Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ámokfutó Bukarest XII. rész
  2011-02-20 10:33:53, vasárnap
 
 
Marjay Frigyes: Ámokfutó Bukarest XII. rész

23. FEJEZET.

MAGYAR NÉPKÖZÖSSÉG ERDÉLYBEN

Az 1939. január 17-én Bukarestben létrejött egyezmény aláírása értelmében
a kormány a romániai magyarság számára két egymástól teljesen különálló szervezet
megalakítását engedélyezte.

Az egyik a Nemzeti Újjászületés Frontjának Magyar Alosztálya, amelyben kizárólag politikai tevékenységnek van helye.

A másik a Romániai Magyar Népközösség, amelyben tilos mindennemű politikai megnyilatkozás.
Tagjai kizárólag kulturális, gazdasági és szociális tevékenységet fejthetnek ki.

Ezzel kapcsolatban felmerült az a kérdés,
vajon Bánffy Miklós gróf, akit Károly román király február 6-án a Nemzeti Újjászületés Frontjának igazgatósági tagjává nevezett ki, alkalmas-e a romániai magyar népközösség elnöki tisztségére,
tekintettel arra, hogy a jövőben politikával is kíván foglalkozni,
holott a romániai magyar népközösségben a politizálás tilos.

Egyesek szerint ez a kettős szerepvállalás hátrányára válhat a romániai magyarságnak,
mások szerint azonban éppen ez biztosítja az összeköttetést
a magyarság kulturális szervezetei és a román politikai párt között.

A kérdésre maga Bánffy Miklós gróf adta meg a választ
a romániai magyar népközösség február 11-i kolozsvári alakulóülésén.
Kijelentette, hogy megbízatása csak ideiglenes jellegű és csak addigra szól,
amíg a mai különleges rendszabályok fennállanak.
Mihelyt lehetőség nyílik arra,
hogy a romániai magyarságot közvetlenül megkérdezzék, azonnal a néphez kell fordulni,
mert véleménye szerint,
valódi erő csak az, amely a nép közös akaratából fakad.

Ha ez a helyzet beáll, akkor minden romániai magyar, aki annak vallja magát, döntse el,
kire bízza azt a szent ügyet, amit gazdasági, kulturális és szociális érdekei képviselnek.

Ezen a kolozsvári értekezleten terjesztette elő a bánsági magyarság azt a szabályzati tervezetet, amelynek alapján a romániai magyar népközösség megalakítását elképzeli.

A tervezet szerint a romániai magyar népközösség három eszmei pillérre támaszkodik.
Ezek:
a keresztény világnézet, a nemzeti gondolat és a szociális igazságosság.

A romániai magyar népközösséghez tartoznak mindazok, akiket a közös magyar eredet
vagy családjuk magyar hagyományai és magyar érzésük kapcsol egybe
és következetesen magyaroknak vallják magukat.
A szervezeti szabályzatban meghatározott keretek között minden 21 éven felüli magyar férfi és nő indítványozó, tanácskozó és szavazó joggal bír, választó és választható.
Bizonyos kategóriák a jogokat nem gyakorolhatják.

A romániai magyar népközösség működési köre Románia egész területére kiterjed.
A vezetőség székhelye Kolozsvár.

A népközösség szervezete a szomszédságokon épül fel és ezekből tevődik össze.
Van községi, illetve városrészi, járási, illetve városi, vármegyei vagy vidéki tartományi és országos szervezet. A szervezetek alulról felfelé haladva alakulnak meg a központ által kijelölendő ideiglenes szervezési bizottságok közreműködésével.

Néhány héttel a kolozsvári értekezlet után, megtörtént a romániai Magyar Népközösség ideiglenes munkabeosztása. Bánffy Miklós gróf ugyanis a központi ügyek intézésére a következő munkatársakat kérte fel: a közművelődési szakosztály élére Szász Pált, a szociális osztály élére Koós Károlyt és a központi iroda vezetésére Grois László dr.-t.

A közművelődési szakosztály keretében
a kulturális egyesületek ügyeit Kemény János báró, a Dalos-szövetségét Inczédy-Joksman Ödön
dr., az irodalmiakat Tamási Áron, a színészetieket Jelen Gyula dr.,
a testnevelés ügyeit pedig Máriaffi Lajos vállalták.

