Regisztráció  Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
A barátság keresése
  2018-05-19 15:57:57, szombat
 
  A barátság keresése


Láthatjuk tehát, miért nem tudott a barátság betörni a keresztyén közösségekbe. Akadály szép számmal van, kezdve a karrierizmustól egészen a férfiasságról alkotott téveszmékig. A barátság szenved az isteni szeretettel való összehasonlítástól, de az önzés növekedésének lehetőségétől is. Mindezek ellenére Isten elrendelte, megáldotta a barátságot, és példának adta, a jó élet részeként. A barátságon keresztül tanuljuk meg elkötelezni magunkat és ragaszkodni döntéseinkhez. Megtanulunk hallgatni, együttérezni, feltárni álmainkat és félelmeinket egy szeretetből fakadó aprólékos, fürkésző vizsgálódásnak. A barátság kigyógyítja az egyedülállókat a magányosságból, a házasokat a "nemek magányosságából". Dávid és Jonatán, Ruth és Naomi megmutatják, hogyan tanítják és ösztönzik egymást a jóra a barátok.
Bizonyos lelki leckéket csak a barátok tudnak nekünk megtanítani. Ők figyelmeztetnek rejtett gyengeségeinkre, de ők bátorítják rejtett erősségeinket is. Bizalmuk késztet arra, hogy a királyságért merjünk kockáztatni, és kiássuk eltemetett tálentumainkat. A barátság biztosítja a társas viszony egy másik formáját, ezáltal csökkenti a házasságra nehezedő nyomást. Bölcs tanácsaikkal, istenfélő életükkel a barátok továbbsegítenek bennünket az úton, amelyet Istennel járunk. A barátság nyugalmat ad a háborúságok idején, társaságot jelent az ellenségeskedés közepette és örömet hoz a társas viszonyba. A barátok együtt építik a harmonikus életet. Férfiak, ha ti mindezt el is hiszitek, keresnetek kell a barátságot.

KÉRDÉSEK

1. Hány igazán mély barátságot tartasz számon a magad életében? Mit adnak neked ezek a kapcsolatok? Hogyan tudnátok még többet kihozni ezekből a barátságokból?
2. Ha nincsenek barátaid, ennek vajon mi az oka? Mit kellene tenned ahhoz, hogy legyenek barátaid?
3. Mit tanulhatsz az asszonyoktól a barátság kérdésében? És ismerőseidtől?
4. Hogyan jellemeznéd az Istennel való barátságodat? Mit tanulhatsz azokból a bibliai példákból, ahol Istennek az Övéivel való barátságáról van szó?

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
A barátság akadályai
  2018-05-19 15:50:37, szombat
 
  A barátság akadályai



Kultúránkban a férfiak azért kapnak társadalmi elismerést, ha jól dolgoznak, eltartják a családjukat, jó férjek, apák, de azért nem, mert jó barátok. Persze ahhoz, hogy egy férfi jól végezhesse a munkáját, barátságosnak kell lennie. A szívélyes, illedelmes férfiak egydimenziós barátságokat kötnek, mert biztosítani szeretnék, hogy a telefonüzenetek ne maradjanak visszahívás nélkül, hogy a kedves gesztusok és apró szívességek ide-oda áramlását semmi se akadályozza.
Kultúránkban több millió barátságos férfi él, akinek még sincs barátja. Akár ezer emberrel lehetnénk kapcsolatban, akik közül ötven még a barátunk is lehetne, de valahogyan egyik sem lesz azzá. Én ezeket a kapcsolatokat mindig az öntapadós jegyzettömböcskékhez szoktam hasonlítani (ún. post-it-notekapcsolatok): nagyon gyenge ragasztóval vannak összeerősítve, és könnyen elválnak egymástól. Társadalmunk a mélyebb emberi viszonyokat háromféleképpen is aláássa: 1.) a férfiasságról alkotott téves gondolatokkal, 2.) a rendkívüli mobilitással és 3.) az élvhajhász kultúrával. Talán a férfiasságról alkotott téves fogalmak a legelterjedtebbek és a legkártékonyabbak.
A 2. fejezetben már kifejtettük a két uralkodó téveszmét, a férfiasság keményfiú és gondos családfenntartó modelljét. Mivel a keményfiú egyedül küzd meg a fájdalommal, és csendben szenved, csak önmagára támaszkodik és megelégszik önmagával, ami eleve lehetetlenné teszi a kitárulkozást. A gondos családfenntartó a hangsúlyt a kenyérkeresetre teszi, ami miatt hosszú órákat dolgozik, ezért nincs ideje az emberi kapcsolatokra. Nemegyszer megtörténik, hogy a gondos családfenntartó csak a család szükségleteinek a kielégítésére koncentrál, hogy képes a feleségét szinte lakat alatt tartani, korlátozva ezzel őt kapcsolatok kialakításában. Ami még ennél is alattomosabb: a "gondos családfenntartó" kifejleszti magában a képességet arra, hogy egy jobb állás érdekében bármikor bárhová elköltözzön. Ezzel pedig a mobilitás negatív oldalát erősíti.
A mobilitás annak a szabadságra épülő kultúrának a része, amelyet az amerikaiak oly nagyra értékelnek, pedig nagy kárára van a barátságnak, mert a barátkozáshoz elengedhetetlen rendszerességet rendkívül megnehezíti. Véget vet annak az örömteli időszaknak, amikor a barátok újra meg újra felidézhetik a közösen átélt győzelmeket és bukásokat - a nagy játszmáról, a kiállhatatlan főnökről, a lehetetlennek tűnő feladatok elvégzéséről szóló történeteket. A mobilitás elválasztja egymástól a barátokat, és a férfiak nehezen állnak talpra. Igazából nem sok kísérletet tesznek a talpra álláshoz, így ez csak erősíti a gyökértelenséget. Amikor felszedjük a horgonyt, és magunk mögött hagyunk családot, történelmet, hagyományokat, megjelenik annak a kényszere, hogy új személyiséget találjunk ki magunknak. Már nincsenek körülöttünk a barátok és a családtagok, akik mindig emlékeztethetnének bennünket énünk legjobb és legrosszabb oldalaira...
A mobilitás még nem velejéig erkölcstelen, de a bölcs férfiak tudják, miként állhatnak ellen, amikor a karrier és az anyagiasság arra csábít, hogy minden kínálkozó alkalmat ragadjanak meg egy felkínált jobb pozícióért vagy fizetésért. Leleplezik magukban az egoistát, aki bedőlne az idegenek bókoló esküdözéseinek, hogy "Éppen ilyen emberre van szükségünk". Megszabadultak attól a naiv gondolattól is, hogy létezik ideális állás. Ugyanakkor szüntelenül emlékeztetik magukat arra, milyen értékesek és fontosak a barátok, és hogy milyen ritkán éli túl egy barátság a több száz kilométeres, kontinensnyi távolságot. Gyűjtögető, "kaparj, kurta, neked is jut"-kultúránk szintén gyengíti a barátságot, különösen ami az autókat és a zöldövezeti külvárosokat illeti. Régen az emberek többnyire a közvetlen szomszédságban találtak barátokra. A helyi kisboltban egymásba botlottak, azután a hazafelé vezető, fák szegélyezte kis utcán megálltak egy jót beszélgetni. Ma már hatalmas bevásárlóközpontokban bóklászunk, ahol ismeretlen arcok suhannak el mellettünk, miközben csupa felesleges dolgot vásárolunk. Ezeket később igyekszünk túlzsúfolt szekrényeinkbe tömni. A nyári estéket pedig kényelmes, minden szórakozásra alkalmassá alakított, légkondicionált erődítményeinkben múlatjuk. A szomszédokkal való kötetlen kapcsolattartás ideje letűnt. A rendelkezésre álló szabad időt felemésztik a végtelennek tűnő ingázások és a "megfelelő" társadalmi tevékenységek. A kultúránkban eluralkodott szerzési vágy nem merül ki pusztán dolgok felhalmozásában. Élményeket is gyűjtünk a magunk és gyermekeink részére. Az élményszerzésnek szentelt idő viszont még a barátságokat is elmoshatja. Nem egy férfi az ifjúsági focicsapatban talált jó barátra, a gyermekek iránt táplált majomszeretet viszont téves elképzeléseket szül arra nézve, hogy a gyermek fejlődése érdekében mi mindent kell megtenni. Sok szülő gondolkodik úgy, hogy fontos gyermekük minden adottságát fejleszteni és minden szeszélyének engedni, biztosítva ezekhez a lehetőségeket. Így aztán szabadidejük jó részét azzal töltik, hogy különórákra és sportfoglalkozásokra járnak. Pedig a gyerekek úgy is szert tehetnek életre szóló tapasztalatokra, ha kis időre beülnek egy szobába, és bölcs felnőtteket hallgatnak. (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
Férfiak és nők közötti barátság
  2018-05-15 07:43:39, kedd
 
