Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Az ember nyomorúságának megfontolása
  2019-02-18 13:08:44, hétfő
 
  22. Az ember nyomorúságának megfontolása

I. Szánandó vagy, akárhol légy, akárhova fordulj is, ha Istenhez nem térsz.
Mit háborogsz, hogy nem sikerül minden úgy, ahogyan szeretnéd, óhajtanád?
Ki az, akinek minden kívánsága szerint történik?
Sem én, sem te; sem senki ember a földön.
Senki a föld hátán nincs valamilyen háborgattatás és búsulás nélkül: sem király, sem pápa.
Kinek van legjobb dolga?
Bizony annak, aki Istenért valamit el tud viselni.
Sok éretlen és gyönge ember azt mondja: lám, milyen jól megy ennek vagy annak, milyen
gazdag, mily nagy úr, milyen hatalmas, mily nagy tisztesség övezi.
De figyelj a mennyei jókra, és belátod, hogy mindezek az ideigtartó javak csak semmik,
bizonytalanok, sőt igen terhesek, mert nem lehet őket mindennapos törődés és rettegés
nélkül birtokolni.
Nem abban áll az ember boldogsága, hogy evilági javakban dúskáljon, elég neki annyi,
amivel szükségét beéri.
Bizony nyomorúság e világon élni.
Minél inkább igyekszik valaki lelki emberré alakulni, annál keserűbb neki a földi élet: mert
jobban érzi, tisztábban átlátja a romlott emberi természet fogyatkozásait.
Mert enni, inni, virrasztani, aludni, pihenni, dolgozni és a természet többi szükségletének
eleget tenni bizony nagy nyomorúság és búbánat a befelé figyelő embernek: aki örömest
volna szabad és mentes minden bűntől.
Evilágban a testi szükségletek valóban nagy terhet jelentenek a belső emberek számára.
Azért fohászkodik a próféta, hogy mindezektől szabad lehessen mondván: Ragadj ki engem,
Uram, sokféle szükségeimből.
De jaj azoknak, akik nem értik át nyomorúságukat: nagyobb jaj azoknak, akik még szeretik is
ezt a nyomorult és romlandó életet.
Mert némelyek annyira belészeretnek, bár kézi munkájukkal, sőt koldulásukkal alig szerzik
meg a mindennapit, hogy ha mindig itt élhetnének, nem törődnének Isten országával.
Bizony eszeveszett és hitetlen szívű ember az, akit annyira rabul ejtenek a földi dolgok, hogy
semmi másnak jóízét nem érzi.
Az effélék, szegények végtére keservesen meglátják, milyen hitvány semmiség volt, amit
szerettek.
Istennek szentjei és Krisztusnak imádságos életet élő barátai nem törődtek azzal, ami a
testnek kedves, sem azzal, ami evilágon virul, minden reményük, igyekezetük az örök
javakra irányult.
Minden kívánságuk arra gerjedezett, ami odafent van és örökkévaló, a látható dolgok
szeretete nem húzhatta le őket.
Ne veszítsd el, testvér, a lelki előmenetelben való bizodalmat, míg annak ideje, órája van.
Miért halogatnád, ami jót elhatároztál?
Kelj fel, fogj hozzá nyomban és mondd: Most van itt a cselekvés ideje, most van ideje a
küzdelemnek, most van alkalmas idő a megjavulásra.
Amikor rosszul megy a sorod, és zaklatásokban van részed, akkor van az érdemszerzés ideje.
Tűzön, vízen kell átgázolnod, csak úgy juthatsz el a nyugalomba.
Ha magaddal nem tusakodol, nem győzöd le a vétket.
Amíg e gyarló testben élünk, bűn nélkül nem lehetünk: a csömör és a szomorúság el nem
kerül.
Bizony szeretnénk minden nyomorúságtól békében lenni; de mivel a bűn által elveszítettük az
ártatlanságot: elvesztettük az igazi boldogságot is.
Azért türelemmel kell lennünk, és Isten irgalmára kell hagyatkoznunk: amíg el nem múlik ez
a mocskos világ, és ezt a halálra szánt létet magához nem ragadja az élet.

