Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Egy héber bulvárlap címére
  2011-02-12 11:01:48, szombat
 
 
Méhely Lajos: Egy héber bulvárlap címére

Egy héber ponyvatermék legutóbbi száma újból megfújta a jerikói kürtöket
s nagy harci robajjal és a fehér négerek mentalitásával folytatja ellenem és
a Cél ellen indított rugdalódzásait.

A személyemre vonatkozó otrombaságok szót sem érdemelnek, mert amiként teljesen hidegen hagyott a Bleyer-családdal folyó pöröm tárgyalásakor megeresztett dithyrambus, amikor ugyanez a héber társaság ,,híres fajvédő tudósnak" és ,,imponáló jelenségnek találta a magaskorú egyetemi tanárt, aki csodálatosan fiatalos tűzzel verekedett a vádlottak padjáról", épp oly mulatságos mostani dührohama, amikor ugyanarról az ,,imponáló jelenségről" mint ,,öreg csáklyásról" beszél, ,,aki felemeli a fringiát, de közben megbicsaklik a lába, érelmeszesedéses szíve kihagy, tüdeje sípol és a kard kihull a kezéből".

Hogy ez a gyöngébb idegzetűekre drámailag ható színkép a héber újság legforróbb vágya, az egy pillanatig sem kétséges, csakhogy a számítás egy kissé hibás, mert az a fringia még mindig kemény kézben van, különösen, ha a héber ripőkség ellen kell az igazságot megvédelmeznie.

Tárgyilagos, komoly vitát ugyan a zsidókkal folytatni nem lehet,
mert a közismert psychosis judaica lehetetlenné teszi,
hogy az igazságot elismerjék.
Már egyik legjobb ismerőjük, Renan Ernő, megmondta,
hogy ,,a zsidók szűk látókörét sehogy sem tudja áttörni
a száraz és sivár szemita szellem"[1]
s lényegében ugyanezt mondja Hitler Adolf is, aki megbotránkozással állapítja meg[2],
hogy beható felvilágosításaival sohasem sikerült őket meggyőznie.

,,Eleinte az ellenfél ostobaságára számítanak s ha ez nem válik be,
magukat tetetik ostobának, vagy pedig csűrnek-csavarnak,
játszanak a szavakkal és a fogalmakkal s mindig találnak valami kibúvót.
S ha a zsidó a szemtanúk előtt folyt vitában végképp alul marad
és kénytelen legyőzetését elismerni, akkor másnap úgy tesz,
mintha semmire sem emlékeznék."

Ilyen körülmények között teljesen kilátástalan, hogy az én felvilágosításaim célt érjenek,
azonban annyi hasznuk mégis lesz,
hogy tisztázzák a helyzetet.

A Cél olvasói tudják,
hogy a héber újság dühkitöréseit eredetileg azzal vontam magamra,
hogy a magyarországi zsidók emancipációjában döntő szerepet játszott
Montefiore Mózes nagy befolyásának[3]
illusztrálására felemlítettem az ő damaszkuszi tevékenységét is,
amikor a rituális gyilkosságot elkövetett és
halálra ítélt gonosztevőket --- megfelelő baksis árán --- kiszabadította.[4]

Minthogy a héber újság a damaszkuszi gyilkosságot hazugságnak mondta,
a tiszaeszlári esetre rámutatva megígértem,
hogy erről a kérdésről nagyobb tanulmányt fogok írni, amelyből az is ki fog tűnni,
hogy a damaszkuszi gyilkosság sem hazugság, hanem borzalmas valóság.

Ezek után azt hittem,
hogy a felzúdult héberek meg fogják várni beígért tanulmányom megjelenését,
azonban csalódtam, mert most már a damaszkuszi gyilkosságnak békét hagyva,
előráncigálják a tiszaeszlári esetet,
amelyet természetesen szintén hitvány és hazug rágalomnak minősítenek.

Méltóztassék egyetlenegy vérvádesetet igazolni!
Amíg ez meg nem történik, addig hitvány és hazug minden mondat,
amelyet a ,,hiteles" vérvádakról lefirkantani merészelt! --- harsogja a cikk névtelen szerzője,
úgyhogy most már kénytelen vagyok e kérdést néhány adattal megvilágítani.

Egyelőre elegendőnek vélem ide iktatni azt, amit két évvel ezelőtt e tárgyról
a Célban ekképpen irtam:

,,Még nagyon sok kifogásom volna a mi papjaink felvilágosító munkája ellen,
azonban ezúttal csak Forgács Gyula intézeti lelkésznek
a skót misszió helyiségében tárgyalt ama tételét teszem szóvá,
mely szerint
Ma már nincs komoly keresztyén,
aki a most élő zsidókat vádolná Jézus keresztrefeszítésével, vagy
aki hitelt adna a vérvád babonájának.

A tézis első fele bámulatosan logikus, azonban a második része pusztán egyéni,
még pedig nagyon is naiv hiedelem.

Itt a tiszteletes úr rosszul tudja a leckét, mert nem ismeri e
súlyos kérdés históriai távlatát, eredetét és egész fejlődését s nem ismeri
az idevonatkozó irodalmi okmánytár kétségtelen bizonyítékait.

