Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
Hív a menny
  2016-07-20 08:34:30, szerda
 
  Hogyan tovább ezek után? Minden attól függ, hogy mit értünk ,,ezek" alatt. Milyen a kapcsolatod a mennyel?
Még mindig kívül állsz? Életedet eddig az Isten elleni lázadás jegyében élted. Sosem jöttél, hogy Krisztusra, mint Megváltódra bízd életed. Bűneid nincsenek megbocsátva és közeledik ítéleted napja. Viszont a korábbi oldalakon olvastál egy keveset a menny boldogságáról és dicsőségéről. Oda akarsz bejutni? Nem lenne-e tragikus annyi mindent megismerni a mennyországról és végül mégis kívüle maradni? Jézus Krisztus az egyetlen mennybe nyíló ajtó és az még nyitva áll. Jöjj hozzá és általa örök életre és örömre jutsz. Miért utasítanád el? Milyen érvet hozhatsz fel Krisztus elutasítására és a pokol választására? Ha megkéred, hogy fogadjon el téged most, megteszi. Fordulj el a bűntől és a haláltól, és kérd Krisztust, hogy mentsen meg. ,,Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen" (Jn. 3,16).
Vagy lehet, hogy hívő ember vagy, akinek szüksége van a menny által nyújtott jelenlegi bátorításra. Az élet nehéz lehet és a szép szavak nem változtatnak ezen. De ,,amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik" (Róm. 8,18). A menny gyorsan érkezik és ,,a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk" (2Kor. 4,17). Minél nagyobb gondjaink vannak itt, annál nagyobb lesz a dicsőségünk ott. Ezek a dolgok hamarosan elmúlnak és mi az Úrral leszünk örökre.
Mindnyájan, akik Krisztuséi vagyunk, következetesebben kellene éljünk a menny fényében. Sokkal mennyeibb kellene legyen gondolkodásunk, mivel ott van a mi állampolgárságunk (Fil. 3,20). Ez a tan arra sürget, hogy hagyjuk abba a földi élet apró csecsebecséi utáni szaladgálásunkat és gyűjtsünk kincseket az eljövendő világ számára. Ne tagadjuk meg életünkkel azt, amit ajkainkkal vallunk!
Remélem, hogy találkozni fogok veled a dicsőségben! Addig, hadd tegyen Isten minket olyan férfiakká és nőkké, akik arcán felragyog a menny fénye, olyan életet folytatva, hogy az emberek észrevegyék, hogy mi másak vagyunk. Akkor képesek leszünk magunkkal vinni sokakat a mennybe.

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Örökkévalóságra teremtve
  2016-07-20 08:33:39, szerda
 
  A földi létezésünk rövidsége miatt érzett csalódottságunkért kárpótol a megújult világegyetemben kitárulkozó örök élet kilátása. Az emberek mindig azt érezték, hogy a leghosszabb élet is túl rövid volt. Annyi felfedezni való van ezen a világon, annyira sok élvezni való tapasztalat, de nagyon kevés rendelkezésre álló idő. Mennyi hely van, amelyet sosem fogunk meglátogatni, mennyi zene, amelyet nem fogunk hallani! Elszomorító látni, hogy mennyi gazdagságról maradunk le minden másodpercben.
Milyen keveset tudunk még a leghittebb barátainkról is! Jellemük és gondolatviláguk mekkora kiaknázatlan tartály! De sokáig tartana, hogy mindent megtanuljunk róluk. És akkor még nem is beszéltünk azon milliókról, akikkel sosem találkoztunk - személyiségükről és történetükről. Felettébb gazdagítana minket, ha megismerhetnénk őket. De erre sosem kerül sor - nem ezen a Földön.
Tudatában vagyunk az önmagunkban rejlő, de ki nem fejlesztett képességeinknek és tartalékainknak, tehetségeinknek és tulajdonságainknak, amelyek csak halványan élnek tudatunkban. Egy családi barátunkat megkérdezték egyszer, hogy tud-e hegedűn játszani. ,,Nem tudom, még nem próbáltam" - jött a válasz. Tréfás volt, de bizonyos értelemben igaza volt. Sokkal több minden rejlik bennünk, mint ami eddig felszínre tört. Senki sem látta még az igazi énedet. Még mi magunk sem ismerjük magunkat megfelelően. De nem leszünk itt elég sokáig ahhoz, hogy felfedezzük minden lappangó képességünket.
A Biblia élethossziglan tartó tanulmányozása után, puszta valóság és nem műalázat az, hogy a kijelentett igazság sekélyes vizében pancsolunk még mindig. Ami az imádságot és az Istennel való közösséget illeti, még csak kezdők vagyunk. Hasonlóképpen a keresztyén életben is újoncok vagyunk. Szeretnénk jobb, kedvesebb és önzetlenebb emberek lenni, de küzködünk megrongálódott személyiségünkkel és eltorzítanak a múlt sebei. A körülmények megakadályozták fejlődésünket. Mások előtt álló lehetőségek sosem keresztezték a mi útjainkat. Annyira kevés idő van minderre!
Érzed ezeket a csalódásokat? Nem vagy kiéhezve több és több életre? Belesajdul a szíved az évek gyors váltakozásába? Nem érzed a beteljesülés hiányának kínzó érzését, akármennyire is boldog vagy? Ilyen lények vagyunk mi - ilyen világban - ahol ennyire kevés lehetőség van!