II. Ó milyen gyarló az ember: mindig hajlandó a rosszra.
Ma meggyónod bűneidet: holnap újra elköveted, amit meggyóntál.
Most eltökéled magadban, hogy többé nem teszed, és egy óra múlva úgy elbuksz, mintha
semmit el nem határoztál volna.
Méltán megalázhatjuk hát magunkat, és semmi okunk sincs az elbizakodásra, oly igen
gyarlók és állhatatlanok vagyunk.
Azt is hamar elveszíthetjük hanyagságunkkal, amit a kegyelem segítségével nagy nehezen
megszereztünk.
Mi lesz velünk éltünk utóján, ha már ily korán ellankadunk?
Jaj nekünk, ha úgy átadjuk magunkat a nyugalomnak, mint ha már a béke és a biztonság
venne körül: pedig még nyoma sincs életünkben az igazi szentségnek.
Bizony ránk férne, hogy újra tanítsanak minket, mint jó noviciusokat, a jó erkölcsre, hátha
úgy megjavulnánk, és lelkiekben előre jutnánk.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A szívbéli töredelem
  2019-01-28 11:36:24, hétfő
 
  21. A szívbéli töredelem

I. Ha valamit haladni akarsz, gyökerezz bele Isten félelmébe; és ne légy túlságosan szabados, hanem minden érzékedet vesd fegyelem alá: idétlen vigadozásra se add a fejed.
Szenteld magad szívbéli töredelemre, és megtalálod az igazi jámborság forrását.
A töredelem sok jónak ismeretére elvezet, amit a könnyelműség hamar elveszteget.
Nagy csoda, hogy ember valaha önfeledten vigadhat e világon: ha számkivetett voltát
megfontolja és lelkének sok veszedelmét latra veti.
Csak szívünk figyelmetlensége és a hibáinkkal való nemtörődésünk lehet a magyarázata
annak, hogy nem érezzük lelkünk sérelmeit, ezért nevetünk gyakran olyankor is, amikor
inkább sírnunk kellene.
Nincs igazi szabadság, sem tisztességes jókedv, csak Isten félelmében és jó lelkiismerettel.
Boldog, aki a figyelmét szerte húzó hatásoktól függetlenedni tudja, s magába szállva a szent
töredelem belső központjához eltalál.
Boldog, aki megtagadja magától mindazt, ami beszennyezné, vagy akár csak meg is
nehezítené a lelkiismeretét.

II. Küzdj férfihoz illően: szokást szokással győzz le.
Ha te tudod magukra hagyni az embereket, ők is magadra hagynak majd, hogy végezd
dolgodat.
Ne vedd magadra mások dolgát, és ne bonyolódjál a nagyobbak ügyes-bajos gondjaiba.
Elsősorban magadra figyelj: és minden kedves embered előtt magadat intsd különös nagy
igyekezettel.
Ha az emberek nem kedvelnek, amiatt ne szomorkodjál, az essék nehezedre, ha önmagaddal nem vagy megelégedve, vagy ha magadra nem vigyázol, ahogy Isten szolgájához és derék szerzeteshez illenék.
Hasznosabb és biztonságosabb, ha az embernek, míg itt a földön él, nincs része sok
vigasztalásban, főleg olyanban, amely test szerint való.
De ha isteni vigasztalásban nincs vagy csak nagyon ritkán van részünk, abban mi vagyunk
vétkesek, mert nem keressük a szívbéli töredelmet: nem vetjük el teljesen a hiábavaló,
külső vigasztalásokat.
Ismerd el, hogy méltatlan vagy az isteni vigasztalásra: sokkal méltóbb mindenféle zaklatásra.
Amikor az ember egészen magába száll, akkor terhére van, keserű neki az egész világ.

III. A derék ember mindig talál elegendő okot a fájdalomra és a sírásra.
Hisz akár önmagát nézi, akár felebarátjáról gondolkodik: látja, hogy senki nem él itt
háborgattatás nélkül.
És minél komolyabban vizsgálgatja magát, annál jobban elszomorodik.
Jogos fájdalom és belső töredelem akkor ébred bennünk, ha bűneinken és hibáinkon
elmélkedünk, amelyek olyannyira behálóznak, hogy a mennyei dolgokról elmélkedni
ritkán tudunk.
Ha többet gondolkodnál halálodon, mint a hosszú életen, minden bizonnyal jobban
igyekeznél megjavulni.
Ha pedig szívedben a kárhozatnak eljövendő kínjait át meg átelmélkednéd, azt hiszem, hogy minden munkát és fájdalmat örömest elviselnél, és semmiféle szigorúságtól vissza nem rettennél.
De mivel mindazt nem vesszük szívünkre, a világ hízelgését pedig igencsak kedveljük, azért
langyosak és nagyon restek maradunk.
Gyakran kevés bennünk a lélek, azért fakad olyan könnyen panaszra szegény testünk.
Esedezzél hát alázatosan Istenhez, hogy adja meg neked a töredelem lelkét: és mondd a
prófétával: Etess engem, Uram, a könnyek kenyerével, és add nekem mértéked szerint a
könnyek italát.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A magány és a hallgatás kedvelése
  2019-01-21 09:16:37, hétfő
 
