Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Egyszer mindenkinek nyílnak a virágok...
  2019-06-13 22:15:09, csütörtök
 
 










EGYSZER MINDENKINEK NYÍLNAK A VIRÁGOK...




Egyszer mindenkinek nyílnak virágok!


Egyszer mindenütt ébrednek új álmok!
Egyszer neked is kinyílnak a virágok!
Egyszer majd neked is
teljesül az álmod!










Ady Endre: DAL A RÓZSÁRÓL




A szép leány a búcsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szálla
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz' a múltból
A sors csupán ennyit hagyott...
Pedig a lányka könnyű csókját


Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez csók volt
Sejtelmes, végső "Isten hozzád!"

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szíve:
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kislánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!







Guilleume Apollinaire: VIRÁGSZÜRET


Kedves, virágokat szedni jöttünk a kertbe,
Tudod, mennyi virág, hány tearózsa, mely
Hajad díszíti, hány szerelmes rózsa kelyhe
Pusztul nyaranta el?

Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja.
A rózsák szirma az utak sarába hull.
Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága
Holnapra megfakul.

És tedd vázába mind: az ajtókat bezárjuk,
S gyászolva holt napunk, bágyadt-kegyetlenül
Nézzük majd kínjukat, míg szerelmi haláluk
Lassan beteljesül.

Szép önzőm, lám, a kert kopár, díszét leszedték.
Elszállt a pilleraj, más virágok után,
S ezután a szomorú kertbe éjjeli lepkék
Látogatnak csupán.

S profán szobánk ölén a sok virág kiszenved.
Rózsáink szirmukat elejtik csendesen.
Ó sírj!...Minden virág, amely elhervad, egy-egy
Elhaló szerelem!

/Ford.: Rónay György/







Baranyi Ferenc: SÁRGA RÓZSA


Rózsa, rózsa, sárga rózsa,
nap szinének hordozója,

úgy virulsz a pusztán folyvást,
mint sóhajok közt mosolygás.

Sóhajokból kél a szél is,


mely letép s kórók közé visz,

egyszál rózsa ennyi szélben
addig sem marad egészben,

szél a szirmod szerteszórja
rózsa, rózsa, sárga rózsa.







Bartalis János: HAJH, RÓZSAFA


Hajh, rózsafa.
Kis kertembe hova nőttél?
Hova nőttél? Hova lettél?
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Be bús virág nőt az ágon.
Elszáradtál tövis-ágyon.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Nagyra nőttél, illatoztál.
Legényeknek szemet szúrtál.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Letört ágod hova hajtod?
Síró ágod hova hajtod?
Hajh, rózsafa.







Blake, William: A BETEG RÓZSA


Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji vihar szárnyán
egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem.

Ford.: Képes Géza







William Blake: CSEND A ZAJ KORÁBAN - (Az ártatlanság jövendölései c. vers)


Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent







William Blake: ÉN KEDVES RÓZSAFÁM


Virág, felém ágaskodóban,
Május-szépe kínálta magát:
"Van egy kedves rózsafám", szóltam
S nem kellett a drága virág.

Akkor kedves Fácskámhoz mentem:
Őrzöm napon, éjjelen is:
De a féltékeny elfordult menten,
S gyönyörűm ma csupán a tövis.

Gergely Ágnes fordítása







Bojtorján - Drosztmér István: HÓVIRÁG


Dalszöveg

Elmúlt régen a nyár és jöttek az esők
Lehullt a lomb és sárgállott a föld
Az erdő kopár, süvít az őszi szél
Nem sokára megérkezik a tél

A csupasz fák alatt alszik egy virág
Míg változik felette a világ
És egy napon esni kezd a hó
Fehér párnája lágyan csillogó

Kis virág, csak aludj csendesen
Várd ki, míg a tél elpihen
S, ha az olvadó hó elűzi álmodat
Bújj elő és nyisd ki szirmodat

Mikor megroskad a hó, s olvadni kezd
Minden árok hólevet ereszt
Téli terhük lerázzák a fák
S rád köszön a nyíló hóvirág

Kis virág, csak aludj csendesen
Várd ki, míg a tél elpihen
S, ha az olvadó hó elűzi álmodat
Bújj elő és nyisd ki szirmodat

Bojtorján - Videó

Link








Valerij Brjuszov: KOSZORÚ EGY SÍRRA


Én nem vittem sírodra rózsát.
Nyugszol a sűrű hó alatt,
s nem voltam nálad, idegen szem
gyászom nem gáncsolhatta, látod,
még csak nem is sirattalak.

Mit számít ez, mikor szivemben
a nyugtalan gyönyör halott.
Hisz kínzó éjeimben áldott
arcod visszfénye meg se rezzen,
tisztán őrizlek, tudhatod.

Növekszik bennem a halálod,
az emlék újul szüntelen.
A jeges éji gyötrelemben
kivánlak, hívlak, felkiáltok,
s elcsitulok: itt vagy velem.

Hát mit tegyek? E fagyban éljek?
Magtalan gyászban, nélküled?
Vagy éljek termőn, teljesebben,
új lángok, lázak, szenvedélyek
bontsák ki bennem fényüket?

Én nem vittem sirodra rózsát,
ím, engesztelésül fogadd
virágaim legkedvesebbjét.
Mindenemet sirodra tettem,
mindent, mi vágy, mindent, mi emlék,
a könnyet, mit nem sírtam el még,
s az eljövendő csókokat.

(Tóth Judit fordítása)










Robert Burns: EGY SZÁZSZORSZÉPHEZ
melyet a költő 1786 áprilisában kiszántott


Te kicsike piros virágszál,
bizony, rossz órában fakadtál,
hogy így ekém alá jutottál,
s kitéptelek:
most már hiába gyógyítgatnám
kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,
jaj, nem a hű pacsirta volt,
szép hajnali látogatód,
ki felfelé
lendült rólad, úgy csattogott
a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,
be zord is volt, amikor születtél,
s te mily vidáman tekingettél
ide-oda,
védte törékeny száradat még
a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok
fában, falban védőt találnak!
Neked nem jutott se rög se támasz,
se kődarab,
ott nősz a tarlón, meg se látnak,
olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!
Szirmaiddal a napot nézed,
csak tartod szelíd fejecskédet,
és úgy figyelsz:
lám, most az ekevas kitépett,
sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,
az árva, falusi virágra,
ki tört szívvel marad magára,
ha rászedik,
aztán veti a sors a sárba,
mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:
zúg életének óceánja,
fülel a bölcs tanok szavára,
s nem jegyzi meg,
aztán orkán, hab sújt reája,
és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,
kit megrokkant kínja, reménye,
s eljut a romlás peremére,
ártatlanul,
aztán nem vágyik, csak az égbe,
s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,
rád is e vég vár nemsokára,
a Pusztulás ekevasára
kerülsz hamar:
aztán rád omlik a barázda
és eltakar.

/Ford.:Szabó Magda/










Csokonai Vitéz Mihály: EGY ELEVEN RÓZSÁHOZ


Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
Mint te, olyan rózsaszál:
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid Citére,
Látta és irigykedett,
Hogy pirosló lába-vére
Képeden büszkélkedett.

Hófehér tekintetednek
hajnalán nyílásba jött


Rózsaszálacskák fehérednek
Tiszta téjhabok között.

Szűz mellyed fehér ölére
Ők is úgy mosolyognak,
Mint mikor rózsák tövére
Gyöngyvirágot raktanak. -

Rózsa vagy te, rózsa lészel,
Rózsa még a selymed is:
Jaj, de bezzeg kínra tészel,
Hogyha van tövisked is.

Rózsa, engedd, hadd heverjek
Éltető bokrodba már,
S édes árnyékodba nyerjek
Fészket én, rideg madár.







Csukás István: VIRÁGMONDÓKA


Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?

Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kívül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen útitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg:
ó gegek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.






Devecseri Gábor: EPERVIRÁG


Mintha kis mécsesek
világítanának,
úgy néz fényes szeme
száz epervirágnak.

Szem tekint a szemre,
gyermek az eperre,
farkasszemet néznek,
azután egyszerre

kitör a nevetés
gyerekből, virágból,
a száz epervirág
harmattal világol.

Az epervirágnak
friss harmat a hangja,
azzal szól, ha szárnyas
dalodat meghallja.

A tavaszi kertben
együtt énekeltek,
eper a gyermeknek,
gyermek az epernek,

együtt a friss kertnek,
örömnek, békének,
örömötök őre
legyen ez az ének.







Goethe: TALÁLT KINCS


Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,


elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!

Ford.: Szabó Lőrinc








Gyökössy Endre: VIRÁGOK VIRÁGA


Virágok virága,
Akácfa virága,
Nekem mindig kedves,
Nekem mindig drága.
Borulj friss-fehéren
Az egész világra!

Szórd be illatoddal!
A sok magyar házat,
Honnan az örömet
Elúzte a bánat,
Hol már a tűrésben
Fáradt az alázat.

Nevesd tele hittel
Szomorú szívünket,
Hadd érezzük újra,
Hogy az élet lüktet...
S boldog magyarokká
Gyógyíts meg bennünket!







HAJLIK A JEGENYE


Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Nappalom, éjjelem képeddel van tele.
Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,
Hajnalom, csillagom, gyönyörű virágom, egyetlen virágom.

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága,
Hívtalak, kértelek, vártalak hiába.
Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,
Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlen egy szóra.

Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Kertetek aljába csak még egyszer gyere le.
/:Csak annyit szeretnék elmondani néked,
Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, jaj meghalok érted.:







HA MAJD EGYSZER AZ UTAMON

Dalszöveg /Magyar nóta/


Ha majd egyszer az utamon nem nyílnak virágok,
Ha már csak az ifjúkori emlékek közt járok.
Megköszönöm az Istennek megnyugvással, szépen,
Azt, hogy legszebb éveimet temelletted éltem.
Ha majd egyszer az ajkamon halkabb lesz az ének.
Alázattal köszönök meg minden jót és szépet.
S ha te akkor megkérdeznél, mit szeretnék kérni?
Azt felelném, de jó lenne újra veled élni!










Heinrich Heine: MINT EGY VIRÁG, OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.







lllyés Gyula: NAPRAFORGÓK


Nap hasonmásai, Nap fiai,
nagy aranypillás napraforgók,
vége bókolni, körbe hajlani!
Lenyakazódtok.

Lényakazódtatok. Még jár a nap.
Fejeteket az őszi fénybe
most rakják száradni: a nagy
Atya elébe.

Nincs több hajlongás, forgás, bókolás.
Mindegyőtök egy nagy meredt szem.
Nézhettek föl már. Nincs vígasztalás.
Nincs felelet sem.







Jószay Magdolna: KÉSŐ ŐSZI HARMÓNIA


Két szürke kő között
késő ősszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia...
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kő között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég előtt
egy új élet teremtődött
konok önerőből,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.







Jószay Magdolna: NINCSEN RÓZSA...


Töviseket mindig kaptam,
nem éreztem hiányát,
akkor is csak folyton szúrtak,
ha nem láttam a rózsát...

Hogyha rózsát láttam volna,
viselném a tövist is,
de így olyan mártíromság:
forrás nincs, csak kanális.

Egyik tövis másik után,
rossz időben születtem,
nem is vitatéma ez már,
rosszkor vagyok rossz helyen.