Áldott legyen az Isten a mennyországért! Mert minden jó vágyakozás bennünk a halhatatlanságot sejteti, az örökkévalóságot visszhangozza lelkünkben, az örök életre mutató jelzőtábla. Nem rövid hetven évre teremtettünk, ,,nem a halálnak születtünk", ahogyan a költő mondja. Teremtőnk nem azért alkotott ennyire összetett lényeket, hogy mindössze egy maréknyi évtizedre terjedjen kapacitásunk. ,,Az örökkévalóságot adta az emberek szívébe" (Préd. 3,11; angol ford.) és nem azért váltattunk meg, hogy csalódás érjen. ,,Az élet túl rövid itt, túl körülhatárolt, hogy az ember bámulatos isteni adottságainak és törekvéseinek csúcsát képezze. Épp, hogy túljutott a teljes és értelmes életre való felkészülésen, és máris mennie kell."
Isten egy örökkévalóságot tervezett számunkra, amely nemsokára kitárulkozik. A mennyei létezés nem lesz statikus, hanem állandó fejlődésben, akármennyire is tökéletes legyen, marad hely a változásnak és a növekedésnek. A gyermek Jézus tökéletes volt és mégis azt olvassuk róla, hogy ,,gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk. 2,52). A hitetlenek vágyai és törekvései örökre beteljesítetlenek maradnak, életük puszta csúfság. De Isten kihozza gyermekeiből mindazt, amit beléjük ültetett, a határtalan gazdagság és szépség univerzumában.
Mindezekben a legjobb, hogy sosem lesz vége. Ezt az életet beárnyékolja az a tudat, hogy semmi sem maradandó. Viszont a mennyben eltűnik ez az árnyék. Richard Baxter ,,a koronák koronájának" nevezte az örökkévalóságot. A legnagyobb boldogság pillanataiban, megszólal bennünk egy hang: ,,szeretném, ha ez örökre folytatódna." Így is lesz, a mennyben! (folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Szolgálatunk a mennyben
  2016-07-20 08:32:37, szerda
 
  Megfelelő kifejezés a ,,szolgálat"? A menny nem a pihenés helye? Minden bizonnyal az. A Zsidókhoz írt levél szerzője arról biztosít minket, hogy ,,megvan a szombatja az Isten népének" (Zsid. 4,9). Azt olvassuk, hogy ,,boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva ... mert megnyugosznak az ő fáradságuktól" (Jel. 14,13). ,,Megnyugvás" - az egyik legszebb szavunk, mert mindig vonzó kilátást nyújtott a zaklatottaknak és fáradtaknak.
A mennyben mérhetetlen pihenésben lesz részünk, amilyet korábban sosem ismertünk. Megpihenünk a bűntől - külső támadásaitól és belső késztetéseitől egyaránt. Megnyugszunk a bánattól és szenvedéstől, mivel ,,az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé" (Jel. 21,4). Semmilyen csalódás vagy kielégítetlenség nem szívja el erőnket. Soha többé nem merülünk ki az ellenkezők miatt. Munkánk végzése a tökéletes világban nem fáraszt ki, hanem megerősít.
Micsoda megnyugvás lesz az! Üdvözítőnk egyik legmegnyerőbb ígéretének teljes beteljesedését jelenti majd: ,,Jöjjetek én hozzám mindnyájan a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt. 11,28).
Ellenben a megpihenés nem azonos a tétlenséggel. Mennyire unalmas lenne az örökkévalóságot csak semmittevéssel tölteni! Munkára teremtettünk és nélküle nyomorultul érezzük magunkat. Jelenleg is a heti vasárnapunk nem a tétlenségnek, hanem az örömteli tevékenységnek a napja. Így a pihenés a mennyben nem egy örök heverés valami mennyei nyugágyon, hanem egy felüdülés, ami azon célok teljes lényünkkel történő betöltéséből fakad, amelyekért teremtettünk és megváltattunk. ,,szolgái szolgálnak néki ... Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában" (Jel. 22,3; 7,15). Miben szolgáljuk Istent a mennyben?
Szolgálatunk, ahogyan a ,,szolgálatot" kifejező görög szó a fenti versekben utal erre, az istentisztelet lesz. A menny az a hely, ahol Istent dicsérik és imádják teremtményei. A Jelenések könyve, például, összehasonlíthatatlan szépségében festi le a paradicsomban zajló istentiszteletet: ,,Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt ... mert megölettél, és megváltottál minket Istennek te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala ... Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel. 4,11; 5,9-13).
Ez az istentisztelet egyre mélyebbre visz minket az Isten megismerésében. Végtelen korszakok során új oldalait fedezzük fel végtelen fenségének, szentségének, erejének, kegyelmének és szeretetreméltóságának. Lelkünk eksztázisba merül, miközben egyre többet tanulunk meg lényéről és útjairól. Tanulmányozzuk majd mindazt, amit Urunk tett, céljainak összefüggéseit, hogyan járult hozzá dicsőségéhez a teremtés óta minden egyes atom mozgása, minden egyes levél lehullása és minden veréb repdesése. Miközben ezek a dolgok fokozattan kitárulnak előttünk, csodálkozásba, szeretetbe és dicsőítésbe merülünk.
