Belépés
lovaszmarika.blog.xfree.hu
Vágyógyj arra, amit a holnap hoz, és örülj annak, ami ma van. Wass Albert "A jó embereknek szép haláluk van" Wass Albert Lovász Lászlóné Marika
1936.09.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/86 oldal   Bejegyzések száma: 853 
Asztali áldás
  2019-02-12 12:29:18, kedd
 
  ASZTALI ÁLDÁS



Vallásos család vasárnapi ebédre készül, vendégekkel együtt.
A kisöcsi téblábol az asztalnál, majd kérdezi apját, hogy neki is kell imádkozni ?!
Apja igennel felel...öcsike viszont kérdezi, miről imádkozzon.
Anyukája veszi át a szót és elmagyarázza, hogy említse meg családját, barátait,
a kedves szomszédokat és főleg a szegényeket is...kérjen rájuk áldást.
Értem sóhajt fel a gyerek és összekulcsolva kezét belekezd:

"Drága Uram !
Köszönöm, hogy együtt vagyunk a családommal és a vendégeinkkel és azok
gyerekeikkel akik már felzabálták az összes csokimat és jégkrémemet.
Kérlek áldd őket meg, hogy sose jöjjenek vissza.
Bocsáss meg a szomszédék fiának, aki minden hétvégén bemászik a nővérem
ablakán és szétdobálja a ruháit.
Mindjárt itt van karácsony, kérlek küldj ruhát annak a néninek akinek a képe
apu mobilján van, hisz mennyire fázhat meztelenül.
Ha lehet adjál lakást annak a hajléktalan bácsinak aki majd mindennap
itt alszik anyu ágyában amikor apu dolgozni megy.
ÁMEN ! "

Aznap a családi ebéd elmaradt....


 
 
0 komment , kategória:  Család  
A zeller szára
  2019-02-01 16:51:03, péntek
 
  A zeller szára maga a fűszer
Publikálva: hétfő, január 21, 2019
Címkék: fűszer, saláták, szárzeller, zeller
A zeller szára maga a fűszer
Bár a zeller a középkor óta őshonos Európában, még mindig a nagy felfedezésre vár, pedig igazán megér egy ínyenc kirándulást. A növénynek hosszú, húsos szára és kis gumója van, a legtöbb országban csak a szárakat fogyasztják. Frissen ezek halvány sárgászöld színűek, húsosak, fűszeres aromájukkal ideálisak salátákhoz, vagy halételek köreteként és levesekbe.

Kevés kalória
A zeller egyike a legkevesebb kalóriát tartalmazó zöldségeknek: 100 gramm zeller mindössze 15 kalóriát tartalmaz. A növénynek több mint 90%-a víz. A sok víz mellett fontos vitaminok és ásványi anyagok is vannak benne:

kálium
nátrium
magnézium
kalcium
A zeller hatásai az egészségre
Magas káliumtartalmának köszönhetően a zeller vizelethajtó, ezért segít a köszvénynél és reumánál, és méregtelenítésre is használható. Aki azonban vesebetegségben szenved, tartózkodjon a zeller fogyasztásától!

Azt mondják, hogy a zellernek nyugtató hatása is van, és képes megelőzni a magas vérnyomást és az ödémát. (Ez összefügg a vízhajtó hatásával - a szerk.)

Az allergiásoknak csak óvatosan!
Az allergiások legyenek óvatosak, ugyanis különösen a nyír pollenallergiában és fekete üröm pollenallergiában szenvedők a zeller fogyasztásakor keresztallergiát tapasztalhatnak.

Zellerleves recept
A következő zellerleves receptet könnyű elkészíteni és ízletes!

