Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Rohanás
  2020-05-09 17:53:35, szombat
 
 


Jevgenyij Jevtusenko:
Rohanás e kornak átka

Rohanás e kornak átka
az ember törli homlokát,
majd időzavart konstatálva
mint báb, rohan tovább, tovább.

Mind sietve szeretnek, isznak
míg a lélek végül lerogy.
Sietve rombolnak, s megint csak
sietve bánják valahogy.

De te csak egyszer ha megállnál
forr a világ, vagy álmodó
miként a szakadék falánál
rosszat sejtve megáll a ló.

Csak egyszer állj meg út felében
az ég, mint bíró néz le rád
s ha Isten nem kell semmiképpen
gondolj magadra legalább.

Gőzmozdony zörgő sípja mellett
szárazon zörgő lomb alatt
értsd meg, ki fut ,csúfságra szenved
s ki megállt, az nagy marad.

Gondolj egyszer a végtelenre
söpörd a hiúság porát
s olmot önt lábadba, kezedbe
meglásd a szent tétovaság.

S van erő a tétovaságban
ha hamis úton ér a harc,
ha hamis csillagok honába
tovább menni már nem akarsz.

Ha más arcába mint avarra tapodnál
Állj! Tovább ne lépj!
Ne öld meg, gondold mindig át,
a megállás igéretét.

Mások testén áthaladva
célod felé így törsz elő
Nem másra lépsz, mint önmagadra..
Állj meg, te Istent feledő!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Gyere, ülj mellém
  2020-04-26 23:26:14, vasárnap
 
 


Murzsa András Dr
Gyere, ülj mellém

Ülök a padon, egymagam vagyok,
gyere, ülj mellém, halljam a hangod!
Ülök itt magányosan, egyedül,
mögöttem csak egy tücsök hegedül.

Ülj mellém, nyomasztó most a magány,
volt, ki beszólt, szája milyen ocsmány.
Talán a szegénységemet látta,
elment, az Istennek érte hála.

Ilyenkor csak úgy elgondolkodom,
lehet, hogy jó, ha nincs is otthonom.
Itt a padon az életet látom,
van, amit belőle nem kívánom.

Emberek rohannak, meg sem állnak,
vajon milyenek bennük a vágyak?
Mennek. Kétlem, látják-e a szépet,
vagy robot már számukra az élet.

A padon ülök, s arra gondolok,
ne ülj mellém, jobb, ha magam vagyok.
Kétség gyötör az életem miatt,
az Isten talán majd utat mutat
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ne hidd
  2020-04-19 17:39:21, vasárnap
 
 


kép net.
írta: Harpauer Márta
Ne hidd

Ne hidd, hogy másnak könnyebb az élet,
Lehet, hogy jobban szenved, mint látni véled,
Csendben jár lelke tövisekkel teli útján,
Csak olykor egy mosoly jelenik meg arcán.
.
Fájdalmát leplezi, mert nem érti meg senki,
Szeretne valahová nagyon messze menni,
Most a szenvedések kopár szigetén bolyong,
Nem találja a kiutat, pedig keresi nagyon.
.
Szeretné letenni szenvedéstől terhelt lelkét,
S hófehér ruhában fogadni Isten szeretetét,
Valaki végre átölelje, s érezze, hazaérkezett,
Minden terhétől megszabadult végre.
.
Könnyedén kitárni szívét a szeretetnek,
Mert szeretni vágyott csak egész életében,
De a harag, bánat mégis bénává tette,
Most könnyen, mindent megbocsájtva nevet.
.
Hisz nincsenek terhek lelkében, csak szeretet,
Elengedte, mi nem volt hasznára már régen,
Megbocsájtott minden sérelmet, mert nem kell,
Elfogadta azt, min változtatni nem tud úgysem.
.
Most boldogan nevess, kacagj velem,
Fogd a kezem, s el soha ne engedd,
Együtt megyünk az élet rögös útján tovább,
Lesz még nehézség, de velünk van az erő már.
.
Mert Isten szeretetét viseljük lelkünkben,
Ott talált otthonra lelkünk titkos rejtekében,
A mennyei fény ragyog most szemünkben,
Mert mindenkiben ott szunnyad ez a fény.
2020.04.18
.
.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Nyugalmas Húsvétvárást mindenkinek!
  2020-04-07 00:01:15, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Aggodalom
  2020-04-06 23:48:34, hétfő
 
 


Galambos István:
Aggodalom
Húsvét előtt

Szentírásból ismerős mondatok...
halkan szólnak az énekek...
szomorúak és csendesek
a hívektől megfosztott templomok.

