Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ámokfutó Bukarest VII. rész
  2011-02-20 09:53:16, vasárnap
 
 
Marjay Frigyes: Ámokfutó Bukarest VII. rész

13. FEJEZET.

A MEGCSONKÍTÁS...

Április 9-én már az ötös tanács foglalkozik Magyarország feldarabolásával.

Tardieu adja elő a román bizottságnak a magyar-román határra vonatkozó jelentését. Térképet vesz elő és kiteríti. A vörös vonal a román által követelt, a kék pedig a bizottság által megadott határt mutatja. Hosszas viták után jutottunk csak dűlőre --- mondja Tardieu nagyjelentőségűén. --- A román bizottság ugyanis nem akart annyi idegen lakost Romániához csatolni, amennyire Románia igényt tartott. Megfeleztük tehát a lakosság számát. Most aztán néprajzilag kielégítő az eredmény.

Lansing:

Mutassa kérem, melyik a tényleges néprajzi vonal?

Tardieu:

Azt nehéz kimutatni, mert a népesség nagyon vegyes. De a kék vonal igazságos kompromisszum. Ha egyes helyeken 20 km-rel keletebbre húzódhatna is a határ, a megszabott vonal azért nagyjából kielégítő.

Lansing:

De miért nem követték mégis a pontos néprajzi határt?

Tardieu:

Azért, mert akkor elvágtuk volna a vasútvonalat és megszakítottuk volna a közlekedést.

Lansing:

Találunk-e a javasolt határtól nyugatra túlnyomó többségű román lakosságot?

Tardieu:

Elvétve, néhol...
A kijelölt vonal mentén 600.000 magyar kerülne román uralom alá,
viszont csak 25.000 román maradna Magyarországon.

Lansing (felháborodva):

Hát kérem ez a szétosztás egyáltalán nem tűnik igazságosnak. Úgy látszik, önök mindenütt a magyarok ellen döntöttek.

Tardieu:

Másféle döntés viszont a románok kárára történt volna és így ez a legjobb megoldás. Ezért fogadta el a bizottság is egyhangúlag. Erdélyben a magyarok elszigetelt csoportokban laknak. Az elosztás tehát lehetetlen volt másképp.

Lansing erre visszavonta bírálatát. Balfour és Sonnino is hozzájárult a bizottsági javaslathoz s így az ötös tanács végleg megszavazta a román-magyar határt.

*

Lansing nyilván megfeledkezett arról a jelentésről, amelyet az amerikai titkos hírszerző osztály adott át neki 1919. január 21-én «információ céljából.[1]

Ez a jelentés amerikai szempontból foglalkozik a monarchia felosztásának kérdésével.

Sorra veszi az egyes utódállamoknak juttatandó területeket és külön megindokolja Ausztria-Magyarország szétdarabolását. Az indokolást térképekkel támasztja alá, amelyek nagyjában megfelelnek a végleges felosztásnak. Csak éppen a Ruténföld nincs még rajtuk Csehországhoz csatolva...

A román-magyar határt illetőleg, kifejti az amerikai hírszerző osztály, hogy habár az erdélyi románságnak a magyar uralom alól való felszabadítása kívánatos, --- ügyelni kell a székelyek kisebbségi jogaira, amelyeket a románok szeretnének elsikkasztani.

Az alföldi határ megvonásánál arra kell figyelemmel lenni, hogy gazdasági zavarok ne származzanak belőle...

A Bánátban --- hangsúlyozza a jelentés --- szerbek, románok és németek vegyesen laknak. Ezt a vidéket alkotó három megye közül kettő: Krassó és Temes inkább román, míg a harmadik: Torontál, túlnyomóan szerb. Ajánlatos tehát a két előbbit Romániához, az utóbbit pedig a délszláv államhoz csatolni, mégpedig úgy, hogy a határvonal a közigazgatási vonalat kövesse, mert a magyar megyék alapjában véve egységesek, amelyek a svájci kantonokhoz hasonlíthatók...

Jellemző, hogy a jelentés, a 9. számú térkép szerint Nagyváradot, Aradot, Szatmárt meghagyja Magyarországnak .

A határmegállapításnál ügyelni kell továbbá a kereskedelmi úthálózat kényes kérdéseire is --- jelenti a hírszerző osztály ---, mert ez a probléma a magyar és a román nép legszélesebb rétegeit érinti.

