Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ámokfutó Bukarest V. rész
  2011-02-19 18:56:11, szombat
 
 
Marjay Frigyes: Ámokfutó Bukarest V. rész


9. FEJEZET.

ROMÁNIA MOSAKSZIK ÉS KÖVETEL...

Clemenceau már a konferencia legelején felszólította Bratianut, hogy ismertesse a románok ügyét.

1919. január 31-ere esik ez a nevezetes esemény, melyet Harold Nicoleon így örökít meg naplójában:

--- André Gide-el, az íróval ebédeltem. Alighogy befejeztem az utolsó fogást, máris rohannom kell a tizek tanácsának ülésére.

Ma fontos nap van... Ma vonulnak fel először a románok...

Taxin a külügyminisztériumba rohanok.

Az előszobában ismét megkezdődik a várakozás. Velünk szemben ül Wilson elnök magándetektívje és valamilyen betörőtörténetet olvas... Könnyű neki...

Végre nyílik az ajtó és Hankey behív.

Pichon egyúttal bekéreti Bratianut, Misut, Pasicsot, Vesnicset és Trumbicsot... Szép kis kollekció...

Belépünk a terembe...

Magas helyiség, boltíves mennyezet, nehéz üvegcsillár. A falak tölgyfaburkolattal vannak bevonva. Köröskörül Medici Katalin faliszőnyeg. A parketten szép Aubusson szőnyeg, gyönyörű hattyúszegéssel. Nagy régenceasztal, amelynél Clemenceau ül. Vele szemben két szék a románok számára. A titkároknak és szakértőknek arany támlásszék dukál. Vagyunk vagy huszonketten a szobában. A villanykörték szinte egyezerre gyúlnak ki különféle helyeken. A zöld selyemfüggönyöket pedig egy inas sorra behúzogatja, mert odakint már sötétedik.

A nagy tizek --- a legfőbb tanács tagjai --- rendszertelenül ülnek Clemenceautól jobbra.
Mellette közvetlenül Pichon külügyminiszter guksol. Mögötte Dutasta gubbaszt.

Nagy csend, --- és még nagyobb meleg...

A hátunk mögött lábujjhegyen járnak-kelnek, akárcsak a kísértetek.

Titkárok térképeket hoznak és helyeznek az asztalra.

Bratianu színészkedő nemtörődömséggel kezdi meg előadását.
Meg van róla győződve, hogy az összes jelenlevők között,
sőt az egész világon, ő a legnagyobb államférfi.

Mialatt beszél, szája körül időközönként ironikus és öntelt mosoly jelenik meg.

Élénken ügyel arra, hogy a fejét profilban tartsa...

Hadd lássa mindenki, milyen: szép ember... Pedig ha tudná, hogy az egész gyülekezetre milyen ellenszenves benyomást gyakorol, bizonyára iparkodna szerényebben viselkedni.[1]

* * *

Bratianu hosszú emlékiratot olvas fel, amelyben visszamegy egészen a Balkán-háborúkig. Majd részletesen ismerteti a román politika irányelveit a háború kitöréséig és a Németországgal kötött különbékét.

Bratianu:

A háború alatti román fegyverszünetet ne tulajdonítsák Románia csüggedésének...
A szövetségesek minden reményüket az ukrajnai orosz hadseregparancsnokságba helyezték.
De elképzelésük nem vált valóra.
A bolsevista vezetők szembeszállottak az ukrajnai hadvezetőséggel.

Románia pedig hadianyag- és csapattámogatás nélkül maradt.

Ebben a kényszerhelyzetében kötött békét a nemetekkel,
akik egész Ukrajnát elfoglalták és elvágták a román hadsereg visszavonulási útját.

A szövetségesek képviselői maguk is elismerték,
hogy a háborúnak ebben a szakaszában katonai akció, román részről,
nem volt többé lehetséges.

De a bukaresti szerződés távolról sem jelentette azt,
hogy Románia feladja a küzdelmet.
Ellenkezőleg: csak kedvező alkalomra várt.

És amikor Berthelot tábornok francia serege átkelt a Dunán,
Románia újból megindította hadműveleteit. Csapataik nyomban átlépték
azt a megerősített vonalat, amelyet a bukaresti béke után is megszállva tartottak...

