Belépés
lovaszmarika.blog.xfree.hu
Vágyógyj arra, amit a holnap hoz, és örülj annak, ami ma van. Wass Albert "A jó embereknek szép haláluk van" Wass Albert Lovász Lászlóné Marika
1936.09.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/86 oldal   Bejegyzések száma: 857 
A Zöldárpáról jó tudni
  2019-04-13 13:14:06, szombat
 
  A Zöldárpa legfőbb hatóanyagai:
Béta-karotin, B1-, B2-, B6-, C-, E-, H-vitamin, folsav, panthoténsav, nikotinsav, kálium, kalcium, magnézium, vas, réz, cink, SOD és egyéb enzimek, növényi fehérje és klorofill.

Béta-karotin:
Az A-vitamin legfontosabb forrása, hiszen a szervezet ezt a vitamint tudja előállítani belőle, és felesleg esetén elraktározódik.

A szervezet a béta-karotint szükség szerint A-vitaminná alakítja át. Az A- vitamin fontos a jó látás és a nyálkahártyák egészsége szempontjából, de mivel zsírban oldódik, túladagolása - és ez a táplálékkal bevitt vitaminra is vonatkozik - mérgező lehet, így biztonságosabb a béta-karotin fogyasztása.

Az A-vitamin hiányának az egyik legelső tünete a farkasvakság. A szem képtelen alkalmazkodni a gyenge fényhez, ha az ideghártya fény- és színérzékelő receptoraihoz szükséges retinol (A-vitamin) nincs jelen.

Felmérések szerint a karotinoidok csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási arányát és jó hatással vannak a koleszterin szintre. A C-vitaminnal együtt fogyasztott nagyobb mennyiségű béta-karotin a szürke hályog megelőzésében játszik szerepet.

A karotinoidok antioxidánsként viselkednek, ezért csökkenthetik a rák bizonyos fajtáinak kockázatát.

Egyes kutatások szerint a béta-karotinban gazdag étrenddel csökkenhet a tüdő-, bőr-, gyomor-, vastagbéldaganatok száma.

B1-vitamin:

Általánosan ajánlott: energiaszint növelésére, idegrendszer energiaellátására, koncentrálóképesség javítására, anyagcsere folyamatok javítására, segít a mozgásszervi betegségeken.
Jobb közérzetet és szellemi teljesítőképességet biztosít.
A B1-vitamin vízben oldódó vitamin.

Javíthatja a memóriát és a közérzetet. Epilepsziásoknak a gyógyszeres kezelés mellett a mentális funkciók javítása érdekében ajánlott lehet a fogyasztása (orvosi javaslatra és felügyelet mellett).

Antioxidáns, vérképzést segítő, méregtelenítő hatású.

Derűsebbé tesz, és segít a mozgásszervi betegségen is, regenerálja az idegeket, csökkenti a szorongást.

Hiánya emlékezet és járászavarokkal és egyéb idegrendszeri tünetekkel jár.

Hiánytünetei még: beriberi, depresszív hangulat, félelemérzés, étvágytalanság, hányinger, később a pszihés és a szomatikus aktivitás is csökken.
A túl sok cukor és fehérliszt fogyasztása garantáltan B1-vitaminhiányt okoz.

B2-vitamin:

Általánosan ajánlott: a zsírsavak lebontásához, szénhidrátok anyagcseréjének segítése, szöveti légzés, méregtelenítéshez, nyálkahártyák épségéhez.

A B2-vitamin vízben oldódó vitamin, riboflavin névvel is illetik.

E vitamin jó hatással van a növekedésre és a szaporodásra, a haj, a bőr és a köröm pedig egészségesebb lesz tőle. A szem fáradtságának kitűnő ellenszere, a látást is javítja.
A fehérje lebontásához szükséges, fontos szerepet tölt be a szöveti légzésben és a méregtelenítésben.
B2-vitamin hiányában: bőr- és nyálkahártyatünetek mutatkoznak, az ajkak és a szájzug berepedezik, pikkelyesedik.

B6-vitamin:

Általánosan ajánlott: szív- és érrendszeri betegségek, valamint a szélütés megelőzésére, depressziós tünetek enyhítésére, álmatlanság enyhítésére, alagút-szindróma kezelésére, a premenstruációs szindróma tüneteinek csökkentésére, asztmás rohamok enyhítésére.

