Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ámokfutó Bukarest XIV. rész
  2011-02-20 10:39:30, vasárnap
 
 
Marjay Frigyes: Ámokfutó Bukarest XIV. rész -vége.

27. FEJEZET.

KÉTSZÍNŰSKÖDÉS...

Az angol-francia kezességi nyilatkozat, amely kizárólag Románia függetlenségére vonatkozik, egyelőre átmeneti jellegű. Valószínűleg csak addig marad érvényben, amíg a Románia és a nyugati demokráciák közötti katonai megbeszélések tartanak.
Anglia ugyanis meg akarta gátolni,
hogy a brit-román katonai megbeszélések ideje alatt valamelyik hatalom
Románia függetlenségét veszélyeztesse.

Anglia és Franciaország azonban Romániával éppúgy, mint több más európai és balkáni állammal, kétoldalú és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kiván kötni. De Románia vonakodik az ilyen kétoldalú kölcsönös segélynyújtási egyezmények megkötésétől, mert tudatában van annak, hogy ezzel kihívná maga ellen Németországot. A birodalom ugyanis ebben a megállapodásban az ellene irányuló bekerítési akcióban való nyílt közreműködést látna.

Felmerül tehát a kérdés, ha Anglia meggyőződik arról, hogy Románia Németországtól való félelmében nem hajlandó résztvenni az angol-francia-szovjetorosz blokkban és nem hajlandó Angliával kétoldalú egyezményt kötni, fenntartja-e Nagy-Britannia továbbra is a Romániának adott függetlenségi garanciáját?

Józan ésszel erre a kérdésre aligha lehet igenlő feleletet adni, minthogy Anglia és Franciaország is rájött már arra, hogy a kezességi nyilatkozat elhamarkodott volt.

Romániát a jelen pillanatban ugyanis senki sem fenyegeti...

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az angol-francia kezességi nyilatkozatok elhangzása napján Csáky István gróf a képviselőház külügyi bizottságában magyar őszinteséggel és férfias nyíltsággal rámutatott arra, hogy még Magyarország sem veszélyezteti Romániát.

Nehéz a helyzet Romániával szemben --- mondotta a magyar külügyminiszter április 13-án. Bukarest ugyanis szeretné elhitetni a világgal, hogy oka van Magyarország részéről ellenséges szándékot feltételezni, noha teljesen tudatában van annak, hogy a magyar kormány Románia határait tiszteletben kívánja tartani. De biztosíthatom a románokat, hogy érzékenységükre csak addig lehetünk tekintettel, amíg ők is tiszteletben tartják a milliós magyar kisebbség érdekeit. A magyar kormány változatlanul fenntartja azt a régi javaslatát, hogy kössön Románia Magyarországgal kisebbségi egyezményt. Ez lényegesen meggyorsítaná a két állam közötti viszony megjavulását.

Csáky gróf javaslatára Gafencu Grigore román külügyminiszter, aki minduntalan Románia békés szándékát és a jószomszédi politikát hangoztatja, nem válaszolt.

A magyar külügyminiszter ezért jónak látta ajánlatát megismételni. Május 3-án a magyar képviselőház külügyi bizottságának ülésén így nyilatkozott:

Józan megértést kívánunk Romániával... Ez azonban a magyar kisebbségek sorsának további alakulásától függ...

Egyízben már javaslatot tettem a román kormánynak kisebbségi egyezmény megkötésére. Remélem, hogy barátságos lépésemre nemsokára megfelelő választ kapok. Egy ilyen nemzetiségi szerződés megkötése elhárítana igen sok akadályt, amely most még a közeledés útjában áll...

Minthogy a román külügyminiszter válasza Csáky István gróf másodszori ajánlata után is késett, a magyar külügyminiszter május 14-én a Magyar Élet Pártjának soproni választói gyűlésén harmadszor is nyilatkozott ez ügyben:

Már többször kívánatosnak jeleztem, --- mondotta Csáky, --- hogy román szomszédunkkal valamilyen méltányos megállapodásra jussunk a kisebbségi kérdésben...

