Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Sir Aurél Stein
  2011-04-21 08:50:56, csütörtök
 
 

Stein Aurél

Sir Aurél Stein (Pest, 1862. november 26. - Kabul, Afganisztán, 1943. október 28.) Belső-Ázsia világhírű kutatója, régész, nyelvész, az MTA kültagja (1895). 1894-ben jelent meg első tudományos műve (katalógus a kasmíri maharadzsa jammui könyvtárának mintegy 6000 szanszkrit kéziratáról kivonatokkal és magyarázó jegyzetekkel). 1888-96 között tett utazásain Kasmír emlékeit és topográfiáját tanulmányozta. 1900-ban indult el első nagy belső-ázsiai expedíciójára, amelyen Kelet-Turkesztán homoksivatagjában régészeti kutatásokat folytatott, s átkutatta a Svar Hedin által felfedezett romokat. Maga is sok jelentős ősi romhelyet fedezett fel. 1908-ban második expedícióján, a Kuen-Lun főláncán, majd a Takla-Makán sivatagban és a Tarim mentén végzett ásatásokat.
1913-ban megkezdte harmadik nagy belső-ázsiai kutatóútját, s három év alatt 18 000 km-t járt
be: Turkesztánt az Oxus vidékétől a Góbi-sivatagig, a Kuen-Lunhegység vidékeit. Számos nagy jelentőségű leletet fedezett fel (Tunhuang művészeti emléke...)
 
 
1 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Kőrösi Csoma Sándor
  2011-04-21 08:49:06, csütörtök
 
 



Kőrösi Csoma Sándor


(Kőrös, 1784. április 4. - Dardzsiling, India, 1842. április 11.) nyelvtudós, a tibeti filológa megalapítója, az MTA első tagja (1833). Még diákkorában eltökélte, hogy felkeresi az ,,ázsiai magyarok" maradékait. 1819 őszén indult útnak gyalog, csekély pénzzel. Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül Nyugat-Tibetig (Ladákh) jutott, ott azonban anyagi eszközök híján vissza kellett fordulnia. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét. Ladákh Zanszkár tartományában, a zanglai lámakolostorban 1823-24-ben, kegyetlen nélkülözések közt eltöltött két esztendő alatt rakta le a tibeti nyelvészet alapjait. 1825-26-ban Tetha zanszkári faluban és a phuktali lámakolostorban, majd Kanamban (1827-30) egészítette ki tanulmányait, elkészítve az első tibeti nyelvtant és a tibeti-angol szótárat. 1842-ben elindult Nagy-Tibet felé; útközben a terai-vidéken maláriában megbetegedett és meghalt. Sírja fölé az Asiatic Society emlékoszlopot emelt.





 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Bell telefonja...
  2011-03-10 09:54:15, csütörtök
 
 







Alexander Graham Bell (Edinburgh, 1847. március 3. - Baddeck, 1922. augusztus 2.)
skót születésű amerikai fiziológus, a telefon feltalálója, a süketnéma oktatási rendszer kidolgozója.

Skóciában született. Nem járt sokáig iskolába, autodidaktaként tett szert nagy műveltségre.
Apja hangfiziológiai specialista volt, ő maga pedig egy ideig egy süketnéma-intézetben dolgozott pedagógusként. Tizenegy éves korában feltalálta azt a gépet, amely tisztítja a búzát. 1871-ben az Amerikába költözött és a bostoni egyetem professzora lett. Hitt az eugenikában, az örökletes süketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során hallásjavító készülékekkel kísérletezett. 1875-ben ennek során jutott el azokhoz a felismerésékhez, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, amit be is mutatott a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon. A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, azonban a Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül is elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben megalapította a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től
American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá.








