Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 428 
Az igazi szeretet képes közösségeket megváltoztatni
  2018-01-18 17:25:48, csütörtök
 
  Az igazi szeretet képes közösségeket megváltoztatni

Carolynne egyesek szerint sok mindenben átlagos hölgy. Egy középosztálybeli nő, aki egy középszerű házban él a szomszédjaihoz hasonló középszerű életet. Nincs PhD fokozata, soha nem írt forgatókönyvet és nem jelentetett meg CD felvételt. Még idegen nyelvet sem beszél. De részt vettem azon az ünnepségen, ahol a város egy jótékonysági díjjal tüntette ki a Campbell Terrace-ban végzett szolgálata miatt. Annyira nagy hatást gyakorolt a helyi Emberi Kapcsolatok Bizottságára, hogy sok más közösségi tag közül neki ítélték ezt az elismerést.
A Campbell Terrace egy lakásprojekt a közösségünkön belül. Az emberek akik ott élnek többnyire egyedülálló anyukák és idős hölgyek. Leginkább arra van szükségük, hogy valami jót tudjanak nyújtani gyermekeiknek. Külső segítség nélkül a legtöbb gyermek belekeveredik a drog és a gyilkolás világába. Mit tehetnek mégis az itt élő anyukák? Az élet nagyon kemény és idejük legnagyobb részét a mindennapi betevő megkeresésével töltik. A minta szerep nem elég. Itt lépett a képbe Carolynne. Létrehozott egy kölyökklubot. Minden péntek este összegyűjtötte a gyermekeket és a jellemről tanította őket, valamint elkezdte fegyelmezni és támogatni a gyermekeket. Amikor olyan dologra volt szüksége, amit nem tudott saját maga megoldani, más férfiakat és nőket kért meg, hogy segítsék a munkáját. Ha olyan egyedülálló anyukával találkozott, aki a földön aludt, keresett valakit, aki adott egy ágyat és betöltötte ezt a szükséget. Carolynne és a csapata ugyanezt tette a régi tűzhelyekkel és légkondicionálókkal, a hűtőszekrényekkel és ventilátorokkal is. Az ő példája másokat is inspirált a közösségben, hogy önkéntes munkával lecseréljék az olajat azoknak a kocsijában, akik részt vettek ebben a projektben. Minden évben vezetett egy ilyen projektet, melynek segítségével minden anyuka és minden gyermek a Campbell Terrace-on karácsonyi ajándékhoz jutott.

Carolynne nem tartotta méltónak magát az elismerésre, és sokkolta, hogy tiszteletre méltatták. Az a tény, hogy mindezt feltétel nélkül tette, az embereket arra indította, hogy kitüntessék a közösségben. Ezek az emberek semmi kézzel foghatót nem tudtak tenni érte, nem tudtak adni cserébe semmit. Carolynne csak szerette őket - feltétel nélkül! Önmagát és az idejét adta nekik. Úgy gondolta már megkapta a jutalmat. Megnyerte az emberek szívét. Bíztak benne és szerették. Elnyerte a tiszteletüket. A gang tagjai, egy nagyon zárt és másokkal szemben védekező csoport, megnyitották a szívüket előtte. Rávezette őket, hogy elhiggyék, az élet lehet másmilyen. Valódi változást hozott valódi emberek életében, akik radikálisan mások voltak mint ő. Ez volt egy kanadai középosztálybeli hölgy, aki segített az embereknek abban, hogy megváltoztassák az életüket. Mindezt egy belvárosi lakásprojekt keretén belül lent délen! És íme megnyerte nem csak az ott élő emberek szívét, hanem a város vezetőinek a tiszteletét is.

Michael Fletcher
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az emberek azokhoz vonzódnak, akik igazán szeretik őket
  2018-01-17 17:18:57, szerda
 
