom alkalommal Liszt vezényelt. Hatalmas volt a siker, a lelkesedés minden várakozást felülmúlt. Ábrányi Kornél e szavakkal áradozott Liszt művéről a Zenészeti Lapok augusztus 17-i számában: ,,A fentebbi nap Magyarország műtörténetében a legfényesebb, a legdicsőbb s a legmesszebbre kiható lapot fogja képezni. [...] A magyar főváros alig látott még hasonló nagyszerű lelkesülési pillanatot..." Liszt egész életében meleg szívvel gondolt vissza a siker napjaira, amiket úgy emlegetett, mint a Szent Erzsébet legenda ,,nagy napját". ,,...Valamiféle nyilvános esemény lettem" - mondta Wittgenstein hercegnének a bemutató utáni reggelen.
A Szent Erzsébet legendáját ezt követően 1866-ban Münchenben (Bülow vezényletével) és Prágában (itt Smetana vezényelt) mutatták be. A következő évben, 1867. augusztus 28-án Weimarban is elhangzott az oratórium.


MR Gyemekkórus: Liszt: Szent Erzsébet legendája
Link

Részlet: Link




 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt: Szerelmi álmok
  2017-07-11 18:36:39, kedd
 
 




A Szerelmi álmok (német címén: Liebesträume) Liszt Ferenc S.541-es műjegyzékszámú, három noktürnből álló zongoraciklusa, amely eredetileg dalciklusnak készült. A mű nyomtatásban 1850-ben jelent meg.

A Szerelmi álmok cím alatt a közönség nagy része egyetlen, romantikus hangzású zongoradarabra gondol, ami valójában egy három darabból álló zongoraciklus harmadik darabja. Ráadásul a sorozat eredetileg zongorakíséretes dalciklusnak készült 1847 körül, akkor, amikor megismerkedett Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A dalciklus születését valószínűleg ez a találkozás, a Liszt és a hölgy között fellobbanó szerelem ihlette. Maga Liszt a dalok keletkezésével kapcsolatban egy 1850-es levelében a következőket írta: ,,Évekkel ezelőtt születtek, apránként, darabonként, utazásaim és hangversenyeim közepette, külső életemből kiszakított, ám számomra szükségszerű pillanatokban, amikor az emóció és a fantázia írásra kényszerített. Istenem, mennyire vágytam volna rá, hogy egész további életemben más gondom ne legyen, csak énekelhessek és muzsikálhassak!"
A dalok közül az első kettőt Liszt Ludwig Uhland költeményei, a harmadikat Ferdinand Freiligerath verse alapján komponálta. A három dal kottája 1850-ben jelent meg, de Liszt mellékelte a zongoraátirataikat is, amelyek a Notturno 1-2-3 címet kapták.
Liszt dalaival kapcsolatban általánosságban mindenképpen megjegyzendő, hogy - bár manapság ezek alig ismertek - mintegy nyolcvan különböző nyelvű (francia, német, olasz, angol, magyar, orosz) zongorakíséretes dalt írt.


Kocsis Zoltán előadásában: Link

Bogányi Gergely játszik: Link




 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
204 éve született Liszt Ferenc
  2015-10-25 22:25:33, vasárnap
 
 
Liszt Ferenc nem csupán műveivel él a magyar és a nemzetközi zenei világ emlékében, hanem zenepedagógusként is. Tanítványai közül kiemelkedik Thomán István, aki Bartók Bélát és Dohnányi Ernőt tanította.

Mint az óra, olyan pontos volt Liszt, a pedagógus. Délután háromkor belépett a terembe és már százárnyalatú köszönésével magához láncolt külön mindenkit. Mindig kitüntetésnek vettük, amikor bármelyikünket a zongorához szólított. Először a műről beszélt, azután meghallgatta eljátszását. Ha helytelennek találta azt s az illető tehetségét nem sokra tartotta, odament hozzá, megcirógatta, meg is csókolta s bravókkal megdicsérte. Ez volt a legrosszabb. Akivel így tett, az többet előtte alig zongorázhatott. Ha valaki nagyon rosszul játszott, azt többet nem foglalkoztatta, még ha évekig járt is óráira. Ha rendkívülibb tehetséget vett észre, aki valamit elhibázott, azt megállította. Megmagyarázta a hibát, el is játszotta rögtön és háromszor is megismételte a hibásan játszott ütemeket.
Ha valaki nagyon nagy fába vágta a fejszéjét, például egyik tanítványa Schumann Szimfonikus etűdjeit készült előtte eljátszani, ő maga ült le inkább a zongorához és végigjátszotta a hatalmas opuszt. A mester után természetesen nem merte senki sem ugyanazt előadni. Ilyen finoman szabadult sokszor Liszt egy rossz zongorázástól. Este hét óra felé szoktak végződni a leckeórák. Ilyenkor már idegeskedett, mire a tanítványok nagy része elment. Köszönés közben néhányunknak intett, hogy maradjunk és olyankor este kilencig is tanított. Néha meghívott vacsorára, mely többnyire sült vagy főtt burgonyából, ecetes uborkából állott vajjal és paprikával s az elmaradhatatlan pattogatott kukoricából. Természetesen nem hiányzott a jó ital, de az étel ilyen furcsán szerény volt. (...)