Több figyelmet kellene szentelnünk a földi istentiszteletnek is. Kérnünk kell a Szentlélek erejét, miközben Istent imádjuk, gyakorlva magunkat abban, amit örökké teszük majd a dicsőségben.
De az istendicsőítést nem szabad túl szűken meghatározni, mivel teljes létezésünk istendicsőítés lesz. A menny, amint láttuk egy anyagi és egy szellemi valóság lesz, ,,egy új ég és egy új föld" (Jel. 21,1). Az új Föld sáfárai leszünk, Isten dicsőségére uralva azt. A Zsidókhoz írt levél szerzője a 8. Zsoltárt idézi, arra emlékeztetve minket, hogy Isten a Föld uralkodójává tette az embert (Zsid. 2,7-8). Ez a tekintélyes pozíció, melyet a bűnbeesés korlátozott, nem volt még teljesen helyreállítva, mivel ,,most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett ... Azt azonban látjuk, hogy Jézus dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid. 2,8-9). A következmény világos. Most még nem látjuk, hogy minden az embernek vettetett volna alá, de eljön ennek is az ideje. Mivel Jézus előttünk ment és miérettünk, és mivel eljön az a nap, mikor a teremtett világ feletti sáfárság vissza lesz adva nékünk, új értelemmel énekelhetjük a zsoltárt: ,,Micsoda az ember-mondom-hogy megemlékezel róla? ... Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél ... Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!" (Zsolt. 8,5.7.10).
Az új világban figyelemreméltó új feladatokat kapunk. Lelkesítő szolgálati lehetőségek nyílnak meg előttünk, igénybe véve minden tehetségünket és képességünket, amit jelenleg nem is sejtünk vagy nem fedeztünk fel. ,,Az értelem, az intellektuális kiváncsiság, a képzelet, az esztétikai ösztönök, a szent érzelmek, a szociális érzékenység, az erő és a hatalom kimeríthetetlen forrásai, amelyek az emberi lélekben találhatók, mind tevékenyek lesznek a mennyben és kielégülést okoznak." Egy örökkévalóságon át teljes, valódi emberi életet élünk Isten dicsőségére, kutatva és vezetve a teremtett világot. Bámulatba ejtő távlatok nyílnak meg előttünk, miközben megtanuljuk, hogy miként szolgáljuk Istent a megújult világegyetemben. ,,Minden jogszerű tevékenység, amely az új teremtményi élettel összefüggésbe hozható, Isten népe dicsőítő életének szerves részét képezi majd."
Mennyire érdeklődésre számot tartó arra gondolni, hogy minél nagyobb a hűségünk most, annál kiterjedtebbek és kielégítőbbek lesznek mennyei felelősségeink. ,,Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután" (Mt. 25,23). Krisztus azzal jutalmaz meg minket a jól végzett munkáért, hogy több felelősséget bíz ránk.
De vajon nem teszi tönkre örömünket az, hogy egyesek nagyobb jutalmat kapnak másoknál? Nem leszünk féltékenyek vagy irigyek a nálunknál nagyobb tiszteletre méltatott szentekre? A legkevésbé sem. A menny a tökéletes szeretet helye, ahol létezésünk során először fogjuk felebarátainkat úgy szeretni mint magunkat. Nagyobb áldásuk láttán mi is boldogok leszünk. Melyik igazi szülő neheztelt valaha is azért, mert valamelyik gyermeke túlszárnyalta őt? Sikerük feletti örömünk nagyobb, mint ha az a mi teljesítményünk lett volna.
Mindenesetre mindnyájan annyi felelősséget és áldást kapunk, amennyit el tudunk hordozni. ,,Noha a dicsőségnek vannak fokozatai, mégis mindenki teljes mércével kap és annyink lesz, amennyit képesek vagyunk elhordozni, noha egyesek többet tudnak majd elhordozni, mint mások; mindenki teljesen elégedett lesz és az isteni jóságban való teljes örvendezéssel tökéletesen megáldva, kiterjesztett képességeinek megfelelően. Amikor különböző méretű üvegek telnek meg, egyesek többet tartalmaznak, mások kevesebbet; de mégis mindegyikben annyi van, amennyi belefér." Most pedig azt kell tennünk, hogy kegyelemben és odaszánt szolgálatban történő növekedés által, növeljük kapacitásunkat, tekintettel az eljövendő áldásra. (folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Mennyire fontos egymást szeretni!
  2016-07-20 08:31:39, szerda
 
  A mennyben tökéletesen és örökre szeretni fogjuk hittestvéreinket. Akkor miért nem szerethetnénk jobban őket már most? Mire valók a keresztyének közötti pokoli veszekedések, félreértések, kritikák és összezördülések? ,,Nem elég, hogy az egész világ ellenünk van, még mi is legyünk egymás ellen? Ó, az üldöztetések áldott napjai, amelyek egymáshoz vontak minket szeretetben, akiket a szabadság és a jólét napsugara porrá morzsol versengésünk által!" Micsoda fegyvert adnak vitatkozásaink Sátán kezébe! Micsoda szégyent hoznak Krisztusra! Hadd tekintsünk egymásra úgy, ahogyan majd a dicsőségben tesszük és kezeljük itt egymást úgy, ahogyan majd ott. (folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Micsoda kihívás az evangélizálásra!