A gazdasági szakosztály vezetőinek helyettese Telegdy László.
E szakosztály keretében a magyar iparosság dolgait Teleki Ádám gróf, a kereskedelmi
és közgazdasági ügyeket Teleki Ernő gróf intézik. A még idetartozó szövetkezeti
és biztosítási alosztályok vezetését illetőleg, később döntenek.

A magyar népközösség elsősorban érzelmi közösség, mely történelmi,
faji és művelődési forrásokból meríti erejét.

Másodszor érdekközösség, mely a különböző érdekek között sorrendet állapít meg,
azokat kiegyenlíti és összhangba hozza egymással.

Végül munkaközösség, mely e sínpáron előre viszi az egész népet.

A népközösségi nemzeti alakulat irányzata az összezárkózás, tehát kívülről befelé halad.
Eszközei pedig sokkal inkább erkölcsiek, mint anyagiak.
Világnézete idealista és nem materialista.

A Romániai Magyar Népközösség megalakításának engedélyezésével kapcsolatban
felmerültek mindazok a problémák, amelyek eddig még megoldatlanok.
Ezek között első helyen a magyar iskola és az anyanyelvi oktatás szerepel.

A román nemzetnevelésügyi miniszter február első felében három új rendeletet adott ki:
az érettségiről,
az oktatásügyi alkalmazottak állampolgárságáról és a tanárképzésről.
A nemzetnevelésügyi miniszter rendelete,
amely közvetlenül érinti a romániai magyar nemzetkisebbséget, a következőképpen hangzik:

Az érettségi vizsgára vonatkozó törvény előírásának megfelelően a kisebbségi növendékeket anyanyelvükön fogják vizsgáztatni az úgynevezett tudományos tantárgyakból. Egy újabb rendelkezés lehetőséget fog nyújtani arra, hogy a filozófiai vizsgát is az anyanyelvükön tartsák meg.

A nemzetnevélsügyi miniszter egy másik rendelete szerint ahhoz,
hogy valaki tanügyi téren Romániában akár adminisztratív, akár oktató szolgálatot töltsön be, elengedhetetlen feltétel a román állampolgárság. Az iskolák igazgatóságai kötelesek
30 nap alatt igazolni azt, hogy intézetükben csak román állampolgárok a tanárok.

Egy harmadik rendelkezés arról intézkedik, hogy a jövő középiskolai tanárok
előkészítésére való tekintettel a felső tanárképző intézetekbe a felvehető jelöltek
összességének 20%-ig kisebbségi jelölteket fognak felvenni.
A kisebbségi tanárjelöltek pedagógiai gyakorlatukat a következőképpen végzik:
Egy évet a felső tanárképzők mellett működő gyakorlati iskolákban töltenek,
vagy az állami iskolák tanárai mellett. Egy másik évet pedig a minisztérium által
engedélyezett felekezeti iskolák tanárai mellett.

A romániai magyarság iskolaügyében Silviu Dragomir kisebbségi miniszter a következő
átiratot intézte Bánffy Miklós grófhoz:

Van szerencsém tudomására hozni,
hogy a nemzet nevelésügyi minisztérium 28.427/1939. számú folyó évi február 14-ről kelt
határozatával közbenjárásunkra elrendelte,
az elemi oktatásról szóló törvény 7. cikkelye értelmében, hogy a jelentékeny magyar lakossággal rendelkező helyiségekben és ott, ahol a tanköteles gyermekek elérik a törvényes számot,
az állami elemi iskolákban magyar tagozatokat,
vagy magyar nyelvű állami elemi iskolákat állítsanak fel.

Ezeknek az iskoláknak tanszemélyzetét
az elemi oktatásról szóló törvény 113., 115. és 126. cikkelyei alapján fogják összeállítani.
Mindaddig, amíg ez iskolák céljaira szükséges tanítóságot külön állami tanítóképző
intézetekben kiképzik, a meglévő tanítói kar tanít majd ezekben az iskolákban,
a különbözeti vizsga letétele után.

A kisebbségi gyermekek szülői gyermekeik tanítása érdekében azt az iskolát választhatják,
amelyiket akarják, a törvényes előírások és
a gyermekek faji eredetének megállapítására vonatkozó elvek tiszteletbentartása mellett.

Felmerült a magyar népkönyvtárak gyarapításának kérdése is.
Erdélyben ugyanis jelenleg 364 községben van összesen több,
mint 25.000 kötetből álló népkönyvtár.