A világ minden részéről naponta hozta utána a posta a kottákat. Ezeket sokszor én bontottam föl és néztem át zongorán. Némelyiket a mester előtt vagy vele együtt. Egy alkalommal Ricordi kiadásának egy igen szép kiállítású füzetében különféle faji szerenádok kerültek elénk Burgmeintól. Négykezes művek voltak, végigjátszottuk a mesterrel az egészet. Az utolsó egy kínai szerenád volt és hogy a füzet szép kiállítása ebben is stílusos legyen, háromszögű kottákkal nyomtatta a kiadó. Megleptek nagyon a háromszögű kottafejek s elhibáztam a darabot. Liszt határtalan fölénnyel eltolt a zongorától s a két oldalt egyszerre nézve játszotta le a szerenádot. Szinte csodálkozott, hogy miként akadhat meg valaki valamin, ami hangjegy. Ekkor értettem meg, hogy Richard Wagner kusza kézírású Lohengrin-, Tannhäuser- stb. partitúráját miért volt képes egyszerre jól leolvasni, zongorára alkalmazni, azután még utolérhetetlenül előadni is. /Szendy Árpád/
Link



 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Anekdota Lisztről
  2015-10-25 22:00:47, vasárnap
 
  Anekdota estére - Liszt elhallgat

Liszt Ferenc óriási hatással volt a XIX. zenéjére és társadalmára. Az általa szított heves érzelmeknek Heine a “Lisztománia" nevet adta. Még Miklós cár udvarába is meghívták... Az egyik esten, amelyet a szentpétervári udvarban adott Liszt Ferenc - ahol mindig nagyon jól fogadták -, Miklós cár, aki nem volt nagy zenebarát, szóba elegyedett egy hölggyel, és nem törődve Liszt játékával, igen hangosan beszélt. Liszt hirtelen abbahagyta a zongorázást, és otthagyta a hangszert. - Miért fejezte be a játékot? - szólította meg a cár. - Amikor az uralkodó beszél, mindenki másnak hallgatni kell - hangzott az elmés válasz.





 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt Ferenc 1., Esz-dúr zongoraverseny
  2015-10-25 21:51:31, vasárnap
 
 




Liszt Ferenc 1., Esz-dúr zongoraversenye (S.124) az egyik leggyakrabban játszott zongorára írt versenymű, népszerű az előadók és a közönség körében is. A mű 1830-tól 1856-ig íródott, összesen öt változata létezik. Bemutatója 1855-ben volt Weimarban, a zongoraszólót Liszt játszotta, a zenekart Hector Berlioz dirigálta. A mű 1857-ben jelent meg nyomtatásban.

Liszt abban az időben írta a zongoraversenyt, amikor tulajdonképpen már visszavonult a nyilvános koncertezéstől, a komponálásnak és a vezénylésnek szentelte idejét. Bár már az 1830-as évektől foglalkoztatta zongorakoncert gondolata, már csak azért is, hogy saját művén keresztül mutathassa be bámulatos zongoratudását, a versenyműhöz azonban zenekar is szükséges, ő pedig ekkor még nem volt birtokában a zenekar megfelelő ismeretének. Zongoraversenyeket természetesen, addig is játszott, főleg Beethoven versenyműveit adta elő szívesen, nagy sikerek közepette. Amikor 1848-ban Weimarba került az udvari zenekar élére, lehetősége adódott a zenekari hangzással, az egyes hangszerek és hangszercsoportok sajátosságaival megismerkednie. Ekkor születtek első fontos zenekari művei, tizenkét szimfonikus költeménye, a Faust- és a Dante-szimfónia stb. Ezért születhettek itt meg első fontos zongoraversenyei is.

