Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/408 oldal   Bejegyzések száma: 4076 
Fejem meghajtom
  2019-05-26 22:01:11, vasárnap
 
  Fejem meghajtom

Fejem meghajtom ráadásnak,
azok előtt, kik megaláztak.
Sorsomban kő volt valamennyi,
s ha nem tudtam őket szeretni,
bocsáss meg nekem, s nekik, Istenem,
Tiéd a büntetés, a kegyelem.

Fejem meghajtom ráadásnak,
azok előtt, kik megaláztak.
Nem úgy, mintha nem érdemelnék
azok, kik velem tenni merték,
hogy ne alázzam őket vissza,
de a kereszt mélységes titka,
hogy megbocsátsz nekem, s nekik, Istenem.
Tiéd az irgalom, a kegyelem.

Fejem meghajtom ráadásnak,
azok előtt, kik megaláztak.
Mélyebbre úgysem hajthatom,
mint Isten Fia egykoron.
S ha félannyit sem tehetem,
Tiéd az irgalom, a kegyelem.
Bocsáss meg nekem, s nekik, Istenem!

Páskulyné Kovács Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A karmeli hős
  2019-05-26 18:26:28, vasárnap
 
  A karmeli hős

Tegnap gyúlt fel szívemben a tűz,
engedve Lelked parancsszavának.
S ma futok előlök, kik kiáltozva
bálvány istennek sántikálnak.
- Pedig tudom, hogy csak tőled kell félni!
Illés próféta is tudta ezt.
Mégis futott Jézabel elől,
mikor az elfogás híre érkezett.
- Még ott volt az áldozat parázsa,
megbékélés szállt fel a füstben,
még ott visszhangzott a kiáltás:
Az Úr az Isten, az Úr az Isten !
S akinek könyörgésére
az Úr tűz által felelt,
annak üzent ma Jézabel:
ma négyszázötvenért felelsz!

S ma csüggeteg a tegnapi harcos,
megfáradt a karmeli hős.
Ember lett megint egy kicsit,
ugyanúgy, mint tegnapelőtt.
Júda pusztájának szele
meglengeti csapzott haját,
fáradtan roskad a földre,
s újra kéri, kéri Urát:
- Elég volt, Uram! Ne tovább!
Nem vagyok jobb, mint a többi.
S mint megáradt folyó sodrása
vizét medréből kiönti,
úgy önti ki lelkét Urának:
zokogva halálért kiált,
görcsös kezekkel, térden állva
mondja az utolsó imát.

- Hullámzottak az érzések,
lelkének felvert habjai,
mint erdő, ha zúg a szélben,
mint tenger, ha vihar veri.
- S a fenyőfának hűs tövén
könnyes szemére álom szállt,
egyre jobban lecsendesedve,
békével várta a halált.
- Ember lett megint egy kicsit,
ugyanúgy, mint tegnapelőtt.
De jött az Úr angyala, s költi:
Ébredjen a karmeli hős!
- Isten vár fenn a Hóreben!
Indulj, mert menned kell hamar!

Illés ébred, tétovázik:
- Jézabel megölni akar...?
De megy negyven nap
és negyven éjjel.
Szemében törtfényű a hit.
Meggörnyedve viszi vállán
népének összes bűneit.
- Így megtépve, megszaggatva,
fáradtan ér az Úr elé.
S most elcsodálkozik újra
a karmeli Isten erején.

- Kőszikla szakadt a szélben,
földindulás lett, s újra tűz!
- Egy halk, szelíd hang hallatszott,
mi minden félelmet messze űz.
- Aki futott Jézabel elől,
most nyugodtan lábára állt.
Csak arcát fedte be palásttal,
de nem kívánta a halált.
- Elfeledve a fáradtság,
és elfeledve Jézabel:
Isten új hittel megáldva,
új utakra indítja el.
- A Te sorsod is Illésé.
Az enyém is csak ugyanaz.
De ne féljünk Jézabeltől:
mert az Isten,
Isten marad.

Páskulyné Kovács Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A főpap imája
  2019-05-26 17:16:20, vasárnap
 
  A főpap imája

A szentélyben könyörög a főpap,
Így soha, senki nem imádkozott.
A bűnömért, a bűnödért mutat
Örökké égő áldozatot.

Az Atya hallja szent Fiát,
Az angyalok csodálattal nézik.
Kezén és lábán durva, nagy sebek,
S a homloka nagy cseppekben vérzik.

Óh, világ! Ha meghallanád
Az imádság hangja mily nehéz,
Hogy örvénylik benne a fájdalom
Mit ezer könny és gyötrelem tetéz.