Nem kell rózsa, elegem van
apró szúrásaitól,
szenvedek én épp eleget
csúfos gonoszságoktól.

Aztán egyszer megjelentél,
rózsa volt a kezedben,
nekem hoztad, majd' megszólalt,
olyan szép, mint mesében.

"Amióta megláttalak,
illatosabb a mező,
és azóta tövis nélkül
áll a büszke rózsatő."*

* Az idézőjeles utolsó versszak adaptáció József Attila nyomán







József Attila: AMIÓTA...


Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,


Csak a szíved lett büszke,
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb'esés üszke.

Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.

József Attila - Amióta megláttalak - Videó

Link








József Attila: KERTÉSZ LESZEK


Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.







Juhász Gyula: ERDÉLYI IBOLYÁK


A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!

Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!







Kothencz Lajos: KÖSZÖNÖM, HOGY JÖTTÉL SZERELEM


Az Én utamon nem nyílnak virágok,
Az Én egemen egy csillag sem ég.
Már gyűlölöm Én ezt a nagyvilágot,
A képmutató évek szerepét.
Én fényt akarok, csókot és szerelmet,
Hogy mindenüvé jusson napsugár.
Had érezzem Én, hogyha megszeretnek,
Majd elviselem azt is, hogy ha fáj.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Az élet úton sok-sok állomás van,
A sorsvonatunk meg nem áll velünk.
Így rohanunk lázas ifjúságban,
Az álmok után és tovább megyünk.
És így szalad el mellettünk az élet,
Nincs aki vár, vissza nézni kár.
De nap-nap után egy kérdés még feléled:
Sok régi barát hol van, merre jár?

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.







Kothencz Lajos: MONDD, MIÉRT SZERETSZ TE MÁST

Dalszöveg


Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mond a levél...

"Mondd, mért szeretsz te mást,
És én csak téged.
Mért másnak örülsz úgy,
Ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, mért adtál reményt
És oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva, hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem se fáj."







Kothencz Lali: SÍR A HEGEDŰ A KIS KOCSMÁBAN

Dalszöveg


Szólt a hegedű egy kis kocsmában,
táncolt az asztalon egy lány.
Füstös kocsma mélyén énekeltünk
én és a barna babám.
Volt itt vidám élet,tánc és kacaj
pezsgős vacsorák.
Sajnos vége szakadt elmúlt minden,
mert nincs többé munkám.

Most sír a hegedű a kis kocsmában,
sír a vállamon egy lány.
Füstös kocsma mélyén üldögélünk,
én és a barna babám.
Húzd el cigány prímás a nótmat,
sírjon az a hegedű.
Búcsúzni jöttem én a babámtól,
mert az élet keserű.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomban,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Vissza térek hozzád édes rózsám,
egyszer vissza jövök én.
Újra vidám nótát énekelünk,
fent az asztal tetején
Füstös kocsma mélyén nem sír többé ,
a babám és a hegedű.
Boldogságban élünk ketten,
lesz még az ország gyönyörű.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomba,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomban,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Vissza térek hozzád édes rózsám,
egyszer vissza jövök én.
Újra vidám nótát énekelünk,
fent az asztal tetején
Füstös kocsma mélyén nem sír többé ,
a babám és a hegedű.
Boldogságban élünk ketten,
lesz még az ország gyönyörű.

Boldog ságban élünk együtt,
lesz még az ország gyönyörű.







Kun Magdolna: EGY VIRÁG TÖRTÉNETE


Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje,

de valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.

Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.



A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.

Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.

Boldog volt a virág, nagyon-nagyon boldog,
de elgyengült szirma a két tenyérre hullott,
mert oly, de oly sok idő telt el a várakozás alatt,
hogy hervadó lelke rostjaira szakadt.







Majthényi Flóra: SZEGFŰ


Ismét érzem a virág illatát,
Mely kiskertünkben nyílott egykoron.
Ah, nem az már, csak annak rokona,
De az illat még az a szirmokon.

S míg érzem: ismét gondolok reád,


Még most is hallom halk rezgő szavad...
- Ki hinné el, hogy ilyen kis virág
Egy egész múltat visszaad!







Mátyás Ferenc: VADVIRÁGCSOKOR - Részlet


A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,
annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod...

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor - Teljes vers

Link








Mészáros Ferenc: CSILLAGHARMAT


Az a virág, amely a szívből nyílik
nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem pusztul el,
ha lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más,
mint a lélekből sarjadt virág:
láthatatlan, és mégis érzed
rejtélyes illatát.
Láthatatlan. Csak akkor látni,
ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt
csillagharmatok.







NYÍLNAK, NYíLNAK A MEZEI VIRÁGOK

Dalszöveg - népdal /Havasi Duo/


Nyílnak, nyílnak a mezei virágok,
Férjhez mennek előttem a szép lányok,
Nem is marad a számomra még egy sem,
Kit a szívem, árva szívem szeressen.

Rég lehullott a levele a fának,
Kis angyalom régen járok utánad,
De mi haszna, ha nem tudsz megszeretni,
Előbb-utóbb el kell téged feledni.

Felednélek, felednélek ezerszer,
De eszembe jutsz énnékem ezerszer,
Be vagy írva a szívembe örökre,
Duna, Tisza sem mosna ki belőle.







Osváth Erzsébet: NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG


Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű

tavaszt kóstol
-Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?

Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.







ÖREG AKÁC LOMBJA ALATT NEM NYÍLNAK VIRÁGOK

dalszöveg - Magyar nóta
(Z. Horváth Gyula)


Öreg akác lombja alatt nem nyílnak virágok.
Azért néha egyszer-egyszer alatta megállok.
Hallgatom,hogy mit mesélnek a susogó levelek a szélben.
Valakit még idevárok ugyan úgy mint egyszer nagyon régen.
Öreg akác susogása mint egy csöndes ének.
Elringatja a lelkemet,ha becézget téged.
/:Ifjú korunk nyári estjén ide bújtak,hogyha vihar támad,
De azóta minden elmúlt s őszi eső verdesi a fánkat.:/







Pere János: NYÍLNAK MÁR BUDÁN AZ ORGONAVIRÁGOK

dalszöveg


Nyílnak már Budán az orgonavirágok, pompázón virul a nyár
Boldogan karölve járjuk a világot, szívünk is kinyílik már.
Tavaszi dalt susog a halk budai szél, hogy a rég-felejtett szép szerelem él
Nyílnak már Budán az orgonavirágok,
Örökké imádom én !
Tavaszi szellő, ha éled, fekete felhő elszéled - ránk ragyog a napsugár.
Igazi jókedv, ha támad eloszlik tüstént a bánat - tudom, hogy eljön, búcsúzni kár !
Nyílnak már Budán...







Pósa Lajos: LABDARÓZSA


Labdázik az esti szellő,
Rózsa a labdája,
Szépen szól a fülemile,
Csattog a nótája.

Holdas estén száll az ének
Hegyen-völgyön átal...
Labdázik az esti szellő
A labdarózsával.










Pósa Lajos: NEM MEGYEK ÉN IDEGENBE


Nem megyek én idegenbe,
Mint a fecske, mint a gólya,
Szebb nekem a napraforgós,
Délibábos magyar róna.

Tisza mellett, Duna mellett,
Ez itt az én szülőföldem!
Árvalányhaj szép virágát
Bokrétába itt kötöztem.

Könnyáztatta temetőben
Szomorúfűz csüggő ága
Itt hajlik rá bánatosan
Szeretteim sírhalmára.







Reményik Sándor: BÚZAVIRÁG A MAGYAR HATÁRRÓL


Túl Váradon, a róna kapuján,
Ahol a táj a végtelenbe tágul,
Ahol azóta szomorún aratnak,
S nóta se száll a lányok ajakárul,
Ott termett e kis kék búzavirág,
Onnan hozta egy bujdosó magyar
És hozzátette : Nincsenek csodák.

Magyar s magyar közt öles szakadék :
Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!
Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,
Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

Egy búzavirág a magyar határról...
És ezt mi mondjuk így : magyar határ!
Kiket az Isten egy néppé teremtett :
Köztünk most véres tilalomfa áll!

Egy búzavirág a magyar határról...
Ott nőtt a véres tilalomfa mellett :
Halálos hűség ős -symboluma :
Aki letépte, annak nagyon kellett.

Aki letépte, nekem hozta el.
Halkan zizegnek száraz szirmai,
Belőlük kalásztenger sóhaját
S szabad szél süvítését hallani.

Halálos hűség symbolumaként
Eltettem - s a szívem fölött hordom :
Hogy itt, az idegenné lett hazában,
Hontalanul is, - magyar sors a sorsom.







Reményik Sándor: CSIPKEBOKOR


Oly közönséges, árva kis bokor,
Körülte gaz nő, állat rátipor,
Ember véresre sebzi magát rajta,
A szitkot, gúnyszót özönével hallja.
Ő mégis rendületlen hittel várja,


Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,
S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,
A lángjában az Isten megjelen.

"Körülte gaz nő, ... ő mégis rendületlen hittel várja ..."







Sárközi György: ŐSZIRÓZSA


Szép voltál kinn a kertben
sokszirmú őszirózsa,
földedben megfogózva,
kényesen ringatózva,
büszkén és letöretlen.

Fejed borzongva, fázva
s illattal lebeg, de
színed a szem szerette,
s elmélázott felette,
hogy már az ősz csatáz a

lombszaggató szelekkel,
de te, mint hősi nyáron,
föltartod mindenáron
fejed a gyenge száron,
amíg le nem tör egyszer

egy kéz...S mostan letörve
haldokolsz a pohárban,
fonnyadtan és ziláltan,
mind sápadtabbra váltan
és szárad is már görbe,

mint egy piciny púposnak
gerince és zörögnek,
fakultan pöndörödnek
leveleid s letörnek
egy érintésre, poshadt

és bűzös a pohár víz,
amelyben állsz, a romlás
kikezdett, néma bomlás
pusztít, halk összeomlás
borzong föl koponyádig.

Jaj rózsa, rózsa, rózsa,
ne hullj le még, ne múlj ki,
romjaidból virulj ki,
gyilkos ősz, tavaszulj ki,
halálnak hírhozója!







Sértő Kálmán: ROZMARING


Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.







Simai Mihály: ANYÁM CSEVEGŐ KERTJE


Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...

Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!

Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!

Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!

Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.

Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!

Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!

Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!

Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!

Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?

...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.

Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét.







Szalay Fruzina: HAVASI GYOPÁR


Bércek szabad, magános ormán,
Mely a magas egekbe vág,
Örök hó bársony leplét hordván,
Nyit egy csodás fehér virág.

Feléje halk szellők se járnak
És hozzá el nem hat soha
Arany heve a forró nyárnak,
Sem a tavasznak mosolya.

Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büszkén nyit hervadatlan színben,
A bércek hószín csillaga.

A völgy ölén, lombon, virágon
A tavasz édes csókja van -
Fenn a nemes virág magában
Áll egyedül, tavasztalan.







Szép Ernő: PITYPANG


Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
Csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
Orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Ugye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves


Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfújtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezítlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja







Szép Ernő: VIRÁGOK


Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom
.
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.

És szeretem én a fákat,
amennyit csak szemem láthat.

Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.

Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.







