Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Demokrácia és Polgárság
  2011-02-13 15:42:22, vasárnap
 
 
Vízöntő: Demokrácia és Polgárság


Egy évvel ezelőtt

Demokrácia és Proletáriátus
címmel egy cikket jelentettünk meg.
Utána merült fel a gondolat, hogy érdemes volna foglalkozni ugyane keretben társadalmunk
többi rétegével is.
Ezáltal teljesebbé válna a kép és mélyebben, más-más szempontból tárgyalnók
a modern káoszt s valamiféle vezérfonalat nyújtanánk a művelt olvasónak.

A proletariátusról megállapítottuk,
hogy maga a radikális semmi, egy művi úton létrejött réteg, minden belső lehetőség nélkül.
Semmi kapcsolata nincs a múlttal és semmi ígéretet nem hord magában a jövőt illetően.
Túlzó hasonlattal egy kiégő kultúra salakjának mondhatnók.
A polgárságtól egyedül az értelmi-fogalmi gondolkodást volt képes átvenni és azt el is torzította.
Az idők folyamán a hanyatló polgársággal együtt oly mértékben és
oly területekre terjesztette ki a fogalmi gondolkodást,
ahol már természeténél fogva nem volt alkalmazható,
kiépítette a logikus szisztémák és kauzális gondolkodás olyan hálózatát,
amit ma egyetlen érvényű, mértékadó módszernek fogadunk el.
Ma már minden vonalon világos, mindenki által érthető magyarázatát kívánjuk az
élet valamennyi jelenségének és aki mást vall, az műveletlen vagy örült.

Ha pedig a tények ellentmondanak egy-egy ragyogóan értelmes magyarázatnak, a fanatikusak egy hegeli kézmozdulattal elintézik az ügyet: ez a tények hibája. A hazai Rákosi-korszak igen sok jó példát adott erre. Az óvatosabbak ellenben bámulatos fáradhatatlansággal kutatnak újabb magyarázatok s törhetetlen optimizmussal arról beszélnek, hogy a haladó tudomány erre még nem tudott választ adni.

A polgárság a Francia Forradalomban végképp az értelem mellett tört pálcát és a proletárság ebbe beletenyerelt mint egyetlen életterébe. A késői polgárság és a proletár már nem tudta megérteni, hogy a logikát és a kauzális gondolkodás segítségével felfedezett természeti törvényeket nem lehet kiterjeszteni a tér és idő minden helyzetére.
Főképpen nem a szélső helyzetekre mint pl. a mindenség keletkezésére,
az ember származására, halála utáni dolgokra.
Isten és a túlvilág magyarázatára.
A nagyító szépen használható dolog, de a szélek felé torzít.
Hatalmas jele a hanyatlásnak az, hogy amikor a tudománynak végképp nincs eszköze és módja
egy dolog magyarázatára, kijelenti, hogy az a dolog nem is létezik,
így korlátozza önönmagát és e korlát annál szélesebb,
minél kevésbé van róla tudomása.

Különös dolog,
hogy a mágia ősi tanításában az Értelem az abszolút nihil szellemével van szimbolizálva,
aki a világ teremtése óta keresi a kulcsot a lét,
a mindenség megértéséhez, minduntalan megérkezni látszik a Titokhoz
s mégis az utolsó lépésnél mindig belecsúszik valami hiba.
És újra és újra fáradhatatlanul hajszolja magát ez a szerencsétlen szellem.
Megcáfolhatatlan érveléssel és logikával korbácsolja megszállottait újabb ismeretek
és kutatások felé anélkül, hogy valahová elérnének.
A tudományos gondolkodás ezen útján minden újabb egy dolog megismerése újabb
négy ismeretlen felmerüléséhez vezet.
Belátható tehát, hogy az,
amit tudománynak nevezünk ma egyre bonyolultabb ismeretek szövevénye lesz,
amit a szakosítás és a computerek még kézben tudnak tartani valahogy,
de hovatovább ez a kézbetartás is odabonyolódik,
hogy itt is szakosítani kell és computerekre van szükség.
Végül az egész tudomány egy szédületes káoszba omlik bele
s egy kis becsúszó hiba kell csak valahol s egész gépi és gépesített gondolkodás csődbe jut
s akkor egészen jelentéktelen vegetatív funkciók is fenyegető problémává nőnek.
Így válik az ember elkerülhetetlenül a rombolás e démonának áldozatává.