  Férfiak és nők közötti barátság


Amikor a barátság kockázatairól esik szó, az emberek gyakran felteszik a kérdést, vajon létezhet-e barátság férfi és nő között. Sokan azonnal a kísértések és félreértések veszélyeire gondolnak. Ha azonban teljesen lehetetlennek tartjuk a másik nemmel való barátkozást, elzárkózunk az emberiség felének kimagasló tulajdonságai, adottságai és egyéni gondolatai elől. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Jézus folytatott beszélgetéseket asszonyokkal, engedte, hogy azok megkenjék és sirassák Őt, támogassák szolgálatát és üljenek a lábainál (Mt 26,7; Lk 7,37-38; 8,1-3; 10,39; Jn 4,1k). Azzal, hogy legalább két asszonyt - Mártát és Máriát - barátjaként kezelt, teljes mértékben felrúgta korának íratlan szabályait.
Jézus korában a rabbik úgy rendelkeztek, hogy a nemeket el kell különíteni egymástól. Úgy vélték, férfi és nő között a szabad érintkezés igen veszedelmes, mert a nőkben csak üresfejű kísértőket láttak, akiknek már a puszta jelenléte is kísértést jelentett. Jézus azonban a buja vágyak felgerjedését nem az asszonyok jelenlétéhez kötötte; helytelen reakció az, ami egy asszonynak csak bujasággal tud válaszolni. Ezért állt szóba Jézus asszonyokkal - még rosszhírű nőkkel is. Nehogy azt gondolja most valaki: "Jézusnak könnyű volt, hiszen bűntelen volt." Igen, Jézus bűntelen volt (és ma is az), de hús-vér férfi is volt, aki hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett (Zsid 4,15). Azt akarta, hogy élete példa legyen számunkra. Azzal, hogy nőkkel érintkezett, egy fontos dolgot akart mondani: minden akadály és kísértés ellenére megéri a másik nemmel barátkozni.
Egy egyedülálló férfi és egy egyedülálló nő közötti barátságban megvan annak a kockázata, hogy az egyik félben romantikus érzelmek ébrednek, amíg a másikban nem. Ennek ellenére egyedülálló férfiak és egyedülálló nők is köthetnek biztonsággal barátságot. Az a fő, hogy a kommunikáció mindig nyílt és őszinte maradjon, továbbá gondosan kerüljék a kétértelmű megjegyzéseket. Ha valaki azt mondja, hogy szigorúan csak "testvéri" barátságra vágyik, akkor úgy is kell viselkednie. Egy ilyen kapcsolatba nem fér bele egy késő esti, gyertyafényes vacsora. Ugyanakkor bármennyi időt tölthetnek együtt másokkal nyilvános helyeken. Egy hot dogos vagy sóspereces állatkerti séta nem egyenlő egy vacsorával vagy koncerttel. Ha a romantikus érzelmek csak az egyik szívben lángolnak fel, megjelenik a kapcsolatban a fájdalom. Ha viszont mindkét szív lángra lobban, annak csak örülhetünk! (Bölcs dolognak tartom, ha a közös barátok átsegítik a párt azon a kicsit nehézkes időszakon, amikor felfedezik, hogy a viszonyuk kezd elmélyülni.) Igen egészséges, ha egy romantikus kapcsolat barátságként indul, mert a felek tudják, mire számíthatnak, és kevesebb illúziót kergetnek majd.
Házas férfiak és asszonyok is lehetnek barátok, természetesen korlátok között. A kapcsolat kezdődhet véletlenszerűen, a férjek vagy a feleségek barátságán keresztül. Egyszer csak a két házaspár összejön, és remek négyest alakít. A barátunk felesége a barátunk és beszélgetőpartnerünk lesz. Amikor a feleségemmel, Debbie-vel elugrunk a barátainkhoz, Steve-hez és Sue-hoz, akkor a két zenész, Steve és Debbie, csakhamar lecövekel a zongoránál, én meg Sue-val, aki szintén tanár, pár méterrel arrébb, egy csésze kávé mellett vitatjuk meg az iskolai munkát.
Ezek a kapcsolatok több szinten is gazdagítanak bennünket. Megismerhetünk más életfelfogásokat és különböző szempontokat. A feleségemet is jobban megértem, ha a barátnője szemével nézem őt. Nem utolsósorban pedig egyszerűen örömet okoz, ha egy érdekes emberrel beszélhetek. Természetesen résen kell lenni, mert bármikor felébredhet a vonzalom, és sérülést okozhat. Egy házas férfi tehát ne maradjon kettesben egy férjes asszonnyal (ez a barátságukban a "jelenlét" korlátait jelenti). Ugyanígy kerülniük kell a túl bensőséges témákat is (ami a kitárulkozást módosítja), és inkább ragaszkodjanak ahhoz, hogy négyesben barátkozzanak. (Ha az egyik barát képes arra, hogy mederben tartsa a beszélgetést, lehet személyes témákról beszélgetni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy elsősorban a két férfinak és a két nőnek kellene barátkoznia egymással, bár lehetnek kivételek. Mindenkit szeretnék azonban óvatosságra inteni ezen a téren anélkül, hogy törvényeskedő szabályokat állítanék föl.)
Eredményezhet-e egy férfi és nő közötti barátság fájdalmat és bűnt? Igen, mint ahogy minden jó dologgal - legyen az étel, ital, alvás, munka, szex, a technika csodái vagy a barátság - vissza lehet élni. A visszaélés lehetősége azonban nem zárhatja ki a barátság helyes formáit. Egyszerűen csak körültekintően kell barátkoznunk. (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
Hogyan barátkoznak a férfiak?
  2018-05-08 17:15:25, kedd
 
  Hogyan barátkoznak a férfiak?



Jó haverok: jelenlét kitárulkozás nélkül. A jó haverok elsörözgetnek és jókat beszélgetnek a sarki kiskocsmában, a keresztyén szubkultúrában pedig vidám történeteket mesélnek egymásnak a kávézóban. Nem ritka, hogy együtt nőttek fel, és ezért tűzön-vízen keresztül kitartanak egymás mellett. A jó haverokra mindig lehet számítani. Szép lassan egész gyűjteményük lesz a sztorikból, és azokból a csak általuk értett tréfákból, amelyeken mindig jót tudnak nevetni. Az érzelmeket azonban gondosan kerülik, mert "attól a pillanattól kezdve, hogy kimondod, már el is veszti a jelentőségét". Érzésekről beszélni az olyan "nőies" - kényes terület.
Érdekbarátok: korlátozott jelenlét, korlátozott kitárulkozás. Az érdekbarátok azért működnek együtt, mert közös céljuk van a munkahelyen, a sportban vagy a harcban. Ezeket a férfiakat közös dolog köti össze, és ebben nagyjából ki is merül a kapcsolat. Azért az egyetlen dologért tesznek erőfeszítéseket, arról beszélgetnek, másról szinte soha. Megtörténik, hogy érzelmileg igen felkavarja őket, ha megvalósítják a közös célt. Ha megnyernek egy nagy játszmát, vagy egy nagyszerű kalandot élnek át együtt, minden gond nélkül akár el is sírják magukat, megölelik egymást, vagy szavakba öntik egymást iránt érzett szeretetüket. Máskülönben azonban mindig két lépés távolságban maradnak egymástól.
Vezető-követő viszony: az egyik szükséget szenved, a másik segítséget nyújt. Ha két férfi közül az egyiknek nagyobb rátermettsége vagy tapasztalata van valamiben, amit mindketten nagyra értékelnek, övé lesz a vezető szerepe. Ha nagyjából azonos korúak, a vezető lesz "a főnök", a követő pedig a másodhegedűs. Korkülönbség esetén kialakulhat egy mentor-tanítványi viszony. Az idősebbik férfié lesz a tanácsadó, vezér, tanító, támogató szerepe, ő egyben példát is ad a fiatalabbik elé, aki egy nap talán felnő pártfogója szintjéhez.
Igaz barátság: segítőkész jelenlét és kitárulkozás. Az igaz barátságok indulhatnak egy-dimenziós barátságokként. Idő múltával azonban történik valami, és új távlatok nyílnak. Talán a feleségek megkedvelik egymást. Talán kiderül, hogy mindketten ugyanarról álmodoznak, ugyanarra éreznek elhívást vagy ugyanabban gyötrődnek. Eltűnődnek: nincs-e itt több annál, mint amit én gondoltam? Azok a férfiak, akiknek fontos a barátság, érzékenyen reagálnak minden jelzésre, ami arra utal, hogy kibontakozóban lehet egy mély barátság. Lehetünk érdekbarátok, amelyből egy nap kialakulhat egy mindkettőnket gazdagító kapcsolat. A kölcsönös, őszinte kitárulkozás azonban nem könnyű, és nem megy egyik napról a másikra. Időre és erőfeszítésre van hozzá szükség. Ha az egyik fél megnyílik, a másik viszont továbbra sem mond magáról semmit, a kapcsolat egyre kínosabbá válik. A kitárulkozás kockázattal jár, de megéri. Ha szeretnél igazi barátságot kialakítani valakivel, hagyj időt rá. Mivel az idő drága, és a férfiak általában valami közösen végzett tevékenység során kerülnek egyre közelebb egymáshoz, találjatok ki valamit, amit közösen csinálhatnátok. Legyetek egy csapat! Miközben segítitek egymást, kis lépésekben próbálkozzatok megnyílni egymás előtt! Ahogyan elindul a barátságotok, nagyon fogjátok értékelni társatok erejét. Az új barátság azonban akkor szilárdul meg, amikor meglátjuk barátunk hibáit, és mégis kapcsolatban maradunk vele. (folyt. köv)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
A barátság értéke napjainkban
  2018-05-05 11:32:03, szombat
 