  Az emberek azokhoz vonzódnak, akik igazán szeretik őket

Albertnek meghalt az apukája, még mikor nagyon fiatal volt. Anyukája, aki egyedül nevelte megtett minden tőle telhetőt, de nehéz idők jártak és ő is makacs volt. Albert elvileg az általam vezetett ifjúsági csoportba tartozott, de szinte soha nem jött el; amikor viszont ott volt, úgy gondolta, nem az a dolga, hogy figyeljen hanem, hogy elvonja a figyelmet. "Jó fej" volt. Amikor eljött megpróbáltam hozzáférkőzni. Bár mindent megtett annak érdekében, hogy ne lehessen szeretni, én hajthatatlanul szerettem. Egyik este, amikor otthon volt az édesanyjával, annyira harcias lett, hogy erőszakoskodni kezdett. Egyedülálló édesanyja a többi gyermeke biztonságát féltette, ezért kiküldte őket a házból. Nem tudta kihez forduljon segítségért, ezért engem hívott fel. Mire odaértem, Albert valósággal tombolt. A jelenlétem csak rontott a helyzeten, az édesanya a "hatóságokat hívta!". "Nem kell Isten! Nem kell a gyülekezet! Nem kell senki!" ismételgette folyton. Hozzám vágta az üdítőjét, és mindent ami a keze ügyébe került a házban. Csuromvizesen álltam ott és cseppet sem bizonytalan hangnemben azt mondtam neki: "Nem érdekel, hogy miket mondasz Istenről, a gyülekezetről vagy rólam. Szeretlek, és szeretni foglak annak ellenére, hogy mit teszel, vagy hova mész. Ha elszaladsz innen, akkor is imádkozni fogok azért, hogy Isten adjon valakit, aki ugyanígy szeressen téged". Albert elszaladt és tudomásom szerint még mindig menekül, de évekig hívott engem (egy alkalommal még a börtönből is), hogy elmondja hogyan él, és megosztotta velem a titkait. Miért? A feltétel nélküli szeretet hatalma miatt! Az emberek vonzódnak azokhoz, akik feltétel nélkül szeretik őket és nem várnak cserébe semmit. Ez bizalmat teremt. Nem is említve azt a tényt, hogy közben felvállalod ennek az embernek a legalapvetőbb szükségeit. Az emberek sóvárognak a szeretetre. Ellenállhatatlanul vonzódnak azokhoz, akiktől ezt megkapják.

Michael Fletcher
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A gyémántkereskedő
  2018-01-09 17:30:27, kedd
 
  A gyémántkereskedő


Egy gazdag holland kereskedő egy bizonyos fajta gyémántot keresett a gyűjteményébe. Egy híres New York-i ékszeres talált egy ilyen példányt, és felhívta, hogy menjen és nézze meg.
A kereskedő azonnal New Yorkba utazott, ahol az eladó a legjobb gyémántszakértőjét bízta meg az üzlet lebonyolításával. A holland, miután végighallgatta, ahogy a helyettes szakmailag tökéletes részletességgel leírja a gyémánt értékét és szépségét, úgy döntött, hogy nem veszi meg. Azonban mielőtt elment volna, a boltos odament hozzá, és megkérdezte őt:
-Megengedné, hogy még egyszer megmutassam a gyémántot, mielőtt távozik?
A vevő beleegyezett.
A tulajdonos egyetlen dolgot sem ismételt meg abból, amit a szakértő elmondott. Egyszerűen kezébe vette a gyémántot, ránézett, és úgy írta le a szépségét, hogy nyilvánvalóvá vált, miért tűnik ez ki az összes többi közül, amit élete során látott. A kereskedő azonnal megvásárolta.
Miközben szerzeményét mellzsebébe rakta, megkérdezte az eladótól:
-Hogy lehet az, hogy ön el tudta aadni nekem a gyémántot, míg a szakértője nem?
A tulajdonos így válaszolt:
-Ez a legjobb szakemberem. Többet tud a gyémántokról, mint bárki más, magamat is beleértve, és én jól megfizetem a tudását és szakértelmét. De szívesen fizetnék kétszer annyit is, ha valamit átadhatnék neki abból, ami nekem megvan, de belőle hiányzik. Tudja, ő ismeri a gyémántokat, én pedig szeretem őket.

Alkalmazás: Amikor bizonyságot teszünk másoknak Jézusról, nem az a lényeg, hogy mennyi mindent tudunk Jézusról, hanem az, hogy mennyire szeretjük őt. Istent nem az érdekli, hogy mennyi mindent tudunk, hanem az, hogy mennyire szeretünk. Ha igazán szeretjük Jézust, másokat is szeretünk, és ezáltal terjed az evangélium jó híre. (Lásd 1Jn 4,7-12.)

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Gondviselés
  2018-01-09 13:31:15, kedd
 
  Két lelkipásztor beszélgetett: "Ma a legcsodálatosabb módon éltem át Isten életmentő kegyelmét. A lovam megbotlott, és Isten különös gondviselése révén megmenekültem a biztos haláltól." A másik lelkipásztor így folytatta: "Még nagyobb okom van a hálaadásra, mert az én lovam egyszer sem botlott meg." A Bibliában olvassuk, hogy "aki hálával áldozik, az dicsőít engem.." Ez arra az állandósult hálaadásra mutat, amely minden órában, minden körülmények között magasztalja Istent a gondviselésért.  
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Gondviselés
  2018-01-09 13:25:30, kedd
 