Bellnek voltak más találmányai is például az otthoni légkondicionálás, ami hozzájárult a légi közlekedési technológia fejlődéséhez. Az utolsó szabadalmaztatott találmánya, a 75 éves korában jelentett be, a leggyorsabb szárnyashajó volt, ami még ma is létezik. Bell elkötelezte magát a tudomány és a technológia iránt. Így vette át 1898-ban a National Geographic Society elnökségét. Bell és a veje, Gilbert Grosvenor a száraz folyóiratot gyönyörű fotókkal és érdekes írásokkal bővítette, így lett a National Geographic a világ legismertebb magazinjainak egyike. Ezenkívül ő egyik alapítója Science magazinnak.

1922. augusztus 2-án halt meg. Azon a napon az USA-ban minden telefonszolgáltatás egy percre megállt az ő tiszteletére.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Neumann János szobra
  2011-02-09 10:19:02, szerda
 
 

Neumann János (Budapest, Lipótváros, 1903. december 28. - Washington, 1957. február 8.) magyar származású matematikus.


Neumann János 1903. december 28-án született Neumann Miksa és Kann Margit első gyermekeként Budapesten, a Váczi körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 62. sz. házban. Jánosnak később két öccse is született: Mihály (1907) és Miklós (1911). Az édesapa Pécsről származott, és Budapesten ügyvédként dolgozott, majd a Magyar Jelzálog- és Hitelbankhoz került először főjogtanácsosi pozícióba, majd pedig a bank igazgatói székébe. János édesanyja, Margit a háztartást vezette és fiai nevelésével foglalatoskodott.

Neumann Miksa 1913-ban nemesi címet kapott (852/1913 P.M. sz.), és felvette a margittai[1] előnevet, így a család minden tagja jogosulttá vált ezen előnév használatára. Miksa fia, János így lett hivatalosan margittai Neumann János. János későbbi külföldi tartózkodása idején vette fel a John von Neumann nevet, a világ nagyobbik részén ma is így ismerik.


A XX. század egyik legnagyobb és legsokoldalúbb matematikusa. Munkásságának zömét az USA-ban fejtette ki. Édesapja bankár volt. A család korábban magyar nemesi címet kapott. Ezért került a külföldi lexikonokba a von Neumann név. Abban a fasori evangélikus gimnáziumban tanult, ahonnan neves természettudósok egész sora került ki. Ebben oroszlánrésze volt RÁTZ LÁSZLÓ matematika- és MIKOLA SÁNDOR fizikatanároknak. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, Berlinben folytatta és Zürichben fejezte be. Vegyészmérnöki diplomát szerzett. Közben Budapesten halmazelméletből doktorált 1926-ban. 1927-ben a berlini egyetem magántanára lett. Két év múlva átment a hamburgi egyetemre. 1930-ban kivándorolt az USA-ba, ahol a princetoni egyetem tanára lett. Több más magyar származású tudóssal együtt segítette új hazáját a fasizmus ellen vívott háborúban. Díszdoktora volt a harvardi, a princetoni és az isztambuli egyetemeknek. Sok akadémia választotta tagjának, sajnos az MTA nem. Betöltötte az Amerikai Matematikai Társaság elnöki tisztét is. 1955-ben az amerikai Atomenergia Bizottság tagja lett. 1956-ban megkapta a Fermi-díjat. Rákban halt meg. Munkásságának kezdetén a halmazelmélettel foglalkozott, megalkotta (egyik) axiómarendszerét. A harmincas években a kvantumfizika matematikai megalapozásán dolgozott. A Neumann-algebrák ma is a leghatékonyabb eszközei a kvantummechanika tanulmányozásának. A kvantummechanika matematikai alapjai című monográfiája (1932) alapvető munka. Megoldotta HILBERT ötödik problémájának egy speciális esetét kompakt csoportokra. A negyvenes években áttért az alkalmazási területek vizsgálatára. Megalapozta a játékelméletet és O. MORGENSTERNnel együtt megírta első monográfiáját. Kidolgozta a számítógépek működésének alapelveit és részt vett az első gépek megalkotásában.




