Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Varjú Zoltán: MOST SZÓLJATOK MÉG
  2018-05-05 20:30:34, szombat
 
 







Varjú Zoltán: MOST SZÓLJATOK MÉG




Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg tárt karokkal várnak rád ölelő kezek,
míg minden csepp könny örömből fakad,
mert e pillanat szívedben örökre megmarad!

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg gyönyörű, szép szívét elönti a szeretet,
míg minden egyes gondolata tebenned él,


mert Ő benned hisz, neked él, és veled remél!

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg minden simogatását megköszönheted,
míg együtt lehettek anyák napja hajnalán,
és csak annyit mondj: szeretlek, édesanyám!


HOLNAP ANYÁK NAPJA. SZÓLJON A VERS, MOST MINDEN ÉDESANYÁNAK, AKI GYERMEKÉT HORDTA A SZÍVE ALATT!

ISTEN ÁLDJON MEG TITEKET!







Anyák Napjára

Link



Anyák Napjára

Link



Anyák napjára /Kovács Kati - Ugy szeretném meghálálni/

Link





Emlékezés az édesanyákra

Link



Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /

Link














 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Apák napja
  2017-06-17 21:30:38, szombat
 
 










APÁK NAPJA







Az Apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján, azaz idén június 18-án ünneplik. (Vannak, akik - viccesen - május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.)

A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor. Ilyenkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre. Az apák napját világszerte számos különböző időpontban ünneplik.

Ne feledkezzünk meg az édesapákról mi sem! Bár kétségtelen, hogy az anyák napja sokkal hangsúlyosabb Magyarországon, de azért van egy ünnepnap a nyár közepén, amit az apukáknak szentelhetünk.

Édesapánkat köszöntsük apák napján: hisz ő is ott volt mikor megszülettünk, ugyanúgy éjszakázott, mikor sírtunk, és mikor nagyobbak lettünk, olyan dolgokat is kipróbáltunk együtt, amitől anya nagyon félt volna: hegymászás, gokartozás, lovaglás vagy barkácsolás.












Ady Endre: A PROLETÁR FIÚ VERSE


Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember.
Nincs, nincs sehol.

Az én apám kopott kabátú,
De nékem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.

Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.

Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítaná ezt a nagy, földi
Komédiát.

Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.

Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.

Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.







Almási Alexandra: Ő AZ APUKÁM!


Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen...
Mára már kinőttem a babaruhát,
tipegőm is kinyúlt éppen.
De mi maradtunk,
ketten, kéz a kézben.
Mondd, ugye büszke vagy most rám?
Nézz rám, kérlek szépen!
Hadd lássam, ahogy könny csillan a reményben!
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Becézgetett, ölelgetett, puszilgatott régen.
Felnőtt lettem, hát figyelj rám, apa!
Nem vagyok már gyerek s nem is vagyok baba.
Tudom, hogy óva őrzöd minden álmom,
betakargatsz, ha kell, ha fázom.
Ledőltek a rózsaszín palotácskák,
kipukkant a szappanbuborék,
de ne félj, én még maradni szeretnék.
Köszönöm a sok jót,
a törődést,
na meg a biciklit, apa,
csak annyit mondok:
Szeretlek, szeretlek Apa!







Aranyosi Ervin: APÁNAK LENNI


Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis "porontyot" felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,
együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.







Balázs Pali: ÉDESAPÁM


Dalszöveg

Gyermekként mindig erősnek láttalak,
Ha segítség kellett, téged hívtalak.
Tudtam, hogy gyakran büszkén néztél rám,
És féltve megsimogattál.

Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!

Bármerre járok kísér a sok emlék,
Csodaszép volt az a néhány gyermekév.
Felnőttként mégjobban tisztellek ma már,
Mert mindig jó voltál hozzám.

Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!

Könnyes szemmel fogom remegő kezed,
Mit is mondhatnék most?: mindent köszönök neked!
Hogy gondosan neveltél, s vigyáztál rám,
A példaképem te vagy Édesapám!







Baráth Gabriella: APÁK NAPJÁRA


Apák napján köszöntelek tégedet édesapám
Virág nélkül állok én most, de nagyon szeretlek ám!

Nem hoztam virágot, sem finom csörgefánkot,
Hoztam viszont nagy ölelést, szép szavakat, sok csínytevést
Mert tudom, hogy te értékeled, nem csak azt, ha jó vagyok,
Hanem azt is, hogyha naphosszat csak rosszalkodok.

Így köszöntlek édesapám, az apukák napján,
S arra kérlek én tégedet, hogy élj még velem soká, soká!

Boldog apák napját!







Baráth Gabriella: AZ ÉN APUKÁM


Az én apukám csudijó!
Van neki egy tutijó
Sapka, sálja, nagy kabátja,
Így mindenki őt csodálja

De az én apukám mást is tud!
Mókát, játékot, mosolyt hoz!
És akkor is, ha rossz vagyok,
Én tudom, ő akkor is SZERET nagyon!







Bartos Erika: APÁHOZ


Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!


Bartos Erika: APÁHOZ

Link








Bartos Erika: APÁK


Barnaszemű édesapám
Úgy szólítom: Apuka,
Apuka visz minden reggel
Kocsival az oviba.

Apukámnak apukáját
Úgy hívom, hogy Nagyapa,
Nagyapának van egy régi
Ezüstszínű vonata.

Nagyapának apukáját
Úgy hívom, hogy Dédapa,
Dédapa már bottal jár és
Kevesebb lett a haja.

Dédapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ükapa,
Volt egy kicsi birkanyája,
Benne harminc barika.

Ükapának apukáját
Úgy hívják, hogy Szépapa,
Szélmalomban lisztet őrölt,
Szép legény volt valaha.

Szépapának apukáját
Úgy hívják, hogy Ópapa,
Őt látom egy régi képen,
Nagyon délceg katona.

Amikor majd gyermekem lesz,
Akkor leszek apuka,
Apukámból nagyapa lesz,
Nagyapámból dédapa.

Apuka és Nagyapa és
Dédapa és Ükapa,
Szépapa és Ópapa is
Egymásnak mind rokona







Bartos Erika: APÁVAL A HOLDON


Mit álmodtál kicsi Gergő?
Felrepültem álmomban!
Azt álmodtam, hogy hátamon
két hófehér szárnyam van!

Fenn az égen ugrándoztam
pihe-puha felhőkön,
vártam, hogy az égi mozdony
értem gyorsan eljöjjön!

Megérkezett késő éjjel,
felvett engem utasnak,
hogy a Holdra kényelmesen,
vonatkocsin utazzak.

Arra járt az égbolton egy
ezüstszínű rakéta,
Apa volt a vezetője,
ezüstszínű sisakba'!

Kiszálltam a vonatból és
Apa felé repültem,
ezüstszínű rakétába
Apa mellé beültem.

Holdon, Holdon, sárga Holdon
hintáztunk egy keveset,
lecsúsztam a sárga csúszdán,
Apa fogta kezemet!

Elindultunk hazafelé,
hullócsillag vezetett,
amikorra hazaértünk
éjféltájban lehetett.

Anyát láttam, átmásztam a
Kerítésünk rácsain,
Észrevettem hirtelen, hogy
Eltűntek a szárnyaim.

Anya karján elaludtam,
visszatett az ágyamba,
így történt, hogy Holdon jártunk
Apával az álmomba'!







Bágyi Bettina: AZ ÉN APUKÁM...


Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.

S Apát látván az ágyban
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.

Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!
Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!

S ha munkába mész!
Én is megyek!

Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!

Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.

Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!

S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam
S ne lógjon ki csöpp lábam.

Későre jár, álmos vagyok
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel
Álmomba is Te kísérsz el.

Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem.







Drávicz Gyula: ÉDESAPÁMNAK


Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.

Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.

Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.

Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.

Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.

Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.

És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.







ÉDESAPÁK IMÁJA


Mennyei Atyánk! Köszönöm neked az életem, köszönöm feleségem, és köszönöm gyermekeimet, akikkel megajándékoztál. Most Szent József életét példának tekintve kérlek:

- Adj nekem hitet és érzékeny lelket, hogy megértsem nekem szánt üzenetedet.

- Kérlek, mutasd meg, mi a szándékod velem, hogy megfeleljek házastársi és szülői hivatásomnak.

- Segíts, hogy el tudjam fogadni, és meg tudjam valósítani amit rólam elgondoltál akkor is, ha nem értem.

- Segítsd meg feleségemet, hogy benne Mária hite és lelkülete éljen. Segíts úgy szeretnem, ahogy Szent József szerette jegyesét.

- Segíts úgy élnem mások iránti türelemmel, figyelemmel, hogy gyerekeink számára életem példája vonzó legyen a követésre.

- Segíts, hogy gyerekeinknek át tudjam adni a hitet: szavaimból, és tetteimből megismerhessék az igazi szeretetet. Tudjam munkára, becsületességre, igazmondásra, szerénységre, rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni őket. Tudják derűs lélekkel elfogadni a szegénységet, testi-lelki megterhelést. Tudjanak áldozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül.

- Segítsd gyerekeinket, hogy növekedjenek testi-lelki egészségben, bölcsességben úgy, hogy neked is kedved teljék bennük. Ragaszkodjanak hozzád, tartsák meg törvényeidet, és szeressék egyházadat. Mindig, a nehézségek idején is érezzék gondviselő, atyai szeretetedet.

- Jóra törekvésükben találjanak segítőtársakra, és védd meg őket a rossz útra, bűnre csábítóktól.

- Tudják értékelni teremtésed csodáját. Az életet mindennél többre tartsák, az anyagi javakkal jól gazdálkodjanak.

- Mutasd meg nekik leendő házastársukat, akit te választottál nekik. Támogasd őket, hogy hivatásukra: a házasságra vagy a papi, szerzetesi életre mint szentségre készüljenek, és addig tiszta életet éljenek.

- Vigyázz gyerekeink családjára, hogy köztük is keresztény szellem uralkodjon, és unokáinkat vallásosan neveljék.

- Segíts elfogadni és szeretni gyerekeinket akkor is, ha testileg vagy lelkileg betegek, és nem az általam helyesnek tartott úton haladnak. Te légy a vigaszom. Soha ne szűnjek meg értük imádkozni.

- Segíts, hogy családfői feladataimat, döntéseimet bölcsen és jól elláthassam. Tudjak akkor szólni, és akkor hallgatni, amikor annak ideje van.

- Add, hogy mindig legyen munkám, feladatom, és azt mindig pontosan, lelkiismeretesen, bölcsen elvégezzem mások szolgálatára.

Mária, József, Szent István, Szent Imre kérjétek velem együtt az Atyát. Áldd meg életünket, mai napunkat. Ámen.