  Luther és Melanchton egyszer tomboló vihar idején át akart kelni az Elbán Torgau mellett. A félénk Melanchton próbálta lebeszélni Luthert a veszélyes átkelésről és így szólt: "Martin, ne menjünk át a folyón, a csillagok ellenünk vannak!" Luther ezt válaszolta. "Mi az Úréi vagyunk, tehát urai vagyunk a csillagoknak." Milyen gazdag vigasztalás van ezekben a szavakban: "Mi az Úréi vagyunk!"  
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Hazafelé
  2018-01-08 17:03:07, hétfő
 
  Hazafelé

Ez a történet egy amerikai katonáról szól, aki végre hazafelé tartott, miután Vietnámban harcolt. San Franciscóból felhívta szüleit:
-Anya és apa, megyek haza, de szeretnék kérni tőletek egy szívességet. Szeretném hazavinni magammal egy barátomat. -Természetesen! - jött a válasz. - Örülünk, hogy megismerhetjük.
-De van valami, amit tudnotok kell - folytatta a fiú. - A háborúban súlyosan megsebesült. Aknára lépett, és elveszítette egyik karját és egyik lábát. Nincs senkije, akihez mehetne, és szeretném, ha velünk lakhatna.
-Sajnáljuk, hogy ezt kell hallanunk, fiam. Talán segíthetünk neki egy helyet találni, ahol lakhat.
-Nem, apa és anya, én azt szeretném, ha velünk laknak!
-Fiam, - válaszolt az apa, - nem tudod, mit kérsz. Egy ilyen nyomorult ember szörnyű teher lenne számunkra. Nekünk megvan a saját életünk, és nem hagyhatjuk, hogy ilyesmi beleszóljon. Úgy gondolom, jobb lenne, ha hazajönnél, és elfelejtenéd ezt a fickót. Majd csak elboldogul ő is valahogy.
Alighogy ez elhangzott, a fiú letette a kagylót. A szülők nem hallottak semmi egyebet.
Pár nap múlva a San Francisco-i rendőrség hívta fel a szülőket. Értesítették őket, hogy fiuk meghalt, miután lezuhant egy épület tetejéről. A rendőrség öngyilkosságot feltételez.
A gyásztól lesújtott szülők San Franciscóba utaztak, hogy a hullaházban azonosítsák gyermekük holttestét. Felismerték, hogy ő az, de nagy megdöbbenésükre valami mást is felfedeztek, amiről nem tudtak - fiuknak csak egy karja és egy lába volt.

Alkalmazás: A történetbeli szülők sokunkhoz hasonlítanak. Nem esik nehezünkre azokat szeretni, akik jól néznek ki, vagy akiknek élvezetes a társaságuk. Azokat viszont, akik kényelmetlen helyzetbe hoznak, vagy akiknek zavar a jelenléte, nem szeretjük. Legszívesebben távol tartjuk magunkat azoktól, akik kevésbé egészségesek, szépek vagy okosak, mint mi.
Szerencsénkre Isten nem így bánik velünk. Isten olyan feltétel nélküli szeretettel szeret, hogy befogad bennünket az Ő örökkévaló családjába, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyomorultak vagyunk. Mivel Ő ennyire szeret minket, nekünk is ugyanígy kell másokhoz viszonyulnunk.

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Gondviselés
  2018-01-06 21:37:38, szombat
 
  Gondviselés

Egy édesapa és kisfia elment a zöldségüzletbe vásárolni. A szorosan az apa mögött haladó kisfiú egy nagy kosarat cipelt. Az édesapa egyik áru után a másikat rakta a kosárba, míg végül az egyik vásárló sajnálni kezdte a fiúcskát és megjegyezte: "Ez elég nagy teher egy olyan kisfiúnak, mint te vagy?" A fiú odafordul a nénihez és ezt mondta: "Ne tessék aggódni miattam! Apukám tudja, hogy mennyit terhet bírok el."
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Gondviselés
  2018-01-06 17:04:00, szombat
 
  Gondviselés


John Brentz, Luther barátja és a reformáció egyik oszlopa, magára vonta V. Károly haragját, aki sokféle módon igyekezett elpusztítani a lelkipásztort. Amikor Brentz azt hallotta, hogy egy spanyol lovas csapat indult letartóztatására, Isten elé borult imádságban, és ima közben erre kapott indítást: "Végy magadhoz egy kenyeret, menj a felsővárosba, és ahol találsz egy nyitott ajtót, lépj be, és rejtőzz el a padláson." Eszerint cselekedett, és csak egyetlen ajtót talált nyitva, ahol bement és elrejtőzködött a tető alatt. Tizennégy napig volt ott, amíg tartott a kutatás. Az az egyetlen kenyér nem lett volna elég ahhoz, hogy életben maradjon, de naponta egy tyúk ment a padlásra, és kotkodácsolás nélkül tojt egy tojást. A tizenötödik napon nem ment oda a tyúk, de John Brentz ezt hallotta az utcán járókelőktől: "Végre elmentek!" és lejött a padlásról.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Gondviselés
  2018-01-06 16:57:42, szombat
 