Románia törhetetlenül bízott az igazságban, amelyet Wilson elnök nemes szavai olyan híven fejeztek ki 1918. szeptember 27-i beszédében. Wilson elnök igazságot, függetlenséget és szabadságot ígért a népeknek. Megerősítik ezeket az ígéreteket Románia szövetségeseinek kötelezettségei is.

Románia nem kíván egyebet, mint hogy a román nép fiai mégegyszer egyesüljenek azon a néprajzi területen, amelyet nekik a történelem kijelölt.

A háború befejezéséig Magyarország tartotta igájában Erdélyt,
holott a magas hegyek által körülvett tartomány a román nép lakta terület kellős közepére esik.
Hogy ne kelljen a románok által lakott vidékeket külön is megemlíteni, ezentúl
Erdély kifejezés alatt értendő egyúttal a Bánát, valamint a galíciai Kárpátok és a Tisza közé eső vidék is.

A magyar népszámlálási adatok szerint
Erdély lakosságának 55%-át románok teszik és csak 23%-át magyarok.

Orlandó olasz miniszterelnök közbeszól.
Az erdélyi lakosság számszerű nemzetiségi megoszlása iránt érdeklődik.

Bratianu így felel:

2,500.000 román mellett körülbelül egy millió magyar él Erdélyben,
akik mind hivatalnokok és katonák. De ezek az adatok nem pontosak. Ha pontos számlálást lehetne megejteni, egészen bizonyos, hogy 2,900.000 románt és csak 687.000 magyart találnánk Erdélyben.
Transylvánia lakosai között szerepelnek még a székhelyek és a szászok. Ez utóbbiak száma körülbelül 260.000.[2]



A bánáti kérdés vitája.

Amikor Bratianu befejezi Románia igényeinek felolvasását, Clemenceau bemutatja egymásnak a román és a szerb küldöttségek tagjait és felkéri őket, adják elő ügyüket a bánáti kérdésben.

Vesnios szerb kiküldött kijelenti, hogy ő nem készíthetett emlékiratot, mert csak aznap délelőtt 11 órakor értesült a hirtelen egybehívott ülésről. Sajnálattal hallja, hogy a román küldöttség igényeit a szövetségesek és Románia között létrejött 1916-iki titkos szerződésre alapítja. Amikor e szerződésről tárgyaltak, Szerbia a szövetségesek oldalán harcolt, anélkül, hogy bármiféle biztosítékot kért volna tőlük. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy a szövetségesek az igazság alapelvei szerint döntenek majd a nemzetiségek önrendelkezési jogának alapján...

Clemenceau közbeszól és arra hivatkozik, hogy az 1916-i szerződés tudomása szerint nem volt titkos.

Vesnics azt feleli, hogy a szerződést soha nem tették közzé, amit Pichon francia külügyminiszter is helybenhagy.

Vesnios folytatja beszédét és kifejti, hogy Szerbia nem tart igényt az egész Bánátra. Csupán azt a részt igényli, amelyhez néprajzi szempontból joga van, vagyis ahol a szerbek túlnyomó többségben vannak a románok felett.

Lloyd George:

Jutottak-e valaha szerb származású képviselők a magyar parlamentbe és milyen kerületekben?

Vesnics:

Versecet, Temesvárt, Pancsovát, Fehértemplomot,
Nagykikindát és Bánátkomlóst a háború kitörése előtt szerbek képviselték Budapesten.

Lansing:

A románok küldtek-e valaha követeket Budapestre?

Bratianu :

A bánáti választásokon mindig erős politikai küzdelmek folytak, arra azonban nincsenek pontos adataim, hogy hány román képviselő jutott a magyar parlamentbe.

Azt hiszem, hogy a három millió románt csak öt képviselő, míg a szerbeket csak három képviselte.»

Vesnics:

Ami a politikai küzdelmek erőszakosságát illeti, azok szerbekre és románokra egyaránt vonatkoztak.

