Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/57 oldal   Bejegyzések száma: 566 
Beteljesült vágy
  2019-01-02 21:02:47, szerda
 
  Beteljesült vágy

Tavasz volt. A házaspár a parkban a padon ülve élvezte a napsütést. Olyan hatvanasok lehettek. A férj gyönyörködve nézte az arra sétáló csinos, fiatal nőket.
- Ha az én feleségem is, még egyszer vagy huszonöt évvel fiatalabb lehetne...! - sóhajtott mélyet, hangtalant.
Abban a pillanatban előtte termett a Jótündér. Kedvesen rámosolygott, kicsit még pukedlizett is, és így szólt:
- Ha megengeded, örömmel teljesítem a kívánságodat!
A férfi megengedte.
...egy pillanattal később azt vette észre, hogy nyolcvanas évei közepén jár...
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Csalfa látszat
  2019-01-02 20:49:30, szerda
 
  Csalfa látszat

A seriff szokásos őrjáratát végezve megpillantja az indiánt. Úgy tűnik, hogy a rézbőrű az úttesten elnyúlva, fülét a meglehetősen elhagyott országútra szorítva hallgatózik.
Amikor a hivatalos ember odaér hozzá, a földön fekvő ezzel fogadja:
- Sötétzöld Mercedes, benne német juhászkutya meg egy nagy növésű sápadtarcú, a rendszám SDT 96, napnyugati irányba hajtanak...
A seriff, aki nagy csodálója az indiánok nyomolvasó képességeinek, elámulva kérdezi:
- Ez nem lehet igaz! - Mondd, Sasszem, te ezt csak így meg tudod állapítani, füledet a földre nyomva?
- De seriff, én nem nyomolvasok, engem elütött az a csirkefogó...!

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Valami mindig közbejött...
  2019-01-01 20:24:57, kedd
 
  Valami mindig közbejött...

A falu a hegyen épült. Lakói szegények voltak. Valamikor egy kis fatemplom állt a közepén. Amikor az egyetlen gyertya felborult, leégett.
Azóta üres tér van a helyén. Ott játszanak a falu gyerekei, ott találkoznak délutánonként az öregek, oda vezet az erdei munkából hazatérők első útja. Mindenki kedveli ezt a kicsit poros teret...
Amikor az idős asszony meghalt, a megtakarított pénzét - nem volt sok, de a szegény falusiaknak valóságos vagyonnak tűnt - a gyülekezetre hagyta.
- Hogy végre új templomot építsetek a falunak... - voltak az utolsó szavai.
Az emberek meghatódtak. Terveket készítettek, kiosztották a munkát.
Ekkor érkezett a hír: a völgyben árvíz pusztította el a falut.
- Hogyan építhetnénk most jó lelkiismerettel templomot, amikor azoknak nincs fedél a fejük fölött? -tépelődött a nép, és elküldte a pénzt a völgybe.
Újra gyűjteni kezdtek, hogy végre legyen templomuk. De valahányszor összegyűlt egy kis pénz, hírt kaptak újabb katasztrófákról. Szomorúan mondtak le a templomról, de hát máshol nagyobb szükség van erre a pénzre...
Lassan elterjedt az egész országban a templomtalan falu híre. Jöttek, egyre többen jöttek köszönetet mondani a segítségért. A téren szokták fogadni őket, egy kis egyszerű ebédet is adnak a vendégeknek. Nagyon boldogok voltak ilyenkor.
Néha-néha valaki felsóhajtott.
- Nem lenne jó, ha nekünk is lenne templomunk?
- Ki tudja... mondogatták mások.

J.Osterwalder nyomán
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Túl komplikált
  2019-01-01 20:06:41, kedd
 
  Túl komplikált

A kamaszgyerek megint elcsellengte az időt a belvárosban. Megint el fog késni a vacsoráról.
- Megmondaná, hány óra? - szólította meg a kirakatot szemlélő hölgyet.
A hölgy lassan megfordult, hosszan a maszatos gyerekarcba nézett, és így szólt:
- Fiacskám, ha te egy hölgytől kérdezni akarsz valamit, akkor először kiveszed a kezedet a zsebedből, aztán a rágógumit a szádból, majd megtörülöd az orrodat, megállsz, köszönsz szépen és udvariasan azt mondod: Bocsánatot kérek, ha nem zavarom, meg tudná nekem mondani a pontos időt? - és most kérdezz szépen még egyszer...
A kamasz tágra nyílt szemmel bámult a hölgyre, majd lassan feleszmélve csak ennyit mondott:
- Hát nekem ez túl komplikált, ...akkor inkább elkések... - és tovább csellengett, zsebre dugott kézzel.