A 10. számú térkép szerint javasolt vonal a legjobb példa ennek bizonyítására. Románia és a tulajdonképpeni Magyarország nyugati határát ugyanis úgy rajzolták meg a térképészek, hogy a két nép régebbi kereskedelmi kapcsolatai csorbát ne szenvedjenek.

Az persze elvitathatatlan --- folytatja a jelentés --- hogy az új Magyarország határai nem követhetik a történelmi határt. Az ország erősen megcsonkul tehát, úgy hogy az új magyar állam területe és lakossága, a háború előtti Magyarország déli és délkeleti részének csak a felét teszi majd. összefüggő nagy magyar csoportok azonban csak Erdélyben jutnak idegen politikai uralom alá a csehszlovák határon kívül. Ez viszont azzal magyarázható, hogy az erdélyi magyar lakosság a magyarság középső tömegétől földrajzilag el van választva.

De a csehek és románok tehetetlenek:

Szeretnék Magyarországot mégjobban megcsonkítani, ami egyáltalán nem kívánatos...

Kifejezetten oktalanság volna például Romániának adni a Maros torkolatát...

*

Ezt a jelentést Lansing, a konferencia után, hiába kapta kézhez januárban...

Az ötös tanács április 9-i ülésén pedig hiába tiltakozott Magyarország megcsonkítása ellen... A tárgyalás végén Lansing mégis meghódolt a mindenható Tardieu érvei előtt...

* * *

Egy hónappal később: május 8-án jelöli ki az ötös tanács a volt Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak a határát.

Mialatt odakint a parkban a viruló orgonafákat öntözik, öt illusztris úr --- állapítja meg Nicolson --- egykedvűen, a felelősség legcsekélyebb tudata nélkül: felosztja Magyarországot...

Balfour semmitmondó, apró részletkérdések felett nagyképűsködik, --- Lansing az előtte fekvő író-mappára torzfejeket rajzolgat, --- Pichon mélyen behúzódva magas támlásszékébe, úgy gubbaszt mozdulatlanul, mint egy álmos kandúr, --- Sonnino erőltetett udvariasságot színlel, --- Makino pedig egyre azt hangoztatja: Megjegyzem... megjegyzem... megjegyzem...

A szakértők szótlanul és bambán maguk elé merednek...

És eközben a drákóinál drákóibb döntéseket úgy foglalják jegyzőkönyvbe, mintha egyszerű lóversenyeredményről volna szó.

Pedig azok, akik ebben a fülledtlevegőjű teremben most ítéletet mondanak ártatlanok milliói felett sejthették volna, hogy majd egyszer felelniök kell cselekedeteikért.

Először Erdéllyel végeznek... --- jegyzi meg Nicolson.

Tardieu és Lansing között a sértések úgy süvítenek, mint a teniszlabdák... A játszma rövid... Még úgyszólván helycserére sem került sor, de Magyarország máris elveszti déli részét.

És alighogy a legyek kiröpülnek az ablakon, elvész Észak-Magyarország is...

A csehek ujjonghatnak...[2]

Párisban a kisebbségi kérdés ismeretlen...
--- Csak a zsidók követelései alapján kerül napirendre. ---
A konferencia legfőbb gondja a központi hatalmakkal való leszámolás és a kis államok igényeinek a teljesítése volt.

A kisebbségi kérdés szóba se került. Pedig már negyedik hónapja múlott, hogy a konferencia összeült.

Egy napon az angol zsidók szövetségének elnöke: Wolf Lucián emlékiratot küldött a legfőbb tanácsnak.

Ebben a memorandumban Európa összes zsidóinak nemzetközi védelem alá helyezését javasolja, nemzetiségi jogaik változatlan fenntartása mellett.

Csak később tűnt föl Weizmann, a cionisták vezére, aki a palesztinai mandátumnak angol protektorátus alá helyezését kérte.

A zsidók kisebbségi jogainak védelméért főleg hárman szálltak síkra: Frankfurter, Howard Gans és egy Mack nevű bíró.

A legkülönfélébb módszerek alkalmazását javasolták.

Minden kísérletük arra összpontosult, hogy a békeszerződésekbe vegyék be a zsidókra vonatkozó kisebbségi rendelkezéseket.

Erőlködéseik azonban eredménytelenek maradtak.

