Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Igen, de... (9.)
  2019-11-17 18:58:22, vasárnap
 
  Igen, de... (9.)

Kedves barátaink - ti hűséges imádkozók! Ma kevés újdonságról tudok Gabival kapcsolatban beszámolni. Hétfő óta nagyjából egyformán komában fekszik. Az állapota összességében stabil. A tüdején még mindig nagy foltok láthatók, a testében sok folyadék gyűlik fel (ödéma) és körülbelül harminc nyolc Celsius fokos láza van.

Naponta növekvő adagokban mesterségesen táplálják. Ma összesen tizenkét különböző infúziós készítményt számoltam össze körülötte. Imádkozzatok azért, hogy ezek a szeptikus sokkra hassanak, amire kapja.

A laikusra ijesztően hat a komában levő beteg. Én viszont szeretnék Gabival olyan természetesen beszélni, mint mindig.

Most vihetem hozzá a gitárt, és hangosan énekelhetek, mert pillanatnyilag egyedül van a szobában. Ez nem magától értetődő. Ma három órán keresztül a kedvenc énekeinket (Manfred Siebaldtól) pengettem, fütyültem és énekeltem neki. Ez az idő az én lelkemnek is nagyon jót tesz.

,,Az élet súlya alatt meghajoltunk, mint a gabona,
és kialszik reménységünk világossága.
Isten azonban lehajolt hozzánk a földre, hogy
ne keseredjünk el, hogy reménykedjünk, és tudjuk,
hogy Ő szerető keze hordoz."

Manfred Siebald

Tegnap megerősítést jelentett, hogy háziorvosunk, ,,kijött hozzánk". Erős hófúvásban jött Sauerlandból a Ruhr-vidékre, hogy személyesen szerezzen benyomást Gabiról. Sem az autópályán levő dugó, sem az előszobájában várakozók sora nem tudta visszatartani. A duisburgi főorvos, szemben sok orvos szakmai önhittségével, nagyon együttműködő. Úgy tűnt, a doktorunk megkönnyebbült, amikor megvizsgálta Gabi kibontott karját. A dagadás hála Istennek, tényleg egy kicsit csökkent, és az alkarban levő fertőzés egy kicsit felszívódott.

Én személy szerint nyugtalanul hányódom ezekben a minden erőt felemésztő napokban. De apósomék házában nagyon otthonos helyünk van. Tökéletes az elhelyezésünk és az ellátásunk. A gyerekek megfelelő törődést kapnak, és lelkileg kiegyensúlyozottak. De természetesen, ez nem mindig van így. Mindnyájan hiányoljuk Gabit, ő a hiányzó láncszem, és a feszültség sok erőt vesz el tőlünk. Amikor fáradt vagyok imádkozni, tudom hogy sok ,,Húr" és ,,Áron" támogat (lásd 2Móz 17,12). Vigasztaló az az idő amelyet reggel Istennel töltök. A jó öreg Biblia megbízható iránytű és szilárd horgony.

A testvérek számos jelzése jut el a szívünkig. Nagyon köszönjük ezt a bátorítást. Mégis mindnyájan belsőleg riadókészültségben vagyunk. Minden telefonhívás hatására szélsőségesen kileng náluk a várakozások és a félelmek ingája. Kérem hogy legyetek ez iránt megértéssel, és tartózkodjatok a telefonálástól. Szívesen vesszük, ha e-mailben vagy postai úton kerestek meg: sőt abból Gabi nagyobb mértékben részesül, mert felolvasom neki.

,,Bizony nem szunnyad, nem alszik Gabriele őrizője!"

A 121-dik zsoltár alapján

Ismered a félelmet, amelyet el kell tűrnünk, amely olyan nagy, olyan mély, olyan nehéz.
Amikor elcsüggednénk kinyújtod felénk
erős kezedet, amíg szeretetre nem találunk ott,
és meg nem látjuk hordozó erejét.
Akkor ezt mondod:
,,Én legyőztem a világot,
és semmi sem árthat nektek, bízzatok".
A János 16,33 alapján

Szeretettel Andreas

Kedves Andreas!

Örülünk hogy e-mailjeidben szikrája sincs az Istennel való hadakozásnak, vagy az iránta való szemrehányásnak.

Gyomorszonda, csövek és kínzó megközelíthetetlenség - ismerős fogalmak a közelmúltból, amikor ugyanezt éltük át.

Azt kívánjuk neked/nektek, és azért imádkozunk, hogy bizalmatok ne ingadozzon a Gabi életerejét mutató vizsgálati értékekkel együtt, hanem állandóan átélhessétek Isten békességét, még ha most olyan rossz is a helyzet. Közülünk nyilvánvalóan senki sem veheti fel a versenyt Ábrahámmal, de egyek vagyunk vele abban, hogy ugyanaz a szerető Atyánk van nekünk is! És végső soron minden Őtőle függ!