Szerbia a középkor óta magának kívánta a Bánátnak ezt a részét, hiszen az mindig szoros viszonyban állott a szerb néppel. A bánáti szerbek szokásai, modora, vágyai és hagyományai mindig azonosak voltak a szerbiai szerbekével. Válságos időkben egymást segítették. És amikor 1848-ban a szerbek fel akartak szabadulni azáltal, hogy a Habsburgok mellé álltak a magyarok ellen, a Habsburgok azzal jutalmazták meg a szerbeket, hogy a Bánát egy részének önkormányzatot adtak.

A Vojvodinát saját választott vajdájával az élén állították fel.

A Habsburgok, mint rendesen, ekkor sem tartották meg ígéretüket, de a Vojvodina területi határait megszabták és az akkor kijelölt terület pontosan ugyanaz volt, mint amelyre a szerbek most igényt tartanak.

Ami az Isle de France volt Franciaországnak és Toscana Olaszországnak, az történelmileg a Bánát Szerbiának.

A szerb renaissance a Bánátban vert gyökeret a XVII. században. Ott tűnt fel újra a szerb irodalom, művészet, színház, stb. És itt fogant meg a nagy szerb eszme is.

1881-ben az ifjú szerbek a Bánátban jöttek össze, hogy új vágyaikat megbeszéljék. Számos olyan szerb vezérférfi született ezen a vidéken, aki a szövetségeseknek nagy szolgálatot tett.

A szerbiai és a bánáti szerbek szoros viszonyára jellemző az is, hogy a királyi család, amikor száműzték, itt talált menedéket.

Fontos bizonyíték továbbá, hogy a Bánátban minden földbirtok megmaradt szerb kézen, bármennyire igyekeztek is a magyarok és németek ezeket a birtokokat megszerezni.

Biztosra vesszük, hogy a konferencia tekintetbe veszi a szerbek jogos igényeit és összhangba hozza vágyaikat és kívánságaikat a világ közös érdekeivel.

Balfour:

Tud-e excellenciád számadatokat nyújtani? Eddig csak általános kijelentések hangzottak el, de nemzetiségi statisztikát egyáltalán nem kaptunk.

Vesnics:

Adatokicai fogok szolgálni, de azokat nem hozhattam magammal,
oly hirtelen hívtak meg a tárgyalásra.

Nicola Pasics engedélyt kért, hogy az asztalra tehessen egy 1853-ból származó térképet, amely abban az időben készült, amikor a bánáti vajdaság megalakult. E térkép világosan mutatja azokat a részeket, amelyek akkoriban Szerbiához, illetve Romániához tartoztak. Tisztán látható, hogy a keleti részen a népesség elsősorban román, a nyugati részen viszont a szerbek vannak többségben. A két sáv között igen vegyes a népesség, mert Ausztria politikája mindig az volt, hogy megelőzze a nemzeti érzés kifejezését azáltal, hogy bevándorlókat telepített oda.

Ennek ellenére, igen könnyű megtalálni a két terület közötti igazságos választóvonalat. Megjegyzi végül Pasics, hogy a szerb küldöttség egy memorandumot szerkesztett, amely részletesen ismerteti a szerb ügyet.

Bratianu:

Megindulással hallottam, hogy a Karagyorgyevics királyi család Temesváron talált menedéket. Azt hiszem azonban, ez mégis kevés alap arra, hogy Szerbia ezt a területet magának igényelje, mert különben Szerbia épp oly joggal követelhetné Románia egész területét. Hiszen az Obrenovics és Karagyorgyevics királyi családok számos tagja talált menedéket Romániában. Sőt maga Pasics is idemenekült, amikor a szerb helyzet nagyon veszélyessé vált.

A Bánát ideiglenes felosztása 1848-ban --- a vajdaság megadása által --- csak elméletben volt meg és csak tíz évig tartott.

Ami a függetlenségi harcokat illeti, azokban Románia is résztvett és nem tehet arról, hogy a Habsburg-kormányok inkább a szerbeket támogatták, mert ők állottak mellettük a magyarok elleni háborúikban.

Az 1916-i szerződés titkosságát ki kell emelnem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy bár a szerződés titkos volt, következményei nem voltak azok, mert e szerződés megengedte, hogy Szalonikiben megszálló sereg tartózkodjék, ami a mindenki által ismert eredményre vezetett.