ÉDESAPÁMNAK


Ha valaki megkérdezné
e szó
mit jelent nekem?
Talán zavarba jönnék,
s nem tudnám
mit mondjak hirtelen.
Szeretet? Törődés?
Figyelem?
-de hangosan csak annyit mondanék
nekem a mindenem!







AZ ÉN JÓ APÁMNÁL - Magyar nóta

Dalszöveg


Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.

Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.
Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.

Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
/:Nélküled nem volna az életem oly szép,
Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!







Juhászné Bérces Anikó: APA


Oly sok gyermek nélkülözi,
Pedig szükség volna rá,
Hogy lelkének egészsége
Ne szenvedjen soha kárt.

Mikor csillagszemű gyermek
Édesapjáért kiált,
Drága játék, meg a mobil
Nem pótolja a hiányt.

Ha az élet minden napján
Megfoghatná a kezét,
Jelenléte árasztaná
A biztonság érzetét.

Az erőt, mit megtestesít,
S némi szigort - sosem árt -
Tapasztalja meg a gyermek,
Értékrendet tőle vár.

Anya, apa, meg gyerekek,
Így szép kerek a család,
Becsüld meg, ha adott az ég
Szerető édesapát.







KI AZ APA?


Apa az a valaki, aki el akar kapni
mielőtt elesnél,
de ahelyett, hogy felkapna,
leporol, és hagyja, hogy újra
megpróbáld.
Apa az a valaki, aki szeretne
visszatartani minden hibás
lépéstől,
ehelyett hagyja, hogy megtaláld
a saját utad, még akkor is, ha
közben csendben meghasad a
szíve, amikor megsérülsz.
Apa az a valaki, aki átölel, amikor
sírsz, leszid, amikor megszeged a
szabályokat, ragyog a
büszkeségtől, amikor látja a
sikereid, és hisz benned, még
akkor is, ha hibázol.







Korbel Zsuzsanna: DRÁGA ÉDESAPÁM


Drága Édesapám, ki már nem lehetsz velem,
Arra kérlek, mégis fogd a két kezem.
Messzi távolból vigyázó szemeid vesd le néha rám,
Ó bárcsak minden gondomat, örömömet még elmondhatnám.
Hiányzol nagyon, s mit nem mondtam ki soha még,
Szerettelek, szeretlek, hiányod bennem mardosva ég.
Ha majd egyszer, eljön az idő, s újra láthatlak Téged,
Átölellek, hogy hallhassam minden szívverésed.







Kosztolányi Dezső: AZ APA


Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltünsz, szaladsz.
Ujságot olvassz, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Vele beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan.
Vissza se nézve.
Ó, e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot
S kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?







Kósa Gabriella: APÁK NAPJA


Apa, vegyél az öledbe,
mondok neked egy mesét!
Képzeld el, az óvodában
elmarad az apák napi ünnepség!

Az úgy volt, hogy óvónéni
leült velünk délután
és azt kérte: meséljetek,
miért szeretitek apát?

A sok szépet majd leírjuk,
apák napján elmondjuk,
hadd örüljön apukátok!
Ez lesz az ajándékunk.

De a Lacika azt mondta:
én nem szeretem apát!
Sokat iszik, néha megver
minket, na meg az anyát.

Nekem nincsenek szüleim,
nagyszüleim nevelnek,
de nagypapa biztos eljön,
mert ők nagyon szeretnek!

Az én apukám sosincs otthon,
ő külföldön dolgozik,
azt mondja anya, így tudja
kifizetni a rezsit.

Nekem szuper apukám van!
Csak mindig későn jön haza,
mert ő nagyon fontos ember -
ezt mondja a nagymama.

Pistike, Éva, Norbika -
az ő szüleik elváltak,
néha, ha egyedül vannak,
átmennek egymáshoz este
és egymásra vigyáznak.

Annácska mamája elment,
apukája neveli.
Megígérte: sokszor eljön,
de azt soha nem teszi!

Pedig ti gyakran mondjátok:
ha valamit megígérünk,
mindig be kell tartani!

Marika sosem kap semmit,
őnáluk csak a karácsony az ünnep.
Olyankor kap cipőt, ruhát,
az sem új, de jó a használt!
Neki azok is szépek.

A Jancsika azt mesélte,
neki nincs apukája.
Soha nincs, kivel focizzon,
mindig játszhat magába.

De ha megnő, lesz kisfia,
majd mindig együtt játszanak!
Sose hagyja őt magára,
amit kér, mindent megkap.

Öt kisgyerek azt mesélte:
nagyon szeretik apát!
De óvónéni azt mondta rá,
öt apának egy csoportból
nem tarthat apák napját.

De én szóltam, hogy te is vagy,
s te vagy a legjobb apa!
És biztos eljössz, hogyha hívlak,
így már lesz hat apuka!

Apa, miért haragszanak
a szülők a gyerekre?
Hisz ti mindig azt mondjátok:
a kisgyerek az ajándék,
őt a Jó Isten küldte.

Ugye, mi itthon ünneplünk?
Anya süt egy szép tortát,
én rajzolok rá kisangyalt,
azt jelenti, hogy
boldog apák napját!

Az a baj, amit elmondtál
kicsim, az nem egy mese.
Nagyon sok mindenen múlik,
hogy egy szülő jó lesz-e?

Ha egy apa nem tud mindig
a gyerekével lenni,
egyáltalán nem jelenti,
hogy őt már nem szereti.

Néha, tudod, az élete
az másképpen alakul,
mi nagyon szerencsések vagyunk
igy együtt családostól.

A lényeg, hogy itt vagytok nekünk,
és mi nagyon szeretünk,
apák napját - amíg élünk -
megígérem, s be is tartom:
itthon mindig ünneplünk!







Kósa Gabriella: ÚGY KELLETEK...
Apák napjára


Ha nagy leszek, anya leszek,
főzök finom ebédet,
apuci lesz majd a férjem
és este a gyerekeknek
együtt mondunk meséket.

Ha megnövök, apa leszek!
Nagy leszek és erős leszek!
Előveszek egy nagy kardot,
legyőzöm az összes sárkányt,
és elveszem a királylányt!

Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!

Amióta megszülettem,
mindig te fürdetsz meg engem,
és ha anya nagyon fáradt,
éjszakánként te babusgatsz,
cseréled a pelenkámat.

Feldobálsz a levegőbe,
nagyokat nevetünk közbe`,
vagy a nyakadban táncolok,
s mint kisherceg -
a hátadon lovagolok.

Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!

Hercegnőset, hogyha játszunk,
mindig te vagy a királyfi,
ha a babáim betegek,
akkor meg a doktorbácsi.

Legóból várat építünk,
utána harcosok leszünk,
ketten vívjuk meg a csatát,
legyőzünk minden katonát!

Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!

Megtanítasz biciklizni,
megyünk sárkányt eregetni,
ha kedvünk van, tollasozunk,
s persze anyáékkal együtt
így telik a vasárnapunk.

Megszereled a bringámat,
közben magyarázod, hogy kell.
Sátrat verni tőled tudok,
s te mutatod, hogy fogjam
a kalapácsot.

Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!

Ha randim lesz, így szólsz hozzám:
Hú de gyönyörű vagy nagylány!
Örülhet biz` az a legény,
kinek megfogod a kezét!

Hogyha randira készülök,
zsebpénzt adsz, s lelkemre kötöd:
virágot vigyél a lánynak!
s kölcsönadod a verdádat.

Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!

Te vezetsz az oltár elé,
rábízol az ifjú férjre,
de lelkére kötöd százszor:
a lányomat megbecsülje!

Megnősülök, te segítesz,
ha kell, házat is építesz,
büszke vagy felnőtt fiadra,
s attól kezdve a staféta
rám van bízva.

Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!

Mindig büszkék voltunk arra,
hogy te vagy az apánk, apa!
Felneveltetek anyával,
de nehogy azt hidd, hogy megúsztad!
Mert jó fej nagypapa leszel,
- csak olyan pasis dolgokra -
egyszer, kétszer, százszor, sokszor
rád bízzuk az unokádat!

Apucik, apák, nagyapák, úgy kelletek nekünk ti is, mint az édesanyák!







LEVÉL ÉDESAPÁMNAK


Kedves APU!
Gondoltam, írok most neked!
Amióta elmentél, más lett az élet
Egy csomó minden történt azóta velem.
Lenne mit mesélnem...
Remélem neked is jó ott fent.
Testvéreimmel mindig szeretettel gondolunk rád.
Hiányoznak a veled töltött napok, percek,
Melyeket soha nem feledek.
Emlékszem mindig, amikor mentünk hozzád,
Te az ablakból néztél és minket vártál.
Hiányzik az, ahogy féltve átölelsz,
És mindig mondtad, óvatosan vezess.
Tudod, hiányzol...
Hiányzik a hangod és a mosolyod,
Hiányzik, hogy átöleljelek.
Köszönöm apu, hogy voltál nekünk,
Hogy szerettél és felneveltél.
És hogy adtál, ha tudtál.
És tanítottál .
Köszönök mindent, amit tőled kaptunk,
Köszönöm, hogy szerettél, óvtál minket .
Születésed napján
Otthonod helyett a temetőbe megyünk.
Ajándék helyett, csak virágot vihetünk.
A világon Te voltál a legdrágább APA,
Hogy a lányod lehettem Istennek hála!







Mecsek Zsuzsa: NEKED, APU


Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya - láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan még egyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.

Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.

Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
- hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.

Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.

Fészek voltál, ahová vissza - szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.

Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam - e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.

Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
mos, már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed lett volna.

Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagy árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva.
S most én őrizlek,védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.

S mielőtt bezárul az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!







Mezei András: APJA ÉS FIA


Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.

Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.







Móra Ferenc: ESTE


Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.

Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,


nevess éjszakára
csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:

"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya..."










Muhi János: MESÉLJ APU


Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.







Nyirádi Péter: APÁK


Ki a jó szülő,
Milyen a jó apa?
Szerintem ezt mindenki
Döntse el maga.

Én szeretem a fiaim,
És nagyon bízok benne,
Hogy az érzés kölcsönös,
Hisz látom a szemükbe:

Felnéznek rám, tisztelnek,
A példaképük vagyok.
Minden tettem megfontolom,
S talán az is maradok.

És ha megadja az Úr,
S hagy elég időt,
Sokáig lehetek apa,
Látom felnőni mindkettőt.

Láthatom őket én is,
Milyen apák lesznek,
Gyermekeikért tán ők is
Sok mindent megtesznek.

S idővel majd érzik,
Hogy őket hogy szeretik,
Most már mint apát,
Példaképként tisztelik.

S továbbadják a nevet,
Az apák örömére,
Hogy fennmaradjunk,
Hosszú, hosszú időre.