  20. A magány és a hallgatás kedvelése

I. Keress alkalmas időt arra, hogy önmagaddal foglalkozzál, és Isten jótéteményeit újra meg
újra végiggondoljad.
Hagyd azt, ami csak a kíváncsiság fölcsigázására való, azt fontolgasd, ami nemcsak elfoglal,
hanem arra indít, hogy magadba szállj.
Ha megtartóztatnád magad a fölösleges beszédtől, a fölösleges ide-oda mászkálástól, a
sokféle újság és morgolódás meghallgatásától; volna elegendő és alkalmas időd arra,
hogy belemélyedj a hasznos elmélkedésekbe.
A legnagyobb szentek, amikor csak lehetett, nem vegyültek az emberek közé, és jobb
szerettek a rejtekben Istennek szolgálni.
Valaki azt mondta: Ahányszor csak emberek között voltam, emberségemben megrövidültem.
Ezt többször tapasztaljuk, ha sokat nyájaskodunk.
Könnyebb egy szót sem szólni, mint a szólásban mértéket tartani.
Könnyebb otthon veszteg maradni, mint odakint annak rendje és módja szerint vigyázni
magunkra.
Aki tehát azon van, hogy belső, lelki értékekre szert tegyen, kell, hogy Jézussal együtt
elvonuljon a sokaságtól.

II. Csak az léphet bátran az emberek elé, aki szívesen rejtőzködik.
Csak az szólhat bátran, aki szívesen hallgat.
Csak az vezethet bátran, aki szívesen vállalja az alárendelt szerepét.
Csak az örvendezhet bátran, akinek jó a lelkiismerete.
S a szentek bátorságát mindig átjárta az istenfélelem; attól, hogy nagyszerű erények s
kegyelem ékesítették őket, nem lankadt igyekezetük, nem kisebbedett alázatosságuk.
A gonoszok bátorsága pedig a gőgből és a kevélységből fakad, és végül önáltatássá változik.
Soha ebben az életben ne remélj magadnak teljes biztonságot, még akkor se, ha jó
szerzetesnek, szent életű remetének látszol.
Akiket jobbnak tartanak az emberek, azok gyakran veszedelembe sodródnak, mert
elbizakodnak.
Azért sokkal hasznosabb, ha nem kerüli el őket minden kísértés, hanem gyakran támadásban
van részük, hogy elbizakodva kevélységre ne vetemedjenek, s külső vigasztalások után ne
nézzenek.

III. Ó, milyen tiszta lehetne a lelkiismerete annak, aki sohasem hajszolna mulandó örömet,
sohasem törődnék evilággal.
Ó milyen nagy békében és nyugalomban élne, aki minden hiábavaló gondot félretenne, és
csak az üdvösséget illető, isteni dolgokra gondolna, minden reményét Istenbe vetné.
Senki sem méltó a mennyei vigasztalásokra, csak az, aki szorgalmasan gyakorolja magát a
szent összeszedettségben.
Ha azt akarod, hogy egészen összeszedhesd magad, vonulj vissza hálófülkédbe, zárd ki a
világ zaját, amint írva van, nyugvóhelyeteken szálljatok magatokba.
A cellában megtalálod azt, amit odakint gyakran elveszítesz.
Ha sokat tartózkodol benne, megkedveled a cellát, ha rosszul őrzöd, megutálod.
Ha szerzeteséleted kezdetén jól belakod, és hűséges őrének bizonyulsz, később kedves
barátod és nagy vigasztalásod lesz.
A csöndességben és a nyugalomban halad előre az istenfélő lélek, ott tanulja meg mindazt,
ami az írásokban rejtőzik: ott akad rá a könnyek patakjára, amelyben éjszakánként
megmosdik és megtisztul; hogy teremtőjével mind bizalmasabb kapcsolatba kerüljön:
ahogy egyre jobban elszakad a világi zenebonától.
Aki tehát elszakad ismerőseitől és barátaitól, ahhoz közelebb lép Isten és az ő szent angyalai.