Szkítia: VIRÁGOK, VIRÁGOK

Dalszöveg


Meggyalázták büszke népünk
Kiontották drága vérünk
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Elveszett a büszkeségünk.
Minden regős azt regélje
Minden hírnök azt beszélje
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Alvad már a sólyom vére.
Vörös felhő fenn az égen
A jó istent arra kérem
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Legyen minden ahogy régen.
Ha meghalok eltemetnek
Frissen hantolt sírba tesznek
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Sírom előtt énekelnek.
Vigyetek a temetőbe
Erdélyország közepébe
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Ott nyugodjak békességben.







Szűcs István: IBOLYA


Ilyenkor, így tavasz tájon
Ibolya az év virágom
Ruhája zöld, kék a szeme
Oly szelíd a természete
Sarjú fű között megbújva
Nyílik nékem kis Ibolyka
Tárja szépséges virágát
Megcsodálom üde báját
Nyíló szirom, hetyke bibe
Szerelmes leszek ízibe
Véled jó a tavaszünnep
Szép Ibolyám, most megdűtlek
Megművelem jól az alját
Hadd nőjön a kicsi virág
Szél simogat, nap ránk kacag
Szeretlek én, míg él a nap







TAVASSZAL, AMIKOR NYÍLNAK A VIRÁGOK - Bangó Margit

Dalszöveg


Tavasszal, amikor nyílnak a virágok,
Ilyenkor nincs, akit szívemből imádok
Tavasszal, tele van a lelkem panasszal,
Minden kis virágnak, madárnak
Szól ez a fájó dal
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ha engem elhagysz, ha engem megcsalsz
Ha más a szívére zár
Ne legyen virágos többé a rét
S törjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Szeretnék, valakit még egyszer szeretni
Szeretném a fájó múltamat temetni
Oly nehéz, így egyedül lenni szívemmel,
De újra mi vár más, csalódás
A színek fájni kell
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ha engem elhagysz, ha engem megcsalsz
Ha más a szívére zár
Ne legyen virágos többé a rét
S tépjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ne legyen virágos többé a rét
S tépjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár













Tóth Árpád: HARANGVIRÁG


Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.

Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjítő titkodat
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

Jaj neked, ha most legurul a nap,
És kék szépséged áhítata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.

Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.







Tóth Árpád: A TAVASZI SUGÁR...


A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...







TUDOD-E, HOGY MÉRT HALNAK MEG

Zeneszöveg


Tudod-e, hogy mért halnak meg ősszel mind a rózsák,
Csak azért, hogy tavasszal a boldogságot hozzák,
Tudtam egyszer számomra is nyílik ilyen rózsa,
Nem siratom én az őszi hervadást azóta.

Tudod-e, hogy mért halnak meg reggelre az álmok,
Mert a hajnal józan fénye kelti a világot,
Ráébredsz, hogy nappal nélkül nem is lehet élni,
Adni is kell boldogságot, nemcsak mindig kérni.







UTCÁTOKBAN MOST NYÍLNAK...

Dalszöveg /Népdal - Havasi Duo /


utcátokba most nyílnak az akácfa virágok
estefele alkonyatkor arra felé járok
elsírom a bánatimat az akácok bólingatnak rája
elfeledted az esküdet másnak vagy a párja

hulljatok le ablakimra akácfa virágok
mondjátok meg mért csaltak meg engemet az álmok
mondjátok hogy mig ö alszik könnyes szemmel én virasztok ébren
mondjátok hogy boldogtalan lett már én belőlem







Válóczy Szilvia: BÚZAVIRÁG


Búzavirág, búzavirág, integet a szála,
kis levelén kék virágát duzzasztja a hála:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."

Búzavirág, búzavirág nyílik messzeségben,
madár lesi szép orcáját Isten kékségében.
Olyan tiszta, Angyal szárnya védi a világtól,
úgy igézi, hírét viszi nyájához a pásztor.

Búzavirág, búzavirág, pillangó száll rája,
ékessége, kékessége bájologva áldja:
"Isten adott, szívvel tartott ünnepet a szépnek
nap fényében megfürdetve magasztal most ének."

Búzavirág, búzavirág magról vetett élet,
esőnél és napsugárnál többet mégsem kérhet.
Úgy virágzik, ingón játszik a harmatos fűben
ha szél fújja, táncát rója a bársonyos zöldben.

Búzavirág, búzavirág ring a kecses szélben,
erdő mellett, rét tisztásán énekel eképpen:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."







Várnai Zseni: ORGONA


Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,


illatos muzsika,


zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!







Várnai Zseni: RÓZSA


Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,


rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.







Wass Albert: MÉG A MOHA IS VIRÁGZIK


Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.

Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.

Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.

Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.

Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.







Zelk Zoltán: CSILINGEL A HÓVIRÁG


Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin,a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.







Zelk Zoltán: HÓVIRÁG


Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.







"A nők olyanok, mint a virágok:
ha erőszakkal akarod megnyitni őket,
kezedben maradnak a szirmok és a virág meghal.
Mert csak a melegségtől nyílnak meg.
Mert a szeretet és gyengédség együttese a nap egy nő számára.

... Mert egy nő, ha érzi, hogy szeretik, megnyílik, és odaadja az egész világát! "


Fabio Volo: EGY ÉLET ÓTA VÁROK RÁD - Idézet


















 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
VADVIRÁGos versek
  2019-03-24 22:00:47, vasárnap
 
 







VADVIRÁGos versek


Búza, búza, búzavirág...

A pipacs, a szarkaláb és a többiek...


Egész nyáron együtt virít két szemet gyönyörködtető vadvirágunk: a búzavirág és a pipacs. A pipacs és a búzavirág kettősében a pipacs jelképezi az esztétikát, a búzavirág az etikát.

A kalászosok ismert gyomnövényei a búzavirággal, és a pipaccsal együtt még a szarkaláb és a konkoly.

A vetési vadvirágok általában károsak, sokszor mérgezőek, de sokszor hasznosak is. A búzavirág forrázatát külsőleg szemgyulladás borogatására, toroköblögetésre használják. Teáját magában nem fogyasztják, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adják. A búzavirág a gyógyító gyomnövény!

A pipacs magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják (mint a spenótot), Virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele. A pipacsvirág jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják, valamint alvászavarok ellen

A konkoly néhány évtizeddel ezelőtt még gyakori, sőt veszélyes szántóföldi gyomnövény volt. Ha magja a búzaszemek közé, majd a lisztbe került, mérgezést okozott. A vegyszeres gyomirtás viszont annyira megritkította, hogy ma már védett növény. A vetési konkolyt pl régen (a pipaccsal együtt) a termőföld virágaként tisztelték, a föld termékenységének jele volt. A vetési konkolynak pozitív pl. allelopatikus /életfolyamatok befolyásolása/ hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20-50%-kal is nagyobbra nő.








Baráth Ágnes: A PIPACS, A KONKOLY, A BÚZAVIRÁG


Nyaranta járva a búzamezőben
Tündöklő fénye a szemembe vág
Szivárvány színűre festve a tájat
A pipacs, a konkoly, a búzavirág
Sárguló tengerben ragyog a bíbor,
Ragyog a lila, a piros világ
Virágport kínál a zümmögő méhnek
A pipacs, a konkoly, a búzavirág
Tudom,hogy másoknak egyszerű giz-gaz
Mi nékem annyi sok örömöt ád
Megnövök, elvetem s ezrével kel majd
A pipacs, a konkoly, a búzavirág
Földemen csak gyom és gaz terem, mégis
Irigy lesz rám majd az egész világ
Hisz kertemben tündököl egész nyáron
A pipacs, a konkoly, a búzavirág.







Erdélyi József: BÚZAVIRÁG


Egyhangú zöld, unalmas a világ, -
csattanj, pipacs, rikolts, veres virág!
A gyermeket, az ifjút csalogasd,
hirdesd a zászlós, lobogós tavaszt!

Voltál virágom, szeretlek ma is,
de van a földnek más virága is,
aki nem verseng, aki nem kiált:
mély színnel izzó, kék búzavirág.

Halk földi csillag. Mint edzett acél, -
nyárról, kaszáról, kenyérről beszél.
Nem lobog lánggal, vérrel nem virít, -
munkára hí és türelemre int.

Mikor fonják az élet-koronát:
az ért kalászok fényes aranyát
acélos szárad köti, mint a dac,
s éppúgy díszíti, akár a pipacs.

Vér a pipacs. - A verejték: te vagy.
Te vagy a könny, a szent öröm, te vagy, -
te vagy a bánat és a béke szép
csillagvirága. Mennyországi, kék...







Fellinger Károly: BÚZAVIRÁG


Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly parányi,
nincs értelme megtalálni.

Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly szemernyi,
haszontalanság keresni.







Gy. Simon Margit: DALOLÓ SZÍNEK


A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.
Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.
Életre szeretve a hűlt érzelmeket,
vérünkkel lükteti az örök ütemet.

A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,
búzavirágszemű, nyári szerelmeket.
Tóparton feledett andalgó lépteket,
a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.

A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,
mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.
Magasra emelve a nyár virágkelyhét,
dallá varázsolja a természet csendjét.

Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.
Kenyeret rejt érett kalászok magjába'.
Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,
az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.







Kasza Béla: PIROSAN LIBBEN


Pajkos a pipacs, nem parázna,
pirosan ragyog szabadsága.
Szoknyája lebben, szél emelgeti,
ragyog a napsugár, mert szereti.







Mátyás Ferenc: PIPACS


Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak -
illata bódít, elaltat,
kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.







Osvát Erzsébet: BÚZAVIRÁG


Sárga búza közül
a kék virágszálak
nyújtózva,
kíváncsin
ki-kikandikálnak.
Csodálják a pacsirták
felcsendülő hangját,
el-elnézik, hogyan
nyüzsögnek a hangyák.







Reményik Sándor: BÚZAVIRÁG A MAGYAR HATÁRRÓL


Túl Váradon, a róna kapuján,
Ahol a táj a végtelenbe tágul,
Ahol azóta szomorún aratnak,
S nóta se száll a lányok ajakárul,
Ott termett e kis kék búzavirág,
Onnan hozta egy bujdosó magyar
És hozzátette : Nincsenek csodák.

Magyar s magyar közt öles szakadék :
Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!
Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,
Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

Egy búzavirág a magyar határról...
És ezt mi mondjuk így : magyar határ!
Kiket az Isten egy néppé teremtett :
Köztünk most véres tilalomfa áll!

Egy búzavirág a magyar határról...
Ott nőtt a véres tilalomfa mellett :
Halálos hűség ős -symboluma :
Aki letépte, annak nagyon kellett.

Aki letépte, nekem hozta el.
Halkan zizegnek száraz szirmai,
Belőlük kalásztenger sóhaját
S szabad szél süvítését hallani.

Halálos hűség symbolumaként
Eltettem - s a szívem fölött hordom :
Hogy itt, az idegenné lett hazában,
Hontalanul is, - magyar sors a sorsom.

1920 június 7










Sík Sándor: BÚZAVIRÁG


Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.

Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.







Simon Józsefné: PIROS PIPACS, BÚZAVIRÁG


Piros pipacs búzavirág
Tündérszájú álomvilág,
Mint színpompás varázsszőnyeg
Úgy borítja be a földet.

Milliónyi tarka lepke,
Csivitelő kicsi fecske,
Szellő szárnyán útra kelve,
Száll a légben tova-messze.

Kicsi patak vígan csacsog,
Azt csobogja: boldog vagyok,
Majd habozva tova szalad,
Ki bánatos ahhoz halad.