Hívők és hitetlenek aggónak -
bízva, hogy Ő majd közbelép,
világunk ismét megint szép
lesz - gondolják - s csodára vágyódnak.

A jövőt - ami felé haladunk,
nem ilyen csúfnak képzeltük...
Urunktól félve kérdezzük:
Mennünk kell Eléd, vagy maradhatunk?

Te, ki úgy szeretted a világot -
érte adtad egyszülötted,
és keresztre feszíttetted -
ami most jön - végidőknek szánod?

Szeretném hinni - ezt nem akarod...
imáimban sokszor hívlak,
gyarló szívembe fogadlak...
Legyen öröm nekünk akaratod!

 
 
0 komment , kategória:  Család  
most esti mesét olvasnak
  2020-04-03 23:44:01, péntek
 
  [


Kedves Korona Vírus,
a tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak lehetünk.

A világjáró business man apukák most esti mesét olvasnak gyerekeiknek.

A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának.

Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.

Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.

A gyerekek részt vállalnak a házimunkában, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást.

Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.

Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.

A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.

A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.

Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba.

Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből, biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.

A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.

Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.

Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.

Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk.

A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -, közös zumba órát tartanak az erkélyeken.

A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.

A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel.

Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a facebook-on.

Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is.

Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.

Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben is gyakran meg kéne tennünk.

Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk, várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.

Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek?
Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk.

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Gyász
  2020-04-02 22:32:58, csütörtök
 
 


"Halunk a halókkal:
Nézd, távoznak, és mi velük megyünk.
Megszületünk a halottakkal:
Nézd, visszatérnek és minket is magukkal hoznak."
(...) Valóban velük megyünk, legalábbis az első pillanatokban. Velük akarunk tartani, követni őket az úton abba a másik dimenzióba, ami már a múlt; érezzük, hogy elhagynak, hogy más kaland felé indulnak, mi pedig magunkra maradunk a sötétbe boruló úton, amely már nem az övék, amelyről már letértek; és mivel nem tudunk vagy nem merünk velük tartani, újra megszületünk, és tipegve járni kezdünk; mindannyiszor újjászületünk, valahányszor túléljük egy szerettünket, valahányszor kínzó veszteség ér, ami azonban nem tud magával rántani bennünket a tenger torkába, amely elnyelte a hozzánk közel állót.

Javier Marías

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Giovanni Bocaccio
  2020-03-28 20:37:38, szombat
 
  Mikor tanulni kellett akkor nem igazán érdekelt, de most nagyon aktuális.




Giovanni Bocaccio már az 1300-as években tudta, hogy a mentális jólétnek milyen fontos szerepe van járvány idején. A Dekameron receptjét ma is érdemes megfontolni.

A járványok komoly feladat elé állítják az embert: túl kell élnie. Lehetőség szerint azonban nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is. És bár azt ma már talán mindenki tudja, hogy kezet kell mosni és otthon kell maradni, ahhoz már kevesebb kapaszkodót kapunk, hogy hogyan és mivel tartsuk magunkban a lelket addig, amíg lecseng a koronavírus tombolása. Itt jöhet képbe egy, ma már leginkább csak kötelező olvasmányként velünk élő szöveg, Giovanni Bocaccio Dekameronja, amely az 1348-as pestisjárvány úgy is mint fekete halál idejéből szól hozzánk, és amely váratlanul népszerű olvasmánnyá lett az elmúlt időszakban.

Bocaccio műve 750 éve íródott, így joggal vetődhet fel, hogy mit tudhatott a szerző a járványokról, ami ma is érvényes lenne, de a Dekameron üzenete meglepően időtálló, még úgy is, hogy nincs szó benne sem vakcináról, sem a járványgörbe kilapításáról, de még operatív törzsről sem.

A Dekameronban egybefűzött történetek kiindulópontja például épp az, amit az országos tisztifőorvos nem győz már napok óta megértetni velünk: maradjunk otthon, és tartsuk magunkat a társas távolságtartáshoz (meglepődnének, ha nem a social distancing lenne majd az év szava). Bocaccio hősei hét nő és három férfi pont ezt teszik, csak épp sokkal dekadensebb módon, mint amit a magyar tisztifőorvos üzenetének a címzettjei megtehetnek: ők egy elhagyott toszkán villába vonulnak vissza két hétre a Firenzében pusztító pestisjárvány elől. Hogy gyorsabban, értelmesebben és kellemesebben teljen az idő, esténként történeteket mesélnek egymásnak, összesen százat, ezekből áll össze a Dekameron.
Mi történt?

