Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Elszenvedve az igazságtalanságot
  2019-02-15 19:06:24, péntek
 
  Ahogyan Krisztus: Elszenvedve az igazságtalanságot


,,Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében." (1Péter 2,19-20)


Krisztusról, mint Kezesünkről és Példaadónkról egy nagyon mindennapos dologgal kapcsolatban mondja el Péter ezeket a súlyos szavakat. Olyan szolgáknak ír, akik közül abban az időben, legtöbben rabszolgák voltak. Azt tanítja nekik, hogy félelemmel engedelmeskedjenek, nem csak a jóknak és kíméleteseknek, hanem a szívteleneknek is. Tehát azt kibírni, hogy valaki vétkezik, és ezért megbüntetik, nem jelent különös kegyelmet. De ha valaki jót cselekszik, és ezért szenved, és türelemmel viseli, ez Isten előtt kedves, mert az igazságtalanságot ily módon elhordozni krisztusi jellemvonás. Azzal, hogy Kezesként elhordozta bűneinket, Krisztus az ember törvényszegéseit szenvedte el, ezért nekünk is késznek kell lennünk az Ő példáját követve igazságtalanul szenvedni.
Az embertársainktól elszenvedett igazságtalanságokat a legnehezebb elviselni. Nem csupán a fájdalmat, hanem ott van még a megaláztatás és az igazságtalanság érzése is, emiatt szeretnénk saját jogainkat érvényesíteni. Mindazt, amit a többi teremtmény elkövet ellenünk, nem könnyű úgy elfogadni Isten akarataként, hogy Ő az, aki megpróbál minket, hogy meglássa, valóban akarjuk-e követni Krisztus példáját. Vizsgáljuk meg az Ő példáját! Tőle meg lehet tanulni, honnan volt ereje arra, hogy a sebeket türelemmel elviselje.
Krisztus hitt abban, hogy a szenvedés Isten akarata. A Szentírásban az áll, hogy az Isten szolgájának szenvednie kell, Jézusnak meg kellett barátkoznia ezzel a gondolattal, és amikor eljött a szenvedés ideje, nem volt számára meglepő. Ő számított erre. Tudta, hogy a bekövetkezendő eseményekre teljesen felkészültnek kell lennie, ezért az első gondolata nem az volt, hogyan tud ettől megszabadulni, hanem az, hogyan dicsőíti ezzel is Istent. Ez tette Őt képessé arra, hogy a legnagyobb igazságtalanságot is sző nélkül elfogadja. Látta benne az Isten kezét. Kedves testvérem, lenne mód arra, hogy ezzel a krisztusi lelkülettel viseld el a bántásokat? Hozzá kell szoknod, hogy mindenben, ami veled történik Isten kezét és akaratát lásd meg. Ennek a leckének nagyobb haszna van, mint gondolod. Akár komoly bántásról van szó, vagy egy kis vétségről, ami naponként megesik veled, mielőtt arra a személyre kezdenél koncentrálni, aki ezt elkövette, maradj egy kicsit csendben, és ne felejtsd el: Isten azért engedte meg, hogy bajba kerülj, hogy meglássa, így is dicsőíted-e őt: ,,A próbatételt, legyen az a legnagyobb vagy a legkisebb, Isten megengedte, tehát ez velem az Ő akarata." Először ezt ismerd fel, és vesd alá magadat Isten akaratának. A lélek lecsendesülésével meg fogom kapni a bölcsességet ahhoz, hogy megértsem, hogyan kell erre válaszolnom. Azzal, hogy nem az emberre nézek, hanem tekintetem Istenre emelem fel, az igazságtalanság elviselése már nem lesz olyan nehéz, mint az elején gondoltam.
Krisztus is hitte, hogy Isten gondoskodik az Ő jogairól és az Őt megillető tisztességről. Van bennünk egy az Istentől belénk ültetett igazságérzet. De a látható világban élő ember azt akarja, hogy a tisztessége már itt lent és azonnal helyre legyen állítva. Az, aki az örökkévalóságban él, és aki látja a láthatatlant, megelégszik azzal, hogy a jogainak érvényesítése és tisztességének helyreállítása az Atya kezében, tehát biztos helyen van. Ezért írja Péter az Úr Jézusról: ,,Rábízta az igazságosan ítélőre." Az Aty és a Fiú között ez már elrendezett dolog volt, hogy a Fiú, kizárólag az Atyára nézve, feladja a saját dicsőségét. Az Atya fogja a Fiú tiszteletét helyreállítani. A keresztyén ebben is csak a Krisztus példáját kövesse, így megtalálja a nyugalmat és a békességet. Add át a jogaidat és a méltóságodat megőrzésre az Istennek! Minden bántást, amelyet az emberek elkövetnek ellened, azzal a szilárd meggyőződéssel fogadj, hogy Isten lát téged és gondoskodik rólad! Az igazságtalanságokat tedd annak a kezébe, aki igazságosan ítél.
Továbbá Krisztus hitt a szenvedő szeretet erejében. Mi mindannyian elismerjük, hogy a szeretet erejéhez más fogható nincsen. Krisztus a világ gyűlöletét ezen keresztül győzi le. Minden másfajta győzelem kierőszakolt alárendeltséget eredményez: egyedül a szeretet adja meg az ellenség feletti igazi győzelmet úgy, hogy átformálja baráttá. Ennek az elvnek az igazságát mindannyian elfogadjuk, de a gyakorlati alkalmazásától tartózkodunk. Krisztus hitte ezt, és ennek megfelelően is élt. Azt is mondta: ,,bosszút állok," de akit magának megszerzett, a szeretete által nyerte meg, és az ellenségei mint barátok borultak le lábainál. Hitte, hogy csendben és engedelmesen szenvedve, a bántásokat eltűrve meg fogja nyerni a csatát, mert az ilyen szeretet győzni fog.
Tőlünk is ezt várja el. A romlott emberi természetünk miatt jobban hiszünk a saját hatalmunkban és a jogainkban, mint a mennyei szeretet erejében. De mindazoknak, akik le akarják győzni a Gonoszt, és akarnak a Krisztushoz hasonlítani, ebben is követniük kell példáját. Minél több gonoszságot tesznek ellened, annál jobban érzed az elhívást: szeretned kell őket. Még ha a közbiztonság szempontjából szükséges is, hogy az igazságszolgáltatás megbüntesse a bűnelkövetőt, a Krisztust követő odafigyel arra, hogy ne a személyes érzései vezessék; ami őt illeti, ő megbocsát és szeret.
Milyen nagy változás lenne a keresztyénségen belül és a gyülekezeteinkben, ha követnénk Krisztus példáját, ha mindenki, akit szidalmaztak, ,,viszont nem szidalmazna, hanem rábízná az igazságosan ítélőre." Kedves keresztyén barátaink, pontosan ez az Atya akarata szerint való. Olvassuk el újra és újra Péter szavait, amíg lelkünket át nem hatja ez a gondolkodásmód: ,,ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél" 1Pt 2,20 (Károli)! (Lásd a jegyzetet.)
Az átlagos keresztyén elsősorban a saját erejével akarja elérni küldetésének betöltését. Az Úr jellemére való átváltozás ily módon képtelenség. De a teljes odaszánás életét élve, amikor mindent az Ő kezébe teszünk le, abban a hitben, hogy Ő munkál ki bennünk mindent, felébred bennünk a dicsőséges remény, hogy a Krisztus követése elérhető számunkra. Mivel az a parancs, hogy szenvedj Krisztushoz hasonlóan, összekapcsolható azzal a bibliai gondolattal, hogy: ,,Krisztus is szenvedett értünk, hogy mi a bűnnek meghalva Istennek élhessünk."
Szeretett keresztyén testvérem! Szeretnél úgy szeretni, mint Jézus Krisztus, és a sebeket hordozva úgy cselekedni, ahogyan Ő tenné a te helyedben? Nem ez jelenti a dicsőséges jövőt, hogy mindenben, még ebben is hozzá hasonlóvá váljunk? A mi erőnkből ez elérhetetlen, az Ő ereje által azonban lehetséges. Csak add meg magadat minden nap és mindenben az Ő akaratának, és meglátod, mivé formál téged. Hidd el, hogy Ő a mennyből néz ránk, hogy mindenkinek, aki az Ő lépteit követi, az életévé és erejévé váljon! Engedd magadat át a szenvedésnek, a megfeszített Krisztusnak, hogy felfoghasd, mit jelent meghalni a bűn számára, és az igazságnak élni! Így örömteli megtapasztalás lesz számodra, milyen csodálatos erő van Jézus halálában, aki nemcsak megszerezte az engesztelést, és megtörte a bűn erejét, hanem feltámadása által a megigazulást is odaadta neked. A szenvedő Üdvözítő nyomdokait szorosan követve ugyanazt az áldást fogod kapni, mint amilyen áldást jelent számodra hinni az engesztelő áldozatban és a megváltásban. Példaadónként Krisztus ugyanolyan drága lesz számodra, mint amilyen becses neked Kezesként. Mivel szenvedéseidet magára vette, te szeretetből részt vállalsz az Ő szenvedéseiből. Az igazságtalanság elviselése az Ő szenvedéseivel való egyesülés dicsőséges részévé válik, és nyilvánvaló jele annak, hogy átváltozol, és hasonlóvá válsz az Ő szent lényéhez. Ez a hitből élő, megigazult ember életének legszebb gyümölcse.