Hozzávalók 4 személyre:

1 répa
1 zellerszár
1 kis vöröshagyma
300 g puhára főzött krumpli
1 fokhagymagerezd
700 ml zöldségleves
1 burgonya
1 pohár tejföl
só, bors
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
1 evőkanál vagdalt majoránna
majoránna levelek
Elkészítés

A répát és a zellert szeletekre vágjuk. A zsenge zellerszárat csak meg kell mosni, a vastagabbakat fel kell vágni darabokra. A hagymát és a krumplit kockákra vágjuk, és a szétnyomott fokhagymával együtt jól záródó edénybe tesszük főni a zöldséglevessel. A főtt burgonyát rátörjük, és közepesen erős tűzön kb. 20 percig pároljuk. Ezután tegyük bele a tejfölt, ízesítjük sóval és borssal, adjuk hozzá a fűszernövényeket és még egy percig főzzük. A kész levest majoránna levelekkel tálaljuk. Aki szereti, még zsemlekockákat tálalhat hozzá, amelyeket előtte egy kis vajban megpirított.

(Németből fordította: Koncz László)

 
 
0 komment , kategória:  Család  
10 igazság a női testről
  2019-01-25 14:31:14, péntek
 
  10 igazság a női testről, ami téged is meg fog lepni!
2018-09-27
MEGOSZTÁS Facebook Twitter

A női test, és annak működése sokban különbözik a férfi testtől. Nem csak a férfiak, de sok esetben a nők sem ismerik saját testük felépítését, működését! Az alábbiakban olyan információkat közlünk a női testről, amelyet eddig te sem tudtál.

1.A várandósság alatt a nők 30%-a valami teljesen egészségtelen dolgot kíván.

2.A női szeretet a férfi irányába sokkal erőteljesebb, mint fordítva, mindez a magasabb oxitocin következménye.

3.A nők érzékenyebbek a magasabb frekvenciájú hangokra, mint a férfiak.

4.A nők jobban érzékelik az édes ízt, mint a férfiak.

5.A nők kétszer gyakrabban pislognak, mint a férfiak.

6.A nők 30-64 alkalommal, a férfiak 6-17 alkalommal sírnak átlagban évente.

7.A finom árnyalatokat a nők jobban érzékelik, mint a férfiak.

8.A nők mind a két agyféltekéküket használják a kommunikációhoz. Átlagban naponta 8 ezer szót, 3 ezer hangot, és 10 ezer non-verbális jelet használnak. A férfiak mindezek felét használják csak.

9.Minden plusz kilóval a mellek 20 grammot növekednek, de ez fordítva is igaz, a fogyás esetében 20 grammal csökkennek kilónként.

10. 80%-ban a nők egyik melle, általában a bal nagyobb, mint a jobb.

tudasfaja.com
 
 
0 komment , kategória:  Család  
A bükki füvesember tanácsai
  2019-01-02 16:23:18, szerda
 
  Figyelmedbe ajánlom

http://deluxe.cafeblog.hu/2015/12/19/a-bukki-fuvesember-10-legfontosabb-tanacsa/
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Testünk biolóbiai órája
  2019-01-02 16:21:07, szerda
 
  Érdekes a cikk, okvetlen olvasd el

https://deluxe.cafeblog.hu/2014/07/01/testunk-biologiai-oraja/LinkLink
 
 
0 komment , kategória:  Család  
-a bőség benned is ott van - folytatás
  2018-12-11 13:21:15, kedd
 
  A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.

ELŐZŐ LECKÉK!

A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.

Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.

Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.

Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.

Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.

Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.

A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.

Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.

A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.

A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.

Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.

Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.

Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.

Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.

Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.

Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.

Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".

Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.

Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.

Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".

Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.

Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.

Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.

Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.

Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.



 
 
0 komment , kategória:  Család  
A bőség benned is ott van --- Szikszai Csaba
  2018-12-11 13:17:27, kedd
 
  Mindenki a boldogságra és sikerre születik!

Aztán elkezdünk mindenféle butaságon gondolkodni, agyalni és letérünk erről az útról. Alapvető és természetes az, hogy megvan mindenünk és mégis azt feltételezzük, hogy annyi mindenre szükségünk van még és ebből a szükségből, a hiányokat látjuk csak... ami keserű mindennapokat eredményez.

Egyik éjszaka nem aludtam semmit, mert azon gondolkodtam: "mennyi mindent meg kell még tennem" és "mennyi sok dolgom" lesz majd másnap. Reggel is azon törtem az agyam, hogy mennyi sok célom van aznapra és teljesítenem kell. Agyon nyomott!