A B6-vitamin vízben oldódó vitamin, elterjedt neve még a piridoxin is.
Számos anyagcsere-folyamat szabályozásában vesz részt, nélkülözhetetlen az idegrendszer működéséhez, a bőr anyagcseréjéhez és a vérképzéshez.

Stimulálja a védekezőrendszert, és segíti a fehérje-anyagcserét.
A legújabb ismeretek szerint valószínűleg a szívinfarktussal szemben is védelmet nyújt.

Az élelmiszerekben található zsírok és fehérjék lebontásában is fontos szerepet játszik. Fontos szerepet tölt be a vörösvértestek és az érfalak felépítésében, valamint az idegi funkciók, a fogíny és a fogak karbantartása is nagyrészt tőle függ.

A B6-vitamin kulcsszerepet játszik az aminosavak szintézisében, a zsír- és hormon anyagcserében.
B6-vitamin hiányában: bőr- és nyálkahártyatünetek, vérszegénység, ideggyulladás, bőrtünetek, bőr érzékennyé, sérülékennyé válik, bőrgyulladás, kopaszodás, repedezett, száraz bőr alakulhat ki, általános tünetek:
gyengeség, levertség, fáradtság léphetnek fel.

Klorofill:
A klorofillt a növények vérének is nevezik, mert molekulaszerkezetét és kémiai összetételét tekintve csaknem azonos a vér hemoglobinjával, csak míg abban vas, ebben magnézium áll a központi helyen.
Valamennyi növényben megtalálható, de a legjobb forrásai a zöld levelű növények.

Általánosan ajánlott:
Erőteljes tisztító, dezodoráló, szagtalanító hatású
Baktériumellenes hatású
Serkenti az új szövetek növekedését, a sebgyógyulást, miközben csökkenti a fertőzés veszélyét
Csökkenti a vér koleszterinszintjét
Erősíti az immunrendszer működését

Mire gyógyír a klorofill?
Lúgosítja a szervezetet
Ajánlott vérszegénységben, kimerültségben, tavaszi fáradtságban, betegség utáni lábadozásban
Fiatalít, vitalizál
Lábszárfekélyre főleg cukorbetegek esetében
Reumában, köszvényben, ízületi gyulladásos betegségek kezelésében
Középfül fertőzésre és gyulladásra
Különböző fertőző és gyulladásos bőrbetegségek kezelésében
Hüvelygyulladás (vaginitis), vagy méhnyak fertőzés esetében
Gyorsítja a sebek, sérülések, fekélyek gyógyulását, a sérült bőr regenerálódását
A szervezetben egyfajta belső dezodorként működik, segít eltávolítani a testünkbe összegyűlt szennyező anyagokat és megszünteti az emésztőszervi vagy húgyúti rendellenességek miatt keletkező testszagot, illetve a vizelet és a széklet kellemetlen szagát.
Forrás: nepgyogyaszat

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Ismét a D vitaminról
  2019-03-28 15:53:04, csütörtök
 
  Egy új kutatás szerint a D-vitamin hiánya befolyásolja az agy boltozatának azon típusát, amely támogatja a neuronokat (az idegrendszer alapegységét). A felfedezés új terápiákhoz vezethet a mentális betegségek terén.



Megvan, miként van hatással a D-vitamin az agyra?


Egy új kutatás rámutatott, hogy a D-vitamin hiánya az agy boltozatának azon típusát befolyásolja, amely a neuronokat (az idegrendszer alapegységét) támogatja.

A felfedezés új terápiákat eredményezhet a mentális egészségügyi állapotok neurológiai tüneteinek kezelésében - így a skizofréniáéban is.

A ,,napfény vitaminként" is emlegetett D-vitamin nagyon fontos szervezetünk számára - az egészséges csontok fenntartásához , az immun-, a szív-és érrendszer, valamint az endokrin funkciók megfelelő működéséhez.


Más tanulmányok kimutatták, hogy a középkorú rágcsálók D-vitamintól való megfosztása agyi károsodás kialakulását okozta, a kognitív teszteken pedig jóval gyengébben teljesítettek.