IV. Jobb, ha rejtekben vagyunk, és a magunk dolgával törődünk, mint ha magunkról
megfeledkezve akár csodajeleket művelünk.
Dicséretére válik a szerzetesfélének, ha ritkán megy a városba, ha nem szeret emberek előtt
mutatkozni, közöttük forgolódni.
Minek akarod látni azt, amit bírnod tilos?
Elmúlik a világ és minden kívánsága.
Érzéki kíváncsiságod arra biztat, hogy járj, kelj mindenfelé; de mikor vége a kimenődnek, mit
hozol haza: nyomott lelkiismeretet és megosztott szívet.
Vígan indulsz kifelé, és gyakran szomorúan térsz haza: a jókedvű éjszakázásra keserves
reggel következik.
Így minden testi öröm hízelegve lopja közeledbe magát, de végül megmar és vesztedet
okozza.
Mit láthatsz másutt, amit itt ne láthatnál?
Előtted az ég, föld és minden elemek: nem ezekből van-e minden?
Mit láthatsz másutt, ami sokáig megmarad a nap alatt?
Azt hiszed talán, hogy egyszer eljutsz az elég-hez?
Azt el nem éred soha!
Ha minden szemed előtt volna is, ami most van, mind, mind hiába látnád.
Emeld föl szemedet a magasságos Istenre: és imádkozzál bűneidért, hanyagságodért.
Hagyd a hiábavalóságokat azoknak, akik ilyesmi után törik magukat, te pedig arra figyelj,
amit Isten parancsol neked.
Zárd magadra az ajtót, hívd magadhoz Jézust, akit szeretve szeretsz.
Maradj vele celládban: mert máshol nem találhatsz akkora békességet.
Ha nem mennél ki, és nem nyitnád meg füledet a világban folyó haszontalan beszédre, az
áldott békében jobban elmerülhetnél.
Mihelyt új hírek hallásában keresed örömöd, föltétlenül megzavarodik szíved nyugalma.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A jó szerzetes foglalatossága
  2019-01-05 14:43:21, szombat
 
  19. A jó szerzetes foglalatossága

I. A jó szerzetes életében minden erénynek föl kell ragyognia.
Belül is olyannak kell lennie, amilyennek kívülről látják az emberek.
Sőt sokkal többnek kell belül lennie, mint amennyi kívül meglátszik belőle, mert a mi
vizsgáló bíránk Isten, akárhol vagyunk, őt kell mindenek fölött tisztelnünk, s az
angyalokhoz illő tisztaságban kell előtte járnunk.
Naponta meg kell újítanunk eltökélt szándékunkat, úgy kell magunkat a buzgóságra
serkentenünk, mintha ma léptünk volna a szerzetbe, és azt kell mondogatnunk: Segíts
meg engem, Úristen, jó elhatározásomban és a te szent szolgálatodban; add, hogy most,
ma, egész elszánással nekifogjak, mert semmi az, amit eddig tettem.
Igyekezetünk mértéke szerint haladunk előre a jóban, és annak, aki komolyan haladni akar,
nagy szorgalommal kell munkálkodnia.
Ha még az is gyakran ellankad, aki nagy elszánással fog munkához, mi lesz abból, aki csak
néha-néha és kevesebb eltökéléssel újítja meg jófeltételét?
Sokféle úton-módon eshetik, hogy jó elhatározásunktól eltántorodunk, márpedig kárvallás
nélkül alig mulaszthatunk el valami kicsit is szokott gyakorlatainkból.
Az igazaknak jó föltétele inkább függ Isten kegyelmén, mint saját bölcsességükön, azért
mindig őbenne bíznak, akármihez fognak.
Mert ember tervez, Isten végez, és nincs az ember hatalmában az ő dolgainak véghezvitele.
Ha néha Isten szolgálata vagy felebarátunk haszna miatt hagyjuk el megszokott
gyakorlatunkat, könnyű lesz később pótolnunk.
Ha azonban lelkünk lankadása miatt vagy hanyagságból ok nélkül hagyunk el valamit, az
elég nagy hiba, kártékony következményeit tapasztalni fogjuk.
Ha minden erőnkkel nekifeszülünk is, sokszor alulmaradunk.
De mindig kell, hogy legyen valami világos jó föltételünk, főképpen az ellen, ami leginkább
gátol a jóban.

