Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 1.
  2011-02-19 15:52:48, szombat
 
 
Marjay Frigyes: Ámokfutó Bukarest I. rész

,,Mi elszakadunk ugyan rövid időre tőletek és egymás látásától, testvérek. De nem a szívünkkel...
Azért annál jobban igyekezetünk nagy vágyódásunkban, hogy lássunk titeket színről-színre...
El akartunk ugyanis menni hozzátok, egyszer is, másszor is, de a Sátán megakadályozott...
Mert ki a reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nemde ti: testvérek?..."-- Szent Pál I. levele a tesszalonikiakhoz --


1. FEJEZET.

EGY EMLÉKEZETES HÓNAP...

A bécsi konferencia óta Ruszinszkó sorsa egyre tarthatatlanabbá vált. A Volosiri-féle árnyékkormány zsarnoki uralma, --- a felsővidékre húzódott cseh katonaság és hivatalnoksereg basáskodása és rablógazdálkodása egyre nyomasztóbb lett.

Az élelmiszerkészletek fogytán voltak.

Szigorú tél sújtotta a hegyvidék szegény lakosságát...

A mindenfelé szervezkedő ukrán Szics-gárda tagjai rémuralmat honosítottak meg.

Terrorjuk előbb csak a magyarok és ruszinok ellen irányult.

Később már Prchala cseh tábornok katonáival is összetűztek és közvetlenül
a magyar bevonulás előtt véres harcokat is vívtak egymás között.

A rahói internáló tábor megtelt magyarok és ruszinok ezreivel.

Március első napjaiban a csehek és szlovákok közti ellentétek kirobbanással fenyegetnek.

Független Szlovákia megalapításáról van szó, német védnökség alatt.

Bródy András volt ruszin miniszterelnök kiszabadul a cseh fogságból és március 5-én Ungvárra, érkezik. Nagy és lelkes ünneplésben van része.

Csehszlovákia agonizál...

Mindenfelé lázas diplomáciai tevékenység folyik...

Gafencu román külügyminiszter Varsóba utazik.

Az angol lapok varsói tudósítói jelentik, hogy Károly román király a következőket üzeni külügyminisztere útján a lengyel kormánynak: Románia most már szívesebben látja a közös lengyel-magyar határt Kárpátaljának Magyarországhoz való csatolása által, mint egy félig független Ruszinföldet idegen befolyás alatt...

Románia tehát kompromisszumra készül...

Március 8-án nyilvánosságra hozzák a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság végleges döntését.

Északi országhatárunkon --- a Duna és Ung folyók közti szakaszon --- magyar fennhatóság alá kerül: Vága, Alsójattó, Nagycétény, Kálasz, Nagyhind, Bori,
Hévmagyarád, Felsőszellő, Alsópokorágy, Padár, Felsőfalu, Andrási, Ajfalucska, Jászó,
Mindszent, Rudnok, Aranyida, Nézpest és Bajánháza község.

Ezzel szemben nyolc községet visszacsatolnak Csehszlovákiához.

Most már napok kérdése a teljes felbomlás az idegen kézen levő Felvidéken. A prágai kormány erőszakoskodik a szlovákok ultimátumszerű követelésével szemben és Prchala is teljesen összegabalyodik a szicsákokkal.

Pozsony forrong...

Március 10-én Tisót és a Szlovák kormány másik három tagját Hasa államelnök felmenti.

Tuka Bélát és Mach propagandafőnököt a csehek letartóztatják.

Szlovákiában ostromállapot van.

Egyik tüntetés a másikat éri.

Durcsanszky németbarát szlovák külügyminiszter Bécsbe utazik, ahol több beszédet mond a rádióban.

Március 15-én a szlovák parlament kimondja Szlovákia önállóságát.

Március 13-áról 14-ére virradó éjjel az Ungvár melletti Ungdarócon a csehek kétszeres súlyos határincidenst provokálnak. Ugyancsak határsértést követnek el Nagydobronynál is. De a legkihívóbb eset Munkácsnál történik, ahova az éjszaka folyamán belopózkodnak a csehek és több magyar embert elhurcolnak.