  Gondviselés

Egy Charney nevű francia férfi megharagította Napóleont, amiért börtönbe csukták. Úgy tűnt, örökre elfelejtkezett róla a barátja és mindenki a külvilágban. Magányosságában és elkeseredettségében kiválasztott egy követ a falban és ezt véste rá: "Senki sem törődik velem." Egy napon egy zöld növény hajtott ki a padló kövei közül, és kezdett növekedni a cella tetején levő kicsiny ablak irányába. A fogoly naponta megtartotta ivóvizének egy részét, amit a börtönőr vitt neki, és ráöntötte a növény leveleire. Az addig növekedett, míg végül gyönyörű kék virágot bontott. Amikor a virágszirmok teljesen kibomlottak, a magányos fogoly áthúzta az előző időben a falra vésett szavakat és föléjük írta: "Isten törődik velem." De Isten további áldást is tartogatott e fogolynak. A történet szerint a férfi cellaszomszédának volt egy kislánya, akit beengedtek látogatásra a börtönbe. A kislánynak tetszett az, hogy Charney annyira szereti azt a kis növényt. A hír eljutott a szeretetre méltó Josephine császárnőhöz, aki így szólt: "Ha egy férfi olyan nagy odaadással szeret és gondoz egy virágot, akkor nem lehet gonosz ember." Ezután meggyőzte a császárt arról, hogy engedje szabadon. Charney magával vitte a virágot az otthonába, és gondosan ápolta egész életében. A virág azt tanította meg neki, hogy higgyen Istenben.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az álláskérelmező
  2017-12-12 16:58:49, kedd
 
  Az álláskérelmező


Akkoriban, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor.
Az újságban talált egy hirdetést, és jelentkezett a megjelölt a címen. Amikor megérkezett, egy nagy, mozgalmas irodába lépett, amit nagy zaj, csattogás töltött be, és kivehető volt a telegráf hangja is a háttérben. A recepciós ablakon egy felirat utasította az álláskérelmezőket, hogy töltsenek ki egy formanyomtatványt, és várjanak, amíg beszólítják őket a belső irodába. A fiatalember kitöltötte az űrlapot, és leült a már ott várakozó hét jelentkező mellé. Pár perc múlva felállt, odasétált a belső iroda ajtajához, és bement. Természetesen a többi várakozó felkapta a fejét, és csodálkozva nézte, mi történik. Arról diskuráltak egymás közt, hogy nem hallották, hogy bármelyiküket is szólították volna. Valószínűnek tartották, hogy az a fiatalember, aki bement az irodába, hibát követett el, és ki fogják zárni.
Ám ehelyett pár perc múlva a munkaadó kísérte ki a fiatalembert az irodából, és így szólt a többi jelentkezőhöz:
- Uraim, nagyon köszönöm, hogy idefáradtak, de az állás éppen most lett betöltve.
A többi jelentkező zúgolódni kezdett, majd egyikük felszólalt: - Egy pillanat! Ezt nem értem. Ő jött utolsónak közülünk, és mi még csak lehetőséget sem kaptunk az elbeszélgetésre. Mégis ő kapta meg az állást. Ez nem tisztességes!
A munkáltató így válaszolt: - Sajnálom, de amíg itt ültek és várakoztak, a telegráf Morse-jelekkel mindvégig a következő üzenetet kopogta: ,,Ha érti ezt az üzenetet, jöjjön be. Az állás az öné." Önök közül senki nem hallotta vagy nem értette meg az üzenetet. Ez a fiatalember megértette. Övé az állás.

Alkalmazás: Mi egy olyan világban élünk, amely csupa nyüzsgés és csattogás - mint a történetbeli iroda. Az emberek figyelme le van kötve, így képtelenek meghallani Isten csendes, szelíd hangját, ahogy szól hozzánk a teremtett világ, a Szentírás vagy Jézus Krisztus élete és munkája által. Rá vagy-e hangolva Isten hangjára? Meghallod-e, amikor beszél hozzád? Figyelsz-e? ,,Ez az én szeretett Fiam... reá hallgassatok" (Mt 17,5).

Wayne Rice
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/43 oldal   Bejegyzések száma: 428 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 364 db bejegyzés
e év: 364 db bejegyzés
Összes: 11513 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 832
  • e Hét: 832
  • e Hónap: 42096
  • e Év: 42096
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.