  A barátság értéke napjainkban


Sajnálatos módon társadalmunk nem a Biblia szerint szemléli a barátságokat. Ahhoz, hogy a Szentírás elveit alkalmazhassuk, meg kell értenünk saját kultúránkat.

Férfiak és nők

A férfiakkal ellentétben az asszonyok pártolják a barátságot. Jó adottságaik vannak arra, hogy mély kapcsolatokat létesítsenek (egy férfi azt mondaná erre: "élnek halnak azért, hogy kötődhessenek valakihez"). Igyekeznek barátságokat kötni, és ápolják is azokat. Ha valaki nem hiszi, járjon utána: nézzen be egy képeslapboltba, és keresse meg a "Barátság" elnevezésű részleget. Egy átlagos férfi azt sem tudja, hogy létezik ilyen képeslap, hiszen csak akkor küld valakinek lapot, ha nagyon muszáj. Amennyiben mód van rá, akkor is inkább a felesége képeslap-paksamétájából húz elő egyet találomra. Egy férfi soha nem küld ilyesféle barátság-lapokat. Az asszonyok még akkor is küldenek egymásnak, ha a másiknak nincs is születésnapja, vagy egyéb különleges alkalma. A barátság-lapok valahogy így hangzanak: "Miközben a reggeli kávémat kortyolgattam, eszembe jutottál", vagy "Úgy örülök, hogy te vagy a barátom". (Férfiaknak nem is gyártanak barátság-lapokat. Még nem volt rá példa, hogy valaki "Képeslapok haveroknak" részleg megnyitását kezdeményezte volna. Márpedig a marketingosztályok tudják a legjobban, mire van szükség!)
A kislányok olyanok, mint anyukáik. Kéz a kézben járnak. A telefonba mindig úgy mondják, hogy "mi". Kis cetliket írogatnak egymásnak, ilyen szöveggel: "Te vagy a legjobb barátnőm. Szeretlek. Te is szeretsz?" Ha kisfiúk küldözgetnének effajta levélkéket, a barátaik a legjobb esetben is hátba vágnák őket, és megkérdeznék: "Mi van veled? Akarsz egy jót verekedni, vagy építőzzünk inkább?
Nem gondolom, hogy a nők minden tekintetben túltesznek a férfiakon. Minden jó ajándékkal vissza lehet élni, és a női barátságok sem kivételek ez alól. Ahogyan a férfiak erő utáni vágya autonómiává és zsarnoksággá korcsosulhat, úgy a nők közösség utáni vágya bonyolult helyzeteket és egymástól való túlzott függőséget eredményezhet. Az asszonyok nem egyszer klikkekbe tömörülnek, féltékenykednek és pletykálkodnak. Teljesen foglyul ejtheti őket egy barátság. Ha az egyik nyomorultul érzi magát, a másik valósággal együtt érez vele, és szintén nyomorultul kezdi magát érezni. Mindent összevetve azonban a női barátságok mégis építőbb jellegűek, mint a férfi barátságok, mert az asszonyok ápolják baráti kapcsolataikat.
Ezzel szemben a férfiaknak a barátság nem számít túl sokat, hiszen majdhogynem véletlenszerűen barátkoznak. Mikor munkáról vagy sportról van szó, addig, amíg a többiek tisztességesen viselkednek, és a közös célért munkálkodnak, a férfiak nem igazán törődnek azzal, hogy kikkel vannak egy csapatban. Lássunk egy példát! Tegyük fel, hogy egy férfinak (akit az egyszerűség kedvéért hívjuk Jánosnak) kosarazni szottyan kedve, és elugrik egy közeli pályára. Természetesen reménykedik, hogy jó csapat áll össze olyan játékosokkal, akik tudnak adogatni, védekezni, és értékelik a csapatmunkát. A játék már néhány perce megy, és János máris talált egy csapattagot (Miklóst), akivel egyetlen szemvillanásból, egyetlen fejbiccentésből vagy odavetett "Középre!"-, "Szélre!"- félszavakból kiválóan megértik egymást. A következő héten persze János örül, hogy megint Miklóssal kerül egy csapatba. A harmadik héten János már reménykedik, hogy egy csapatban lesznek. A negyedik héten Miklós és János tudatosan úgy rendezik a dolgokat, hogy egy csapatba kerüljenek. Három hónap múlva János és Miklós jókat beszélgetnek egy-egy meccs után. Hét hónap múlva Miklósnak a munkája miatt másik városba kell költöznie. A következő héten János megint kosarazik, immár Miklós nélkül. Váratlanul rátör egy gondolat: "Miklós nagyon hiányzik. Hiszen a barátom volt."(Természetesen, nők között is szövődhetnek spontán barátságok.)
Így megy ez a férfiaknál. Egy ideig együtt dolgoznak vagy sportolnak valakivel, azután egy nap, hónapokkal a megismerkedésük után rádöbbennek, hogy hiszen ők most már barátok. Sokszor akkor ismerik fel a barátságot, amikor vége szakad. Ezért mondom, hogy a férfiak szinte véletlenül kötnek barátságokat!
Éppen ezért kapcsolataik tipikusan egydimenziósak. A munkahelyen a férfiak a munkájukról beszélgetnek. Ha szomszédok, fő témájuk a kert, az autó és a grillpartik. A gyülekezetben a hitről és talán még sportról vagy vadászatról beszélgetnek. Sportrendezvényeken a csapatokról és a meccsről esik szó. A fenti körökben a férfiak csak ritkán említik a házasságot és a karriert.
Semmiképpen nem akarom lebecsülni az egydimenziós kapcsolatokat. A legtöbben annyi embert ismerünk, hogy elkerülhetetlen a sekélyesség. Hiszen mit is várhatnánk egy postástól, eladótól és attól a sok-sok embertől, akikkel rendszeresen, de rutinszerűen találkozunk? Akkor van baj, ha egy férfinak csak efféle egydimenziós kapcsolatai vannak, ha szigorúan csak aszerint bánik mindenkivel, hogy a másik milyen funkciót vagy szerepet játszik az ő életében.
Jobban érthetővé válik a sekélyes kapcsolatok problémája, ha megvizsgáljuk a férfi barátságok négy típusát, és az isteni mércéhez hasonlítjuk azokat (vagyis a kitárulkozás és segítőkész jelenlét mércéjéhez). Három közülük csak halvány próbálkozás, de a negyedik magán hordozza az Isten szerint való barátság ismertetőjegyeit. (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
Barátság a Szentírásban
  2018-05-03 14:28:07, csütörtök
 