II. Külső és belső ügyeinket egyformán meg kell vizsgálnunk és rendben kell tartanunk, mert a jóban való előmenetelhez mindkettő egyformán szükséges.
Ha nem tudsz folyton magadra figyelni, legalább időnként, legalább napjában egyszer szállj
magadba: reggel vagy este.
Reggel tűzz ki határozott célt, este vizsgáld meg lelkiismeretedet milyen voltál ma, mit ért,
amit szóltál, tettél, gondoltál: mert valószínű, hogy mindezekben nemegyszer
megbántottad Istent és felebarátodat.
Övezd föl magad, mint férfihoz illik, az ördög cselvetései ellen, vess féket torkodra, akkor
könnyebben megzabolázod minden testi hajlandóságodat.
Sose add át magad egészen a tétlenségnek: vagy olvass, vagy írjál, vagy imádkozz, vagy
elmélkedj, vagy munkálkodjál valami közhasznú dolgon.
Az önsanyargatással azonban vigyázni kell, ezeket nem vállalhatja mindenki egyformán.
Ami nem mindenkinek közös gyakorlata, azt nem kell nyilvánosan végezni, mert a
magángyakorlatokat nagyobb biztonságban végezhetjük, ha félrevonulunk.
Arra azonban vigyázz, hogy ne légy rest a közös gyakorlatokra, s hajlandóbb azokra,
amelyeket magad választottál; hanem teljesen és pontosan végezd el, amit rád róttak, s ha
még időd engedi, akkor vonulj vissza, amint saját imádságos igyekezeted kívánja.
Nem tetszhetik mindenkinek ugyanaz a gyakorlat: egyiknek ez, másiknak az használ.
Még az idők váltakozása szerint is különböző ájtatosságokhoz van kedvünk: mert más esik
jól ünnepnap, más hétköznapokon.
Másra van szükségünk kísértések idején, másra akkor, ha békében és nyugalomban élünk.
Másra esik jól gondolnunk akkor, amikor szomorúak vagyunk, másra akkor, amikor
örvendezünk az Úrban...

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A szent atyák példája
  2019-01-03 10:28:52, csütörtök
 
  18. A szent atyák példája


I. Tekints a szent atyák eleven példájára, azokban tisztán ragyogott a tökéletesség és az
istenfélelem: belátod majd, hogy milyen kicsinység, majdhogynem semmi az, amit mi
cselekszünk.
Jaj, mit ér a mi életünk, ha az övékhez hasonlítjuk?
Krisztus szentjei és barátai éhen-szomjan, fagyban, mezítelen szolgáltak Istennek;
munkálkodva fáradhatatlanul, virrasztva, böjtölve, szent imádságban és elmélkedésben:
üldöztetésben és gyalázatban.
Ó mennyi keserves zaklattatást tűrtek az apostolok, a vértanúk, a hitvallók, a szüzek: és mind
a többiek, akik Krisztus nyomdokait akarták követni.
Mert evilágon készek voltak meggyűlölni önmagukat, hogy az örök életre eljussanak.
Ó milyen kemény és önmegtagadó életet éltek a szent atyák a sivatagban: hány és mily nehéz kísértést elviseltek; milyen gyakran zaklatta őket az ördög, milyen fáradhatatlan és buzgó imádsággal fordultak Istenhez, milyen szigorú böjtöket vállaltak, mekkora igyekezettel,
tűzzel fáradoztak lelki haladásukon, mily kemény harcot viseltek vétkeik megtörésére,
mily tiszta, egyenes szándékkal törekedtek Isten tiszteletére!
Nappal dolgoztak, éjszakánként hosszú imádságba fogtak, bár munka közben sem hagyták
abba az elmélkedő imát.
Minden idejüket hasznosan töltötték, minden óra rövidnek látszott előttük az Isten
szolgálatában, és az elmélkedés édes örömében arról is elfeledkeztek, hogy testüket
táplálják.
Lemondtak minden gazdagságról, méltóságról, hírnévről, barátról, rokonról: nem kívánták,
hogy bármijük is legyen e világban; alig vették magukhoz azt is, ami életük
fenntartásához szükséges volt, testük kívánságát még végső szükségben is kedvetlenül
elégítették ki.
Szegények voltak hát földiekben, de nagyon gazdagok kegyelemben és erényben.
Külsőképpen szűkölködtek, belül azonban Isten kegyelme és vigasztalása volt gazdagságuk.
Idegenek voltak evilágtól, de Istennek háza népéhez tartoztak, neki bizalmas barátai voltak.
Magukat semminek tartották, evilág is lenézte őket, de Isten szemében drágák és becsesek
voltak.
Az igaz alázatosságban meggyökereztek, számítgatás nélkül való engedelmességben éltek.
Szeretetben és türelemben töltötték napjaikat, azért lelkiekben naponta előbbre haladtak: és
Isten előtt nagy kegyelemben voltak.
Arra szánta őket Isten, hogy minden szerzetes példái legyenek, úgy volna rendjén, hogy az ő
példájuk jobban ösztökéljen a jóban való haladásra, mint a sok lanyháé a hanyagságra.


