Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Fölirat
  2018-06-21 22:59:37, csütörtök
 
  Lucian Blaga

Fölirat

Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.

Lengyel Ferenc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
A vers
  2018-06-21 22:58:30, csütörtök
 
  Lucian Blaga

A vers

A villám sem él sokáig
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan
addig él, ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig,
indul tőlem, s meglel téged.

Lengyel Ferenc fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Ezüst szárnyak
  2018-06-07 20:30:17, csütörtök
 
  Lucian Blaga

Ezüst szárnyak

S ha évszakok s az éjféli fuvallat,
vagy az a szél, mely délről fujdogál,
keresni fog, küszöbödön talál.
S ha fürkész, kóbor utasok kutatnak,
s ha országok, temetők, kőgúlák
kérdeznék sorsomat: a szél nyomán
mindegyik a küszöbödön talál.

Napokon, heteken, éveken át
szemedbe vesztem, gyönyörű szerelmem.
Hogy mint tükörből - csak az nem hazug -
sikerüljön bizonyosságot szereznem:
a szárnyak, melyeket vállamon érzek,
valóban ezüst tollakból valók,
avagy csupán valami teherérzet.

(Jékely Zoltán fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
A vers
  2018-06-02 14:41:19, szombat
 
  Lucian Blaga

A vers

A villám sem él sokáig
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan
addig él, ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig,
indul tőlem, s meglel téged.

Lengyel Ferenc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Melankólia
  2017-12-18 20:36:06, hétfő
 
  Lucian Blaga

Melankólia

Kóbor szél mázolja az ablakokra hideg könnycseppjeit.
Esik.
Zavaros szomorúság áraszt el, de a fájdalmat
nem magamban érzem,
a szívemben,
mellkasomban,
hanem az eső cseppjeiben.
És a hatalmas világ belém oltva
őszidejével és estéivel
úgy fáj, mint egy seb.
Dagadó tőggyel felhők kelnek át a hegyen.
És esik.

Balázs F. Attila ford.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
A föld
  2017-12-18 20:34:55, hétfő
 
  Lucian Blaga

A föld

Hanyatt dőltünk a fűben: te meg én.
A hőségben az ég mint olvadt viasz
szétfolyt az ájult mezőkön.
Nyomasztó csend uralta a földet
s egy kérdés hullott lelkem legmélyére.
Nem volt számomra mondanivalója
a földnek? A könyörtelenül tágas
és gyilkosan néma földnek
nem volt üzenete?
Hogy tisztábban halljam, fülemet a földhöz
tapasztottam - kétségek közt és alázattal -
s a rögök alatt meghallottam
szíved zajos dobogását.
A föld válasza volt.


Balázs F. Attila ford.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Hervadt szőlőlevelekre írt versek
  2017-12-18 20:20:35, hétfő
 
  Lucian Blaga

Hervadt szőlőlevelekre írt versek

Háfiz

Kezdetben, tudjuk, az égen a csillagok
hevenyészett pályán jártak el- s visszatérve;
szemöldököd kecses ívétől
tanulta el hajdan a hold,
hogy útját a tenger fölött
ívalakban rója fel az égre.

A zsoltáros

Mikor mezítláb mégy, hársfák alatt,
a dúcos ereszek árnyán alvó galambok
föl-fölneszelnek,
mert lépteidben halk nesze pattog parányi magoknak,
mik egy jóságos kézből hullanak szét.

Anakreón

Úgy tetszik, a rőt tőkéken a fürtök a szép
ősz pőre keblei: mind-mind vetkezi már
levelét.
Tépd le a tőkéről a gerezdet,
facsard ki,
hadd szíja a földbe a sok kicsi száj,
rögök ajka, a nedvet; s lássanak itt, amint
ujjaid résein át must cseppje szitál,
és kis kezeid adakozva remegnek.

A misztikus

Tested, a szép, és lelked, a tiszta, olyan,
akár az ikerpár: az egyik egészen a másik
vonásait formázza; ki különböztesse meg őket?!
Arcodból én csupán a lelked ismerem meg,
s ha néhanap testeddel is találkozom, míly rejtelem,
csak nézlek zavarodottan, s azt hiszem én - ez a lelked.

Garai Gábor ford.
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Tavaszi tüzek
  2017-02-23 17:12:11, csütörtök
 
  Lucian Blaga

Tavaszi tüzek

Sejtve már a völgy csodáit,
zeng az ág, és zeng a pázsit.
Tüzet látunk, máglyakéket,
fákban rügy fájdalma ébred.

Zöldüléstől részegítve
kertben mi is éledünk.
Ennyi nagyságtól derítve
minden gondot elvetünk.

Újra szítjuk, mit feledtünk,
mit ruhánk rejt, érdekel.
Más vidék sejtői lettünk,
lelkünk arra vágyik el.

Merre az erőt gyanítjuk,
s leszünk mitikus csodák:
szemünk embermód kinyitjuk,
s kivirágzunk, mint a fák.

(Áprily Lajos fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Tükör a mélységben
  2016-12-17 18:02:46, szombat
 
  Lucian Blaga

Tükör a mélységben

Ahányszor kút vízébe nézek,
a nappalban meglátom énemet
s ahogy vagyok, voltam és leszek.
Ahányszor kút vízébe nézek,
öreg arcomban fedezem fel,
hogyan vitáz a föld az egekkel.
Ahányszor kút vízébe nézek,
tudom, a volt anyák ölében
a világ szeme tart tükröt elébem.
Ahányszor kút vízébe nézek,
a sorsom látom, s nevemet se értem.

/Franyó Zoltán ford./
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Levél
  2011-06-19 16:54:00, vasárnap
 
  Lucian Blaga

Levél

Talán még most sem írnám neked e sorokat,
De a kakas háromszor kukorékolt az éjjel
És föl kellett kiáltanom:
Uram, Uram, kit tagadtam én meg?

Öregebb vagyok, mint te, anyám,
De még mindig olyan, amilyennek ismersz;
Kissé görnyedőn hajlok a világ kérdései fölé.

Még ma sem tudom, miért küldtél a fénybe
Csak azért, hogy a dolgok között bolyongjak,
És igazságot osztva közöttük, megmondjam,
Melyik a legigazabb és melyik a legszebb?
Kezed megáll: ez túl kevés,
A hang elcsitul: ez túl kevés.
Miért küldtél a fénybe, anyám?
Miért küldtél?

Testem lábaid elé hull,
Súlyosan, mint egy holt madár.

/Franyó Zoltán ford./
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 312
  • e Hét: 3516
  • e Hónap: 20547
  • e Év: 886695
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.