Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ámokfutó Bukarest XIII. rész
  2011-02-20 10:45:00, vasárnap
 
 
Marjay Frigyes: Ámokfutó Bukarest XIII. rész

25. FEJEZET.

DÁKÓ-ROMÁN ELMÉLETEK

A románok nem feledkeznek meg arról sem, hogy tudományos téren is propagandát fejtsenek ki Magyarország ellen.

Az úgynevezett dákó-román kérdés erre a célra nagyszerűen megfelel.

A román sajtó időnként nagyon ügyesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és minden kínálkozó alkalmat megragad annak igazolására, hogy Anonymus --- az egykori magyar krónikás --- írásaiban a románokat erdélyi őslakóknak tünteti fel...

Ebből az egyoldalú és célzatos állításból kiindulva, a román tudományos élet vezetői sietve azt a következtetést vonják le,
hogy a magyar történetírók által tagadásba vett dákó-román folytonosság elmélete mégis
csak fennáll.

Ennek a propagandának az élén Seisanu Romulus egyetemi tanár áll, aki ezt az elméletet feltűnő csökönyösséggel terjeszti. Pedig nem tagadhatja le,
hogy a világ külföldi egyetemem előkelő professzorok tolIából mind gyakrabban jelennek meg
olyan munkák, amelyek a románok erdélyi őslakó-eredetét határozottan tagadásba vonják.

A külföldi tudományos körök tartózkodó álláspontja teljesen indokolt, mert maga Seisanu sem tud olyan adatokat felhozni, amelyekkel elméletét kézzelfoghatóan igazolni tudná.

A Románia című, néprajzi térképekkel bőven ellátott könyvében --- amely nyilván a külföld tájékoztatására készült --- egy névsort közöl az Erdélyben található római alapítású helységekről.

Több, mint feltűnő, hogy ebben a névsorban egyetlenegy olyan helységnév sem szerepel, amelynek latin elnevezését a román nyelv átvette volna.

Sarmisegetuzat például a románok Gradistenak nevezik,
Blandinát Carna-nak, Optatanat Suturnak,
Porolissumot Maigradnak, Singidavat Tolicanak, stb.

Ha a románok valóban Erdély őslakói volnának, nyelvükben kétségkívül
átmentették volna az eredeti latin elnevezéseket.

Az a tény azonban, hogy a román nép ezen a területen seholsem használja
a régi ősi latin földrajzi elnevezéseket, bizonyítja, hogy a románok
csak e helységnevek kialakulása után szivárogtak be erre a vidékre.

De a románság erdélyi őslakos-eredete ellen legerősebb bizonyíték maga a mai román nyelv.

Az összehasonlító neolatin nyelvészetnek általános elfogadott tanítása, hogy a román nyelv nem fejlődhetett, időben és térben elszakadva a többi neolatin nyelvektől.
Kialakulásának ideje tehát a Kr. u. IV. századtól a X. századig terjedő időszakra esett.
Márpedig a rómaiak dáciai uralmának ekkor már régen vége volt.

Ha tehát a román nyelv Daciában külön, a többi néptől teljesen elszakadva fejlődött volna ki,
egészen másképp hangzana, mint a román- és neolatin beszéd.

Hogy a dákó-román elmélet mennyire nem állja ki a tudományos kritikát,
arra jellemző Ferdinánd Lot-nak, a Sorbonne egyetemi tanárának megállapítása.

Lot --- aki egyáltalán nem nevezhető magyarbarátnak ---
Les Invasions Barbares et le peuplement de l'Europe című könyvében a dákó-román kérdésről a következőket mondja:

Annak az elgondolásnak,
hogy a dákó-románok legalább részlegesen visszamaradtak volna Dáciában,
a legjobban ellentmond az okiratok hallgatása.

A római Vl-tól XIII. századig seholsem történik említés a román népről,
amely Dáciában lakott volna.

Ez a tíz-évszázados hallgatás döntő jelentőségű...

Lot professzor szerint:
A római légiók kivonulásakor úgy a latin, mint az egyéb őslakosság elhagyta a mai Erdély területét...

Ez a világhírű francia tudós tehát szintén azt a felfogást vallja, hogy a románok az Adria partjairól --- a mai Albánia területéről --- származtak nemcsak Erdélybe, hanem Óromániába is.