Uram és Istenem, hallottam drága szavadat: ha bárkinek szenvedéseket, igazságtalanságokat kell elviselnie, és ezt türelemmel vállalja, előtted ez kedves. Ez az az áldozat, ami bizonyosan kedves előtted. Egy olyan mű, amit egyedül a te kegyelmed tud kimunkálni. Ez a gyümölcse a te szeretett Fiad szenvedéseinek és példaadásának, és az Ő erejének megnyilvánulása, amit az által ad nekünk, hogy megtörve a bűn erejét.
Atyám, taníts engem és minden gyermekedet, hogy ne elégedjünk meg kevesebbel, mint hogy egészen hasonlítsunk a te Fiad szenvedő arcára. Uram és Istenem, feladom azt, hogy a jogaimat érvényesítsem, és a megbecsülésemhez ragaszkodjam. Mindezt a kezeidbe helyezem, és többé nem veszem vissza magamhoz az intézkedés jogát. Te egészen gondoskodsz rólam. Nekem csak arra legyen gondom, hogy az Istenem tiszteletét és jogait a szemem előtt tartsam.
Különösen azért fohászkodom, hogy a te mindenható, szenvedő szereteted hatalmában megmaradjon a hitem. És legyen számomra világos, hogy az Isten szenvedő Báránya által a türelem, a csend és a szenvedés sokkal hasznosabb Isten előtt, és ezért az emberek előtt is, mint a hatalom vagy a jog gyakorlása.
Atyám, az én Uram, Jézusom nyomában kell járnom, és kész vagyok erre. A te Szentlelked, és a te szereteted és jelenléted világossága legyen a vezetőm és erőm. Ámen.

JEGYZET

,,Mi dolog az, fiam, hogy annyit beszélsz? Hagyd abba a panaszkodást, vedd fontolóra az én szenvedésemet és a szentekét. [...]

Ne mondd azt, hogy képtelen vagyok ilyen embertől ezt vagy azt elviselni, nem is illő, hogy mindezt eltűrjem, nagy kárt tett, olyat fog rám, ami eszembe se jutott soha, de mástól szívesen elszenvedem majd azt, amit elszenvedni illendőnek látok. Bolond az ilyen okoskodás, amely számításon kívül hagyja a türelem értékét, vagy hogy Isten az ilyeneknek ígért koronát, s inkább a személyekre meg saját sérelmeire tekint. Nem igaz béketűrő az, aki csak azt hajlandó elviselni, amit jónak lát s attól, akitől neki tetszik. Az igaz béketűrő nem nézi, ki teszi próbára: előljárója-e vagy magához hasonló, esetleg nála alacsonyabb rangú, derék és szent ember-e vagy hitvány és méltatlan személy, hanem válogatás nélkül akárkitől, akárhányszor, akármekkora méltatlanság esik is rajta, mindazt Isten kezéből köszönettel veszi, és nagy nyereségnek tartja. Mert Isten előtt semmi jutalom nélkül nem maradhat, bármily csekélykét szenvedünk is érte. [...]
Add, Uram, hogy a te kegyelmed által végbevihessem azt, amit természetem szerint lehetetlennek gondolok. [...]
Váljék számomra kedvessé és kívánatossá a te nevedért minden, ami a türelmet próbára teszi, mert nagyon üdvösséges az én lelkemnek, ha tűr és zaklatást szenved érted." Kempis Tamás, Krisztus követése, 3.19.

Andrew Murray
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus képére  
Ahogyan Krisztus: A Fő
  2019-02-06 19:01:48, szerda
 
  Ahogyan Krisztus: A Fő

,,Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk..." (1Péter 2,21-24)