,,A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róma 15,13)

Szeretettel B.
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (8.)
  2019-11-03 17:33:05, vasárnap
 
  Igen, de... (8.)

Kedveseink, remélem hogy a híreink és az imatámogatási kéréseink nem fárasztanak benneteket. Ma operálták meg negyedszer Gabi karját. A beavatkozás után az orvosok úgy döntöttek, hogy narkózishoz hasonló állapotban (mesterséges kómában) hagyják. Ez azt jelenti, hogy géppel lélegeztetik, gyomorszondán keresztül táplálják, és egy második monitoron keresztül még szigorúbban felügyelik. Ettől eléggé megriadtunk.

Az orvosok szerint nem merültek fel komplikációk a műtétnél, azonban a saját légzése ijesztően gyenge, a májműködése aggasztó volt, és tüdőgyulladás jeleit ismerték fel nála. Ebben az öntudatlan állapotban kell Gabit néhány napig tartaniuk. Azt remélik, hogy ebben a ,,kikapcsolt állapotban" feltöltődnek a tartalékai.

Mérhetetlen lelki igénybevételt jelent, hogy éppen most egészen közel maradjak hozzá. Mivel nem érzékeli a jelenlétemet, annál több türelemre és hitre van szükségem. Ziviék azt az ötletet adták (köszönöm, drága Stefánom!), hogy néhány órán át énekeljek neki az ágya mellett a helyzethez illő, megindító énekeket: ,,Az Úr az én pásztorom - hagyjad az Úristenre te minden dolgodat - A nagy mélységből szüntelen - Bízom benned, Uram Jézus" - és ehhez hasonlókat.

Nyilván el tudjátok képzelni, mennyire közel vagyunk ahhoz, hogy elveszítsük a bátorságunkat, amikor Gabi ennyire megközelíthetetlen, és az állapota ennyire kiszámíthatatlan. De mi bízunk Istenben, hisszük, ,,hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket" (Róma 4,4).

A reménység ellenére is reménykedhetünk. Dicsőíthetjük Istent, miközben teljes bizonyosságunk van, hogy amit Ő ígér, azt meg is teheti - de nem kell megtennie! Legyen meg az Ő akarata!

,,A hit olyan, mint a madár, amelyik énekel akkor is, amikor még csak dereng a reggel."

Csüggedten kell beismernem, én nem vagyok a hitben Ábrahám, de Gabi egészen biztosan Ábrahám leánya (vó. Lukács 13,10 kk), akin Jézus megkönyörül.

Szeretettel Andreas

Kedves Gabi, Kedves Andi!

Egy Ige nem megy ki a fejemből:

,,Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is." Zsoltárok 68,20.21

Ahányszor eszembe juttok, mindig könyörgöm és imádkozom értetek. Ő áldjon meg, én szeretlek titeket!

E. C.

Csak Te, akinek végére mehetetlen a bölcsessége,
csak Te tudod, mi válik üdvösségemre;
csak Te látod, hogy minden szenvedés
javamra válik örökké.

Ha minden sötét körülöttem,
a lelkem fáradt és örömtelen,
az éjszakában mégis Benned bizakodom,
ó, Isten, én világosságom.

Hányszor segített meg csüggedt napjaimon
váratlanul és hatalmasan karod!
Este keservesen sírtam, és aztán
reggel boldogság virradt rám.

Gyakran nem láttam már kiutat;
hangosan sírtam és panaszkodtam:
ó, Istenem, nem látod a nyomorúságomat?
Elrejted előlem az arcodat?

Mondjátok meg ti, akiket Isten valaha megpróbált,
akik segítségért kiáltottatok Hozzá,
mondjátok meg, ti kegyesek, vajon Isten
megveti a türelmesen szenvedők imádságát?

Előbb vagy utóbb eljön az óra,
amikor a szenvedésből hála és öröm lesz,
hozzád, aki ó, hogy sírtál,
talán elérkezik Isten segítsége.

Ha senki sem tud felüdíteni,
akkor nézz fel a Megváltódra,
szívedet Őelőtte öntsd ki,
mert jósága és hatalma nagy.

Valaha Ő, az emberek barátja is sírt
a siralom völgyében, itt,
odafigyel a könnyeidre, lásd meg,
van hatalma, hogy neked is segítsen.

És akar segíteni, ne kételkedj ebben!
Megtartja, amit ígért, hűségesen:
,,Nem hagylak el, lélek,
légy jó reménységgel, higgyél bennem!"