  Barátság a Szentírásban



Bár a Biblia nem beszél sokat a barátságról, mégis találunk néhány szakaszt a Példabeszédekben, a Prédikátor könyvében, és olvashatunk példákat Dávid és Jonatán, Ruth és Naomi, Jézus és tanítványai életéből.[További példák: Dávid és három bátor embere (2Sám 23,15-17), Illés és Elizeus (2Kir 2,1-12) illetve Elizeus és a súnémi asszony (2Kir 4,8-37). Pálnak is lehettek barátai, hiszen közel harminc római hívőt köszönt név szerint, külön kiemelve a felsoroltak közül Epainetoszt, Ampliátuszt, Sztakhüszt és Rufusz anyját (Rm 16,3-16; vö. 1Kor 16,15-17; Kol 4,9-15). Jézus az összes tanítványa közül csupán tizenkettőt választott "barátaiul" (Jn 15,13-15), és azok közül is csupán háromnak volt része abban a kiváltságban, hogy tanúi lehettek Jézus megdicsőülésének és gyötrődésének a Gecsemáné-kertben.] Sajnálatos módon a barátságról szóló legtöbb beszélgetés végigszalad a Példabeszédekben található néhány igeversen, és azok alapján készít egy nagyon kivonatos listát, amely "Milyen a jó barát?" címmel az emberi erények legjavát sorolja föl. A formátum kicsit törvénykezés jellegű: "A jó barát hűséges, igazságos, szerető szívű, kész az áldozatra és a feddésre. Ha szeretnéd Istent is és a barátaidat is megelégíteni, keressed ezeket a jellemvonásokat emberi kapcsolataidban".
Ezzel persze máris visszatértünk a "mindent bele" keresztyénséghez. Teljesen ellene mond az evangélium gondolatmenetének, ha egymás után kiragadunk különálló igéket a Példabeszédekből, és ezt mondjuk: "Tedd ezt vagy azt! Légy ilyen vagy olyan!" A Példabeszédek könyve megmutatja a bölcsesség útját. A baj csak az, hogy saját erőnkből soha nem tudjuk azt az utat követni, ahogyan azt a Példabeszédek szerzői mondják (3,7-12). A barátságot a kötelességtudatnál mélyebb talajba kell ágyaznunk. Ez a mélyebb talaj Istennek, minden barát példaképének a természete. Ő nemcsak azt mutatja meg, hogyan legyünk barátok, hanem ennél többet tesz: saját képére formál bennünket (Róm 8,29; Ef 4,22-24). Miközben ezt végzi, képessé tesz minket arra, hogy véghezvigyük, amit a Példabeszédek mond. Akkor már mi is tudunk másokért cselekedni, ahogyan Ő is értünk.
A hívők ösztönösen értik, hogy Isten az ő barátjuk. A Biblia csupán ötször nevezi Istent barátnak, mégis nyilvánvaló, hogy Istennek mint barátnak a központi tulajdonságai a kitárulkozás és a segítőkész jelenlét. Ezeket a jellemzőket először Istennek az Ábrahámhoz, "Isten barátjához" való viszonyulásában követhetjük nyomon (Jak 2,23; vö. 2Krón 20,7).
Az 1Mózes 18-ban az Úr angyala meglátogatta a kilencvenkilenc éves Ábrahámot és a nyolcvankilenc éves Sárát. Azért jött, hogy megsegítse őket, és Sára világra hozhassa azt a gyermeket, akit Isten huszonkilenc évvel korábban megígért nekik. Az angyal velük együtt evett, és szembesült a két ember kétségeivel. Majd, amikor indulni akart, megkérdezte: "Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok?" Isten arra választotta ki Ábrahámot, hogy Izráel atyja legyen, most felfedte előtte tervét, miszerint megítéli Sodomát és Gomorát (18,17-21). Isten tehát kitárulkozott Ábrahám előtt. Mivel Isten igazságos, nem nézhette tovább a két város gonoszságát. Ábrahámot gondolkodóba ejtette a dolog, és amikor az Úr Sodoma felé fordult, a pátriárka megkérdezte Istentől, hogy elpusztítja-e Sodomát, ha talál benne először 50 majd végül 10 igaz embert. Miközben Ábrahám aggódott Sodomáért, Isten jellemét is próbára tette. "Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? ... Távol legyen tőled ... hogy megöld az igazat a bűnössel együtt. ... Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet?" (23-25. v.). Vajon Isten igazságos az Ő ítéleteiben? Vajon könyörülő? Igen, mert 10 igaz kedvéért hajlandó lenne életben hagyni Sodomát (32.v.). Így jelentette ki Isten az Ő igazságát és könyörületességét Ábrahámnak, az Ő barátjának.
A Biblia Mózest is Isten barátjának hívja a 2Mózes 33,7-11-ben. Isten barátként segített neki kivezetni Izráelt Egyiptomból. Mégis - akárcsak az 1Mózes 18-ban - a 2Mózes 33 legerőteljesebb eleme is Isten kitárulkozása. Röviddel azután, hogy Izráel elhagyta Egyiptomot, az Úr a táboron kívül elhelyezkedő "kijelentés sátorában" biztosította Izráelt az Ő jelenlétéről. Sokan jártak a sátorhoz, de amikor Mózes ment be, felhőoszlop ereszkedett a sátorra. Az Úr "színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal" (11. v.). Később az Úr még teljesebben felfedte magát, mert megengedte Mózesnek, hogy meglássa az Ő dicsőségét "hátulról", ahogy elhaladt előtte egy hegyen (18-23. v.). Megismertette az Ő természetével: "Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül" (34,6-7).
Amikor harmadszor nevezi a Biblia Istent barátnak, Ézsaiás az Ő segítőkész jelenlétét hangsúlyozza. Bár Izráel semmilyen alapon nem tarthatott igényt Isten barátságára, az Úr elhívta Izráelt, és a barátja lett. Ézsaiás ezt mondja:

"De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." - 41,8-10

Jézust baráti kapcsolataiban ugyanez jellemzi: kitárulkozás és segítőkész jelenlét. Akárcsak Atyja, Ő is az érdemtelenekkel barátkozik. Ellenségei vádolják: "Íme ... vámszedők és bűnösök barátja!" (Mt 11,19; Lk 7,34). Jézus is úgy beszél magáról, mint tanítványainak a barátja, és ugyanazt a két vonást mutatja. A János 15,13-15-ben ezt mondja: "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért (segítőkész jelenlét). Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. ... Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek (kitárulkozás)."
Magától értetődik, hogy Istennek az Izráellel való barátsága nem lehet egy az egyben valamilyen emberi barátság mintája. Mindenekelőtt egyetlen emberi barátság sem tud ilyen egyoldalú lenni. Isten tökéletesen ismer bennünket, nekünk tehát nem kell magunkat kitárnunk Őelőtte, miközben Ő úgy dönt, hogy felfedi magát előttünk. Másrészről pedig minden hűtlenségünk ellenére is segít minket, amiért mi semmit nem adhatunk neki cserébe. A kitárulkozás és a segítőkész jelenlét tehát más formában jelenik meg az emberi viszonylatokban.
A segítségen és kitárulkozáson kívül a mélyebb emberi barátságoknak van egy harmadik jellemzője: egy korábbi titok, azonos látásmód, vagy közös érzelem. Két gyerek barátságát megalapozhatja egy jelentéktelen esemény is. Talán mindketten Oklahomából érkeztek, vagy mindketten fura kis zsenipalánták, akik teljesen elhidegültek az apjuktól. Általában azonban többről szól az ügy. C.S. Lewis így fogalmaz:

"A barátság egyszerű társasági kapcsolatból alakul ki, amikor ketten vagy többen a haverok közül rájönnek arra, hogy van valami közös látásmódjuk,érdeklődési körük, akár ízlésük, mely a többiekre nem jellemző, és amelyről azt gondolták, hogy eddig a pillanatig egyedül állnak ezzel a bizonyos kinccsel (vagy teherrel). A barátság tipikus kezdőmondata valahogy így hangzik: 'Tényleg? Te is? Azt hittem, ebben egyedül vagyok'."