Azzal a paranccsal, hogy kövesd Krisztust, és az Ő nyomdokaiban haladj, olyan elképesztő elvárást támaszt felénk Isten, hogy természetesen felmerül a kérdés: hogyan várható el a romlott embertől, hogy úgy éljen, mint Krisztus? A legtöbb ember erre gyakorlatias választ ad: nem várható el. Az elénk tárt parancs, bár ideális és nagyon szép, de teljesíthetetlen. (Lásd: Jegyzet)
A Biblia válasza teljesen más. Rávezet minket arra a csodálatos kapcsolatra, amelyben mi Krisztusban együtt vagyunk. Mivel létrejött a közösség az Úrral, létrehozta bennünk a mennyei életet az eljövendő világ minden erejével, tehát őszintén ki kell jelentenünk: úgy kell élnünk, ahogyan Krisztus élt. Krisztus és az Ő népe közötti kapcsolat megvalósulása elengedhetetlen minden olyan ember számára, aki őszintén akarja követni Őt. Ma mit jelent ez a közösség? Három részből áll. Az idézett fejezetben Péter Krisztusról beszél, mint a mi Kezesünk, a mi Példaadónk és a mi Főnk (az Egyház Feje).
Krisztus a kezesünk. ,,Krisztus szenvedett értünk", ,,Bűneinket maga vitte fel testében a fára." Mint a Kezesünk, Krisztus szenvedett és meghalt helyettünk. Elhordozta bűneinket, egyben elvette az átkot, és megtörte a bűn erejét. Kezesünkként megtette, amit mi nem tudtunk megtenni, és amit nekünk már nem kell megtennünk.
Ő a Példaadónk is. Egyfelől az Ő munkája egyedülálló, másfelől nekünk követnünk kell Őt. Ahogyan cselekedett, élt és szenvedett, mindenben Ő a követendő példa. ,,Krisztus is szenvedett értünk és példát hagyott ránk", hogy nyomdokait kövessük. Kezesként való szenvedése arra szólít fel engem, hogy példáját követve én is hasonlóan szenvedjek. Logikus ez a következtetés? Ő, mint az én Kezesem szenvedett, azonban rendelkezett az isteni természet hatalmával. Tőlem, testi valóm gyengeségében, hogyan lehet elvárni, hogy úgy szenvedjek, mint Ő? Nincs itt áthidalhatatlan ellentét a két dolog között, amit Péter olyan szorosan egybeköt: szenvedés Kezesként és szenvedés a Példaadó követőjeként? Krisztus váltságművének van egy harmadik nézőpontja, ami áthidalja ezt az ellentétet. Van egy összekötő kapocs Krisztus mint Kezes és mint Példaadó között: a Kezesünk cselekedeteiben legyen követendő Példává, hogy Őhozzá hasonlóan éljünk, szenvedjünk és haljunk meg.
Krisztus számunkra a Fej is. Ebben van az Ő Kezességének és Példaadásának a gyökere és az egysége. Krisztus a második Ádám. Mint hívő, lelkileg egy vagyok vele. Ebben az egységben Ő bennem él és részesít engem az Ő befejezett váltságművének erejében, az Ő szenvedésének, halálának és feltámadásának erejében. Ez az alapja annak a tanításnak, amit a Római levél 6. fejezetében és más helyeken olvasunk: a keresztyén ember meghalt a bűnnek, és él az Istennek. Ez egy olyan élet, amit Krisztus él, ami keresztülment a halálon, így ennek a halálnak az ereje munkálkodik a hívőben. Ezért a hívő halott a bűnnek, de a Krisztussal együtt fel is támadt. Pontosan ez az a gondolat, amit Péter kiemel, mikor ezt mondja: ,,Bűneinket maga vitte fel testében a fára," nemcsak azért, hogy halála által megszerezze a bűnbocsánatot, hanem azért is, ,,hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk." Ahogyan részesülünk az első Ádám lelki halálában, azaz Ádám bukásában, tehát Isten számára meghaltunk, úgy örökségünk van a második Ádámban is. Őbenne valóságosan meghaltunk a bűnnek, és Őbenne újra életre keltünk az Istennek. Ezért Krisztus nemcsak a Kezesünk, aki élt és meghalt értünk, és a Példaadónk, aki megmutatta, hogyan éljünk és haljunk meg, hanem a Fej is, akivel egyesültünk, akinek halálában mi is meghaltunk, és akinek feltámadása által élők lehetünk örökre. Ez ad erőt ahhoz, hogy kövessük Kezesünket, mint Példaadót: Krisztus, mint a Fő ötvözi egybe a Kezesbe és a Példaadóba vetett hitünket, és teszi a kettőt egymástól elválaszthatatlanná.
Ez a három egy. E három igazságot nem lehet egymástól elválasztani, mégis gyakran megtörténik. Vannak, akik vágyakoznak Krisztust példaként követni, de az engesztelő áldozatban való hit nélkül. Önmagukból merítenék az erőt a szerinte való élethez. Próbálkozásaik kudarcra vannak ítélve. Vannak olyan emberek is, akik a Kezeshez határozottan ragaszkodnak, de félrerakják Őt, mint Példaadót. Hiszik a kereszten hullott vér általi megváltást, de nem lépnek annak a nyomdokaiba, aki ezt megtette. Az épület alapja valóban az engesztelő áldozatban való hit. Ez lényeges, de nem elégséges. Az ilyen emberek valamiféle torz keresztyénséget képviselnek, mert nincs helyes fogalmuk arról, mi a megszentelődés, mert nem értik meg, hogy a Krisztus engesztelő halálában való hit elválaszthatatlanul együtt jár az Ő példájának követésével. Vannak olyan emberek is, akik magukévá tették ezt a két igazságot: Krisztus a Kezes és a Példaadó, de mégis van valami, ami hiányzik. Krisztus példájának a követése, amit Kezesként elvégzett, számukra csupán kényszerűség, de annak erejét szeretnék birtokolni. Nem értették meg, hogyan válik lehetségessé az Ő példájának követése. Világos tanításra van szükségük arról, mit tanít a Biblia Krisztusról mint Fejről. Mivel a Kezesem nem tőlem távol álló személy, hanem olyan jótálló, akiben létezem, és aki bennem él, ezért tudok hozzá hasonlóvá válni. Bennem a Jézus élete van. Aki vérével megvásárolt, Ő él bennem. Köteles vagyok Őt szorosan követni, mert a tanítvány és a Fő csodálatos közösségében ez lehetségessé vált, és természetes velejárója is annak.
A Krisztus példájának igazsága csak akkor kerülhet a megfelelő helyére, amikor ezt valaki helyesen érti és magáévá teszi. Ha Jézus a vele való közösségen keresztül maga formálja ki bennem az Ő életét, akkor az én kötelességem nagyon egyszerű, ugyanakkor dicsőséges is. Egyfelől az Ő példáját kell szemlélnem, hogy megismerjem és követhessem Őt. Másfelől meg kell maradnom Őbenne, ki kell tárnom előtte egész valómat, hogy élete által elvégezze bennem munkáját. Amilyen valóság, hogy Ő legyőzte a bűnt, és elvette rólam az átkot, olyan valóság, hogy bennem is elvette annak erejét. Munkáját, amit halálával elkezdett a lelkemben, élete által be is fogja végezni. Mert már bennem él. Mivel a Kezesem számomra a Fő is, elengedhetetlen, hogy az Ő példája határozza meg az életemet, és példájának meg is kell valósulnia bennem.
Augustinus egyik mondását gyakran idézzük: ,,Uram, én megteszem, amit parancsolsz, te pedig parancsold meg azt, amit te akarsz." Ez pontosan ide illik. Ha az Úr, aki bennem él, megadja azt, amit tőlem elvár, akkor nincs olyan elvárása, ami túl nagy lenne. Ennek fényében bátorságot nyernek ahhoz, hogy az Ő csodálatos lényét szemléljem, teljes nagyságában, és úgy fogadjam el, mint vezetésemnek a törvényét. Ettől kezdve nem csak egy parancs számomra, ami megmondja, mivé kell válnom, hanem ígéret is arra, hogy mivé leszek. A Krisztus Példájának erejét semmi nem korlátozza le annyira, mint az a gondolat, hogy én nem igazán tudok szerinte élni. Ne hallgass ilyen gondolatokra! A tökéletes istenarcúság nem a mennyben kezdődik el, hanem már itt a földön. Minden nappal növekedhet, és az életed előrehaladtával egyre láthatóbbá válik. Amilyen bizonyos és hatalmas az a tett, amit Krisztus, mint a Kezesed elvégzett egyszer mindenkiért, olyan bizonyos, hogy te egyre inkább megújulsz, és arcához leszel hasonlatos. Ezt a hasonlóságot formálja ki benned most is. Ez a kétszeres áldás tegye számodra a keresztet kétszerte értékesebbé: a Fő, mint Kezes szenvedett, hogy a velünk való azonosulás által magára vegye a bűneinket. Ezzel példát is állított elénk, hogy megmutassa nekünk, melyik az az út, amelyen haladva, ha egységben maradunk vele, győzelemre és dicsőségre fog elvezetni. A szenvedő Krisztus a mi Fejünk, Kezesünk és Példaadónk.
Itt olyan életbevágóan fontos tanításokat kapunk, amelyeket nem szabad elfelejtenünk. Csak a szenvedéseknek ezen a titokzatos útján végezhette el számunkra az engesztelést és a megváltást az Úr, és ezen kell nekünk is haladni. Azt is tanuld meg, hogy az, hogy a megváltásból mennyit tapasztalsz meg, attól függ, hogy a szenvedésekben milyen vele a személyes kapcsolatod! ,,Krisztus szenvedett értetek, és példát hagyott rátok." Kívánom, hogy Isten Szentlelke mutassa meg neked ennek a mélységeit!
Drága Üdvözítőnk! Hogy hálálhatom meg neked, amit Kezesként értem tettél? Az én helyemre, a lázadó bűnös ember helyére álltál, és a kereszten megfeszítve hordoztad bűneimet. Azt a keresztet én érdemeltem. De te felvetted, és hozzám lettél hasonlóvá, hogy a kereszt számomra az élet és áldás forrásává legyen.
Most elém tárod a Golgotát, mint az áldás és az élet kútfejét. Ezen a helyen válhatok hozzád hasonlóvá, itt kapom meg az erődet ahhoz, hogy viseljem a szenvedést, és megszabaduljak bűneimtől. Mint Fő, te lettél számomra a Kezes, így vetted magadra szenvedéseimet és a halálomat is. Mint a Fő, te vagy az én Példaadóm, hogy tudjak veled együtt szenvedni és meghalni. Drága Megváltóm! Megvallom neked, hogy eddig túl keveset értettem meg ebből. Helytállásod Kezesként többet jelentett számomra, mint a példaadásod. Örvendeztem abban, hogy te vitted a keresztet helyettem, de nem szerettelek eléggé ahhoz, hogy veled együtt hordozzam a keresztet. A kereszten megszerzett engesztelés számomra értékesebb volt, mint a kereszten megszerzett közösség; a remény, amit a megváltás szerzett, több volt nekem, mint a veled való közösség.
Bocsásd meg nekem, drága Uram, és taníts engem, hogy boldogságomat a veled, a Fővel való közösségben keressem, a példaadásodban ugyanúgy, mint a helytállásodban! Mikor imádkozom, hadd értsem meg a követésedet, hogy erősebb legyen a hitem és világosabb a látásom. Jézus a követendő példa, mert nekem Ő az élet. Hozzá hasonlóvá kell lennem és azzá válhatok, mert egy vagyok Ővele. Kérlek, a te szeretetedből cselekedd meg ezt velem! Ámen.