Bánt valami? Nézz az égre!
Mosolyog rád a nap fénye,
Hunyd be szemed! Tedd le gondod!
Meglásd, szép lesz úgy a napod!

Piros pipacs, búzavirág,
Lásd, mily csodás ez a világ,
Örülj minden jónak, szépnek,
Hisz mosolyogva szép az élet...







"Szellő - szellőcske": BÚZAVIRÁG


Búzavirág, szép reményem,
Isten adta zöldben, kéken,
Kócos fejed ott a szélben,
Határt szabó messzeségben,
Ébren éjben, napsütésben,
Meghajolok szélként szélben,
Elfeledem csüggedésem,
Maradj nekem mindig kéken,
Hajnalt hozó büszkeségem!







Sztancsik Éva: SZARKALÁB


Dombimádó hű Szarkaláb
völgybe néző kék vadvirág -
válláról hull hajnalpalást
pőre testtel szép vad világ.

Száz szemével körbe tekint
mi újdonság született itt? -
ezer sugárt Nap szerte hint
apró sarjként benyelte mind.

Ím felnőtt és messzebbre lát
Zöld Gyep neki írt novellát -
méh-fiúról, ki odébb szállt
ám előbb még ejtett nektárt.

Édes szósszal szórta Mezőt...
nyálas csókja szűz szeretőd -
motyogta Zöld, s várta Esőt
hogy nagy legyen, előkelőbb.

Irigy most már virág lányra
ily magasnak sosem várta! -
kalákában mezsgyék sztárja
szerelmesen hajol Nyárba...

őrá pedig... tapos lába.







Szuhanics Albert: A MAGYAR NYÁR TÜZE


A magyar nyár tüze,
csodaszép fényárban.
Aranylón, tündöklőn
lángol a határban.

Izzó, fehér korong,
kéklő ég közepén.
vakító sugárral,
ránk zuhan most a fény.

Áldott a nap fénye,
áldott a napmeleg!
Az árnyék sem hűsít,
szomjas ajkad remeg.

Csak tiszta víz hűsít
ilyenkor ajkadon.
Lábad is vizezd be,
ha van rá alkalom!

Virít a pipacs is
a tikkadt mezőkön.
Ápolgatja a nap,
hogy fejlődjön, nőjön.

Napraforgó tábla
sárgán veri vissza.
Mezítelen testünk
a fényt mohón issza.

Egészséges, barnán
éltető a színünk.
Fényes szellő lebben,
heves lesz a szívünk.

Enyém, a nyár enyém,
a nyarat szeretem.
Amit nekem jelent,
szabadság, szerelem!

Minden ajtót kitár,
nyit minden ablakot.
Nyári nap hevében
barnulsz, ha akarod.

Oly kevés ruha kell,
testünket kitárjuk.
A nyár melegének,
mint napnak virágok.

Színek kavalkádja,
szirmok színvarázsa.
Csoda, ha az ember
a nyarat imádja?







Váci Mihály: PIPACSOK A BÚZAMEZŐBEN


Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok


szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!








Válóczy Szilvia: BÚZAVIRÁG


Búzavirág, búzavirág, integet a szála,
kis levelén kék virágát duzzasztja a hála:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."

Búzavirág, búzavirág nyílik messzeségben,
madár lesi szép orcáját Isten kékségében.
Olyan tiszta, Angyal szárnya védi a világtól,
úgy igézi, hírét viszi nyájához a pásztor.

Búzavirág, búzavirág, pillangó száll rája,
ékessége, kékessége bájologva áldja:
"Isten adott, szívvel tartott ünnepet a szépnek
nap fényében megfürdetve magasztal most ének."

Búzavirág, búzavirág magról vetett élet,
esőnél és napsugárnál többet mégsem kérhet.
Úgy virágzik, ingón játszik a harmatos fűben
ha szél fújja, táncát rója a bársonyos zöldben.

Búzavirág, búzavirág ring a kecses szélben,
erdő mellett, rét tisztásán énekel eképpen:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."

Vác, 2014. július 16.






Zelk Zoltán: A PIPACS ÉS A BÚZAVIRÁG


Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:

- Gyere, játsszunk valamit!

- Jó - felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.

- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.

- Nagyszerű! - kiáltotta el magát a búzavirág. - Játsszunk bújócskát!

A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.

- Te leszel a hunyó - szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!

A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:

- Bújj elő, nem játszom tovább!

Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.

- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!

Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:

- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.

Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:

- Megvagy!

Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.

- Még egyszer elbújok - mondta, most próbálj megtalálni!

Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.

- Most már látom, ügyesebb vagy nálam - mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:

- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!

- Hogy én erre nem gondoltam! - kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket...


A búzavirág

Link















 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor
  2018-06-10 22:00:07, vasárnap
 
 










Mátyás Ferenc: VADVIRÁGCSOKOR


A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,
annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod.





Hóvirág

Hagymaházából kibújva néz miránk,
fehér csokrát mutatva a hóvirág,
levelére, mintha hat lepke szállna,
korán fürdik fürtje a napsugárba,
hajolj hozzá, bemutatkozik máris
szép latin nevén: Galanthus nivalis.





Gólyahír

Jön a gólya, végre tavasz van,
béka retteg a mocsarakban,
tócsás gyepen még a hó virít,
s látod már a sárga gólyahírt,
beborítja a rétet, mezőt,
Galtha palustris - jegyezd meg őt!





Kankalin

Kurta tőn látod meg a kankalint,
mosolyából már meleg tavasz int,
hosszú száron virágzik pompázva,
öltözete haragos kénsárga,
méhek röpdösnek fel szirmairól,
latinul: Primula elatior.





Libapimpó

Ezüstös levélszárnyon lebegve
aranysárgán nevet a szemedbe
a libapimpó, nem tart a hőtől,
vidám kedvvel nyílik a mezőkön,
tudós nevét gágogja a liba,
szagos Potentilla anserina.





Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint
gusztálhatod, jelzi az örök csínt,
tündököl csipkés lila ruhában
a tavaszi rét nagy udvarában,
s ne csak népi nevén nevezd már, hisz
ismered: Pulsatilla vulgaris.





Zsálya

Mint az ég, azúrkék szép virága,
neve parasztosan hangzik: zsálya,
napimádó pogány, sok mézet ád,
ha megtetszik, kösd csokorba , ne szánd,
nyári virág, vázádban legyen dísz,
úri neve: Salvia prantensis.





Bojtorján

Bíborvörös ruhában s száz úton jár,
szellős szárnyán, ha kinyíl a bojtorján,
árkon-bokron át szalad a veszélybe,
állat szőrén, füvek hátán lesz vége -
bogáncs lehetett ő tán valamikor,
latin nevén úgy hívják: Lappa minor.





Pipacs

Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak -
illata bódít, elaltat,
kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.





Kikerics

Őszidőben nyílik a kikerics,
ha csokorba szeded, szappant keríts,
rózsaszín virága, szára mérgez,
otthonodban egy-két szál elég lesz -
szirma esőben, este nem virul,
Colchicum autumnale latinul.





Levendula

Kék színű virága kellemet ád,
könyvekbe is zárják jó illatát,
anyánk, ha szagolja, szíve dobban,
csöpp bokrát megleled a vadonban -
úgy él, mint az ibolya, szerényen:
Lavandula vera latin néven.










Farkas Éva: MAGÁNYOS VADVIRÁGOK


Magányos vadvirágok vagyunk mi
Erdők rejtekében külön virulunk
Mégis, ha lágyan fúj az esti szellő
Szépen, szeliden összehajolunk

Másnap reggel újra nézzük egymást
Kutató szemmel, távolságot tartva
Külön indákon futva, tekeregve
Egymásra várva, egymást akarva

Nem hasonlítunk kerti virágra
Édes illatokkal nem illatozunk
Egyedül nyílunk, de itt belül tudjuk
Egymás nélkül, mi már elhervadunk

Elbúcsúzunk szépen, ha jőn az ősz
Egymást átkarolva összeborulunk
A fehér hótakaró alatt csendben
Egy örök, szép TAVASZRÓL álmodunk!!!







VADVIRÁGOK

Link



Csendes magány

Link



A magány: Helena

Link



A fájdalom örök... /Zamfir zenéjére gondolatok a magányról/

Link



Zsolnay Hédi - Vadvirágos tarka rét

Link



A nyár szépségei! Pillangók és vadvirágok

Link















 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
Vadrózsa
  2017-05-11 21:30:21, csütörtök
 
 










VADRÓZSA


A vadrózsa a rózsafélék családjába tartozó cserje, hurokszerűen hajló ágain erős, horgasan görbülő tüskékkel. A növény akár 3 méter magasra nőhet, virága kellemes illatú. Termése, a csipkebogyó ősszel érik. Íze savanykás.

A vadrózsa az északi félteke mérsékelt és meleg éghajlatú területein nő. Utak mentén, erdőszéleken, nyílt domboldalakon, ritkás erdőkben és parkokban egész Európában megtalálható.

A vadrózsa termését, a csipkebogyót (hecsedlit) évezredek óta hasznáják vitaminokban gazdag gyümölcskrémek készítéséhez. Ma már gyógyhatású szerként is ismert. Egyik népi elnevezése, az ebcsipke a növény latin nevére (Rosa canina) utal. Gyepűrózsának élőhelyei miatt, csipkének szúrós ágai, levelei miatt hívják.

C-vitamin forrás, amely megelőzi a megfázást.

A vadrózsa házikertben nem csak hasznos, hanem díszítő értékű is. Micsoda bájos, egyszerű virág!

A vadrózsa szúrós, nehéz csokrot kötni belőle. Gomblyukban vagy hajban: egyetlen szál, - nem több, - elég belőle.