Ezt a felfogást igen erősen alátámasztja az a körülmény is, hogy a román nyelv számtalan albáneredetű szót tartalmaz.

Jellemző a dákó-románság elméletének gyengeségére az a vita is,
amely már huzamosabb idő óta folyik a görög és a román történelemtudósok között.
Kerampulos görög egyetemi tanár az athéni akadémián tartott előadást
a románok eredetéről és adatokkal bizonyította, hogy
a vlach görög eredetű,
románnyelvű nép.

A román sajtó óriási megütközéssel fogadta a görög tudományos akadémiának ezt a legújabb megállapítását. A Neamul Romaneseu című lapban rövid közlemény jelent meg, amely bejelentette,
hogy Jorga professzor hosszasan válaszol majd a görögök hamisításaira ...

Úgy látszik azonban, hogy az athéni tudós adatai rendkívül megbízhatóak lehettek,
mert azokat Jorga nem tudta megcáfolni.

A vitát végül is Jorga helyett Seisanu folytatta, aki azonban csak a román propaganda közismerten hangzatos nacionalista frázisaival érvelt. Az adatok valódiságát azonban ő sem döntötte meg.

A dákó-román elmélet történetére vonatkozólag érdekesek
még Maiorescu Titus román politikus megállapításai.
Ezek szerint először 1812-ben jelent meg könyv a románok dáciai eredetéről.
Szerzője Maior Péter,
aki azt állította, hogy a rómaiak teljesen kiirtották a dákokat és
hogy a két nép között semmiféle keveredés nem volt.
Az 1825-ben megjelent Budai szótár nyelvészeti analízissel akarja bebizonyítani,
hogy a román
a legtisztább római nyelv.

1840-ben jelent meg a Tentamen Kritikum. Ez a latinul írott könyv a románok által beszélt nyelv latin tisztaságával érvelt az elmélet mellett. Ez a munka azonban egy olyan nyelvre hivatkozott, amelyet a románok sohasem beszéltek. A román gramatika tudománya tehát a nyelvészet meghamisításával született meg.

Anonymusra visszatérve meg kell állapítanunk, hogy a sokat vitatott krónikájában Blacus-okról beszél. Ezekről állítja a román propaganda, hogy azonosak a vlachok-kal,
azaz románokkal.
Ezzel szemben a modern történetírás még nem tisztázta
a blacusok eredetének kérdését.

Egyelőre csak annyi bizonyos,
hogy
a blacusnév gyűjtőfogalma volt azoknak a nomád népeknek,
amelyek a X. század körül a Balkánon kóboroltak.

Innen van az,
hogy a kóborló cigányokat a Balkánon és így Romániában is blach-oknak nevezik.

Ha tehát valaki Anonymus blacus-aira hivatkozik,
ezt a körülményt feltétlenül vegye figyelembe.


26. FEJEZET.



ÜRES SZAVAK...

Annak bizonyítására, hogy a gyulafehérvári határozat és a párisi nemzetkisebbségi szerződés
csak papíron biztosított jogokat a nemzetiségeknek, két szembeszökő példa szolgálhat alapul.

Íme az egyik bizonyíték: Az erdélyi magyarság sorsát Silviu Dragomir, a kolozsvári egyetem történelemtanára irányítja, aki egyúttal a Nemzetkisebbségi Főkormánybiztosság vezetője...

Ugyanakkor azonban: a Román Revízió ellenes Liga alelnöke is, tehát exponált antirevizionista.

Négy év óta ő szerkeszti egyébként a Kolozsvárott megjelenő Revue de Transylvanie
című francianyelvű folyóiratot, amely csak úgy hemzseg a magyarellenes cikkektől,
hamis statisztikai adatoktól, grafikonoktól és félrevezető nemzetiségi térképektől.

De lássunk egy másik példát.

Kolozsvár élére a románok olyan polgármestert neveztek ki, aki a legélesebben támadja a magyarságot. Elég, ha fellapozzuk a 208 oldalas román anti-revizionista naptárt, melyet a román Revizióellenes Liga ad ki.