  2016-07-20 08:30:48, szerda
 
  Pál így beszélt thesszalonikai megtértjeiről: ,,a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája ... a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor" (1Thessz. 2,19). Hogyan érezzük majd magunkat, amikor a dicsőségben azokkal találkozunk, akik bizonyságtevésünk segítségével jutottak oda? Sajnálni fogjuk akkor a mostani fáradozást, az elhasznált energiát, az elszenvedett csalódásokat? Megértjük majd azt is, amire Samuel Rutherford gondolt, amikor a börtönből sürgette népét, hogy fogadja el Krisztust, mivel ,,a ti mennyországotok kétszeres mennyországot jelent számomra és mindnyájatok üdvössége kétszeres üdvösséget tesz majd ki nekem." Mit jelent az majd keresztyén anyukák számára, hogy életük árán is az Úrnak nevelték gyermekeiket? E világon nem értékelték őket, a társadalom lesajnálta őket mint terméketlen rabszolgákat. De képzeld el örömüket, mikor a mennyben gyermekeik körbe veszik őket és elmondhatják: ,,Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott" (Zsid. 2,13). Van-e az evangéliumnak az elveszettnek való hirdetésénél jobb lehetőség kincseket gyűjteni magunknak a mennyben (Mt. 6,20)? (folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Szorosabb kapcsolatok
  2016-07-20 08:29:54, szerda
 
  De mi lesz azokkal, akik a Földön a legközelebb állnak hozzánk? Továbbra is különleges kapcsolatom lesz a feleségemmel? Továbbra is apaként és anyaként kezeled szüleidet? A mostani közeli barátaink ott is azok lesznek? Nagyon szép és jó, hogy tízezrekkel találkozunk majd ott. De nem úgy teremtettünk, hogy kívánkozzunk egy meghitt baráti kör után? Az ilyen kérdések természetesek, de nem lehet őket könnyen megválaszolni.
Minden bizonnyal ismerni fogjuk egymást a mennyben. Dávid király arra számított, hogy ott újra együtt lesz halott fiával. ,,Én megyek őhozzá", mondta (2Sám 12,23). Pál így biztatta a gyászoló keresztyéneket: ,,ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ... az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt" (1Thessz. 4,13.14). Annak oka, hogy nem szomorkodnak mint a hitetlenek az, hogy elszakadásuk nem állandó. Újból találkoznak. Nyilván a mennyben nem tudhatunk kevesebbet, mint itt a Földön és ennélfogva felismerjük az általunk itt ismerteket. Ez bizony megvigasztal.
Azt is olvassuk, hogy a házasság sok aspektusa idejétmúlt lesz a dicsőségben, ahol ,,sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek" (Mt. 22,30). Nem lesz szaporulat. A férjnek nem lesz szüksége segítőtársra és a feleségnek sem valakire, aki védelmezően dédelgesse. A gyermekeknek nem lesz szükségük atyai gondozásra. A Krisztus és Egyháza közötti kapcsolat annyira nyilvánvaló lesz, hogy nem igényel semmilyen emberi hasonlatot.
Vajon ez azt jelentse, hogy férjem vagy legjobb barátnőm nem jelent többet számomra, mint bárki más a megváltottak sokaságából? Nem gondolnám. Mert minden jó dolog jobb lesz a mennyben, mint volt a Földön. Ha Isten egy keresztyén férjet vagy feleséget, szülőt vagy gyermeket, testvért vagy barátot adott, akkor biztos lehetsz abban, hogy a jövőbeni kapcsolat paramétereitől függetlenül, a barátság szorosabb lesz, mint most. Sokkal bensőségesebben ismered és intenzívebben szereted majd őket. Teljesebben gyönyörködsz majd bennük. Lehetetlen, hogy bármi jót is elveszítsünk azon a helyen, ahol a jóban bővölködünk. Rátekinthetünk a különösen szeretett keresztyénekre és dicsérjük Istent, hogy továbbra is szerethetjük őket, egyre jobban, örökkön-örökké.
Richard Baxter tökéletes mérleget von barátaink túl- és alulértékelése között: ,,amikor Isten drága gyermekeinek arcát nézem, és hittel arra a napra tekintek, milyen felüdítő érzés ez! ... Vigyázzunk, hogy gondolatainkban ne keressük azt a szentekben, ami egyedül Krisztusban található meg, és ne várjunk túl nagy vigasztalást a bennük történő gyönyörködéstől; eléggé hajlamosak vagyunk erre a fajta bálványimádásra. De, mégis, aki azt parancsolta nekünk, hogy annyira szeressük őket most, megengedi, hogy ott is szeressük őket, amikor ő sokkal szeretetreméltóbbá tette őket. Tudom, hogy Krisztus minden mindenekben; és, hogy Isten jelenlététől menny a menny. És mégis arra a helyre történő gondolásomat nagyon megédesíti az, hogy ott találom szeretteim és drága barátaim sokaságát a Krisztusban." (folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Egy tökéletes család
  2016-07-20 08:28:52, szerda
 
  A mennyben tökéletes családi életet fogunk folytatni Krisztusban testvéreinkkel és nőtestvéreinkkel, akik mindnyájan hit által az Atya Isten gyermekei lettek. Sokféle szempontból egy ideális család lesz ez.