Sok néven nevezték a régiek az embernek ezt a veszedelmes démonát
és talán a legkifejezőbben így:
A ház, amelynek nincs ablaka.
A hiperlogikus, a sugárzó Értelem eszközével akarja megragadni a Titkot
s mindig visszahull önmaga Nihiljébe.
Ez a bábeli allegória.
Darwinizmus, marxizmus és egyéb tanok e szellem produktumai és csak el kell olvasni
egy XlX.szd-beli értekezést e körből és rögtön észrevesszük,
hogy fölényes, kioktató felvilágosult bizonyosságánál csak --- ma már kétségtelen --- tévedése
volt nagyobb.
És ugyanez áll a mai egyedül igaznak mondott tudományos megállapításokra.
A tudományok napjainkban
is pokolian értelmesek és világosak minden bennfentes és laikus számára.
Mily lázasan kutatnak a missing link után,
havonta hallunk hírt arról hogy végre itt vagy ott megtalálták.
Hogyan keresik a mikroszkóp száz és százezerszeres nagyításaiban
az Élet titkát,
egyre közelebb és közelebb jutnak a géneken át tegnap, a kimondhatatlan nevű
nucleinsavakon át ma és ki tudja mifélén holnap és soha nem érkeznek meg.
S a nagy, komor játék megy tovább szüntelenül a Házban,
amelynek nincs ablaka...

S ha mély óráin elfáradva magába roskad az Értelem e boldogtalana
s befelé, maga-magába néz, onnan a mélyből csak a reménytelen semmi feketesége mered reá vissza.
Ki ne ismerne rá e sorokban Rhodin megrázó művére,
a Penseur-re az inferno fölött?

Így vezetett az út a hatalomra jutott polgárság Mars-mezei ész-ünnepétől és az oltárra ültetett.
Értelem istennőjétől a mindenható értelem ablaktalan Házába,
a fogalmi gondolkodás útvesztőjébe.
Épp e válságos idők szemtanúja, Goethe állapítja meg a fent elmondottakat mondatba sűrítve.
A korai századokban az élet nagy nézetei, felfogásai istenekben, hősökben,
de mindig alakokban fejeződtek ki, ma --- fogalmakban.
Akkor nagyobb volt a produkciós erő.
Ehhez már nem kell sokat hozzátenni 150 év után sem.
A fogalmi gondolkodás magával hozta a vallástalanságot,
helyesebben egy veszedelmesen újfajta vallást:
a tudományt.
A polgárság világában a papot a tudós helyettesíti és a próféta feltalálóvá minősül át,
az ima az experiment.
És ennyi idő után ma már megállapíthatjuk, hogy sokkal többet tévedtek
az Értem nevében,
mint amennyit azelőtt a butaság által.
Csakhogy az Értelemből támadt tévedések következményei összehasonlíthatatlanul súlyosabbak.
Ma annyira benne élünk az egyoldalú tudományos gondolkodásban,
hogy e tévedéseket szívesen elnézzük és elbagatellizáljuk,
míg a középkor
butaságán mélységesen felháborodunk.


És valami iszonyú gúny van abban,
hogy amikor az ember elvetette magától a legmagasztosabb Istent
mint
teremtőjét Ádámban,
őséül a durva,
tapintható
majmot
ismerte föl.


Mi sem jellemzi jobban a rombolást,
mint az,
hogy
az Istent a majommal képes helyettesíteni
s ezt ma már mindenki természetesnek találja.
Íme a ház,
amelynek nincs ablaka.

Mint mondottuk a fehér ember, pontosabban a polgárság végképp az Értelem mellett tört pálcát a Francia Forradalomban. Az emberi lélekkép azonban kettős: értelem és akarat. A történelem során a két elem közül hol az egyik, hol a másik volt túlsúlyban. E túlsúly azonban nem jelentett egyeduralmat. Csak érintve e finomságokat, megemlítjük, hogy az Egyházon belül is megismerhető e kettősség, pl. a ferencesek az akarat felsőbbrendűségét hirdetik a domonkosok az értelemét. A Forradalom után azonban kizárólag az értelem került fölül, ez volt a sokat hangoztatott fejlődés és felvilágosodás s ez lassan teljesen elsorvasztotta az akarati elemet. A proletárság kezében ma már csak az értelem despotizmusáról beszélhetünk.

Érdemes egy percre megállni a tipikusan polgári-tudományos gondolkodás mibenlétének megvilágítására. Már az előző cikkben szóltunk az abstrakt-gnosztikus fogalmakkal operáló proletárról. S mily különös, hogy a materialisztikus gondolkodás Platon ideaelméletének túlhajtásából indult ki újra igazolva azt, hogy mily veszedelmes következményei támadhatnak annak, ha egy kis perspektívájú réteg oly szentélyekbe lép be, amiknek lényegét felfogni képtelen. Platon idealisztikus felfogása szerint a világ dolgai csak annyiban léteznek, amennyiben a mögöttük lévő láthatatlan ideákban gyökereivé mintegy «részesülnek» azokban. Igazán csak az ideák léteznek, a világ dolgai ennek megnyilvánulásai csupán. Korunk materialistái ezt igaz és veszélyes tételt ad absurdum kiterjesztették. A racionalizmus hajnalán Platon előképeit, az ideákat helyesen valóságnak fogták föl, de ott tértek el, hogy az előképek fogalmát --- amit Platón csak valóságtartalom nélküli abstrakciónak fogott föl --- ugyancsak valóságnak vették. (A Forradalom jelszavai).