Nyiraty Gábor: APÁK NAPJÁN


Apám, lehet nevetsz rajta,
de ma van Apák napja!
Ne aggódj, nem kapsz virágot,
csupán jó egészséget kívánok
és köszönöm mindazt, amit adtál,
biztatást, hitet, szeretetet,
és hogy az élet rögös útján
ha kellett, fogtad két kezemet.
Tudom, voltak és lesznek viták,
az ember elkövet jó pár hibát,
de a szívünkben ott a megbocsátás,
mert nincs, mi többet érne a családnál.







Paár Gyöngyi: TŐLED KAPTAM...


Te voltál, ki megteremtett,
gyerekből éretté nevelt.
Tanítottál sok dologra,
cipőt kötni, vagy hogy mennyit mutat az óra.

Bicikliztünk, nevettünk sokat,
kifulladásig játszottunk nagyokat.
Megmutattad milyen egy apát szeretni,
s hogy az értékeket sosem szabad feledni.

Tanultunk számokat, betűket,
kacagva néztük együtt a meccseket.
Beszélgettünk, viccelődtünk csak mi ketten,
megszűnt a világ s én csak rád figyeltem.

De a gyermek hamar felnőtté lett,
s már nem volt olyan szép az élet.
Véget ért a szép időszak,
belőled pedig elszállt a jóindulat.

Gyűltek a felhők taposva a gyönyörű napot,
ekkor csalódtam benned elég nagyot.
Tíz év adatott meg a jónak és szépnek,
bekövetkezett, mitől a gyerekek annyira félnek.

A kedves, drága, szeretett édesapa,
kire kislánya szívesen hasonlítana,
megszűnik létezni, egy idegen lép helyébe,
a szeretet elillan s félelmet hagy cserébe.

Tőled tanultam ezt is, mikor szörnnyé váltál,
ellenségednek s nem vérednek láttál.
Felöltötted a kegyetlenség sötét gúnyáját,
már nem viselted az apa oltalmazó palástját.

Megtanítottad a bizonytalanságot,
mely egy időben a tetőfokra hágott.
Azt is tudom hogy kell falat emelni,
ha nehéz a rosszat feledni.

Tudom mire képes a harag,
a milyen mikor a kéz arcon csap.
A kéz, mely egykor biztonságot adott,
gyengéden, melegséggel simogatott.

Ezer, meg ezer vétket sorolhatnék,
de feledem a múltat, mely régóta bennem ég.
Nincs bosszúszomj, se harag lelkemben,
csak a várakozás kísér életemben.

Kislány vagyok mindörökké,
vágyakozással, mely egyszer átalakul örömmé.
Akkor szemben velem megállsz az út közepén,
nem lesz ott más, csak Te meg Én.

Majd összeborulunk némán, csendben,
felcsendül a közös zene szívünkben.
Vezényli a szeretet,
mikor újra egymásra talál apa s gyermek.

Büszkén húzom ki magam,
boldog leszek s nem ülök egyedül a magányban.
Elmondom majd mindenkinek, hogy TE VAGY AZ ÉDESAPÁM,
a akkor fogok felnőni igazán!







Patus Bernadett: APU


Te neveltél engem,
Te fogtad kezem
Miattad vagyok, aki vagyok,
S tudd meg, ezért tisztellek és szeretlek nagyon.

Te adtál nekem életet,
S azon belül lehetőségeket
Tőled tanulhattam meg mindent,
És még szeretnék is, azt hiszem.

Tudom, hogy voltak rossz pillanatok,
Mikor egyedül voltál, s zaklatott,
De nem kellett volna félned,
Mert akkor mindenki téged védett...

Köszönök mindent neked
És sajnálom, ha néha rosszat tettem
Most már nagyon bánom,
Hisz tudom, hogy nálad jobb Apa nincs a világon.







Pákozdi Gabriella: APA, MIÉRT...?


Apa, miért hull a hó?

Égi mezőn pitypang nyílik,
szélvész lánya,
virgonc pára,
dérszakállú tél szavára
bóbitáját fújja-rázza -
Ezért, ezért hull a hó.

Apa, miért esik eső?

Versenyt futnak mennybolt ívén
felhőifjak;
s hogy loholnak,
izzadtságuk licseg-locsog,
záporozva földön kopog -
Ezért, ezért esik eső.

Apa, miért süt a nap?

Földanyó tág udvarában
sok a vendég,
éhes népség,
nekik sül aranyszín-lángos,
tőlük lesz az ég világos -
ezért, ezért süt a nap.

Apa, és a szélvész lánya
mit csinál, míg nem jön tél?
Felhőifjak hova mennek,
ha a verseny véget ér?

És Földanyó, mikor pihen,
akkor van az éjszaka?
De mi van, ha fáj a keze
vagy üres az udvara?

Apa, hallod, mit kérdeztem?
Vagy már nem is figyelsz rám?


Kicsi manóm,
majd folytatom,
de az másik mese már.







Soós Veronika: ÉDESAPÁM, SZERETLEK
Apák napjára


Nem elterjedt e szép nap,
Mit az apák birtokolnak.
Veled mindig nevetek,
Édesapám, Szeretlek!

S hogy elhidd, nem hízelgek,
Téged magadért szeretlek,
Írtam neked ezt a verset,
Édesapám, Szeretlek!

S hogy szép napot szerezzek,
Valamivel megleplek.
Elhoztam a szeretetet,
Édesapám, szeretlek!

Köszi mindent, mit kaptam,
S hogy a várban meg nem fagytam!
Remélem, boldoggá tettelek,
Édesapám, Szeretlek!







Szabó Balázs: APA


Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár - ma is - az atyai tisztelet.

Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett...

Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját... Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.

Minden néked elmondott szóban
- ha néha térdére ültetett -
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.







Széles Kinga: ÉDESAPÁMNAK...


Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.

Egyetlen vagyonod
A becsület volt maga,
Legnagyobb luxusod,
Kabátod fordítottja.

Hazádat szeretted
Igaz hittel, szívvel,
Imádba rejtett,
Tiszta könnyeiddel.

Te voltál tanítóm
Az élő történelem,
Közös sétáinkat,
Soha nem feledem.

Melletted mindig
Biztonságban voltam,
Egész életemet,
Tőled tanultam.

Esti sétáidat már
Nélkülem teszed,
Szívesen fognám még,
Szorosan a kezed.

Megbecsülök mindent,
Megígérem Neked,
Büszkén viselem,
Nekem adott neved.

ÉDESAPÁM







Szolcsányi Ákos: APA


Az est az övé,
a tévé, a tálca,
a tarja, a tej,
fiam, így fogd meg a kenőkést,
ezt mondja a mozdulata.

Ötvenéves. Nevet
a tévé előtt,
a telefonban,
a boltból megjövet,
nevet, mintha a régi
füzeteiből vizsgáztatnák, nevet
és nem emlékszik semmire.

Tartályt javít a vécében,
hív, hogy kitanítson.
Ráér? - Rá. Csak hosszú távon...
S megérzem a hosszú távban,
hogy ezt is meg kell tanulnom,
mert a fortélyokat, fogásokat
vinni kell, mint a stafétát,
megijedni sincs idő.







Szűcs Ilona Helena: ÚGY HIÁNYZOL


Drága Apám...
erős váram,
éltem adtad
forró vágyban.
Fölneveltél,
tanítottál,
emberségre
buzdítottál.
Voltál igaz,
erős hittel,
karod óvott


féltő szívvel.
Néked mondok
bús szavakat,
megköszönöm
jóságodat.
Tán meghallod
ég mezején...
Úgy hiányzol,
Apák ünnepén.







Szuhanics Albert: APÁK NAPJA


Azt hallottam,
ma van Apák napja!
Hadd legyek most
e napnak a papja!

Minden apát
köszöntök én máris,
közöttük van
az én jó apám is!

Apósom is
elöl van e sorban,
remélem, hogy
mindkettőjük jól van!

S megünneplem
magam is, mint apát,
most iszom meg
eltett söröm... nahát!

Letekint ránk
a Mennyei Atya,
ünnepelt lett
bizony ő is, maga!

Minden gyermek
apa nélkül árva,
csak mivélünk
teljes a világa!

Kedves apák,
nagyapák és dédik!
"Van apanap?"
kíváncsian kérdik.

Tudják hát meg
az ükök is végre,
van ilyen nap!
Felírjam az égre?







Szuhanics Albert: ÉDESAPÁM APÁK NAPJÁN


Édesapám, édesapám,
megtöröm a nagy csendet,
vidám szívvel, e szép napon,
hadd köszöntöm meg kendet!

Apák napján, mit is hozzak,
sört-é, avagy virágot?
Eme kettőt átnyújtom én,
és minden jót kívánok!

Apák napján megköszönöm,
hogy felnevelt engemet,
emberséggel, becsülettel
töltötte meg szívemet!

Dolgozott a kis családért,
fáradságot nem ismert,
igaz, jó magyar emberként,
viselt kudarcot, sikert!

Édesanyám úgy szerette,
mint e földön senki mást,
boldogtalan soha nem volt
az egyszerű, kis család!

Kívánom, hogy még sokáig
éljen édes apukám,
baj, betegség elkerülje,
úgy mint eddig..., ezután!







Weöres Sándor: MI VOLNÉK?


Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.







Apák Napjára!

Link



Aradszky László: Az én jó apámnál

Link



Cseh Tamás: A proletár fiú verse (Ady Endre)

Link



Bartos Erika - Apához

Link



Balázs Pali - A példaképem Te vagy Édesapám

Link



Dóry József: Az én jó apámnál

Link



Kosztolányi Dezső: AZ APA

Link



Zorán - Apám hitte

Link



A VILÁG LEGJOBB ÉDESAPÁINAK BOLDOG APÁK NAPJÁT KÍVÁNOK!















 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Anyának lenni jó!
  2017-05-06 20:30:20, szombat
 
 










ANYÁNAK LENNI JÓ




Mottó:

Nehéz dolog anyának lenni, hisz mint Ő, nem szeret úgy senki.

Az anya az, aki bárkit tud helyettesíteni, őt viszont senki!

Ahogy a kavicsot a tenger,
Úgy minket Ti formáltatok...








Ádám Istvánné: BÚCSÚ NÉLKÜL


Búcsúzni nem volt idő, hirtelen mentél,
küzdöttek érted, de te nem feleltél,
engedted lelked a magasba szállni,
vágytál az Úrhoz, nyugalmat találni.
Kemény évek jöttek, s te nem voltál nekem.
Úgy bántott, gyötört és nehéz volt az élet,
nem mondhattam el neked, hogy félek...


Mennyire vágytam egy vigasztaló szóra,
ráncos, dolgos kezedtől simogatásra,
de te csak néztél a csillagok közül...
Sírtam érted fájón, s lelkem legbelül
érted kiált most is, annyi év után.
Nagyon hiányzol, DRÁGA ÉDESANYÁM!