Az emberi barátság tehát több, mint "egymást segélyező és egymásnak kölcsönösen szívességeket tevő emberek társulása". A barátok segítik egymást, de ami ennél sokkal mélyebb, van közös titkuk, közös lángolásuk, közös ügyük, amely nem csupán egy feladat. Hasonlóképpen látják a világot, és hasonló álmokat szövögetnek arról, miként lehetne a világot megjobbítani. A közöttük lévő kötelék több annál az egységnél, amely egy munkatársi csoport tagjait vagy atlétákat fűz össze, akik valamit együtt szeretnének elérni, mert a barátságot körülöleli egy azonos életelv, illetve életmód iránti közös rajongás. A barátok hasonlóképpen gondolkoznak a munkavégzésről és a szórakozásról is, és mindenkit szívesen látnak, aki osztja az eszményképeiket.
Miután megismertük a barátság alapképletét, csökkent a veszélye annak, hogy a Példabeszédeket olvasva "legalizmusba", vagyis felesleges és káros törvényeskedésbe essünk. A Példabeszédek ugyanis nem egy kipipálható kötelezettséglistát ad elénk. A barátságot magát írja le, és a hangsúlyt a segítőkész jelenlétre teszi. Istenhez hasonlóan az emberi barátok is hűségesen segítenek a szükség órájában.
- "Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik" (17,7).
- "Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (18,24 - Károli).
- "Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, amikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél" (27,10).
Két fő szempont körvonalazódik. Az első az, hogy mindenkinek szüksége van társaságra. A második pedig, hogy Isten barátsága segítőkész jelenlétet és kitárulkozást jelent. Ezek alkotják az igaz barátság magját. Ezek után szót kell ejtenünk azokról az erőkről is, amelyek elválasztják a férfiakat a számukra oly fontos barátságoktól. (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
Milyen a jó barátság?
  2018-05-01 12:27:42, kedd
 
  Milyen a jó barátság?


Az említett árnyoldalak ellenére a Biblia bizonyságtétele arra biztat, hogy kössünk tartós barátságokat. A Prédikátor 4,9-12 ismerteti a barátság négy pozitív vonatkozását. Először: a barátok hatékonyan tudnak együtt dolgozni: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van" (9. v.). Másodszor: a barátok segítik egymást a bajban: "Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki" (10. v.). Harmadszor: a barátok megnyugvást és társaságot biztosítanak az élet hideg éjszakáin: "Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?" (11. v.). Negyedszer: a barátok mintegy párnaként felfogják az élet nekünk szánt ütéseit: "Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar" (12. v.). A barátok buzdítanak az Isten által megindított keresztes háborúkra.
Röviden: a barátok segítenek egymásnak. Nem kevesen vannak közöttünk, akik szeretnek segítséget adni, de nehezükre esik azt elfogadni. Ha kérnünk kell, zavarba jövünk, vagy csak úgy fogadjuk el, ha viszonozni tudjuk valamivel. Amikor például már több alkalommal kaptunk segítséget, de még nem tudtunk "visszasegíteni", inkább csöndben szenvedünk, mint hogy ötödször is segítséget kérjünk. A barátok ezt a büszkeségünket rombolják le, amikor ezt mondják: "Igenis szükséged van a segítségemre, és meg fogod kapni, akár akarod, akár nem". Mégis a legnagyobb segítség, amit egy barát adhat, az nem más, mint önmaga.

Szükségünk van egymásra

A házasság és a család a társas viszonylatok alapvető helyszínei. Amint azt a 3. fejezetben is láttuk, amikor Isten megteremtette az emberiséget, párban gondolkodott. Az első emberpár szemtől szemben állva fejezte ki egymás iránti szeretetét, és vállvetve kormányozta Isten földi világát. Isten Ádámot teremtette meg először, és az első ember egy ideig egymaga művelte a kertet. Isten azonban hamarosan így szólt: "Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat" (2,18). Mégis, ahelyett, hogy azon nyomban foglalkozott volna Ádám magányosságának a kérdésével, arra kérte föl Ádámot, hogy adjon nevet az állatoknak. Miközben Ádám az állatokat szemlélte és különböző nevekkel látta el, nem tudta nem meglátni, hogy rajta kívül mindegyiknek volt párja. Miközben zajlott a névadás, Ádám megértette, hogy neki is szüksége van egy társra. Ádám és Éva házassága több volt puszta barátságnál, de nem volt annál kevesebb. Isten tehát a házasságot - részben - azért rendelte, hogy megoldja a magányosság problémáját, és a társas viszonyról gondoskodjon.
A házasság azonban sosem képes teljesen betölteni az emberek társas viszony után érzett mély vágyakozását. Amerikában a 18 év fölötti felnőtteknek majdnem 40 százaléka egyedülálló. Ez a szám az egyházban sem sokkal kisebb. Ezeknek az egyedülálló embereknek társaságra van szükségük. Ezenfelül, minden várakozás ellenére, nagyon sok házasságban nincs szoros és mély kapcsolat a házastársak között. Még ha ideálisnak is mondható egy házasság, akkor sem képes kielégíteni a társaság iránt érzett minden szükségünket. Isten tervében nem az szerepelt, hogy az egyik embernek egyetlen másik ember töltse be minden szociális szükségletét. Egyszerűen ostobaság azt várni a feleségtől, hogy férje minden egyes győzelmét örömmel üdvözölje, minden megtorpanását hangosan megsirassa, és minden beszélgetésben azonos lelkesedéssel tudjon azonosulni a témával. Ez a mérce teljesíthetetlen, és már-már bálványimádásra emlékeztet. Még a házasságban élő embereknek is szükségük van barátokra.
Mellesleg: még a legboldogabb férj is szeretne alkalmanként egy másik férfival bizonyos dolgokról beszélni. Tegyük fel, hogy egy üzletember rádöbben, azért dolgozik olyan sokat, mert a munkáját jobban szereti a családjánál és a szórakozásnál. Amikor a munkáját végzi, tudatában van fontosságának, szavai, kívánalmai megváltoztatják a dolgok menetét. Az emberek fölnéznek rá a munkahelyén, szeretnek a kedvében járni. Ezzel szemben, amikor hazaér, a gyerekeket szinte mindig civakodás közben találja, felesége arcán pedig ott ül a jól ismert "már megint hol voltál?"- arckifejezés. Egy bölcs férfi ilyenkor megosztja érzéseit a feleségével, de beszélhet egy olyan férfival is, aki már átélt valami hasonlót.
Nem ritka, hogy egyszerűen csak egy hasonló neművel szeretnénk beszélgetni. Vegyünk például egy meghatározatlan korú asszonyt, aki belenéz a tükörbe, és ezt gondolja: "Na, megjelentek az első ráncok, a hajam elkezdett őszülni, kövér és csúnya vagyok". Ha ezt a férjének is elmondja, lehet, hogy a férj vigasztalásképpen elkezdi sorolni az érveket: "A korodhoz képest nagyon kevés ráncod és ősz hajszálad van, a hajadat különben is be lehet festetni. És egyáltalán nem vagy kövér, csak van rajtad néhány kiló plusz..." Ilyenkor azonban egy asszony nem fizikai állapota elemzésére vágyik, hanem együttérzésre. Ezt pedig egy olyan asszonytól kaphatja meg, aki ismeri azt a melankolikus érzést, amely saját hamvas szépségének hanyatlása láttán fogja el az embert. Hasonlóképpen, lehet, hogy egy férfit elkezd foglalkoztatni a gondolat, miért nincsen barátja. Ha elmondja a feleségének, a feleség esetleg személyeskedésnek veszi: "Azt hittem, én vagyok a barátod!" Vagy esetleg növeli a férfi önsajnálatát, amikor igazából olyasvalakire lenne szüksége, aki kirángatja ebből a szorongásos állapotból. Ilyenkor a legjobb, ha az ember felhívja valamelyik régi haverját.