Tűzharc-provokációkra a magyar határvédő osztagok ellentámadásba mennek és elfoglalják Őrhegyalját. Kendereske, Őrhegyalja és Klastromalja körzetében pedig megszállják és lezárják a cseh terület felé vezető utakat.

Salánknál és Feketepataknál ukrán terrorcsapatok, cseh műszaki katonák segítségével megkísérlik a vasútvonal felrobbantását. Ebből a betörési kísérletből is tűzharc támad. Ugyanezen a napon még Barkaszó községet is megtámadják.


A pohár betelt...

Csáky István gróf külügyminiszter a budapesti csehszlovák követnek 12 órás ultimátumot nyújt át.

Az ultimátum követeli a magyar internáltak azonnali szabadlábra helyezését, --- magyarok üldözésének beszüntetését és szervezkedési szabadságuk biztosítását. Követeli továbbá a magyar kormány, hogy a cseh-morva csapatok 24 órán belül ürítsék ki Ruszinszkó egész területét. Tartsák tiszteletben a magyar alattvalók és a magyar nemzetiségűek vagyonát. Közli végül a jegyzék, hogy Magyarország semmi esetre sem marad közömbös, ha cseh fegyveres támadás következnék be Szlovákia ellen a ruszin-szlovák határ mentén. A magyar kormány 12 órán belül választ vár. Ellenkező esetben a bekövetkezendőkért minden felelősséget a prágai kormányra hárít...

*

A megszállott Felvidéken utolsót tombol
a magyarellenes terror,
amely egyformán sújt magyart és ruszint.

A letartóztatások egymást érik. A rahói internáló tábor szerencsétlen foglyai fellázadnak és az őrség beletüzel a védtelen foglyokba.

Ennyi erőszakot egy pillanatig sem lehet tovább tűrni...

A ruszinföldiek szervezetei felkérik a magyar kormányt, hogy vegye birtokába Ruszinszkót.

A cseh-ukrán határsértésekre, --- a magyar és ruszin lakosság nyomorgattatására és a ruszin nép hívó szózatára az a válaszunk, hogy csapataink megindulnak a provokáló cseh katonaság és az ukrán terrorista bandák ellen.

Csáky István gróf külügyminiszter március 15-én felszólítja Volosint,
hogy a vérontás elkerülése végett, adja át a hatalmat
a bevonuló magyar hadsereg főparancsnokságának.

Volosin azonban ekkor már román területre menekült ...

Prchala tábornok a cseh erők elvonulására 5 napi haladékot kér. De a magyar vezérkari főnök azonnali fegyverletételt követel.

Honvédségünk nagyszerű egységei továbbhaladnak előre három főirányban:
Az Ungvár-Sianki vasútvonal mentén, Munkács felől a Vereckei-szoros felé és
Aknaszlatina-Kőrösmező irányában.

Minthogy Csehszlovákia megszűnt, a bécsi döntőbírósági ítélet már csak történelmi okmánynak számít. Ezentúl kizárólag Magyarországra tartozik, hogy ezt az ügyet Kárpátoroszországgal miként intézi el.

A kárpátorosz kérdés magyar üggyé vált...

A magyar hadsereg diadalmasan folytatja előnyomulását.

A honvédség egyes csapatrészei március 16-án a lengyel határig vonulnak.

A Vereckei-szoroson keresztül elsőnek vitéz Béldy Alajos vezérkari ezredes, a nyíregyházi lovasdandár parancsnoka ér lovassága élén lengyel földre. A lengyel határon a két nemzet hadseregének csapatai páratlan örömmel üdvözlik egymást.

Ugyanekkor Teleki Pál gróf miniszterelnök közli a Képviselőházzal, hogy a honvédség hatalmába veszi az egész Ruszinföldet.

Az ünnepi hangulatban a kormányzót éltetik. De a magyar hadsereget is lelkes ünneplésben részesítik.

A magyar kormány részéről fontos közjogi természetű bejelentés is elhangzik. Teleki kimondja, hogy a kérdéses területet, amely 1000 éven át Magyarországhoz tartozott, az anyaországhoz kapcsoljuk vissza. Az ősi kötelékeken belül pedig a testvér rutén népnek önkormányzatot adunk.

Március 17-én a honvédség Aknaszlatinán keresztül Kőrösmezőig jut, eléri Dolhát és birtokba veszi Vereckénél a régi határt.