,,A fekete mágia,
melynek már a klasszikus középkor óta a zsidók voltak a legbuzgóbb adeptusai,
mindig óriási hatalmat tulajdonított az embervérnek",
mondja egy német történetíró[5],

aki Angelus krónikája nyomán előadja a Berlinben 1510-ben történt rituális gyilkosság pörét.
Akkor a börtönbe került zsidók beismerték, hogy megvásárolt keresztény gyermekeknek
vérét vették s azt betegségükben itták,
illetőleg mézzel, gyömbérrel vagy burgonyával keverve ették.
Ε vallomás alapján 41 zsidó szenvedett tűzhalált.

Ebben az esetben a zsidók gyógyítóerőt tulajdonítottak a keresztény vérnek,
máskor azonban a keresztény vallás és kegyszerei iránt érzett égő gyűlölet volt
a keresztény vér élvezetének az oka,
mert a zsidók --- akárcsak a mai négerek egyes törzsei --- ezáltal az egészséget,
erőt és túlvilági boldogságot vélték elnyerni,
vagy pedig az összes kereszténységet megrontani.

Való igaz, hogy mindez a babonás középkor sötét világában történt, azonban
a vér misztériuma --- mely a zsidók vallási törvényeiben gyökerezik --- mai napig
sem változott meg.

A zsidók, mint ahogy Cohen marburgi professzor
1888-ban és Gronemann rabbi 1894-ben eskü alatt vallotta,[6]

ma is vallásuk legfőbb törvénykönyvének ismerik el a Talmudot,
mely pedig emígy rendelkezik:

,,Ha valaki meghal s kiskorú gyermeket hagy hátra és
az atya örökösei azt mondják: nagyra nőjön nálunk, de az anya azt mondja:
nálam nőjön nagyra,
akkor a gyermeket az anyánál s nem az öröklésre jogosultaknál kell hagyni,
mert fennforog a veszély, hogy a húsvéti ünnep előestéjén levágják".[7]

Most már csak tiszta sor,
hogy ha húsvéti bárányként még a védtelen zsidó gyermek is levágható,
mennyivel inkább van ennek kitéve a keresztény gyermek,
mely ugyan a Talmud szerint az állatokkal egyenlő,
azonban a zsidók istenének --- különösen a leánygyermek vére --- ,,nagyon kedves áldozat."

Ε helyen nem bocsátkozhatom a vértitok tüzetes tárgyalásába, azonban utalok
A. Fern tanulságos munkájára[8],

melyben az 1071 --- 1891-ig terjedő időből 60 eset van ismertetve
s a szerző a hiteles törvényszéki tárgyalások alapján 12 pontban foglalja össze
a minden képzeletet felülmúló fanatizmus parancsait.

Ε mellett minden magyar embernek el kell olvasnia Bary József emlékiratait[9],

vagy legalább azoknak a Magyarság 1933. évi szept. 27., 28. és 30.
s okt. 1. és 3. számában megjelent ismertetését,
amely ,,megállapítja, hogy a tiszaeszlári pör koronatanújának,

Scharf Móricnak a vallomása hiteles volt és megfelelt a valóságnak",
amiből önként következik,
hogy a szegény kis Solymosi Esztert 1882. április 1-én, húsvét szombatján,
a zsidók (a téglási és tarcali s a Tiszalökről jött sakter) rituális célokra lemészárolták.

Ha ez égbekiáltó bűn megtörténtét --- általánosan ismeretes okokból --- akkor
nem is lehetett bírói ítélettel kimondani, a világirodalomban és
minden komoly magyar ember lelkében kitörülhetetlen igazságként van elkönyvelve".[10]

Íme annak a ,,felelőtlen, ostoba és tudatosan valótlan vérvádhistóriának" néhány hiteles adata!
Nem tudom,
hogy ott a Lipót-kőrút tájékán megelégszenek-e ennyivel,
de ha nem, úgy csak méltóztassanak megmondani, hogy jöhet a folytatás.

[1] E. Renan, De la part des peuples semitiques dans l' historie
de la civilisation, 2. kaid., 1862, 21. l.

[2] Adolf Hitler, Mein Kampf, 8. kiad., 1931.

[3] Hogy a zsidók milyen nagyra becsülik Montefiore Mózesnek
az emancipáció körüli érdemeit, az még tankönyvekből is kitűnik
(Lásd: Blüchler Sándor, A zsidók története, közép polgári isk. számára, 1910.).

[4] Egyházi Közlöny, 1914. és 1915. évf.

[5] Richard Mun, Die Juden in Berlin, 1924. 32. l.

[6] R. I. Gorsleben, Die Überwindung des Judentums, 1920, 51. l.

[7] Traktat Kethuboth f. 102. l. A Talmud Babli amszterdami kiadása.
(Stauf von der March idézete. Die Juden im Urteil der Zeiten, 1921, 76. l.).

[8] Athanasius Fern, Jüdische Moral und Blutmysterien, Hammer Verlag, 1920.

[9] Bary József, A tiszaeszlári bűnper; K. M. Egyetemi nyomda, 1933.

[10] Méhely Lajos: Quo vadis, Domine? A Cél, 1933, nov. sz.

 
 
0 komment , kategória:  Egy héber bulvárlap címére  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 338
  • e Hét: 2731
  • e Hónap: 9452
  • e Év: 374942
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.