Erdély magyarsága, illetve vezető szellemi rétege ezt kevesli és
ezért újabb magyar népkönyvtárak felállítását sürgeti.
Külön népkönyvtárakat kívánnak felállítani a magyar munkásság,
a magyar földmívesség és a magyar ifjúság részére.

Új könyvkiadóvállalatok alapításának terve is előtérbe került.
Különösen az erdélyi magyar új nemzedék az, amely állandóan hangoztatja,
hogy a mai időkben a kiadóknak tudomásul kell venniök, hogy tőlük is nagy szolgálatot vár
a magyar népközösség.

Szerintük a mai helyzetben minden kiadónak revideálni kell a maga programját, hogy elsősorban olyan műveket adjon ki, amelyek a nép nyelvén, a néphez szólnak. Amelyekből visszatükröződik a tiszta, meg nem hamisított erdélyi szellem és amelyekben az új magyar öntudatkeresésnek félreismerhetetlen jelei nyilatkoznak meg.

Ugyanakkor új könyvterjesztő szerv létesítésének az eszméje is felmerült.
Erdélyben a jelen körülmények között ez nemcsak jó üzlet,
hanem elsősorban fontos kultúrfeladat is volna.

Előtérbe kerültek újra a romániai magyarság gazdasági problémái is.
A szövetkezeti hálózat kiépítése és tökéletesítése mellett felmerült még
a magyar kishitel és a tőkegyűjtés gyakorlati megszervezésének kérdése.

Javaslatok hangzottak el heti betét gyűjtési tevékenység megindításának érdekében.
A javaslat szerint fel kell keresni minden egyes embert, akit bármilyen szerény
heti betét fizetésére alkalmasnak tartanak. Nyilatkozatot kellene aláíratni velük,
amely azt az erkölcsi kötelezettséget tartalmazná, hogy a belépő hetenként bizonyos összeget, 10---20---30---40---50---100 leit, vagy természetszerinti magasabb összegű takarékbetétet fizet be a szövetkezetbe.

A nyilatkozatban benne foglaltatnék, hogy sem az eljáró személyek, sem a szövetkezet, a betét kezeléséért költséget fel nem számíthatnak.
A befizetést 50 héten át kellene teljesíteni.
Ezen idő letelte után megtörténne az elszámolás és a betétek visszafizetése.

Az érdekes javaslat szerint, a pénze után mindenki kamatot kapna.
Ha pedig az év folyamán valamelyik betétesnek kölcsönre volna szüksége,
a már befizetett és a később befizetendő, betét fedezete --- valamint két kezes
jótállása mellett --- kölcsönt vehetne fel, de csak az 50 héten át befizetendő
heti betétek összege erejéig.

A múltban a hitelszövetkezetek és kisbankok voltak azok, amelyek falun és
a városban kishitelek nyújtásával foglalkoztak. A kisbankok hiányában az erdélyi
és bánsági magyar hitelszövetkezeteknek kell majd ezt a feladatot ellátniok.

A legnagyobb hálózattal rendelkező romániai magyar pénzintézet a:
Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége. Ennek működési köre kiterjed egész
Erdélyre és a Bánságra.
--- 456 tagszövetkezete közül 300 hitelszövetkezet.

A magyar kishitel kérdésével és a hitelszövetkezetek további kiépítésének problémáival kapcsolatban felmerült a magyar tőkehiány kérdése. Kívánságok hangzottak el, hogy újabb pénzforrásoknak kell megnyílniok, újabb tőkéknek kell a hitelszövetkezeteken keresztül a magyarság segítségére jönniök. Gazdasági szakértők véleménye szerint, erre a célra Romániában valamennyi megmaradt magyar bankot igénybe kell venni. Mint ahogy a Banater Bankverein, a német hitelszövetkezeteken keresztül, --- a Hermannstädter Allgemeine Sparkassa pedig, az erdélyi szász szövetkezeteken keresztül karolja fel a kishitel kérdését.

Ha csak a magyar kisexisztenciák által kamatozás, vagy betét céljából a bankoknál elhelyezett tőkék visszajutnának hozzájuk akár kishitelek formájában közvetlenül, akár hitelszövetkezeteiken keresztül, máris meg volna oldva a magyar tőkeképződés és a magyar kishitel kérdése.