Neumann-szobor a BME udvarán




Neumann János szobra Budapesten, a XI. kerületi Infoparkban.

 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Téli táj...
  2011-01-07 18:43:26, péntek
 
 


Walter Launt Palmer festménye
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Louis Braille
  2011-01-05 07:12:24, szerda
 
 


Louis Braille (1809-1852)
Az 1809. január 4-én a francia Coupvray faluban született Braille egy viszonylag szegény családból származik. Apja, Simon-Rene Braille nyeregkészítő, anyja, Monique Baron-Braille pedig munkanélküli volt. Egyszer, mikor apja műhelyében lófrált, véletlen szemen szúrta magát az egyik eszközzel.

Nagyszerű zenei tehetséggel volt megáldva, ám az iskolájában tapasztalt gyér oktatás arra
késztette őt, hogy megoldást találjon a vakok oktatásának színvonalának javítására. Létezett már egy Valentin Haüy által kifejlesztett domború módszer, ahol a betűket kidomborították. Viszont ennek elkészítése nagyon bonyolult volt, így a diákok sosem tanultak meg írni. Braille kipróbálta a katonáknak kifejlesztett "éjszakai nyelvet", ám ennek értelmezését nagyon bonyolultnak találta, ezért kisebb módosításokat végzett rajta, mint például azt, hogy 12 pont helyett 6-ot használt.

Születésnapja után két nappal halt meg 1852. január 6-án. A Braille-írás halála után 1854-ben lett hivatalosan elfogadott írásrendszer.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
A Braille-írás
  2011-01-05 07:06:02, szerda
 
  A Braille-írás vagy Braille-ABC (ejtése: brej, bréj, bráj, forrásonként eltérő) egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louis Braille talált ki 1821-ben a vak emberek számára. Segítségével lehetővé vált a vakok számára is az írás és olvasás elsajátítása.

Louis Braille (1809-1852)

Louis Braille és írásrendszere
A pontnak mint íráselemnek a felfedezése egy francia tüzértiszt, Charles Barbier százados nevéhez fűződik, aki 1819-ben kidolgozta ,,éjszakai írás" módszerét azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is képesek legyenek írásos parancsokat közölni egymással. Barbier a betűket táblázatba foglalva adta meg 6-6 oszlopban. Rendszere így 36 hangot jelölt.

Ezt a pontrendszert Louis Braille (1809-1852), a párizsi vakok intézetének tanítója fejlesztette tovább.Braille háromévesen vakult meg: apja szíjgyártó műhelyében a szerszámokkal játszott, amikor egy ár megcsúszott és az egyik szemébe fúródott. Szimpátiás ophtalmiát (szemgyulladást) kapott és mindkét szemére elvesztette látását. Ennek ellenére kiválóan megtanult orgonán és csellón játszani. 1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe, ahova néhány évvel később Charles Barbier is ellátogatott, hogy bemutassa írásrendszerét. A katonai ,,vakírás" azonnal felkeltette az akkor 15 éves Braille érdeklődését. Még abban az évben kidolgozta a Barbier-féle írás (kartonlemezre nyomott domborított pontok) módosított változatát, amellyel a világtalanok igényeinek megfelelően, egyszerű szerkezettel lehetett írni.

Később a hat pontot különböző kombinációkban alkalmazó rendszert zenei hangok lejegyzésére is alkalmassá tette. Írásrendszerét először 1829-ben publikálta, majd annak kidolgozottabb változatát 1837-ben tette közzé. Bár rendszerét diáktársai azonnal elfogadták és használták, szélesebb körben sokkal lassabban terjedt el. Jellemző, hogy saját iskolája, ahol 1826-tól pedagógusként dolgozott, csak halála után két évvel, 1854-ben vezette be a Braille-írás oktatását. Angol nyelvterületen 1932-ben vették
át az írásrendszert, Magyarországon viszont már 1890 körül használni kezdték.