Johann Caspar Lavater (1741 - 1801)

Halló, Andi!

Röviden csak azt szeretném elmondani, hogy nagyon megrendült vagyok, amióta hallottam Gabiról, és ez nagyon erősen imádságra ösztönöz. Gabi és ti, az egész család, egyszerűen nem mentek ki a fejemből, és állandóan veletek vagyok az imádságaimban.

Nem tudom, hogy helyénvaló-e, de Gabi fájdalmai eszembe juttatták egy olyan asszonynak a könyvét, aki szintén sok fájdalmon ment keresztül. Ő így ír:

,,Az egész emberi testből a kézben van a legtöbb idegvégződés. Ez a test legérzékenyebb része. Isten kézen fogva vezet bennünket, a kezünknél fogva, ahol a legérzékenyebbek vagyunk. Ezáltal érzi minden nyomorúságunkat." (Jane Grayshon)

A ti testvéretek: D. S.

Kedves Fették!

Nagyon megijesztett a helyzetetek, és kegyelemért imádkozom én is mindnyájatok számára. Mivel a helyzetetek mélyen érintett, továbbítani kezdtem az üzeneteiteket másoknak. Többek között Pápua Új-Guineába egy baráti misszionárius házaspárnak. Ők ezt válaszolták a levelemre:

,,Éppen 25-e estéje van. Elolvastuk a Gabiról szóló üzeneteket, és imádkozunk érte és Andiért. Egy Igét küldünk nekik: ,,Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága'" (János 8,12).

Ebben az értelemben üdvözöllek benneteket nagy szeretettel, és a legjobbakat kívánom. Mondd meg, kérlek, Gabinak, ha tudsz vele beszélni, hogy nagyon sok szeretettel üdvözlöm.

A. H.
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (7.)
  2019-11-03 16:41:59, vasárnap
 
  Igen, de... (7.)

Egy barát küldi szét ezt a hírt:

Gabi kibírta a műtétet. Mesterséges kómát idéztek elő nála, hogy erőt gyűjtsön. Ez Andit és a családot belsőleg igénybe vette.

Kicsit később:

Gabriele megint rosszabbul van. Nagyon ingatag az állapota.

Mivel a helyzet nagyon kritikus, ne csökkentsük imádságaink intenzitását. Gabi háziorvosa felkutatott egy professzort, aki ismeri a kórképet.

Ismertek számukra olyan esetek, amikor egy kórokozó a bőr csekély sérülésén keresztül megtelepszik az alsóbb szövetrétegekben, és ott aztán elszaporodik.

Normális esetben a szervezet felismeri a ,,betolakodót", és válaszul kipirosodik, feldagad, és megindul a védekezés.

Ez Gabinál nem történt meg...

A kórokozó terjed, és garázdálkodik. Működésképtelenné teszi az adott szervet, és egyéb negatív hatása is van.

A probléma az, hogy ez a kórokozó rezisztens lehet az antibiotikumokra. Akkor azt a helyet, ahol elterjedt, el kell távolítani, hogy megakadályozzák a baktériumok további terjedését a szervezetben.

A háziorvos szeretné ezt holnap a kezelőorvosokkal megbeszélni, és reméli, hogy egyetértenek, és oktalan hiúságból nem zárják ki eleve ezt a lehetőséget.

,,Az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást." 1Sámuel 14,6
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (6.)
  2019-11-01 17:06:12, péntek
 
  Igen, de... (6.)

Kedveseink, az utolsó email-t december 24-én küldjük szét. Két eseménydús nap van mögöttünk.

,,Közel volt a halálhoz, de az Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem mirajtunk is."
-Filippi 2,27 alapján-

Az intenzív osztály ügyeletes orvosai mindenre felkészítettek bennünket. Vállukat megvonva ismerték el, hogy Gabi leletei teljesen a fejük tetejére álltak. Az állapota rendkívül aggasztóvá vált. A vérében a gyulladásra utaló érték 3000-re emelkedett (80 helyett). Már nem tudta nyitva tartani a szemét, gyengén, lökésszerűen lélegzett. Arcát teljesen elborította a fájdalom.

Az egyik ápolónő megfogta a ruhám ujját, és ezt mondta: ,,Ha az én feleségem lenne, nagyon aggódnék. Nem tudjuk, hogy túléli-e. Hasson oda, hogy történjen valami. Gondolja, hogy itt valóban jó helyen van? Mi a súlyos égési sérülésekre specializálódtunk, de nem vagyunk belgyógyászat."

Mit tegyek? Gabi többször is ezt suttogta: ,,Andreas, nem bírom tovább. Nem bírom. Érzem, hogy ezt nem élem túl."