H. Hamdorf-Ruddies nyomán
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Pénzért vehetünk...
  2019-01-01 19:55:47, kedd
 
  Pénzért vehetünk...

Pénzért vehetünk
- ágyat de álmokat nem
- könyveket de értelmet nem
- élelmiszert de étvágyat nem
- házat de otthont nem
- zászlót de hazát nem
- hanglemezt de hallást nem
- orvosságot de egészséget nem
- luxust de elégedettséget nem
- szórakozást de boldogságot nem
- Bibliát de hitet nem
- templomot de Isten országát nem
- keresztet de a Megfeszítettet nem.

H. Baumeister nyomán
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az arany rizsszem
  2019-01-01 19:39:12, kedd
 
  Az arany rizsszem

Koldusként róttam a falut, ajtóról ajtóra járva kéregettem. Hirtelen felsejlő álomként jelent meg az utca végén az aranyhintód. Izgatottan találgattam, ki ülhet benne? A királyok királya? És ébredezni kezdett bennem a remény. Véget érnek most majd nehéz napjaim, olyan alamizsnát adsz, amely egy életre jólétre változtatja nyomorúságomat...
És akkor megállíttattad mellettem a kocsit. Rámtekintettél, arcodon mosollyal szálltál ki. Éreztem, maga a boldogság közeledik felém. De te kinyújtottad a kezed és azt kérdezted:
-Mit ajándékozol nekem?
Micsoda királyi tréfa, gondoltam, egy koldustól koldulni?! Zavarba jöttem, tétován álldogáltam előtted, aztán belekotortam a tarisznyámba, és az egyik rizsszemet a markodba tettem.
Mily leírhatatlan volt a csodálkozásom, amikor este, tarisznyámat kiürítve a sok kacat között ráleltem arra a rizsszemre, színarannyá változott. Keserű sírásra fakadtam, és kimondhatatlanul sajnáltam, hogy nem volt elég bátorságom mindenemet Neked adni...

Rabindranath Tagore nyomán
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az ének hatalma
  2018-12-31 17:08:36, hétfő
 
  Az ének hatalma


William Cowper (1731-1800) angol költő a XVIII. század második felében a lírai költészet mestere volt. Beteges és nagyon érzékeny, egyetlen gyerek volt. Hatéves korában vesztette el édesanyját, akit nagyon szeretett, és akiről még 56 éves korában is így írt: - Valóban elmondhatom, hogy egy hét, egy nap sem telik el anélkül, hogy ne gondolnék rá.
A kollégiumokban, ahol Angliában a mai napig is a jó családból való fiúk nevelkednek, a gyenge és melankóliára hajlamos fiú sokat szenvedett az idősebb diákok durvaságától. Joghallgatóként főleg az antik irodalommal foglalkozott.
Apja megtiltotta unokatestvérével kötendő házasságát, parlamenti hivatalnokként nem vált be. Egyre jobban ránehezedett kedélyére a búskomorság. Többször próbált életének véget vetni.
1763-ban a 32 éves férfi a kedélybetegek otthonába került. Egy nap az egyik kerti padon nyitott Bibliára talált. Felvette és a János evangéliuma 11. részét kezdte olvasni. Lázár feltámasztásának története olyan volt elsötétült lelkének, mint a fénysugár. Később Róma 3,25 bilincselte le: ,,Mert az Isten Őt rendelte engesztelő áldozatul mindazoknak, akik az Ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa." Mintha hályog esett volna le a szeméről. - Megértettem, hogy a megváltás teljesen elég nekem Krisztusban és bűneim bocsánata vérében örökérvényű! - írja később.
Ez a finomhangú angol különc körülbelül 40 éves korában írt egy éneket, amely hitének gyümölcse: ,,Egy forrás van, melyből fakad bűntörlő drága vér". Bizonyos fokig szíve vérével írta, és közben Zakariás 13,1-re hivatkozott, ahol ezt olvashatjuk: ,,Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet". Nem tudta, hogy versét egykor az egész keresztyén világ énekelni fogja és világhírű lesz.

1.Egy forrás van, melyből fakad
bűntörlő drága vér,
E vér csodás nyugalmat ad,
Itt bú, baj végetér.
E forrás értem is buzog,
Örömmel vallom ezt,
Jézus a bűnért áldozott, s enyém is a kereszt.

2.Kereszten az egyik lator
E forrást lelte meg,
És tisztán ment a mennybe, hol
Mindent elnyerhetett.