Az ungvári csoport, harcok árán előnyomulóban van az Uzsoki-szoros felé.

A vezérkari főnök jelentése kiemeli a 14. honvéd kerékpáros zászlóalj teljesítményét, amellyel ez az osztag két és fél nap alatt, ukrán bandák ellenállását megtörve, nehéz út --- és időjárási viszonyok közt, szakadatlan menetben 270 km után érte el Kőrösmezőt.

A honvédcsapatok este 5 óra 50 perckor Kőrösmezőtől északkeletre is elérik Magyarország történelmi határát.

A kormányzó az előnyomuló hadsereg megtekintésére Kárpátaljára utazik.

A 13. kerékpáros zászlóalj március 17-én este 10 órakor érkezik az Uzsoki-hágóra.

Honvédségünket a lakosság mindenütt felszabadítóként ünnepli.

Csapataink vesztesége: 37 halott és 114 sebesült...

A felszabadított területen életbe lép a katonai közigazgatás.

Március 19-én pedig, a vezérkar főnöke közli, hogy a katonai megszállás befejeződött.

Horthy Miklós kormányzónak Kárpátalja népéhez intézett szózata március 21-én hangzik el.

A Kormányzói kiáltvány utal a testvéri együttérzésre és a földrajzi egységre. Hangsúlyozza az eddigi Magyarország és a visszatért országrész érdekeinek azonosságát, az elválaszthatatlan együttélés szükségességét és azt, hogy a ruthén népnek a magyar államiság keretén belül meg kell kapnia önkormányzatát. Azt az autonómiát, amelyet idegen ország uralma alatt elérni nem tudott.

Március 23-án a magyar honvédcsapatok, az ung-völgyi vasútvonal biztosítása céljából megszálltak egyes stratégiai pontokat.

Másnap szlovák reguláris erők részéről földi és légi támadásban részesültek. Szlovák repülőgépek Ungvár, Rozsnyó és Nagyberezna városokat bombázták.

Ugyancsak szlovák katonai repülőgépek hajtottak végre támadásokat 8 község ellen is. De a magyar elhárító erők 11 támadó szlovák repülőgépet lelőttek, 2-t pedig a határvonalon innen leszállásra kényszerítettek.

Repülőink a sorozatos határsértések megtorlásaként bombázták az iglói repülőteret.

A támadás igen hatásosnak bizonyult, mert a repülőtéren állomásozó 3 nagy bombavető és 14 kisebb repülőgépet megsemmisített, a hangárokkal együtt.

A bravúros magyar repülőerők részéről egyik napon sem volt veszteség. Ellenben a szlovákok légitámadásainak 23 halott és 55 sebesült áldozata volt magyar részről.

Ezzel a csete-paték be is fejeződtek.

A magyar kormány április 1-én megegyezett a szlovák határmegállapító bizottsággal. A megállapodás értelmében további 40 község került vissza hozzánk az Ung völgyétől nyugatra ...



2. FEJEZET.

ROMÁNIA IDEGES ÉS MOZGÓSÍT...

A párisi békeszerződéssel megteremtett Nagyrománia kétségtelenül 1939. március 12. és április 13-ika között élte át legizgalmasabb és integritására nézve legkritikusabb napjait. Ez év március 12-én vonult be honvédségünk a Kárpátaljára. És csak április 13-án jelentette ki gróf Csáky István külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt tartott beszédében, hogy a magyar kormány Románia határait tiszteletben kívánja tartani...

A magyar honvédek ruszinszkói bevonulásának híre érthető pánikot keltett a Csehszlovákiához hasonlóan megkonstruált Románia földjén. Ijedelem, kapkodás, lázas készülődés és félelem lett úrrá mindenfelé.

A román kormány mozgósított, vagyis román meghatározás szerint csapatokat vont össze bizonyos területeken. Tény az, hogy hivatalosan nem is volt mozgósítás, mert nem falragaszokkal és felhívásokkal szólították fegyverbe a haderőt, hanem egyéni behívások útján. Ezek a csapatösszevonások természetesen a lakosság --- főleg a magyarság --- részére a legkülönfélébb terrorcselekményeket eredményezték.