De Gafencu további nyolc hétig nem tartotta helyénvalónak a válaszadást...

Amikor aztán végül nyilatkozott, kijelentette, hogy Románia nem hajlandó Magyarországgal kétoldalú nemzetkisebbségi egyezményt kötni. Arra az álláspontra helyezkedik ugyanis,
hogy a román kormány már 1938. augusztus 4-én minden külföldi befolyás nélkül, a saját elhatározásából olyan nemzetkisebbségi statútumot adott a romániai kisebbségnek, amely biztosítja számukra nemzeti jellegük megőrzését, kultúrájuk fenntartását és gazdasági életük további kiépítését.

Gafencu tehát expozéjában a hírhedt ál-statutum ürügyével a legridegebben elutasította a Magyarország által nyújtott békejobbot.

Románia ezzel éppen úgy, mint a Ruténföld megszállása idején, ismét eljátszott egy lehetőséget. Elmulasztotta azt a gesztust, amellyel tényleg bebizonyíthatta volna, hogy a dunavölgyi nemzetek közötti békét nemcsak frázisokkal, hanem tettekkel is szolgálni akarja.

A román külügyminiszter magatartására méltó választ adott Csáky gróf 1939. június 12-én, a Magyar Élet Pártjának értekezletén. A magyar külügyminiszter ezen az összejövetelen a következőket mondotta:

Május elején a magyar kormány kisebbségi egyezmény megkötésére tett ajánlatot a románoknak. Ezt visszautasították. Eltökélt szándékunk azonban, hogy nemzeti kisebbségeinken mindenképpen segíteni fogunk. Nem szabad tehát ellankadnunk. A sokat szenvedett magyar kisebbségnek meg kell kapnia az életfenntartáshoz szükséges mindazon jogokat, amelyekért a magyar nemzet a trianoni békeszerződésben oly nagy területi áldozatokat hozott.

És ez a törekvésünk rendíthetetlen...

A mai rendkívüli nehéz viszonyok között mikroszkóppal kellene megvizsgálni minden egyes nemzetnek, --- különösen a szomszédos államoknak --- vajon nem volna-e valamilyen lehetőség arra, hogy együttműködjenek az európai béke fenntartására és megtalálják az utat a nemzetek ősi hagyatékának tiszteletben tartására?

A magyar nemzet legnagyobb erkölcsi vagyona a Patrimonium Hungariae: vagyis az elszakított kisebbségei...



28. FEJEZET.

NEMEZIS...

Az 1938-as esztendő története bizonyítja, hogy a hazugságokra felépített államok soká fenn nem maradhatnak. Maximális időtartamuk húsz esztendő.

Azután utoléri őket a nemezis...

Miként tavaly a mesterséges Csehszlovákiát, úgy most Nagyromániát fenyegeti három oldalról is a revízió veszedelme.

Nemcsak Magyarország, hanem Bulgária és a Szovjet is súlyos területi követeléseket támasztanak Romániával szemben.

A kormány tisztában van ennek a hármas veszedelemnek a súlyával, de kifelé pökhendi nyilatkozatokkal leplezi páni rémületét.

Az embernek önkéntelenül az egykori Csehszlovákia elnökének, Benes Edvárdnak kardcsörtető magatartása jut eszébe, ha a román miniszterelnök beszédeit olvassa.

Románia --- mondotta Calinescu ez év június 28-án --- sohasem örvendett nagyobb tekintélynek a külföldön, mint most.

Külpolitikánk világos. Húsz évvel ezelőtt Romániának ítélték oda azokat a területeket, amelyeket románok laknak és amelyekhez természetes joga van. Azóta Romániának nincs többé semmiféle igénye határain túl (!).

Egyedüli gondunk a béke politikájának ápolása és határaink védelme.

Nem fenyegetünk senkit --- hangsúlyozta Calinescu, de vegye tudomásul mindenki, hogy bárhonnan jönne is a veszély, mi szembenézünk vele.

Románia mindig becsületbeli kötelességének tekintette, hogy a kisebbségek szabad fejlődését biztosítsa. De azzal a feltétellel, hogy a néprajzi kisebbségek az állami élet keretén belül maradjanak.