Szent borzongás suhan át a mennyen,
Az angyalok szíve megremeg.
Vajon megértik-e a jajt, mi mindent
átfog, ott lenn a földön az emberek?

Vajon megértik-e a megváltás titkát,
Hogy rajta kívül nincsen Istenhez út?
Megtanulják-e követni híven a
Főpapot, a szent Fiút?

S megtanulják-e az est szálltával,
hogy egy nap újra veszve?
Visszatér-e fájni a bűnök, míg a
Főpap könyörög esdve?

És rádöbbennek-e a valóságra?
Föltépik-e a bűnnek láncát?
Mire elhangzik egy szó a mennyben,
s befejezi a főpap imáját.

Páskulyné Kovács Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vagy-vagy
  2019-05-26 14:27:26, vasárnap
 
  Vagy-vagy

Vagy véghetetlen csendet akarok:
öleljenek a békességkarok.
Vagy egy csepp békességem se legyen,
vadul rohanjak völgyön és hegyen
s lelkemben új izgalmak égjenek
és új és mindig újabb dallamok.

Ha a szívem az ár elé dobom
s viharnak szegezem a homlokom,
ezt akarom: Tomboljon! Jól esik.
Vigyen alá újabb mélységekig.
Emeljen fel a hegyormok fölé,
túl a világon, Bábel-tornyokon.

Ne pihenjek meg soha, soha már,
szélvészek szárnyán vad viharmadár.
Vagy - csend legyen, békesség, nyugalom,
s álombaringatóan halk dalom
csak békességet hintsen szerteszét.
Jó volna... de a vihar karja vár.

Vígy hát magaddal. Nyugtalan kezem
kezedet fogja. Meg ne állj velem!
Vidd a szívem ezernyi lázon át
és zúgasd, mint a szélvészorgonát.
Ne legyen egy csepp békessége sem
és soha, soha meg ne állj velem!

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az őszi kék ég
  2019-05-26 13:00:37, vasárnap
 
  Az őszi kék ég


Az őszi kék ég mint selyemfátyol,
húzódik egyre fáig a fától
és én nem látom elejét, végét.
Végtelenül kék az őszi kék ég...
az őszi kék ég.

Harcos, vad szelek tépő csapatja
a leveleket szárnyra kapja.
Táncolva viszi az úton végig,
táncolva csapja egész az égig,
a kéklő égig.

Szárnyára kapott az élet engem.
Amerre sodor, arra kell mennem.
Nagy, poros úton hánytorgat egyre.
Oly ritkán kap fel kéklő egekbe...
kéklő egekbe.

Pedig én oda, fel, oda vágyom!
Oda a szívem, oda az álmom.
Unom, utálom a poros földet.
Kereső szemem az égen zörget,
Az égen zörget.

Oda vágyom. A porfátyolon által
oda, fel repül a lelkem a vággyal.
Szívja az égnek végtelenségét
és átöleli az őszi kék ég...
az őszi kék ég.


Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A birodalmam
  2019-05-26 07:58:59, vasárnap
 
  A birodalmam

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az én életem
  2019-05-26 07:55:44, vasárnap
 
  Az én életem


Az én életem a fekete árnyak
sötétségétől éjszaka.
Bús fejem felett balcsillagok járnak,
nem a reménység csillaga.
Az én életem vad lidérctüzeknek
vörös lángjától oly riadt.
Léptem nyomában kísértetek mennek
s táncot járnak tüzes ördögnyilak.
Az én életem a szüntelen bánat.
Lábam göröngyös rögutat tapos.
Halavány arcom átkos árvaságnak
halk könnyeitől harmatos.

Édes testvérem, hervadás tündére,
ki itt kopogsz a lelkemen,
mondd meg hitedre, csendes ősz hitére,
lesz-e még más az életem?
Fogok-e még boldogan menni
napsugaras fényutakon?!

Könnyektől fátyolos szememmel
a jövő titkát kutatom.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Otthon
  2019-05-25 17:13:30, szombat
 
  Otthon


Őszi erdőkön hervad az élet,
őszi erdőkön bolyong a szél,
s amit a büszke fáról letépett,
fejemre hull egy sárga levél.
Őszi erdőkön hervad az élet...
Őszi erdőkön bolyong a szél.

"Ott lenn a völgyben magas falakról
feléd kiált a "Másé!" pecsét.
Ott lenn a völgyben ezer ajakról
idegenséged kiált feléd.
Ott lenn a völgyben ezer ajakról
feléd kiált a "Másé!" pecsét."

- zúgnak a fák is. Ki vagyok én ott?
Szürke ruhában ki vagyok én?
Idegen-árván úgy megyek én ott
a rabok útján, a rabokén.
Furcsa és félszeg rab vagyok én ott.
Alant a völgyben az vagyok én.