Később a racionalizálódás során odatorzítják a dolgot, hogy épp a létező ideák valóságosságát tagadják s helyettük a nem létező fogalmi elemeket állítják a háttérbe. Tehát a létező helyett a nemlétezőt, az igaz helyett a nem-igazat. Korunk válságainak ez a végső, filozófiai alapja.

Ilyen fogalmi elemek az Egyenlőség-Testvériség-Szabadság után az Emberiség, Emberi jogok, Haladás, stb. Ezek a gondolkodás abstrakt kivetülései, amiket az életben csak művi utón és törvényhozásilag kényszeríthetünk ki egy ideig. Viszont ugyannakkor az igazi ideákat is csak ilyen fogalmi-abstrakciónak fogja fel, s ennek megfelelőn úgy képzeli, hogy ezek művi és törvényhozási úton megváltoztathatók és megszüntethetők.

Világítsuk meg e nehezen járható sorokat egy példával. Roppant divatos napjainkban az Emberiség fogalma. Úgy tűnik, hogy egy zavaros abstrakcióban feloldódik minden ember: fehér-kínai, eszkimó-néger, indián-zsidó stb., hogy valami közös emberi volna bennük. Paradox módon az, ami közös bennük, az nem létezik, pusztán csak fogalmi abstrakció, tehát abból egészséges ésszel nem lehet levezetni azokat az alapelveket, amikkel ma tele van a világ. Egy ideig azonban ki lehet erőszakolni művi úton.

Az Emberiség fogalmával úgy operálnak, mint pl. olyan konkrétummal, hogy Nagy Péter, Kis Pál, aki él, hal, személyiség, van méltósága és joga. Shakespeare tollában,' Leonardo esetében, Bach hangjegyeiben és Gauss jegyzeteiben nem korának néger-kínai stb. összemberisége nyilatkozik meg, hanem önmaga és kultúrája metafizikai kényszere. Ez áll az alkalmazott tudományra is: Pasteur, Faraday és Edison kínlódásában semmi összemberi nincs. Az, hogy egy néger jói működtet egy automata gépet egy autóüzemben, vagy hogy a japáni tökéletes objektíveket gyárt, vagy a zsidó gazdaságosan üzemeltet egy koncert-vállalkozást sem föl nem emeli őket az előbb említett nagy nevek táborába sem nem teszi őket a fehér kultúra igaz részesévé, inkább fel- vagy kihasználóivá.

Így nem lehet haladó az Emberiség. Hogy haladhat az, ami nem létezik?

Az egyes ember életcélja metafizikai --- tehát kívül esik az okozati tudomány körén és a vallás ád útbaigazítást e téren --- s mint ilyen minden egyes emberben külön-külön valósulhat meg. Ez már a személy méltóságából is következik.
Márpedig az Emberiség a fogalmi gondolkodás terméke s így semmi ilyen célja nem is lehet.
Az, amit manapság unos-untalan az Emberiség Haladásáról beszélnek,
a maga nyers valóságában az előző cikkben már kifejtett Schlagwort,
amely egyrészt a Helyesség és Jogosság mitikus dágványába visz,
másrészt puha filantropizmuson át egyes csoportok nagyon is reális
egyeduralmát hivatott biztosítani.

Magyarán:
propaganda egy gátlástalan és okos kisebbség szolgálatában.

Az egész marxinak mondott szocializmus mélységes tévedései
a dolgok lényegének megnemértésén alapszik.
Egy tanult fő --- még ha nem is marxista --- csak fogalmakban képes gondolkodni
s mint mondottuk,
az igazi ideákat is csak fogalmi abstrakciónak képes felfogni.
Korunk sok világjavító okosa el kívánja törölni a magántulajdont,
a föld bírását, egyáltalán minden tulajdont, mondván, hogy ez minden bajnak a forrása.
Ez az a Szezám,
nyílj meg, amelynek megvalósulására az aranykor fog borulni az emberiségre.
És beszélnek még ős-keresztény szocializmusról és őskommunizmusról,
aminek a lényegét kétségbeejtően félreértik.
A tulajdon azonban a legmesszebbmenően ősérzet, idea, mély metafizikai gyökerekkel.
Oly valóság,
amely együtt nő fel az emberrel, benne él, mint egy kozmikus parancs.
Shakespeare drámai erővel mutat rá az embernek e lényegére a Lear királyban,
amikor azt mondja,
hogy az ember abban különbözik az állattól, hogy tulajdona van,
mert olyat is bír, ami fölösleges.
Marx számára a tulajdon éppen nem idea, hanem csupán fogalom,
amit legislatív úton ki lehet kapcsolni.
E pontban is látni e tan emberellenes mivoltát.