A békeértekezlet nem akart tudni sem zsidó, sem nem zsidó kisebbségek-ről és ilyen rendelkezést nem volt hajlandó programjába iktatni.

Pedig a zsidók részletes emlékiratban szögezték le kívánságaikat. Memorandumuk: polgári, --- vallási és politikai egyenjogúságot --- minden nemzeti csoport számára szervezkedési és fejlődést biztosító jogokat követelt.

Ezeket a jogokat a Kelet-Európában élő kilencmillió zsidó nevében és részére követelték.

A zsidók, kisebbségi jogaik biztosításának szükségességét elsősorban Románia magatartására való hivatkozással kérték.

Ennek bizonyítására szolgálhat Hunter-Miller 888. számú okirata, mely többek között így hangzik:

Románia negyven év óta szándékosan mellőzte azokat a jogokat, amelyek a zsidóságot a berlini szerződés óta megillették.

--- Az 1879-i berlini kongresszus óta ugyanis Románia egyénileg elismerte a zsidók állampolgársági jogát. Ez azonban még nem jelentett egyúttal egyenjogosultságot is.

Sőt, a románok állandóan növelték terheiket. Románia tudniillik éppúgy, mint a többi kelet-európai ország, nem egységes népességű.

A zsidók egyenjogúságának megadására azért van szükség, mert csak ezáltal szüntethető meg folytonos üldöztetésük.

Ha nem adják meg nekik kisebbségi jogaikat, --- a nemzeti többség uralma alá kerülnek. Ennek elkerülhetetlen következménye nemcsak a kisebbségek teljes letörése, hanem állandó viszálykodás oka lesz majd.

E kisebbségi jogok nélkül például a lengyel államban élő ukránok, litvánok, németek és zsidók abban a veszélyben forognának, hogy megsemmisülnek. Régi civilizációjukat tönkretennék, iskoláikat elpusztítanák és nyelvüket elnyomnák.

Kelet-európában kilencmillió zsidó él. Ezek nevében kérjük, hogy szabadságlevelet adjanak nekik éppúgy, mint az illető államok egyéb nemzetiségeinek, hogy ezáltal a jogos önvédelemhez szükséges eszközökkel rendelkezhessenek.

A zsidók századokon át meg voltak fosztva a legelemibb emberi jogoktól és tűrhetetlen elnyomásnak, gyűlöletes megkülönböztetésnek voltak kitéve. Ha ma, amikor az önkényt és a zsarnokságot ledöntötték, csakis ezeket a kisebbségeket fosztanák meg a szabadság áldásaitól, sorsuk reménytelensége a tragédia határán is túlmenne.»

Memorandumok alátámasztására a zsidók az alábbi statisztikai adatokat terjesztették a konferencia elé:

Románia:

Összes népessége 15,400.000
Magyarok 1,000.000
Zsidók 1,000.000
Oroszok 900.000
Németek 700.000
Délszlávok 500.000
Rutének 300.000
4,400.000

Magyarország:

Zsidók 400.000
(A többi kisebbségeket nem közlik.)

Csehszlovákia:

Összes népesség (becslés) 13,000.000
Németek 3,000.000
Magyarok 500.000
Zsidók 350.000
Lengyelek 200.000

Délszláv állam:

Zsidók 110.000
(A többi kisebbségeket nem közlik.)

Ausztria:

Zsidók 300.000
Csehszlovákok 300.000.

A zsidók emlékirata volt tehát az első kisebbségi beadvány, amely erre a problémára felhívta a figyelmet.

De a békeértekezlet csak Coolidge professzor emlékirata után kezd a kérdéssel komolyan foglalkozni 1919. áprilisában.

Coolidge az első ember a konferencián, aki erélyesen követeli a hatalmaktól a nemzeti kisebbségek védelmét.

A vitás területek elcsatolásakor --- írja a professzor memorandumában --- ügyelni kell arra, hogy az idegen uralom alá kerülő és amúgyis zaklatásnak kitett kisebbségek számára az új uralom megfelelő bánásmódot biztosítson.

Ez azonban csupán elmélet és egymagában nem elégséges.

A konferencia kötelessége, hogy pontosan meghatározza a kisebbségeknek biztosítandó politikai, nyelvi és vallási jogok minimumait.

