Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/575 oldal   Bejegyzések száma: 5742 
Úrvacsora
  2021-05-08 19:13:51, szombat
 
  Úrvacsora

Megtört
Tested
morzsolom
fogaim között.

könnyeim oldatában
véredet véremmel
ötvözöd.

ártatlan Tested
és kiontott Véred
bűneim sava
marja fel,

sebhelyid mélyén
vacogó lényem
kitelel.

Járfás-Fehér Eszter
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ma elképzeltelek
  2021-05-08 18:16:47, szombat
 
  Ma elképzeltelek

"És én, János látám a szent várost, az új
Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá
a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára
felékesített menyasszony.
És hallék nagy szózatot, amely ezt mondta az
égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van,
és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek,
és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük."
Jelenések 21:2-3

Ma elképzeltelek.

Jeruzsálem utcáit járod
egymagad.

Körülötted tolongnak az angyalok
Szavadat lesik -
de mosolyod merengő
és szemeidben csak a jövő lakik.

Azt a napot látod.

Azt a napot,
amikor gyermekricsajjal
telik meg az ég -
amikor
szőlőgerezdként csüngnek Rajtad
rakoncátlan megváltottaid.

Közben zsebedet földig húzza
sok kis fehér kövecske,
s Te
csak nézed az üres házak falait.

Ma elképzeltelek.

Arról álmodtál,
Amikor ezt a tékozló világot a kapukon beengedik.

Járfás-Fehér Eszter
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Golgota
  2021-05-08 08:11:43, szombat
 
  Golgota

A szél
korhadt fán nyikorog,
a Kereszt áll...

Sötét az ég,
pedig
az
Eli, Eli, Lama sabaktani
már végighasította
a századokat.

Még visszhangozza
a hegy
a csőcselék balgaságát,
valahol felcsendül
a "bizony Isten Fia volt"...

Kő és virág.
Emberek nincsenek.
Postán küldött
könnyek
jönnek
Golgotához...
elöntik a Máriák,
Jánosok helyét.

Egy madár
sírna egy dalt,
megremeg ...
újra csönd.

A szegek átkozottul
átfúrják a
Kezet...
a Vér
a Földre
csöppen ...
Puhul a Föld
pár évezrede...

ott
a térdeink helye!
szívünk csöndje
ott van!

Értünk jött,
lett utolsó,
feltámadott:
a szeretet.

Járfás-Fehér Eszter
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vallomás
  2021-05-08 07:59:01, szombat
 
  Vallomás

Elhoztam
a Miérteket.

Fájó
gyötrelmem
hitetlen
lázongó
Miértjeit.

Nem tudtam,
hogy Neked is fáj
az én magányom,
hogy könnyeimet angyal tartja számon,
s rongyos lélekruhám helyébe
fehéret készítesz.

Hangodat véltem csendnek,
elutasításnak,
feledésnek...

Mikor
Hitem elfogyott.
Reményem kialudt.
Váratlanul,
szelíden,
...csendben...
Megkerestél.

A tenyeredben,
darabokban
Várok...
Rád.
Darabokból leszek
új
cserepedény.

Itt vannak
Miértjeim.

Fájnak.
Sebeid fájnak.
Véreddel vegyülő
könnyeimmel
mosom lábaid,
...nem szólsz semmit?!...

...Te sírsz, Uram.

Járfás-Fehér Eszter
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Annál jobban...
  2021-04-30 07:18:47, péntek
 
  Annál jobban...

"Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban
annál inkább kiáltozott: "Divid Fia, könyörülj rajtam!"
(Márk 10,48)

Ha eljutsz egyszer Jézus közelébe,
hol annyi minden hallgatásra int,
nem tudhatod, mikor jutsz el megint,
bátor kiáltással szólalj meg végre!

Ne nézd a rest szíveknek némaságát,
kiket csupán a megszokás sodor
az Úr után, és arcuk búskomor.
Jézus ma száz színű örömmel vár rád!

Imádra nyitja meg szemed világát,
elnémítva lepisszegőid száját,
hiszen öröktől benne vagy szívében.

