Regisztráció  Belépés
butababa.blog.xfree.hu
Ha nem lehetséges az amit akarsz, akkor akard azt ami lehetséges. /G.B.Shaw/ Fülöp Katalin
1968.11.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Maci,akinek ki kellett mennie
  2006-10-23 12:51:31, hétfő
 
  Az a legszomorúbb, hogy ennyi év és a vele járó tapasztalatok után sem vagyok képes mindig felfedezni gyerekeim arcán az árulkodó jeleket.
Az, hogy rendszeresen fémautók vannak a fotelt beterítő pokróc alatt és az ember puha huppanást vár, mikor beleül, helyette rugóként pattan ki a székből az már megszokott.
Vagy az a fránya gumikígyó, ami kemény és hideg és tekereg és mikor sötétben az ember az ágyába lopózva rálép, akkor teljesen hideglelős érzést biztosít, már az is szinte nélkülözhetetlen. Ha egyszer igazi lesz helyette a földön összetekeredve és arra lépek rá, már fel se fog tünni a különbség, csak ha belém mar.
A táskámban lévő több kiló néha élő, de szerencsére többnyire élettelen lim-lom, vicek-vacak is megszokottnak mondható.( Ezek persze tudtomon kívül kerülnek bele, és a gyerekek tudta nélkül távoznak onnan...)
A lakás minden zugában fellelhető játékokat is szinte robot módjára tudom össszeszedegetni, és ha építőjátékokon kell átkelni, hogy előrejussak a lakásban, az szinte talpmasszázsként is értelmezhető, de azt az egy méter magas, barna, szőrös, és tapintatlan medvét ennyi év elmúltával is nehezen tolerálom, aki a legváratlanabb időpontokban tud feltűnni a Wc-ben, ahol a lehajtott fedélen ücsörögve, üveges tekintettel néz rám, mikor benyitok nyanútlanul az ajtón és benyúlok, hogy villanyt kapcsoljak és szinte a villany felgyulladásával egyidőben hátrapattanok a szemközti falnak. Már annyiszor szembetalálkoztunk így egymással ezen a helyen és még mindig nem tudtam eléggé megedződni annyira, hogy ne kelljen halálra rémülnöm a látványától.
Ha a lakás más részén teszem fel a szobában ücsörög, akkor persze nem vált ki ilyen hatást, mert hát ismerjük egymást rég, de vannak helyek, ahol az ember nem egy medvére számít... még sokadszorra sem...
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Nem panaszkodásképpen,de..
  2006-10-09 17:25:23, hétfő
 
  ...akkor lett gyanús a dolog, mikor a pénztárcámat kivettem a táskámból és egy jól fejlett, sárga kukac mászott rajta. Igazából sikítani már nem is volt időm, mert ösztönösen eldobtam.
Persze ennek folyományaképpen azt is megtudtam, hogy mennyi apróm is van valójában, de azt is megértettem, hogy jobb lesz utánanézni a dolgoknak. A táskám nem tipikus női táska, inkább hátizsák, amit a gyerekeim több tonna "rettentően fontos" mindenféléinek a raktározására, szállítására hordok magammal. Egy ideje persze már feltűnt, hogy nem a megszokott súllyal rendelkezik, de ez most érthetővé is vált, miszerint legalább két kiló gesztenye és fél kiló makk került elő belőle (csak tudnám, hogy mikor is lettek mindezek beletéve?). A baj azonban nem is ezzel lett volna, hanem azzal, hogy a makkok meglehetősen, sőt határozottan kukacosak voltak és a kis csapat most épp a táska alján tartott terepszemlét.
Már eléggé rezignáltan tudom viselni az ilyen dolgokat, de ez kicsit sok volt nekem is, ezért rövid úton megszabadultam tőlük makkostúl, mindenestűl. Még nem tudom, hogy milyen folyománya lesz a dolognak, mert a makkok, ha jól sejtem, szám szerint nyilván vannak tartva, úgyhogy ma lehet, hogy nem kapok vacsorát...
Persze a 6-8 fémautó meg az apró "utcán összeszedett, de ki ne dobd!!" kitudjamiacsodaisez sem magától mászott a táskába, de ez most másodrangúvá töpörödött a kukacos história fényében. Félni attól tudok, ami mozog, ami csak múlt időben teszi ezt a táskámban arra már nem is haragszom. Ha meg csak szimplán büdös valami, az nyilván étel lehetett valamikor.
Lehet, hogy gyakrabban kellene ásatásokat folytatni a zsákomban, de a helyzet az, hogy naponta "termelődik" benne újabb és újabb meglepi csomag, ezért jobb hozzáedződni.
Egyszer csak felnövök a feladathoz...??
 