Az illetékes tényezők ez ideig még sem nem nyilatkoztak, sem állást nem foglaltak. Semmilyen komoly támpont nincs a kisebbségi jogok védelmére, kivéve az érdekelt kormányok kétes-értékű jóindulatát, amelyet csak addig a mértékig érvényesítenek majd, amíg nekik tetszik.

Pedig ez a kérdés a népek létérdeke. Ennek megoldásától függ majd a területi döntések tartóssága.

Ennek a megfontolásnak kellene a leginkább latba esnie az új határok megállapításánál.

Így például távolról sem elegendők a csehszlovák és román kormányok egyszerű ígéretei ahhoz, hogy nemzetiségeik sorsa felett döntsenek.

Ne feledjük, hogy millió és millió ember kerül most idegen járom alá. Olyanok uralma alá, akik ellenségeik voltak és akiktől nem várhatnak a jövőben nagylelkű elbánást.

Természetesen azok az országok, amelyek most gazdag zsákmányhoz jutnak, csak úgy gyártják a liberálisnál liberálisabb nyilatkozatokat a kisebbségek «megnyugtatására». De mindez csak addig tart, amíg az igényelt új határokat meg nem kapták.

Nagy kérdés azonban, be is tartják-e majd szép ígéreteiket?

Annyi bizonyos, hogy az amúgy is felzaklatott népek komoly aggodalommal néznek a közeledő idegen uralom elé, mert nem bíznak nyilatkozataikban.

Nem hisznek szándékuk becsületességében és félnek új gazdáiktól. Erre minden okuk megvan. A fajtestvéreiket felszabadító kis országok hivatalnokainak és katonáinak a magatartása ugyanis egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a megszállott területeken bizalmat keltsen.

Pedig a határmegállapítások még nem is véglegesek...

Feltétlenül szükséges tehát, hogy a szövetséges és társult hatalmak szigorú biztosítékokat követeljenek a kisebbségek védelmére.

Egyelőre az általános alapelveket kellene lerögzíteni.

Ilyen előzmények után kerül sor a konferencia ötödik hónapjában a kisebbségi javaslatra, amely meghatározza, hogy kik lehetnek az új államok állampolgárai. Intézkedik a javaslat az optálási jogukról is. Különösen figyelmet érdemel most, húsz év távlatából nézve, az alábbi rendelkezés:

A hódító országok minden polgára faji, nemzetiségi és vallási különbség nélkül egyenlő polgári, vallási, politikai és nemzeti jogokat élvez. Ezeket a jogokat sem megcsonkítani, sem törvény útján megkülönböztetni nem szabad. Senkitől az egyenlő jogsegélyt megtagadni nem lehet.

Minden nemzeti kisebbség, amely valamely országban a népességnek legalább egy bizonyos százalékát teszi, önkormányzati szervezetet alkothat. Egyenlő elbánásban részesül nemzeti és vallási jogainak gyakorlásában. Saját nevelési, jótékonysági intézményeket állíthat fel.

A különböző nemzeti kisebbségeknek jogukban lesz népességük arányában képviseltetni magukat az állami, városi és egyéb nyilvánosan megválasztott testületekben.

A közalapokból arányos részesedés illeti meg őket, hogy fedezhessék mindazon kiadásaikat, amelyek fenti célok megvalósítására szükségesek.

A nemzeti kisebbség tehát nyilvános gyűléseken, sajtóban, iskolában egyaránt szabadon használhatja nyelvét. Semmiféle ügylet vagy okirat értékét nem érinti, hogy azt mily nyelven szerkesztették. Ennélfogva semmiféle nyelvi korlátozásnak nem lehet helye.

Ha pedig a szerződést aláíró hatalmak bármelyike megszegné vállalt kötelezettségeit, a kisebbségnek jogában áll panaszt emelniök a megalakulandó népszövetségnél.[3]



14. FEJEZET.

A BÁNÁTON A SOR...

Az 1939. május 23-i tárgyaláson a bánáti határ ügyében döntenek.

Lansing:

Románia dobrudzsai területi engedményeit és a bánáti kérdést nem tanácsos kettéválasztani...

Tardieu:

Nem látok semmilyen előnyt abban, ha a bánáti határ megvitatását összekötjük a román területi engedményekkel Dobrudzsában, annál kevésbé, mert a román óhajok a Bánátban nem teljesülnek.