Szükségünk van a feddésre


Már beszéltünk arról, hogy vannak barátságok, amelyek egymást kölcsönösen felmagasztaló emberek tömörülését eredményezheti. A barátok azonban képesek arra is, hogy felébresszék valakiben a kreatív kényelmetlenség érzését. Griffin azt mondja, hogy a barátok segítenek magunkat jól érezni a bőrünkben. Lehet, de az igaz barátok előrevivő gyötrődést is okoznak egymásnak. Ők késztetnek arra, hogy rosszul érezzük magunkat, amikor erre megvan a jó okunk. Természetesen Isten - minden barát példaképe - azért szúr, hogy meggyógyíthasson.
A barátok helyreigazítják egymást, és odafigyelnek, hogy mikor hangzik a helyreigazítás. Az ismerősök szájából kritikának hangzó megjegyzések jóindulatú tanáccsá szelídülnek a jó barátok ajkain: "Vassal formálják a vasat", és gyakran csak úgy röpködnek a szikrák (Péld 27,17). Más helyen ezt olvassuk: "Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. Jó szándékúak a baráttól kapott sebek" (27,5-6). Vagy: "Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is" (27,9).
Egyszer tudomásomra jutott, hogy valamelyik nős barátom szoros kapcsolatot kezdeményezett egy nagyon csinos, egyedülálló nővel. Erős akaratú barátom lelki kátyúba került, és nyilván nem volt abban a hangulatban, hogy mások elmarasztaló véleményét hallgassa. Arra gondoltam, ha beszélek vele, talán még meg is szakítja a barátságunkat. Nem tudtam azonban hallgatni, mert a barátomat jobban szerettem a barátságunknál.
Én is kaptam már baráti fejmosást. Egyszer a feleségemmel meglátogattuk barátainkat, akik egy másik államban éltek. A feleségnek, Carolnak hasonló típusú allergiája van, mint nekem, ezért már alig várta, hogy elmondhassa, miként szabadult meg tőle teljes étrendváltoztatás segítségével. Meg kell mondjam, elég szkeptikus vagyok az "egyél rizst rizzsel" és az efféle diétákkal szemben, ezért megpróbáltam a megmentésünkre lóháton érkező zabpehelyről tett humoros megjegyzésemmel befejezni a témát. Mindenki nevetett, kivéve Carolt. Tekintete tüzelt, hangja acélként szikrázott, mikor így szólt hozzám: "Átlátok rajtad, Dan. Egy szavamat sem hiszed, de túl udvarias vagy ahhoz, hogy ezt meg is mondd, tehát megpróbálod egy kedélyes kis viccelődéssel elejét venni a további beszélgetésnek. Pedig egyáltalán nem kell kipróbálnod, amit mondok, csak azt kérem, hogy végighallgass, mert lehet, hogy neked is segít." Őszintesége mélyen érintett, és ezt gondoltam: Ez aztán a barát!
Eddig tehát áttekintettük a barátság értékeit és veszélyeit. Most a Szentírást hívjuk segítségül, mert szeretnénk megtanulni, hogy miként őrizhetjük meg a barátságból azt, ami jó, és mi módon kerülhetjük ki azt, ami rossz. (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
Az Isten szerint férfi mint közszereplő/ Barátok
  2018-04-30 14:37:55, hétfő
 
  III. Rész
Az Isten szerinti férfi mint közszereplő

6. Barátok

Azokban az években, amikor a férfit a párválasztás, a karrierépítés, a családalapítás, vagy anyagi helyzetének megszilárdítása köti le, olyan nagy nyomás nehezedik rá, hogy teljesen háttérbe szorulnak azok a célkitűzések, amelyeket egykoron a barátaival dédelgetett. A férfiaknak szükségük van barátokra, de felnőtt életük jelentős részében annyira nem figyelnek a barátság ápolására, hogy a végén talán nem is tudják, vannak-e egyáltalán igaz barátaik.

Barátság a gyülekezetben

A keresztyének hisznek az emberi kapcsolatokban; ezért védelmezik a családot és szívesen befogadják az idegeneket. Szomorkodnak a barátság hiányán, és kritizálják mai kultúránkat, mivel lekezelően bánik a témával. Mindezek ellenére az egyház meglehetősen tisztázatlan módon áll a barátsághoz. A gyülekezetek tagjai azért szoktak összejönni, hogy "közösségben" legyenek egymással; ugyanezt a "barátkozás" kedvéért csak ritkán teszik meg. Ha az egyház történetére gondolunk, azt látjuk, hogy a "lelki vezetés" mindig kiemelt szerepet kapott, amelynek során a lelki vezetők (mentorok) végezték az új hívők (novíciusok) tanítványozását. Arról a kölcsönös irányításról viszont, amit barátok tudnak egymásnak nyújtani, szinte soha nem esik szó. Nem nehéz megtalálni az okát, hogy miért merült feledésbe a barátság mint a szeretet egyik formája. Ha Jézus tanítása alapján összevetjük a barátságot (filia) és a felebaráti szeretetet (agapé), megérthetjük az egyház viszonylagos közönyét.
- Az agapé nem személyválogató, egyaránt vonatkozik minden felebarátra vagy idegenre; a filia viszont személyválogató, és csak bizonyos személyeket részesít előnyben.
- Az agapé mindenkire kiárad, aki az "útjába kerül"; a filia csak azoknak a keveseknek jár, akik céltudatosan keresztezik az útját.
- Az agapé általános érvényű, és senkit nem utasít el; a filia kizárólagos, és sokaknak nemet mond.
- Az agapé forrása és példája Isten szeretete; a filiáé az emberi vonzalom.
- Az agapé isteni, meg nem érdemelt szeretet; a filia a számára kedves személy iránti vonzalomra épülő emberi szeretet.
A barátságról szóló keresztyén könyvek közül néhány kitér a nehézségekre. Em Griffin úgy fogalmaz, hogy a potenciális barátok közötti szimpátiát "át- meg átszövi az egyre növekvő önbecsülés fonala". Egy barát olyasvalaki, aki mellett "jól érzem magamat". Griffin jól tudja, hogy keresztyén olvasóit ezek a gondolatok kicsit megzavarhatják. Ezért sorol fel olyan tényezőket, amelyek a barátok közötti pozitív érzéseket táplálhatják: közös tulajdonságok, együttműködés, külső megjelenés, szakértelem (de nem tudálékosság), megerősítés ("értékeljük azokat, akik értékelnek bennünket"), kölcsönös szívességek, hasonló képességek, háttér és érdeklődési kör. Griffin szerint az összekötő kapocs: "mindnyájunknak égető szüksége van önbecsülésre".

"A legtöbbünk lelke mélyén bizonytalanság él saját reakcióinkkal és életvitelünkkel kapcsolatosan. Ezért érezhetjük megnyugtatónak az olyan emberek közelségét, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A szelektív kitárulkozás törvénye azt sejteti, hogy a meggyőződésünket, alapelveinket megkérdőjelezni látszó információkat nagy ívben elkerüljük. A barátság valószínűleg a legtisztább formája saját propagandánk megválogatásának. A hozzánk hasonló emberekkel létesített kapcsolataink segítenek abban, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben."

A barátság nemcsak jó érzéseket kelt; a barátok rossz hatással is lehetnek másokra. Tudniillik "ha valakinek azt mondom, hogy te a barátom vagy, ez egy másik embernek azt jelentheti, hogy te viszont nem vagy az". Ez a kizárólagosság, amit még önzésnek is lehetne nevezni, természetesen óvatossá teszi az egyházat a barátság kérdésével kapcsolatban.
C.S. Lewis pártolja a barátságot, mégis vannak fenntartásai. Megjegyzi, hogy a kölcsönös elfogadás és a közös látásmód közömbössé teheti a barátokat más emberek véleménye iránt. Egy önszerveződő baráti körben könnyen kifejlődhet a felsőbbrendűségi érzés, a tagok nagyképűvé válhatnak, akik arra büszkék, hogy képességeikkel, erényeikkel és gondolkodásmódjukkal messze a többiek fölött állnak. Mivel a közös meggyőződés erősítheti az embereket, ezért, amikor állást kell foglalni, a barátság szíthatja a tekintéllyel szembeni ellenállást, akár jó, akár rossz értelemben.
Végezetül a barátság a szeretet többi formájánál jóval átmenetibb. Az agapé egyszerre tudja táplálni kötelességtudatunkat és a Krisztus iránti szeretetünket. A családi szeretetkapcsolatok szociálisan is és fizikailag is motiválnak arra, hogy kimutassuk hűségünket, érzelmeinket. A barátságot kevesebb erkölcsi és lelki forrás táplálja. Ezért az egyház nem foglalkozik túl sokat a barátsággal, eltekintve a hűséggel és becsületességgel kapcsolatos, már-már elkoptatott példáktól. (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
Az Istenért égő szív
  2018-04-25 13:53:14, szerda
 
  Az Istenért égő szív


Beszéltünk arról, hogy milyen az istenfélő apa, milyen szabályokat állít föl és milyen fenyítési módszereket alkalmaz. De hogyan tudjuk mindezt gyermekeinknek közvetíteni? Nem parancsolhatjuk meg nekik, hogy fejlesszék a jellemüket. Egy apa nem tudja ellenőrizni gyermeke jellemét úgy, mint ahogyan a magatartását. A gyermek szíve részben rejtve van. A szív a gyermek és Isten tulajdona, és nem a miénk. Szíve, akárcsak egy királyé, Isten kezében van. Csak Isten képes "sürgetni" a szívet, és csak a gyermek tud erre válaszolni.
Mégis van szerepe a szülőnek: tud a jellem fejlődésében segíteni. Amikor megmutatjuk, hogy a mi szívünk Istenért ég, Isten jelenlétét közvetítjük. Érdekes, amit a Példabeszédek 13,20-ban olvasunk: "Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz." Vagy ahogy Mózes mondja az 5Mózes 6,4-8-ban:

"Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!"