A Braille-ban való kézzel íráshoz sorvezetőt és stílust használnak. A betűket hátulról domborítják ki, a betűk tükörképi párja szerint.

A vakok nagy része idős korára vesztette el látását, és nem tudta megtanulni a Braille-írást, így analfabétának számítanak. Ráadásul ebben a korban a tapintás érzékenysége is csökken. A fiatal vakok körében népszerűbbek a beszélő képernyőolvasók. Vitatott kérdés, hogyan lehetne népszerűbbé tenni a Braille-írást. Magyarországon csak a vakok 10%-a ismeri. Sokuk szégyelli megtanulni. A Braille-használók eredményesebbek a tanulásban és a munkában is.

forras: mairt.hu; wikipedia

 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Wright fivérek
  2010-12-19 06:16:21, vasárnap
 
  A Wright fivérek, Orville Wright (1871. augusztus 19. - 1948. január 30.) és Wilbur Wright
(1867. április 16. - 1912. május 30.) nevét elsősorban az első, gyakorlatban működő repülőgép megtervezésével és megépítésével kapcsolatban, és az első irányítható, motorral hajtott, levegőnél nehezebb eszközzel való repülés kapcsán ismerhetjük, sok más repülési mérföldkő mellett. Ennek ellenére a kezdetektől egészen napjainkig vitatja néhány ember és ország, hogy valóban ők építették az első repülőgépet.

Wilbur Wright 1867-ben született az Indiana állambeli Millville-ben, Orville pedig 1871-ben Daytonban, Ohióban. Mindketten főiskolára jártak, de nem szereztek diplomát.



Orville Wilbur




Wilbur Wright
A Wright fivérek Daytonban, Ohióban nőttek fel, ahol kerékpárjavítással, -tervezéssel és -gyártással foglalkozó céget alapítottak 1892-ben. Munkájuk eredményét a repülés iránti érdeklődésükre költötték. Sir George Cayley, Octave Chanute, Otto Lilienthal és Samuel Pierpont Langley munkája alapján 1899-ben kezdtek el repülő szerkezetekkel kísérletezni. A fivérek a repülés technikájának továbbfejlesztése során a hajtóerő növelése helyett nagy hangsúlyt helyeztek az irányíthatóságra. Kifejlesztették a háromtengelyű irányítást, és meghatározták a repülőgépek kormányozhatóságának alapelveit, melyeket ma is használunk.

A Wrightok eleinte a korabeli repülési irodalomra alapozták munkájukat, többek között Lilienthal táblázataira. Hamarosan rájöttek, hogy a Smeaton-együttható (egy változó a felhajtóerő és a légellenállás képletében) hibás, és egy szélcsatorna építésébe fogtak alkalmazottjuk, Charlie Taylor segítségével. Több mint kétszáz szárnyalakot teszteltek, végül létrehozták saját táblázatukat, amely a légnyomás és a szárny formája közötti összefüggést írja le. Korábbi munkájuk kerékpárokkal, kerékpármotorokkal és a kerékpárok egyensúlyával kapcsolatban elengedhetetlen volt repülőgépük megalkotásához.

Kutatásaik során a Wright fivérek mindig együtt dolgoztak, a repülőgép fejlesztésében elért érdemeiket nem lehet különválasztani.


A Wright fivérek kutatásának fő irányát nem egyszerűen az felható- és hajtóerő, hanem a repülogép irányíthatósága jelentette, ami tartós repülést tett lehetővé. Első siklórepülojüket (1899 elején) egy bonyolult rendszerrel látták el, amit "szárny hajlításnak" hívtak. Ha az egyik szárnyat valamelyik irányba elhajlították, több felhatjóerő keletkezett, a repülőgép emelkedni kezdett. A cél az volt, hogy irányítani tudják a szárnyak elhajlását, mert ez könnyebbé tehette a repülést. Első vitorlázógépeiken az első és hátsó pozíciók - amelyek a repülőt tartották - nem voltak rögzítve. A hajlítást a szárnyakon végigfutó zsinór szabályozta, amelyeket a pilóta egy bottal mozgatott ahhoz, hogy balra vagy jobbra forduljon.