1830-ban vetette papírra Malédiction (Átok) című versenyművének vázlatát, amit vonósegyüttes kíséretével tervezett, és amit csak egy évtized múlva fejezett be. Ma is nagyon ritkán, kuriózumként adják elő, jelentősége abban van, hogy több későbbi Liszt-kompozíció témája található meg benne. Ugyanekkor születtek az Esz-dúr zongoraverseny első vázlatai is, a kezdő- és a zárótétel főtémáját írta meg. Ezeket a részeket felhasználva Weimarban fejezte be a zongoraversenyt, a hangszerelésben famulusa, Joachim Raff volt a segítségére, de ezt a változatot Liszt még kétszer is (1853 és 1856) átdolgozta. A bemutató a weimari nagyhercegi palotában volt 1855. február 17-én, a Liszt által szervezett ünnepi Berlioz-hét keretén belül. Annak ellenére, hogy a zeneszerző már 1847-ben visszavonult a nyilvános zongorázástól, a bemutatón ő volt a szólista, karmesterként padig barátja, a kiváló dirigens Hector Berlioz működött közre.

Az Esz-dúr zongoraversenyt Liszt első zongoraversenyeként tartják nyilván, noha a másodikként sorszámozott A-dúr zongoraversenyt tulajdonképpen már hamarabb megírta, de az Esz-dúrt hamarabb mutatta be, ezért lett ez az első zongoraverseny.

A darab 1857-ben jelent meg Haslingernél, az ajánlása pedig Henry Litolff (1819-1891) zongoraművész, karmester, zeneszerző, zeneműkiadónak szólt.

Liszt Esz-dúr zongoraversenye - a klasszikus, háromtételes zongoraversenyekkel ellentétben - négytételes, bár hallható szünettel csak az első válik el a másodiktól, a többi megszakítás nélkül követi egymást (a két szélső gyors tétel között van a lassú és a scherzó). Így a hallgató kvázi egytételesnek hallhatja a koncertet. Az egybeépítettség mellett az egységességet szolgálja még a liszti tématranszformációs szerkesztési elv is, ami azt jelenti, hogy a komponista viszonylag kevés témával operál. Az egész művet egy, az induláskor hallható főtéma uralja, bár szerepe az I. tételben igazán meghatározó, a második tételben nem jelenik meg, viszont az övé a teljes mű lezárásának funkciója - mindenütt átalakulva, megváltozott funkcióval. A második tétel főtémája is fontos elem, a scherzóban is visszatér. A scherzo két saját témája közül az első is visszatér a fináléban, aminek saját témája nincs is, az első három tétel témáiból építkezik.

Bartók Béla, aki fiatal korában általában véve nehezen barátkozott meg Liszt műveivel, de később felismerte művészetének előremutató jelentőségét, és ezt írta: ,,[...] nála található a ciklikus szonátaformának közös témákkal, variációs alapon történő legelső tökéletes megalakítása, többek közt Esz-dúr zongorakoncertjében. Ez a formai megoldás a Liszt utáni korban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert."

A zenekar hangszer-összeállítása: piccolo, két fuvola, két oboa, két klarinét, két fagott, két kürt, két trombita, három harsona, üstdob, cintányér, triangulum, vonósok. Rövid versenymű, általában 16 perc körül adják elő.

Liszt a zongoraversenyből kétzongorás átiratot is készített (S.650, 1853).



Teljes mű: Link





 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt A-dúr (2.) zongoraverseny
  2015-10-25 21:31:17, vasárnap
 
 




Október 22-én volt Liszt Ferenc világhírű zeneszerző, zongoravirtuóz születésnapja.

Liszt Ferenc 2., A-dúr zongoraversenyének kompozíciós munkálatai (amibe több átdolgozás is beletartozik) 1839 és 1861 között folytak. Bemutatója 1857-ben volt Weimarban, ahol Liszt vezényelt, a zongoraszólót tanítványa, Hans von Bronsart játszotta. A koncert műjegyzékszáma: S.125.

Liszt 1848-ban került Weimarba udvari karmesternek, a fárasztó koncertezéstől pedig visszavonult. Itt, a zenekar élén nyílt lehetőséget arra, hogy kitapasztalja a zenekar és a hangszerek jellegzetességeit, itt születtek legfontosabb szimfonikus művei, és itt írta első fontos zongoraversenyeit is, pedig már az 1830-as évektől foglalkoztatta zongorakoncert gondolata. 1830-ban készültek Malédiction (Átok) című versenyművének vázlatai, amit vonósegyüttes kíséretével tervezett, de csak később fejezett be (életében nem is adták elő, és nem adták ki sem). 1830-ban jegyezte le Esz-dúr zongoraversenyének első vázlatait is, amit szintén csak Weimarban komponált készre.