A kutatók kiderítették azt is, hogy azoknál az embereknél, akik túléltek hirtelen szívmegállást, kevésbé jellemző a teljes agyi felépülés, ha alacsony a D-vitamin szintjük.


Az új tanulmány még mélyebbre ás az agy egészsége és a D-vitamin kapcsolata tekintetében, hogy rátaláljon a poetnciális okra: miért

szükséges ez a vitamin a memóriafunkciókhoz.


Thomas Burne, az ausztráliai Queensland Egyetem Agy Intézet egyetemi docense, aki a tanulmányt vezette, a Trends in Neurosciences szaklapban elmagyarázta: azért voltak kíváncsiak az összefüggésre, mert


jól alátámasztott kapcsolat van a D-vitamin hiány és a károsodott kognitív funkciók között.


,,Az, hogy pontosan miként befolyásolja a D-vitamin az agy struktúráját, sajnos egyelőre nem világos - vagyis nem tisztázott, miért okoz problémákat a vitamin hiánya" - mondta. A mögöttes ok kiderítésére Burne és kollégái 20 héten át megvonták a D-vitamint egészséges egerektől, s ezt követően összehasonlították őket a kontroll csoporttal.

A kognitív tesztek elárulták, hogy a D-vitamin hiányban szenvedő egerek kevésbé tudtak megtanulni új dolgokat és emlékezni sem voltak annyira képesek, mint a kontroll csoport tagjai.

A kutató hozzátette, hogy a hippocampusban levő neuronok közötti kapcsolatok száma és erőssége is jelentősen csökkent. S bár a tanulmány szilárdan nem bizonyíthatja a mechanizmust, a kutatók úgy vélik, a D-vitamin hiány perineuronális hálókat érzékenyebbé teszi az enzimek bomló hatására.

“Mivel a hippocampus neuronjai elveszítik a támogató perineuronális hálóikat, nehézségeik akadnak a kapcsolatok fenntartásában - s ez végső soron a kognitív funkció elvesztéséhez vezet" - fejtette ki Thomas Burne.
Forrás: napidoktor



Ez a cikk is alátámasztja, amiről oly régóta beszélek, a folyamatos D-vitamin pótlást (az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezés, képzelet, gondolkodás szempontjából is) és javasolt szedését (az Okinawai Korall Kalcium mellé is).

 
 
0 komment , kategória:  Család  
A D vitamin hiányáról
  2019-03-27 18:49:08, szerda
 
  A D-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, melynek nagy szerepe van a csontok kalciummal való ellátásában, valamint az erős immunrendszer fenntartásában. Normál körülmények között, szervezetünk ezt a vitamint az élelmiszerekből és a napfényből nyeri.



Ha azonban bizonyos külső hatások következtében szervezetünk nem jut elég D-vitaminhoz, akkor szervezetünk különböző módon jelez számunkra, csak figyelnünk kell az alábbi jelekre.



1. Ha fejünk hangsúlyozottan izzadni kezd, ez egy jele lehet annak, hogy D-vitaminhiányban szenvedünk. A szakirodalom az újszülött babák fejének izzadását is e hiánnyal magyarázza. A felnőtteknél a fej túlzott izzadása ellentétben a test többi részeivel, szintén erre utalhat. Ha ezt tapasztaljuk, minél előbb forduljunk orvoshoz a pontos diagnózis megállapítása érdekében.

2. Ha fájnak a csontjaink, szintén erre utaló jel lehet, mivel ilyenkor akadályozva van a csontok kalciummal való ellátása, és ez a csontok gyengülését eredményezi. Ilyen esetben szakorvos által előírt D-vitaminkúrát kell tartani, hogy megelőzzük a csontritkulást.

3. Az izomfájdalom is a D-vitaminhiány tünete lehet, hiszen nem csak a csontokra van negatív hatással, hanem az izmokra is, Ilyen esetben könnyen elfáradnak izmaink és sokáig tart a regenerálódásuk is.

4. Fáradságot és gyengeséget is érezhetünk D-vitaminhiány esetén. Bár ezt sokszor hajlamosak vagyunk a stresszes életmódunk számlájára írni, a szakemberek megfigyelései szerint, a D-vitamin pótlásával kiküszöbölhetőek ezek a panaszok.