Volt egy pillanat fogmosás közben, amikor megállt az idő... felébredt bennem egy kérdés, hogy: "miért foglalkozok én annyi sokat a hiányokkal?" Hiszen egész reggel és éjjel is a "réseket" akartam betölteni. Azzal törtem a buksimat, hogy mit kell tennem azért, hogy "kész legyen", hogy "meg legyen" valami

és

miért nem azzal foglalkoztatom az agyam, hogy mennyi mindent létrehoztam már. Miért a hiányok? Valójában ez az elégedetlenség és a hiány gondolkodás. Fontosak a céljaim, a teendőim, de hol vannak az értékek.

Fogmosás után hálát adtam még a fogkrémnek is, hogy haszálhatom. Mert ami van, azt én már létrehoztam. Arra ami van, lehet építeni. Ami nincs, csak úgy jöhet létre, ha elismerem az eddigi "teremtményeimet".

Jól esett látni, hogy mennyi mindenem már megvan és tényleg fürödni abban, hogy képes voltam.. tehát ma is képes leszek rá, megvannak így az értékek. A szívem megnyugodott és aznap minden sikerült amit tereveztem. A teendőim örömet nyújtottak és a kétségek befejeződtek, mert a képességeimmel volt a fókuszom!

A bőség benned is ott van!
 
 
0 komment , kategória:  Család  
A goji bogyó élesíti a látást
  2018-12-07 15:31:23, péntek
 
 



A korral összefüggő makuladegeneráció nevű betegség egyre több embert érint. A hatvanöt év feletti embereknél a látásvesztés egyik oka ez a betegség. Az öregedés és a szabad gyökök okozta károsodás a két fő tényező, amelyek gyorsan csökkentik a makuladegenerációhoz vezető makuláris pigmenteket. A makuladegeneráció elkerülése érdekében nagyon sok antioxidánsban gazdag ételt szükséges fogyasztanunk.

A luteinben és a zeaxantiban gazdag táplálékok fogyasztása megakadályozhatja a makula pigment elvesztését és segítenek a betegség lefolyásának késleltetésében, illetve annak megelőzésében.

A zeaxantin egy karotoniod. A goji berry, azaz a goji bogyó nagy mennyiségben tartalmazza. Tény, hogy minél mélyebb a goji bogyó színe, annál nagyobb benne a karotinoidok aránya. A goji bogyóban legnagyobb mennyiségben - körül 75 százalékban - a zeaxantin, és kisebb mennyiségben - a maradék 25 százalékban - béta-karotin található.



A zeaxantin fő funkciója a kék fény elnyelése és retinának a védelme. A béta-karotin A-vitaminná alakul, ez pedig nagymértékben képes a látás javítására.

A goji bogyó más tápanyagban is gazdag. A legfontosabb tápanyagok közé tartoznak a poliszacharidok, de 8 esszenciális aminosavat is tartalmaz. A nagy mennyiségű lutein és zeaxantin rendszeres, napi fogyasztásával elkerülhetővé teheti a szürkehályog műtéti szükségességét, illetve a betegség kialakulását.

Tekintettel a lutein és a zeaxantin és a korral összefüggő szembetegségek között összefüggő pozitív korrelációra, érdemes minél több fent említett tápanyagot bevinni a szervezetünkbe. Aki rendszeresen fogyaszt goji bogyót, az nemcsak megelőzni, hanem visszafordítani is tudja a szembetegségek egyes típusait.

A goji bogyó vitaminokban gazdag, különösen B-vitaminokban, de C-vitaminban is bővelkedik. A goji bogyót lehet fogyasztani önmagában, de salátákba is szórhatunk belőle, zabkását is ízesíthetünk vele, sőt még teát is készíthetünk belőle.

A goji bogyó tea az egyik legjobb immunerősítő. A téli megfázásos időszakban erősíti a szervezetet. Kimerültség esetén frissít és energiát ad. Csökkenti a depressziót és remekül oldja a stresszt. Gyulladáscsökkentő, emellett baktériumölő tulajdonságokkal is rendelkezik. Mivel C-vitaminban is gazdag, így segíti a mihamarabbi sebgyógyulást.