Románia a jelzett időpontban Bulgária, sőt Szovjetoroszország felé eső határait sem érezte biztonságban...

Félelménél azonban nagyobb volt kapzsisága...

A románok, az 1919. évi könnyen elért sikereik megismétlődésének reményében, egyik szemükkel állandóan a kőrösmezői vasútvonal felé kacsintgattak... Koncot akartak a Ruténföldből.

Március 13-tól katonákkal zsúfolt vonatok robogtak a határok felé és mivel nem volt hivatalos mozgósítás, a behívott katonák elszállítását személyvonatokon intézték. Természetesen ez rengeteg akadállyal járt s már az első napokban két igen súlyos kimenetelű szerencsétlenséget eredményezett.

Románia titokban akart mozgósítani, de ez nem sikerük neki...

Az előkészületlenség és az alantas közegek --- csendőrség, rendőrség, stb. --- túlbuzgósága odavezetett, hogy az egyes mozgósítási helyekre a szükséges létszámon felül nagy tömegek terelődtek össze és ugyanoda összpontosult a fölös számban bevonultatott lovak, járművek és gépkocsik tömege is.

A bevonult emberek és lovak elhelyezéséről, élelmezéséről és felszereléséről sem történt idejében megfelelő gondoskodás.

Azokat a bevonultakat, akik pontosan jelentkeztek, a csapatokhoz és munkásalakulatokhoz osztották be. A késedelmesen bevonultakat pedig szabadságolták.

Ezekből az intézkedésekből a legénység azt a következtetést vonta le a maga számára, hogy a legközelebbi mozgósításnál célszerű lesz mennél később a hazafiúi kötelességnek eleget tenni Nagyrománia megmentése érdekében...

A bakák ugyanis bíznak abban, hogy ismét olyan könnyen szabadságolják őket majd, mint az emlékezetes ruszinszkói mozgósításkor.

A katonai csapatokhoz eleinte nemzetiségre való tekintet nélkül osztották be a tartalékosokat. Csak később döbbentek rá arra, hogy a románokban mégis csak nagyobb a harci kedv, mint a kisebbségi katonákban. Ezért a már felszerelt nemzetiségi legénységet gyorsan leszerelték, hadimunkára fogták és pótlásukra megbízható románokat hívtak be.

A román lapok elragadtatással emlékeztek meg a kiválóan sikerült mozgósításról és a szükségleten felüli tömeges bevonulást --- a helytelen előkészítés helyett --- a bevonulok nagy lelkesedésével és egetverő hazaszeretetével magyarázták ...

A bevonulási intézkedések népszerűsítése céljából a lakosság között széltében-hosszában hamis híreket terjesztettek. Azt híresztelték, hogy Magyarországon kiütött a forradalom és a román csapatok megint a Tiszáig nyomulnak majd elő...

A burkolt mozgósításnál a csendőrség és rendőrség nemcsak a kijelölteket utasította bevonulásra, hanem behajtott a kaszárnyákba mindenkit, aki a mozgósított évfolyamokhoz tartozott.

Képzeljük el, milyen súrlódásokat eredményezett volna az általános mozgósításra való átmenet...

A határsávban levő helységeket kiürítették.

Az ország belsejébe szállították a póttesteket, a katonai parancsnokságokat, a katonai iskolákat és tanfolyamokat, a polgári hivatalok egy részét, a tisztek és hivatalnokok hozzátartozóit és ingóságait.

A határsáv községeinek és tanyáinak lakosait felszólították, hogy készüljenek fel az elköltözködésre és parancsszóra pár órán bejül hagyják el lakhelyüket.

A megbízhatatlan lakosság rádiókészülékeit elkobozták, illetve lepecsételték.

A bevándorolt románok áruba bocsátották ingóságaikat.

A hadsereg felszerelése siralmas volt. Sokakat polgári nadrágban és lábbelivel, spárgára kötött puskával osztottak be a harcalakulatokhoz és szállítottak a határra. A hadsereg fegyverzetében megtalálhattuk az orosz puskától kezdve Európa minden államának fegyvereit. Az ágyúk ugyancsak vegyesen voltak képviselve.