5. A gyenge immunrendszer is a D-vitamin hiányának a számlájára írható. Még az antibiotikumos kezelések elődjeként, az akkori orvosok a tuberkulózis kezelésére a napfény terápiát írták fel betegeiknek, nem kevés sikerrel.



6. Ha lassan gyógyulnak az ütések okozta sebek, ugyancsak D-vitaminhiányra gyanakodhatunk. A kellő mennyiségű D-vitamin ugyanakkor jó hatással van a vércukor és a megfelelő koleszterin szinten tartására is.

7. Ez a hiány hajhullást is eredményezhet. Ilyen esetben a hajszálak elvékonyodnak, töredezetté válnak és hullani kezdenek.

8. Nyugtalanságot és depressziót is okozhat a D-vitaminhiány. Szervezetünk, miután feldolgozza a D vitamint, dopamint és szerotonint termel, mely az agy helyes működéséhez szükséges. Ha nincs megfelelő D vitamin ellátás. akkor lép fel a nyugtalanság és a depresszió, sőt súlyosabb esetekben akár a szkizofrénia is.

Mindezek tudatában, ha észleljük magunkon a fent leírt tünetek valamelyikét, forduljunk orvoshoz, hogy a megfelelő D vitamin adaggal minél előbb kiküszöbölhessük a problémát.

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Egy japán orvos tanácsai
  2019-03-19 15:56:44, kedd
 
 
Főoldal / Interjú / A 105 évesen elhunyt japán orvos tanácsai: “Hölgyeim, hagyjanak fel a diétával, és örüljenek többet"
A 105 évesen elhunyt japán orvos tanácsai: “Hölgyeim, hagyjanak fel a diétával, és örüljenek többet"
Posted on 2019/03/17 by Bellini in Interjú


A Kelet jelenti a világ bölcsességének forrását, hiszen a japán kultúra általában tele van misztikummal a hétköznapi európai ember számára. Ugyanilyen csodálatra méltó volt, maga Shigeaki Hinohara is, aki 105 évesen hunyt el, és mindaddig egy japán klinikán dolgozott.

A japán orvos számunkra hátrahagyta a boldog életre vonatkozó ajánlásai, tele van korlátlan egyszerűséggel és jósággal. Szerinte a hosszú élet titkát a következő dolgok befolyásolják:




1. Tudjunk felhőtlenül örülni - ugyanis az öröm, sokkal hasznosabb egészségünk szempontjából, mint az alvás. Hinohara szerint: ,,Az ember nem az alvásból és nem az élelmiszerekből nyeri életenergiáját, hanem a jó közérzetéből. Gondoljunk csak vissza gyerekkorunkra, milyen felhőtlenül boldogak tudtunk lenni a kevés alvás vagy esetleg étkezés ellenére is."

2. Táplálkozzunk egészségesen - mert a kiegyensúlyozott táplálkozás a hosszú élet egyik titka. Az orvos reggelire egy csésze kávét, tejet, vagy narancslevet fogyasztott. Az ebédet akár ki is hagyta legtöbbször, vacsorára pedig zöldséget, rizst, és halat fogyasztott. Húst hetente kétszer evett, akkor is csak 100 grammot.

3. Tervezzük meg a tennivalóinkat - hiszen a gondolataink ez által valósulnak meg, és így nincs időnk merengeni és siránkozni a múlton.

4. Adjuk át ismereteinket a következő generáció számára - és a doktor valóban így is tett, évente 150 másfél órás előadást tartott, mely alatt soha nem foglalt helyet.

5. Legyünk tudatában, hogy az orvosok nem tudnak mindent meggyógyítani - és valahányszor egy orvos egy bizonyos kezelést ajánl számunkra, kérdezzük meg tőle, hogy saját hozzátartozója számára is ezt ajánlaná-e?



6. Ne kíméljük magunkat a fizikai edzésektől, melyeket nem csak kimondottan edző teremben végezhetünk. A kanapé az ember legnagyobb ellensége!

7. Olvassunk! Keressünk olyan olvasmányokat, melyek inspirálnak bennünket, és tűzzünk merész célokat magunk elé.

8. Nem vagyunk fájdalomra ítélve - ezért szerinte a mai kórházakban több kellene legyen a zene, a tánc, és a házi kedvenc. Ezek mindegyike ugyanis sokkal több esélyt jelent a beteg gyógyulására, mint a gyógyszerek maguk.