Ebből megtudjuk, hogy Bornemisa Sebestyén, Kolozsvár város jelenlegi polgármestere
hogyan gondolkozik a magyarságról.

A naptárban Bornemisa a következőket írja:
Nemcsak a Tisza és a Duna között élő magyarok táplálják azt az őrült hitet,
hogy a mai Magyarország határait visszahelyezzék oda, ahol 1914-ben voltak,
hanem azok is, akik úgy határoztak, hogy uralmunk alatt maradnak.

Az ezeréves Magyarország álma tehát ma is élénken él körükben
és ugyanolyan erővel terjed,
mint egy évszázaddal ezelőtt.

Pedig ki hiszi el komolyan,
hogy Románia térképe még egyszer megváltozhasson parazita és elnyomó népek javára?
Őszintén sajnáljuk,
hogy a magyarok még mindig ilyen illúziókban ringatják magukat.
Sajnálkozásunk persze csak a magyarországi magyarokra terjed ki,
mert ami a mi magyar polgárainkat illeti, azok más szemszög alá esnek,
ők revizionista illúziókért nem részvétet érdemelnek,
hanem nagyon gondos közigazgatási felügyeletet...

Az államhatalom köteles ilyen kegyetlen orvosságról gondoskodni mindenfajta
revizionista betegség ellen.

Románia hangzatos ígéreteivel szemben tehát az a valóság,
hogy az augusztusi új román nemzetiségi rendelet --- miként az egykori gyulafehérvári határozat is
--- csak papiroson biztosít a nemzetiségeknek jogokat.

De még papiroson is sokkal kevesebbet, mint akár a békeszerződés,
akár a párisi nemzetkisebbségi szerződés.

Az 1938. augusztusi nemzetiségi rendelet elkészítése alkalmával a román államférfiak
tehát elsikkasztották a nemzetiségek kultúrautonómiáját.
Pedig még világosan emlékezhettek arra,
hogy húsz évvel ezelőtt a gyulafehérvári nemzetgyűlésen sokkal többet:

politikai autonómiát is ígértek a nemzetiségeknek...

Az akkori nemzetgyűlést előkészítő értekezleten
Pop Csicsó kijelentette:

Ha nem mondjuk ki Erdély autonómiájának fenntartását,
akkor nem alkalmazkodtunk a wilsoni elvekhez.

Maniu Gyula pedig miniszterelnök korában, a román közigazgatási törvényjavaslat tárgyalása során ünnepélyesen így nyilatkozott:
Sem Erdély, sem Beszarábia nem nyugodhatik bele abba,
hogy önkormányzatát,
melyhez minden tradíciója köti, elvegyék.

Mégis elvették s ez a magyarázata annak, hogy húsz évvel a gyulafehérvári román nemzetgyűlés után a komolyan gondolkodó román államférfiak --- akik a jelen pillanatban nem jutnak szóhoz --- aggodalommal tekintenek Erdély jövője felé.

Ez a magyarázata annak, hogy a román hadsereg még ma is fegyverben áll és azokat a katonákat, akiknek tavaly november elején kellett volna leszerelniök, a mai napig sem engedték haza.

Ez a magyarázata annak,
hogy
Károly román király Londonba sietett angol védelmet keresni a magyar revizionizmus ellen.

A román lapok viszont --- jóllehet még meg sem kezdődött a küzdelem
az erdélyi magyar határ kiigazítása iránt, --- hamis statisztikai adatok özönével azt szeretnék elhitetni,
hogy
a magyar határ közelében lévő városokban a magyarság sohasem volt többségben.

A románok tudatában vannak ugyanis annak, hogy húszéves mulasztás terheli lelkiismeretüket és
hogy az erdélyi magyarságnak ma már késő autonómiát adni.

Érzik, hogy a magyar vérrel szentelt erdélyi rög kicsúszik a talpuk alól.

Kétségbeesve látják, hogy a müncheni és bécsi döntés után
ma már TransyIvániában is
a magyar néprajzi elv érvényesül.

És rövidesen majd azt is túlszárnyalja a magyar történelmi jog...

 
 
0 komment , kategória:  Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 13  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 479
  • e Hét: 5817
  • e Hónap: 16968
  • e Év: 282183
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.