3.Gyötör a bűn, nem volt remény,
S a vér ím, megsegít.
Halálomig dicsérem én
E forrás erejét.

4.Bárány Jézus, csodás e vér,
Ma is erőt jelent,
Ó, öntsd ki lelked lánghevét,
mely új embert teremt!

5.E vér, míg itt, földön lakom,
Örömforrás nekem,
S örök dicséret ajkamon,
Ó Jézus, kebleden.

Csak egy néhány esetet szeretnék elmondani arról, hogy az ének milyen nyomot hagyott a világban.
John Wood matrózt 13 évi szolgálat után kizárták az amerikai haditengerészet soraiból iszákosság miatt. Kétségbeesésében véget akart vetni nyomorult életének. A folyóhoz ment, de útközben egy kápolna mellett vitt el az út, ahonnan ezt az éneket hallotta. Nagyon emlékeztette gyerekkorára, és ellenállhatatlan erővel vonzotta a kápolnába. Bement és megtért. Kigyógyult iszákosságából. Később engedélyt kapott, hogy egykori bajtársainak a Chicago hajón új boldogságáról beszéljen. Bizonyságtétele nyomán sokan megtértek.
Sok évvel ezelőtt St. Louis városában egy színtársulat néhány Shakespeare darabot adott elő. A főszereplő nagytudású, de teljesen hitetlen ember volt. Vasárnap, amikor nem volt előadás, elhatározták, hogy különleges élvezetben legyen részük, elmennek egy evangélizációra, amelyet egy hívő gyülekezetben tartottak. A prédikátor ezen az estén nagyon komolyan beszélt az utolsó ítéletről. Különösen a társulat vezetője ült ott megvető arccal. Amikor azonban felhangzott az ének, hirtelen előrehajolt és sírni kezdett. Utána arra kérte a prédikátort, hogy imádkozzon vele és kollégái legnagyobb csodálkozására teljesen megváltozott. Gyorsan felbontotta minden színházi kötelezettségét és hosszú tanulmányok után az evangélium áldott hirdetője lett.
Ő maga mesélte el később: - A prédikátor felhívásának még ellen tudtam állni, de amikor ezt az éneket énekelték, annyira eleven lett előttem kapcsolatom Krisztus halálával és a bűnbocsánat csodájával, hogy bűnbánat fogott el eddigi életem miatt és elhatalmasodott bennem az új élet utáni vágy.
Az éneket számtalan nyelvre lefordították. Minden nép között vannak emberek, akik ennek az éneknek köszönhetik, hogy megismerték az Úr Jézust és benne vigasztalást találtak.

Th. Brupbacher
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy perc - 30 év
  2018-12-31 16:24:25, hétfő
 
  Egy perc - 30 év


Néhány évtizeddel ezelőtt egy ember nagyon nagy célt tűzött ki maga elé. Mivel ráadásul hajlíthatatlan akarattal rendelkezett, hosszú ideig felül tudott kerekedni minden ellenálláson és ellenfélen, sőt legnagyobb ellenfelével, Istennel is megpróbálta ezt megtenni.
-Isten pedig nincsen - jelentette ki egyik barátjának, aki egyszer véletlenül mondott valamit Istenről.
-De van - felelte barátja.
-Nincs Isten! - jelentette ki a férfi még egyszer, majd hozzátette: - Rögtön bebizonyítom neked. - Elővette a zsebóráját és így szólt: - Ha van Isten, akkor most semmisítsen meg. Egy percet adok rá.
Az egy perc letelt, de nem történt semmi.
-Látod? - mondta a férfi - Nincs Isten. Hiszen még mindig élek.
Barátja csak ennyit jegyzett meg:
-Ne vétkezz így, mert szörnyű büntetést fog rádmérni.
-Soha! - jelentette ki. - Ezt is bebizonyítom neked. Ehhez azonban több időre van szükségem. - Úgy látszott, hogy igaza van.
Az évek teltek. Hajlíthatatlan akarata segítségével emberünk a világ nagy emberei közé emelkedett, milliók fölött uralkodott. Amikor hatalma csúcsán állt és úgy tűnt, hogy minden sikerül neki, amibe csak belekezd, kitört a háború.
Ebben a háborúban nemcsak a katonákat, a csatahajókat és a csatákat vesztette el, hanem a hatalmát is. Végül menekülnie kellett. Nem szép kocsiban, hanem egy nagy teherautóban, hogy ne ismerjék fel. Így akarta elhagyni hazáját és népét, ahogyan egykor Istent hagyta el.
Hogy ne keltsen feltűnést, fejére német acélsisakot tett és német katonakabátot húzott magára. Azt remélte, hogy így nem fogják felismerni és sikerül átszöknie a határon. Még mindig nem értette meg ugyanis, hogy tulajdonképpen ki van a sarkában. Az ugyanis, aki minden álruhán átlát, aki elől egy ütött-kopott, piszkos teherautón sem lehet elmenekülni. Még nem értette meg, hogy letelt az egy perc, amit egyszer Istennek adott, hogy semmisítse meg.
Isten óráján most telt le az egy perc. Talán akkor értette meg, amikor egy magányos villában kihirdették előtte a halálos ítéletet. Mindenképpen meg kellett azonban értenie, amikor a pisztolyok csöve rámeredt és elhangzottak a lövések - mert Isten óráján a mutató éppen a hatvanadik másodpercnél tarott.
Ez az ember Benito Mussolini volt, néhány évig Olaszország diktátora.