Farkas Anna: SZERETET KÖNNYEIM


Ha még egyszer elmondhatnám Neked:
szívemből szeretlek!
Ha még egyszer elmondhatnám azt, hogy:
sohasem feledlek!
Ha még egyszer megölelhetnélek,
szívem megremegne,
Ha még egyszer lágyan megtehetném,
sok jót megköszönne.
Ha még egyszer örülhetnénk együtt


illatos tavasznak,
Ha még egyszer virágaid Nekünk
kertedben nyílnának,
Istenhez küldeném Hálaimám
rebegő ajkakkal,
s ki nekünk életet adtál, Hozzád,
fájó alázattal.
Szeretetkönnyeim Anyák Napján,
Teérted hullanak.







Juhászné Bérces Anikó: VIRÁGOK KÖZT


Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.
Újra látom meseszép tengernyi virágát,
Velük együtt neveltél, mint emberpalántát.
Minden évszak virága otthonra lelt Nálad,
Készítettél számára puha virágágyat.
Tavaszhírnök hóvirág új tavaszt kiáltott,
A zöld páfrány tövében ibolya virágzott.
Babarózsa varázsolt rózsaszín világot,
Aranyeső hullajtott virágeső záport.
Jácint, nárcisz üdített csábos illatával,
Szellő pajkosan játszott a labdarózsával.
Nefelejcs virágözön tükre fenn az égen,
Piros, sárga tulipán hajlongott serényen.
Lila, fehér orgonák májust köszöntöttek,
Édesanyám csokrába ünnepelni jöttek.

Jázminbokor illata messze szállt a széllel,


Gyöngyvirágot bújtatott mélyen az ölében.
Ház előtt a viola sűrű sorban állott,
Ontotta a mézédes krémszínű virágot.
Pünkösd napján tündökölt a pünkösdi rózsa,
Bólogató nagy feje rádőlt a karóra.
Rózsabimbó kifeslett a szép rózsafából,
Bokorrózsa elalélt finom illatától.
Óh, mennyei liliom, hófehér virágod
Büszkén állt, és hirdetett szűzi tisztaságot.
Járda mellett tűzpiros Salvia sor nyílott,
Napsütötte kelyhébe méhecskéket hívott.
Kivont karddal díszelgő színes kardvirágok
Szőnyegeként virultak a kukacvirágok.
Csillagvirág átölelt kerekes kútkávát,
Az estike őrizte a tündérkert álmát.
Piros muskátli szirma tortám díszítette,
Őszirózsa színpompa már az őszt jelezte.
Aranyszirmú krizantém sátort vert a kertben,
Emlékezni vágyott ki a temetőkertbe.
December volt, s pincében virultak a kálák,
Egész évi munkádat télen is hálálták.
A sor végén állok én, megtört virágszálad,
Kibe virág szereteted régen beplántáltad.
Ez a sok árva virág vágyik mind utánad,
Anyák napján ott lesznek a sírodon, Nálad.







Kamarás Klára: ANYÁM KÖTÉNYE


Emlékek között foszló kelme...
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag,


mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra, szépen.







Kerecsényi Éva: ÁLMOMBAN BOLDOG VOLTAM


Csöppnyi leányka szalad át a réten,
kezét nyújtja, s anyját hívja, kérleli,
óvó kar, mint magot magába zárja,
öleli, s egy percre el nem engedi.

Ó, anyám, álmomban de boldog voltam,
jöttél, nevettél, s mondtad, nincs semmi baj,
hittem mesékben, a végtelen létben,
s lám, élted nem volt több, csak egy pillanat.

Bár mondtam volna, mennyire szeretlek,
miért fáj kimondani szép szavakat,
szeretnélek most is magamhoz ölelni,


de életed széttörte egy rossz mozdulat.

Bocsáss meg kérlek, ha olykor lázadtam,
nyugtalan lelkem nem tűrt szabályokat,
megkopott fejfa idézi a múltat,
de szívem őriz csodákat, titkokat.

Régi fotóról egy angyal tekint rám,
mosolyog, s lelkem megrezzen csendesen,
ujjammal simítom lassan, gyengéden,
nyelem könnyem, s szeretve emlékezem.







Kerecsényi Éva: KINCS


Anyának lenni csodás érzés,
a legszebb talán az életben,
karomba zárni, megölelni,
édes kis lényét, a kincsemet.

Szuszogó csöppségből felnőtt lesz
lassan, s huss, kirepül hirtelen,
sodorja száz felé az élet,
nekem megmarad a mindenem.

Mit szeretnél, mit tegyek érted,


átküzdöm magam zord tengeren,
a sárkánnyal is szembeszállok,
vigyázlak, sose légy védtelen.

A legszebb ajándékom te vagy,
mosolyod mindennél többet ér,
boldognak látni kedves arcod,
szívemig, a lelkemig elér.

Lilinek szeretettel







Kincses Zoltán: ANYÁK NAPJÁRA


Mikor hegyes szirtek között eltéved a lépted,
S az élet minden percét csak tehernek érzed,
Nézz csak bátran vissza, honnan indult lábad,
S meglátod mögötted az édesanyádat.

Ott állt ő mindig is kezeit tördelve,
Botlásaid látva szeme könnyel telve.
Veled fájt a szíve, ha gondok gyötörtek,
S veled örült ő is minden sikerednek.

Árnyékba húzódva tekintete rajtad,
Hisz, most aki te vagy, mindazt tőle kaptad.
Mikor a forgószél jövőd elragadta,
Ráncos kezeivel beletúrt hajadba.

Bár aggódott ő is, téged megvigasztalt,
Szíve melegével terít neked asztalt.
Forró leves mellé kitette a lelkét,
Párolt kelkáposztán Szeretet a feltét.

Ott volt ő melletted, ha bántott az élet,
S mikor jól ment sorod, csendben hátralépett.
Köszönd meg hát neki minden egyes perced,
Örömöd, bánatod, kínod és szerelmed.

Mert ezt bizony mindet csak ajándékba kaptad,
S akkor lehetsz boldog, ha mindezt visszaadtad.
Nem vár köszönetet, mégis tedd meg érte
Isten szeretetét nagykanállal mérve.







Kósa Gabriella: HA VIRÁG LENNÉL


Anyuci, ha virág lennél,
piros pipacs lennél,
minden rétnek és mezőnek
legszebb éke lennél.

Anyuci, ha virág lennél,
harangvirág lennél,
csilingelő hangoddal
mindig rám nevetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
kék ibolya lennél,
hideg télből szép tavaszba
kirándulni vinnél.

Anyuci, ha virág lennél,
akácvirág lennél,
reggel, vagy, ha beteg lennék,
friss mézzel etetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
fehér jázmin lennél,


finom illatoddal otthon
körülölelgetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
piros rózsa lennél,
minden este a kádamban
szirmodban fürdetnél.

Anyuci, ha virág lennél,
csillagvirág lennél,
esténként az ágyikómban
tejútról mesélnél.

Anyuci, ha virág lennél,
kék nefelejcs lennél,
rólam soha egy percre sem
meg nem feledkeznél.

Anyuci, ha virág lennél,
én is virág lennék,
virágként is örökké csak
a te kislányod lennék.







Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL


Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!

A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.

Ha rózsákat adnék


neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.

Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!







Lupsánné Kovács Eta: ANYUNAK


Ajándékom virág, ezt adom ma Neked!
Aranyszín aranyág, szeretetből szelet.
Én a kincsed vagyok, Te az anyukám,
mindig itt vagy nekem és vigyázol rám!



Ha mosolyogsz felém, nem lesz baj, tudom,
a kezedben mindig megkapaszkodom.
Itt ragyog csillagod, töröld meg a szemed;
sose légy elhagyott, azt kívánom neked.







M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA


Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -

Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.

Érezted-e,hogy testéből születtél,


S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.

És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.

Pest- Buda, 2013. április 30.







Mészáros Lajos: ÉDESANYÁMNAK


Édesanyám már a mennyekbe költözött,
onnan néz le reám vándorfelhők között.
Virágot már neki temetőbe viszek,
lélekvándorlásban egyre inkább hiszek.

Hideg sírban pihen teste a föld mélyén,
lelke a mennybe szállt egy nyári nap éjén.
Onnan tekint le rám, az árva gyermekre,
óva vigyáz most is őszülő fejemre.

Egyengeti utam, nem hagy el ő soha,
ott is legfontosabb számára a fia.
Jó útra vezérel, nehogy félrelépjek,
élet útvesztőjén mindig révbe érjek.

Hogy háláljam én meg a sok gondoskodást?
Miért is okoztam egykor sok aggódást.


Felnőtt fejjel most már én is másként nézek,
unokákat látom, egyre jobban félek.

Rohanó világban nincs idő semmire,
nem szánnak ők időt az öreg szülőre.
Kegyetlen az élet, talpon kell maradni,
de lehetne néha lassabban haladni.

Ez a világ már más, mint a te korodban,
nem él ma senki soha nyugalomban.
Testvér a testvérnek vájja ki a szemét,
hogy ő élvezhesse gazdagság reményét.

Anyák napján csendben sírodra borulok,
fájó, beteg szívvel tőled elbúcsúzok.
Szép csokor virágot teszek a sírodra,
kísérj majd a mennyből utolsó utamra.







Mysty Kata: ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT


Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Retteg az én szívem, az ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet !







Schrenk Éva: BENNEM ÉLSZ


Vérem véredből,
sejtem sejtjeidből,
összekuszálva élnek
- nyomodba lépek.

Hallom a hangodat,
tükörben arcodat


látom, mint fénylik
- mosolyod rémlik.

Egy ide, egy oda,
lépésem tétova.
Járd bent a táncot!
- Téged idéz lányod.







Stollmayer Beatrix: ANYÁK NAPJÁRA


Drága Anyám szép fekete haját belepte a dér,
kékeres áttetsző bőre még mindig márványfehér,
simogatom szép magas homlokán a tincseket,
finom kezénél szebbet, festő nem festhetett.

Álmodozom arról, hogy mindig megmarad nekem,
nem kell félnem semmitől, amíg ő fogja a kezem,
ostromlom az eget, legalább őt hagyja nekem,
a sok kedves arcból, már csak ő maradt velem.

Apró törékeny a teste, tán negyven kiló sincsen,
megtörte az élet, csak dolgozott, neki párja nincsen,
mikor elment édesapám, sírját némán simogatta,
menni akart utána, ki hatvan évig volt hű társa.

Nem voltam jó gyermek, mert folyton csak siettem,
úgy gondoltam... gyermekeim nélkülem elvesznek,
ma már másképp tennék..., leülnék mesélni neki,
arról, hogy az unokáik élete milyen boldogan telik.

Sajnos ezek csak emlékképek melyekről álmodozom,
tizennégy éve múlt már, hogy örökre, ő is itt hagyott,
ment az apám után..., épp csak két esztendő telt el,
hamarosan követem őket..., immár deresedő fejjel.