Figyeljünk a sorrendre. A szülők először ismerjék meg és szeressék Istent, és engedelmeskedjenek neki. Azután tudják ezeket az értékeket és elsődleges fontosságú dolgokat átadni gyermekeiknek. Ahhoz, hogy a szülők gyermekeik lelki életét fejleszteni tudják, először saját lelki életükkel kell foglalkozniuk. Sok szülő idő előtt tudakolja a lelki nevelés módszereit. Azt szeretnék tudni, hogy hogyan lehet jó családi áhítatokat tartani, vagy mikor kezdjenek el gyermekeiknek beszélni a hitről. Remek kérdések! Ám az, hogy kik vagyunk, többet számít minden megtanult technikánál.
Az élő hit egészen természetesen megmutatkozik, amikor gyermekeinkkel vagyunk. Tehát mikor beszéljünk nekik a hitről? A reggeli jó alkalom, mert kaphatunk egy kis lelki útravalót az előttünk álló napra. Az ebéd is megfelelő, mert akkor már értékelni tudjuk a délelőttöt, és felkészülhetünk a délutánra. A vacsora is pompás, mert az egész napot áttekinthetjük, és készülődhetünk az estére. A lefekvés ideje is értékes, mert a legtöbb fáradt gyermek lelkileg fogékony.
Ahogyan minden alkalom, úgy minden hely is kihasználandó lehetőség. Vásárlás közben beszélhetünk velük a pénzről, a szükségletekről és a kívánságokról. Egy atlétikai verseny után összehasonlíthatjuk a gyakorlást a versenyzéssel. Elmondhatjuk, milyen fontos, hogy a legjobbat adjuk, de az eredményt hagyjuk Istenre. Tévénézés közben megkérdezhetjük, hogy milyen humor az, amelyik gazdagít, és milyen az, amelyik megaláz. Istentisztelet után visszaidézhetjük, miről szólt a prédikáció vagy a gyerekóra.
Amikor érzéseinket és gondolatainkat megosztjuk gyermekeinkkel, képet kapnak arról, hogy hogyan gondolkozunk Istenről. Ennek nagy hatása van rájuk. Otthon nem nézünk túl sok tévét, és akkor is mindig közösen próbálunk meg tévézni (csak egy készülékünk van), a látottakat pedig megbeszéljük, beleértve a reklámokat is. Ugyanígy amikor népszerű számokat hallgatunk, megvizsgáljuk a szövegüket. Ennek akkor lett jutalma, amikor egy nap két gyermekünk - a nyolc és tíz évesek - rátalált egy Billy Joel-kazettára, és belehallgatott. Még én is együtt dúdoltam a dallamot a magnóval, mígnem a szöveg nihilizmusa szíven ütött: "Csak a jók halnak meg fiatalon." Amikor hallottam, hogy a gyerekek a zenére milyen bőszen ugrabugrálnak, tudtam, meg kell velük beszélni a szöveget. Lefelé tartottam a lépcsőn, amikor meghallottam, hogy az egyik túlüvölti a zenét: "Ez egyáltalán nem így van!" A másik visszakiabált: "Aha. Emlékszel a dédire? Kilencvenkilenc évesen halt meg, pedig igazán jó volt." Küldetés teljesítve!
Való igaz: "Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz."
A keresztyén szülők mindig ápolják gyermekeik lelkét; amikor együtt sétálnak és beszélgetnek, amikor a barátokat, az iskolát, a sporteseményeket vagy a társadalmi problémákat vitatják meg. Vannak férfiak, akik a hangzatos "minőségi idő" kifejezéssel áltatják magukat, amikor ilyeneket mondanak: "Nincs sok időm a gyermekeimre, de legalább az az idő, amit velük töltök, minőségi idő." Nem lenne szabad pedig a gyermekeinkről mint üzleti partnerekről gondolkoznunk. Nem állhatunk meg szombaton a hálószoba ajtajában ezzel a mondattal: "Kilenc óra van. Felkészültetek közös minőségi időnkre?"
Majdnem lehetetlen előre eltervezni a minőségi időket. A minőségi idő a mennyiségi idő közben adódik. A minőségi időt előirányzó nemes tervek sokszor befulladnak. A napi rutinnal töltött idő együttesen adja azokat az órákat, amelyekre szükségünk van, és ezekből bukkannak föl a bearanyozott pillanatok. A gyermekek igénylik, hogy a hét legtöbb estéjén, és az egész hétvégén otthon legyünk. Nagyobb szükségük van az édesapjukra, mint az apának egy előléptetésre és a gyermekeknek egy trombitaórára. Miközben együtt dolgoznak, az apák arra tanítják gyermekeiket, hogyan kell dolgozni. Amikor apu vezeti az autót, a gyerekek elkezdik tanulni a vezetést. Mikor vásárolni indulunk, hívjuk magunkkal kisgyermekünket. Meglátjuk, azonnal élni fog a lehetőséggel. Használjuk ki!

Összegzés


Egyszer középső lányommal elmentem egy baseball meccsre. Az olcsóbb szektorban ültünk, de a játszma végén csöndesen átsuhantunk az ütőhely mögötti részbe. Rájöttem, hogy a lehető legjobb pozícióba kerültünk egy kirepülő labda megszerzéséhez. Egészen lázba jöttem: "Már sok meccsen voltam, de még soha nem sikerült elkapnom egy kirepülő labdát. Milyen kár, hogy nem hoztunk magunkkal kesztyűt. Ha erre találna jönni egy labda, olyan nagy a sebessége, hogy puszta kézzel lehetetlen elfogni. Azért nem reménytelen, mert ha egy pár sorral előrébb ülőnek a kezéről lepattan, csökken a sebessége, és azt meg lehet kaparintani." És mi történt? Pár másodperccel később az egyik ütőjátékos felénk küldött egy labdát. Egy sorral lejjebb egy férfi fölállt, hogy elkapja. Felkészültem a lepattanó labdára, de a férfi az utolsó pillanatban visszaült. Én az arcom elé kaptam a kezemet, és ahogyan várható volt, a labda megcsavarodott a tenyeremen, és egy pár hellyel messzebb ülő szurkolóhoz pattant. Tragédia történt? Egyáltalán nem. Ezután jót beszélgettem a lányommal a reményekről és csalódásokról... A mennyiségi idő minőségibe ment át.
Az apaság fenséges, mégis ijesztő. Szeretetet, igazságot és hűséget mutatni nemes, de megfoghatatlan feladat. Szeretnénk bölcs törvényeket felállítani, és határozott, de mérsékelt fenyítést alkalmazni, ámde honnan van ehhez erőnk? "Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz." Ha a mi bölcs mennyei Atyánkkal járunk, bölcsességet kapunk tőle, hogy megosszuk azt gyermekeinkkel.

Kérdések

1. Te inkább az igazságra vagy a könyörületességre helyezed a hangsúlyt mint szülő? A négy szülő-típus közül melyik illik rád a legjobban?
2. Ha Isten valóban az Ő szeretetének, együttérzésének, kegyelmének, türelmének, hűségének és igazságának a képére formál téged, ahogyan azt a
2Mózes 34,6-7-ben olvastuk, mit jelent ez arra nézve, ahogyan te a családodhoz viszonyulsz?
3. Jellemezd azt, ahogyan jelenleg fenyíted a gyerekeidet? Mondd el a saját szavaiddal, mit értesz az arányos fenyítés elvén! Hogyan tudnád azt alkalmazni otthon és más viszonyok között?
4. Töltesz-e elég időt azzal, hogy a gyermekeiddel sétálj és beszélgess? Hogyan tudnál még több időt szakítani rájuk?
5. Hogyan befolyásolnak ma azok a "magnószalagok", amelyeken szüleid mondatai illetve tettei csengenek vissza?
(folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
A szokások hatalma
  2018-04-23 12:01:17, hétfő
 