Nagy család lesz az. E földön a hívők kisebbségben vannak. Elszigeteltnek vagy sebezhetőnek érezhetjük magunkat és az élet maga elég magányos dolog lehet némelyek számára. De a mennyben egy óriási családot alkotunk, mérhetetlen számú kapcsolattal. ,,Sok lakóhelyű" (Jn. 14,2) ország lesz az és akik üdvözülnek ,,nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott" (Jel. 7,9). Az örökkévalóságon át milliónyi testvérrel és nőtestvérrel találkozunk, akiknek létezéséről sosem volt fogalmunk.
Sokszínű család lesz az. A ,,minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből" (Jel. 7,9) tevődik össze a sokaság. Találkozunk keresztyénekkel minden évszázadból, nemzetből és kultúrából. Minden személyiségtípus jelen lesz. Mindenfajta tapasztalatot megosztunk majd. Minden hívő elmondja majd saját történetét Isten irgalmáról - mindegyik egyedi lesz . Nem létezik majd egyhangúság. Ahogyan az Isten hihetetlen sokszínűséggel gazdagította a teremtett világot, úgy az új teremtést is, mivel irgalma ,,sokféle" vagy ,,sokszínű" (1Pt. 4,10). Abban az elbűvölő kiváltságban lesz részünk, hogy rengeteg embert ismerhetünk meg és tanulhatunk tőlük, mindegyikhez családtagként viszonyulva, de mégis különböző módon.
Egységes család lesz az. Nem lesznek veszekedések és civakodások. A teológiai viták mind meg lesznek oldva és személyes nézeteltérések többé nem létezhetnek. Nem lesznek felekezetek, félreértések, tudatlanság vagy büszkeség. ,,Óh, hát micsoda áldott társaság lesz a mennyei család, és az új Jeruzsálem békés lakói, akik között nem lesz megosztás, idegenkedés, csalárd barátság, nem, még egy illetlen kifejezés sem, sem haragos tekintet vagy gondolat; hanem mindnyájan egyek lesznek Krisztusban, aki egy az Atyával és mindnyájan annak a szeretetében élnek, aki maga a szeretet!" Isten népének egysége teljes és látható lesz. Urunk fohásza, ,,hogy egyek legyenek" (Jn. 17,21) teljes meghallgattatásnak örvend. Végül tudni fogjuk, hogy ,,ímé mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! ... Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" (Zsolt. 133,1.3).
Vonzó család lesz az. E földön vannak keresztyének, akiket igyekszünk szeretni, de akiket nehéz kedvelni. (Eszedbe jut-e rögtön valaki?) De a mennyben többé nem lesznek zsémbes családtagok, mivel minden hívő szent és csodálatra méltó lesz. Személyiségük majd a Krisztushoz való hasonlítás szépségétől sugárzik. Ilyen lényeket szeretni öröm lesz, nem kötelesség. Velük együtt lenni lelkesítő kiváltság, kimeríthetetlen gyönyör lesz.
Kielégítő család lesz az. Ebben az életben rossz bánásmódban részesülhetünk, nem értékelnek vagy mellőznek. A barátság az egyik legnagyobb áldás, de igazi barátokat nem könnyű szerezni. Egyedülálló keresztyének időnként azt kívánják, hogy Isten rendeljen számukra egy hitvestársat. Mások pedig ismerik a gyász hirtelen rájuk szakadó magányát. De a mennyei családunkban kielégítő kapcsolatok tízezreivel rendelkezünk majd. A földi magányosságot elnyeli az igaz barátok óceánja. Tiszta és tökéletes szeretet áraszt el örökre. Akkor először kap igazi értelmet a jólismert kifejezés: ,,egy nagy, boldog család". (folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
De mi lesz megtéretlen barátainkkal?
  2016-07-20 08:27:55, szerda
 
  Előbb viszont még szembe kell néznünk egy tragikus kérdéssel. Sokan nem lesznek ott a mennyben, beleértve néhányat azok közül is, akiket ismertünk és szerettünk a Földön. Mit fogunk velük szemben érezni? Nem teszi-e tönkre számunkra a menny élvezetét, ha arra gondolunk, hogy néhány volt barátunk a pokolban sínylődik? Hogyan élvezhetjük a dicsőség örömeit, miközben valaki szeretteink közül - lehet egy anya, egy apa vagy testvér - örökre elveszett? Minden lelkipásztornak feltették már ezt a kérdést a lehető legnagyobb komolysággal.
A válasz világos, de kimondhatatlanul komoly. Többé nem lesznek a szeretteink. Barátságunk megszakad és nem hiányoznak majd nekünk és nem is bánkódunk miattuk. A mennyben a szentek Istent dicsérik igazságának a bűn megbüntetésében történő megnyilvánulásáért: ,,Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei" (Jel. 19,1). Jonathan Edwards józan szavai szerint: ,,a mennyei lakók ... tökéletesen Istenhez lesznek igazítva akaratukban és érzéseikben. Azt szeretik majd, amit Isten szeret, és azt egyedül. Noha a szentek szerették az elkárhozottakat, míg itt voltak a Földön, főleg a hozzájuk közel állókat és szeretteiket, de ezentúl többé nem szeretik őket."