Nem kell nagy képzelőtehetség ahhoz, hogy mit jelent egy ilyen vegyes fegyverzetű hadsereg lőszer-utánpótlása...

Míg a csapattesteket lázas sietséggel ide-oda szállították, addig ugyanilyen lázas tempóban megindult a rekvirálás is bónok ellenében. Egy 7---8000 lei értékű lóért 1500---2000 leit fizettek, egy 25.000 lei értékűért pedig 7000 leit, illetőleg annyinak megfelelő bónt adtak át tulajdonosának. Egy kerékpárért a legjobb esetben annyit fizettek, amennyit az egyik kerék gumija ér.

A pánik szűntével több helyen visszaszolgáltatták ugyan az elvitt tárgyakat és állatokat, de ezekben már nem volt sok köszönet. Olyan siralmas állapotban kerültek vissza, hogy alig használhatók többé. Természetesen a harácsolással elmaradhatatlanul velejárt a panama is. Ugyanis megvesztegetéssel a rekvirálás alól is mentesülni lehetett. Az utólag leleplezett panamák következményeképpen mostanában nagy számban kerülnek a hadbíróság elé. Ugyancsak sok dolgot adott a hatóságnak az uzsoraárak letörése, mert egyes cikkek ára órák alatt túlzottan felszökött, ami még jobban fokozta az amúgyis ideges hangulatot.

A szabadlopás legsúlyosabban érintette a közvetlenül fenyegetett vidékek magyar lakosait.

Élelmiszerüket, baromfijukat elvitték és csupán három-öt napra való élelmet hagytak meg nekik. Mintha egy új tatár- vagy törökdúlás érte volna őket. Könnyezve, tehetetlenül tűrték a könyörtelen eseményeket. Ugyanekkor a magyar határ mentéről a 18--- 50 év közötti férfiakat, akiket nem hívtak be, összefogdosták és közmunkákra kényszerítették. Messze, Erdély mélyén fekvő kőbányákba szállították őket és sokan közülük még most is ott sínylik a váratlan fogságot. A nyugati határ védelmének megerősítését közmunkákkal siettették. A kirendelt környékbeli falvak lakosságával követ törettek, eltorlaszolták az országutakat és minden munkára igénybe vették őket a védővonal kiépítésénél.

Emlékezzünk meg a túszokról is, mert ezek is tekintélyes számban akadtak. A pánik első napjaiban a magyar határ mentén számos, szerepet játszó magyart, közöttük több egyházi férfiút vittek el túszként. Kisjenőn volt a gyűjtőhelyük, ahol sokan csűrben szenvedték át a kemény sorsot, mígnem egy hét múlva, a hirtelen fellángolt gyűlölet enyhülése után elengedték őket.

Az ijedtség csillapultával, --- miután külügyminiszterünk ismételten kijelentette, hogy Magyarországnak Románia ellen nincsenek támadó szándékai, --- hozzáláttak a sebtében határra vetett csapatoknak, hátsó területen rendesen felszerelt alakulatokkal való felváltásához.

Az elmenekült tisztviselők, hivatalok, katonai intézmények és iskolák ismét visszaköltöztek eredeti helyükre...

A csapatokkal, főleg a kisszámú gépesített alakulatokkal azután vegyes helyiségekben felvonulásokat rendeztettek. Az ilyen díszelgések fényét erősen emelték a felvonulás területén maradt harcképtelen harckocsik és páncélgépkocsik, amelyeket a díszmenet után szomorúan vontattak be a laktanyába.

A létszám felett bevonult legénység hazabocsátása a panamának is tág teret nyújtott. A román operettmozgósítással nem egy altiszt és tiszt vetette meg ismét vagyonának alapját.

Pénzért ugyancsak vissza lehetett kapni a fölös-számban bevonult lovakat és járműveket is.

A félelem napjaira emlékezetül szolgálhatnak még a következő esetek:

Nagyenyeden, a román rémület azt hozatta az enyedi magyarság tudomására, hogy uralomváltozás esetén megismétlődik az 1848-as emlékezetes vérengzés.


A bánsági Oravicán a prefektus üzenete így szólt:

A csiklovicai cigányokkal veretem agyon az oravicai magyarokat.