JEGYZET

,,Kempis Tamás mondta: 'Minden ember szeretne együtt lenni Krisztussal és az Ő népéhez tartozni, de csak kevesen akarják az Ő életét élni,' Sokan vannak, akik azt képzelik, hogy a Krisztus követése a keresztyén élet egy rendkívül magas szintjén következik be, és ezt csak nagyon kevés kiválasztott szent érheti el. Úgy gondolják, ahhoz, hogy igazi keresztyén légy, elég bevallani gyengeségeidet, bűneidet és élni az Ige és a szentségek adta áldásokkal anélkül, hogy megvalósulna a Krisztus jelleméhez való hasonulás. Ezek az emberek a büszkeség és a fanatizmus jelének tartják, ha valaki azt merészeli mondani, hogy az igazi keresztyén elengedhetetlen jellemvonása, hogy egyre jobban megjelennek benne a Jézus Krisztus személyiségének vonásai. Azonban az Úr kivétel nélkül mindenkinek ezt mondja: 'És aki föl nem veszi az ő keresztjét és nem követ engem, nem méltó énhozzám.' Ő a földi életének legnehezebb feladatát emeli ki: a keresztet, és ez minden mást magába foglal. Péter, üzenetét nem néhány hívőnek, hanem az egész Egyháznak szánja: Krisztus példát adott nekünk, hogy mi az Ő életgyakorlatát kövessük. Nagyon rossz jel, hogy az Úr félreérthetetlen parancsait a modernizált keresztyénség félretette, és vezető lelkészeink és egyháztagjaink csendesen, de úgy tűnik, közös elhatározás alapján, egyetértettek abban, hogy ezeket az éles szavakat jelentésüktől meg kell fosztani. A hamis teológia ebben nem kevésbé felelős. Hogy a hitetlenség támadásaival szemben megvédjék Megváltónk istenségét, a keresztyének a Jézus isteni természetéről szóló tanítást mindig olyan kizárólagossággal adták tovább és őrizték, hogy lehetetlenné vált az Ő emberi létformájáról valós és élő fogalmat alkotni. Nem elég annyit megfogalmazni, hogy Krisztus bűntelen ember volt. Az Ő ember voltáról valós fogalmat alkotni nem tud olyan ember, aki attól fél, hogy elveszíti a valódi Krisztust, ha nem tulajdonítja neki minden pillanatban az isteni mindenhatóságot és mindentudást is. Mert ha az a helyzet, hogy Krisztus szenvedése és keresztje csak és kizárólag természetfölötti, akkor a szó valódi értelmében már nem beszélhetünk Krisztus példájának követéséről. Mekkora az a szakadék, ami a Krisztus élete és a keresztyének élete között tátong, ha a közöttük lévő kapcsolat csak külsődleges És mennyire lassú és elutasító a modern Egyház, amikor alkalmaznia kellene a Krisztus életében világosan kijelentetett nagyszerű és sajátos tanításokat, hogy a szakadékokat megszüntesse, és a modern élet rendellenességeit kiigazítsa. A Krisztus Egyháza nem fog kikeveredni ebből a zűrzavarból, míg Urának és az Egyház Fejének hűséges és igazi követését, ami a tanítványok seregét maga köré gyűjtené, a zászlajára nem tűzi."

Andrew Murray
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus képére  
Ahogyan Krisztus: olyan, mint aki szolgál
  2019-02-05 19:47:27, kedd
 
  Ahogyan Krisztus: olyan, mint aki szolgál


,,Ha tehát megmostam a ti lábaitokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát." (János 13,14)

,,Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." (Lukács 22,27)