A VADRÓZSA ÁLMA


Egyszer egy kis halovány vadrózsabimbó elhatározta, hogy ő igazi rózsává fejlődik.
Lágyan suttogó szellőtől, friss hajnali harmattól hallotta, hogy távoli rokona mily szép, mily illatos. Gyönyörű, sötétvörös színét kedvelik az emberek, szeretetük jeléül adják egymásnak.
Ő is ilyen jel akart lenni!
Kihúzta hát magát, hogy büszke tartásától szép hosszú, egyenes szára nőjön. Susogó szelektől tudta, hogy az emberek barnulnak a napon. Ezért fejét folyton a napocska felé fordította, hogy szirmai sötétedjenek. Mindhiába!
Pedig ő mindent megtett, hogy kitűnjön testvérei közül. A vadrózsabokor ágain százával virító nővérkéitől alig látta magát az előtte csörgedező patak csillogó tükrében. Amikor sikerült mégis megpillantania szirmait, szomorúan vette tudomásul, hogy nem és nem sötétednek.
Hát soha nem lehetek oly gyönyörű, mint a rokonom? - pityergett.
Nagy-nagy bánatától nem látta, hogy fehéres-rózsaszín, szív alakú szirmaival mily csodaszép. Az általuk övezett vidám-sárga kis porzói radarként fordultak a Nap irányába, magukba szívva annak éltető erejét.
- Ne búsulj! - susogtak neki a levelek. - Szép vagy. Téged is szeretnek az emberek.
- De a vörös rózsa sokkal szebb! - kesergett a kis vadrózsa.
- Az lehet, hogy szebb, de semmi másra nem való. A szépségén kívül nincs semmije!
- Nekem sincs semmim, és még szép sem vagyok!
- Hogyne lenne! - tiltakoztak a levelek és a virágnővérek. - Tele vagyunk életerővel!
A vörös rózsa csak a szemüket gyönyörködteti, mi viszont belülről szépítjük az embereket. Óvjuk az egészségüket, tápláljuk a testüket.
- Hogyan?
- Tavasszal a virágainkat gyűjtik össze, édességeket ízesítenek illatos szirmainkkal. Vagy rózsavizet készítenek belőlünk. A leveleinkből gyógyteát forráznak. Gyümölcsünk a legjobb vitaminforrás számukra! Akár frissen, akár dércsípetten, nyersen vagy lekvárrá főzve. Még a magunkat is szeretik! Minden porcikánk hasznos az emberek számára. Ne mondd hát, hogy nincs semmid!
- De nem vagyok szép!
- Figyelj csak! - szólalt meg mamája, a vadrózsabokor.
Hangok közeledtek. Egy fiú és egy lány sétáltak a patak partján. Fogták egymás kezét, úgy beszélgettek. A lány karján kiskosár himbálózott. A bokorhoz léptek, és óvatosan, a tövisek szúrását elkerülve gyűjtögetni kezdték a virágokat.
- Meglátod, ha iszik ebből a teából, a mamád hamar meggyógyul - mondta a lány a fiúnak. Keze szaporán járt, telt a kosárka.
- Már a puszta jelenléted is jó hatással van anyámra - felelt a fiú. - Nemcsak én szeretlek, ő is a szívébe fogadott téged, ahogy meglátott.
Egyszer csak a fiú leszakított egy hosszabb ágat, épp a szomorú vadrózsát.
- Látod, milyen szép ez a kis virág? - mutatta a lánynak. - Valahogy jobban tetszik nekem, mint a virágboltban árult nagyképű rokonai. Kedves és ártatlan. Illik hozzád, nem úgy, mint azok a vérvörös rózsák...
Míg ezeket mondta, vigyázva eltávolította róla a tüskéket, nehogy megszúrja a lányt, és kedvesen a hajába tűzte. Aztán felkapta, és játékosan megpörgette.
- Hallottad? - susogták a levelek, virágnővérek. - Szép vagy! Szebb, mint azok a rokonaink, amelyekről álmodoztál.
A kis vadrózsa álma így mégis beteljesedett. Bár nem lett nagy, hosszú szárú, sem vérvörös, mégis a szeretet jelképévé vált.
Boldogan húzta ki magát, és szirmait az ég felé tárva varázslatos illatfelhőt árasztott.

(Eliza Beth meséje)







BABITS MIHÁLY: CSIPKERÓZSA

Nagy tornyos nyoszolyában
fekete nyoszolyában
fehér rózsák között,
úgy alszik Csipkerózsa
rózsák között a rózsa
álomba rejtözött.

Minden virág egy álom
álmok között az álom
rózsákba hullatag
fejét lehajtva mélyen
mint rózsa töve télen
rejtőzik fullatag.

Fullasztó mély az álma
fullasztó mély a párna,
fullasztó fekete.
rózsa nyilik a párnán
és fehér mint a márvány
ez ágynak betege.

Kárpitja mint az ében
fehér a feketében
csiklándva ragyog át;


s aranyos súllyal omlik
aranyzsinórja, bojtig
skófium és brokát.

Fekete gyászu kárpit
fehérrel kivirágzik
s nagy rózsákat susog
s súllyal mint néma vétek
hull bársonya fölétek.
fullatag vánkosok.

Az ólmos álmu bársony
csiklándó ragyogáson
leszunnyad feketén:
fullasztó mély az álma
s lidércként nyúl a párna
az ágynak betegén.

Az éjek arra szállnak,
az évek arra járnak
a lusta századok:
fekete gyászu kárpit
fehérrel kivirágzik
s nagy rózsákat zokog.


ÓH, SZERETŐ, VÁLTSD MEG, HA SZERETED!


,,De dalolnak és lobognak a színek
lángként, mely kohó nyitjában fogoly.
Piros kabátkád, lila párna, szőnyeg...
mint ablakon túl kinyilt tűzbokor.
Elvarázsolt bokor az, csipkerózsa:
óh, szerető, váltsd meg, ha szereted!
Micsoda csókra vár, micsoda szókra,
szétvetni a keretet!"

(Babits Mihály: A kedves arcképe)

Link








ÉGŐPIROS KALÁRIS


Osvát Erzsébet: CSIPKEBOKOR ÚJ SZOKNYÁJA


Új szoknyája
van a csipkebokornak.
Új szoknyáján
piros gyöngyök lobognak.
Tarka tollú
vendégmadár száll rája.
Tetszik neki
csipkebokor szoknyája.
Zöld mezőben


égőpiros kaláris.
Jó az íze,
tudja ezt a madár is.
Csivitelve
lakmározik belőle.
Piros is lett,
kárminpiros a csőre.

Égőpiros kalárist tenni a nyakunkba: A piros szín - állítólag - védelmet ad.







Gárdonyi Géza: MAI CSODÁK - VADRÓZSA


Künn esik a hó. És én a kályha mellett ülve, a vadrózsára gondolok.
Micsoda bájos, egyszerű virág! Semmi pompa, semmi cicoma, illat is alig észrevehető. És nekem mégis kedvesebb, mint a kertek bódító pompáju, buja kövér rózsái, amelyek szinte fojtogatnak a leheletükkel.
A mult nyár elején lenn voltam Jegenyén. Ez a Jegenye fürdő volna, ha fürödnének benne az emberek. De Erdélyben több a fürdő. mint a fürdővendég.
Akkor egymagam voltam ott, Jegenyén. Valami különös nagy szomoruság borongott akkoriban rajtam. Nem voltam se beteg, se szerencsétlen. se reményeimben csalatkozott, és mégis szomoru voltam. Az ég is néha elborul, és nem tudjuk, miért. A felhők jönnek és mennek, s nem tudjuk honnan és hová. Kivitettem az erdőszélre egy pokrócot, és azon feküdtem egész napon át.
A fekvőhelyemtől alig öt lépésnyire egy nagy rózsabokor piroslott. Virág minden ágán. Sötétzöld csipkék minden virág körül.
Fejemet egy nyaláb szénára hajtva, félig ébren, félig szendergő állapotban órák hosszán át nem láttam egyebet, mint ezt az egy virágos rózsabokrot. Néztem és néztem azzal a bágyadt egykedvűséggel, amivel az eget nézi a fáradtlelkű ember, és jól esett szememnek, lelkemnek, hogy ez a rózsabokor volt előttem.
És amint néztem, ugy tűnt fel nekem, mintha az is olyan szomoru volna, mint én. Hogyan lehet akármi bokor is szomoru?
- Nem tudom.
- De az volt. Az árvaság és elhagyatottság érzett ki belőle. Szomoru volt minden ága, minden virága, levele. Talán a hely tette azzá, mert az erdőn túl már nincs egyéb, csak a kopár dombok, meg a nagy égboltozat. Talán az, hogy ilyen egyedül egymagában állt ott, mint az eltaszított gyermek. Mintha szólani vágyott volna. Mintha azt kérdezte volna:
- Minek születtem? Kinek nőttem fel? miért virágzom, ha senkinek nem kellenek a virágaim? A fák nagyobbak, mint én, de nem ilyen szépek, mint én vagyok. És minden fának van társa, csak nekem nincsen. A tavasz eljött és én kivirágzottam. Az ősz eljön és én elhervadok. Senki nem örül a virágzásomnak. Senki nem busul a hervadásomon. A tél hava is rám következik, és akkor a holt bokor fölött varjak szállonganak.
Gondolataimnak melódiájaképpen mély dongással keringél felém egy sárgaöves fekete bársonyos poszméh. Olyan alacsonyan repül, hogy szinte érinti a fűszálakat. Leereszkedik egy vörös lóherevirágra és belédugdossa az orrát, azután ujra felbúg és a bokrot is körül dongva tovaszáll a fűtengerben.
Mély álló csend maradt mögötte.
A bokor mintha elmélkednék, hallgatóznék e görögfűillattól áthatott csöndességben.
Különös csöndesség!
Beszéd van benne. A fák meg a fűszálak beszéde. Rózsák sóhajtása. a valami vég nélkül való zene, aminek hangja nincsen s mégis agy rémlik, mintha örökkön hangzanék.
Domokos ott ült mögöttem a gyepen, és pipázott. Ez a jó székely ember vendégszolgája a Fürdőnek. Milyen szegény és milyen nyugodt! Cigányleányt vett el feleségül, egy nagyszemű tömpe orra cigányleányt, aki mindig nevet, és aki vastag ezüstgyűrűt hord az ujján. Nem sok pénz fordul meg a kezükön, de azért nem nyomorognak. Délben láttam, hogy Domokos felmászott a szederfára és rázta a feleségének. Az ám: a feleségének meg a kacsájuknak. Mert egy kacsájuk is van. Mikorra nevelik, nem tudom. Lehet, hogy szent Domonkos napjára; lehet, hogy karácsonra.
Hát ez a Domokos egész nap velem volt.
Hogy én hallgattam, ő is hallgatott. Nem beszélt a jó ember, csak mikor kérdeztem.
- Min gondolkozik, Domokos? - szólaltam meg egyszer, hátrafordulva.
- Nem gondolkozom én istálom, sömmin se.
- Nem lehet az Domokos: az élő embernek mindig forog valami az elméjében.
- No az enyimbe nem forog istálom, csak néha-néha.
- Szakítson, - mondom, - egypár virágot arról a rózsafáról.
Egy darabig előttem hevertek a virágok. Mi szépek, üdék, bársonyosak. Az ember fehérülni érzi a lelkét, amíg nézi. Olyanok, mint annak a jegyzőleánynak az arca, akit egy pünkösd-napon hazakísértem az erdőn. Az is ilyen halovány volt, mint ezek közt a leghaloványabb. Aztán, mikor elbucsuztunk az erdő végén, mondott valamit nekem, és megszorította a kezemet. És akkor olyan pirossal vált, mint ezek között a legpirosabb.
Soha nem láttam többet. Egy év mulva eltemették s azt írták rá a koporsójára:
Élt 17 évet.
Ez a leány jut most eszembe. Ha az ember virággá változik a halála után, ő is vadrózsa most. Valahol az erdőszélén áll egyedül. És a csöndességben kitárja harmatos virágait.

/Csodálatos történet! Nem túlságosan hosszú! Ha időtök megengedi, olvassátok el! Szeretem Gárdonyit, de ezt az írását nem ismertem. Örülök, hogy rátaláltam./







Reményik Sándor: CSIPKEBOKOR


Oly közönséges, árva kis bokor,
Körülte gaz nő, állat rátipor,
Ember véresre sebzi magát rajta,
A szitkot, gúnyszót özönével hallja.
Ő mégis rendületlen hittel várja,


Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,
S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,
A lángjában az Isten megjelen.

"Körülte gaz nő, ... ő mégis rendületlen hittel várja ..."







Reményik Sándor: SZÓZAT A MÉLYBŐL


Én vagyok itt, - nem a halál, -
Csak egy vadrózsa-ág,
Akármily gyönge vagyok is,
Megfogom a ruhád.
Kezed talán felvérezem,
Hegesztem a szíved,
Sziget vagyok vad sziklák közt
Szelíd tündér-sziget.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kis, névtelen öröm,
Mely örvények közt hirtelen,
Váratlan rádköszön.

Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Kóbor, parányi fény,
De éjbezuhanók alatt
Mindíg virrasztok én.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Egy illat, lehelet,
Keresztezem a rohanó rögöt
S a zúgó végzetet.
Én vagyok itt, - semmi vagyok,
Alaktalan alak,
De ha egy kicsit Te is akarod:
Megállítalak, és megtartalak.







Takáts Gyula: VADRÓZSA

Amíg virág voltam,
csak illatoztam.
Pásztornak, madárnak
dísze, bokra voltam.

Leveles kalitkám
mindig ki volt nyitva.
Tüskéimen
csattog a trilla.

Amikor elszálltak,
gyöngyös lett az ágam.


Piros bogyóm
lángolt a határban.

Akkor a pásztor
tépett kedvesének.
Görbe anyóka
szed ma ételének.







Thököly Vajk: CSIPKEBOKOR


Csipkebokor
künn a réten
meghajlik
a kóbor szélben,
messze viszi
ím, hangomat,
feljajgató
sírásomat.

Egyik ágán
madárka ül,
csicseregve
tovarepül,
szabadon száll


fenn az égen,
szabadságom
mért nincs nékem?

Csipkebokor,
szegény, árva,
rózsát nem
virágzik ága,
szívembe tört
tövisei,
lelkem kútját
megmérgezi.

Nékem is volt
rózsám hajdan,
csókkal óvtam
zivatarban,
durva kezek
leszaggatták,
bennem csak a
tüskét hagyták.







Tompa Mihály: AZ IBOLYA ÁLMAI


Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenül:
Nem jő én hozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepül;
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölém kinyúlnak a sötét gallyak;
Elém irigy, rút füvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!

Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfűt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág;
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!

Beteljesült. Álmában rózsa lőn,
Vadrózsa, nyílt s szellős halomtetőn;
Üdvözletére lepkék jöttenek,
Fejét ringatták dalló lágy szelek.
Előtte délibábos messzeség,


Felette a menny, nyájas, tiszta kék,
Az ég kék földjén arany sugarak,
Melyek reá, ragyogva omlanak.
Örült, hogy hintáztatta a szabad
Légben a karcsú ékes ágakat.

Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját s tövisét,
"Virág, lomb ékesít; a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!"
De nemsokára a vidék felett,
Tornyosultak setétlő fellegek;
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.

Majd zúgó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.


S míg álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva már,
Reá undok pók hálót kötni jár;
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsóhajt: vadrózsa nem vagyok/

És ujra csendes, holdas este lett,
És ujra mély ábrándba mélyedett:
Ah, a mező olyan vad, néptelen!
Belől a kertben jobb volna nekem:
Holott hű gond s szorgalmatos kezek,
Ápolgassanak és növeljenek.
A hajnalkának boldog élte van:
A gyámvesszőre felfut magasan,
Ha rút szél jön, megkapaszkodik...
S elszenderűlvén ígyen álmodik:

Hajnalka volt. Virággal teljesen,
Sugár szil ágait ölelte fenn,
Amelynek erős, lombos alkata
Zugó szelekkel zugva dacola.
És boldog ő! midőn virága hull:
Utána fájó szivvel nem sóhajt,
Eljő a hajnal, visszadaja majd...
S egy elvesztettért tízzel gazdagul.

De megdördűl az ég nagy hirtelen,
Villám cikázik bús felhőiben:
Egy pillanat...s az égi tűz lesújt,
Csapása tör, ront, - izzó lángja gyújt...
A büszke szilfa forgács és szilánk, -
Ledönté, meggyújtá az égi láng:
Szegény virág! indája fonnyad, ég...
De íme látja: hogy csak álmodék,
És hosszú, halk lélekzetet veszen:
Ah, jó, hogy nem vagyok hajnalka sem!

És harmadizben száll alá az est:
Ábrándba mélyed ismét örömest
Bokor tövében a kis ibolya,
S most a fehérliljomra gondola.
Ah, oly magasan nem jó állani!
Oda járnak az ég villámai,
Melyeket a fenség magára von...
Legyek én, legyek fehérliliom!

S meglőn. Álmában úgy látá magát:
Mint a kert karcsú fehérliljomát,
Magasan nem állott mások felett,
De látott napsugárt, kéklő eget.
S ő, ez átváltozásnak általa
Igen kevély, igen boldog vala!
Mert minden illat s bűbáj, ami csak
Kebledben rejlik, oh jó anyaföld!
S mit a napsugár szirmaikba szőtt
A tavasz ifjú szép viráginak:
Mindaz egy-magán egyesűlve van!
És a liljom áll büszkén, boldogan.

A kertbe három ifjú lány jöve,
Telvén a sok virágba öröme,
S megszólal az egyik ékes hajadon:
Ah! milyen bájos ez a liliom!
Ugyan törjük le...! s szörnyű félelem
Fogá el a hallott beszédeken:
Szorongásban telt az élete...
Ha nyílt az ajtó: ő már reszkete.

A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfűt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!
Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halvány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belezáratván a virág s leány:
Rögtön setét lőn...ő a holttal...ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!

Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl:
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepül.
Fedezz el, lágy fű leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom:
Legyek illatos szerény ibolya!


A teljes vers:

Link








ÉGŐ CSIPKEBOKOR


Csipkebokor (vadrózsa) Rosa canina

Az égő csipkebokor bibliai jelkép.
A világhálón szörfözve érdekes információkra bukkantam:

,,A Bibliában a csipkebokor Mózes elhívatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki Isten anyjává lett és mégis érintetlen maradt. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett".

Aztán a másik helyen kétségbe vonták, hogy az a bibliai égő csipkebokor azonos lenne a vadrózsabokorral.

,,Hogyan gyulladhat meg egy csipkebokor? Ha valaki megpróbálna egy élő, leveles, sőt esetleg virágzó csipkebokrot meggyújtani, az bizony nem igen sikerülne neki!"

A mindannyiunk által jól ismert Bálint gazda szerint: az égő csipkebokor valójában ezerjófű.
Ki tudja az igazságot?
Szerintem: senki. Esetleg a Jóisten:
Így aztán mindenki olyannak képzeli, amilyennek csak akarja, az alábbi idézet alapján:

,,És megjelenék neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy íme a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala".







A FÖLDI ÖRÖKKÉVALÓSÁG JELKÉPE


A vadrózsa kör alapon álló öt levelét az Arisztotelész által feltételezett öt elemmel azonosították, így az öt szirom az azonos időszakaszok változatlan ismétlődése, a körforgás, az állandó visszatérés, a földi örökkévalóság jelképe lett.

Apuleius : Az aranyszamár c. regénye szerint a rózsa a római kori Ízisz- és Ozirisz-kultusz misztériumaiban is szerepet játszott (a regény hőse szamár alakjától csak oly módon szabadulhat meg, ha eszik →Ízisz rózsáiból, ezután pedig, megvilágosodva, új létre születve, az istennő híve lesz).







TERMÉSZETI KINCS


A csipkerózsából, csipkebogyóból készíthető termékek hatásai:

oldja a mindennapi élet stresszes feszültségeit;
hasmenés csillapító hatás; oldja a gyomorgörcsöt, hascsikarást;
köhögéscsillapító hatás; megfázáskezelése;
vese erősítő hatás; húgyhólyaggal kapcsolatos panaszok kezelésére;
nyugtató-,gyulladást csökkentő hatás; vérképzést serkentő hatás;
irritáció csökkentő hatás;
vírusos betegségek megelőzésére;
antiszeptikus, fertőtlenítőhatás;
általános görcsoldóhatás.







VADRÓZSA VIRÁGESSZENCIA: "Az életkedv virága"


Vadrózsa Bach virágesszencia

A jelen történései iránti érdektelenség csoportjába sorolt virágesszencia.

Azok számára akik lemondóakká és közönyössé váltak. Semmi nem érdekli őket gyakran unatkoznak . Elfásultak nincs meg a megfelelő energiájuk ahhoz, hogy bármit is tegyenek. Elhagyatottnak és kiürültnek érzi magát . Elzárkózik a világ eseményei elől, érdektelenné válik. Egyszerűen elfogadja a sorsát nem képes rajta változtatni. Egyre inkább belesüpped ebbe a negatív állapotba amelyből nem lát kiutat. Nem tudja megmagyarázni a konkrét okát állapotának eleve elrendeltetve éli meg. Nincsenek már vágyai és nem kelti fel az érdeklődését semmi.

Ajánlható depresszió kezelésére amikor valaki egykedvűvé és lemondóvá vált. Akinél hiányzik az élni akarás és a vállalkozói kedv.

A vadrózsa nemcsak szép, hanem ERŐSÍTI AZ ÉLNI AKARÁST IS!


Folytatás, teljes cikk:

Link








VADRÓZSASZAPPAN


Anno nagyanyáink rendszeresen főzték házilag szappant.

A rózsavíz és a rózsaszappan a vadrózsabokor szirmaiból készül.

Amit a vadrózsáról tudni érdemes, hogy sokkal jellegzetesebb, kellemesebb (erősebb) illata van, mint más rózsa fajtáknak.

Hogyan készül? Itt olvashatsz róla:

Link








Vadrózsa (Rosa canina)

Link



Vadrózsa - 1939 - teljes film

Link














 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
Magányos virágok
  2017-01-16 17:45:23, hétfő
 
 







Farkas Éva: MAGÁNYOS VIRÁGOK


Magányos vadvirágok vagyunk mi,
Erdők rejtekében külön virulunk,
Mégis, ha lágyan fúj az esti szellő,
Szépen, szelíden összehajolunk.

Másnap reggel újra nézzük egymást,
Kutató szemmel, távolságot tartva,
Külön indákon futva, tekeregve,
Egymásra várva, egymást akarva.

Nem hasonlítunk kerti virágra,


Édes illatokkal nem illatozunk,
Egyedül nyílunk, de itt belül tudjuk,
Egymás nélkül mi már elhervadunk.

Elbúcsúzunk szépen, ha jön az ősz,
Egymást átkarolva összeborulunk,
A fehér hótakaró alatt csendben,
Egy örök, szép tavaszról álmodunk.

/Poet.hu/










Virágok

Link



Tavaszi virágok

Link



EGY KIS VIRÁG - Sramli Kings

Link



Virágos kertek

Link



Gyönyörű virágoskert

Link



Csodálatos futó virágok

Link



Egy különleges virág

Link

























 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
Virágillemtan
  2015-08-12 20:20:41, szerda
 
 







VIRÁGILLEMTAN




Egy szál virág szépen beszél.

Már az ókortól pontosan tudjuk, melyik virággal mit üzenünk, vagy mit üzennek nekünk.

A virágnyelv használatára már a Bibliában találunk utalásokat, sőt a görög és római mitológiában is.