Az A-dúr zongoraverseny tulajdonképpen hamarabb készült el, mint az Esz-dúr koncert, de mivel azt mutatták be előbb, az kapta az első sorszámot, az A-dúr koncert pedig a másodikat. Liszt 1839-ben kezdte versenyműve komponálását, ebben az évben készültek első vázlatai. Jó szokásához hűen ezt a művét is rendre elővette, átdolgozta (1849, 1853, 1861); így ebből a zongoraversenyből összesen négy változat létezik.

A zongorakoncert bemutatója 1857. január 7-én volt a weimari udvari színházban, a szólót Liszt tanítványa, Hans von Bronsart játszotta, Liszt pedig vezényelt. Nyomtatásban 1863-ban jelent meg a Schott kiadónál, ajánlása Hans von Bronsartnak, a bemutató zongoristájának szólt. Érdekesség, hogy a versenymű második bemutatóján, 1858. március 11-én Prágában, az akkor 17 éves Carl Tausig aratott sikert a darab előadásával.

Liszt 1859-ben készített a versenyműből egy kétzongorás átiratot is (S.651).

Lisztnek ez a versenyműve - sok más kompozíciójához hasonlóan - rejtetten többtételes. Az A-dúr zongoraverseny a hallgató számára egytételes, valójában egyes jellegzetes szakaszai betöltik a hagyományos tételtípusok funkcióját. Ebben a műben a klasszikus rondó elemei élnek tovább, a fő- vagy rondótéma négyszer, négy különféle alakban tér vissza. A ciklikus forma tételei közül a másodszor feltűnő rondótéma előtti rész például a scherzónak, majd maga másodszori rondótéma-szakasz a lassú tételnek, végül a visszatérése a befejező tételnek, a finálénak felel meg.

A versenymű korai változatának a címe még ,,concert symphonique", azaz szimfonikus koncert volt. Ezért van az, hogy a zongora itt nem kap olyan meghatározóan szólisztikus szerepet, mint az Esz-dúr koncertben. Sajátos a mű abból a szempontból is, hogy maga a rondótéma is szimfonikus fogantatású. Ennek a főtémának a későbbiekben két önálló hangulatú, szerepű momentuma jelenik meg: az egyik harmonikus, a másik melodikus jellegű.

Az A-dúr zongoraverseny szakaszai:
1. Adagio sostenuto assai - Allegro agitato assai

A versenymű elején a lírai főtémát a fuvolák, a klarinétok és a fagottok szólaltatják meg visszafogott dinamikával, majd a zongora is bekapcsolódik, de mielőtt átvenné, először csak finoman körbejárja a témát. A hangszerelés lágy, bensőséges. Az első szakasz anyaga a főtémából keletkezik, ezen kívül csak egy rövid, olaszos dallam szólal meg a kürtön. Egy rövid zongorakadencia után, mintegy kontrasztként a lírai szakaszra, egy erőteljes, a mély regiszterben ritmizáló dallam ismétlődik makacsul, a jobb kéz feszes, éles pontozású motívumot játszik. A zenekar bekapcsolódása után 6/8-os lüktetésű rész következeik, hatalmas hangerő- és tempóbeli fokozással. A szakasz üstdobütésekkel segített dinamikus résszel ér véget.
2. Tempo del Andante - Allegro moderato

Az új szakaszban (a hagyományos tételbeosztás szerinti lassú tételben) hirtelen minden csendes, álomszerű lesz, a zongora néhány finom üteme után a zenekar következik, megszólal a főtéma a csellón, fölötte a zongora lágy szólama. Azután az oboán és a zongorán halljuk a dallamot. A versenymű legköltőibb, legfinomabb része szép zongorafutamokkal ér véget.
3. Allegro deciso - Marziale un poco meno allegro

A kidolgozásszerű középső szakasz erőteljes résszel indul, melyben a komponista a főtémával kontrasztáló motívumokkal dolgozik. A zongora határozott, kemény akkordokat játszik, a zenekar pedig kiegészül a harsogó rézfúvókkal. A zongora ebben a szakaszban a főtémát idézi és komoly szólisztikus szerepet kap, a tétel jellege igazán zongoraverseny-szerű. Erőteljes, diadalmas, szenvedélyes hangzású rész.
4. Un poco meno mosso (tempo rubato)