A kisebbségi kérdés tehát kizárólag kulturális és gazdasági --- nem pedig területi --- kérdés. Román földön a lakosság úgy van elosztva, hogy minden megcsorbítás a többség elvesztését jelentené. Határainkhoz tehát mindaddig nem lehet hozzányúlni, amíg egyetlen román puskát tarthat a kezében...

Ezzel a hetvenkedő beszéddel szemben azonban a külföldön éppúgy, mint nálunk, nagyon jól tudják, hogy Romániában a kapkodás és fejvesztettség még az egykori Csehszlovákia felbomlási tüneteit is meghaladja.

Erdélyben és különösen a határvidéken egyre tűrhetetlenebb állapotok uralkodnak.

Az egyéni szabadság, elsősorban a magyarlakta városokban és falvakban a kiadott szigorú rendelkezések következtében úgyszólván megszűnt.

Lakóhelyét senki el nem hagyhatja, mert a hatóságok minden mozgást és utazást külön engedélyhez kötöttek. A csoportosulásokat nyomban szétoszlatják, sőt egyes helyeken a lakodalmi összejöveteleket sem engedik meg. A határmenti vidéken általános közriadalmat keltett az a hír, hogy az ötven éven aluli lakosságot a határra szállítják hadimunkára és a termést majd a katonaság takarítja be.

A lakosság állandó nyugtalanságban él.

A menekülők mesélik, hogy Aradon például úgyszólván megbénult a gazdasági élet. Ha a helyzet nem enyhül és a hatóságok terrorja tovább tart, zendülésektől kell tartani.

A román Nemzeti Bank, a legújabb rendelkezések értelmében magánfelek részére ezentúl semmiféle külföldi valutát és devizát nem utal ki. Beavatottak véleménye szerint a bank a román hadsereg felszerelésére veszi igénybe a rendelekezésére álló devizakészletet.

Ugyancsak menekülő katonaszökevények jelentik, hogy a románok a magyar határon lázasan erődítményeket építenek.

A tavaszi mozgósítás még mindig tart.

A falvak népe nem kapja vissza a lovakat. Aratásra nem engedik haza a legényeket. Az otthonmaradottak nem dolgozhatnak a mezőn, mert ott kényszermunkások lövészárkokat ásnak, drótakadályokat vonnak, géppuskafészkeket építenek száz kilométer mélységben a határtól.

A napszámosoknak 100 leit ígérnek naponta, amit persze soha meg nem kapnak.

Az összes határmenti városok hadiállapotban vannak.

A hidakon katonai őrség áll, hogy adott pillanatban felrobbanthassa a dinamitot.

Az útkereszteződéseknél is őrségek állítják meg a járókelőket és csak szigorú ellenőrzés után eresztik őket tovább. Az idegeneknek haladéktalanul jelentkezni kell a szigurancián vagy a csendőrségen, még akkor is, ha csak néhány órát kívánnak Románia területén eltölteni.

A legkisebb falu is tele van katonákkal, akik éppoly rongyosak, éhesek és szervezetlenek, mint voltak húsz évvel ezelőtt...

A városokban román uszító szónokok magyargyűlölő politikai beszédeket tartanak. Az egész országban a legvadabb terror dühöng.

Mindenfelé nyíltan emlegetik, hogy adott esetben kiirtják a magyarokat és a bolgárokat. Sok helyen már halállistákat is készítenek.

Éjjel-nappal épülnek az utak, amelyekre húsz esztendőn keresztül ügyet sem vetett senki.

A határsáv magyar falvaiban már napok óta rémületben tartják a lakosságot azok az intézkedések, amelyeket a katonai hatóságok léptettek életbe.

A községek népe még a szorgos mezőgazdasági munkát sem tudja elvégezni, mert megtiltották a gazdáknak, hogy a határban járjanak.

Teherautók egész sora szállítja a határmenti építkezésekhez szükséges vasbeton nyersanyagot, az acéltraverzeket.