Ebben a nyomorúságban Isten erős vigasztalást adott János evangéliumából, Gabi kedvenc fejezetéből: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (János 17,15). Vonatkoztathatom ezt magamra? Ez a kérés az Ő akarata a mi konkrét helyzetünkre?

Az egyik orvos ezt mondta: ,,Menjen haza a családjához. Hiszen három gyereke van. Felhívjuk, ha..."

Fülembe csengtek Gabi szavai, ahogyan megadja magát, és kábultan mentem el tőle, hogy - mintha minden rendben volna - a gyerekekkel töltsek egy szép estét, a szentestét. Milyen ellentmondó helyzet! Egy telefonfülkéből könnyek között értesítettem a schoppeni testvéreket a krízisről. Sejtettem velük, hogy a feleségem a halálán van. Spontán összejött ott több mint harminc imádkozó ugyanazon az estén. Hihetetlen, de egy órával korábban, csak mert sejtett valamit, útnak indult egy testvér Koblenz térségéből és egy másik Westerwaldból, mint a napkeleti bölcsek. Biztosak voltak benne, hogy ,,Schoppenben imádkoznak Gabiért", és ők ott akartak lenni. Megbeszélés nélkül is percre pontosan csatlakoztak az ott összegyülekezett imádkozókhoz. Azok éppen térdre akartak borulni... Milyen csodálatos elrendezése a dolgoknak, micsoda biztonság, micsoda támogatás! Köszönöm mindnyájatoknak! Wolfgang B., aki folyamatosan érdeklődött telefonon, mellesleg megemlítette az Igét, amelyet aznap olvasott (Apostolok Cselekedetei 27,22), és ahol szintén nem volt semmi remény a menekvésre. ,,Egy lélek sem vész el közületek... Ne félj... Bizakodjatok... Én hiszek az Istennek..."

Miközben a túlélésért harcolt, Gabi kiszakította a testéből a szondákat és a csöveket, és majdnem lecsúszott az ágyról. Csodálatos módon, ezen az éjszakán mi jól aludtunk.

Karácsony első napján reggel csengett a telefon. Az ügyeletes orvos akart velem beszélni: ,,Ne féljen, Fett úr, jó hírem van. A feleségénél stabilabbak a vizsgálati eredmények."

Mégis elkeseredett nap következett. Gabi belázasodott, a teste veszélyesen feldagadt, és a szemgolyója teljesen besárgult. Vérplazmát és antibiotikumot adtak neki. Ahogyan levertségében reagált, alig ismertem rá.

Ebben az időben látogatott meg bennünket a Fischer család, akik csak azért jöttek Düsseldorfba, hogy minket erősítsenek. A gyerekeink figyelmét az ,,öt barát", akik Hardenbergből érkeztek, a legjobbkor kötötte le. Bebizonyosodott, hogy ,,testvérül születtek a nyomorúság idejére." Naponta többször ingáztam Duisburg és Düsseldorf között. Köszönöm Istennek, hogy nem fehér karácsonyunk van, és mindig tiszta az út.,

Amikor a karácsonyi történetet olvastam, aznap a Máté 2,18-ra figyeltem fel. Hogyan? Akkor is hullottak könnyek? Arra a helyre lapoztam, amit Máté idéz, és megtaláltam a Jeremiás 31-et. Kibeszélhetetlen vigasztalás tárult fel előttem. Mintha személyesen nekünk íródott volna, ámulva olvastam:

,,Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.... Mert megváltotta az Úr Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből.... Népem pedig jóllakik javaimmal.... Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámából, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai. Ezt mondja az Úr: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménykedhetsz a jövőben - így szól az Úr -, mert visszatérnek fiaid hazájukba.... Mert valami újat teremt az Úr a földön: a nő jár a férfi után!"

Egész szívemből köszönöm Istennek ezt az időben küldött ígéretet.

Karácsony második napja óta Gabi kicsit jobban van. Bátrabb, és először evett valami keveset. Halleluja! Ebben az órában a negyedik műtétjén van - és mindez egy héten belül. Imádkozzatok, hogy egy újabb, teljes altatáshoz ne legyen túl erőtlen, és érezze Isten közelségét.

Szeretettel Andreas és a család összes tagja

Kedves Gabi

A karácsonyi lapok és csomagok között most kaptam egy telefonhívást, hogy nagyon rosszul vagy. Elindítottunk egy körtelefont azoknak a barátoknak, akik ismernek és felfelé.

Gondolatban magamhoz szorítalak.

Isten hű, és közel van hozzád.

D.
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (5.)
  2019-10-31 16:50:52, csütörtök
 
  Igen, de... (5.)