Trumbics engedélyt kért, hogy néhány szóban hozzászólhasson Vesnics és Bratianu kijelentéseihez. Ami a titkos szerződést illeti, Szerbia, illetve a szerb-horvát-szlovén állam nevében a legerélyesebben kijelenti, hogy ezt a szerződést Szerbia tudta nélkül tárgyalták meg és így a szerbek azt nem hajlandók elismerni.

Trumbics:

Bratianu az egész Bánátról szólt, mely három megyét foglal magába:
Torontál, Temes és Krassószörény megyéket.
Nos, a szerbek nem kívánják mind a három megyét.
A Bánát nyugati részén csak Torontáli,
középen Temesvárt és Krassó megyének egy kis részét kérik.

Hajlandók elismerni, hogy a Bánát egész keleti része román, viszont a szerb többségű részeknek annyival is inkább a szerbekhez kell kerülniök, mert maga a nép is ehhez az államhoz kíván tartozni.

A németek és a magyarok is inkább olyan államhoz vonzódnak, amely a Dunánál fekszik. Emellett szólnak gazdasági és politikai érdekeik is.

A szerbek tehát bánáti igényeiket nemcsak a nemzetiségekre, hanem a népek akaratára is alapítják.

Ha a nagyhatalmak népszavazást akarnak elrendelni ebben a kérdésben, Szerbia szívesen beleegyezik.

Az igényelt két megyét nyugatról a Tisza, északról a Maros, délről a Duna és keleten a Temesvár---Versec-i vonal határolja. A magyar statisztikák, amelyek sohasem kedveztek a szerbeknek, a két megye lakosságának számadatait a következőkben állapítják meg:

románok 266.000
németek 328.560
magyarok 251.000
szerbek 270.000

Ezek hivatalos számadatok és igazolják, hogy a négy nemzetiség egyformán van képviselve. A kérdést éppen ezért másképp megoldani nem lehet, mint nemzetiségi elv alapján. Ezért kell elsősorban maguknak a népeknek az akaratát és óhaját tekintetbe venni.

A szerbek szeretnének jó viszonyban lenni a románokkal. De ha a románok a Tiszát és a Dunát akarják a bánáti határokul, akkor megegyezésről nem lehet szó. A szövetségesek ne feledjék, hogy Szerbia legalább annyit szenvedett a felszabadító háborúban, mint Románia. Éppen ezért a szerbek követelik, hogy igényeiket a két megyére elismerjék.

Bratianu:

Bocsánatot kérek, hogy harmadszor is felszólalok. De kénytelen vagyok, mert a románoknak csak két képviselőjük van jelen, a szerbek három képviselőjével szemben.

Trumbics Őexcellenciája beismerte,
hogy a Bánátban a németek és a magyarok kétszer annyian vannak,
mint akár a szerbek, akár a románok.

Az egyetlen lehetőség tehát,
hogy a Bánátot egy egésznek tekintsük, mert néprajzi szempontból lehetetlen igazolni,
hogy a túlnyomó többségű németeket és magyarokat szerb fennhatóság alá tegyük.
Tehát a Bánátot nem lehet kettévágni néprajzi szempontból.

Földrajzilag csak a Duna alkothatja az egyetlen reális határt a két ország között.

Felhívom egyúttal a nagyhatalmak figyelmét arra a veszélyes helyzetre,
hogy a Bánátot megszálló szerb csapatok nyílt harcban vannak a román népességgel,
amelyre fegyveres nyomást gyakorolnak. Követeljük,
hogy a szerb csapatokat szövetséges katonasággal cseréljék fel,
mielőtt komolyabb fejleményekre kerülhetne sor.


Clemenceau:

Belenyugodnék-e ön elvileg a népszavazásba?

Bratianu:

A kérdésre már válaszoltam. Követeltem, hogy a Bánáttal,
mint összetartozó egésszel bánjanak el. Nem nyugodhatom tehát bele semmiféle felosztásba.

A népszavazást ellenzem, ha pedig ragaszkodnának hozzá, meggondolási időt kérek...

Lloyd George és Bratianu vitája a román területi igényekről.

Az utódállamok közül a legtöbb baj a románokkal van.
Románia pontos területi igényeit a Legfelsőbb Tanács február 1-i ülésén újból előterjeszti.
A jelentést ismét Bratianu olvassa fel.