Éjszakánként fényszórók világa nyugtalanítja a lakosságot. Az utcákon megerősített katonai járőrök, feltűzött szuronnyal cirkálnak.

Óromániából hosszú katonavonatok szállítják a gyalogságot,
tüzérséget és műszaki csapatokat Erdélybe.
A déli megyékből munkásokat is hoznak, akiket erőszakkal kényszerítenek ki a határmenti munkálatokhoz.

* * *

A bolgár-román határvidékről érkező hírek szerint a románok, a Dobrudzsa-kérdés revíziójától való félelmükben, egyre kegyetlenebb eszközökkel terrorizálják a bolgárérzelmű lakosságot.

A bolgár határsávban is valóságos ostromállapot uralkodik. Mindennemű összejövetel tilos. Emiatt egyre szaporodnak a polgári lakosság és csendőrség közötti összetűzések.

Igen sok helyen az istentiszteletek alatt karhatalom veszi körül a templomokat és nyomban szétoszlatja a miséről távozó tömeget.

Tutrakán környékén napok óta rémületben él a nép, mert egy temetés során a csendőrök a nyitott sír mellől kergették szét a gyászolókat. A halott hozzátartozóit pedig véresre verték és három asszonyt s két férfit letartóztattak.

A sanyargatott lakosság mind nagyobb számban menekül át a határról.

A bolgár hatóságok a jegyzőkönyvek egész sorát vették fel vérlázító román kegyetlenkedésekről.

A bukaresti bolgár követ már több ízben erélyesen tiltakozott a tűrhetetlen állapotok miatt.

De nagy bajok vannak Besszarábiában is...

Az orosz-angol tárgyalások ellaposodásának legfőbb oka állítólag a besszarábiai kérdés.

Nyílt titok, hogy a Szovjetkormány Besszarábia megszerzésére törekszik.

Az oroszok hangoztatják, hogy mihelyt Románia jogtalanul bitorolt területrészeinek ügye megvitatásra kerül, akkor:
Szovjetoroszország feltétlenül a területi sérelmek orvoslását követelő
országok oldalán fog állást foglalni, --- mert Besszarábia lakossága vitathatatlanul orosz...

Romániát tehát három oldalról fenyegeti revíziós veszedelem.

* * *

Amikor a magyar hadsereg elfoglalta a Ruténföldet, a románok a határvidéket teljesen kiürítették. A határ mentén szolgálatot teljesítő tisztek családjait mind elköltöztették Óromániába. Ezek azóta sem tértek vissza. A hivatalokban is csak a legszükségesebb bútorokat hagyták hátra. Leszerelték a nagyváradi bőrgyárat, sörgyárat és számos más fontos üzemet.

A magyar pengőt, amelyet zugforgalomban felárral vásárolnak, hivatalosan nem fogadják el.

A határon mindenütt szigorú vizsgálat folyik. Most már nemcsak fináncok és a sziguranca kirendeltsége vizsgálja meg az utasok útlevelét, holmiját, kutatja át podgyászát és tapogatja meg zsebeit, hanem egy új alakulat is végigvizsgál mindent és mindenkit.

Kék rendőrség-nek hívják, a kormány alapította és feladata, hogy még a rendőrséget is ellenőrizze.

A kék rendőrség külön gárda, amelynek parancsnoka közvetlen a kormányelnöknek tesz naponta jelentést és magával Károly királlyal is összeköttetésben áll.

A románok önbizalmát mende-mondák és riadt kapkodás sorvassza. Pánikhangulat terjed mindenütt az országban. A hatóságok napról-napra furcsább és erőltetett propagandatrükköket találnak ki, hogy az igazság útját elzárják.

A magyar lakossággal szeretnék elhitetni, hogy honvédségünk felszerelése hiányos, rossz a bánásmód és gyenge a fegyelem. Naiv módon próbálkoznak ezzel a propagandával.
Rongyos ruhába öltöztetnek embereket és mint a birkákat, végigsétáltatják őket a városokban,
mondván:
így fest a magyar katona!
A románok természetesen az ellenkező hatást érik el az ilyen átlátszó fogásokkal,
mert a lakosság csak nevet ezeken, a fortélyokon, hiszen mindenki tudja Erdélyben is,
milyen valójában a magyar hadsereg.
A felvidéki és ruszinföldi bevonuláskor honvédségünk bebizonyította erejét és tehetségét.