A kulturális és gazdasági problémákkal egyidejűleg a romániai magyarság rádöbbent arra is,
hogy nem áll rendelkezésére a jelen pillanatban olyan szerv sem, amely a társadalmi szolgálatot hatályossá tehetné. Nagyon fontos volna például a falvak közegészségügyének állandó ellenőrzése. Különösen azokon a helyeken, ahol hatósági orvos nincsen.

Ezzel kapcsolatban az a nézet alakult ki, hogy meg kell szervezni a magyar orvostársadalmat
és minden magyar népközösségi orvostagnak kötelességévé kell tenni, hogy bizonyos időt ennek
a falumunkának szenteljen. A magyar nemzetkisebbség véleménye szerint ez a szolgálat pénzzel is megváltható lenne, amivel a kisebb gyakorlattal rendelkező,
vagy idejüket másként beosztani tudó orvosok ilyen faluszolgálata honorálható lenne.

A társadalmi osztályban kellene megszervezni a falu népének téli foglalkozását:
házi szövőszékek felállításával,
kézimunkák, stb. rendszeres végeztetésével és a munka eredményének szövetkezetek útján való értékesítésével. Ide tartoznék még a magyar sportegyesületek alapítása és magyar sportszövetség megteremtése.

A romániai magyar népközösség kötelékében a következő problémák várnak még megoldásra: az iskolánkívüli népnevelés, a népi kultúra megerősítése, a Székelyföld iparosítása,
a kivándorlás megkötése és az elesettek segítése.

A Székelyföldről tízévenként 35.000 magyar vándorol ki,
aki sohasem tér többé vissza,
tehát egy-egy olyan rész szakad le a székely testről, mint egész Kalotaszeg magyarsága.

Megoldatlan még a falusi és külvárosi gyerekek táplálkozásának kérdése, --- az egészségtelen lakásviszonyok problémája és a magyar nép soraiban pusztító tömegbetegségek
gyógyításának kérdése.

De igen fontos feladat az állampolgárság ügyének rendezésié is. Mint ismeretes, Nagyváradon a polgármesteri hivatal hiteles megállapítása szerint az összlakosságból
csupán 19.268 családfő szerepel az állampolgári névjegyzékben: 53.925 taggal.
Ez azt jelenti, hogy ebben a magyar többségű határszéli városban nem kevesebb,
mint 32.000 lakosnak nincs meg az állampolgársága.
Nyilvánvaló, hogy az állampolgársági listából kimaradottak legnagyobb része
magyar nemzetiségű.

* * *

Külön problémát alkot a csángó-magyarok kérdése.
Itt nemcsak a bukovinai, csíkgyimesi, a csíki székelyek által Angrádfalván,
Józseffalván, Hadikfalván, Istensegíts és Fogadjisten községekben élő csángókra, nemcsak a brassómegyei hétfalusiakra, hanem elsősorban is a Kárpátok keleti lejtőjén,
az Ojtoz, Uz, Tatros, Beszterce, Moldava, Szereth és
Pruth folyók partján élő római katolikus vallású, úgynevezett etelközi vagy
moldvai csángó-magyarokra kell gondolnunk. Ezek az ősmagyarok és a kunok, a huszitizmus, Siculicidium folytán visszavándorolt magyarok leszármazottai.

Ezeknek a csángó-magyaroknak nincs magyar iskolájuk, magyar tanítójuk,
magyar papjuk és vezetőjük. A százezer lelket számláló moldvai katolikus vallású
csángó-magyarok közül
ma már mindössze csak 65.000-en tudnak magyarul.

Ennek oka abban rejlik, hogy a román kormány és a jassi-i görögkatolikus püspökség,
valamint a Román Kulturális Liga tagjai minden eszközzel igyekeznek ezeket
a magyarokat a katolicizmus leple alatt elrománosítani.
Teszik ezt olyképpen,
hogy községeiket elárasztják románnyelvű imakönyvekkel,
katekizmusokkal és tankönyvekkel. Iskoláikban kizárólag román tanító működését engedélyezik
és ami a legszomorúbb, a lelki élet gondozására is olyan papokat neveznek csak ki,
akik magyarul egy árva szót sem tudnak.

Ezek a csángó-magyarok a legnagyobb testi és lelki nyomorban élnek, mindenkitől elhagyatva.
A román csendőrök gondoskodnak arról, hogy községeiket senki meg ne közelíthesse.