Tegnap azon elmélkedtünk, hogy az Úrnak joga van ahhoz, hogy megparancsolja és elvárja a megváltottaktól, hogy az Ő példáját kövessék. Ma azt vizsgáljuk meg, miben kell Őt követnünk.
,,Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát." Ezt az igét szeretnénk mélységében megérteni. A szolgai forma, amiben látjuk Őt, a megtisztítás, ami a szolgálatának célja volt, és a szeretete, ami mozgatta, ezek lesznek elmélkedésünk fő pontjai.
Szolgaként látjuk Őt, mint aki megtisztít és úgy, mint aki szeret: a szeretete volt az, ami mozgatta.
Az első a szolgai forma. Minden el volt készítve az utolsó vacsorához. Még a víz is, hogy szokás szerint a vendégek lábát megmossák. De nem volt rabszolga, hogy elvégezze a munkát. Minden tanítvány a másikra vár; a tizenkettő közül egyik sem akarja magát megalázni. Azzal a gondolattal vannak elfoglalva, még az asztalnál is, hogy ki a nagyobb közülük az Isten országában (Lukács 22,26-27). Ekkor váratlanul Jézus feláll (ők maradnak az asztalnál), leveti a felsőruháját, körülköti magát egy mosdókendővel, és elkezdi megmosni a lábaikat. Váratlan esemény, amit az angyalok csodálkozva bámultak. Krisztus, a világegyetem Teremtője és Királya, akinek szavára milliónyi angyal kész a szolgálatra, aki csak egyetlen szót szól az egyik apostolnak, és az meg is teszi, igen, a Krisztus, az övéiért rabszolgamunkát vállal és végez. A Szent a kezébe veszi mindegyik tanítvány mocskos lábát és tisztára mossa. Úgy teszi, hogy közben mennyei dicsőségének teljes tudatában van. János ezt írja: ,,Jézus, jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt." Mivel az Isten mindent az Ő kezébe tett, az Ő kezében semmi sem közönséges vagy tisztátalan. Egy munka lebecsültsége sem teszi a munkást alacsonyrendűvé, hanem a munkás teszi az elvégzett feladatot megbecsültté, a saját értékét adja a lenézett dologhoz. Ilyen mély megaláztatásban, ahogyan mi emberek nevezzük, a mi Urunké az Isten dicsősége, és ezáltal lesz Ő az Egyház feje, aki az igazság útján vezeti népét. Ezért a Fiú a Szolga. Ő az Atya szerelmes Fia, akinek adatott minden hatalom, de számára nem rangon aluli ilyen mélyre lehajolni. Éppen ezért vette fel a szolgai formát, és most kihirdeti Egyházában az előbbre jutás törvényét. Minél magasabbra akarsz jutni, miközben megmaradsz a kegyelemben, egyre inkább örömnek kell tartanod, hogy mindenki szolgája vagy. ,,És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok" (Máté 20,27); ,,aki a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok" (Máté 23,11). Minél erősebb bennem a tudat, hogy Krisztushoz kezdek hasonlítani, annál mélyebbre fogok szállni, hogy a körülöttem levőket szolgáljam.
Az a szolga, akinek a mestere dolgaira és érdekeire van gondja, mindig kész arra, hogy a mesterének megmutassa, hogy amit elvégzett, azt a tulajdonos kedvére és javára tette. Jézus célja: ,,Mert az Embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért" (Márk 10,45); ,,Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." Ezért nekem is úgy kell élnem, és Isten népe között úgy kell forgolódnom, mint aki mindenki szolgája. Ha az a cél, hogy áldássá legyek, alázatos, szeretetteljes indulattal kell szolgálnom embertársaimat, és nem tarthatom a saját megbecsülésemet vagy a saját érdekeimet szemem előtt. Így lehetek áldássá. A tanítványok lábának megmosása követendő példa számomra. A szolga nem tartja megaláztatásnak, és nem szégyenül meg attól, ha alacsonyabb rendűnek tartják. Szolgálni másokat: ez a beosztása és a feladata. Gyakran azért nem válunk áldássá mások számára, mert olyan hangnemben beszélünk velük, mint ha mi lennénk a vezetőik, akik nagyobb kegyelmet és több lelki ajándékot kaptak, esetleg úgy, mint egy szinten levők. Micsoda áldás lenne a világnak, ha előbb megtanulnánk az Úrtól, hogy a szolga lelkületével viszonyuljunk a testvéreinkhez. Ha ez a példázat az Egyházban az őt megillető helyre kerülne, Jézus jelenlétének ereje azonnal megnyilvánulna.
Milyen munkát kell elvégeznie a tanítványnak ezzel az alázatos lelkülettel? A lábmosás két feladatról is beszél. Az első a test megtisztítása és felfrissítése, a másik a lélek megtisztítása és megmentése. Urunk egész földi élete során ez a két dolog mindig együtt járt: ,,a betegek meggyógyulnak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik." Ahogyan a béna, úgy sok más ember is megtapasztalta: a testi gyógyulás a léleknek egyben az üdvösség ígéretét is jelentette, és annak illusztrációjaként is szolgált.
Jézus követője nem hagyhatja figyelmen kívül a parancsot: ,,Nektek is meg kell mosnotok egymás lábait." Nem felejti el, hogy a külvilág és testi mivoltunk a belső, lelki életünknek kapujaként szolgál és a lélek üdvösségéért van. A szeretetből vállalt szent szolgálatának elsőrendű célja a lelkek megmentése, ugyanakkor úgy is szolgál, hogy kész segíteni a mindennapos problémák, gondok megoldásában.
Nem a feddései és a bírálgatásai alapján ismerszik meg mint szolga, hanem a kapcsolataiban megnyilvánuló jóakarata és a kedvessége bizonyítja, hogy a segítőkészség és szolgálatkészség jellemzi. Így válik látható bizonyságává annak, mit jelent Jézus Krisztus követőjének lenni. Az ilyen embernek egyetlen szavában erő van, és könnyen szíven talál. Amikor a bűnnel, a romlottsággal és az ellenállással szembesül, a romlottsággal és az ellenállással szembesül, ahelyett, hogy feladná, kitart, mert az tölti be, hogy Jézus mennyire türelmes volt vele, és még mindig minden nap megtisztítja. Magáról tudja, hogy ő Isten egyik szolgája, és Isten arra hívta el, hogy a legnagyobb mélységbe is le kell szállnia, hogy embereket mentsen és szolgáljon nekik, sőt még mások lábához is lehajol, ha ez szükséges.Azt az erőt, amely egy embert arra tesz képessé, hogy az életét a szeretetből való szolgálatban töltse el, egyedül Jézus adhatja. János ezt írja: ,,szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket" (János 13,1). A szeretetnek semmi sem nehéz, és nem beszél arról, hogy ez áldozat. Hogy megáldja a szeretett embert - pedig az teljesen érdemtelen rá -, annak érdekében. Jézus a szeretete miatt lett értünk szolgává. Egyedül a szeretet teszi a szolga pozícióját és munkáját olyan áldássá számunkra, hogy minden áron meg akarjunk maradni benne. Lehet, hogy adott esetben Jézushoz hasonlóan egy Júdás lábát mosod meg, aki ezt nem köszöni meg, hálátlansággal és árulással viszonozza. Biztosan találkozol számos Péterrel is, aki először visszautasít: ,,az én lábamat soha", azután pedig nagyot csalódik, mert nem felelsz meg az ő türelmetlen elvárásának: ,,ne csak aa lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is." Csak a szeretet, a mennyei kiolthatalan szeretet ad türelmet, bátorságot és bölcsességet ehhez a szolgálathoz, amit az Úr a lábmosásban adott elénk: ,,nektek is meg kell mosnotok egymás lábait". Mindenek előtt meg kell értened, hogy csak fiúként lehetsz igazán szolga. A Fiú, a Messsiás magára vette a szolgai fornát: ebben találod meg az akarat és a boldog szolgálat titkát. Járj úgy az emberek között, ahogyan a Magasságos Fia járt! Az Isten Fia kizárólag azért jött közénk, hogy megmutassa nekünk Atyjának dicsőségét, hogy bebizonyítsa, mennyire Isten szerint való, ha annak élünk, hogy az elveszettek szívét megérintsük.
,,De az én szeretetem eddig nem ér fel." Hallgassuk meg inkább Őt, mikor azt mondja: ,,maradjatok meg az én szeretetemben." Egyetlen vágyunk az legyen csupán, hogy Ő megmutassa nekünk, mennyire szeret minket, és hogy Ő meg tud minket tartani szeretetében. Minde nap élj úgy, mint az Úr kedveltje, abban a tudatban, hogy szeretete megmos, megtisztít, hordoz minden napon, és áldásával eláraszt. Szeretete beáramlik az életedbe, kicsordul belőled, és számodra a legnagyobb öröm az lesz, ha példaadását te is gyakorlod. Ne panaszkodj sokat a szeretetlenség és az alázat hiánya miatt! Inkább imádkozz többet, hogy az Úr nyissa meg a testvéreid szemét az elhívásukra, és szívből kövessék az Ő nyomdokait, hogy a világ úgy lásson titeket, mint akik az Ő példája szerint élnek! Ha ez nem észlelhető azonnal a körülötted lévőkben, még buzgóbban imádkozz, hogy legalább a te személyedben olyan követője legyen az Úrnak, aki megérti és bizonyítja, hogy úgy szeretni és szolgálni, mint Jézus a legteljesebb áldást és örömöt jelenti.
Uram, átadom magamat, hogy megtapasztaljam ezt az áldásos szolgáló életet. A te személyedben megláttam, hogy a szolga lelkülete királyi lelkület, a mennyből származik, és felemel a mennybe Isten Fiának Lelke által. Örökkévaló szeretet, lakozz bennem! Így az életem hasonló lesz a tiédhez, és arról beszél majd, mint a tiéd: ,,én közöttetek olyan vagyok, mint aki szolgál."
Ó Isten megdicsőült Fia, te tudod, mily kevéssé vagyok megtelve Lelkeddel, és tudod, a szolgai lét a világ szerint mennyire lebecsült és idejétmúlt. De te azért jöttél, hogy megtaníts minket arra, ami helyes, és arra, hogy a mennyei világ milyen dicsőségre méltatja a legutolsót, és milyen áldást készített a szolgálónak. Mindenható Úr, te nem csak új gondolatokat adsz, hanem új értelmet, új szívet is ültetsz belém. A tiédhez hasonlót, ami meg van telve Lelkeddel, és úgy tud szeretni, mint te, Uram, a te Szent Lelked lakik bennem, és az én örökségem az, hogy betöltesz és Lelked örömében élve olyan lehetek, mint te. Odaszánom magamat a téged szolgáló életre. Hadd legyen bennem a te értelmed, aki lemondtál a méltóságodról, és szolgai formát vettél fel, és amikor emberi testet vettél fel, megaláztad magadat. Igen, Uram, legyen bennem ez a gondolkodásmód kegyelmed által! Ahogyan az Isten Fia szolgává lett, hadd legyek én is azzá! Ámen.