Firenzében 1348 ban tört ki a pestisjárvány ezt Bocaccio is átélte. A keletről, Kínából a selyemút mentén Európába érkező fekete halál elképesztő pusztítást végzett, mire három évvel később elcsendesedett, Európa lakosságának különböző becslések szerint 25 50 százaléka a pestis áldozatává vált nem véletlenül emlegetik a földrész történelmének legnagyobb katasztrófái között. Becslések szerint Firenzében élők 60 százalékát ölte meg. A korábbi éhínségek miatt legyengült immunrendszerű emberek védtelenek voltak a kórral szemben, ráadásul az európai városok is kedveztek a járvány terjedésének, zsúfoltak és piszkosak voltak. A pestis pusztítása pedig meglehetősen apokaliptikus volt, Bocaccio szemszögéből nézve valahogy így nézett ki:

És bizony sokan voltak köztük, akik nappal vagy éjjel a nyílt utca során hullottak el; sokak felől pedig, kik otthon pusztultak el, csupán oszlásnak indult holttestök bűzéről tudták meg a szomszédok, hogy meghaltak; s ezeknek és az itt is, ott is elhullott többi emberek holttetemének bűzével minden tele volt.

A pestis azonban nemcsak életeket követelt, hanem a társadalmi szövetet is alaposan megtépázta. Bocaccio szavaival élve ismét:

És ne is emlegessük, hogy egyik polgár irtózattal elkerülte a másikat, és szinte senki nem törődött a szomszédjával, és a rokonok vagy soha, vagy csak nagy ritkán látogatták egymást, akkor is tisztes távolból, azonban e borzalom nyomán oly irtózat támadott a férfiak és nők lelkében, hogy a testvér elhagyta testvérét, a nagybácsi unokaöccsét, a nővér a bátyját, gyakran a feleség a férjét (ami főbenjáró dolog és szinte hihetetlen), az atyák és anyák a gyermekeiket irtóztak meglátogatni és ápolni, mintha nem is tulajdon gyermekeik lettek volna.

Ebben a széthulló világban kellett valami kapaszkodót találni. Bocaccio pedig felismerte, hogy a totális szétesés ellen a történetmesélés lehet az egyik legjobb ellenszer.

A védelem másik fontos eleme volt természetesen az izoláció, a Dekameron hősei ezért is menekülnek el Firenzéből, de gondoskodnak arról is, hogy az önkéntes karanténuk a lehető legkellemesebben alakuljon: jó társasággal veszik körbe magukat, és olyan dolgokat tesznek, ami örömöt okoz ez lesz a kulcsa annak, hogy fizikailag és mentálisan is túléljék a járvány legrosszabb időszakát.

Mentális jólét mint járványügyi feladat

A járványok általában két, ellentétes lelkiállapotba taszítják az embereket: egyrészt eltávolodnak egymástól, ami járványügyi és pszichés szempontból is érthető, és biztonságérzetet adhat nekik, csakhogy ez az eltávolodás nyomorúságossá teszi őket, ha el is kerülik a fertőzést, az elszigeteltség produkál tüneteket náluk. Ezért lehet életbevágóan fontos, hogy a karantént élettel töltsük meg.

André Spicer szervezeti viselkedéskutató szerint Bocaccio már 750 évvel ezelőtt megértette annak a fontosságát, amit mi ma mentális jólétnek nevezünk. Ma azt is tudjuk, hogy a karantén alaposan kikezdheti a mentális egészséget. Spicer azt a tanulmányt idézi, amely kimutatta, hogy a 2003-ban Torontóban is felbukkanó Sar járvány idején a karanténban lévő emberek 30 százaléka később depressziótól és poszttraumás stressz szindrómától szenvedett. A történetek szerinte képesek kordában tartani az elszigeteltséggel járó érzéseket, a Dekameron pedig arra emlékeztet, hogy bármennyire is el kell távolodnunk egymástól, szükségünk van a többi emberre ahhoz, hogy kijöjjünk a válságból. Az addig tartó idő alatt pedig a saját és a környezetünkben lévők mentális egészsége szempontjából is jobban járunk, ha félelem és a rettegés helyett játszunk, zenélünk vagy épp történeteket mesélünk. Ez menekülés és figyelemelterelés is.