Megismétli a már egyszer elmondott történelmi visszapillantást és részletes adatokat sorol fel követeléseinek alátámasztására, majd ismerteti Románia bukovinai és besszarábiai igényeit is.

Lloyd George:

Az ön által igényelt három tartomány:
Erdély, Bukovina és Besszarábia nemzetgyűlései kívánták-e,
hogy Romániához csatolják őket vissza.
És ha igen, milyen feltételekkel?

Bratianu:

A három ország alkotmányos berendezése elütő egymástól.

Erdélyben a román képviselők nemzetgyűléssé alakultak, amelyben a szászok is képviseltették magukat. Csak a magyarok nem jöttek el.

Bukovinában az összes nemzetiségek kormányt választottak --- a rutének kivételével --- és kikiáltották Bukovina egyesülését Romániával.

Ugyanezt tette Erdély is, de ideiglenes önkormányzattal, hogy rendezhesse azokat a jogi feltételeket, amelyek alapján ez az egyesülés létrejöhet.

Erdélynek valóban más törvényei vannak, mint a Romániában érvényben levők s így Erdély képviselői előbb tanulmányozni kívánják a végső egyesülési szerződés lehetőségeit.

Lloyd George:

Azt kívánja-e Románia a hatalmak képviselőitől, hogy egyszerűen mondják ki a három tartomány egyesülését az anyaországgal, vagy csupán azt kívánja a konferenciától, jelentse ki, hogy a különböző vidékeken szabályosan megválasztott nemzetgyűlésnek joga lesz az egyesülést kimondani és a helyzetet rendezni? --- Amikor Skócia egyesült Angliával, az egyesülés bizonyos feltételekkel jött csak létre, amelyet a skótok kívántak.

Bratianu:

Románia a tartományok egyesülésének elismerését kéri...

Lloyd George:

Okom van feltételezni, hogy bizonyos kisebbségek nem vettek részt ebben a választásban. Igen fontos ugyanis, hogy a döntés olyan gyülekezet részéről történjék, amely az egész népességet képviseli.

Bratianu:

Nem értem az angol miniszterelnök úr kérdését.

Románia azért harcolt, hogy nemzeti akaratát az erdélyi magyar kisebbségre ráerőszakolja... Annyi bizonyos, hogy ha a magyarokat megkérdezik, hogy a Romániával való egyesülés mellett vannak-e vagy ellene, alig várható tőlük igenlő válasz.

Nem hiszem, hogy a mai viszonyok között szabad választást lehetne megejteni. (!!!)

Ami a fegyverszünet által teremtett helyzetet illeti Erdélyben, azt hiszem, hogy az elvi kérdést a háború már eldöntötte s így e területeket vissza kell adni Romániának.

Később politikai életükben a kisebbségek jogait természetesen meg fogjuk becsülni s a lehető legnagyobb szabadságot adjuk majd meg nekik. De azt mégse lehet elvárni a legyőzőitektől, hogy önszántukból egyesüljenek olyan országgal, amely felett ezer évig igyekeztek uralkodni.

Lloyd George:

Elfogadom, hogy a végső döntést a többségnek kell megadnia, de szerintem fontos az, hogy az igazságtalanságok, amelyek a magyar uralom alatt történtek, meg ne ismétlődjenek a jövőben is. Nem szabad megengedni, hogy a kisebbségeket a jövőben úgy kezeljék, mintha románok volnának a magyar államban és akiket megfosztanak nyelvüktől, hagyományaiktól...

Bratianu:

Teljes mértékben hozzájárulok ehhez a szemponthoz.

Az Erdéllyel történt egyesülés szerződési okiratban van kimondva.
Ez az egyezmény az összes erdélyi nemzetiségek vallási és politikai szabadságát elismeri.
Csakis ezért csatlakozott a szász nép.

A kérdéses alapelv általános érvényű és azt ki kell terjeszteni az összes Erdélyhez csatolt országrészekre kivétel nélkül.

De komoly eredmények nem várhatók, ha Erdély egyesülését nem mondanók ki rögtön most,
amikor egykori uraik tudják, hogy ügyük elveszett.

Máris sokáig késlekedtünk...

A területek elfoglalásának a legkedvezőbb körülmények között kell megtörténnie...