Andrew Murray
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus képére  
Ahogyan Krisztus: Ő maga hívott el minket követésére
  2019-02-02 11:01:41, szombat
 
  Ahogyan Krisztus: Ő maga hívott el minket követésére

,,Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (János 13,15)

Jézus Krisztus, lelkünk drága Megváltója, akkor mondta ezt, mikor magát megalázva megmosta a tanítványok lábát, és ezzel elvégezte egy szolga munkáját. Amikor a vacsoraasztalnál szeretetéből indíttatva ezt megtette, a vendégek részére szükséges szolgáltatást végezte el. Egyben egy megdöbbentő jelképet használt, és megjelenítette, hogy mit tett Ő a lelkükért azzal, hogy megtisztította őket a bűneikből. A halála előtt a szeretetének ezt a kétoldalú munkáját állítja elénk, egyetlen cselekedetével ábrázolva ki a testet és lelket üdvözítő, szolgáló életének lényegét. Amikor visszaül közéjük, így szól: ,,példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (János 13,15). Ezért minden, amit tőle tanultak, és a gyakorlatban megtapasztaltak, életszabályként így foglalható össze: ,,amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."
Drága Megváltónk szavai nekünk is szólnak. Mindenkit, aki tudja, hogy az Úr eltörölte a bűnét, ez a parancs úgy érinti meg szívünket átformáló erővel, hogy tudjuk, ezek annak a személynek az utolsó szavai, aki meghalni készül értünk: ,,amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." Jézus Krisztus minden követőjének határozottan tanítja, hogy mindenben úgy kell cselekedni, ahogyan Ő tette. Amit már megtett velünk, és most is megteszi minden nap, azt kell továbbadnunk másoknak. A hozzánk lehajló, megbocsájtó, üdvözítő szeretetében Ő a mi példaképünk: mindannyiunknak a Mestert kell tükrözni és felmutatni.
Erre talán felkiáltasz: jaj nekem! Alig-alig éltem így, alig voltam tisztában azzal, hogy nekem így kell élnem. Mégis Ő az én Uram, Ő szeret, és én is szeretem Őt. Ne is merészeljek olyan gondolatot táplálni magamban, hogy másképp is élhetek, mint Ő akarja. Mi mást tehetnék, mint hogy megnyitom a szívemet az Ő Igéje előtt, tekintetem az Ő lényére van szegezve, míg isteni hatalmát kiárasztja rám, ellenállhatatlan erővel magához von, és felkiáltok: Uram, ahogyan te cselekedtél, én is úgy teszek.
Az, hogy egy példának milyen hatása lesz, alapvetően két dologtól függ. Az első, hogy mennyire vonzó számunkra az, amit megláttat velünk, a másik pedig az, hogy milyen a példát adónak a befolyása és a vele való személyes viszonyunk. Mindkét szempontból lenyügőző a mi Urunk tekintélye.
Ám valóban vonzónak találjuk a mi Urunk példaadását, a lábmosást? Tegyük fel ezt az őszinte kérdést, mert sok tanítvány viselkedése alapján úgy látszik, ez nem igazán vonzó. Ó, bárcsak Isten Lelke felnyitná a szemeinket, hogy meglássuk mennyire gyönyörűséges, ha az egyszülött Fiú lényét visszatükrözhetjük!
Mi tudjuk, kicsoda az Úr Jézus. Ő a teljes dicsőséggel bíró Isten Fia, egylényegű vele, ugyanazzal a dicsőséggel és tökéletességgel bír, mint az Atya. Amikor a földön élt, róla lehetett elmondani, ,,hirdetjük nektek az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk." Az Isten lénye Őbenne jelentetett ki. Őbenne megértjük, hogyan cselekedne az Isten a mi helyünkben, ha itt a földön élne. Őbenne, egy földi élet keretei között, az Atya kijelentett mindent, ami gyönyörűséges, csodálatos és tökéletes ott a mennyei világban. Ha igazán meg akarjuk ragadni, mi számít nemesnek és dicsőségesnek a láthatatlan világban, ha akarjuk látni, valójában milyen az Isten személye, csak rá kell néznünk Jézusra: az Isten dicsősége mutatkozik meg mindenben, amit cselekszik.
De az Isten népe vak. A többség számára ez a mennyei gazdagság nem vonzó, mert úgy látják, hogy nincsen neki alakja és ékessége, és nem kívánatos.
Egy földi király udvarában gyakorolt módszerek és életforma hatást gyakorol az egész birodalomra. A példa, amit mutat, követendő minden alattvalója számára, akik a nemességhez vagy a felsőbb osztályokhoz tartoznak. Mielőttünk a Menny Királyának élete van példaként, aki lejött közénk, emberi testet vett fel magára, közöttünk lakozott, hogy megérthessük, hogyan éljünk Istennek tetsző életet itt a földön. Döbbenetes milyen kevés keresztyén gondolja, hogy példája követendő. Amikor feltekintesz Jézusra, az Atya akaratának való engedelmességét, a legméltatlanabb szolgai formában való megaláztatását látod, aki szeretetből, mindenét odaszánva önmagát adja áldozatul. Feltárul a legcsodálatosabb és legdicsőségesebb esemény, amit a mennyei világ nekünk be tud mutatni. Ennél nagyobbat vagy fényesebbet fenn a mennyben sem fogunk látni. Egyértelmű, hogy Isten azért adta elénk Fiát példaként, hogy számunkra vonzó és lehetséges legyen a követése, és így győzzön meg minket. Nem elég mindez arra, hogy szent vágyakozással és kibeszélhetetlen örömmel hassa át egész bensőnket üzenete: ,,Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek"?
És ez nem minden. A példaadás ereje nem csupán a példában elrejtett bámulatos üzenetben rejlik, hanem a példaadóval meglevő személyes kapcsolatban is. Jézus nem mások lábát mosta meg tanítványai jelenlétében, hanem a tanítványai lábát mosta meg, amikor ezt mondta: ,,Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." Az a meggyőződés teszi érvényessé a parancsot: ,,tedd, amit én tettem," hogy a Krisztussal személyes kapcsolatom van. Amit Krisztus velem megcselekedett, adja meg az erőt ahhoz, hogy oda tudjak menni a másik emberhez, és megtegyem vele ugyanazt. Azt nem mondja, hogy tegyek meg többet annál, amit Ő velem megtett, de kevesebbet sem: ,,ahogyan Én cselekedtem, ti is úgy". Nem kéri azt, hogy szolgaként jobban megalázzam magamat, mint Ő tette. Nem lenne indokolatlan, ha a magunkfajta férgektől ezt megkövetelné. De Ő ezt nem kívánja. Csak annyit kér, legyek Őhozzá hasonló, és tegyem meg azt, amit Ő megtett. Ő olyan mélyen megaláztatott, amennyire csak lehetséges, hogy szerethessen és megáldhasson. Ő a legnagyobb megtiszteltetésként és áldásként fogadta el ezt
az utat. És most arra hív el, hogy legyen ennek a tiszteletnek és áldásnak részese, a szeretetben és a szolgálatban, ahogyan Ő példát adott. Való igaz, ha tudatában vagyok annak a szeretetnek, ami rajtam nyugszik, és annak a megaláztatásnak, ami az egyetlen útja volt annak, hogy szeretete elérhessen engem, ha megismertem a megtisztító vér erejét, semmi nem tarthat vissza attól, hogy kijelentsem: ,,Igen, drága Uram! Ahogyan te tettél velem, én is úgy akarok tenni másokkal." A Mester példáját az égi kedvesség és az isteni szeretet együttesen teszi gyönyörűségessé.
Csak egyetlen dolog van, amit nem szabad elfelejteni. Nem az tesz képessé akaratának megcselekvésére, hogy emlékeim vannak arról, mit tett velem Jézus, hanem a jelenben ható istenélmény, hogy most kicsoda Ő nekem. Ez adja meg az erőt, hogy szerinte éljek. Állandó tapasztalat kell, hogy legyen az Ő szeretete, mint élet- és erőforrás, melyben elmerülve tudok szeretni úgy, mint Ő. Kizárólag a Szentlélek által ismerhetem fel, MIT tesz velem Jézus, HOGYAN viszi végbe, hogy Ő az, aki munkálkodik bennem, és lehetségessé vált számomra, hogy másokkal megtegyem azt, amit Ő tesz velem.
,,Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek!" Milyen csodálatos szavak! Milyen dicsőséges jövő tárul fel! Jézus rajtam keresztül mutatja meg szeretetének földöntúli erejét, hogy én másoknak tovább tudjam adni. Megáld, hogy áldássá lehessek. Szeret engem, hogy tudjam a többi embert szeretni. Szolgál nekem, hogy én másoknak szolgálhassak. Megment és megtisztít, hogy általam lelkek megmeneküljenek és megtisztuljanak. Értem egészen odaadta magát, hogy Ő az enyém lehessen, ezért én odaszentelhetem magamat, hogy másoké lehessek. Azt kell megtennem másokkal, amit Ő tesz velem. Amit én cselekszem, nem egyéb, mint továbbadása és felmutatása annak, amit tőle kapok.
Mózesnek a Hóbábhoz intézett szavai olyan egyértelműen fejezik ki ezt a csodálatos alapelvet: ,,Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az Úr" (4Móz 10,32).
Csodálatos ez a kegyelem! Arra hív el minket, hogy a mi Urunkhoz hasonlóvá legyünk, és az Ő dicsőségét ez szolgálja legjobban. Csodálatos a kegyelme, mert erre az elhívásra alkalmassá tesz minket úgy, hogy először értünk adja magát, azután bennünk azzá lesz, amivé nekünk kell válni felebarátaink számára. Ezt a tanítást hallgatva nem tölti meg szívedet az öröm? Igen, Uram, amit tettél és teszel velem, azt fogom én is tenni másokkal!
Kegyelmes Uram! Csak dicsérni és imádni tudlak ezért! A szívemet meghódítja ez a csodálatos ígéret, hogy teljes erődet és szeretetedet nyilvánítod ki énbennem, ha engedem, hogy keresztüláradjon rajtam. Félelemmel és remegve, mégis imádattal és bizalommal tele, hálám teljes mélységéből fogadom el felajánlott szövetségedet, és ezt mondom: itt vagyok, Uram! Hadd lássam, mennyire szeretsz engem, én ezt megmutatom a felebarátaimnak azzal, hogy ugyanúgy szeretem őket. Áldott Uram, ezt a két dolgot kérem tőled, hogy meg tudjam tenni. Szentlelked által, kérlek, adj világos elmét, hogy meglássam irántam való szeretetednek mélységét, hogy megértsem, hogyan szeretsz engem. Hogyan lehet, hogy engem szeretsz, és számodra öröm és boldogság az, hogy a te szeretetedben teljesen odaadtad magadat? Te az enyém vagy, hogy megcselekedd mindazt, ami javamra válik. Kérlek, mutasd meg, hogyan szeressem embertársaimat, és hogyan éljek javukra azzal a szeretettel, ahogyan Te szeretsz és éltél nekem szolgálva.
Azt is kérem tőled, Uram, hogy belássam, milyen kevés bennem a szeretet, és azt, hogy nem az én szívem kicsiny szeretetével, hanem belém oltott szereteteddel kell betölteni parancsodat. Nem egy szőlővessző vagyok-e beoltva a mennyei szőlőtőbe? Amit szeretetből átadtam a többi embernek, csak a te életed és szereteted teljességéből áradt ki rájuk. A te Szentlelked fedi fel, ki vagy te nekem, és megerősít, hogy azzá válhassak embertársaimnak, akinek elterveztél a te neved által. Ezzel a hittel mondom ki az áment. Uram, amint te cselekedtél velem, én is úgy teszek. Úgy legyen, ámen.