Ha egy szál rózsát adunk, ügyeljünk rá, hogy az hosszú szárú legyen.
10 szál alatt páratlan számú szálból készítessünk csokrot, 10 szál felett ez már mindegy.
Ha férfinak köttetünk csokrot, sötétebb színekből kérjük azt.
Ha a virágot selyempapírba csomagoltattuk, ezt illik levenni, mielőtt átadjuk.
A kapott virágot azonnal vízbe kell tenni - és természetesen ennek maga a virág is örül.
A babona szerint ne ajándékozzunk kaktuszt a barátainknak, mert az elvágja a barátságot.
A dália az eleganciáról árulkodik, a fagyöngy nehézségekről, a gardénia titkos szerelemről, örömről. A gyöngyvirág azt mondja el, újra boldogtalanok vagyunk, de szerények.
Az írisz a barátság, hit, remény virága. A kardvirág az erőt szimbolizálja,
a krizantém azt, hogy reménykedem, a liliom a rajongásról árulkodik,
míg a margaréta a finomságról, tisztaságról. A muskátli azt mondja: béke veled, a sárga nárcisz lovagiasságot mutat, a nefelejcs pedig hű marad nevéhez. Az orchidea egy gyönyörű hölgynek mély érzelmeket, az orgona első, a vörös rózsa pedig forró szerelmet üzen annak, aki érti. A fehér rózsa bájról árulkodik, a mélyvörös gyászról, a rózsaszín pedig arról, hogy tökéletes a boldogságom veled. A szegfű egy egyszerű üdvözlet, a vörös tulipán pedig szerelmi kinyilatkoztatás.

De ne feledjük: Ha valaki nem tud örülni egy csokor virágnak attól, aki szereti, akár sárga, akár krizantém, ott komoly bajok lehetnek.







Virágok és színeik jelentése:


Piros:




Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. Elsősorban a szív, a szeretet, a szerelem színeként tartják számon. Egyszerre jelképezi a szerelmet és a háborút. Energiát, agresszivitást, erőt és harciasságot sugároz. Az erotika, a szenvedély szimbóluma is, kihívó, provokatív hatást is kiválthat abban, akivel életünkben esetleg először találkozunk. A tűz és a föld színe. Általában romantikus hangulat megteremtésére használjuk. Az erő és a határozottság, a vitalitás, a szenvedély és a kreativitás kifejezője. Általában az ördög színének is nevezik.
A vörös Rózsa a szerelem virága.


Fehér




A fehér az ártatlanság, a tisztaság és a spiritualitás jelképe. Legelőször a fehér rózsa volt az igaz szerelem szimbóluma, később azonban a fehér helyét a vörös vette át. A fehér rózsát ma inkább az esküvőkön használják díszítésre, mert az egyetértést, az erkölcsi tisztaságot és az új szerelmet szimbolizálja. Ha ilyen színű virágot kapsz a pasitól, akkor a kedvesed nyitott az új érzésekre, és nagyra becsül téged. Mivel a fehér szín tiszteletet is jelent - így a számunkra fontos hozzátartozóknak is ezt illik vinni utolsó útjára.
Ha fehér rózsát adunk, sok mindent mondhatunk vele. Jelentheti a nagyrabecsülést, az alázatosságot, az ártatlanságot, a titoktartást és a csendet is.


Rózsaszín




A szerelmet, a hálát és az elfogadást szimbolizálja. A pink színű virág a báj, az elegancia és a költői szerelem jelképe is. A sötétpink rózsa köszönetet és hálát jelent, a halványpink szín pedig kedvességet és szimpátiát fejez ki. Az a pasi, akitől ilyen virágot kapsz, érzékeny, figyelmes, és komolyak a szándékai.
A rózsaszín rózsa a kecsesség jele.


Sárga:




Jelentése szolid érzelmek, kiegyensúlyozott, hűvös kapcsolat, vagy feltételezett csapodárság.
Bár sokan az irigység színének tartják a sárgát, a sárga rózsa örömöt és vidámságot jelent. A közhiedelemmel ellentétben nem az irigység, hanem az értelem a megértés és a remény színe. Az örök fény, hatalom kifejezője. A hit, a jóság, az intuíció színe. A siker, a szerencse, az önmegvalósítás, a bölcsesség és a logikus gondolkodás kifejezője. A napfény színe, meleget és lelkesedést sugároz.


Zöld:




A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője. Meleg és hideg, égi és földi keveréke. Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe. A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe.


A Szegfű a szeszélyesség és a komoly szerelem virága.

A Tulipán a lángoló érzelmek és a nőiesség jelképének virága. Vörös tulipán: Szerelmi vallomás.

Az Orchidea a műveltség és kifinomultság virága.

A Liliom a kacér nő virága.

A Magnólia a természetesség virága.

A Kála a szépség virága.

Az Írisz a remény virága.

Az Ambrózia a viszonzott szerelem jelképe.

A Borostyán a házastársi szerelem, a hűség, a barátság jelképe.

A Gardénia a titkos szerelem jelképe.

A vörös Krizantém jelentése: Szeretlek. /bár sokan még a ,,temetővirág" jelentéssel azonosítják/

A fehér Liliom: szüzesség, tisztaság, méltóság.

Mirtusz: Szerelem







Pánsíp - Ha a nap leszáll

Link


Link

















 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
VIRÁGos versek
  2015-07-24 20:00:20, péntek
 
 










VIRÁGos versek







ARANY JÁNOS: A LEGSZEBB VIRÁG

Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
De legszebb virág a haza szent szerelme.

Nem terem a kertbe', a fekete földbül,
Sem a virágágyból soha ki nem zöldül:


Csak terem az épen az ember szivében
Az ember szivének legislegmélyében.

A gyökere pedig vértől nedvesedik,
Ha lankadni kezd is vérrel öntözgetik:
Öntözzük, locsoljuk ezt a szép virágot!
Ez gyümölcsöz nekünk édes szabadságot


Arany János - A legszebb virág

Link








Les Buscaglia: EGY CSOKOR VIRÁG


Barátságunk jeléül csokrot hoztam neked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.


Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal...

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.


Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.


Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,


Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben


Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre,
S virágcsokrába beköt majd örökre..










József Attila: KERTÉSZ LESZEK


Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.



Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Kertész leszek - Koncz Zsuzsa

Link











Mátyás Ferenc: VADVIRÁGCSOKOR


A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,


annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod.

Hóvirág

Hagymaházából kibújva néz miránk,
fehér csokrát mutatva a hóvirág,


levelére, mintha hat lepke szállna,
korán fürdik fürtje a napsugárba,
hajolj hozzá, bemutatkozik máris
szép latin nevén: Galanthus nivalis.

Gólyahír

Jön a gólya, végre tavasz van,
béka retteg a mocsarakban,
tócsás gyepen még a hó virít,


s látod már a sárga gólyahírt,
beborítja a rétet, mezőt,
Galtha palustris - jegyezd meg őt!

Kankalin

Kurta tőn látod meg a kankalint,
mosolyából már meleg tavasz int,
hosszú száron virágzik pompázva,


tudós nevét gágogja a liba,
szagos Potentilla anserina.

Kökörcsin

Karcsú termetével a kökörcsint
gusztálhatod, jelzi az örök csínt,
tündököl csipkés lila ruhában


a tavaszi rét nagy udvarában,
s ne csak népi nevén nevezd már, hisz
ismered: Pulsatilla vulgaris.

Zsálya

Mint az ég, azúrkék szép virága,
neve parasztosan hangzik: zsálya,
napimádó pogány, sok mézet ád,


ha megtetszik, kösd csokorba , ne szánd,
nyári virág, vázádban legyen dísz,
úri neve: Salvia prantensis.

Bojtorján

Bíborvörös ruhában s száz úton jár,
szellős szárnyán, ha kinyíl a bojtorján,
árkon-bokron át szalad a veszélybe,


állat szőrén, füvek hátán lesz vége -
bogáncs lehetett ő tán valamikor,
latin nevén úgy hívják: Lappa minor.

Pipacs

Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak -
illata bódít, elaltat,


kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.

Kikerics

Őszidőben nyílik a kikerics,
ha csokorba szeded, szappant keríts,
rózsaszín virága, szára mérgez,


otthonodban egy-két szál elég lesz -
szirma esőben, este nem virul,
Colchicum autumnale latinul.

Levendula

Kék színű virága kellemet ád,
könyvekbe is zárják jó illatát,
anyánk, ha szagolja,
szíve dobban,


csöpp bokrát megleled a vadonban -
úgy él, mint az ibolya, szerényen:
Lavandula vera latin néven.







PETŐFI SÁNDOR: A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET


A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek -
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvösbájos tükrében.

Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?


Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.

Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od'adnám magamat a halálnak.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.


A virágnak megtiltani nem lehet /Tarnai Kis László/

Link








Reviczky Gyula: VIRÁGOK


Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.


Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik...







A RÓZSÁK ÜZENETE


Fehér Rózsa

Szépséges rózsafák!
- Hisz ismertek engem -
Miért tépitek fel,
Mit már rég feledtem?

Nem vörös, nem sárga.
Fehér lett a rózsa,
Patyolat belsőmnek
Szilaj hordozója!

Hajnal van opálos,
Párásak a kertek.
A nap még kávézik,
Én meg itt merengek.

Harmatos friss fűben,
Megázott a lábam.
Gondolkodón, vagyok
Reggeli homályban.



Pislákoló lámpák
Nyugovóra térnek.
Csak tollamból folyik,
Tinta és az ,,ének".

Halkan zümmög bennem,
Nem hallgat a szóra.
Tüske nem érdekli,
Szúr a fehér rózsa!

Harmatos szirmaik
Olyan büszkén állnak,
A lényem sóvárog
Eszi a búbánat.

Rózsámnak rózsája,
Patyolat az álom,
Kereslek, kutatlak,
Szerte a világon.

/forrás:canadahun.com/

Fehér rózsák

Link








Tukudides: SÁRGA RÓZSA


Minden vagyonom
Egy csokor rózsa.
Sárga, szirma mintha
színaranyból volna.

A feje bársonyos,
hosszú vékony szára,
mint a sóhajtásom
mi elhagyta számat.

A mentsváram megint,
mi lehetett volna?
Szépséges egy csokor:
üde sárga rózsa.

Már tudom, hogy mi
a virágok titka:
A szívek melegét
sugározzák vissza.

Beszélgetünk halkan
Én, meg sárga rózsa.
Ő hallgat én, mondom,
mi a szívem nyomja.

Szirma közt ott lapul
egy keserű sóhaj.
Nem tudom meggyőzni
a kedvest, jó szóval.

Csak egyszer nézne rám
úgy, mint reád tekint,


nem bánnám én azt, hogy
fordul a föld megint

Telnek, egyre telnek,
rohannak a percek,
várok, egyre várok
magamba merengek.

Bámulom sóvárgón
a csokor virágot:
Ő látni fogja azt,
amit én nem látok.

Zsolnai, Herendi,
de irigy is volna,
Ha látná, milyen szép
kezedben a rózsa.

Ahogy azt a sárga
rózsát fogod, s nézed,
szemed pillantása:
maga az igézet.

Szobádba bekerül,
- Én sohasem fogok -
Övé lesz egész nap
gyönyörű mosolyod.

Ha este a kedves,
elmegy nyugovóra,
őrizzed az álmát,
csokor sárga rózsa!

Tukudides-SÁRGA RÓZSA

Link








Sík Sándor - DÁLIÁK


A hegyekről most kúszik le a reggel
Megfürdet mindent mámoros színekkel.

A ház körül öklömnyi dáliák,
Rózsás vidámak, mélabús lilák.



Az ampelopszisz fürtjei körül
A méhe-nép az életnek örül.