9. Állítsuk fel önmagunk értékrendjét, és ne engedjük, hogy a pénz átvegye az uralmat az életünk fölött, helyette éljünk a szeretetnek, a gondoskodásnak és az irgalomnak.

10. Legyünk készek a beláthatatlanra, hiszen saját testünk sokszor produkál olyan dolgokat, melyeket el sem tudtunk volna képzelni önmagunkról.

11. Legyen mindig példakép előttünk, és azt mindig igyekezzünk túlszárnyalni. Hinohara számára a példaképet saját édesapja jelentette.

12. Sokáig élni nagyszerű dolog, ezért ha ez megadatik számunkra, igyekezzünk minden pillanatot megélni az életünkből. Mindig gondoljunk másokra is, és segítsük a rászorulókat lehetőségeinkhez mérten. Mindezért ne kérjünk semmit cserébe, hiszen ezért a legszebb jutalom számunkra a hosszú élet lesz.

Dr. Shigeaki Hinohara, 2017. július 18-án hunyt el. Ő volt a Tokyo-i Nemzetközi Egyetem elnöke és haláláig aktívan részt vett a betegek gyógyításában. Határidőnaplója 5 hónapra előre be volt telve, amikor 2017 júliusában elhunyt.



 
 
0 komment , kategória:  Család  
Asztali áldás
  2019-02-12 12:29:18, kedd
 
  ASZTALI ÁLDÁS



Vallásos család vasárnapi ebédre készül, vendégekkel együtt.
A kisöcsi téblábol az asztalnál, majd kérdezi apját, hogy neki is kell imádkozni ?!
Apja igennel felel...öcsike viszont kérdezi, miről imádkozzon.
Anyukája veszi át a szót és elmagyarázza, hogy említse meg családját, barátait,
a kedves szomszédokat és főleg a szegényeket is...kérjen rájuk áldást.
Értem sóhajt fel a gyerek és összekulcsolva kezét belekezd:

"Drága Uram !
Köszönöm, hogy együtt vagyunk a családommal és a vendégeinkkel és azok
gyerekeikkel akik már felzabálták az összes csokimat és jégkrémemet.
Kérlek áldd őket meg, hogy sose jöjjenek vissza.
Bocsáss meg a szomszédék fiának, aki minden hétvégén bemászik a nővérem
ablakán és szétdobálja a ruháit.
Mindjárt itt van karácsony, kérlek küldj ruhát annak a néninek akinek a képe
apu mobilján van, hisz mennyire fázhat meztelenül.
Ha lehet adjál lakást annak a hajléktalan bácsinak aki majd mindennap
itt alszik anyu ágyában amikor apu dolgozni megy.
ÁMEN ! "

Aznap a családi ebéd elmaradt....


 
 
0 komment , kategória:  Család  
A zeller szára
  2019-02-01 16:51:03, péntek
 
  A zeller szára maga a fűszer
Publikálva: hétfő, január 21, 2019
Címkék: fűszer, saláták, szárzeller, zeller
A zeller szára maga a fűszer
Bár a zeller a középkor óta őshonos Európában, még mindig a nagy felfedezésre vár, pedig igazán megér egy ínyenc kirándulást. A növénynek hosszú, húsos szára és kis gumója van, a legtöbb országban csak a szárakat fogyasztják. Frissen ezek halvány sárgászöld színűek, húsosak, fűszeres aromájukkal ideálisak salátákhoz, vagy halételek köreteként és levesekbe.

Kevés kalória
A zeller egyike a legkevesebb kalóriát tartalmazó zöldségeknek: 100 gramm zeller mindössze 15 kalóriát tartalmaz. A növénynek több mint 90%-a víz. A sok víz mellett fontos vitaminok és ásványi anyagok is vannak benne:

kálium
nátrium
magnézium
kalcium
A zeller hatásai az egészségre
Magas káliumtartalmának köszönhetően a zeller vizelethajtó, ezért segít a köszvénynél és reumánál, és méregtelenítésre is használható. Aki azonban vesebetegségben szenved, tartózkodjon a zeller fogyasztásától!