Éppen azoknak a népeknek az érdekében, akiknek együtt kell majd élniök velünk, románokkal.

A legkielégítőbbek például a viszonyok azokban a kerületekben, amelyeket a román határ mentén a fegyverszünet aláírása előtt elfoglaltunk, noha ott a románok a népesség kisebbségét alkotják.

Lloyd George:

Ezt nem értem...

Bratianu :

Majd megmagyarázom.

Lloyd George:

Halljuk.

Bratianu:

Azokon a területeken, amelyeket Románia még nem foglalt el, mégha román is ott a többség, a helyzet nagyon komoly, mert az ellenség bolsevista szellemben folytat erőszakos izgatást. Vagyonfelosztást és a rendi különbségek eltörlését ígérik. Wilson politikáját pedig tiszta kapitalista politikának mondják.

Ennek a propagandának következtében Erdélyből igen nyugtalanító hírek érkeznek. Ez a helyzet főleg annak tulajdonítható, hogy a lakosság jövője bizonytalan...

Ezért kérem a bizottságot,
hogy rögtön határozzon és hatalmazza fel Romániát az erdélyi területek azonnali elfoglalására.

A román kormány talán még abban a helyzetben lesz,
hogy vérontás nélkül egyezzék meg a különböző nemzetekkel, sőt testvéri módon is. (!!!)

Ha azonban a szövetségesek engedik, hogy a mostani helyzet folytatódjék, új ingerlékenység támad és újra vér fog ömleni...

Románia már teljesen ki van merülve, szüksége van tehát a szövetségesek erkölcsi támogatására, mert az akar maradni, ami eddig is volt: Európa védőbástyája a bolsevizmussal szemben.

Lloyd George:

Milyen csapatok szállottak meg Erdély határát?

Bratianu:

Csupán egy keskeny sávot foglaltak el katonáink a román határ mentén...

Az ország többi része, minthogy még nincs megszállva, teljes anarchiába süllyed...

Az elmúlt napokban a szerb küldöttekkel való tárgyalás után bátor voltam kérni, hogy a szerb csapatok ürítsék ki a Bánátot és hogy helyettük szövetséges katonaság szállja meg ezt a vidéket.

A kérdés igen sürgős...

Lloyd George:

Sajnálom, de a Bánát kérdését nem lehet a szerbek nélkül letárgyalni...

Clemenceau --- a konferencia elnöke:

Köszönjük, hogy Románia igényeit kifejtette előttünk.

A román kiküldöttek ezután távoztak az ülésről. Csak a Legfelsőbb Tanács tagjai maradnak vissza a teremben. Jelen van: Glemenceau, Wilson, Lloyd George, Balfour, Orlando és Sonnino.

Lloyd George emelkedik szólásra:

A határok kérdésében igen nehéz dönteni olyan kijelentések alapján, amelyek puszta megbeszélések folyamán történnek, ha mégoly világosak is.

Ezért indítványozom, hogy a felmerült kérdéseket előbb az öt nagyhatalom szakértői vizsgálják meg és tegyenek egyhangú ajánlatot. A szakértők természetesen nem határozhatnak végleg, de előkészíthetik a döntéshez való utat. Ha pedig nem egyeznek meg, a nagyhatalmak megbízottai kénytelenek lesznek a szóbanforgó problémát a zöld tárgyalóasztalnál megvitatni.

Sok olyan kérdés van, amelyekben a hatalmak teljesen pártatlanok. Ilyen például a románok igénye Magyarországra, melyet az imént fejtett ki Bratianu.

Úgy vélem tehát, hogy az előzetes szakértői vizsgálat csak elősegítheti a tárgyilagos döntést. Ezért a következőket javaslom:

A Magyarországra vonatkozó román területi igények jogosságát és helyességét vizsgálja felül az Egyesült Államok, a Britbirodalom, Franciaország és Olaszország 2---2 képviselője. Ennek a bizottságnak joga van az érdekelt népeket is megkérdezni.
Wilson:

A szakértők azonban a kérdést csak olyan szempontból vizsgálják meg, amely a probléma politikai oldalát nem érinti.

Lloyd George szkeptikus tekintettel néz az amerikai elnökre és a vállát húzza, de nem felel.