Ne hasson rád sok balga némítás,
csak jöjj Hozzá, s annál jobban kiálts,
el nem vet Ő magától semmiképpen!

Balog Miklós
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Könyörülj rajtam!
  2021-04-30 06:58:13, péntek
 
  Könyörülj rajtam!

"Amikor ezt meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott
fel: "Dávid Fia, Jézus könyörülj rajtam!" (Márk 10,47).

Koldusok élete nem kell már, nem több alamizsna,
nem valamicskével jobb élet kell neki, nem! Más!
Új élet, mi a fényt felfogni akarja mohón már,
éjből a várt virradatra vezesse a nagy Szabadtó,
s így kiabál: "Könyörülj rajtam, Dávid Fia, Jézus!"

Véle kiálts te is! Erre jön el. Nincs más lehetőség,
hogy szabadulj bűnöd fogságából, csak e nagy Név.
Rabtartód te ki nem fizeted, megvesztegeted csak,
s ad szívedért tán több kenyeret, eszedet se kívánja
ingyen; a becsületed feladása is hoz valamicskét:
egy kissé magasabb polc lesz a jutalmad: a lelked
mélyre leértékelt árán kapsz hangzatosabban
csengő címeket és neveket, "dugi" élvezetet sem
von meg. Azonban mindez a börtönödön belül áltat.
Többért többet is ad, de a rabja csak rabja marad már.

Bartimeus nem alkudozott többé. Nem akart már
semmilyen emberi áron a múltba' maradni. A fényre
vágyott már Őbenne remélve a drága megoldást,
aki Erősebb, mint az Erős, hiszen éppen azért jött,
hogy a sötét hatalom munkáját tönkretehesse,
hogy töredelmes szívűeket gyógyítson, a foglyok
hallhassák szabadúlásukról az égi örömhírt,
mind a vakok szemeit megnyissa, és a lesújtott
lelkeket is felemelje magához a mélyből a fényre,
s jött hirdetni kegyelmi időt az emberiségnek.

Új korok koldusa, halld te is újra a jóhírt:
Most van a kedves idő, ma van, itt van, mondd ki ezért már
mondd ki te is nagy fennszóval: "Dávid Fia, Jézus,
ó, könyörülj rajtam!" Zörgess! Ne csupán kegyes óhaj
fűtse a vágyad: "Igen... jó lenne..., de nem hiszek én már
rég a csodákban, e korban, amelyben az ész ül a trónon.

Bartimeus hitt sziklaszilárdan az Úrba' - pedig nem
hallott róla olyan sok örömteli tettet, amennyit
már te tanultál, s kétezer éve teremti meg újra
sok csodatettét mindazokon, kik a hitre hajolnak,
s hitvallókként éltetik egyre a krisztusi Testet,
azt a csodás Egyházat, amely a pokol kapuját is
szétrobbantja vezére dicső erejével örökre.
Kérdezz meg közülük sokakat! Mind hű tanuságot
tesz, hogy az Úr ma is ad szabadítást bőven azoknak,
akik a hit hullámhosszára beállva akarják
múltjuk örök temetését.
Nyíljon az ajkad imára!
Szólj Neki itt, most, hangosan, úgy, mint Bartimeus szólt,
hallja szavad: "Könyörülj rajtam, Dávid Fia, Jézus!"

Balog Miklós
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nem hal el az ígéret
  2021-04-24 21:49:19, szombat
 
  Nem hal el az ígéret


Van még remény,
S a sírból kijövetel,
A Keresztre nézni nem gyengeség,
Képtelenség önmagunkat kisegíteni,
Kimenekíteni az érzelmek észvesztő viharából.


Van, hogy elkerülhetetlen az esés,
S az erőtlenség elkeseredettséget eredményez,
Az elesettségben eltűnőben az erőforrás,
Elhomályosul az ígéret tavaszba öltöző zenitje,
Fakulnak a csillagok, bezárul az ég, a Hang nem felel.