 
0 komment , kategória:  Család  
:( Nyavalyák :)
  2006-10-04 12:40:49, szerda
 
  A gyerekek másképp viszonyulnak a betegséghez, mint a felnőttek. Vagy más a tűrőképességük, nem tudom. Én már hőemelkedésnél halálomon vagyok, de a gyerekeim még 38-39 fokos lázzal sem képesek nyugton ülni. Mondjuk azért kihasználják a helyzetből adódó előnyöket, mert rögtön elanyátlanodnak, ha arra van éppen úri kedvük, hogy kiszolgáljam őket. De mindezeken túlmenően tényleg emberesen viselik a fájdalmakat is.
De én akkor is nagyon rosszul tudok lenni, ha a gyerekek betegek. Rövid idő alatt elkezdem ugyanazokat a tüneteket produkálni, mint ami náluk is jelentkezik, legalábbis pszichésen.
Mert persze a torkom nem gyullad be, vagy nem lesznek rajtam kiütések, meg az orrom sem kezd el folyni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy legalább olyan rosszul legyek mint Ők.
Valami olyasféle érzés ez, hogy minél rosszabbul leszek én, talán Ők annál jobban lesznek. Mintha ezzel el tudnám tőlük csábítani a betegséget. Persze ha ez be is jönne, akkor meg az a helyzet állna elő, hogy rosszabbul viselném, mint Ők maguk. Szóval érdekes dolog ez, de már jártunk úgy, hogy irtó hamar meggyógyultak betegségből és még az orvos is meglepődött, hogy milyen hamar is ment ez. Azzal magyarázta, hogy biztos a gondoskodás meg a törődés, mert persze az tény, hogy hamarabb gyógyul az ember, ha nincs magára hagyva. Azt már nem akartam Neki mondani, hogy én meg eléggé rosszul vagyok, mintha tényleg belémköltözött volna az a nyavalya. Lehet, hogy mégis van ebben valami, persze az is lehet, hogy csak elkaptam én is.
Egyébként a betegség az orvostól is fél, mert tegnap mire odaértünk az ügyeletre elmúlt az a fülfájása a legkisebb gyerkőcnek, ami nagyon is jelen volt előtte, mert ennyire jó színész csak nem lehet. ???
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ovi
  2006-09-26 15:43:22, kedd
 
  Az a legeslegeslegszomorúbb az egész politikai csatározásban, hogy megint olyan réteget ért el, akiket nagyon nem kellene. Konkrétan a gyerekekre gondolok.
Mentem a kisfiamért az oviba és az ajtón az a kiírás fogad, hogy a szülők figyeljenek oda arra, hogy ne beszéljenek a gyerekek előtt politikáról és ne szidják egyik oldalt se, mert az óvodában ez a téma a gyerekek között és mivel ők azt sem tudják pontosan miről is van szó, csak szajkózzák azt, amit otthon hallanak.
Nagyon szomorú dolognak tartom, hogy ennyire kikerülhetetlenül belemászik a mindennapjainkba a politika, és fertőzi még azokat is akiknek pedig semmi közük nincs az egészhez.
És annak is tanuja voltam mikor egy nagymama megdicsérte az unokája ruháját és nem azt mondta, hogy milyen szép -akármilyen-színű, hanem egy párt nevét mondta szín helyettt, mert annak a pártnak az a színe.
Tudatosan kellene kihagyni ebből az egészből a gyerekeket, persze ez megint csak egy álom!

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Kütyüre :))
  2006-09-21 18:01:34, csütörtök
 
  Gyerekkoromban ( de rég volt ) én is gyűjtöttem elég sok mindent.
Apu bélyeggyűjtésébe is besegítettem, aztán a suliban divat volt a mintás szalvéta gyűjtése, meg a naptáré is. Azok a kis kártya nagyságú naptárak, amiken színészek, reklámfigurák, sportolók, autók, állatok meg ki tudja még miknek a képei voltak.
Azokat aztán cserélgettük bőszen egymás között és azok voltak a legértékesebbek, amikből kevés volt, meg amiken fólia volt és strapabíróbbak voltak ezáltal.
Egyszer aputól vagy anyutól már nem emlékszem pontosan kitől, kaptam egy rahedli naptárat és utána egy darabig fel is függesztettem a gyűjtést, mert amiből hirtelen sok lesz, azt minek gyűjteni?
Persze gesztenyét, makkot, levelet is gyűjtöttünk, de azt hiszem ezzel ki is fújt a dolog.
Az én srácaim ellenben mindent, de szó szerint mindent gyűjtenek.
Beleértve a söröskupakokat, jégkrémpálcikákat, botokat, köveket ( nem kavicsokat ám ), kagylókat, csigákat, cukorpapírokat, bogyókat, kis szőrös kabalaállatokat stb.
A legnagyobb szám az a kütyüre-gyűjtés. A kütyüre az a számítógép és a TV bele.
Ha kidob valaki valami műszaki dolgot ( lomtalanításnál ) és már meg van bontva, akkor mi tutira több kiló kütyürével érkezünk haza. Azt nem tudom minek is kellenek nekünk ezek a dolgok, de vannak.
Nem is lenne ezzel gond, ha nagyobb lenne a lakás, de a helyzet ennek pont az ellenkezője.
Azt hinné az ember, hogy ha néha eltüntet valamit ezekből, akkor az úgysem derül ki. Pár nap alatt azonban mindig fény derül a hiányra.Nem is értem hogy hogyan tudják számon tartani ezt a sok dolgot.?!
Hát, változik a világ, de azért most is szívesen lennék gyerek.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 560 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 13
  • e Hét: 161
  • e Hónap: 794
  • e Év: 26926
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.