Azt mondják, hogy a zellernek nyugtató hatása is van, és képes megelőzni a magas vérnyomást és az ödémát. (Ez összefügg a vízhajtó hatásával - a szerk.)

Az allergiásoknak csak óvatosan!
Az allergiások legyenek óvatosak, ugyanis különösen a nyír pollenallergiában és fekete üröm pollenallergiában szenvedők a zeller fogyasztásakor keresztallergiát tapasztalhatnak.

Zellerleves recept
A következő zellerleves receptet könnyű elkészíteni és ízletes!

Hozzávalók 4 személyre:

1 répa
1 zellerszár
1 kis vöröshagyma
300 g puhára főzött krumpli
1 fokhagymagerezd
700 ml zöldségleves
1 burgonya
1 pohár tejföl
só, bors
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
1 evőkanál vagdalt majoránna
majoránna levelek
Elkészítés

A répát és a zellert szeletekre vágjuk. A zsenge zellerszárat csak meg kell mosni, a vastagabbakat fel kell vágni darabokra. A hagymát és a krumplit kockákra vágjuk, és a szétnyomott fokhagymával együtt jól záródó edénybe tesszük főni a zöldséglevessel. A főtt burgonyát rátörjük, és közepesen erős tűzön kb. 20 percig pároljuk. Ezután tegyük bele a tejfölt, ízesítjük sóval és borssal, adjuk hozzá a fűszernövényeket és még egy percig főzzük. A kész levest majoránna levelekkel tálaljuk. Aki szereti, még zsemlekockákat tálalhat hozzá, amelyeket előtte egy kis vajban megpirított.

(Németből fordította: Koncz László)

 
 
0 komment , kategória:  Család  
10 igazság a női testről
  2019-01-25 14:31:14, péntek
 
  10 igazság a női testről, ami téged is meg fog lepni!
2018-09-27
MEGOSZTÁS Facebook Twitter

A női test, és annak működése sokban különbözik a férfi testtől. Nem csak a férfiak, de sok esetben a nők sem ismerik saját testük felépítését, működését! Az alábbiakban olyan információkat közlünk a női testről, amelyet eddig te sem tudtál.

1.A várandósság alatt a nők 30%-a valami teljesen egészségtelen dolgot kíván.

2.A női szeretet a férfi irányába sokkal erőteljesebb, mint fordítva, mindez a magasabb oxitocin következménye.

3.A nők érzékenyebbek a magasabb frekvenciájú hangokra, mint a férfiak.

4.A nők jobban érzékelik az édes ízt, mint a férfiak.

5.A nők kétszer gyakrabban pislognak, mint a férfiak.

6.A nők 30-64 alkalommal, a férfiak 6-17 alkalommal sírnak átlagban évente.

7.A finom árnyalatokat a nők jobban érzékelik, mint a férfiak.

8.A nők mind a két agyféltekéküket használják a kommunikációhoz. Átlagban naponta 8 ezer szót, 3 ezer hangot, és 10 ezer non-verbális jelet használnak. A férfiak mindezek felét használják csak.

9.Minden plusz kilóval a mellek 20 grammot növekednek, de ez fordítva is igaz, a fogyás esetében 20 grammal csökkennek kilónként.

10. 80%-ban a nők egyik melle, általában a bal nagyobb, mint a jobb.

tudasfaja.com
 
 
0 komment , kategória:  Család  
A bükki füvesember tanácsai
  2019-01-02 16:23:18, szerda
 
  Figyelmedbe ajánlom

http://deluxe.cafeblog.hu/2015/12/19/a-bukki-fuvesember-10-legfontosabb-tanacsa/
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Testünk biolóbiai órája
  2019-01-02 16:21:07, szerda
 
  Érdekes a cikk, okvetlen olvasd el

https://deluxe.cafeblog.hu/2014/07/01/testunk-biologiai-oraja/LinkLink
 
 
0 komment , kategória:  Család  
-a bőség benned is ott van - folytatás
  2018-12-11 13:21:15, kedd
 
  A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.



 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/86 oldal   Bejegyzések száma: 857 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 490 db bejegyzés
e év: 2935 db bejegyzés
Összes: 65355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 326
  • e Hét: 7322
  • e Hónap: 31762
  • e Év: 247982
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.