Nagyon természetes, hogy amikor a román kormány engedélyt adott
a romániai magyar népközösség megszervezésére, számolnia kellett azzal,
hogy a csángómagyarok az egyetemes magyar nemzet egyik részét alkotják és ők
éppúgy tagjai lesznek majd a magyar népközösségnek, mint ahogyan ide tartoznak
a szórványokban élő magyarok is.

Mint ismeretes, magyar szórványok találhatók a Királyhágó mellékén és a Bánság területén,
Hunyad vármegye és környékén,
a Mezőségen, amely a Marostól egészen Szolnok-Dobokáig terjed.
Ugyanide sorolható az ókirályságbeli szórványterület is,
mely Olténiától a Fekete-tengerig húzódik, magyar iparosokkal, szervezetlen magyar munkásokkal, ideszámítva a petróleumvidék, a dunai kikötővárosok és Bukarest magyarjait.

A romániai magyar népközösség vezetőire tehát az a feladat hárul,
hogy körülbelül 300.000 szórványosan élő magyar életét felderítsék.

A szórvány-magyarság kérdésének tanulmányozására és az adatok tudományos
feldolgozására felmerült a magyar statisztikai kisebbségtudományi központ létesítésének terve.

A romániai magyar munkásság kérdése sincs még megoldva. A munkásság belátta,
hogy a múltban vallott nemzetközi jelszavak zsákutcába vezették.
Csalódott a munkásmozgalomban. Most aztán kezdi félretenni eddig vallott
elveit és mindjobban átérzi a kisebbségi sorsot. Csalódása hajtja
a magyar népközösség felé és ezért ki kell nyitni előtte a kapukat.

A magyar munkásság tudja, hogy az őszinte magyar egység
megteremtése --- amelyben szót és szerepet kap ---az összmagyarság nagyobb
boldogulásához vezet majd...



24. FEJEZET.

JÁTÉK A TŰZZEL...

Az 1938. szeptember 29-i müncheni, majd a november 2-i bécsi döntés után
a nyugati nagyhatalmak abban a reményben ringatták magukat,
hogy Nagyrománia levonta a konzekvenciát és a területén élő több
mint ötmillió nemzetkisebbséggel szemben megváltoztatja eddigi politikáját.
Várható volt tehát, hogy ezek a népcsoportok politikai
és polgári jogaikkal szabadon élhetnek majd, anyanyelvüket szabadon használhatják,
vallási vagy szociális intézményeket létesíthetnek, iskolákat alapíthatnak,
a közpénzekből méltányos részt kapnak, tanügyi és vallási önkormányzatot élvezhetnek.
Mint ahogy azt Románia 1918. december 1-én, Gyulafehérvárott,
külföldi befolyás nélkül, önszántából megígérte.

Amint láthattuk, az 1919. december 9-én Parisban a Szövetséges és Társult Főhatalmak és
Románia között létrejött szerződésben a román állam kénytelen volt biztosítékot adni
a nemzetkisebbségi jogok megadására és tiszteletben tartására.
Ezt különben a trianoni békeszerződés
47. cikke és az 1938. évi augusztus 4-i, Bukarestben kelt nemzetkisebbségi kérdés
szabályozásáról szóló román királyi rendelet is előírja.

Joggal remélte tehát a világ, hogy Nagyrománia állami megnagyobbodásának
húszéves jubileuma után jóváteszi mindazokat a bűnöket,
amelyeket a magyar nemzetkisebbséggel szemben akár nemtörődömségből,
akár előre megfontolt szándékkal húsz év alatt elkövetett.

A nemzetkisebbségek sorsának alakulását állandóan figyelő magyar anyaország azonban
fájdalmasan csalódott, mert Nagyrománia továbbra is struccpolitikát folytat.
Pedig jólfelfogott érdekei úgy kívánnák, hogy saját elhatározásából,
minden külföldi nyomás nélkül rendezze szomszédaival elintézetlen kérdéseit.

Nagyrománia azonban e kérdések teljesítése elől kitér...

A néprajzi elv érvényesítését lehetetlennek mondja azért,
mert véleménye szerint a román határok teljes mértékben fedik a román etnográfiai határokat.

A történelmi jog érvényesülését kizártnak tartja, mert szerinte ellenkezik a mai koreszmével:
a néprajzi joggal.

A magyar nemzetkisebbséggel való jobb bánásmódra irányuló kérést pedig azzal utasítja el,
hogy Románia az erdélyi és bánsági magyarságnak minden jogát máris teljesítette
és így annak sorsa jobb, mint valaha...