S üldögélvén a vadszölős verandán
Némán tűnődöm életem kalandján.

Örülni én is jól tudok nagyon,
Hetvenkét éve, hogy el sem hagyom...







Szabó Lőrinc: NEFELEJCS


A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszin hangját, néha meg én magam


sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szívem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

Nefelejcs...

Link








Wass Albert: ALKONYATI RÓZSÁK


Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat

Ó délibábos alkonyati rózsák...
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...



Mikor a fátylas őszi hervadásra
reálehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény...

Az elmúlást ki soha nem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:
Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény...


WASS ALBERT - ALKONYATI RÓZSÁK

Link








Az a virág, amely a szívből nyílik,
nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem pusztul el,
ha a lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más,
mint lélekből sarjadt virág,
láthatatlan, és mégis érzed,
rejtélyes illatát.
Láthatatlan!


Csak akkor látni,
ha a szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt
a csillagharmatok

Zsigmondi Zsolt














 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
Wass Albert: Még a mohának is van virága
  2015-07-21 15:01:24, kedd
 
 










Wass Albert: TE ÉS A VILÁG


Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.

De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.

Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.

Ez a kis írás arra szolgál, hogy megismerd, kendő és festék nélkül, anatómiai egyszerűségében a világot, melybe beleültetett az élet, akár egy palántát. Az igazi világot, melyről látod, a tűz leperzselte az avart s Téged visszaűzött a természet ősi talajába.

Igen, tisztában kell lenned ezzel. Vagy visszatalálsz az igazi világba, a tiszta és egyszerű törvények, világos szabályok és egyenes utak világába, mint ahogy a hóvirág visszatalál gyökeréhez a földbe - vagy elpusztulsz menthetetlenül, korom és hamu piszkában.

Tisztáznod kell a fogalmakat, melyeket összezavartál és egybekevertél az utolsó évszázadok zagyva lázában. Meg kell keressed a gyökerüket, hogy visszatalálj általuk az igazi világba.
Európában születtél, a huszadik század elején. Ez magában véve már annyit jelent, hogy a Nagy Kertész, aki életed palántája fölött rendelkezett, kertjének egy sovány, szélnek kitett sarkába ültetett Téged, ahol fagy, vihar és jégeső között kellett megismerkedned a világgal. És ezáltal azt hiszed most, hogy a világ nem egyéb, mint fagynak, viharnak és jégesőnek egymást követő váltakozása.

Ennek a kis írásnak az a célja, hogy visszavezessen Téged az igazi világhoz. Hogy kézen fogjon, mint testvér a testvért, és sorra mutasson mindent. S megkérjen rá: ne hidd, hogy csúnya és rossz a világ.

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.

Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.

Te és az Isten
Gondoltál-e már arra, milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?

A viharról, ami időnként jön és elmegy
Figyelted hogy kezdődik? Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, >>>

Arról, ami időnként megfertőzi körülötted a levegőt
Találkoztál már valaha az erdőn bomló állati hullával? Amin férgek ezrei nyüzsögnek? Aminek nehéz, bűzös szaga széles körben>>>

A bosszúról
Megütnek s visszaütsz: a természet ősállati szabályai szerint jársz el. De ha megütnek s mert félsz visszaütni nyomban, az ütést >>>

A törvényekről
Fontos, hogy meg tudjad különböztetni: kétféle törvények vannak. Amit az emberek alkottak s amit az Isten. Az elsők aszerint >>>

Jog
Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.

Igazság
Aki azt mondja Neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött, az vak. Legyőzheti-e a felhő a napot? A sötétség a világosságot? >>>

Büntetés és jutalom
Jót tettél és nem fizettek érte? Mit adtál Te a napnak éltető melegéért? Vagy a földnek, hogy ellát kenyérrel? Rosszat cselekedtek veled >>>

Elfogultság és megértés
- Ez a hegy kopasz - mondja a keleti oldalon lakó ember - nincs rajta egyetlenegy fa sem! - Ezt a hegyet sűrű erdő borítja - jelenti ki a nyugati oldalon lakó. Mielőtt hajba kapnál valakivel emiatt, vedd a fáradságot és sétálj át a hegy másik oldalára is.

Amit a bűnről tudni kell
Ne hidd, hogy a kígyó csábította Ádámot és Évát a Tudás Fájának gyümölcséhez. A falánkság hajtotta oda őket, a kíváncsiság, a mértéktelenség, a nagyravágyás. Az elégedetlenség. Még több kellett, ez volt az egész. És azt se hidd, hogy kardos angyalok űzték őket ki a Paradicsomból. Kimásztak ők onnan saját maguk. Annak a létrának a segítségével, amit a Tiltott Tudás almája csíráztatott ki bennük, mint első emberi találmányt.

Jóindulat
Ha azt hiszed, hogy ma jóindulatú voltál, mert nem léptél a lábára senkinek, mert felebarátod fejéről nem ütötted le a kalapot, >>>

Vágy és öröm
Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés >>>

Védőoltás (megoldás) csalódás ellen
Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényelmeibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játékszabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat? Ne várj többet az emberektől sem.

Gazdagság és szegénység
Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés. >>>


Még a moha is virágzik
Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága. Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között. Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek. Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját. Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.

Mindent újra kezdünk
Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk. >>>

Nem vagy egyedül a földön
Jól figyelj most ide, mert ez nagyon fontos: nem vagy egyedül a földön. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: nem vagy egyedül >>>










Wass Albert: MÉG A MOHÁNAK IS VAN VIRÁGA


Ne hidd, hogy csak az orchidea virág.
Meg a rózsa, meg a szegfű.
Még a mohának is van virága.
Pedig a moha sohasem lát napot.
Sűrű erdők nyirkos homályában él,
földhöz ragadtan, nyomorultul.
Ő a legnyomorultabb a növények között.
Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik.
Kivirágzik, örömet ünnepel.
Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű.
Semmivel sem kisebb az öröme, mint az
orchideának, vagy a szegfűnek.
Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van:
senki emberfia nem tépi le különlegessége
miatt a moha virágját.

Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat,
nagyon sokat a mohavirágra .







Wass Albert: TE ÉS A VILÁG /teljes terjedelem/

Link

Link


TE ÉS A VILÁG WASS ALBERT PÁLYI ZS MIHI 2013

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
VIRÁGos idézetek
  2015-06-12 17:30:09, péntek
 
 







VIRÁGos idézetek






,,A Tavasz kiszabadítja a
virágokat,


hogy színesre fessék a nevető földet."

Reginald Heber







"Az a virág, amely a szívből nyílik nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem pusztul el, ha lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más, mint a lélekből sarjadt virág:
láthatatlan, és mégis érzed rejtélyes illatát.
Láthatatlan.


Csak akkor látni,ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt csillagharmatok"

Zsigmondi Zsolt







Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik a csillagmilliókon:


ez épp elég neki, hogy boldog legyen,
ha a csillagokra pillant.

Antoine de Saint-Exupéry







"Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,


Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak."

Johann Wolfgang von Goethe







"A virág, ha nem kap éltető vizet,
elhervad, ha az emberi szív nem kap
szeretetet,


nem tud viszonozni, eluralkodik érzései felett
a kétségbeesés, a közöny, végül teljesen kihűl."

Syndie Maison







,,A mindenható Isten elsőként egy
kertet teremtett.


És a kert a legtisztább öröm az ember számára...
A legnagyobb felfrissülés az emberi léleknek..."

Francis Bacon







"Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.


Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret."

/Endrődi Sándor/







,,Szegények azok, aki nem értek rá örvendeni a
napfénynek,


a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek."

Wass Albert:







,,A virágok, a növények nevelése együtt jár a
sikerélménnyel és a rácsodálkozással.
Ha boldog akarsz lenni


ültess egy fát és táncold körbe!"

Jóba Katalin







Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye nincsen a világnak,
Mint ahányszor nevedet megáldom,
Viruló virágom,


Édes birodalmam, ragyogó világom!

Ábrányi Emil













 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
VIRÁGos versek
  2015-06-09 20:31:06, kedd
 
 










VIRÁGos versek







Bernát János: Két kicsiny virág

Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.


A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.







Várnai Zseni: Orgona

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,


szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!







Ady Endre: Dal a rózsáról

A szép leány a búcsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szálla
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz' a múltból
A sors csupán ennyit hagyott...


Pedig a lányka könnyű csókját
Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez csók volt
Sejtelmes, végső "Isten hozzád!"

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szíve;
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kis lánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!







Szép Ernő: Virágok

Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom.
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat,


amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.







Gyökössy Endre: Virágok virága

Virágok virága,
Akácfa virága,
Nekem mindig kedves,


Nekem mindig drága.
Borulj friss-fehéren
Az egész világra!







Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája


meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,


kivirít a kankalin,a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,


a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,


őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.









Pósa Lajos: Labdarózsa

Labdázik az esti szellő,
Rózsa a labdája,


Szépen szól a fülemile,
Csattog a nótája.

Holdas estén száll az ének
Hegyen-völgyön átal...
Labdázik az esti szellő
A labdarózsával.







Majthényi Flóra: Szegfű

Ismét érzem a virág illatát,
Mely kiskertünkben nyílott egykoron.
Ah, nem az már, csak annak rokona,
De az illat még az a szirmokon.

S míg érzem: ismét gondolok reád,
Még most is hallom halk rezgő szavad...


- Ki hinné el, hogy ilyen kis virág
Egy egész múltat visszaad!







Heine: Mint egy virág, olyan vagy

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

/Ford.: Képes Géza/







Robert Burns: Piros, piros rózsa

Szép június piros, piros
rózsája, szerelem
tiszta dallam, mit hallok én
szívemben szüntelen.

Szerelmem mélyebb nem lehet,
s te szép vagy, mint a nap;
szeretlek, míg az óceán
vize ki nem apad.

Amíg nem porlad szét a szirt,
s zúgnak a tengerek:
szeretlek én, míg életem


homokja elpereg.

Isten veled, egy ideig
nem látsz, egyetlenem!
De visszahúz még tízezer
mérföldről is szívem.







Várnai Zseni: Rózsa

Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,


sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,


talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!







Jókai Mór : Ültess fát!

Ültess fát!
Hogyha másért nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
Gondot ő visel reád.


Jó tavasszal nyit virágot:
Messze érzed illatát,
Kis madárka száll reája:


Ingyen hallhatod dalát.
Ültess fát.







Nagy Lajos Gábor

Csak egy napra
Egy napra ha virág lennék,
legszebb ruhámba öltöznék,
mindenki felé tündökölnék,
szívekbe boldogságot vinnék.

Egy napra ha fa lennék,
hűs árnyammal mindenkit ölelnék,
eső elől menedéket nyújtanék,
nap ellen árnyékot adnék.

Egy napra ha füves rét lennék,
fáradt vándornak puha ágya lennék,
játszó gyerekeknek álma lennék,


állatoknak bőséges legelője lennék.

Egy napra ha folyó lennék,
csöndesen csordogálnék,
völgyekbe érve
éltető vizet vinnék.

Csak egy napra, ha...
ismét emberek lehetnénk!
Az Úr, mit alkotott,
soha többé tönkre nem tennénk!







Virágok

Link



Tavaszi virágok

Link













 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2020.05 2020. Június 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 132 db bejegyzés
Összes: 3947 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 378
  • e Hét: 10048
  • e Hónap: 8293
  • e Év: 280418
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.