Felkeltél, máris fáradtan zuhansz vissza fekhelyedre,
Elméd friss, a rejtjelet megfejteni mégse képes,
Erősnek kiáltod ki magad az emberiség színpadán,
Szíved mégis összeszorul, mikor a holnapra, s arra az elszáradt virágra gondolsz,
Mi pár éve még a gyógyító illat volt szíved sebzett falán.


Sajnálod az elvesztegetett időt,
S ahogy a károkozást gyászolod,
Egy újabb létcsepp hull alá hasztalan,
Hiába törekszel töretlen a tökéletest hajszolni,
Szégyenkezve hallgatod magad: "Többet, s jobbat lehetne alkotni."


Fiadra nézel, lányodra, hitvesedre, szülődre, barátodra,
Szemükben a hiány tükröződését veszed észre,
Önnön emberséged elégtelen voltát,
S vádlón magad ellen fáradtalan fordulsz,
Tudva, hogy mi mindent tehettél volna másképp, s jobban.


Olvasod, mit te meg nem írhatsz,
Hallgatod, mit el nem mondhatsz,
Nézed, mivé soha nem válhatsz,
Látod, mit létre nem hozhatsz,
S azt kérded: Miért vagyok ily képtelen, mindenre elégtelen?


Tested nem bír küzdeni,
Elméd sem felejteni a sérelmeket,
A változás mezejétől fél még remegő szíved,
Hiába a tudás, s a szilárd fegyverzet,
Énképed mázsás láncai nem engednek a tettek mezejére lépni.


Mindent megteszel, mégis csalódás osztályrészed,
Mikor a sűrű nyílesőben meginog lényed,
Térdeidre kényszerít a vérveszteség,
Letekintesz, s még kardod is azt visszhangozza: véged,
S ahogy a végre vársz végleg, végzésével vigasztal a Megváltó vére.


Tíz perc vagy tíz év, hegyekbe visz a völgyjárás,
Könnyszárító szemnyitást hoz az elveszettnek hitt Kegyelem,
Szeme fényének nevez ismét, emlékeztetve, mily kedves vagy Neki,
S ahogy kezét fogva szemébe nézel,
Főnixmadárként támad fel hamvaiból lényed.


Rügyek jelennek meg a száraz ágakon,
Színekbe öltözik a fakón várakozó belső táj,
Egy villanás járja át elméd,
A kétség helyét hit veszi át,
S keserűség gyümölcse öröm ízét árasztja.


Megvalósulnak a tervek, beköszönt a szolgálat ideje,
Alkalmas időben megered a nyelv,
Szerettekre nézve örömtől csillog a szembogár,
Lepel kerül az önsajnálat, vádaskodás és rágódás tetemére,
S a megújulásra ébredő test tiszta ruhákba felöltözhet végre.


Jön még tél a tavaszra,
Mikor elégedetlenség homályosítja a hálát,
Lemondás búcsúdala váltja az ujjongó melódiát,
S darabokra hull egykor elevenen egységes elméd s tested,
Ám jöjjön bármi, ne feledd, nem te, Isten épít újjá, de Ő, újjáépít.


Kovács Ábel
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Újraindítás
  2021-04-24 21:13:56, szombat
 
  Újraindítás


Váratlan vihar nyugodt égen,
S az egykor biztos pont,
Mint elfújt pitypang, tűnik tova.


Türelem s kétség, sűrűn váltakoznak,
Várakozás, biztos pontok nem találtatnak,
Csak az ima marad, s a meghallgattatás bizodalma.


Esetlen madárfiókák szülőkké érnek,
Száraz levelek leesnek, helyettük újak nőnek,
A hónapok csalódásokkal teli évekké egyesülnek.


Régi idők zamatja idegen már,
Bőség idejének oázisa puszta, mely sivár,
S a megszokottság rendjét a hiány ködje töri meg.


Ám van visszatérés a némán rejtegető bozótból,
Kiút találtatik az üszkösödést okozó gondból,
Válasz érkezik a feladást fontolgató tanácskozás végére.


Megnyílik a boltozat,
Újrakezdést ígér a szózat,
S kényelmes belső lakjából békesség űzi ki a kétséget.