Egyes helyeken a hatóságok felsőbb utasításra arra kényszerítették a magyarokat, hogy román felírású irredenta táblácskákat vásároljanak, amelyeken színes betűkkel áll a felirat:
Egy barázdát sem..., vagy pedig a --- különben minden magyartól elfogadható --- következő mondat:
A mienk volt... a mienk marad...

A román csendőrök fenyegetésekkel erőszakolják rá a magyar lakosságra ezeket az oláh nemzetiszínű irredenta táblácskákat, és arra kényszerítik őket, hogy lakásuk ablakába, üzletük kirakatába kitegyék...

Természetesen hasznot is húznak ebből a magyar-faló propagandából. Az alig 5 lei értékű táblácskákat 100 leiért vásároltatják az erdélyi magyarokkal.

* * *

A román lapok, a kormány határozott utasítására, a legkíméletlenebbül folytatják Magyarország elleni támadásaikat.

Ugyancsak a kormány rendelte el, hogy a román rádiónak ezentúl a magyarnyelvű leadásokat is rendszeressé kell tennie. A hivatalos román rádióhírszolgálat adásait tehát magyar nyelven is közvetítik.

Számíthatunk rá, hogy ezen a téren következnek a levitézlett néhai csehszlovák rádióból jólismert, félrevezető körülmények.

Benes Edvárd és André Tardieu hírhedt barátja Seton Watson --- Scotus Viator --- hosszabb tanulmányútra Erdélybe érkezett. Néhány napot Kolozsvárott töltött, majd a Beszterce völgyébe utazott, onnan Bukovinába és Beszarábiába is ellátogat. Tanulmányának utolsó útja Bukarest. Úgy látszik, a hatalmon levő román urak most ezt a kivénült magyarellenes ellenes uszítót kívánják felhasználni az ellenünk szóló propaganda irányítására.

Romániában valóban ugyanaz történik, ami egy évvel ezelőtt Benes és Masaryk Csehszlovákiájában.

És a técsői incidensekhez hasonló provokációk egyre ismétlődnek...

A három oldalról harapófogóba szorult Románia olcsó trükkjeivel, erőltetett fenyegetéseivel, handabandázásával és Seton Watsonjával a szakadék felé sodródik...

Szinte fizikai vesztét érzi, amikor történelmének új és mozgalmas napjaira felkészül.

Románia rossz lelkiismeretét misem bizonyítja jobban, minthogy hónapokkal a márciusi háborús hangulat lecsillapulása után, hadseregét még jelenleg is felemelt létszámon tartja....

A kormány a nagyszámú katonaság fegyverben-tartását azzal magyarázza, hogy a hadsereg, a legutóbb szállított új fegyverekkel való átképzésre szorul.

Ennek az átképzésnek valódi oka azonban:
a félelem...

Mennél több romániai menekülttel beszél az ember, annál inkább meggyőződéssé válik, hogy azok a tünetek, amelyek Nagyrománia felkészülése mögött meghúzódnak, a haláltusa előszelét jelentik.

1938. óta a legújabbkori történelem bebizonyítja, hogy a népek ellen elkövetett bűnök megbosszulják magukat...

Van tehát nemezis...

A sors végzetszerűen büntet és végzetszerűen kiegyenlít ...

Mielőtt pedig beteljesedik: a bizonytalanság érzetének lidércnyomásával nehezedik a lelkekre...

Az emberi jogok haszonélvező uzsorásai a vér ösztönével érzik ennek a lidércnek szörnyű fojtogatását...

És a nemezis immár kopogtat az ajtókon...

 
 
0 komment , kategória:  Marjay F.:Ámokfutó Bukarest 14  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 442
  • e Hét: 5270
  • e Hónap: 16421
  • e Év: 281636
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.