Mások iránti igaz szeretetünket nem azzal fejezhetjük ki, hogy érzelmileg tiltakozunk a pokol ellen, hanem mindent elkövetve most azért, hogy a mennybe vezessük őket. Csak a Krisztusban létesített barátságok élik túl e mostani életünket. Ha ez nem ösztönöz arra, hogy naponta imádkozzunk és megtegyünk minden tőlünk telhetőt családunk és barátaink megtéréséért, akkor mi más? (folyt. köv)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
A mennyei család
  2016-07-20 08:27:03, szerda
 
  Sartre megjegyzése, hogy ,,a pokol más emberek" érezhetően téves, mivel arra gondolt, hogy a pokol csupán ez élet emberi kegyetlenségeiben létezik. De az igaz, hogy a pokol szenvedései részben az azon a helyen tartózkodó nyomorult társadalomnak is köszönhetők. Hasonlóképpen, a mennyei öröm létfontosságú elemei azon dicsőséges lények lesznek, akik között élni fogunk. Korunk individualizmusa elfakíthatja a mennyről alkotott látásunkat azért, hogy szűklátókörűen magunkra összpontosítsunk. De a Bibliában található jelentős képek mind a közösségi jellegre utalnak: ,,a szent város, az ország, amely nem rendülhet meg, közösségi élet, ahol az öröm teljességének lényeges elemét személyes kapcsolataink és társalgásaink alkotják."
Korábban már megvizsgáltuk azokat a kapcsolatokat, amelyek a legfontosabbak lesznek - a Szentháromság Istennel - Atya, Fiú, Szentlélek - való kapcsolatunk. Értekezni fogunk a szent angyalokkal is, azokkal a ragyogó, bukást nem ismerő lelkekkel. Mekkora elragadtatásal akarnak majd többet megtudni a mi megváltásunkról (1Pt 1,12)! Mennyi mindent fogunk felfedezni az értünk végzett földi szolgálatukról (Zsid. 1,14)? Mennyire felvillanyozó lesz velük együtt dicsőíteni Istent a trónján!
De a legfontosabb teremtmény-teremtmény kapcsolatunk kétségtelenül embertársainkkal lesz, a választottakkal, ,,akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé" (Jel. 21,27). Hadd tekintsünk előre egy pillanatra a mennyei közösség néhány élvezetére. (folyt. köv)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
Az új ég és az új föld
  2016-07-20 08:26:12, szerda
 
  Láttuk már korábban, hogy a menny felfoghatatlannak és meghatározhatatlannak tűnhet. Nehéz elképzelnünk, hogy milyen lesz ott az élet és ez a bizonytalanság odáig vezethet, hogy nem vágyunk oda annyira, amennyire kellene. Tudjuk, hogy együtt leszünk Krisztussal és meglátjuk Istent, az ő dicsőségében. Akkor miért nem lelkesítenek jobban e kilátások? Miért nem mondhatjuk el teljes őszinteséggel, amit Pál mondott: ,,szeretnék elköltözni" (Fil. 1,23)? Miért vagyunk sokszor hajlandók arra, hogy a mennybe történő belépésünket végtelenül kitoljuk? A probléma egyik része minden bizonnyal a lelki közöny, de léteznek-e más okok is, amiért úgy tűnik, hogy a menny értelmünk és kívánságaink láthatárán túl lebeg?
Érdeklődésünk hiánya részben annak a ténynek köszönhető, hogy a Biblia nagyon sűrűn negatív kifejezésekkel beszél a mennyországról. Azt mondja el nekünk, hogy mi nem lesz ott: nem lesz bűn, nem lesz bánat, fájdalom, éjszaka, és nem lesz halál (Jel. 21,4.27; 22,5). Péter klasszikus leírása hasonlóan van megfogalmazva: ,,romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra" (1Pt. 1,4). Nem mondja el nekünk közvetlenül, hogy milyen a menny, hanem leírásában felsorolja azokat a károkat, amelyek ott már nem fordulnak elő.
Nos ez tökéletesen megfelelő nyelvezet, mikor valami leírhatatlanul csodálatosat akarunk bemutatni. Amikor egy fiatalember szerelmes lesz, nem egy klinikai leírást ad szerelmese magasságáról, súlyáról, testalkatáról és megkülönböztető jegyeiről, mikor anyjának róla beszél. ,,Egyszerűen a legcsodálatosabb lány!" dadogja. ,,Sosem találkoztam még ilyennel. Nincsenek szavaim a leírásához!" Ez tökéletesen közvetíti lelkesedését. Pontosan kifejezi érzéseit. De ha a fiatal nő eltűnne, ez alígha szolgálhatna rendőrségi leírásként. Nyelvezete élénk képet nyújt, de tagadhatatlanul kevés részletet tartalmaz.
Ezért van az, hogy a Szentírás úgy festi le a mennyet ahogyan. Az ilyen nyelvezet a legkisebb mértékben sem negatív. Csodálkozást és meglepődést, természetfeletti ámulatot és gyönyört fejez ki. Arra az igazságra figyelmeztet, hogy a menny értelmünket meghaladó módon izgalmas és dicsőséges, szétfeszítve nyelvünk minden határát. De nagyon is könnyen félreérthetjük a nyelvezetet, eltéveszthetjük dicsőségét és a pozitív részletek hiánya miatt jogtalanul csalódottakká válhatunk.