Így nyer megerősítést az ígéret,
Hogy végesek az aszály napjai,
S áldás kíséri a türelmes, s töredelmes könyörgést.


Kovács Ábel

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Megbízatás
  2021-04-23 19:38:14, péntek
 
  Megbízatás

"Eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az
életet és halhatatlanságot az evangélium által,
amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá
és pogányok tanítójává" (2Timótheus 1,10-11).

Hirdetővé avatott

Ne örvendj önzőn ama üdvösségnek,
mely kegyelemből immár a tied!
Az Úr parancsa, hogy tovább vigyed,
ezért avatott hirdetővé téged.

Várják a jó hírt itt s a messzeségek:
hirdesd a nagy Király parancsait,
így láthatóvá válik majd a hit,
teremve szeretetet, békességet;

hogy az Istennel megbéküljenek
és egymással is mind az emberek.
S mint ügynöke rég a kereskedőnek,

reklámozd Gazdád égi kincseit!
Ne félj, ha rád a gúnyolódók törnek,
ügyét hirdetned ő mindig segít!

Légy követe!

Noha Péterként nem lehetsz apostol,
mert nem láthatod Jézust testileg,
hited, reményed másként festi meg,
de Pálként érzed: ösztöke, nem ostor

az Ő szeretete, mely minden rossztól
megóv, hogy légy hűséges követe,
tettekkel hirdesd, mi a többlete
annak, mit emberész még át se' gondolt.

És képviseld az örök Birodalmat,
melynek polgára soha meg nem halhat,
ki hisz, remél s szeret az Úr nevében.

"Így szól az Úr!" - idézd sugallatára,
Öbenne visszanyerhető az Éden!
Ezt képviseld az emberek javára!

Tanítóvá tett az Úr

Az Úr Isten tett tanítóvá téged,
hogy öntözd azt is, amit más vetett,
tanításodból nyerjen életet,
s legyen mindig határozott beszéded.

Ha igazságot szólsz, úgy nem kell félned,
hiszen veled van benne Istened,
és növekszik majd az az ismeret,
melynek gyümölcse boldog örök élet.

Atyádnak Lelke, ha kioktatott,
ne aggódj soha, mit kell mondanod,
az ige bölcs szava eszedbe jut.

S hogy így legyen, most erre int az Úr:
tanítani csak az tud, aki tud,
s csak az tud, ki haláláig tanul!

Balog Miklós
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Éppen úgy
  2021-04-23 19:20:01, péntek
 
  Éppen úgy

Enyhe szellő szárnyán szállt le az alkonyat,
és mintha hallanám benne a hangodat.
Az esthajnal csillag fönt van már az égen,
és bágyadtan fénylik éppen úgy, mint régen.

Az ég alja sötét bíborba öltözött,
s halvány holdsugár ég foszló felhők fölött...
Szinte elámulok ennyi dús szépségen,
s téged látlak benne éppen úgy, mint régen.

Tücskök szerény kara oly lágyan hegedül,
mind Téged dicsérnek, Jézusom, egyedül.
Boldog vagyok itt a vadvirágos réten,
mert velem vagy most is éppen úgy, mint régen.

Úgy érzem, hogy már nem élek többé árván,
mikor eltűnődöm ígéreted várván,
hisz Te vagy egyetlen drága menedékem,
mert Te most is szeretsz, éppen úgy, mint régen.

Mikor előbúvik százezernyi csillag,
szikrázó fényüknél segítségül hívlak.
Tudom, nem hiába, mert megadod nékem
mindazt, mi szükséges éppen úgy, mint régen.

Most behunyom szemem, s meglátlak az égben
Atyád jobbján ülve örök dicsőségben,
örök Közbenjáró esedezve értem,
s rájövök, hogy jobban szeretsz Te, mint régen!

Balog Miklós

Szem. megj. : Isten ugyanúgy szeret mint régen.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/575 oldal   Bejegyzések száma: 5742 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 95 db bejegyzés
e év: 792 db bejegyzés
Összes: 30324 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 345
  • e Hét: 1562
  • e Hónap: 9202
  • e Év: 247678
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.