II. Ó mekkora volt a buzgóság minden szerzetesben egy-egy szent szerzetnek alapítása idején.
Milyen őszinte belső odaadással imádkoztak, hogy versengtek az erények gyakorlásában,
mily kemény fegyelemben éltek: hogy kivirágzott mindenkiben a tisztelet és az
engedelmesség a mester törvénye alatt.
Az ösvény, amelyet tapostak, s amelyen már alig-alig járunk, önmagában is tanúsítja, hogy
szent és tökéletes férfiak voltak, derekasan vitézkedtek, és a világot lábuk alá szegték.
Ma már az is nagy ember hírében áll, aki a törvényt meg nem szegi, s amit rárónak,
türelemmel viseli.
Ó ez a mai lanyhaság és hanyagság, hogy oly egykettőre kihűl bennünk a hajdani buzgóság:
és már az életünket is megunjuk restségünkben és kedvetlenségünkben.
Bárcsak tebenned egészen ki ne aludnék az erényekben való gyarapodásnak vágya: hisz annyi istenfélő ember sok szép példája áll előtted.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A szerzetesélet
  2018-12-20 14:21:35, csütörtök
 
  17. A szerzetesélet

I. Ha másokkal békében és egyetértésben akarsz élni, egyet meg kell tanulnod: azt, hogy sok
dologban megtagadd magadat.
Nem kis dolog kolostorban vagy rendházban lakni, ott úgy forgolódni, hogy senkinek
panasza ne legyen ellened, és holtig hűségesen kitartani.
Boldog, aki ott szépen élt, és futását dicséretesen végezte.
Ha annak rendje és módja szerint meg akarod állni a helyedet, és előre akarsz haladni,
tekintsd magad e világon számkivetettnek, zarándoknak.
Kell, hogy képes légy oktalanná válni Krisztusért, ha szerzetesként akarsz élni.
A szerzetesi ruha meg a hajkorona nem sokat számít, erkölcseid megváltoztatása és ösztönös kívánságaid teljes megfegyelmezése tesz igazán szerzetessé.

II. Aki mást keres, mint egyedül Istent meg lelkének üdvösségét: az csak zaklatást és
keserűséget talál.
Előbb-utóbb el is fogy a béketűrése annak, aki nem igyekszik a legutolsó és mindenkinek
szolgája lenni.
Azért jöttél, hogy szolgálatot vállalj, nem azért, hogy dirigálj.
Vedd észbe, hogy tűrésre és munkára szól a hivatásod: nem a semmittevésre meg a
trécselésre.
Itt megpróbálják az embereket, mint az aranyat a kemencében.
Itt senki meg nem állhat, csak az, aki magát kész egész szívvel megalázni Istenért.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
Mások hibáinak elviselése
  2018-12-19 16:28:25, szerda
 
  16. Mások hibáinak elviselése

I. Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell
viselnie, amíg Isten másként nem rendeli.
Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen enélkül nem sokat
érnek érdemeink.
De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket
jókedvűen fogadni.
Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik, ne pörölj vele, hanem
az egész ügyet bízd Istenre; hadd legyen meg az ő akarata, és az ő dicsősége nyilvánuljon
meg szolgáinak sorsában, mert ő nagyon ért ahhoz, hogy a rosszat is jóra fordítsa.

II. Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságának elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.
Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál
tetszésed szerint?
Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem
javítgatjuk.
Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani,
ellenkezünk.
Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tőlünk bármit megtagadnak, amit
kérünk.
Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem
tűrünk.
Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint
önmagunknak.

III. Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk?
Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljuk egymás terhét hordozni; mert senki sincs hiba
nélkül, senki sem olyan, hogy terhet ne jelentene másnak, senki sem elég önmagának,
senki sem elég okos saját ügyének intézésére; hanem szükséges egymás terhét
hordoznunk, egymást vigasztalnunk, és segítenünk, tanítanunk és intenünk.
Hogy pedig kiben mekkora erény lakik, az jobban kiviláglik olyankor, amikor valami kedve
ellen való adódik, mert a viszontagságok nem teszik gyarlóvá az embert, inkább
megmutatják, mit ér.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A szeretetből véghez vitt cselekedetek
  2018-12-18 14:31:23, kedd
 
  15. A szeretetből véghez vitt cselekedetek

I. Rosszat nem szabad tenni semmiért a világon, senki emberfia kedvéért sem.
De ha valaki segítségünkre szorul, szabad némelykor valami jót elhagynunk, vagy jobbra
váltanunk.
Ha ezt tesszük, a jó cselekedetet nem szalajtjuk el, hanem inkább jobbra cseréljük.
Szeretet nélkül a külső cselekedet semmit sem ér; viszont mindaz, ami szeretetből történik,
bármily csekélység, bármily jelentéktelen dolog: mindenestül termékenynek fog
bizonyulni.
Isten ugyanis elsősorban azt veti latra, ki milyen indulattal cselekszik, nem azt, hogy mekkora
tettet visz végbe.
Sokat tesz, akiben nagy szeretet lakik.
Sokat tesz, aki amit tesz, jól teszi.
Jól pedig az tesz valamit, aki inkább a közösség javát keresi, nem a magáét.

II. Gyakran szeretetnek látszik az, ami inkább a test és vér indulatából ered: mert a természeti
hajlam, az önakarat, a viszontszolgálat reménye, saját kényelmünk keresése ritkán marad
ki dolgainkból.
Akiben igaz és tökéletes szeretet lakik, az sohasem önmagát keresi, hanem csak azt óhajtja,
hogy minden Isten dicsőségére legyen.
Senkire sem irigykedik, mert a saját javának örül; és nem is akar magában örülni: hanem
minden örömön túl Istenben keresi boldogságát.
Senkinek semmi jót nem tulajdonít, hanem mindent Istenre vezet vissza, aki ősforrása
mindennek, akiben mint végső célban minden szent éltető békét talál.
Ó, akiben csak egy szikrányi igaz szeretet volna, bizonyára megérezné, hogy minden földi jó
csupa hiábavalóság.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
Kerülni kell a vakmerő ítélkezést
  2018-12-17 14:57:01, hétfő
 
  14. Kerülni kell a vakmerő ítélkezést

I. Vizsgálódó tekintetedet magadra fordítsd, tartózkodjál mások tetteinek megítélésétől.
Amikor másokat megítél az ember, hiábavaló munkát végez; gyakran téved, és könnyen
vétkezik: amikor viszont magát ítéli és rostálgatja meg, mindig hasznosan munkálkodik.

II. Gyakran elfogultságaink szerint ítélünk a dolgokról, mert ítélőképességünket könnyen
megrontja a rendetlen ellenszenv vagy rokonszenv.
Ha minden vágyódásunk mindig tisztán Istenre irányulna, nem olyan könnyen zavarodnánk
meg érzéki természetünk ellenállása miatt.
De sokszor rejtőzik valami bennünk, vagy fölbukkan valami odakint, ami eltérít Istentől.
Titokban sokan önmagukat keresik mindabban, amit véghez visznek, és maguk sem tudják.
Úgy látszik, mintha nyugodt békében élnének, mindaddig, amíg az ügyek szándékuk és
kedvük szerint alakulnak.
Ha pedig másképp fordulnak, mint ahogyan óhajtják, egykettőre megrendülnek és
elszomorodnak.

III. Hangulatok és vélemények különbsége miatt gyakran támad nézeteltérés barátok és
polgártársak, szerzetesek és istenfélő emberek között is.
A régi megszokást nehéz elhagyni, és saját korlátai közül senki sem lép ki szívesen.
Ha saját belátásodra és igyekezetedre támaszkodol inkább s nem Jézus Krisztusnak magához vonzó erejére, aligha válsz megvilágosodott emberré: mert Isten azt akarja, hogy teljesen őtőle függjünk, és a szeretet ihletében minden emberi belátás mértékén túllépjünk.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
A kísértések elhárítása
  2018-12-16 16:42:05, vasárnap
 
  13. A kísértések elhárítása


I. Míg e világban élünk, megpróbáltatás és kísértés nélkül nem lehetünk.
Ezért van megírva Jób könyvében: ,,Csupa kísértés az ember élete a földön."
Azért úgy volna rendjén, hogy mindnyájan figyeljünk a ránk leselkedő kísértésekre, és
virrasztva imádkozzunk; alkalmat ne adjunk az ördögnek arra, hogy túljárjon az
eszünkön, mert az ördög sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyelhetne el.
Senki sem olyan tökéletes és szent, hogy némelykor kísértésbe ne esnék, lehetetlen azoktól
teljesen megszabadulnunk.