Ismét egy finom, csendes részlet következik, ami rövid zongorakadenciával indul, majd azzal is zárul. Maga a szakasz is rövid, amely lírai módon zárulva a felkészülést biztosítja az elkövetkező robusztus fináléhoz.
5. Allegro animato - Stretto (molto accelerando)

A két percnél is rövidebb befejező szakasz a zongora gyöngyöző játékával indul, de csakhamar bekapcsolódik a zenekar is, és hatalmas cintányér ütésekkel harsány indulóvá alakul a - darab elején, illetve eddigi részeiben egyébként líraiként megmutatkozó - főtéma. Liszt ezeket a hatásvadásznak is nevezhető befejezéseket Wittgenstein hercegné hatására alkalmazta, aki szerette az ilyen harsány-hatásos finálékat. A koncert ennek megfelelően harsány tuttival, mintegy harci indulóként ér véget.

A zenekar hangszer-összeállítása: három fuvola (esetenként a harmadik piccolo is), két oboa, két klarinét, két fagott, két kürt, két trombita, három harsona, tuba, üstdob, cintányér, vonósok. Előadása általában 20-21 percet vesz igénybe.

Liszt az A-dúr zongoraversenyből készített egy kétzongorás átiratot is (S.651, 1859). Forrás: Wikipédia


Két videón tudom feltenni. Ránki Dezső játékát csodálhatjuk, Kocsis Zoltán vezényel Kattints a Link szóra: Link Link





 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt Ferenc
  2015-06-07 10:53:49, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt átiratok
  2015-06-07 10:24:41, vasárnap
 
  Liszt Ferenc A nyugat-magyarországi Doborjánban (Raiding) született 1811. október 22-én. Apja, Liszt Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje korán felismerte a gyermek kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilenc éves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártolók vállalták külföldi taníttatását. 1822-ben Bécsben mutatkozott be, ahol Beethoven is felfigyelt rá. Bécsben Czernytől és Salieritől tanult. Itt jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára, amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. A következő évben Párizsban a Conservatoire-ra kérte felvételét, ezt azonban, külföldi lévén, a Cherubini igazgatása alatt működő nagyhírű intézményben megtagadták tőle. Zeneelméletet, ellenpontot magánúton tanult Paer és Reicha vezetésével, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, és ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, csillogó parafrázisok szerepeltek. Közben apja elhunyt, és a tizenhat éves Lisztnek egyedül kellett gondoskodnia magáról és édesanyjáról. 1827-ben egy időre Párizsban telepedett le, ahol, mint a társasági élet ünnepelt hőse, megismerkedett a szellemi élet kiválóságaival és ugyanakkor a forradalom tanaival is. Chopintől a zongorajáték árnyalatait tanulta el, Berlioztól a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait. Paganini hegedűtechnikájának bravúros eszközeit a maga zongorajátékában hasznosította. 1835-39 között romantikus szerelmével, Marie D'Agoult grófnéval Svájcot és Olaszországot járta be: ezeknek a festői benyomásoknak emlékét őrzi Vándorévek című zongoraciklusa. A harmincas évek végén ismét hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjainak megsegítésére felajánlotta Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmét. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett a megújult orosz zene alkotóinak művészetével és az új szerelmet jelentő Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett. Mint tevékeny és az újért lelkesedő, vezető posztot betöltő muzsikusnak, nemegyszer nyílt alkalma az ígéretes tehetségek felkarolására, ösztönző pártfogására. Bemutatta többek között Wagner három korai operáját (Lohengrin, Tannhäuser, Bolygó hollandi) és Berlioz Benvenuto Cellini-jét. Közben Európa minden részéből zarándokoltak hozzá a zongoraművész-jelöltek, hogy tanítsa őket. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. 1875 márciusában Budapesten kinevezték a Zeneakadémia elnökévé. Készséggel segítette a magyar zenekultúra új központjának fejlődését, és szívesen vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. Ő maga tulajdonképpen már a weimari letelepedés óta visszavonult a koncertezéstől, bár alkalmilag olykor még pódiumra lépett. Életcélját azonban végérvényesen a zeneszerzésben látta. A weimari évek alkotói termése jelentős mértékben eltér az egykori világjáró zongoravirtuóz műveinek stílusától. A tetszetős csillogás és ördöngös technika eltűnt ezekből a kompozíciókból, hogy helyet adjon az újat kereső - harmóniai szempontból egyre merészebb, formai szempontból egyre egyszerűbb, mondanivalóját tekintve egyre mélyebb - alkotásoknak. Az egy témára épült zongoraversenyek, a h-moll szonáta monumentális tömbje, a Haláltánc-változatok keserű hangja, a Faust-szimfónia drámai víziója egy-egy állomás e fejlődés útján. A kései zongoraművek: az utolsó Elfelejtett keringők, a végtelen magány ihletéből született vad és nyers Csárdások pedig egyre meredekebben ívelnek e muzsika kései örököse és folytatója, Bartók felé. Az a Liszt, aki 75 éves korában, 1886-ban Bayreuthban elhunyt, valóban közvetlen előde volt Bartóknak.

