Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Kárpátia - Tetemrehívás
  2012-05-12 23:16:22, szombat
 
 

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,Csak elfajult kor hős
  2012-04-13 23:07:55, péntek
 
 



Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,


Csak elfajult kor hős elődöket,




























A lelkes eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövétneket.







".. nemes célokért érdemes és kell dolgozni,

és gyermekeinket erre nevelni.

Nem elmenni, nem kilépni ebből a Kárpát-koszorúból,

hanem megélni a Szózat szavait:







"Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell."






Mert hiába énekeled,

drága testvérem,

könnyes szemmel a Szózatot,

ha eladod őseid földjét,

csomagolsz és elmész

egy nagyobb darab kenyérért.







Ezért kell segítenünk egymást itt és most az

ÉLETIGENLÉSRE,

a MARADÁSRA."







Magyar leányaink és asszonyaink.







Tündér Ilona édesanyánk jogán minden leány tündér,

tér és idő felett diadalmaskodni tudó lény, tartja hagyományunk.

Asszonnyá válva feleség és anyaként ők őrzik a múltat,

szülik és növelik a jövendőt, mindig Istenre tekintve.

Ennél szentebb hivatás e földön nem lehet.

Egy adatközlő öreg néni a következőt vallotta Erdélyi Zsuzsannának,

amikor nyolc gyermekes leányához ment sietve ...







" a rózsa kivirágozhatna az utamon, mer én annyit imádkozok, ha arra megyek..."







Társadalmunk minden szintjén megtaláljuk Nagyasszonyaink keze-nyomát,

s gyengédséggel, de ha kell katonai erővel is támogatták élettársukat.

Kanizsai Dorottya, Zrinyi Ilona,

az aradi vértanúk emléke köré csoportosult asszonyok

eszmét ébren tartó tevékenysége mögött milliónyi,

neve-felejtette hős asszonyi lélek egyengeti életünket ma is.

Hímzéseiken ők őrizték meg a valahai kárpát-medencei tenger állatvilágának

és a bronzkori magyar házaknak a képét.

Imával töltött óráikban ők látják, hogyan tárul a mennyország ajtaja,

s szólalnak meg húzatlanul is a harangok.







Ők tudják, hogy minden magyar mellé három angyalt rendel a teremtő:

az egyik őriz,

másik tanít,

a harmadik a lelkünket várja.







Ők ismerik a virágok nyelvét és készítenek írt, orvosságot a rászorulóknak.

Ők nevelik dallal kicsinyeiket embernyi emberré,

s tanítják őket a világmindenség titkaira,

melyeket emlékeztetőül háztartási eszközeikre faragják szerető férjeik.

Világuk dal, ima, szeretet.

Ebből a táptalajból nő társadalmunk,

hogy Isten rendelte hivatását betölthesse,

s ezt kell megosztanunk a világgal.





 
 
0 komment , kategória:  Család  
A füves pusztán végig suhan az Ős Turáni lélek ....
  2012-04-13 23:04:52, péntek
 
 





"Szólok minden igaz MAGyarhoz,





aki itt van testével tiszta lelkével igaz tenni akarásában.





A füves pusztán végig suhan az Ős Turáni lélek
hát ma itt vagyunk és erről beszélünk





és ezért gyújtunk együtt tiszta lélekkel szertüzet,
hogy szívünk lelkünk és fohászunk felszálljon
a hetedik égbe ,ott ahol a dicső múltú Ősök
a mindhalálig Hősök ,

akik



ZÁSZLÓT , ESKÜT ,HAZÁT
soha NEM cseréltek,
de mind halálig az Ősi Honért éltek.

MERJÉL HAZÁDBAN MAGyar LENNI!!,



napkelettől napnyugtáig és ha azt látod ,
hogy gyalázzák CSALÁDOD, HAZÁDAT
Dobbants oda ,hogy NEMTŰRÖM!!!!!





Nincs annyi pénz ,
nincs annyi kincs
ami felérne azzal
amit

Őseink




nékünk igaz szóval meghagytak





HŰSÉG , BÁTORSÁG, BECSÜLET





ez a MAGyar LELKE





és vezérlő SZELLEME..."







Link




 
 
0 komment , kategória:  Család  
Szkíták- Hunok ......
  2012-04-13 22:45:13, péntek
 
 


 
 
0 komment , kategória:  Család  
Nem félek ...
  2012-04-13 22:34:01, péntek
 
 


 
 
0 komment , kategória:  Család  
Szkíták- Hunok ......
  2012-04-13 22:27:27, péntek
 
 


 
 
0 komment , kategória:  Család  
Magyar leányaink és asszonyaink
  2012-04-12 13:50:35, csütörtök
 
 


Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,


Csak elfajult kor hős elődöket,



























A lelkes eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövétneket.







".. nemes célokért érdemes és kell dolgozni,

és gyermekeinket erre nevelni.

Nem elmenni, nem kilépni ebből a Kárpát-koszorúból,

hanem megélni a Szózat szavait:







"Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell."