Ez a beállítás azonban hamis. Ma már az egész világ tisztában van ugyanis azzal,
hogy a román határvonal nem fedi az etnográfiai határokat. Hiszen közvetlenül
a román határ mentén több mint egymillió magyar él egységes tömbben.
A magyar történelmi jognak viszont azért kell érvényesülnie,
mert Erdélyben a magyarság az őslakó.
Erdély mindig magyar volt és a Kárpátok természetes határai Magyarországnak.

Az erdélyi és bánsági magyarság sorsa pedig elviselhetetlen...

A kormány mindent elkövet, hogy a magyarság létszámát csökkentse, ezt statisztikailag kimutassa és ezzel azt a látszatot keltse, mintha Nagyromániában nem is volna többé magyar nemzetkisebbségi kérdés. Fényes bizonyíték erre az új román közigazgatási törvény, amely mint ismeretes, az országot eddigi történeti tagozódásának figyelmen kívül hagyásával, tíz tartományra osztotta fel. Ezzel elérte azt, hogy a térképen a minden tekintetben egységet alkotó Erdély eltűnt, míg a magyarság lélekszáma a románság lélekszámához arányítva, tartományonkint a statisztika szerint a minimumra csökkent.

Ez a tartományi beosztás egyben a magyar nemzetkisebbség elnemzetietlenítését is szolgálja,
mint ahogy Romániában ma minden intézkedés
a magyarság denacionalizálásának érdekében történik.

* * *

Érdekes megfigyelni azokat
a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket Nagyrománia azoknak a területeknek megvédésére tesz,
amelyeket minden jogalap nélkül vett birtokába egy szerencsés történelmi pillanatban.

Kitűzött céljának elérése érdekében még a cseh politikai módszerektől sem riad vissza.
A Benes-féle recept
szerint a legfantasztikusabb trükkökkel és valótlanságokkal igyekszik félrevezetni úgy a külföldi,
mint a belföldi közvéleményt.

Ezek közül a trükkök közül első helyen áll Petrescu Comnen volt román külügyminiszternek
az az ajánlata,
hogy Nagyrománia és Magyarország cserélje ki kölcsönösen a területén élő nemzeti kisebbségeket,
mert Nagyromániában sem a néprajzi elv,
sem pedig a történelmi magyar jog alapján a román határok módosítására nem kerülhet sor.

Ezzel Magyarország elveszítené azt a szilárd erkölcsi jogalapot, amely lehetőséget ad számára,
hogy alkalmas történelmi pillanatban felszabadítsa az immár húsz éve román uralom alatt szenvedő magyar fajtestvéreit. Pedig éppen a magyarságnak
Nagyromániában való jelenléte miatt következik majd be a román határok igazságos módosítása.

A román kormánynak ugyanis tudomásul kell vennie, hogy Erdélyben a magyarság alkotta mindig az őslakosságot és a románság volt a beszivárgott elem. Ha tehát Erdély visszakerülne Magyarországhoz, a magyar állam bizonyára örömmel cserélné ki az Erdélyben maradt románokat azokkal a székelyekkel,
akik a román elnyomatás miatt megélhetési szempontból ideiglenesen kénytelenek
voltak az ókirályság területén munkát vállalni.

* * *

A román sakkhúzások közül második helyen áll az a törekvés, hogy Nagyromániában tartsanak új népszámlálást, de úgy, hogy ne vegyék tekintetbe az illető nemzetiség vallomását, hanem szorítkozzanak csupán etnikai származásra. Román vélemény szerint erre azért van szükség, mert a legutóbbi, 1930-as évi népszámlálás alkalmával egyszerűen elfogadták a nemzetiségi bevallást. Jelenleg tehát azt sem tudni, vajon mennyi pontosan a székelyek lélekszáma. A székelyeket ugyanis 1930-ban a magyarok közé sorozták, jóllehet, román vélemény szerint:
a magyar és a székely két teljesen különböző nemzetiség
, --- illetve: a székely elmagyarosított román...

Ebből a román indokolásból világosan kitűnik, hogy az esetleges új népszámlálásnál a székelyeket a románok közé számítják majd. Ezzel is csökkenthetik a magyarok lélekszámát és növelhetik a románság számarányát.