Nincs bennem félelem, ők taposták ki az utat nekem,
ott újra együtt leszünk szüleim és a szeretett testvérek,
ám ha maradhatnék még kicsit, azért megköszönném,
ha bevégeztem munkám e földön, könnyebben távoznék.







Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA


Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"

Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.

Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly,


Sós csepp folyik minden kimondott betűről.
Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,

Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?

Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!







Tasnádi Bernadett: ANYÁMNAK


Most jöttem rá, ami mellett hosszú évekig elmentem
Most jöttem rá, hogy mit jelent
Az, mit Tőled kaptam
S még kapni fogok
Olyan természetes...
Bevallom szégyellem
Mert eddig észre sem vettem
Hogy mindig ott állsz mellettem
Ahogy senki
Láthatatlanul
Mikor az egész világ elfordul, összeomlik
Te ott vagy és
Osztozol velem
Minden örömömben és bánatomban
Most jöttem rá, hogy meg kell becsülnöm jobban Téged
Hogy vagy nekem
Hogy sokáig légy nekem
Mert ki vagy, nem lehet senki
Édesanyám
S félek, rettegek a naptól
Hogy lesz, mikor már nem leszel
Mondd, akkor mi lesz velem?
Mihez kezdek Nélküled?
Hogy mondhatnom el Neked:
Anyukám, mennyire szeretlek?!







Varjú Zoltán: MOST SZÓLJATOK MÉG


Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg tárt karokkal várnak rád ölelő kezek,
míg minden csepp könny örömből fakad,
mert e pillanat szívedben örökre megmarad!

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg gyönyörű, szép szívét
elönti a szeretet,


míg minden egyes gondolata tebenned él
mert Ő benned hisz, neked él, és veled remél!

Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg minden simogatását megköszönheted,
míg együtt lehettek anyák napja hajnalán,
és csak annyit mondj: szeretlek, édesanyám!







Vaskó Ági: ÖLBEN TARTOM


Ülj ölembe,
kicsi lányom,
csengő hangod dalát vágyom,
érinteni bőröd selymét,
mint legdrágább bársonykelmét.
Ülj ölembe,
kicsi másom,
bánat ül a szempillámon,
fájó könnyem alá rejtem,
meddig bírom, nem is sejtem.
Ülj ölembe,
drága kincsem,


te vagy nekem, hidd el, minden.
Reményem vagy, simulj hozzám,
fájdalmamra enyhet hoz tán.
Rásimulsz a szívfalamra,
mosolyt hímzel az ajkamra.
Vérem vagy, a lüktetésem,
fénysugár a szemlencsémen.
Langy eső, ha láztól égek,
csillaga a morcos éjnek.
Ülj ölembe,
kicsi lányom,
a kért csodát már nem várom,
hisz a csodát ölben tartom;
Istenem, sokáig tartson.







Anyák Napjára

Link



Anyák napjára.wmv

Link



Anyák napjára wmv /Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni/

Link



Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
Ének: Csepregi Éva: Mama - Vers: Kibédy Ervin

Link



Anyáknak /Nadányi Zoltán - Anyu/

Link



Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/

Link





Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /

Link



Hexina: Anya csak egy lehet

Link



Holdviola " Látod édesanyám

Link



Márkus Sándor - ÉDESANYÁM, FELNÉZEK AZ ÉGRE....

Link



ÉDESANYA GYERE HAZA KÉRLEK

Link








ANYÁNAK LENNI JÓ


- Mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint Ő!

- Mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél, kacajánál!

- Mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni!

- Mert annyi mindent lehet tanulni a gyerekektől! Mennyi mindent másképp lát. mint mi! Felfedezhetjük velük együtt a világot újra!

- Mert nincs jobb cinkos, mint a gyermek. Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni és megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva hogy egyikünk sem árulja el a "titkot"!

- Mert olyan jó érzés reggel felmotyózni a kis csapatot, körbepuszilni őket s utjukta bocsátani őket a suliba, ellátva őket anyai intelmekkel, miegymással.

- Mert annál sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló nagyfiúnak csak annyit mondasz, mutatsz a a két ujjaddal: "Tudod... a zip fájl!" és az ezerszer szájbarágott intelmekre ő rávágja: "Na de anya!"

- És az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyermekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő bíz már olyan okos, hogy én mellette egy súlyosan maradi egyede vagyok az emberi nemnek...

- Mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!

- Mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár csemetéimet, s ha más szülökkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kíséretében mondják:"igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva...?

- És azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyermekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke centivel fölém tornyosul... viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!

- És az is milyen jó, mikor először látom féltve őrzött lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"!

Anyának lenni jó. Nagyon jó! De remélem, még nem egyhamar örvendeztetnek meg gyermekeim a hírrel, miszerint hamarosan a nagymamaságot is kipróbálhatom élesben...!







Ne felejtsd el, hogy édesanyád csak egy van


Ne felejtsd,hogy Édesanyád csak egy van, s azt pótolni nem lehet! Ezért, míg él tiszteld, és szeresd! Mert ha meghal hiába minden, onnan vissza nem jöhet! Hiába sírsz, hogy megbántad, jóvá nem teheted. Ha járod is az élet útját, örökké szeresd az Édesanyád! ő adta neked a földi életet, hogy élhess, nagyon sokat szenvedett. Két gyönge karja vigyázott rád, érted szenvedett a te szerető Édesanyád!

Ne felejtsd , hogy édesanyád csak egy van

Link



















 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Nagyszülök és Unokák
  2017-05-05 14:45:29, péntek
 
 










NAGYSZÜLŐK ÉS UNOKÁK


Mottó:

Az unoka Isten ajándéka,
jutalmul azért mert egyszer szülő voltál.







Nagyszülőnek, nagymamának és nagypapának lenni csuda jó! Meghatóan, borzongatóan csodálatos szép érzés. Egyben feladat is, mert a végletekig mi sem kényeztetjük az unokát, az unokákat, hanem határok közé szorítjuk.

Többször hallottam, hogy a nagyszülőknek könnyű, mert nincs felelősségük. Szerintem ez nem igaz, mert felelősség van, legfeljebb nem annyi, de minőségében ugyanaz.
Hogyan kaphatnánk meg és vihetnénk nyaralni őket több hétre, ha gyermekeink nem bíznának bennünk. Nem bíznának abban, hogy felelősséggel vigyázzuk gyermeküket.
Mi nem élünk életvitelszerűen az unokákkal nap, mint nap, de vannak családok, ahol több generáció is együtt él. Ott nagyon nehéz, de egyben csodálatos is, hiszen látják felnőni őket.
Valahogy meg kell tartani a közép egyensúlyt, mert akkor senki érdeke és érzése nem sérül.

Minden nagyszülőnek van ezernyi, erőt adó pillanata, amely unokájához köti. Beletartoznak ebbe a különleges, egyedi, de a hétköznapi élmények is, amelyekből építgetik kapcsolatukat. Mire nagyszülők leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják: az egyik legszebb változás a nagyszülővé válás - minden nehézségével és kihívásával együtt.


Május hónap első vasárnapja, - ANYÁK NAPJA! Sok-sok szeretettel köszöntjük ezen a szép napon őket és a nagymamákat!







Nagymamákról és nagypapákról - VERSEK


Kiss József: FEKETE-FEHÉR


Fekete fürtökkel
Nagyanyának lenni,
Nem lehet annál szebb,
Én azt hiszem, semmi!

De mégis - egy talán:
Redőkkel a képen
Ifjúnak maradni
Ősz hajak díszében!







Jancsik Pál: NAGYMAMÁMHOZ


Óvodába ki kísér el,
délben is ki visz haza,
ki öltöztet, ki vetkőztet?
Bizony Ő, a nagymama.

Este elaltat, míg ajkán
csillog mesék bűvszava.
Még az álmaim is őrzi
a jóságos nagymama.

Szeretetét, törődését,
megköszönöm neki ma,
Élj sokáig egészségben,
édes, drága Nagymama!










Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM


Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.

Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.

Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.

Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette


soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.

,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.

Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.

És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.

Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...

Drotleff Zoltán (2011)


Imádkozó nagymamám

Link








Szalai Borbála: INDULHAT A VONATUNK


Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.
Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.







NAGYAPA MONDTA: "KISLÁNYOM, CSAK KITALÁLTAM!"


2006-06-19 07:00:00 4955 olvasás phedra 4 hozzászólás
vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,
Elmélkedés

Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél...
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:"csak kitaláltam!".

Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket, hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom, az jó nekem.
Kitaláltam és meséltem szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom, de az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy, csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép a Csipkerózsika.
Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jaj, drága gyermekem!

Nagyapa! Az életemet és sorsomat nem látom előre én
S csak remélem nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM!

Pieris.hu - interaktív művészeti portál







Victor Hugo: HOGYHA KÉT SZERETŐ SZÍV MEGÖREGEDIK


Hogyha két szerető szív megöregedik,
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
A két szív, hol fogant, ma már örökre egy.
Emlékével közös múltjuknak, nem lehet,
csak együtt élniük, tudják ezt mind a ketten.
(- Ugye ilyen a mi életünk, Juliette-em?)
Esti csönd öleli ott a nappal zaját,
s a barátságban a szerelem él tovább!







s


Nagymamákról és nagypapákról - IDÉZETEK


Senki sem képes arra, amit a nagyszülők tesznek a kisgyerekekkel. Mintha csillagport szórnának a kicsik életére.

/A. Haley/







Az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.

/M. H. Waldtrip/







Hetven évesen fiatalnak érezni magad többet ér, mint negyven körül öregnek.

/O. W. Holmes/







A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért a legalább két generációval előttünk vagy utánunk járókkal értjük meg egymást a legjobban.

/I. Stravinsky/







A nagymamának mindenre van válasza, még arra is, hogy Istennek miért nincs felesége, vagy a kutyák miért utálják a macskákat, és azt se bánja, ha ugyanazt a mesét kell újra és újra elolvasni.

/ismeretlen/







A nagymamaság egyik legnagyobb próbája, amikor mosolyogva megkóstolod az oviban készített süteményt.

/ismeretlen/







Kattints bármelyik fekete pontra

Link



Anyák napi versek 2.
Az alábbi bőséges versgyűjteményből mindenki kedvére szemezgethet. A versek író szerint betűrendben vannak.

Link



Versek Anyák napjára

Link



Anyák napjára - Videó

Link






















 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Gyermek versek
  2017-03-05 20:30:34, vasárnap
 
 




OSVÁT ERZSÉBET


Osvát Erzsébet (Beregszász, 1913. március 21. - Budapest, 1991. április 20.) magyar költőnő, ifjúsági írónő. A gyermekirodalom elismert alakja.







ARANYSZÁRNYÚ NYÁR


Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
- mint drágakő, zöldek-
amíg lába
fürge lába
érinti a földet.


Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont-
a leggyönyörűbbet-
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.







ÁRVA CSACSI


Egy csacsi az utat rója.
Nincs gazdája, gondozója.
Elfogyott az eledele,
ha nem talál, mi lesz vele?
Búsan kocog, nagy a sár.
A nyárnak hűlt helye már.

Egyszer látja, bogáncs, dudva
hajlik ki az országútra.
Felvidul a csacsi képe,
lesz már finom csemegéje!
Ropogtatja, rop-rop-rop,
Esik eső, kop-kop-kop.

Árva csacsi ázik-fázik,
i-á, i-á, nagyot ásít.
Jóllakott, hát keresett
feje fölé fedelet.
Bánja is már, ha esik!
Elbóbiskol reggelig.







BALAMBÉR


Van egy kutyám,
Balambér,
Elcserélem
galambér'.

Vagy eladom jó áron
Vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek
hat galambot, vagy hetet!

De hát mivel etetem?


Tiszta búzám nincs nekem.
Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!

Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambért
se pénzért, se galambért!







BARKA


Kölyökcica, barka,
bársony bunda rajta.
Nincsen farka, karma,
szellő cirógatja.
Fényes, fürge esőcseppek
nevelik fel nagyra.







BŐKEZŰ JÚLIUS


Július,
a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven,


nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.







DIDERGŐK


Brr, de fázom,
majd megfagyok.
Bárcsak sose
lenne tél!
Dideregnek
kicsik-nagyok,
de valaki
vígan él.
Ki lenne más:


a hósubás,
nagypocakos
hóember.
Áll a hóban
jókedvűen,
két nevetős
szénszemmel.







ELSŐ HÓ


Ébredjetek gyerekek!
Csoda történt éjjel.
Megérkezett Télapó,
Csillagot szórt széjjel.

Fehér köntöst is hozott
a bokroknak, fáknak.
Nézzétek, hogy örülnek,
Mostmár nem is fáznak

Hideg szél fúj, hull a hó
hó-kabát a fákon.
A kis cinke didereg,
megbújik az ágon.

Őzike az erdőben
magas hóban baktat,
Megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske
lengedez a tájra-
Decemberben mindenki
a Télapót várja.

Csilingelnek a csengők
az erdei laknál.
Télapóka rakodik,
majd a bakra felszáll.

Erdők felett repíti
sok kis útitársa.
Hat kedves kis rénszarvast
fogott be a szánba.

Vígan szállnak fel vele
a csillagos égig.
Csillagok az útjukat
fényükkel kísérik.

Nagymedve és Fiastyúk,
s még ezernyi csillag
ragyog nekik, hogy lássák
a végét az útnak.







AZ ELSŐ ISKOLANAP




Édesanya otthon
türelmetlen várja,
mikor jön már haza
kedves fiacskája.

Milyen lassan múlik
a délelőtt máma!
Bezzeg, máskor mintha
gyors szárnyakon szállna.

Na, végre megjött már!
Hogy ragyog a szeme!
Mintha napsugárkák
bújtak volna bele.

Kezében a táska,


letenni sajnálja,
biztosan magával
viszi majd az ágyba.

Kikerül az irka,
benne ákombákom.
Mutogatja büszkén:
- Ez az én írásom!

Édesanyja meg is
dicséri Gyurikát,
és süt neki finom
túrós palacsintát.







ELSŐ OSZTÁLYOSOK


Óvodások voltatok -
kisfiúk, kislányok.
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.

Iskolások lettetek.
Mi minden vár rátok!
Nagy felfedezések,
Szép kirándulások.

Betűországba vezet
a tanító néni.
Mennyit fogtok ti otthon


Majd erről mesélni!

Számországban elámul
a szemetek, szátok
a temérdek kincsen,
...amit ott találtok.

Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget.
Kívánunk hát jó utat
s hozzá vidám kedvet!







ÉDESANYÁM SZEME


Ha mosolyog
szeme kék,
mint a nyári
derűs ég.
És ilyenkor
énekel.
Csak énnekem,
énnekem.

Ha haragszik
szeme zöld.
Körülötte
nagy a csönd.
Mintha vihar
az égen!
Villám csillan szemében.

De megbékül
csakhamar.
Elvonul a vihar.
Kiderül a borús ég.
Édesanyám
szeme kék.
Újra, újra, újra kék!







ÉDESAPA SZÜLETÉSNAPJA




Nincs felhő az égen,
Süt a nap, süt a nap.
Nincs ma nálam sehol
boldogabb, boldogabb.

Édesapámnak van
születése napja.
Legszebb ajándékát
talán tőlem kapja.

Piros pipacsokat,
most szedtem, most szedtem.
A bizonyítványomat
közéjük rejtettem.

Jóllakott ötösök
gömbölyödnek benne.
Kacagós lesz, tudom,
édesapám kedve.







ÉN KORÁN KELEK!


Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel.
Ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!

Sokáig tart, míg az
iskolába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.

Hogy miért nem késem,


mint Pali meg Pista?
elárulom nektek,
mi ennek a titka:

Ébresztő óra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.

Édesapát kelti,
hívja a munkába.
De nekem is csenget:
Kati! Iskolába!







FALEVELEK


Száguldanak
Szárnyas szelek
Repülnek a
Falevelek.
Őszi fákról
Földre szállva
Gondolnak a
Letűnt nyárra.


Fényes napra
Víg madárra
A sok kedves cimborára.
Elszunnyadnak
A fák alatt
És álmodnak
Tavaszt, nyarat.







FARSANG AZ OVIBAN


Ma van az óvodában
a farsangi bál napja.
Édesanyám jelmezemet
két kezével varrta.

Mókázunk és táncolunk
az összes bút feledve,
bárcsak az év minden napja
ily vidáman telne!







GYERMEKNAPRA


Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!

Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok!



Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!

Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.







HA NAGY LESZEK


Ha nagy leszek, és te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi,
kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot, kenyeret,
banánt is, mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek!







A HÁROM HÓEMBER


Körös-körül
hótenger.
Rajta három
hóember.
Oly egyforma
mind a három,
mint tojások
a vásáron.
Barátkoznak a
varjakkal,
a rigókkal,
cinegével.
Villanyokként
világítanak
sötét este,
sötét éjjel.
Hósubában
sosem fáznak.
Hógombócot
vacsoráznak.







HOL A HÓ, TÉLAPÓ?


Télapó,
Hol a hó?
Puha, fehér takaró?
Elvesztetted
A naptárad
És nem tudtad,
És nem láttad,
A gyerekek
Várva várnak.
És a szánkók
A padon
Futnának a
Friss havon.
Hozd hamar a
Hópelyheket,
A gyerekek
Örüljenek:
A sok fénylő
Fehér hónak,
Hóembernek,
Hógolyónak.







HÓPIHÉK


Puha pelyhek,
hópihék,
pici, fehér
hócsibék.
Kavarogtok
kergetőzve,
megpihentek
bokron, fán,
az udvaron,
a kukán.
Tiszta lesz a
piszkos udvar,
hófehér
a háztető --
mint a frissen
mosott, vasalt,
fehér vászonlepedő.
Varázsoltok,
ti, bűvészek,
feketéből
hófehéret,
a csúnyából
csudaszépet










ITT A TAVASZ


Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!



Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.







JÓKEDVŰ KÖSZÖNTŐ


Tele a tarisznyám
tréfával, jókedvvel.
Csombékot kötök rá,
hogy el ne szökhessen.

Az új esztendőre
tartogatom kincsem.
Aki búval bélelt,
annak adok ingyen.

Gyertek, ti kesergők,
ez mind a tiétek.
Jó szívvel kínálom,
itt van hát, vigyétek!

Marad magamnak is,
nektek is jut bőven.
Legyen jó kedvetek
az új esztendőben!







JÖTT ŐSZANYÓ HIDEG SZÉLLEL


Jött őszanyó
Hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel,
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.

Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek.
Ott vannak
A fák alatt.
Látod a sok
Aranyat?







KÉSZÜLŐDIK TÉLAPÓ


Van nekem egy csodás,
csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.

Előveszem, nézem
vajon hol is lehet?
Hát épp most indítja
útjára a telet.

A kis hópelyheket
szárnyukra bocsátja,
csillogva hullanak
a didergő fákra.

Majd zsákot hoz elő
a kincses kamrából.
Van abban a zsákban
minden a javából:

Finom csokoládé,
meg játék, százfajta,
kisvonat, hintaló:
kengyel is van rajta!

Aztán útnak indul,
ha csendben várjátok,
a sok ajándékkal
bekopog hozzátok.







A KIS CINKÉD


Szomorú, de mégis elmesélem.
Ötesztendős voltál akkor télen.
Fehér ünneplőben álltak a fák,
puha kesztyűbe bújt a sok faág.
A dombon, a hegyen szikrázott a hó,
A kertben lested, jön-e már Télapó?
Kis neszre kaptad fel a fejedet,
Körülnéztél. Mi is neszezhetett?
Valami a fáról lehuppant a hóra.
Egy dermedt kis cinke. Hullott a hó róla.
Mint elkésett levél, feküdt a csepp árva,
szárnyai szomorún, mereven széttárva.
Lehajoltál érte, a kezedbe vetted,
ráleheltél sokszor, hogy megmelengessed.
A szobába vitted, vattába csavartad.
Ó, csak feléledne! Úgy, de úgy akartad.
Sem közel, sem távol nem volt egy varázsló,
De nem segíthetett semmilyen varázsszó.
Lecsüngött a szárnya, feküdt moccanatlan,
Fehér vattaágyán vörös alkonyatban.
Csengethetett neked százszor is Télapó,
Nem kellett a régen áhított űrhajó.
A kis cinkéd járt csak folyton a fejedben.
Levetkőztél, s aztán lábujjhegyen, csendben
ágyadba osontál, rejtetted bánatod,
s remélted, álmodban repülni láthatod.







A LEGSZEBB SZEM


Rózsabokor árnyékában
Tarka pázsitszőnyegen
Négy kis gyerek arról cseveg,
Milyen is a legszebb szem.

Tibinek a kék szem tetszik,
Balázsnak a barna,
Éva meg a legszebb szemnek
A feketét tartja.

parázs vita támad köztük,
Majd hogy összevesznek,
Kékszalagos kis Katica
Teremt köztük rendet.

"A nevető szem a legszebb!"
Ezt mondja a lányka,
El is ámul nagyon ezen
Mind a három társa.

Kipirulva kérdi Kata:
"Miért csodálkoztok?
Hát nem anyánk szeme legszebb,
Mikor ránk mosolyog?"







A MEGSZEPPENT HÓVIRÁG


Megszeppent a
hóvirág,
amikor
kikandikált.
Látja,
pilinkél
a hó,
a földön
hótakaró.
Télapó meg
nincs sehol:
talán szundít
valahol,
és nem vette észre,
hogy a télnek vége?