Mert hiába énekeled,

drága testvérem,

könnyes szemmel a Szózatot,

ha eladod őseid földjét,

csomagolsz és elmész

egy nagyobb darab kenyérért.







Ezért kell segítenünk egymást itt és most az

ÉLETIGENLÉSRE,

a MARADÁSRA."







Magyar leányaink és asszonyaink.







Tündér Ilona édesanyánk jogán minden leány tündér,

tér és idő felett diadalmaskodni tudó lény, tartja hagyományunk.

Asszonnyá válva feleség és anyaként ők őrzik a múltat,

szülik és növelik a jövendőt, mindig Istenre tekintve.

Ennél szentebb hivatás e földön nem lehet.

Egy adatközlő öreg néni a következőt vallotta Erdélyi Zsuzsannának,

amikor nyolc gyermekes leányához ment sietve ...







" a rózsa kivirágozhatna az utamon, mer én annyit imádkozok, ha arra megyek..."







Társadalmunk minden szintjén megtaláljuk Nagyasszonyaink keze-nyomát,

s gyengédséggel, de ha kell katonai erővel is támogatták élettársukat.

Kanizsai Dorottya, Zrinyi Ilona,

az aradi vértanúk emléke köré csoportosult asszonyok

eszmét ébren tartó tevékenysége mögött milliónyi,

neve-felejtette hős asszonyi lélek egyengeti életünket ma is.

Hímzéseiken ők őrizték meg a valahai kárpát-medencei tenger állatvilágának

és a bronzkori magyar házaknak a képét.

Imával töltött óráikban ők látják, hogyan tárul a mennyország ajtaja,

s szólalnak meg húzatlanul is a harangok.







Ők tudják, hogy minden magyar mellé három angyalt rendel a teremtő:

az egyik őriz,

másik tanít,

a harmadik a lelkünket várja.







Ők ismerik a virágok nyelvét és készítenek írt, orvosságot a rászorulóknak.

Ők nevelik dallal kicsinyeiket embernyi emberré,

s tanítják őket a világmindenség titkaira,

melyeket emlékeztetőül háztartási eszközeikre faragják szerető férjeik.

Világuk dal, ima, szeretet.

Ebből a táptalajból nő társadalmunk,

hogy Isten rendelte hivatását betölthesse,

s ezt kell megosztanunk a világgal.





 
 
0 komment , kategória:  Család  
Alföldi Géza : Magyar ember
  2012-03-25 14:27:57, vasárnap
 
 
Légy óvatos, mint a róka,
Tiszta, mint a fehér rózsa,
Mint a tigris, olyan bátor,
Hűséged vedd a kutyától,
Szelíd, mint az őzek népe,
Gyors, mint a sas repülése,
Szorgalmas légy, mint a méhek,
Nemes, mint a telivérek,
Fáradatlan, mint a hangya,
Erős, mint a medve mancsa,
Derűs, mint az ég tavasszal,
Olyan lágy, mint lágy a hajnal
Egyenes, mint az a nyárfa,
Vidám, mint a lepke tánca,
Nyílt, akár a nyári rózsa,
Nótás, mint a rét rigója,
Jó, akár a búzakenyér,
Liliomként buja fehér,
Merész, mint merész a sólyom,
Hangod, mint a gerle szóljon,
Nyugodt, mint a békés tenger,
Egy szóval, légy: Magyar ember.




 
 
0 komment , kategória:  Család  
A tollfosztás : Gyulasi Jánosné 2001. Pincehely
  2012-03-04 14:54:24, vasárnap
 