Andrew Murray
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus képére  
Ahogyan Krisztus: Mert megmaradunk Őbenne
  2019-01-29 16:19:44, kedd
 
  Ahogyan Krisztus: Mert megmaradunk Őbenne

,,Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt." (1János 2,6)


Megmaradni Krisztusban, és úgy élni, mint Krisztus: az új életnek két áldását úgy tárja elénk itt az Ige, mint amelyek lényegüket tekintve összetartozóak. A Krisztusban levő élet gyümölcse a krisztusi élet.
Az első kifejezés, megmaradni Krisztusban, nem idegen számunkra. A szőlőtő és szőlővessző példázata, az ott elhangzó paranccsal együtt: ,,maradjatok énbennem és én tibennetek", sokszor jelentett számunkra drága útmutatást és vigasztalást. Bár úgy érezzük, még mindig nagyon elégtelenül sajátítottuk el az Úrnak ezt a tanítását, mégis megízleltünk valamit abból az örömből, mikor a lelkünk azt mondhatja: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én megmaradok benned. De Ő azt is tudja, milyen gyakran és buzgón imádkozzuk mégis azt: Drága Uram, add, hogy zavartalanul megmaradhassak benned!
A második kifejezés , úgy élni, mint Krisztus, nem kisebb jelentőségű, mint az első. Megígéri nekünk azt a csodálatos erőt, amely által a benne való megmaradás megvalósul. Megtermi gyümölcsét a teljes engedelmesség. Gyümölcse az, hogy benne megmaradunk, mert az Ő élete olyan erővel munkálkodik bennünk, hogy a mi útjaink és a mi belső életünk külső kifejeződése kezd hasonlítani Őreá. A kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A benne való megmaradás előfeltétele, hogy úgy élj, ahogyan Ő élt. De mielőtt azt a célt tűzöd ki, hogy krisztusibb életet élj, koncentrálj arra, hogy benne megmaradj! A szoros egységre való törekvés csak ekkor éri el célját. A Mennyei Atya csak akkor árasztja ki rád teljes kegyelmét, ha azt látja, hogy a lelki ajándékokat az Ő elgondolása szerint fogod használni. Amikor az Üdvözítő azt mondta, ,,Ha ti megtartjátok az én beszédemet, megmaradtok az én szeretetemben", azt is mondta, hogy a bennem való megmaradás egyetlen módja, ha az én útjaim szerint élsz. Kevesen ismerik fel, hogy pontosan ez az oka annak, ha nem maradnak meg Őbenne: nem abban a meggyőződésben keresték, hogy úgy is kell majd élniük, ahogyan Ő. János apostol szavai arra figyelmeztetnek minket, hogy ezt a két igazságot mindig egymással összekapcsolódóan és a kölcsönös összefüggésükben kell néznünk.
Az első tanítás ezt mondja: Annak az embernek, aki igyekszik a Krisztusban megmaradni, a Krisztus szerint kell járnia. Mindannyian tudjuk, mert magától értetődő, hogy a szőlővessző pontosan olyan termést hoz, mint amire a tőke képesíti. A szőlőtőke és a szőlővessző annyira egyek, hogy a közösségükből származó élet is ugyanaz. Amikor az Úr Jézus minket az Ő vére árán megváltott, és az Atya elé állított az Ő igazságában, nem hagyott minket a régi természetünkben, hogy azzal próbáljunk neki szolgálni. Őbenne lakozott az örök élet, az a tiszta mennyei létforma, és mindenki, aki őbenne van, megkapja tőle a szent és isteni erővel teljes örök életet. Ennélfogva semmi sem olyan természetes, mint az az állítás, hogy az, aki Őbenne marad, folyamatosan életet kap tőle, és ezért neki is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt.
Azonban a lelkünkben lévő, Istentől kapott hatalom nem egy vakon működő erő, ami az akaratunk és tudomásunk ellenére arra késztet, hogy Krisztus szerint éljünk. Ellenkezőleg, a krisztusi élet a tudatosan meghozott döntések során formálódik ki, amelyeket megharcolunk, és az akaratunkkal mondunk rá igent. Ezt tudva a Mennyei Atya Jézus földi életén keresztül mutatta meg nekünk, hogy milyen lenne a mennyei élet, ha azt a földi feltételek és körülmények között kellene élni. Amikor új életet kapunk, amikor hív, hogy maradjunk meg Őbenne azért, hogy bőségesen kapjunk ebből az életből, Jézus a saját földi életére mutat. Elmondja, hogy ez azt jelenti, hogy új életet ajándékozott nekünk és az Ő nyomdokaiba kell járnunk.
,,Ahogyan én, ti is úgy", a Mester szavai a teljes földi életét teszik egyszerűen az életed és egész magatartásod zsinórmértékévé. Ha Jézusban megmaradunk, lehetőségünk van arra, hogy ne cselekedjünk másként, mint Ő. Az ,,úgy, mint Krisztus" egy rövid, de mindent magába foglaló ige, a keresztyén élet áldott alapszabálya. Úgy kell gondolkodnod, beszélned, cselekedned, ahogyan Jézus megmutatta, és olyanná kell válnod, amilyen Ő volt.

