|
2010-08-06 14:16:41, péntek
|
| |
| |
Tóth Krisztina
Felejtő......
Kering a Föld, álmában nem érti meg a végtelent.
Forog kéken, üres tájfunokat teremt.
Alszik, benti szeme a régi magmába lát át,
szivacsos belsejébe huzatot suttognak a bányák.
Lebeg a felejtő Föld a tőzeges féltekékkel,
erdőtüzeket próbál gyújtani minden éjjel.
A Hold felől jól látszik, hogy felejt,
nagy, fénylő tárgyakat a világűrbe ejt.
Lüktet rajta az Egyenlítő homlokpántja,
lombok közt verejtéksíkos autópálya.
Jobb és bal félteke illesztgeti össze a múltat:
újramondja a lucskos háborúkat.
Ügyet se vet a behallatszó jelenre,
gömbhéjában villámok futnak egyre,
gomolyfelhőt, migrénes port terelnek,
pulzál a víz és a piramissejtek,
az üres autópályák zümmögő axonok,
alszik, vakon felejt, völgyeket vigyorog,
szemei árapállyal pislogó tengerek,
szakad a nyálfonál, a völgyhíd megremeg
és a hajnali ködben a mélybe száll a busz,
jeleket küld tovább a topáz talamusz,
alszik a Föld, felejt, alszik, felejt keringve,
émelygő, lassú álma emberrel telehintve,
skizofrén, kérges arc, bolyongó látomás,
halott vizek színén lebegve úszó záptojás.
Link
--------------------------------------------------------------------------------- ---------
Tóth Krisztina
Munkadal........
Lakik a szívben egy csillagász,
fekete ernyője az égbolt:
molyette lyukain az égbe látsz,
ábrákat pöttyöz rá a kék Hold.
Lakik a szívben egy buszsofőr,
nem visz utast, az erdőben megáll,
rádiót hallgat, a kormányra dől,
fényszórózik és éjfélkor leszáll.
Lakik a szívben egy orvos is,
de a nyakában csúzli van csak.
Minek ide egy orvos is?
Köpenyben dől a kamrafalnak.
Lakik a szívben egy szív, igen.
Aranyhal-forma, ritka példány,
síkosan vergődik a felszínen,
vizet dalol és néha vért hány.
Link
--------------------------------------------------------------------------------- ----------

Tóth Krisztina Kábelkutya
lóg a falból a halál
elvarratlan vezeték
nem lesz úgy mint soha már
ha elalszol soha még
kóborkutya-ugatás
kóboráram megy a falban
fölgyullad valami más
amit soha nem akartam
lóg a falból lóg a kábel
elvarratlan vezeték
nem vakolják soha már el
körbejár és beleég
lyukat ás a drót alatt
jön a kutya be a kertbe
körbeszaglász ott marad
karikába merevedve
aki éber ne érintse
aki alszik az füleljen
hogy a falban hangja nincs-e
álmában se válaszoljon
Link
--------------------------------------------------------------------------------- ----------
........
Tóth Krisztina Bazaliszkusz
Mi lehet a baziliszkusz?
Cserépben nő, mint a fikusz?
Olyan mint a bazsalikom,
hogy fűszernek bezsákolom?
Vagy templom, mint a bazilika?
Épület? Vagy ritka állat?
Lakóhelye Amerika,
rá az ember ott találhat.
Mérges, ráncos fejű hüllő,
úgy néz, mint a szomszéd bácsi,
hogy mi a rossz, mi nem illő,
ebből kéne kitalálni.
Bámul rád a baziliszkusz,
bazi nagy gyík, zöld a bőre:
,,Hát te még köszönni sem tudsz?!"
Mindig üdvözöld előre...
Link
---------------------------------------------------------------------------------
.....
TÓTH KRISZTINA: Sajnálom
- mondta.
Nincsen több beszédem
az egymás szavába vágó évszakokkal,
a lépcsőn lepörgő levéllel:
mindenre van már hallgatásom.
A szó nélkül hagyott virágzás,
nem mondom, zavarba hoz néha,
ilyenkor félrefordulok, vagy
úgy teszek, mintha mit se tudnék.
Memorizálok.
Megjegyzem a dombot,
ahogy a domb is elismétli
a vonatot, naponta kétszer,
és az eloszló füst után
a látvány helyreáll.
Keret vagyok.
Megőrzök, átfogok.
Bevéstem régen tenyerembe
az összes járható utat:
csukott, járhatatlan tenyér.
Az időt úgy mérem, ahogy
a kérgen megtett hosszú-hosszú nap
után a gyantacsepp
leér.
Link
--------------------------------------------------------------------------------- ------------ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Krisztina |
|
|
|
|
|