Balfour:

A bizottságnak hadászati szempontokra is tekintettel kell lennie.

Orlando más ügyben kér szót. Úgy érzi, hogy kötelessége Romániának a titkos szerződésre vonatkozó felfogását védeni. Véleménye szerint a nyilvános és polgári jogokra vonatkozó törvények csak kihirdetésük után válnak érvényessé. Nem híve ilyenfajta egyezményeknek --- hiszen azok már amúgyis kimentek a divatból ---, de ha Olaszország, Franciaország és Anglia egy szerződést közösen aláírtak, akkor nem helytálló különbséget tenni titkos és nyilvános megállapodások között.

Clemenceau:

Felhívom figyelmét arra, hogy a szövetségesek és Románia között létrejött 1916. évi szerződést a nagyhatalmak, közös elhatározással, éppen ebben a teremben érvénytelenítették. Ennek ellenére beleegyeztek abba, hogy Románia képviseltethesse magát a békekonferencián.

De ezt világosan úgy értették, hogy a képviselet megadása nem jelenti egyúttal a szerződés minden egyes szakaszának is a megújítását, mert hiszen Románia ezt a megállapodást nyíltan megszegte, amikor a háborúból kilépett.

Lloyd George:

Osztom az elnök úr nézetét... Máris tapasztalhatjuk, hogy Románia most többet követel, mint amennyit a titkos szerződés biztosított volna számára, ha azt meg nem szegte volna.

Sonnino:

Adott esetben a szakértők esetleg kényszerülve lesznek a helyszínére menni, hogy az érdekelt népességet is megkérdezzék.

Lloyd George:

Volt már erre precedens Teschenben.

Sonnino:

Tehát a román igények esetéhen is meg kellene kérdezni a kisebbségeket. De a magyaroknak nincsenek is képviselőik Parisban.

Wilson:

Talán bölcs dolog volna elhagyni a javaslat ama rendelkezéseit, amelyek felhatalmazzák a szakértőket, hogy a népek képviselőit meghallgassák.

Lloyd George:

Arra vonatkozólag, hogy ez helyes intézkedés volna-e vagy sem, felhívom az elnök úr figyelmét Románia bánáti követeléseire.

A románok most már az egész Bánátot akarják, holott az 1916-os szerződés szerint csak annak egy részére kaptak Ígéretet.

A tanács elfogadja Lloyd George határozati javaslatát és Bratianu területi követeléseinek kérdését elsősorban szakértői bizottságra bízza.

* * *

A párisi Figaro február 10-iki számában pedig Capus, a következő cikket írja Wilsonról:

Az amerikai elnök könnyelműen akkora felelősséget vállalt magára,
mint még soha senki.
Eszmei törekvéseinek sikere esetén, kétségkívül ő lesz a világtörténelem legnagyobb alakja.
Ugyanekkor azonban azt is nyíltan ki kell mondani,
hogy ha az elnök elbuknék a maga elveivel,
olyan káoszba döntené az egész világot, amelyhez képest az orosz bolsevizmus gyerekjáték csupán.
És
az emberiség lelkiismerete előtt

ekkor Wilson felelőssége messze túlhaladná azt a határt,
amelyet földi halandó el tudna viselni...




10. FEJEZET.

BIZOTTSÁGI BÁBJÁTÉK...

Amikor a párisi konferencia a rettenetes anyagtorlódás következtében kátyúba került és a bizottsági rendszer bevezetésével iparkodott célhoz jutni:
58 bizottság kezdte meg működését.
Hat hónap alatt 1646 ülést tartottak.

A bizottsági határozatokat 26 helyszíni szemle követte, a végleges előterjesztéseket pedig a tizek tanácsa 72 ülésen, az ötök tanácsa 39, a négyek tanácsa 141 ülésen tárgyalta.

Amint láthattuk, minden egyes bizottság tíz tagból állott, ezek közül legalább egy technikai szakértőként szerepelt.

Ezeknek a szakértőknek a ténykedése általános nevetség tárgya lett, hiszen a legtöbben olyan államok sorsa felett döntöttek, amelyekről azelőtt még csak nem is hallottak és amelyeknek belső államszerkezetéről, politikai történetéről és földrajzi adottságairól a leghalványabb fogalmuk nem volt.