P. Friedrich
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az ember, akinek nem volt ideje
  2018-12-31 15:51:02, hétfő
 
  Az ember, akinek nem volt ideje


Volt egyszer egy ember, olyan, mint ezer más. Ennek az embernek sohasem volt ideje. Amikor a munkahelyén megszólalt a telefon, naponta legalább tízszer kijelentette: - Bocsánat, de pillanatnyilag, sajnos, nincs időm. - Amikor hazaért és gyerekei elészaladtak, rögtön ideges lett: - Kérlek, hagyjatok békén, most a legjobb akarat mellett sincs időm veletek játszani.
Felesége szépen megterített reggelire, hogy legalább egy pillanatra együtt lehessen a férjével, de emberünknek erre sem volt ideje. A munkaidő előtt még feltétlenül el kellett intéznie valamit a városban. Nem volt ideje, hogy feleségével megigyon egy csésze kávét.
Mindent egyszerre akart elintézni. Felesége óvatosan kezdte kérdezni: - Te is eljössz vasárnap velünk a templomba? Emberünk, akinek nem volt ideje, megijedt: - Hová gondolsz? Hiszen, tudod, hogy nincs időm. És egyáltalán, istentiszteletre? Ne haragudj, de ez tényleg csak asszonyoknak és kisgyerekeknek való. Minket, modern embereket, már nem érdekel Isten.
Ki ez az ember, akinek nincs ideje? Sem Isten számára, sem a felesége számára, de még a gyerekei számára sincs. Ki ez az ember? Talán te lennél? Jó lenne, ha határozott igennel vagy nemmel tudnál válaszolni. Akár így, akár úgy, olvass még egy kicsit tovább.
Egy nap emberünk megint túlesett a borotválkozáson, reggelin, és az újság átfutásán - a feleségét és a gyerekeit is elintézte -, gyorsan felugrott és már rohant is. Mivel ma sem volt ideje, olyan gyorsan vezetett, hogy összeütközött egy másik, talán éppen olyan sietős autóval. Súlyos sérüléssel szállították kórházba. Mivel keresztyén kórház volt, az orvos megkérdezte, hogy hívják-e a lelkészt.
- Igen, kérem, ha még van idő - mondta teljesen kimerülten. Mire a lelkész megérkezett, a férfi már nem élt. Nem maradt ideje Isten számára.

P. Friedrich
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Pedagógia
  2018-12-31 15:07:09, hétfő
 
  Pedagógia

Az antilopmama nagyon féltette kicsinyeit a tigristől. Biztos, ami biztos, rettenetes szörny képét festette róla meséiben. Borzasztóan féltek is a kicsik a tigristől.
Amikor aztán egy igazi tigrissel találkoztak, eszükbe sem jutott, hogy ez lenne az a veszélyes vadállat. Kíváncsian nézegették a gyönyörű bundáját, nevetgéltek, hogy milyen busa feje van. Az meg felfalta őket...
- Pedig mennyire óvtam és intettem őket - siránkozott az antilopmama a gazellának -, rémesebb képet már nem is festhettem volna nekik erről a szörnyről...
- Jobb lett volna egyszerűen elmondani nekik, hogy is néz ki egy tigris... - mondta a gazella -, akkor elfutottak volna előle...

W. Hoffsümmer nyomán
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/57 oldal   Bejegyzések száma: 566 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 627 db bejegyzés
e év: 627 db bejegyzés
Összes: 18672 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 647
  • e Hét: 5940
  • e Hónap: 27590
  • e Év: 27590
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.