MELYIKET VÁLASSZAM?


Sovány az egyes,
nem szeret enni.
Ne akarj soha
barátja lenni!

A kettes hamis,
hívogat téged.
Te rá se ügyelj,
bajt okoz néked.

A hármas sem szép.
Két görbe púpja


bizonyítványod
de elcsúfítja!

A négyes kedves,
szelíd kis jószág.
Nem csap be téged,
hűséges hozzád.

Mégis az ötöst
válasszad társnak.
Örömöt szerzel
édesanyádnak!







MENNYI APRÓ TÉLAPÓ


Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.







MESETÓ


Mesenyírfák,
mesenyárfák,
mesekertben
mesetó.
Mesetó,
kerek tó.

Tavirózsák
szundikálnak,
tavirózsák,
tündérszépek
és fehérek,
mint a hó.

Tavirózsa
teraszára
tavibéka
telepszik.
Sütkérez,
melegszik.

Szitakötők
kékek, zöldek,
a tó fölött
kergetőznek.
Nézik őket
barna őzek.







MESÉLTÉL, MESÉLTÉL


Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.










MINEK A MEDVÉNEK A BUNDA?


Minek a medvének bunda?
Hisz a telet átalussza.
Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva.
Mellette a kicsi bocsa,
Vígan horkol a sarokba.
Álmodik jó édes mézről,
Mackók kedvenc ételéről.
Csámcsog hozzá egy kicsit.
Pedig hát ez nem illik.







A MI TANÍTÓ NÉNINK


Belép az osztályba,
elcsitul a lárma.
A sok gyerek szeme
szavát lesi, várja.

Amikor magyaráz,
repülnek a percek.
Szinte csodálkozunk,
már a csengő csenget?

Türelmes, megértő,
nem kiabál soha.
Ha tudjuk a leckét,
vidám a mosolya.

Megdicsér vagy dorgál,
tudjuk, szeret minket.
Vidítsuk fel minnél többször
tanító néninket.







NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG


Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
- jóízű!

Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.







ODALETT A MELEG


Sándor, József, Benedek,
hű, de lusták lehettek!
Hol a meleg?
Hát a zsákok?
Nem győztünk már
várni rátok.

- Hoztunk, hoztunk meleget,
siránkozik Benedek.
- Ahogy jöttünk vizen át,
kilyukadt a három zsák.
A meleget bekapták
mindenestül a harcsák.







PATTAN A RÜGY


Tavaszt rikkant
a rigó,
itt van már a
gólya
Pattan a sok
rügy a fán,
mintegy varázsszóra.

Eltűnt a hó,
és a föld
nagy vidáman ébred.
Bimbót bont
az ibolya,
híre sincs a
télnek.

Tarka szoknyát
kap a rét
zöld ruhát
az erdő.
Ég kékjéről
csodálja
egy kis
kölyökfelhő.

Versenyez a
kék cinke,
sármány,
búbos banka,
hogy melyikük
repül fel
a legmagasabbra.

Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.







PIROS KENDŐS TULIPÁNOK


Úgy égtek, ragyogtok
piros tulipánok,
mintha pironkodó
kislányok volnátok.
A lángoló fejkendőtök
leng, lobog.
Hajladoztok friss szélben,
mint táncosok.
Sokan vagytok,
együtt ünnepeltek mind.
A rengeteg színes zászló
nektek int.







SZEPTEMBER ELSEJE


Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.

Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.



Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.

Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.







SZÓL A CSENGŐ


Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt:
- Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már!


Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!







TANÍTÓMNAK


Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.

Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.

Be sokszor biztattál:
A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.

A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra,
erdőrengetegbe.

Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.

Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden engedd,
hogy ezt megköszönjük.










TAVASZ A VÁRVA VÁRT


Ki csalogat
napsugarat?
Távolba szállt
madarakat?
Ki festi az eget
kékre,
hóvirágot
hófehérre?
Ki ad bársonyt
a barkákra,
zöld ruhát a
fázó fákra?

Tavasz ő,
a várva-várt.
Végre, végre
ránk talált!
Örülnek a
gyerekek:
vetnek
cigánykereket.







TAVASZVÁRÓ MONDÓKA


Távozz, hideg,
olvadj, hó!
Hagyj itt minket
Télapó!
Küldd a lányod
magad helyett.
Mondd meg neki,
el ne feledd:
hozza el a
meleget,
fecskét,
gólyát,
hóvirágot,
a nevető kék eget!










TÉLAPÓT VÁROM


Nicsak, pilinkél a hó!
Ó, be pompás, ó be jó!
Csengő-bongó
ezüstszánon
úton van már Télapó.

Üzenetem megkapta-e?
Elhozza majd, amit kértem?
Kishúgomnak hajas babát,
színes képeskönyvet nékem.
Apukámnak golyóstollat,
újat, mert a régi rossz,
anyukámnak meg papucsot,
bojtja legyen szép piros,
nagymamámnak meleg bundát,
nagyapámnak puha sálat -
tudom, megörülnek neki,
mert ők olyan sokszor fáznak.

Azt is üzentem még neki,
hogyha marad egy kis pénze,
vegyen magának narancsot,
csokoládét, banánt érte.

Csak egy baj van, kicsi kutyám,
kihagytalak tégedet.
De ne búsulj, együtt nézzük
a sok színes képet.







TÉLKERGETŐ


Fuss, Te Tél! Fuss, Te Tél! Jön a Tavasz utolér.
Jön óriás sereggel,maró, csípős szelekkel,
eső dobol hátadon,a nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,tűnj el gyorsan,szépszerivel,
míg lehet,mert, ha vársz hát, jaj neked.










ÚJ ESZTENDŐ VENDÉGEI


Megérkezett az Újév,
elfutott a régi.
Nincs oly futóbajnok,
aki utoléri.
Búcsúztattuk tánccal,
trombitával, dallal.
Többé sosem látjuk,
új év jött, új hajnal.
Újévet elsőként
köszönti Télapó.
Ajándéka: csupa
csillogó jég és hó.
Korcsolya, sí, szánkó
száguld jegen, havon.
Piros rózsa virul
a gyermekarcokon.
De várja már haza
Télapót a lánya.
Felcihelődik hát,
indul nemsokára.

Tavasz az új vendég,
barátja az évnek.
Felcsattan a fákon
fülemüleének.
Új zöld ruha rajta.
Friss, fehér hóvirág,
lila kökörcsinek
fejét koszorúzzák.

Az ő ideje is
lepereg már lassan,
itt is, ott is a Nyár
vidám hangja harsan.
Libbenő a lépte,
a szemei kékek,
mert az ég óriás
kék tükrébe néztek.
Hirtelen eltűnik,
észrevétlen, csendben.
Pár szál rózsa búsul
utána a kertben.

A vendégjárásnak
vége-hossza nincsen.
Valaki kopogtat,
keze a kilincsen.
Őszanyó kocog be
bőven megrakodva:
szőlő, szilva, alma
mind a hátán hozza.
Mind a hátán hozza,
sorban széjjelosztja,
zörgő diójára
nincs már semmi gondja.
Azután útra kel,
fáradtan búcsút int.
Türelmetlen topog
Télapó odakint.







ÚTBAN VAN MÁR TÉLAPÓ


Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüst csengős
Cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet

,,Télapó, ha teheted
Hozz nekem egy repülőt,
Szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót
Azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
És annyira megszerette.
Moszatnak, a kiskutyámnak
Hozz egy puha, meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon.
Meg ne fázzék az udvaron.
Ha maradna egy kis pénzed
Kolbászt is végy neki kérlek."







ÚTRA KELT A NYÁR


Fürge lábán, lenge szárnyán
Útra kelt a nyár.

Piros arcát, arany haját
Nem láthatjuk már.

Gólyák, fecskék, fülemülék
Elkísérték messze.

Erdő, mező elszendergett,
És észre sem vette.

A kék eget, a meleget
Mind becsomagolta.

A fellegek keseregnek,
Siratják azóta.







VAN NEKEM EGY CSODÁS...


Van nekem egy csodás,
Csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem,
Vajon hol is lehet?

Hát éppen most indítja
Útjára a telet.
Fehér hópelyheit
Szárnyukra bocsátja.
Mint parányi pillék,
Szállnak földre, fákra.

Majd orrára biggyeszt
Egy nagy pápaszemet,
S böngészi, böngészi
A sok-sok levelet:
Mit kíván, mit óhajt
Ennyi embergyerek?

Zsófi ceruzát kér,
Nem is akármilyet:
Kerteket, várakat
Varázsló színest.
Petinek űrhajó
Minden vágya, álma.

Vele csillagokhoz
Vendégségbe járna.
Katica azt írja:
Kedvencemeet kérem,
Azt a piszén pisze
Mackót hozd el nékem.

Hümmög Télapóka:
- No, utánanézek,
Van-e raktáromban,
Amit szeretnének
Bekukkant csillogó
Kincseskamrájába.

Hű, mi minden van ott
Hét lakatra zárva:
Rakéták, űrhajók
És autó százfajta,
Kisvonat, hintaló,
Kengyel is van rajta!

Megrakja Télapó
Mind a kilenc zsákját,
A fülére húzza
Nagy tornyos kucsmáját,
Bebújik a piros,
Prémes bundájába,

Hipp-hopp! Már indul is,
Ne várják hiába.
Nem szánon érkezik,
Helikopter hozza!
Pszt! Halljátok ti is,
Hogy zúg a motorja?







VARÁZSLAT TÖRTÉNT


Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem el, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várva várt nagy varázslat.
A betűk, a számok barátokká váltak.


Az okos varázsló
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap


Osvát Erzsébet Varázslat történt

Link








VILLÁM VILLAN


Villám villan,
ég dörög
sivítnak
szélördögök.
És felhők zuhanyából
Záporoz a nyári zápor.







ZENÉLŐ FA


Nézz csak,
nézz csak
fel a fára!
Mint kis tükrök
garmadája,
villognak a levelek.
Napsugárban fürdenek.

Mennyi madár
a fa ágán:
rigó, cinke,
pici sármány -
Ücsörögnek körben-körben,
nézik maguk a tükörben.

Felcsendül most
a madárdal.
Versenyeznek
mind egymással.
Hangverseny ez a javából!
Zenélő fa lett a fából.







 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Az én anyámnak nincs selyemruhája
  2016-09-11 20:30:33, vasárnap
 
 







Erdélyi Mihály: AZ ÉN ANYÁMNAK NINCS SELYEMRUHÁJA


Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.

Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
A könny a gyémánt, mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.

Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.



Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.

Az én anyámtól engedelmet kérek,
Hogy így szólítom: drága jó anyám;
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán.