II. A kísértések azonban gyakran igen hasznosak, ha mégoly keservesek és súlyosak is: mert
megalázzák, megtisztítják és lélekben kiművelik az embert.
Minden szent sok megpróbáltatáson és kísértésen ment át, úgy haladt előre a jóban.
Akik pedig nem bírták a kísértéseket elviselni, elvettettek, és semmivé lettek.


III. Nincs olyan szent szerzetesrend, olyan eldugott zug, ahol ne érne utol a kísértés, a
megpróbáltatás.
Ember amíg csak él, teljesen sohasem lehet biztonságban a kísértésektől, mert bennünk van a kísértések forrása: hiszen rosszra hajló akarattal születtünk.
Amint az egyik kísértés visszahúzódik, egy másik üti fel a fejét; mindig van, ami gyötörjön,
mert elvesztettük hajdani kincsünket: a háborítatlan boldogságot.


IV. Sokan azon igyekszenek, hogy elfussanak a kísértések elől: de még jobban beléjük
bonyolódnak.
Pusztán futással nem győzhetünk: de a türelem és az igazi alázatosság által minden
ellenségünknél erősebbek lehetünk.
Aki csak az alkalmakat kerülgeti, de a bűn gyökerét ki nem irtja, kevésre megy.
Sőt mind gyorsabban visszatérnek hozzá a kísértések, s a dolga rosszabbra fordul.
Lassan-lassan, kitartó türelemmel - ha Isten segít -, jobban győzedelmeskedel, mint nyers
gorombasággal és önfejű heveskedéssel.
Ha kísértés gyötör, gyakran kérj tanácsot; a kísértésben lévővel pedig ne bánj keményen,
hanem vigasztalással támogasd, amint kívánnád magadnak is.
Minden gonosz kísértés kezdete a lélek állhatatlansága s a kishitűség.
Mert amint a kormány nélküli hajót ide s tova hányják a habok, úgy sokféle kísértésbe esik a
lagymatag és kitűzött jó elhatározásához elszántan nem ragaszkodó ember.


V. A vasat a tűz próbálja meg, az igaz embert a kísértés.
Sokszor nem tudjuk, mire vagyunk képesek, de a kísértés megmutatja, mik vagyunk.
Mégis résen kell állnunk főként a kísértés legkezdetén; mert akkor könnyebb az ellenséget
legyőzni, ha szívünk ajtaján be sem bocsátjuk, hanem amint zörget, a küszöb előtt
fogadjuk.
Ezért azt mondta valaki: Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság.
Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd
tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés.
Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál.
És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig
annál több erőre kap.


VI. Némelyek tökéletességre törekvésüknek kezdetén vannak súlyosabb kísértéseknek kitéve, mások vége felé.
De vannak olyanok is, akiknek egész élete megpróbáltatások közt folyik.
Másokat meg kevés kísértés látogat meg, Istennek bölcs és kegyes gondviselése szerint,
amely latra veti az emberek állapotát és érdemét, és mindent előre elrendez -
választottainak üdvösségére.
Nem kell tehát kétségbe esnünk, ha kísértések vesznek körül; hanem annál buzgóbban Istenhez kell könyörögnünk, hogy minden hányattatásunkban méltóztasson minket segíteni.
Hiszen ő szent Pál mondása szerint Úgy szabja ki a kísértések mértékét, hogy helyt
állhassunk.
Alázzuk hát meg lelkünket Isten keze alatt minden kísértés és zaklatás idején: mert az
alázatos szívűt üdvözíti és felmagasztalja.
A kísértésekben és a megpróbáltatásokban válik el, ki mennyit haladt; ott van a nagyobb
érdem, ott mutatkozik meg igazán az erény.
Nem is nagy dolog, ha valaki jámbor és buzgó, míg nehézségekkel nem találkozik; de ha a
megpróbáltatás idején türelmesen kitart, az nagy haladásra nyit reményt.
Némelyeket megóv Isten a nagy kísértésektől, de a mindennapos, apró kísértésekben gyakran alulmaradnak, hogy tanuljanak a megaláztatásból, és nagy dolgokban sose bízzák el
magukat, ha már oly kicsinyekben gyengének bizonyultak.

Kempis Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Krisztus követése  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2019.04 2019. Május 2019.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 795 db bejegyzés
e év: 4940 db bejegyzés
Összes: 22985 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1269
  • e Hét: 3280
  • e Hónap: 35527
  • e Év: 260572
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.