Kedveseink, akik hordoztok bennünket, mégiscsak tudom tartani veletek a kapcsolatot innét, Düsseldorfból, az apósoméktól. Remélem, az e-mail címeket jól át tudtam hozni.

Gabriele nagyon-nagyon gyenge. Az orvosok aggasztóan súlyosnak mondják az állapotát. Immunrendszere már alig tud védekezni a fertőzésekkel szemben. Minden kicsi mozdulat és érintés fájdalmat okoz neki. Lassan egy hete van a fájdalom állandó kereszttüzében, és ez felőrölte az erejét. Elveszítette a kedvét, legszívesebben feladná, és arra vágyik, hogy érjen véget a gyötrelem. Mégis szó van egy negyedik beavatkozásról, hogy legalább a nyílt sebet, mint fertőzésforrást kiiktassák. Hogy a küzdelmét könnyítsék, nyugtatószert adnak neki.

Ahogyan Józsefnek szeretett testvéreitől (1Mózes 43,30), nekem is sokszor kellett elfordulnom az ágyától, hogy csendesen sírjak. Ugyanakkor ti imádkoztok. Közbenjárásotokba, mint vattába vagyunk belecsomagolva. Köszönöm nektek!

Mi abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy Istennel bizalmas kapcsolatban állunk, és nemcsak ebben a nyomorúságban tanulunk imádkozni, hanem már régen ismerjük az utat, amely az Úr Jézusban Isten szívéhez vezet. Ő, a mindenható és szuverén Úr a mi kősziklánk, a mi Atyánk, a mi erős várunk.

Ezt ígéri: ,,Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited" (találó az 2005-ös év Igéje). Tegyétek ti is ezt értünk - erőt ad.

Még ha sok minden szól is ellene, reménységünk van, hogy Isten megtartja és meggyógyítja. Még ha nem is értjük Istent, gyermeki bizalommal szeretnénk dicsőíteni - ahogyan a három gyerekünk is teszi.

Bármi is Atyánk szándéka, bízunk szeretetében, bölcsességében és erejében. Fölöttünk tartja hatalmas kezét. Jobban ellenőrzése alatt tartja Gabit, mint az intenzív osztály bármelyik EKG-monitorja. Kérlek, imádkozzatok mindannyiunkért: a szülőkért, a nagyszülőkért, a testvérekért és minden hozzátartozóért, és természetesen Leáért, Nathanért, Talitháért és értem.

Félelmeinkben és aggodalmainkban,
hogy elszálljon a félelem, add gyógyító szavad!
S eltűnik a gond, mint nyári reggelen a köd.
A megfáradtat emeld fel újra,
és igazgasd gondosan lépteit!
Gyengeségünkben is Te légy az erőnk!

Biztosan el tudjátok képzelni, hogy ezekben a karácsonyi napokban mennyire személyes és mennyire vigasztaló számunkra, hogy Isten a szeretett Fiában, Jézusban meglátogatott minket nyomorúságunkban.

Mindenkit üdvözlünk a Kleine házból Andreas Fett és a gyerekek

Andreas, Kedves testvérem!

Megrendített a nyomorúságotok. Az Úr mindnyájatokra nagy terhet helyezett - felfoghatatlan mindegyikünk számára.

Különösen nehéz a gyerekeiteknek és neked, hogy Gabit szenvedni látjátok, és egyáltalán nem tudtok segíteni.

Vigyük őt továbbra is Isten trónjához - a kegyelem Istenéhez, aki vállalta, hogy emberré legyen, hogy hozzánk egészen közel kerüljön. Vigyük Őhozzá, aki a testi szenvedést is mindenkinél jobban ismeri; aki magányosan, egy istálló szalmáján kezdte az életét; aki magányosan, a kereszten adta oda az életét ezzel a fájdalmas felkiáltással: ,,Elvégeztetett!"

Azért imádkozom, hogy az Úr felettetek is, különösen Gabi felett kimondja: ,,elvégeztetett", a cél elérve - akárhogyan is dönt, visszaadja egészségesen, vagy hazahívja.

Nálatok nem lesz ,,szokásos karácsonyi öröm". Azért imádkozom, hogy Jézus ebben a nehéz időben többet adjon abból az örömből, amelyet a 94. zsoltárban megtapasztaltál. Az 1Korintus 10,13 Igéjével köszöntelek benneteket imádkozó és áldó szívvel.

,,Isten pedig hűséges, a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."

Sok szeretettel és részvéttel üdvözöl mindnyájatokat R. H.

Kedves Andreas!

Éppen most imádkoztunk a szüleimmel értetek; nagyon kívánom, hogy ez a rémálom gyorsan véget érjen; hogy jövőre a családoddal együtt ünnepelhesd a karácsonyt. Az ajándékokat bontogatjátok, Gabi rád néz:
- Emlékszel még, hogy volt tavaly ilyenkor...?