A magyarság lélekszámát --- mint láttuk --- már amúgyis ügyesen lecsökkentették azáltal,
hogy cseh mintára megváltoztatták a megyei beosztást.
Nagyromániát akként osztották fel tartományokra,
hogy a magyarok által lakott területekhez olyan részeket csatoltak,
amelyeken nagyszámban élnek románok.

Ezzel sikerült kimutatniuk azt, hogy a tartományokban
a magyarok lélekszáma annyira jelentéktelen,
hogy tulajdonképpen nincs is szükség nemzetiségi jogaik megadására...

És ha valóban kiírják az új népszámlálást, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a legújabb román statisztika kimutatja majd azt is, hogy Nagyromániában nem két millió, hanem legfeljebb csak egy millió magyar él.
De ez az egymilliónyi magyarság sem él egységes tömbben, --- hanem szétszórtan,
románok által lakott területeken...

* * *

A harmadik román fogás a Jorga Miklós egyetemi tanár és
királyi tanácsos által kitalált román történelmi jog melyet a professzor szembehelyez
a történelmi magyar joggal.

Jorga szerint
Magyarországnak le kell mondania a magyar történelmi jogról és az arra való hivatkozásról,
mert
a történelmi jog alapján
minden egyes nemzetnek lehetne valami kérnivalója Európában.

A románság például ezen a címen azt követelhetné, --- hangoztatja Jorga, --- hogy csatolják Nagyromániához mindazokat a területeket,
amelyek jelenleg Magyarországhoz tartoznak,
de amelyeken nagyszámban élnek románok.
Jorga szerint ugyanis ezeken a területeken a románság az őslakó.

Negyedik helyen áll az a románság által világgá-kürtölt valótlanság,
hogy Nagyrománia az elmúlt húsz év alatt nemcsak a román parasztot,
hanem a magyar parasztot is földhöz juttatta.

Ha viszont a területi revízió Nagyromániában valaha is bekövetkeznék,
a magyar parasztok elveszítenék földbirtokukat.

A valóság ezzel szemben az, hogy Nagyrománia csak elenyészően csekély földbirtokot juttatott
a magyar parasztságnak abból a hatalmas földbirtokból,
melyet a román agrárreform során a magyar birtokosoktól elvett.

A mindenkori román kormányok a fenti ütőkártyát azzal az érvvel iparkodtak alátámasztani, hogy Magyarországon mindezideig még nem is volt földbirtokreform.

Figyelemreméltó végül az a hangos propaganda is,
amelyet Románia az új nemzetkisebbségi szabályzat körül fejt ki.
A románok büszkén hivatkoznak arra, hogy ezt az úgynevezett statútumot nem külső,
vagy belső nyomásra, --- hanem önszántukból léptették életbe.
A valóságban pedig az egész statutum nem volt más, mint egy minisztertanácsi jegyzőkönyv,
amelyet közzétéve a hivatalos lapban, annak statútum jelleget igyekeztek hazudni.

Nagyrománia tehát nem látja be,
hogy nemzetiségeinek ezentúl még lehetne valami panaszkodni valójuk.

Románia látszólagos nyugalmát a bécsi döntés után a néprajzi alapon való
határkiigazítás lehetősége végleg felkavarta.

A román diplomáciai élet 1938. novembere óta szokatlan mértékben megélénkült.
A román sajtó- és propagandaügyi államtitkár többhetes külföldi útra indult. Végigjárta az európai fővárosokat és francia, de főleg angol publicistáknak és íróknak bőkezűen osztogatta a sajtó- és propagandaalap pénzét: Romániát magasztaló és revízió ellenes cikkek fejében.

A legnagyobb összegeket Bruce Lockhart angol író és Horiabin angol földrajzszakértő kapta...

Bruoe Lockhart,
Európa új térképe c. előadássorozata keretében
már tavaly --- november 20-án --- tartott Romániáról részletes előadást.

Akárcsak egykor Seton Watson, Lockart is grafikonok és térképek halmaza
fölé hajolva ismertette Románia néprajzi határait.

Ennek az országnak az esete teljesen egyedülálló --- mondotta.
Határait nem lehet megváltoztatni,
mert azok mentén kizárólag románok, mégpedig egy tömbben élő románok laknak.
Ezzel szemben --- folytatta Lockhart --- a romániai nemzetiségek az ország területén csak kis csoportokban élnek, kivéve a magyarokat, akiknek egy része távol a román határtól, a román lakosság közé ékelve, illetve románok által körülvett területek középpontjában laknak...