Sonnino:

Én azt ajánlom, hogy a dobrudzsai kérdést egy időre még hagyják függőben. Lansing :

De akkor hagyjuk függőben a bánáti kérdést is.

Sonnino:

Azt elhiszem, hogy a románok hajlandók volnának valamit engedni a Dobrudzsában, ha elégtételt kapnának a Bánátban.

Tardieu:

Nem egészen így áll az ügy! A románok félhivatalosan azt mondták, hogy talán adnának engedményt a Dobrudzsában, ha Bulgária odaadná Vidint ás a Timokot Szerbiának és így rávenné a szerbeket, hogy adják föl bánáti igényeiket. Időközben azonban a szerb-bolgár határt megállapították és most már lehetetlen ez az alku.

Pichon:

Teljesen egyetértek Monsieur Tardieuval. Románia feltétlenül tiltakozni fog a Bánát felosztásának a bizottság által ajánlott formája ellen.

Bratianu kijelentette, hogy nem írja alá a szerződést, ha a Bánátot nem adják Romániának.

Lehetetlen tehát azt mondanunk a románoknak, minthogy ti most megkapjátok a Bánátot, adjátok fel a Dobrudzsa egy részét.

Lansing:

Ha feltételezzük, hogy az értekezlet célja az állandó béke megteremtése, akkor --- úgy vélem --- kevesen helyeselhetik azt a módszert, ahogyan Románia megkapta a Dobrudzsát. Ha ezt a helyzetet fenntartjuk, az olyan állapotra vezet majd a Balkánon, mint amilyen volt Elzász-Lotharingiáé a háború előtt. A kérdéses területen 66.000 bolgár, 60.000 török és csak 867 román van.

Tardieu:

Boldog volnék, ha Románia népességét tisztán csak románokból állíthatnánk össze, de ez sajnos, nem lehetséges. Ami viszont a románokhoz csatolt Dobrudzsát illeti, tekintetbe veendő, hogy nemcsak bolgárok lettek román állampolgárokká, hanem mások is.

Lansing:

Minthogy az Egyesült Államok nem viseltek háborút Bulgária ellen, nem bocsátkozhatnak vitába Dobrudzsa kérdésére vonatkozólag, kivéve, Ha az ügyet a Bánáttal együtt tárgyalnák...

Balfour:

A dobrudzsai határ világosan ellentmond a népesség egyensúlyának.

De a tanácsot egyébként igazán nem érdekli jobban ez a bolgár-román határ, mint ahogy érdekelné például a Franciaország és Spanyolország közti határ.

Nem bírom azonban elhallgatni, hogy nagyon veszélyes eljárásmód volna, ha a döntést Románia minden határán addig tartanák függőben, amíg Románia valamilyen engedményt ad Dobrudzsia területéből.

Pichon:

Ajánlom, hogy Románia bánáti határát fogadjuk el úgy, ahogy azt a bizottság előterjesztette, a dobrudzsai kérdést pedig tartsuk függőben.

És a bánáti román határra vonatkozó bizottsági javaslatot valóban el is fogadják.

Majd áttérnek a további magyar határ ügyére.

Pichon:

A tanács szeretné tudni, hogy Bratianu elfogadja-e a javasolt határokat, vagy sem?

Legutóbb ugyanis a tervbevett határvonalnak két részletét: a Nagykároly---Csap közötti, Nagyvárad---Szeged közötti részt kifogásolta.

Tardieu:

Bratianu azt kéri, hogy a kérdéses két szakaszon a vasútvonal Románián belül haladjon. Hadászati okokat is felhozott ennek a kérdésének támogatására. Ennek következtében, nyilvánvaló, hogy Bratianu kifogásolja a javasolt határvonalat és kéri, hogy az egész kérdést a bukaresti parlament elé terjeszthesse, megfontolás céljából.

A bizottság ekkor elhatározza, hogy értesíti a legfelsőbb tanácsot Bratianu állásfoglalásáról és a bukaresti válaszig 10---12 napi türelmet kér...

[1] Hunter---Miller 246. okirat.

[2] Nicolson: Peacemaking II. 8.

[3] Hunter---Miller: 822. okirat.

 
 
0 komment , kategória:  Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 7.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 1962
  • e Hónap: 13113
  • e Év: 278328
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.