Itt fenn az erdőn? Lélekruhában
járok a fák közt otthonosan.
Sárga szőnyegen megy, megy a lábam.
Nem szürkén, árván, nem porosan,
nem, ragyogó, szent királyruhában
járok a fák közt otthonosan.

Otthon vagyok itt. A hervadásban,
a színes őszben. Itt a hazám.
De sehol másutt, de sehol másban
nem lehetek én honn igazán.
Itt vagyok otthon. A hervadásban,
a színes őszben. Itt a hazám.

Őszi erdőkön hervad az élet.
Őszi erdőkön bolyong a szél.
Sápadt fejemet megkoronázza
fáról lehulló sárga levél.
Volt-e királynak szebb koronája?...
Őszi erdőkön bolyong a szél.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Más vagyok
  2019-05-25 15:46:11, szombat
 
  Más vagyok


Tavasszal fáj nekem, hogy más vagyok,
hogy komolyabb, búsabb, nagyobb,
szomorúbb gyermek vagyok annyi másnál.
Szánna a szíved, ha tavasszal látnál.

Pedig kívánom, akarom:
de mint megannyi furcsa rom,
csak összeomlik minden akarásom.
Nem vagyok senki mása s nincsen másom.

Ha másom volna, nem lennék én árva,
mert mindig arra jönne, járna,
amerre lábam lép és lelkem vágyik.
De nincs, ki arra vágynék, nincsen másik.

Ha mása tudnék lenni másnak én,
nem volnék bús, nagy és szegény.
Nem lennék akkor furcsa, árva bolygó.
Napsugár lennék, szüntelen mosolygó,

amilyen annyi van... egyforma mind...
de mind örömre, dalra int
s tavaszra gyújtja a véntörzsű fákat,
színesre csókolja a bús orcákat.

Napsugár lennék, mosolygó, meleg.
És ha találkoznék veled,
úgy megörülnél a friss ragyogásnak.
De akkor én már mása lennék másnak.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Élet-ének
  2019-05-25 12:48:35, szombat
 
  Élet-ének

Köd előttem, köd utánam.
Mese mondja, régi, drága.
Hogy elillan, mint az álom,
gyermekévek szép világa.
Köd előttem, köd utánam.

Év előttem, év utánam.
Visz a sodra, von az árja
ismeretlen, nagy folyamnak.
Ifjú szívet jaj, mi várja?
Év előttem, év utánam.

Gond előttem, gond utánam.
Már, amerre nézek, látok,
tülekedő, vad tömeg csak,
nem testvérek! nem barátok!
Gond előttem, gond utánam.

Bűn előttem, bűn utánam.
Fojtogat künn, mardos ittbenn.
Mérhetetlen messzeségben
fent, felettem trónol Isten.
Bűn előttem, bűn utánam.

Vád előttem, vád utánam,
vád köröttem, önmagamban.
Annyi vád, ahány lehellet.
Annyi vád, ahány utam van.
Vád előttem, vád utánam.

Hegy előttem, völgy utánam.
Gyötrelem, kín, napon-éjen,
életúton... mind azért volt,
ezt a csúcsot, hogy elérjem.
Hegy előttem, völgy utánam.

Hegy előttem. Hegy előttem.
Nézem, nézem a keresztet
hívő, mástselátó szemmel.
Boldog, ezertitkú kezdet.
Hegy előttem. Hegy előttem.

Fény előttem, fény utánam!
Hordom édes üdvösségem.
Hirdetem zengő dalokban.
Árad-ujjong földön, égen.
Fény előttem, fény utánam.

Év előttem, év utánam,
évek tűnnek, mint az álom,
s mindenütt Krisztushoz érek,
mindenütt csak Őt találom...
év előttem, év utánam.

Ő előttem, Ő utánam.
A szívemben, a dalomban,
az életben, a halálban,
örömárban, fájdalomban.
Ő előttem, Ő utánam.

Így előre, így hazáig!
Van-e szebb út az utamnál,
boldogabb hit a hitemnél,
hívebb úr az én Uramnál?
Így előre, így hazáig!

Zengj előttem, zengj utánam
boldog ének, hálaének!
Át az elgyötört világon
zengj be minden percet, évet!
Zengj előttem, zengj utánam!

Túrmezei Erzsébet

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/408 oldal   Bejegyzések száma: 4076 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1002 db bejegyzés
e év: 5147 db bejegyzés
Összes: 23192 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 962
  • e Hét: 2944
  • e Hónap: 47340
  • e Év: 272385
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.