Milyen lesz majd, ha Urunkat és Megváltónkat színről színre látjuk, ha majd közösen visszatekintünk az életünkre! Borzasztó és erőnket meghaladó helyzetek vonulnak majd el a szemünk előtt:
- Emlékszel még, hogy volt akkor... amikor semmit se tudtál és értettél... amikor olyan nagyon elkeseredett voltál - pedig én mindent a kezemben tartottam.

Ne kételkedj abban, hogy Isten jó!
S. és K. W.

Kedves Andreas!

Szenteste van. Rátok gondolunk, és nagyon nyugtalanok vagyunk. Kérünk, írj minél előbb, hogy van Gabi. Még imádkozás közben is nagyon ideges vagyok, kedves Andreas, kedves Gabi...

D. és T. E.

2004.December 25., Szombat
Egy barát küldte szét ezt az üzenetet:

Ma csak röviden tudtunk Andival beszélni. A helyzet változatlan. Gabinak továbbra is szüksége van az imádságainkra. Andinak és a családnak is. Találkozunk a kegyelem trónjánál, Zsidók 4,16: ,,Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk."

2004.December 26., Vasárnap
Egy barát küldte szét ezt az üzenetet is:

Röviden szeretnék beszámolni. Egyelőre az a jó hír, hogy a gyulladást jelző értékek csökkennek, és a szervezet kezd védekezni. Andit megvigasztalta a Jeremiás 31. egyik verse. Andi és Gabi együtt imádkoztak. Gabi fél az újabb műtéttől, amelyre holnap kerül sor. Szeretettel üdvözöllek benneteket karácsonynak ezen az emlékezetes második ünnepén.

Egy 2004.December 26-i levél

Kedves Gabim!

,,Mert meglesz szenvedésed jutalma...
Reménykedhetsz a jövőben." - Jeremiás 31,17 -

Sokszor gondolok arra a megjegyzésedre, hogy az a legfőbb gondod, hogy ne hozz szégyent Istenre a nyomorúságban, és azért a kegyelemért imádkozom, hogy mindennek ellenére újra és újra meg tudd harcolni, hogy bízol Istenben, hogy végül annál erősebben kerülj ki ebből a helyzetből. Szilárdan hiszem, hogy ez a súlyos szenvedés valamiképpen sokakra áldást fog hozni. Egy fiatal férjnek például, úgy tűnik, valóságosan az a szándéka, hogy átgondolja az Istennel való kapcsolatát. A betegséged hatására kezdte el olvasni a Bibliát.

Jelenleg nagyon mély közösségünk van a gyülekezetben, amely nemcsak szalmaláng.

C. N.
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (4.)
  2019-10-06 19:38:08, vasárnap
 
  Igen, de... (4.)

Kedveseink, kérlek, ne fáradjatok bele az értünk való imádkozásba! Mielőtt tovább olvastok, kérem, hogy vigyétek Gabit a kegyelem trónjához.

Most éjfél van. Éppen Duisburgból jövök. Gabi még mindig az intenzív osztályon van állandó felügyelet alatt. Az elmúlt öt napban még soha nem volt olyan gyenge, mint most. Az újabb műtét után érthetően nagyon erőtlen. Ezenkívül az egész testén vérmérgezés jelei látszanak. Célzottan antibiotikummal és fájdalomcsillapító infúziókkal kezelik. Ezért ma csak nagyon korlátozottan volt képes érteni és beszélni. Amikor együtt imádkoztunk, már egy mondat után álomba zuhant.

Mivel speciális osztályon fekszik, ahol fokozott mértékben védekeznek a fertőzés ellen, a legszigorúbb higiéniai előírások uralkodnak (pl. szájmaszk). Csak miután átöltöztünk, jutunk el a betegekhez. Gabi kezelőorvosa azt gondolja, hogy ez az instabil állapot már csak néhány napig fig tartani - szerencsés esetben. Isten az, aki ezt tudja. Attól, hogy a gyerekek meglátogassák a mamát, sajnos el kell tekintenünk. Mi a család maradéka holnaptól áttelepülünk Düsseldorfba. Ott, Gabi szüleinél töltjük a gyerekekkel a szabad napokat. Onnét csak egy fél óra a duisburgi baleseti klinika.

Ezért néhány napig nem tudok e-mailt küldeni. Valószínűleg csak az ünnepnapok után jelentkezem?!

Mindemellett az a tapasztalunk, amit a 94. zsoltár ír:

,,Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet." - Zsoltárok 94,17-19 -

Kérlek, imádkozzatok azért, hogy Gabinak ne vad és félelmetes álmai legyenek, hanem a betegség elleni küzdelemben is Isten közelségét érezze.