Ugyanott a román diákok egy magyar fiatalembert kocsihoz láncolva űztek végig a városka utcáin, miközben magyargyalázó kifejezéseket használtak. A rendőrség behunyt szemmel vette tudomásul a jelenetet. Egy bánsági magyar szabómestert pedig kidobtak a robogó vonatból, mert a mozgósítás napjaiban magyarul mert beszélni. Tíz napig feküdt kórházban anyanyelv használata miatt.

A mozgósítás első heteiben a bevonult katonák élelem és szállás nélkül várták további sorsukat. A kaszárnyák, táborok nem tudták valamennyiöket befogadni. Sokezren kintrekedtek a fagyos, szeles éjszakában és a kaszárnyák udvarán, ahol a csupasz földön aludtak. Tüdőgyulladás pusztított tömegesen közöttük s Lippán egy új temető jelzi sorsukat.

* * *

Ennek a pániknak az okai kézenfekvők.

Románia mai kül- és nemzetkisebbségi politikája félelmetesen hasonlít ahhoz a politikai vonalvezetéshez, amelyet az 1938. évi őszi cseh-német válság idején Csehszlovákia folytatott.

Miként egykori szövetségese, Románia is elodázza a nemzetkisebbségi kérdés megoldását. Miként egykor Csehszlovákia, úgy Románia is csak addig vesz részt a Harmadik Német Birodalom bekerítésére irányuló diplomáciai akcióban, amíg Németország gazdaságilag térdre nem kényszeríti. Miként egykor Csehszlovákia, úgy Románia sem közvetlen szomszédainál, hanem Nagy-Britanniánál és Franciaországnál keres védelmet.

Csehország bekebelezése után Tilea Viorel londoni és Tatarescu György párisi román nagykövet azzal a kéréssel fordult Franciaországhoz és Angliához, hogy egy esetleges támadás megakadályozása érdekében vállaljanak garanciát Románia függetlenségéért és területi sérthetetlenségéért.

Románia kérését a demokrata hatalmak fontolóra vették és úgy határoztak, hogy Lengyelországot kérik fel, közvetítsen Románia és Magyarország között, annál is inkább, mivel Lengyelország Magyarországnak őszinte, igaz barátja, Romániának pedig szövetségese.

Ezt az elgondolást azonban keresztülhúzta Tatarescu György párisi román nagykövet, aki azzal fenyegette meg a franciákat, hogy ha nem vállalnak haladéktalan kezességet, Románia a tengelyhatalmak oldalára áll.

Ez a kijelentés késztette a francia kormányt arra, hogy Romániának minden körülmények között biztosítékot nyújtson. Anglia ekkor nem tehetett egyebet, minthogy ugyancsak csatlakozott Franciaország álláspontjához.

Az angol-francia garanciavállalás, érthető feltűnést és meglepetést keltett. Az európai fővárosok politikai köreiben önkéntelenül azt kérdezték:

Mi ennek a nyilatkozatnak a tulajdonképpeni értéke?

És szükség volt-e egyáltalán erre a biztosítékra, tekintettel arra, hogy nem vonatkozik Románia területi integritására, csupán annak függetlenségére.

Chamberlain és Daladier ugyanis világosan leszögezte, hogy

az angol és a francia kormány Romániának minden olyan kísérlet esetén a segítségére sietne, amely Románia függetlenségét kifejezetten veszélyeztetné, feltéve, hogy a román kormány létérdekből kénytelen volna nemzeti haderejével ellenállni...

*

Románia mindég nagymestere volt az óvatos politikai játszmáknak.

Egész történelme azt bizonyítja, hogy állandóan több vasat tartott a tűzben és a merész kockázatoknak sohasem volt nagy híve.

Barátsága és hűsége csak addig terjedt, amíg jólfelfogott érdekei megkívánták ezt a nagylelkű áldozatkészséget. És nem ismert olyan kapcsolatot, amelyet fel ne borított volna, ha akadt egy másik, amely előnyösebbnek bizonyult az előbbinél.

Érdemes ezért néhány évtizedre visszapillantanunk a történelemben és felidézni emlékezetünkben a román politika ritmikusan ismétlődő módszereit...

 
 
0 komment , kategória:  Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 433
  • e Hét: 2649
  • e Hónap: 21053
  • e Év: 341085
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.