1900-ban az észak-karolinai Kitty Hawkba költöztek egy meteorológus tanácsára az ott található Kill Devil Hillen folyamatos és erős szelek miatt, valamint az eldugott hely biztosította, hogy az erős verseny közepette repülőjük rejtve maradjon a versenytársak kíváncsi szemei elől. Kitty Hawkban 1900-tól 1902-ig kísérleteztek, minden évben új siklórepülőt építettek. Az utolsó siklórepülőn, a Wright Glider of 1902-n sok fontos repülési újítást alkalmaztak, és a testvérek több, mint ezerszer repültek vele. 1903. március 23-án szabadalmi kérelmet nyújtottak be a "szárny hajlítás" segítségével történő keresztirányú mozgás irányítására és fordulásra. 1903-ra a Wright fivérek valószínűleg a világ legképzettebb vitorlázó pilótái lettek.

1903-ban építették meg a Wright Flyert, amelyre később Flyer I-ként hivatkoztak. Ez a gép manapság Kitty Hawkként is ismert. A gépet faragott légcsavar és a Taylor által Daytonban, a bicikliműhelyben épített motor hajtotta. A légcsavar hatékonysági mutatója 80%-os volt. A motor sokkal jobb volt, mint a legtöbb akkoriban gyártott motor, elég könnyű és erős volt ahhoz, hogy repülőgépben használják. A motorban használt lánc - nem meglepő módon - egy biciklilánc volt.

1903. december 17-én emelkedtek először a levegőbe, mindketten kétszer. Az első repülés során Orville 39 métert repült 12 másodperc alatt, és egy híres fényképen is megörökítették. A nap negyedik repülése volt az egyetlen, amelyet valójában irányítani is tudtak, Wilbur 279 métert repült 59 másodperc alatt.








Az 1903-as Wright Flyer reprodukciója - a pilóta fekvő helyzetből irányít

A repüléseknek négy életmentő és egy falusi fiú is tanúja volt, vagyis ez volt az első nyilvános repülés. Egy helyi újság jelentette az eseményt, de pontatlanul. Csak egy újság, a Cincinnati Enquirer jelentette meg a hírt másnap.

A Flyer I megépítése kevesebb, mint kétezer dollárba került. A szárny fesztávolsága 12 m, a gép tömege 340 kg, és 12 lóerős, 77 kg tömegű motor hajtotta.

A Wright fivérek repülőteret alakítottak ki a Huffman Prairie-n, Dayton közelében, és 1904-ben is folytatták a munkát a Flyer II megépítésével, a felszálláshoz pedig katapultot használtak, hogy ellensúlyozzák a szél hiányát a reptéren. Az év végéig 105 irányított repülést végeztek, néhányszor 5 percig is köröztek a mező fölött, amely ma a Wright-Patterson Air Force Base légibázis része. 1905-ben megépítették a továbbfejlesztett Flyer III-at.

Ezekhez a repülésekhez gyakran meghívták barátaikat, a sajtó képviselőit és a szomszédokat is. 1905. október 5-én bukfencet is végeztek a géppel. Wilbur leghosszabb repülése több mint 39 percig tartott, és 39 km-t tett meg a Huffman Praire fölött körözve.


 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Limoges-i porcelán
  2010-11-17 09:57:08, szerda
 
 



Elaborate Limoges ciborium, c. 1200
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
Gyönyörű festmény...
  2010-11-05 17:25:01, péntek
 
 



The Park at Monceau - Claude Monet
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók-felfedezők  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 600 db bejegyzés
Összes: 52150 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2491
  • e Hét: 14047
  • e Hónap: 65781
  • e Év: 841449
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.