Egy másik nehézség az lehet, amit a tudosók a menny ,,mázas" vagy ,,ékesített" leírásának neveznek: az üvegtenger, a gyöngykapu, arany utcák és koronák (Jel. 15,2; 21,21; 4,4). Természetesen ezeket a leírásokat nem kell szó szerint érteni. Ezek élénk költői metaforák egy elpusztíthatatlan, csillogó, kiszámíthatatlanul pontos valóság leírására. De itt is félreérthetjük az ábrázolást és azzal a benyomással maradhatunk, hogy a menny egy rideg, kemény és természetellenes hely. Ha egy sétára hívnának, előnyben részesítenénk egy falusi fás utcát az arannyal burkolttal szemben. Az egyik természetes és azonnal vonzó; a másik élettelennek és műízűnek tűnik. A Szentírás szegényes értelmezése komoly dolog! Eltorzíthatja a dicsőséget és gyengítheti az eljövendő világra irányuló várakozásunkat.
De lehet, hogy a menny igazi értékelésének legnagyobb akadálya, hogy nem tudjuk testünket odaképzelni. Noha hiszünk a testben történő feltámadásban, a ,,menny" továbbra is egy anyagtalan, minden tekintetben szellemi birodalmat sejtet velünk. Túl hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az a hely alapvetően alkalmatlan a hústest- szervezetnek.
A Biblia mégis azt mondja, hogy számára a menny ideális környezet. Krisztus második eljövetelekor, ez a Föld, amelyet Isten lakhelyünkül és dicsőségére teremtett, helyreáll és megújul. A bűn minden nyoma eltűnik a bolygóról, a menny és a Föld csodálatos egységben találkoznak, és ,,az Úr dicsőségének ismeretével betelik a Föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert" (Hab. 2,14). A következő igevers magyarázásakor - ,,Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik" (Jel. 21,3) - A. A. Hoekema kijelenti: ,,mivel ahol Isten lakik, ott a menny, azt következtetjük, hogy az eljövendő életben ég és Föld többé nem lesznek elválasztva, mint jelenleg, hanem egybeolvadnak. Ennélfogva a hívők továbbra is a mennyben lesznek, miközben az új Földön folytatják életüket. De ezt a tanítást, bármennyire is világos a Szentírásban, annyira elhanyagolták, hogy majdnem eretnekségnek tűnik egyeseknek, akik először hallanak róla.
A legvilágosabb magyarázat a Római levél nyolcadik részében található, ahol Pál az anyagi világ sorsát az emberekével köti össze. Eszünkbe juttatja, hogy az ember bűne miatt károsult meg a Föld: ,,Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett" (Róm. 8,20), mikor Isten az engedetlen Ádámnak azt mondta: ,,Átkozott legyen a föld te miattad" (1Móz. 3,17). De ugyanez a bukott világ hasznot húz az ember megváltásából. Ahogyan Ádám bűne átkot, úgy Krisztus engedelmessége áldást eredményezett. Pál megszemélyesíti a teremtett világot, ami ,,az állatokat, a növényzetet, a virágokat, a füvet jelenti; a folyókat és a folyamokat, a hegyeket és dombokat jelenti; magát a Földet jelenti". Úgy festi le, mint egy személyt, aki lábujjhegyre áll, és ,,sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Róm. 8,19). Miért ez a sóvárgás? Mivel ,,maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára" (8,21).
Valami bámulatos dolog fog ezzel a mi Földünkkel történi. Krisztus az újjászületésről beszél, ,,amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe" (Mt. 19,28). Az ,,újjászületés" szó itt ,,második genezisnek" is fordítható. Péter ezt ,,mindenek újjáteremtésének" nevezi (ApCsel. 3,21). Minden megújul. Az a föld, amelyen jelenleg élünk, dicsőséges változáson megy át. ,,A menny a Földön - itt töltjük el örökkévalóságunkat. Isten üdvterve nem fejeződik be addig, míg nem lesz egy Föld, ahol az ember élhet és továbbélhet testben."
Isten a megváltásban mindig így dolgozik. Amikor első szüleink vétkeztek és elbuktak, Isten nem törölte el az emberi fajt és kezdett mindent előlről. Nem, célja pontosan a bűn rabságába esett emberiség megmentése volt. Amikor életünket Krisztusra bízzuk, Isten nem ajándékoz meg egy teljesen új személyiséggel. Ehelyett, Lelke ereje által, fokozatosan kijavítja a megrongálódásokat Fiának hasonlóságára. Az Egyházatyák mondogatták: ,,A kegyelem nem pusztítja el a természetet, hanem helyreállítja." Mint új teremtések Krisztusban, ,,természetesebbek" vagyunk, jobban önmagunk mint korábban bármikor. És az előző fejezetben láttuk, hogy Isten nem dobja el jelenlegi testünket, hogy teljesen újat adjon nekünk. Ez a mostani testünk fog megdicsőülni.
,,A hívő feltámadás előtti és utáni teste közötti folytonossága hasonmása a jelenlegi és a megújult teremtés folytonosságának." Ahogyan Isten megújítja az emberi nemzetséget és ahogyan megdicsőíti az emberi testet, éppúgy helyreállítja és megdicsőíti majd a jelenlegi világot. Nem Sátáné lesz az utolsó szó bolygónk sorsát illetően. Robert L. Dabney szerint: ,,ez a következtetés nemes látást kölcsönöz Isten kegyelmi célja mozdíthatatlanságáról és a bűn és Sátán feletti győzelmének dicsőségéről ... A Messiás visszatér és újra felállítja trónját romos és feldúlt birodalmának közepette, örökre virágzóbbá teszi ezt a Földet eredeti pompájánál."