Itt még külön rá kell mutatni a földtulajdon kimagaslóan ősérzeti jellegére. Valami misztikus titok köti a parasztot a földhöz. A paraszt a földet a maga tulajdon élő részének érzi, amit a lelke melegével ápol és gondoz. Minderről hallani sem akar a lapos, fogalmi gondolkodású kommunista. Ez úgy tekinti a földet, mint az élettelen gyárat a gépekkel, amit törvényhozási úton valóban lehet köztulajdonba venni, És a köztulajdonba vont föld minden modern géptechnika és agrártudomány ellenére nem ajándékozta meg áldásával a kolchozt. Előttünk a tragikomikus eredmény: a kommunizmusba hajtott magyar, orosz stb. földek gabonaimportra szorulnak. És mégis tovább erőszakolják ezt a dőre doktrínát. Részben azért, mert a proletár fanatikusan ragaszkodik teóriáihoz, még a tények ellenére is, részben mert nem csak a maga belső hamis világa omlana össze, hanem politikai hatalma is, ha visszatérne a «kapitalista» gazdálkodásra. És ezt a természetellenes, torz állapotot csak diktatúra rétege már képes fenntartani. A kommunizmusnak józanabb rétege már látja ezt a zsákutcát és kénytelen bizonyos engedményeket tenni (enyhülés), mielőtt még egy általános forradalom elsöpörné uralmát.

És e pontban kapcsolódik bele a zsidóság,
aki ez ördögi tannak nemcsak alapítója, hanem véreskezű végrehajtója is volt.
Talán
a kommunisták e zsidó vezetőrétege érzi a legjobban a becsapott milliók bosszújának lehetőségét,
az új pogromot és ezt a nyugati hitsorsosok is rögtön megértették.
E fenyegetettség láttán született meg a koegzisztencia kelet és nyugat között,
amely a maga valóságában nem más,
mint zsidómentés.

Amikor a zsidóság meglátta a marxizmus csődjét, elárulta azt.
Ezzel már átvisz a gondolatmenetünk a következő cikk körébe:
A Demokrácia és a zsidóság.

Az elmondottak során nehéz volt elkülöníteni a polgárságot a proletariátustól. A Nagy Forradalom utáni időkben még éles volt a különbség köztük, ma a határok meglehetősen összefolynak. Meg kell azonban fontolnunk azt, hogy nem a társadalomban elfoglalt pozíció, nem a vagyoni helyzet teszi a különbséget. Lehet valaki ma egyetemi tanár, főpap vagy milliomos farmer és mégsem számítható a polgárság körébe. Ugyanakkor egy öreg gyári munkás is mutathat fel polgári értékeket.

Mint előzőleg kifejtettük, a polgárság egy kihaló kultúra részese és utolsó képviselője. Tehát amilyen mélyen részes e kultúrának misztikus élményeiben és amennyi még megmaradt benne a metafizikus gondolkodásból, olyan mértékben számít a polgárság körébe.
Más szóval
minél maradibb a haladó szellemmel szemben, minél inkább hisz az ideákban,
minél inkább érzi az ősfenomént ereiben,
annál inkább kerül szembe a modern proletárral,
annak fogalmi-mechanisztikus-kauzális gondolkodásával.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az egészséges fejlődés és haladás elvetendő.
A polgárságnak még egy a vihart túlélő bástyája a militarista szellem.
Már szinte úgy néz ki, hogy a polgárság e harcos rétege áll ellen a legjobban a rombolásnak.
Aki valaha átélte a katonaideált,
az meg fogja érteni, hogy a hősiesség és életáldozat, nem hiábavaló őrület,
hanem a társadalmat fenntartó,
megfoghatatlan erő.
Hősei csak az idealista világszemléletnek lehetnek.
És ezért nem lehetnek hősei a materialista proletariátusnak,
s még ha el is esik az uralomért folytatott harcban, mindig csak áldozat marad,
áldozata a rombolás ördögének.

A Nemzetiszocializmus
valamennyi megjelenési formájában a polgárság idealisztikus rétegének megnyilvánulása
egy harcos réteg vezetése alatt.
Ezért gyűlöli mélységesen a proletariátus
osztálygyűlöletből és még mélyebben a zsidóság fajgyűlöletből.
A demokratikus szavazójoggal rendelkező széles tömegek pedig e kettős gyűlölet tüzében
Panurg
birkájaként sodródnak fatálissá vált útjukon.

 
 
0 komment , kategória:  Demokrácia és Polgárság  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 34
  • e Hét: 34
  • e Hónap: 11577
  • e Év: 377067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.