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Magas vérnyomás - a rejtélyes gyilkos
  2018-12-07 15:15:03, péntek
 
  Magas vérnyomás - a rejtélyes gyilkos

A legnagyobb rizikófaktorok egyike a szívinfarktusra, az agyvérzésre és számos más szív- és érrendszeri betegségre a magas vérnyomás (hipertónia).

Minden emberben az erek hihetetlenül elágazó hálózata található meg. Ez kereken 100.000 km hosszú. Vérnyomásnak azt a nyomást nevezzük, amellyel a vér az ereken keresztül áramlik. A vérnyomás a nap folyamán nagyobb fokú ingadozást mutathat. Minden fizikai megterheléstől emelkedik a vérnyomás és a pulzus.

Ez teljesen normális, mert ilyenkor a szervezetnek több oxigénre van szüksége. A vérnyomásnak mindenesetre rövid időn belül vissza kell esnie a kiinduló értékre. Ha a vérnyomás egy megterhelés után magas marad, vagy az értékek már a test nyugalmi állapotában is túl magasak, az nem normális. Végzetes következményei lehetnek.

A vizsgált szív- és érrendszeri halálozások több mint egyharmadában előzőleg magas vérnyomásban szenvedett a beteg. Ha a vér állandóan magas nyomással préselődik a vénákon keresztül, azok nem fognak hosszú távon kitartani, az érfal károsodik, így az érelmeszesedés alapja le van fektetve. A következmények: keringési zavarok, szívinfarktus, szívizomgyengeség, vesekárosodások és sok más. A végzetes ebben az, hogy sokan - először - egyáltalán semmit nem vesznek ebből észre. Jól érzik magukat, sőt nagyon aktívak. Ezért számít a magas vérnyomás rejtélyes gyilkosnak, aki figyelmeztetés nélkül csap le.

Ha megmérjük vagy megméretjük a vérnyomásunkat, két értéket kapunk - például 130/80. Az első magasabb érték abban a pillanatban adja meg a vérnyomást, amikor a szív összehúzódik (úgynevezett szisztolé), a második - az alacsonyabb érték - pedig azt a vérnyomást, amikor a szív újra ellazul (diasztolé). Optimális esetben a vérnyomás értéke 120/80 körül van. Hipertónia akkor van, ha a vérnyomásértékek különböző napszakokban történt több mérés alkalmával tartósan 140/90 fölött vannak. Enyhén magasnak számít a 140/90 és 160/100 közötti vérnyomás, közepesen magas a 160/100 és 180/110 közötti érték, és súlyosan magas vérnyomásnak tekintik a 180/110 felettit.

Már a ,,magas-normális"-nak nevezett vérnyomás is károkat okozhat, különösen, ha további érrendszeri kockázati tényezők is fennállnak. A magas vérnyomás egy népbetegség, Magyarországon több mint kétmillióan szenvednek benne, a 60 év felettieknek több mint fele. A hipertónia egy jelentős rizikófaktora a szem- és érrendszeri betegségeknek, a vese- és szívgyengeségnek. Mivel a magas vérnyomás sokáig semmilyen panaszt nem okoz, a betegséget többnyire csak későn fedezik fel. A halálozások több mint feléért a szív- és érrendszeri betegségek tehetők felelőssé.

Forrás: Gyógyszer nélkül - Magazin
 
 
0 komment , kategória:  Család  
A szemszárazság kezelése
  2018-12-06 09:07:22, csütörtök
 
  A szemszárazság legfőbb oka lehet, hogy sok időt töltünk a monitorok erős fénye előtt, legyen szó laptopról, mobiltelefonról, televízióról vagy tabletről. A szemszárazság egyre több embert érint. Nézzük, meg a legjobb otthoni gyógymódokat !

A szemszárazságot általában a könnytermelés csökkenése okozza, a könnymirigy nem termel elegendő könnyet ahhoz, hogy az egész szaruhártyát befedje. Tipikus tünetei az égő, szúró, valamint az idegentest-érzés, mintha valami belement volna a szembe. A kötőhártya bepirosodhat, érzékenyebbé válik a szem a külső hatásokra, a pislogás fájdalmassá válhat.