Paganini La Campanella- Liszt feldolgozásában: Link

Don Juan parafrázis: Link

Rigoletto parafrázis: Link
Kattints a Link szóra!

Tannhauser: Link





 
 
0 komment , kategória:  Liszt  
Liszt: Magyar rapszódiák
  2015-03-15 21:04:41, vasárnap
 
  A Magyar rapszódiák Liszt Ferenc tizenkilenc darabból álló zongorasorozata, amelyben magyaros témákat dolgozott fel. A sorozaton 1839-ben kezdett dolgozni, ami - több fejlődési fokozaton keresztül - 1885-re érte el végső változatát. Műjegyzékszáma: S.244. A sorozat néhány darabjából zenekari változat, egyből zongoraverseny is készült.





2. zenekari változata: Link



Liszt Ferenc elsősorban úgy tudta bemutatni magas szintű zongoratudását, ha maga gondoskodik az erre alkalmas művekről. Ezek többnyire ismert témák - például operák ismert részletei, vagy népi-népies dallamok - feldolgozásai voltak. Amikor megismerte a magyar cigányok zenéjét, mintegy magyarsága deklarálásaként is, az ő zenéjüket kezdte feldolgozni, de a magyar verbunkoszene szerzőitől is vett át témákat. Minden hazai hangversenyén játszott fantáziákat, rögtönzéseket magyar dallamokra. 1839 és 1847 között írta azt a huszonegy darabját (Magyar Dallok és Magyar Rhapsodiák), amelyeknek egy része nem is jelent meg nyomtatásban Liszt életében, néhányat maga vont vissza, majd a Magyar rapszódiák tizenöt darabját 1847 és 1853 között készítette el és adta ki. A kettő között még megjelentette az előzőek 5., 4. és 11. számából az Ungarische National-Melodien (S.243) című kiadványt. Ezt követően sokáig nem írt magyar rapszódiát, de élete végén, 1882 és 1885 között megint komponált négy újat, már egészen más stílusban. A liszti Magyar rapszódiák száma így összesen tizenkilenc.

A rapszódiák közül hatból zenekari átdolgozás is született: ezeket Doppler Ferenc hangszerelte meg 1858-1860 között, de Liszt átdolgozta valamennyit. A zenekari és a zongorarapszódiák összerendelése: 1. zenekari rapszódia - 14. zongorarapszódia, 2. zenekari rapszódia - 12. zongorarapszódia, 3. zenekari rapszódia - 6. zongorarapszódia, 4. zenekari rapszódia - 2. zongorarapszódia, 5. zenekari rapszódia - 5. zongorarapszódia, 6. zenekari rapszódia - 9. zongorarapszódia (az utolsó a Pesti karnevál címet viseli). A hat zenekari rapszódiából 1875-ben Liszt újabb zongoraátiratokat készített, négy kézre.

Liszt a tizennegyedik rapszódiából, pontosabban annak korábbi változatából, a Magyar Rhapsodiák X. füzet 21. számából zongoraversenyt készített, Magyar fantázia címen (S.123). A kilencedik rapszódiából zongora-cselló-, a tizenkettedikből pedig hegedű-zongoraátiratot is csinált. Még egy sor további zongorára készült átdolgozás is született: négy kézre, két zongorára, nyolc kézre és könnyített verzió is.
Link



15. rapszódia: Rákóczi induló Link

Egy videón több rapszódia:Link



 
 
1 komment , kategória:  Liszt  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 51 db bejegyzés
e év: 230 db bejegyzés
Összes: 553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 168
  • e Hét: 344
  • e Hónap: 4764
  • e Év: 36499
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.