Hálás vagyok minden üdvözletért, áldásért és minden imádságért. Üdvözlettel:

Gabi és Andreas Fett Leával, Nathannal és Talithával együtt

Halló, Andreas!

Tegnap a westerwaldi testvéreinket is imádságra buzdítottam. Továbbra is imádkozunk, és a nehéz körülmények ellenére is azt kívánjuk a családotoknak, hogy maradjatok Őbenne, és tartsátok rajta a tekinteteteket. A mi Urunk ,,Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme" (Ézsaiás 9). Ő adjon tanácsot és erőt nektek.

,,Útja van számtalan..."

Szeretettel, B. A. S.

Kedves Andy!

Egyszerűen szeretnénk elmondani, hogy imádkozunk és könyörgünk, hogy Isten használja fel ezeket a nehéz körülményeket arra, hogy megdicsőítse magát rajtatok.

Reménységet, erőt, vigasztalást és bizakodást kérünk számotokra.

Nagyon sok szeretettel Marburgból

E. és G. W.
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (3.)
  2019-10-05 17:29:25, szombat
 
  Igen, de... (3.)

Kedves barátaink! Gabi tegnap biztonságosan landolt Bottropban, de már 20 óra múlva máshova helyezték át. Biztosan el tudjátok képzelni, milyen zavarodottak és milyen értetlenek vagyunk.

Ma reggel meglátogattam Gabit néhány órára. Még mielőtt hazaérkeztem volna, telefonhívást kaptunk, hogy a duisburgi baleseti klinikára szállították. Az állapota továbbra is nagyon kritikus. Az orrszondát és a katétert valószínűleg ma este eltávolítják. Hála Istennek! Azonban továbbra is gyötrődik. A megnyitott izom nedvezik, és nagyon fáj. Bottropban az érspecialisták úgy látják, hogy a duisburgi speciális osztályon jobb helye lesz.

Megköszönjük Istennek, hogy Gabi karjában megmaradt az idegműködés, és köszönjük az orvosok személyes törődését. Barátunk és háziorvosunk telefon útján háttérszolgálatot végez. Nagy részvéttel követi a történéseket, és felbecsülhetetlen a befolyása - mint amilyenek a ti imádságaitok.
Üdvözlünk benneteket:

Andreas és a három bátor gyerek

,,Mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket." - 5Mózes 32,11 -

Hogyan tanítja Isten repülni a gyermekeit?
Úgy, hogy kilöki őket a fészekből.
Hogyan tanít meg a halálfélelmet legyőzni?
Úgy, hogy elveszi azt, amibe kapaszkodunk.

Mi is csak akkor tudunk megtanulni repülni,
ha Isten megzavarja a nyugalmunkat.
Ha el kell távolítania a fészekből,
-akkor megszűnt szeretni?

Ki fog lökni a fészek biztonságából
-erővel vagy finoman.
A sasfiókáknak néha szükségszerű
és nagy változást kell elviselniük.

De a mélység fölött mindig hordozott,
és biztosan a célba juttatott.
Bízz a nagy végtelen Urában:
korlátlan hatalma van.

Kőszikla Ő, cselekvése tökéletes,
minden útja igazságos.
Hű az Isten. Ti, akiket megőrzött,
mondjátok ezt el a következő nemzedéknek.
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (2.)
  2019-10-04 10:32:34, péntek
 
  Igen, de... (2.)

Kedveseink, egy órával ezelőtt Gabit mentőhelikopterrel áthelyezték egy speciális klinikára, a Ruhr-vidékre, Bottropba. Ez mindnyájunk számára nagyon fenyegetően hangzik, de szükség van az okok pontos feltárására és további, célzatos kezelésre.

A második beavatkozás ma délelőtt Attendornban jól zajlott le. Gabi közérzete is kielégítő volt az operáció után. Azonban az attendorniak ezzel a lehetőségeik végéhez érkeztek, és gyors áthelyezést javasoltak. A bottropi bányászkórház mellett döntöttek (helikopterrel még fél óra sincs). Gabriele mindnyájatoknak üzeni, hogy nagyon hálás, hogy a testvérek imádságban hordozzák. Példásan tűri a kábelek és a csövek közötti mozdulatlanságot és az emésztő bizonytalanságot. A kórkép nem egyértelmű: mi váltotta ki a kompartment-szindrómát (a duzzadást)? A szervezet önmechanizmusa? Ez bármikor újra felléphet?