Ugyanekkor Horrabin földrajzszakértő
az úgynevezett fehér foltok elméletének megdöntésére tett kísérletet.
Az előadó szerint az Erdély térképén látható fehér foltokat Teleki Pál gróf találta ki,

aki a Kárpátokban tendenciózusan jelölt meg fehér foltokat,
amelyek lakatlan területeket jelentenek, mert ezzel azt a látszatot akarja kelteni,
hogy Erdélyben a románok nem alkotnak egységes tömböt.

München óta a francia és az angol rádióban számtalan hasonló értelmű előadás hangzott el.
De a revízió ellenes sajtó hasábjain is bőven olvashatjuk a jólmegfizetett etnográfusok,
történészek és földrajztudósok
románbarát adatait és állításait.

A legnagyobb propagandát természetesen maga a román rádió és sajtó fejti ki.

Temesvárott a műegyetem laboratóriumában állított fel külön rádióállomást a kormány,
amely naponta közvetít román előadásokat.
Ezenkívül a bukaresti és a brassói rádió műsorán is
mindsűrűbben szerepelnek rendszeresített előadások Románia gazdasági egységéről,
a magyar történelmi jog értékéről és a román határok sérthetetlenségéről.

A román lapok közül a revízió ellenes uszításban mint mindig, most is az Universul vezet.
Jelszava:
Egyetlen barázdát sem.

Ezt a frázist jól ismerjük. Nemrég Csehszlovákia is --- amely katonailag sokkal jobban felkészült a háborúra, mint Románia --- ugyanezt a hangnemet használta.

A román lapok azonban nem állnak meg az ismert régi jelszónál.
Statisztikai adatokat is közölnek, hogy azt a látszatot keltsék,
mintha Magyarországnak tényleg nem volna jogalapja ahhoz,
hogy a néprajzi elvnek Romániában való érvényesülését követelje.

Ennek igazolására
a Gazeta Transylvaniei című lap leközli Románia 1936. évi néprajzi adatait.
A lap szerint
Romániában 12,981.324 román,
1,425.507 magyar,
745.421 német,
728.115 zsidó,
528.115 rutén,
408.150 orosz,
366.384 bolgár,
154.772 török,
262.501 cigány,
51.062 szerb,
48.310 lengyel
és
402.367 egyéb nemzetiség él.

A Gazeta Transylvaniei ezekből az adatokból arra következtet,
hogy a lakosság 71.9%-a román,
míg a másfajú lakosság összesen csak 28.1%-ot tesz ki.
Megállapítja ezután,
hogy a Magyarországgal határos megyékben,
1936-ban a helyzet a következő volt:

Arad megyében \t423.649 lakosból \t82.239 a magyar
Szilágy megyében \t343.347 lakosból \t107.662 a magyar
Bihar megyében \t510.318 lakosból \t152.942 a magyar
Szatmár megyében \t249.875 lakosból \t74.191 a magyar.

Nem is szólva arról,
hogy ezek a statisztikai adatok természetesen egyáltalán nem fedik a valóságot,
le kell szögezni, hogy az 1936. évi adatok amúgysem jöhetnek tekintetbe,
mint ahogy Csehszlovákiában sem a csehek által készített statisztika,
hanem az 1910. évi magyar népszámlálási adatok voltak döntők.

Az 1910 december 31-én végrehajtott magyar népszámlálás adatai pedig a következők:
\tlakos \tmagyar \tromán
Arad megyében \t351.222 \t78.130 \t229.476
Szilágy megyében \t230.140 \t87.312 \t136.087
Bihar megyében \t582.132 \t307.221 \t261.494
Szatmár megyében \t361.740 \t235.291 \t118.774

Itt azonban rá kell mutatni arra, hogy a románok tendenciózusan hivatkoznak a vármegyékre.
Ezzel akarják ugyanis letagadni a határmenti városok kimondottan magyar jellegét,
holott azokban az őslakó mindig a magyar volt.
Ezt fényesen igazolja az alábbi statisztika is:

\tlakos \tmagyar \tromán
Arad város \t63.166 \t46.085 \t10.259
Nagyvárad város \t64.169 \t58.421 \t3.604
Temesvár város \t72.555 \t28.552 \t7.566
Szatmárnémeti város \t34.151 \t32.563 \t820

 
 
0 komment , kategória:  Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 12  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 264
  • e Hét: 5602
  • e Hónap: 16753
  • e Év: 281968
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.