 
Gyerekkorom egyik kedves emléke az akkoriban 40-50 éve még igen megszokott, és szükséges elfoglaltság a tollfosztás. Ezt a munkát főleg falvakban végezték a családok, mikor már a földekről befogyott a munka, és a hideg, meg a hó az embereket, a lakásuk melegébe szorította, azokon a téli estéken láttak neki az év közben levágott libák, kacsák tollának feldolgozásához.
Az én családom is földművelésből és állattartásból élt. Édesanyámnak mindig volt 15-20 kacsája, libája, mely szárnyas jószágok tollát évekig gyűjtötte a két lányának a staférungjába, hozományába, mivel a fosztott toll került bele a készítendő párnákba, dunyhákba. Mikor a lányos háznál megkezdődött a tollfosztás, este 6 óra körül, én is összehívtam a barátnőimet, meg a szomszédok is átjöttek segíteni, lehettünk vagy 6-8-an. Az volt a dolgunk, hogy a tollpelyhek középső vastag száráról, letépjük a leheletvékony tollhártyákat. Így a felhasználáskor csak a finom tollrészek maradtak meg. A munka közben aztán, mint amikor az ember jó társaságban van, volt viccelődés, mesélés. A nagymama finom töpörtyűs pogácsával, papa pedig az újborral kínálta a segítőket. Abban az időben még nem volt televízió, elvétve egy-két helyen legfeljebb rádió. Így volt időnk elbeszélgetni egymással. Az utcabeli fiuk mindig megfigyelték, melyik háznál van tollfosztás, és 8-órakór megjelent a csapat. A szomszéd Feri hozta a citeráját és már a kiskapuba elkezdték énekelni, hogy: ,,Nyisd ki babám az ajtót, csendesen, mert meghallják a szomszédok" c. éneket. Beérve a szobába belecsaptak a tollhegybe mely a nagyasztalra volt kiöntve. Szállt is ám a toll, mintha a szobába is beköltözött volna a tél. Szólt a citera és egymás után csendültek fel a szebbnél szebb nóták. Miközben a tollfosztók keze ügyesen, és szaporán végezte munkáját. Egy háznál egy hétig is eltarthatott, mire befejeztük a fosztást. A jó meleg szobában a rokonokkal, barátokkal szép téli estéket töltöttünk el. 10-11 óra fele befejeződött az aznapi munka és a fiúk a lányokat megvárva, hazakísérték őket. Az utca ilyenkor kutya ugatástól, kacagástól, és szép énekektől volt hangos. Mintha ma is hallanám Jenő barátunk szép hangját amint rázendített a csillagfényes éjszakában: ,,Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok, ennek a legénynek utat mutassatok" c. dalra.
Másnap este újra kezdődött a tollfosztás, míg el nem fogyott az évi gyűjtésű toll. Utána Margit barátnőmékhez jártunk egy hétig. Ott is volt nevetés, viccelődés és szép énekek.
Ma már azt mondom erre: fiatalság, bolondság, de szép is volt.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Szülőke… : Gyulasi Jánosné Pincehely
  2012-03-04 14:53:15, vasárnap
 
 
Szülőke, özvegyasszonyként nevelte fel lányát, Annát. Ő volt a mindene. Szüle, mert, hogy az egész faluban így hívták a család mindenese volt. A lányát elég korán 16 évesen feleségül kérték. 3 gyermeke született Annának. A fiatalok a földeken dolgoztak, addig a szüle látta el a gyerekeket. Természete is nagyon jó volt neki, ha valaki a családban beteg lett Ő igyekezett meggyógyítani, különféle természetes, népi hagyományokon alapuló gyógymódokkal. Még a szomszédok is igényt tartottak egészségügyi tudományára. Vallásos életet élt, böjtölt minden szombaton csak vizet és kenyeret fogyasztott, ezt egész életében a meghalt férjéért tette.
Nagyon szorgalmas volt, mindig dolgozott, sose panaszkodott, hogy fáradt. Közben eljártak az évtizedek, az unokák is kirepültek a családból. Közben meghalt a vő, a két asszony magára maradt. Anna súlyos szívbeteg lett, nem dolgozhatott semmit. Szüle tette a dolgát, minden munka rá maradt, pedig már Ő sem volt fiatal. Téli estéken is font, kötött az unokáknak zoknit, mellényt. Esténként átjártak a szomszédasszonyok hozzájuk beszélgetni. Ilyenkor aztán szülőke mesélt a lánykori emlékeiről, a férjéről aki a fehér terror alatt halt meg, és Ő mennyit szenvedett. Egyszer szüle hirtelen megbetegedett, ágynak esett. A lánya kétségbeesve sírdogált, hogy most mi lesz velük, hiszen ő is többet volt ágyban mint fenn. De szüle nem adta meg magát a betegségnek, hanem még az ágyban is dolgozott. Ott gyúrta a tésztát, az ágya mellé tett lavórban, pedig kimosta a szennyest. A szomszédok jártak át tüzet rakni. A gyerekeik messze költöztek, így rájuk nemigen számíthattak. Eltelt így két év, de egyik beteg sem lett jobban. Szülőke sokat imádkozott, mikor éjszaka nem tudtak aludni a fájdalomtól. Mindketten a jó Istent hívták segítségül, hogy szabadítsa meg őket kínjaiktól. Szülőke elhatározta, hogy Ő nem eszik, csak vizet iszik, így előbb meghal. Ettől kezdve nem is vett magához ételt. Úgy két hét elteltével, egyik este is a lányával szépen csendesen imádkoztak, könyörögtek az égiekhez, hogy jöjjenek már a segítségükre, mert már nem bírják a fájdalmat és a tehetetlenséget elviselni. Anna lánya mesélte el, hogy a Szüle ima közben egyszer csak elcsendesedett és egy nagyot sóhajtott. Könyörgése meghallgatásra talált, megszabadult a földi szenvedéstől.
Mindenkiért sokat dolgozott, aki ismerte szerette, míg élünk nem feledjük a mindig a másért dolgozó Szülét.
A temetés után a lányát elvitte magához az egyik unoka. Ott élt még pár évet. Ezek az emberek csak dolgoztak és nem értek rá élni...
 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 534
  • e Hét: 4091
  • e Hónap: 17368
  • e Év: 337400
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.