A Föld jövőbeli megújhodásának tudata fényáradatot bocsát a próféták és zsoltárírók megannyi kijelentésére, melyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Egyes keresztyének azt hiszik, hogy ezek a próféciák a Krisztus visszatérése előtti aranykorra vonatkoznak. Mások teljes lelki értelemben veszik, megfosztva őket minden materiális beteljesedéstől és nem látnak bennük többet lelki áldásokat kifejező jelképeknél. Mégis található itt egy bizonyos szószerintiség, amelyet nem kellene figyelmen kívül hagyni, mivel elmondják nekünk, hogy mi fog valójában történi jelenlegi világunkkal. ,,És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat" (Ézs. 11,6). ,,Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike" (Ézs. 35,1). A teremtett világot örvendezésre hívja a várható dicsőség kilátása: ,,Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, az Úrnak orcája előtt, mert eljön" (Zsolt. 96,11-13).
Amikor az Úr Jézus azt mondta: ,,Boldogok a szelídek: mert ők örökségűl bírják a földet" (Mt 5,5), akkor pontosan ezt értette alatta. Amikor így imádkozunk: ,,legyen meg akaratod, miképpen a mennyben úgy a földön is" (Mt. 6,10), nem üres szavakat használunk vagy kegyes képzelődésbe merülünk. De tényleg úgy gondoljuk ezt az imát, ahogyan mondjuk is? Várjuk-e, hogy beteljesedjen? Eljön a nap, mikor Isten akarata meglesz ezen a földön - tökéletesen, teljesen és örökre.
A változás óriási lesz, mivel ,,az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek" (2Pt. 3,10). Elménk nem tudja felfogni ezt a kataklizmaszerű változást, ezért Isten, mindent egybefoglalva, elmondhatja: ,,Mert ímé, új egeket és új földet teremtek" (Ézs. 65,17). De az ,,új" szó e szöveg ógörög fordításában és a párhuzamos újszövetségi textusokban nem jelent abszolút újat, hanem minőségében újat, frisset. Új, feltámadt testünkhöz hasonlóan, az alapvető identitás megmarad. Az óvatos A. A. Hodge így fogalmaz: ,,ami Krisztus és megdicsőült menyasszonyának örök lakhelyét illeti, ahová központi otthonát helyezi az örökkévalóságban, nagyon valószínű, hogy az a jelenlegi Föld lesz, amely először tűzben ég meg, utána pedig dicsőségesen kiegészül." Ez a végső válasz a környezetvédelmi problémákra.
Micsoda kilátás! A menny leszáll a Földre és a kettő együtt egy sugárzó valóságot képez majd, Isten dicsőségétől megvilágítva. ,,Azután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala ... És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből ... És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik" (Jel. 21,1-3). Itt van az Atyának a Fiúban mutatott céljának óriási mértéke ,,az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak" (Ef. 1,10). Jegyezd meg a ,,mindeneket" kifejezést. Nemcsak a választottak lelkét és testét, hanem ,,mindeneket". ,,Mert tetszett az Atyának ... hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával ... ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben" (Kol. 1,19-20).
Jelenlegi világunk nagyon szép. Természetesen a bűn megrongálta és már nem az, ami valamikor volt és nem az, ami majd lesz. De még így is Isten dicsőségét hirdeti és örvendezhetünk szeretetreméltóságában. Körülvesz a sajnálat érzése, mikor belegondolunk, hogy egyszer el kell hagynunk, mivel mindnyájunknak vannak kedvenc helyei - kedvenc látványok, emlékezetünkbe vésett színterek és az a kis földrész, melyett otthonnak nevezünk. A hegyek és az ingoványok, a tenger és az ég, a folyók és az erdők szépsége szívünk húrjait feszíti.
Helyes részünkről szeretni a Földet, melyet Isten biztosított nekünk. Nem szerethetjük a gonosz világrendet, a lázadó világrendszert (1Jn. 2,15). De ,,az Úré a föld és annak teljessége" (Zsolt. 24,1) és nagyon is valóságos értelemben nem kell idegenkednünk tőle, hiszen ,,a teremtett világ megdicsőülése nélkül, az új emberiség Krisztusban való megdicsőülése elszigetelt és furcsa esemény maradna." Micsoda öröm, tehát, arra ráébredni, hogy nem kell végső búcsút intenünk a Földnek, hanem örökre belakjuk azt az eljövendő életben! Lehet, hogy emlékszünk majd rá, mint korábbi otthonunkra, mivel Isten azt mondja nekünk az új egekről és az új földről, hogy ,,a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak" (Ézs. 65,17), amiről J. A. Motyer a következőket mondta: ,,Tudatunk teljesen az újra irányul anélkül, hogy bármi is a korábbiak felidézésére késztetne." De biztos, hogy lesz egy mély meghittségi érzés, hogy ti. hozzánk tartozik. Nem lesz idegen, hanem saját helyünknek érezzük majd. ,,Reménységünk szerint, azon az új Földön töltjük majd el az örökkévalóságot, élvezve szépségeit, felkutatva készleteit, kincseit pedig Isten dicsőségére használva."
(folyt. köv.)

Edward Donnelly
 
 
0 komment , kategória:  Menny és pokol  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 251 db bejegyzés
Összes: 35816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 337
  • e Hét: 4843
  • e Hónap: 66512
  • e Év: 185604
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.