Menekülés és szembenézés

A Dekameron bevezetője egy katasztrófafilm forgatókönyve is lehetne, a halál érzékletes leírásai mellett külön sokkoló Bocaccio leírásában, hogy a pestis milyen gyorsan ragadja el az embereket a halottaknak még a végtisztességet sem tudják megadni.

Mivelhogy a fent mondott rengeteg halott eltemetésére, melyekkel naponta és szinte minden órában elárasztották a templomokat, nem volt elegendő a temetők szent földje, különösen, ha régi szokás szerint mindegyiknek külön helyet akartak volna adni, a templomok melletti cintermek helyett, melyek már zsúfolva voltak, hatalmas gödröket ástak, melyekbe százával bocsátották le az újabb halottakat; ezekben aztán rétegekben egymásra halmozták őket, mint ahogy a hajóban berakják az árukat, kevéske földet hánytak rájok, mindaddig, mígnem a gödör színig betelt.

Nemcsak életek és az élet hagyományai és rituáléi esnek áldozatul a járványnak, maga a társadalom is darabjaira hullik és megszűnik funkcionálni. Ahogy a testek oszlanak az utcákon, úgy bomlanak a társadalmi kapcsolatok is. Bocaccio szerint a kór nemcsak emberről emberre terjed, hanem magát a társadalmat is megfertőzi, a törvényen kívüliség egyfajta állapotába került.

A Dekameron csapatának menedékül szolgáló toszkán villa ezzel a káosszal szemben a rend és az értelem helyszíne lesz, a történetekben meg persze előjön minden élvezet, amit az életből ki lehet hozni.

A Dekameron mesélői fizikailag eltávolodnak a betegségtől, a meséikkel viszont jelképes pszichológiai és nyelvi távolságot építenek ki a társadalommal szemben, hiszen ezek a szövegek nem a halálra, a betegségre vagy a törvényi keretek szétesésére koncentrálnak. Nem is szólva arról, hogy egymás szórakoztatására mesélnek, röpködnek a poénok, a szexuális utalások, kalandozásra hívják egymást. Ebben az elszigetelt valóságban lehet nevetni, miközben Firenze valóságában a vész pusztít. A történetmesélés így lesz nagyon hatékony figyelemelterelés.

És bár a második hét és a történetek végére vissza kell térniük Firenzébe, ez mintha már nem viselné meg őket annyira. Mintha az a két hét karantén és az odafigyelés a mentális jólétükre egyfajta immunitást adott volna nekik a betegség és a társadalmi káosz ellen is. Az elszigeteltség és az abban megtalált öröm nemcsak a fizikai, hanem a lelki túlélésüket is bebiztosította.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Amennyire lehet, mindenki (...)
  2017-03-25 22:15:23, szombat
 
  Amennyire lehet, mindenki (...) ismerje meg önmagát, céljait és reális lehetőségeit. Próbálja ki magát, és minél több emberi kapcsolatra és emberismeretre tegyen szert. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz majd, jobban élvezi az életét, ha kialakul ez a sokoldalú készség és nemcsak szűk látókörű "szakbarbár" marad.
Lengyel Imre



 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ranschburg Jenő gondolata az ajándékozásról
  2014-04-15 19:32:49, kedd
 
  Jó lenne, ha éles különbséget tennénk a jutalmazás és az ajándékozás között. Nagyon károsnak tartom ugyanis, hogy az utóbbi években ez a különbség egyre inkább elmosódik. "Ha jó leszel, születésnapodra megkapod...", "Ha jó leszel, húsvétra elhozza neked a Nyuszi", sőt, még a Télapónak is van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot. Az ilyen ajándék azonban nem ajándék, hanem jutalom. Mi is a különbség a kettő között? A jutalom eredményért jár, azért, ami a gyermekben dicséretre érdemes, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül az egész gyermeknek jár! Azt fejezzük ki vele, hogy vagyunk egymás számára, örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz, és nagyszerű dolog! Ne alakítsuk hát az ajándékot jutalommá, és az ajándékozást ilyen formában ne használjuk nevelési célokra.

Ranschburg Jenő
 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2020.05 2020. Június 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 549 db bejegyzés
Összes: 3286 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 186
  • e Hét: 1978
  • e Hónap: 1555
  • e Év: 86567
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.