Már a helikopter felszállása különös volt. Az attendorni tűzoltóságnál startolt. Ott körülbelül tíz tűzoltó figyelte az eseményeket, és azt találgatták, hogy vajon mi történt. Amikor mellesleg megemlítettem, hogy az én feleségem van a mentőhelikopterben, teljesen elnémultak, és zavarba jöttek. Nagyon könnyű és kiváló alkalom adódott, hogy bizonyságot tegyek a bennünk levő reménységről.

Egyenesen megkérdeztem a féfiakat:
- Mi hordoz benneteket, ha komolyra fordul a helyzet?
Egyikük ezt mondta:
- Hát, nekünk, németeknek príma a technikánk...
- Nem, én nem a helikopterre gondolok. Azt kérdem, tudjátok, mi az, ami valóban hordoz és megtart az életben és a halálban? Merre tart az életetek? A feleségemnek és nekem igazi reménységünk van. Mi Isten kezében vagyunk. Akié Jézus, azé az élet. Ez nagyon megnyugtat bennünket.
Azonban a férfiak szótlanul és megilletődve eltűntek az estében.

Imádkozzatok azért, hogy az Úr ,,csillagai" a sötétségben csak annál egyértelműbben világítsanak. Személy szerint én ma sokkal nyugodtabb és érzelmileg is eltökéltebb vagyok, mint az előző két napon. Ez is az imádságaitok hatása. Ennyit a dolgok ma esti állásáról.

Gabi és Andreas Fett

Szia, Andi!

Nagyon köszönjük részletes üzeneteidet, segítettek abban, hogy ugyanolyan részletesen gondoljunk Rátok, különösen Gabira, és imádkozzunk értetek.

Szívből kívánunk nagyon áldott karácsonyt, amelyen Isten úgy, mint annak idején, kijelenti magát nekünk, embereknek, és ahogyan a pásztoroknak, nektek is reménységet és vigasztalást ad a félelmes várakozásban.

Külön üdvözöljük Talithát, Nathant és Leát. Kérünk, add át Gabinak az üdvözletünket; a szívünkben hordozzuk őt, és imádkozunk, hogy csökkenjenek a fájdalmai.

Szeretettel testvéred és sógornőd Kölnből
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
Igen, de... (1.)
  2019-10-03 16:21:11, csütörtök
 
  Igen, de... (1.)

Kedveseink, csak arról szeretnénk értesíteni benneteket, hogy Gabriele advent negyedik vasárnapján kórházba került. Szombaton begörcsölt a bal alsó karja, ami borzasztó fájdalmat okozott. Hihetetlenül bátor volt. Először azt gondoltuk, hogy idegbecsípődés.

Miután az ügyeletes orvos nem tudott segíteni rajta, a háziorvosunk tanácsát kértük. Ő azt mondta, hogy a trombózisveszély miatt azonnal utaltassuk be az attendorni kórházba. Vasárnap reggel hét óra tájban elvittem a kórház ügyeletére, mert veszélyesen dagadni kezdett a karja.

Infúziókat kapott. Valamennyi várakozás után vasárnap délután az orvosok kénytelenek voltak háromórás műtéttel a karját sebészileg felnyitni, hogy ezzel megkönnyebbülést szerezzenek. A karja akkorra már kétszeresére dagadt, és vérömlények voltak rajta. Az ujjai zsibbadtak voltak, és mintha megbénultak volna.

Ma megint el tudtam menni hozzá. Még nincs jól. Továbbra is nagy fájdalmai vannak, és állandó felügyelet alatt van. A felső karja még mindig duzzadt. Kedden lesz esedékes a második sebészeti beavatkozás, mert a mentesítő vágást kezelni kell. A nyílt seb valószínűleg napokig mesterséges bőrrel lesz fedve, amíg a duzzadás reménység szerint megszűnik, és begyógyulhat. Előreláthatólag többhetes kezelésre lesz szükség.

A családunknak nagy vigasztalás és segítség a testvéreink támogatása (család és gyülekezet). Csak Gabi fekszik tehetetlenül, gyötrő fájdalmak között. Azonban az Úrban nagy békessége és sok türelme van. Fájdalom hasít a szívünkbe, amikor látjuk, hogyan szenved a problémás karja miatt az erős nyugtatószerek hatása alatt. Az imádságaitokért nagyon-nagyon hálásak vagyunk.

,,Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban." - 2Kor 1,3-4 -

Ez a bibliavers számunkra nem kegyes szöveg, hanem hordozó bizonyosság. Mindnyájatoknak áldott ünnepet kívánunk!

Andreas
 
 
0 komment , kategória:  Igen, Atyám...  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2020.08 2020. Szeptember 2020.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 181 db bejegyzés
e év: 3048 db bejegyzés
Összes: 28947 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 883
  • e Hét: 15107
  • e Hónap: 57160
  • e Év: 824688
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.