Nem hiába vallotta be dr. Day --- a Yale egyetem kitűnő professzora --- egyik jelentésében, hogy: Ha két határ között kell dönteni, az embernek nemcsak a földrajzi és néprajzi részleteket kell alaposan ismerni, hanem valóságos prófétának is kell lenni, aki a legkülönbözőbb emberi érdekek relatív fontosságát kellően mérlegelni tudja a jövő fejlődés szempontjából.

Új határokat megvonni --- írja House ezredes --- annyit jelent, mint szüntelenül új elégedetlenséget teremteni...

Ezek az igazságok szépen hangzanak, de a valóságban senki nem ügyek rájuk.

A területi kérdéseket tárgyaló bizottságokat «ad hoc» nevezték ki máról-holnapra, aszerint, hogy milyen sürgősen kellett valamilyen kérdésben dönteniök.

A legvégzetesebb hiba az volt, hogy a bizottságoknak nem állott jogában általános jellegű, illetve átfogó természetű területi megoldásokat javasolni. Kizárólag arra szorítkoztak, hogy az érdekelt kis államok bizonyos területi követeléseit «felülvizsgálják.

Így történt azután, hogy a románok igényeivel foglalkozó bizottság kizárólag Erdéllyel törődött. Akik viszont a csehszlovák határok ügyében voltak hivatva dönteni, azokat semmi egyéb nem érdekelte, mint csupán a szlovák határvonal.

Csak akkor jöttek rá ennek a rendszernek a súlyos hátrányaira, amikor már késő volt.

--- Ennek az eljárásnak köszönhette például Magyarország --- írja Nicolson --- hatalmas területi és népességi veszteségét, amely valóban komoly aggodalmakra adott okot. Ha több bizottság helyett csupán egy dönthetett volna az összes magyar határok ügyében, bizonyos, hogy Magyarországgal nem történt volna oly nagy igazságtalanság...[3]

Az is sok bajt okozott, hogy a szakértők előterjesztései nem voltak véglegesek s így valamely ügyes ellenérvvel könnyen módosítani lehetett azokon a javaslatokon, amelyek az érdekelt államok igényei szempontjából kedvezőtlenek voltak.

A kérdések gazdasági oldalára egyáltalán nem voltak tekintettel. Ott, ahol egy mellékvágánya vasút megépítésével, aránylag csekély költséggel, pótolni lehetett volna sok százezer magyar fajtestvér idegen járom alá hajtását, könnyelműen hatalmas magyar többségű területrészeket hasítottak ki az ország testéből.

--- Borzadva gondolok vissza --- jegyzi fel naplójába Nicolson --- azokra a végnélküli bizottsági ülésekre a Quai d'Orsay magas, nyomasztó atmoszférája szalonjaiban... A hatalmas ablakok fölött skarlátvörös, nehéz selyemfüggönyök csapódtak össze. Az óriási zöld asztal végén egy csoport ember hajol térképek és jegyzetek fölé. A nagy barokk-csillár fénye reflektor-szerűen világít az asztalra. A magastámlájú, aranyozott székek mögött tolmácsok, titkárok és jegyzők serege tolong.

Alighogy megvitattunk egy határvonalrészt, máris átmegyünk a terem büfféhelyiségébe, ahol teát, brióst és finom francia gesztenyezselét szolgálnak fel. Elszívunk egy cigarettát, majd visszatérünk a tárgyalóasztalhoz.
Nos, uraim --- folytatja az egyik előadó fontoskodóan --- megvizsgáltuk tehát
a határt Maros-ligettől két kilométernyire keletre,
ahol a 123-as magaslati pontnál találkozik
Magyarország, Románia és Csehszlovákia határa...

Amikor este hazaérkeztünk a Majesticba, lent a bárból felhallatszott a jazz- és a táncmuzsika a szobánkba...[4]

[1] Nicolson: Peacemaking II. 3.

[2] Hunter---Miller: My Diary.

[3] Nicolson: Peacemaking I. 5.

[4] Nicolson: Peacemaking I. 5.

 
 
0 komment , kategória:  Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 5.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 130
  • e Hét: 2471
  • e Hónap: 15748
  • e Év: 335780
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.