A második tanítás az elsőnek kiegészítője: annak, aki hozzá hasonlóan akar élni, meg kell maradnia Őbenne.
Ez a tanítás két oldalról nézve is fontos. Ugyanis vannak olyan hívők, akik akarják követni Krisztust, őszinte vágy van bennük, és erőfeszítéseket tesznek azért, hogy Őszerinte éljenek, de nem értik meg, hogy minden próbálkozásuk kudarcra van ítélve. Elmélyült és valóságos kapcsolat nélkül ez teljesen lehetetlen. Azért mondanak csődöt, mert azt a fontos parancsolatot: ,,élj úgy, ahogyan én", az erre képesítő erő nélkül, az élő Krisztus nélkül próbálják megvalósítani. Mások éppen az ellenkező hibába esnek: ismerik a saját gyengeségüket és a Krisztus nyomdokaiban való járást lehetetlennek tartják. Erre a tanításra van tehát szükségük azoknak is, akik igyekeznek teljesíteni, de nem tudják, és azoknak is, akik nem igyekeznek, mert bukásra számítanak. Ahhoz, hogy Krisztus szerint járj, meg kell maradnod Őbenne. Aki ezt teszi, rendelkezik azzal a hatalommal, hogy azt az életet élje, ami hasonlít Őhozzá. Egyáltalán nem önmagából vagy a saját erőfeszítéseiből, hanem a Jézus lényéből és erejéből fakadóan, akinek tökéletes ereje a gyengeségünkön keresztül mutatkozik meg. Amikor egészen átélem a saját tehetetlenségemet, és maradéktalanul elfogadom az életemet úgy, mint a Jézussal való egységet, akkor munkálkodik az Ő ereje bennem, és akkor tudok olyan életet élni, ami az emberi erőfeszítéseimből elérhető szintet magasan felülmúlja. Kezdem már megérteni, hogy az Őbenne való megmaradás nem a különleges pillanatok vagy időszakok dolga, hanem egy mélyen zajló folyamat, amit az Ő kegyelméből nekem folyamatosan ápolnom kell, mivel egész keresztyén életem gyakorlata erre épül. Bátorítást ad az, hogy mindenben Ő lehet a példaképem, mert biztos vagyok benne, hogy a belső, elrejtett egység és hasonlóság külsőleg is láthatóvá lesz az életvitelemben és a magatartásomban.

Kedves Olvasó! Azért fohászkodom, bárcsak megadná Istenünk a kegyelmet ahhoz, hogy mélységében megértsük ezeknek a szavaknak a jelentését és azt a tanítást, ami feltárja előttünk a Krisztuséhoz tökéletesen hasonlító életgyakorlatot.
Kedves Olvasóm! Kívánom, hogy elmélkedéseink során Isten adja meg azt a kegyelmet, hogy az Ő szavai jelentésének a mélyére hatoljunk, és megértsük, mit mond ez a tanítás arról az életről, ami annyira hasonlít az Övéhez! Többször átélünk majd magasságokat és mélységeket, és ekkor majd felkiáltunk: hogyan lehetséges mindez? Ha Isten Szentlelke kijelenti nekünk a mi Urunk emberi voltának mennyei tökéletességét, aki a láthatatlan Isten képmása, és azt mondja: ,,amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek," az első eredmény az lesz, hogy érzékelni fogjuk, milyen messze vagyunk tőle. Mint sokan mások ezt meg is tették, fel akarunk adni minden reményt, és ki akarjuk jelenteni, amit sokan előttünk: az válik a hasznunkra, ha meg se próbáljuk, soha nem fogunk úgy élni, mint Jézus! Az ilyen pillanatokban merítünk erőt az üzenetből: Aki megmarad Őbenne, annak muszáj úgy élnie, és képes is arra, hogy úgy éljen, mint Ő. A Mester szavai új jelentést nyernek, mivel elegendő erőt biztosítanak számunkra: Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt (János 15,5).
Ezért maradjatok meg Őbenne, testvéreim. Minden hívő Krisztusban van, de nem mindegyik marad meg benne, abban az egész hívő énjét tudatosan átadó, örömteli engedelmességben. Te tudod mit jelent a benne való megmaradás. Azt, hogy egész lényed elfogadja, hogy Ő az életed, az előtted álló életút minden eseményében Őreá támaszkodsz, Őérte kész vagy mindent feladni, hogy Ő uralkodjon és munkálkodhasson benned. A teljes bizonyosságot is Ő formálja ki bennünk. Minden pillanatban azt munkálja ki bennünk, amivé lennünk kell, ezért Ő maga tesz minket képessé arra, hogy megmaradjunk az engedelmességben, hiszen az Úr csak ilyen lelki hozzáállás esetén végzi el minden akaratát. Akik vágyakoznak megvalósítani a Krisztus életét, erősítse meg őket az a gondolat, hogy valójában kicsoda Ő, és az is, amit még ezután jelent ki magáról, ha bíznak benne. Ő az igazi szőlőtő. Egyetlen szőlőtőke sem tett annyit a szőlővesszőkért, mint amennyit Ő megtett az övéiért. Csak arra kell igent mondanunk, hogy szőlővesszők vagyunk. Örömteli bizalommal megtelve tiszteld Őt, kinek lénye minden értelmet felülhalad: az igazi Szőlőtő, aki mindenható hatalmával megtart téged, és végtelen gazdagságából táplál. Ahogyan hiteddel feltekintesz rá, a kudarc és a sóhajtozás helyett előtör belőled a hála, és a hit ajkain újra megszólal a dicséret: Hála legyen az Istennek, mert aki Őbenne megmarad, valóban úgy él, ahogyan az Úr! Hála legyen az Istennek, mert megmaradok Őbenne, és úgy fogok járni, ahogyan Ő! Igen, dicsérjük Őt! A megváltottak áldásos életében ez a két dolog elválaszthatatlanul eggyé forrt: megmaradni Krisztusban és Krisztus életét élni.

Áldott Üdvözítőnk! Uram, te tudod, milyen gyakran mondtam ezt neked: Uram, én megmaradok tebenned. Mégis néha azt érzem, mintha a tőled kapott életemben kevés lenne az erő és az öröm. A mai napon a te Igéd arra emlékeztet, hogy mi lehet a kudarcaim oka. Sokkal inkább a saját lelki javamért igyekszem benned megmaradni és nem a te dicsőségedre. Teljes mélységében még mindig nem fogtam fel, hogy a veled való egység célja a tökéletes egység te személyeddel. És azt sem, hogy csak az a tanítvány kaphat meg mindent, amit az égi szeretet meg tud tenni őérte, aki odaszánja magát a szolgálatra és az Atyának való teljes engedelmességre, mint te. Már valamit megérthettem ebből. Először meg kell történnie a neked való teljes odaszánásnak azért, hogy úgy tudjak élni és cselekedni, ahogyan te, hogy azt követően a te életednek csodás hatalmát megtapasztaljam.
Uram, köszönöm neked, hogy ezt felfedted előttem. Teljes szívemből elfogadom az elhívást, és engedelmes akarok lenni neked mindenben. Legyen az egyetlen vágyam az, hogy hűségesen kövesselek téged mindenben, amit lényedből és cselekedeteidből megérthetek.
Áldott Úr Jézus! Aki neked engedelmes, és útjai olyanok, mint a tiéd, meg fogja kapni a kegyelmet arra, hogy töretlenül megmaradjon benned. Uram, előtted állok, hogy úgy élhessek, mint te. Ezért egész valómat odaszentelem neked. Meg akarok maradni tebenned. Ezért bízom benned és teljes bizonyossággal hiszek. Tedd teljessé énbennem a munkádat!
És a te Szentlelked támogasson engem! Uram, amikor arról elmélkedem, mit jelent a krisztusi életet élni, hadd tehessem magamévá ezt az áldott igazságot: mint olyan tanítványod, aki megmarad benned, az erőt is megkaptam, hogy szerinted éljem életem.

Andrew Murray
 
 
0 komment , kategória:  Jézus Krisztus képére  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 22 db bejegyzés
e hónap: 694 db bejegyzés
e év: 1588 db bejegyzés
Összes: 19633 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2177
  • e Hét: 8214
  • e Hónap: 29883
  • e Év: 68795
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.