  A szokások hatalma



Ahhoz, hogy megtaláljuk a saját bölcsességünket, ismernünk kell saját kultúránk bevett bölcseleti formáit, amelyek jobban hatnak ránk, mint gondolnánk. A mai szülők általában háromféleképpen fegyelmeznek: veréssel, valami jó dolog megvonásával, a civilizált társadalomtól való eltiltással (népszerűbb nevén szobafogság). Mindháromnak megvan a maga helye. A Példabeszédek javasolja a pálca időnkénti használatát. Az nem baj, ha a verés kicsit csíp, de soha ne okozzon a gyermeknek fizikai sérülést (ezért inkább használjunk könnyű, fából készült fakanalat, és ne a kezünket, amely túl nagy súllyal nehezedhet a kisgyerekre). A Zsidókhoz írt levél 12,11 azt mondja, hogy minden fenyítés "keserves", vagyis világos: ha semmilyen fájdalomérzet nincsen, a bűnös magaviselet nem lett megfenyítve. Az elfenekeléssel járó fájdalom megtanítja a gyermeknek, hogy a bűn fájdalomhoz vezet.
Az eltiltás is gyakran beválik. Ha egy kisfiú a barátjával teljesen felforgatja a pincét, közöljük velük, hogy a barát egy ideig nem jöhet hozzánk. Ha egy nagyobb lány a megbeszéltnél később jön haza, a következő hétvégén egy estét otthon kell töltenie. Más eltiltásokat nem igazán lehet jól indokolni. Vannak szülők, akik szinte minden kihágást úgy torolnak meg, hogy eltiltják a gyerekeket a televíziótól (vagy más elektronikus berendezésektől). Rendetlenség van a szobádban, nincs tévé. Nem csináltál leckét, nem vitted ki a szemetet, nincs tévé. Ilyen esetekben a büntetés önkényes, és csak egy kiváltságra helyezi a hangsúlyt.
A civilizált társaságtól való elzárás is működhet alkalmanként. Ha egy fiú úgy eszik, mint egy vadember, esetleg egyszer kizárhatjuk a családi étkezésből, hogy a saját szobájában kelljen elfogyasztania az ételt. Ha két testvér egész délelőtt civakodik, a szülők hozhatnak olyan döntést is, hogy büntetésből nem lakhatnak ugyanabban a szobában egy ideig. Ha viszont minden apróságért a szobájába parancsoljuk a gyereket, annak semmi értelme.


Rossz szokásaink elhagyása


Sajnálatos módon az előbb felsorolt három fenyítési módszer nem ad elég teret a szülőknek a neveléshez. Az is megtörténhet, hogy egyik sem éri el a kívánt hatást. Feleségem így foglalta össze gondolatait, amikor az egyik gyerekkel küszködött, aki minden ellen lázadozott: "Nem tudom, mit csináljak vele. Ahhoz, hogy elfenekeljem, túl nagy. Milyen dologtól lehetne eltiltani? A tévé és a rádió egyáltalán nem érdekli, csak a zongorázás és a foci, márpedig ez a kettő nagyon is fontos. Bezárni sem akarom, hiszen azzal magamat is annyira büntetném, mint őt." Ez volt a válaszom: "Jó meglátás. Erre még visszatérünk."
Hat héttel később (a teológusok gyakran igen lassan válaszolnak a feltett kérdésekre) a 2Mózes 21,22-25-öt olvastam, és az igeszakasz pont az adott problémát érintette:

"Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történik, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért."

Mielőtt elkezdene bárki is aggódni, leszögezem, nem vérszomjas bosszúvágy töltött el. Bár az olvasott rész igen keményen hangzik, ennek a törvénynek mégis az a célja, hogy korlátok közé szorítsa a bosszúállást. Tiltja az olyan szélsőséges reakciókat, mint: "Kiütötted egy fogamat? Akkor majd én és a barátaim az összes fogadat kiverjük!" A törvény ellenzi a bűn begyűrűzését, amikor ezt mondja: "Egy fogat egy fogért, és nem többet."
A Biblia büntetési rendszere az arányos büntetés alapelvére épül. Ez érvényesül a tulajdonjog megsértése (2Móz 22,4-6), a testi sértés (3Móz 24,19-20) és a gyilkosság esetében is (3Móz 24,17. 21). Az alapelvet a hamis tanúbizonyság esete tükrözi a legjobban, ahol annak, aki hamisan tanúskodott, pontosan azt a büntetést kell elszenvednie, amit ő okozott hazugságával az áldozatnak (5Móz 19,16-21).
A családi otthonban a változás a cél, nem maga a büntetés. Ezért szeretem jobban azt a kifejezést, hogy az arányos fenyítés elve. Az arányos fenyítés nem túl kemény, de nem is túl enyhe. A vétség velejárója és arra méretezett. Ha a fogas bűntettért fogas büntetés jár, akkor az ennivalós vétekért ennivalós, a ruházati vétekért ruházati büntetés jár.
Ha például óvodáskorú gyermekek nap mint nap kiborítják a gyümölcslevet, az aránypárti szülők figyelmeztetik őket, majd leveszik a gyümölcslevet a menüről egy-két napra. Amikor mi ezt alkalmaztuk, a bögre-borogatás hirtelen abbamaradt.
Vagy gondoljunk csak a szülői elkeseredés egyik krónikus okára, amikor a gyermek rendszeresen, ahogy belép az ajtón, lehányja magáról az iskolatáskát és a kabátot. Csak egy apró vállrándítás, és a táska meg a kabát megadóan lecsúszik a padlóra. A szülők leggyakrabban azt a megoldást választják, hogy kiabálnak, fenyegetőznek - aztán mindent összeszednek. De miért ne próbálnánk meg helyette valami mást: iskolatáska-büntetést az iskolatáska-vétségért?!
- Kicsikém, úgy látom, nem fontos az iskolatáska a számodra, mert mindig az előszoba közepére hajítod. Ha nem hagyod ezt abba, néhány napra eltesszük a táskádat.
- De akkor miben viszem a könyveimet és a tízóraimat a suliba?
- Szerintem a bevásárlókosárba is beleférnek.
- Bevásárlókosárban?! Nem gondolod komolyan? Mindenki rajtam röhögne!
- Rendben, kapsz még egy esélyt! A táskának a fogason a helye, de ha holnap is a földön találom, az már a héten a harmadik nap lesz, tehát három egész napra elzárom a táskádat.
Ez a módszer mindenféle vétségeknél és bűnöknél bevált már. Rosszul bánsz a kabátoddal, elveszíted azt (és kapsz helyette egy régi, kopott, kinőtt kabátot a ruhásládából.) Ha visszaélsz a tévénézéssel, nélkülöznöd kell a tévét. Ha nem végzed el a mai napra vállalt házimunkát, holnap kétszer annyit kell elvégezned. Ha két gyerek egy álló órán keresztül veszekszik játék közben, egy órára el kell őket tiltani a játéktól.
Van, aki azt mondja, hogy ez kegyetlenség. Először is, tisztázzunk valamit. A gyermekek elmehetnek iskolába saját kabátjuk nélkül, de soha nem szabad őket, pláne télen, kabát nélkül iskolába küldeni. A gyerekek ki fogják bírni gyümölcslé nélkül, de éheztetni nem szabad őket. Nem hallottam még olyan gyermekről, aki azért kapott volna skorbutot, mert két napig nem vett magához C-vitamint.
Továbbá, szerintem, sokkal durvább dolog ráordítani egy gyermekre és fenyegetőzni anélkül, hogy megpróbálnánk a vétség vagy bűn gyökerét kitépni.
Sokkal kegyetlenebb dolog - teljes passzivitásunkkal - azt tanítani, hogy a bűnnek nincsen következménye.
Ez elvezet bennünket a fenyítés lényegéhez. Minden szülő fegyelmezi a gyermekét. Ha szem elől tévesztjük az igazságot, helytelen indíttatásból fenyítünk. Olyan tettekért fenyítjük őket, amelyek nekünk okoznak kellemetlenséget, vagy minket hoznak zavarba, még ha véletlen dolgokról van is szó, a bűnön és lázadáson viszont keresztülnézünk, ha azok nem jelentenek nekünk problémát. Ha a szülők önző szempontok alapján fenyítik gyermekeiket, a fegyelmezés lényegét rombolják le. Isten azért fenyít bennünket - személyre szólóan -, mert szeretné, ha élnénk és örvendeznénk az Ő igazságának és békéjének (Zsid 12,9-11). Azért alkalmaz testi fenyítést, hogy kiűzze a gonoszságot az országból (5Móz 13,5; 17,7). Ugyanígy kell a szülőknek megpróbálniuk megszabadítani gyermekeiket a gonoszságtól. Miközben fenyítjük őket, gondoljunk erre: "Túlságosan szeretlek téged ahhoz, hogy abban a hitben hagyjalak, hogy annak, amit tettél, nincsenek következményei." A fenyítés olyan, mint egy vakcina. Kisebb fájdalmat okoz most, hogy ne következzen később nagyobb.
Egy kérdés maradt nyitva: vajon az istenfélő apák meg tudják-e változtatni egy gyermek szívét? (folyt. köv.)

Dan Doriani
 
 
0 komment , kategória:  A férfi, akit Isten formál  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 287 db bejegyzés
e év: 2128 db bejegyzés
Összes: 13277 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 527
  • e Hét: 7551
  • e Hónap: 51115
  • e Év: 290664
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.