Ha a szemszárazság valamilyen meglévő betegség kísérő tünete, akkor a betegség kezelésével együtt szinte magától elmúlik. Amennyiben nem betegség okozza, akkor a tüneteket kell kezelni. A megfelelő folyadékfogyasztás és a műkönny használata mellett több olyan gyógynövény segíthet, amely szemnyugtató hatásán túl a könnytermelést is beindítja.


Szemvidítófű.
Ez a gyógynövény a nevét onnan kapta, hogy a szem elfáradásakor javítja a látást. Különböző szembetegségek, mint például a szemhéj vagy a szaruhártya gyulladása, kötőhártya-gyulladás, árpa, szemszárazság gyógyítására használják elsősorban lemosóként, borogatásként vagy helyileg szemcsepp formájában. Meghűlés esetén is segít, orrfolyás, hörghurut ellen.

Borogatás: szemvidítófűből forrázzunk le egy csapott evőkanálnyit 2 dl vízzel majd 10 perc állás után ezzel kenegessük a szemet. A másik “szemre való"



Fekete áfonya
Hatóanyagai javítják a vér és az oxigén szállítását a szembe, erősítik a kollagént, mely a kötőszövet egészségéért, rugalmasságáért felelős. Rendszeres fogyasztása már rövid időn belül javíthatja a látás élességét, erősségét, gyorsabban alkalmazkodik a szem a megváltozott fényviszonyokhoz. Sokszor ajánlják erős fény okozta látászavar ellen. Az időskori látásromlást is csökkenti, mert lassítja a szem belső nyomásának emelkedését és a periférikus látás elvesztését. Sárgafoltra és szürke hályog terápiájában is hasznosítják, antocianidin-tartalma lassítja a hályog kifejlődését és romlását.

Felhasználása : Tea formájában ,Fekete áfonya lé, Fekete áfonya kapszula, kivonat formájában.

Homoktövis
A benne található béta-karotin és A-vitamin kiválóan alkalmas a látás javítására, nagy szerepük van a szemideghártya védelmében. Egyaránt alkalmazható a szemhéjakra kenve és belsőleg fogyasztva. Természetes ellenszere a szem kifáradásának, csökkenti a kapillárisok áteresztőképességét és törékenységét, ezzel élesíti a látást, és megelőzheti a különféle szemproblémákat.

Felhasználása:mindenképpen ajánlott a homoktövis ital felfedezése, amely a különösen magas C-vitamin tartalom mellett antioxidánsokkal, nyomelemekkel és flavonoidokkal is támogatja a szervezetet. Fokozott szellemi- vagy testi igénybevétel esetén, vagy megnövekedett C-vitamin igény esetén különösen ajánlott.

Aloe vera
Szinte a teljes vitaminskálát tartalmazza, több mint húszféle létfontosságú ásványi anyagot, nyomelemet, különböző szacharidokat, aminosavakat és számos enzimet. Hozzájárul a szervezet egyensúlyának visszaállításához, így szinte minden betegségnél és megelőzésre is hasznosítható. Tisztít, méregtelenít, aktiválja a vér- és nyirokkeringést, segíti a szempanaszok, szembetegségek gyógyulását.

A gyógynövények mellett a vitaminellátás is hozzájárul a szem egészségéhez. A C- és E-vitamin erős antioxidánsként közvetve védi a szemlencsét a káros külső hatásoktól, például a dohányfüsttől és az UV-sugárzástól. A B2 vitamin is nagymértékben segíti a szem, a látás egészségének megőrzését, megelőzheti és kezeli a szürkehályogot, hozzájárul a károsodott sejtek helyreállításához. Érdemes az omega-3 zsírsavak bevitelére is figyelni, mert jelentősen javíthatják a szem látóhártyájának működését, a szem hajszálereinek vérellátását, beépülnek a sejthártyába, és rugalmasabbá teszik azt. Óvják a retinát, megelőzhetik az időkori látásromlást.

Használata: Aloe Vera ital / kapszula,formájában. Aloe Vera gélt szembe nem ajánlott kenni.


 
 
0 komment , kategória:  Család  
     1/86 oldal   Bejegyzések száma: 853 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 440 db bejegyzés
e év: 1068 db bejegyzés
Összes: 63488 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 657
  • e Hét: 17887
  • e Hónap: 44325
  • e Év: 93223
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.