Az én anyám a dolgos két kezével
Megsímogatja fáradt homlokom,
Én hálatelten nézek két szemébe
S a gyémántkönnyeit lecsókolom.







Buch Tibor: Az én anyámnak nincs selyem ruhája

Link



Link











 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Gyermeknapra
  2016-05-28 21:30:22, szombat
 
 













GYERMEKNAPRA - gyermeknapi versek


Május utolsó vasárnapja a gyermekeknek, illetve a gyermekekről szól. Nekünk szülőknek valójában minden napunk csemetéink körül forog, de ez az egy mégiscsak különösebb, mint a többi. Ma még inkább igyekszünk velük tölteni az időt. Bizonyára sok szülő készíti a gyermek kedvenc ételét ebédre. És a finom étel nemcsak egy étkezést jelent, hanem mint együtt töltött idő sokat számít gyermekeinknek


Enya - May It Be ... " Amikor egy gyermek leszületik a Földre "

Link



Ihász Gábor (1946-1989) - Múlnak a gyermekévek

Link



Gyermeknapra szeretettel

Link



Gyermek vers ajánlás - Kereszténymagyarország.hu

Link














"A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja."

(Juhász Gyula)


"Különösen szeressétek a gyermekeket, mert vétek nélkül valók, mint az angyalok.
A mi örömünkre vannak a világon, hogy jobbá tegyék szívünket."

Dosztojevszkij










Aranyosi Ervin: KÉRÉS A SZÜLŐHÖZ


Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál...
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól.
Ahol kérlek, ott majd segíts,


s olyan is lesz, mi gátol.
Legyél az őrzőangyalom,
de ne légy börtönőröm!
Ha kell, hát engedj szabadon,
segíts a csúcsra törnöm!

Ha kell, szeress és bátoríts,
légy biztos menedékem!
Legyél értékes, drága kincs,
mely megkönnyíti létem!
Legyél tanítóm, mesterem,
ki vezet titkos úton,
segíts az élet lényegét
könnyedén megtanulnom.

Soha ne légy a zsarnokom,
ki gúzsba köti szárnyam!
Legyél vezérlő csillagom,
törj utat félhomályban!
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
a jövőd bennem éled.
Engedd lágyan ömölni rám,
boldog szeretet-fényed...







Aranyosi Ervin: ÉRINTS MEG!


Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!



Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.

Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni múltat, jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.










Benedek Elek: DAL A SZERETETRŐl


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,


Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.







Bernáth János: MIKOR MEGSZÜLETTÉL


Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre,
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.

Mamád, ki méhében néked otthont adott,
az élettől egy csodaszép kisbabát kapott.

Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.

Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,


s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.

Hálás tekintetét az égnek felemelte,
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.

Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.

Egyszerre lélegzett most anya és babája,
s érezte, élte már nem volt hiába!







Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM


Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,


úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?







Dáma Lovag Erdős Anna: GYERMEK NAPRA


Amikor én kicsi voltam
Volt egy szép kaucsuk babám
Dédelgettem,öltöztettem
Magamhoz ölelgettem

Mégis ha most visszanézek régi múltra
Szívem csak azt súgja
Édesanyám a legszebb ajándékot
Könyvet adott gyermek napra

Boldog voltam és vidám
Önfeledten láttam
Szeretettel körül vett
Sok kis gyermek társam

Mert az élet akkor vidám
Ha gyermekek körbe vesznek
Örülhetnek minden jónak
A testvéri szeretetnek



Mikor az ember még kicsi gyermek
Szíve tiszta szeretet
Rácsodálkozik a világra
Nem gondol semmi rosszra

Kívánom én ezen a napon
Legyen minden gyermek vidám
Legyen örömünnep,felhőtlen éggel
Öleljük őket igaz szeretettel

Szálljon szépen a pöttyös labda
Játék és öröm jusson e napra
Gyermek szívek boldogok legyenek
Bút,bánatot ne ismerjenek







Farkas Éva: JÁTÉK MINDÖRÖKKÉ


Szeretnék mindig játszani,
Mosolyogva, nevetve, szállni.
Álmokat kergetve élni,
Kék madárra naponta várni.

Szeretnék mindig játszani,
Karom a fény felé kitárni.
Könnyű piheként lebegve,
Újra vidám gyermekké válni.

Szeretnék mindig játszani,
És nem kételkedni semmiben.


Távolba nézni hegytetőn,
Elveszteni, mi fáj idebent.

Szeretnék mindig játszani,
Tündérmesét hallgatni este.
Ezüst holdfényben fürödve
Hinni, hogy még semmi nincs veszve.

Szeretnék mindig játszani,
Álomszerelmet, ezer csodát,
S naponta százszor köszönni,
Hogy az érzés egyszer megtalált.

Szeretnék mindig játszani,
Átjátszani ezt az életet,
S úgy menni el egy messze útra,
Hogy játszottam, amíg lehetett.

2008. november 18.







Fecske Csaba: JÓ LESZEK


Ezentúl jó leszek, állítom.
Reggeltől estig, tetőtől talpig
Csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl mindig megmosom.
Rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem csak, ami szép és jó.

Ha már jó leszek - és ezután az leszek!


Nem verekszem, nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját.
Semmit se teszek, amit nem szabad,
a legeslegjobb gyerek én leszek!
Mert ezt a sok jóságot
észben tartani, azért nem
tudja egy ilyen kisgyerek.







Juhász Gyula: MESE


Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte


a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...








Kishonthy Csilla: ÜNNEP


Kezed melegen simul kezembe, nézlek...
Lassan szemed lezárja az álom.
Egy angyal hozza el, én kértem,
hogy éjszaka rád helyettem vigyázzon.

Holnap vasárnap, májusban az utolsó,
a kalendáriumot még nem ismered.
Egy nap nekem Isten ajándékot adott,
azóta én sem annyira figyelem.

Nekem adott téged és engem neked,
azóta van, hogy nem érdekes a dátum,
amíg a másnap együtt talál veled,
nap mint nap a világ közepén állunk.

Lehet nyár, tavasz vagy tél,
lehet december vagy május,
egy évben 365 ölelés,
ennyi legyen, többet nem kívánunk.







Kovács Gabriella: GYERMEKNAPI KÍVÁNSÁG


Gyermeknapon e kerek földtekén
jusson mindenhová szeretet és fény!
Teljen boldogságban megannyi pillanat,
csillanjon fel a remény a szemekben, ott hol
könny fakad! Jusson el e kívánság oda ahol
szenvedés az élet, s ahová régóta
csak a nélkülözés lépett...
Jusson el oda ahol szomorúság honol,
mert nem pótolhat semmit,
egy gyermeki mosoly!
Törődő tekintet kísérje útjukon
őket, és béke... mert a gyermek
a jövő nemzedéke.







Márkus Katalin GYERMEKNAPI EMLÉKEIM


Fehér masni, rakott szoknya, lakkcipő.
Szabályosan megkötött,
kék, vagy piros nyakkendő.
Így indultunk gyermeknapra hajdanán,
s gyülekeztünk iskolánknak udvarán.
Sorakozó, csapatgyűlés,
kisdobos és úttörő avatás.
Majd kezdődhetett,


a vidám gyermeknapi játszadozás.
Harmonika zenéjére táncoltunk,
ha megszomjaztunk, bambit is ihattunk.
Egy forintért citromfagyit nyaltunk,
boldogan viháncoltunk, ugráltunk.
Estefelé véget ért a gyermeknapi vigalom,
szüleinkkel lassan hazaballagtunk.
Boldogan hajtottuk álomra fejünket,
fülünkben még a harmonika hangja zengett.
Másnap reggel iskolába menet,
sorra meséltük élményeinket.
Sajnáltuk, hogy elmúlt a gyermeknap,
lehetne már akár jövő vasárnap.








Móra Ferenc:SZERESD A GYERMEKET!


Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva-
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan
S kitárja vidorán a mennyek ajtaját.
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyam a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!







Murzsa András Dr. SZERESSÉTEK A GYERMEKEKET


Mikor csak terveztük,
hogy legyenek gyermekek, -
már a gondolattól is
láttuk egymás szemében a szeretetet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.

S mikor megfogant
áldott állapot következett.
Hittünk egymásban, -
beteljesedett a szeretet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.

Csak néztünk egymásra
mikor a csoda megszületett.
Az első mosolyra, az első szóra
a szívünk is beleremegett.
Emberek szeressétek a gyermekeket.

Van ahol adott az Isten
egyet, kettőt, - adott eleget.
Van ahol boldogok,


vidámak, nevetnek.
Emberek szeressétek a gyermekeket

Van ahol éheznek,
fáznak és szenvednek.
Van ahol azt sem tudják,
hogy mi az a szeretet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.

S ha látjuk, hogy szenvednek
teszünk-e értük eleget?
S ha teszünk is, érezzük-e
szívünk körül a meleget.
Emberek szeressétek a gyermekeket.

Emberek szeressétek a gyermekeket.
Velük újul meg az életetek.
S ha majd el kell számolni, hogy
hogyan éltetek, -
mondjátok csodát nem tettetek, de
szerettétek és felneveltétek a gyermekeket.







Nagy Katalin: EGY PÓLYÁS MESÉLI


Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindig hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak simogatta a hasát, annyira örült nekem, ha én tornáztam.

Telt-múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.

De a világ, ahová érkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem, ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addig sose sírtam, akkor meg egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdicsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek. Bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami, és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem....

Aztán úgy pólyástól odatettek anyukám mellé. Úja hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha ...
anyukám megpuszilt.



Azóta én is örülök, hogy megszülettem.










Osvát Erzsébet: GYERMEKNAPRA


Napsugár,
napsugár,
ragyogj, süss ma szebben!
simogasd a gyerekeket
lágyan melegebben!

Madarak,
madarak,
cinkék, csalogányok,
köszöntő dalotok
vígan csattogjátok!



Virágok,
virágok,
szegfűk, tulipánok,
a lánykákat, a fiúkat
virulva várjátok!

Hadd legyen
ez a nap
egy nagy örömének!
Ezt kívánom én a világ
minden gyermekének.







Őri István: GYERMEKÜNK


A gyermek még védtelen
a gyermek nem tudja, mi a félelem
a gyermek bátor és merész
vakmerőn tettrekész.
A gyermek még boldog és gondtalan
kacag mindenen s minduntalan
szemében röpke vendég a bánat
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.
A gyermek lelke hófehér
illatos kalács, puha, lágy kenyér
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet-erén.
Óvjad hát mindig gyermeked


törékeny virág ő, könnyen földre hull
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala
légy te is teljes lényegedben
a türelem és szeretet maga.
S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet
ne költözzön szívébe rettegés
álma legyen mindig édes,
szelíd, tejszagú szendergés.
Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!







Pálmai Gabriella: GYERMEKNAPRA


Tavasz alkonyán, utolsó vasárnapján,
titeket köszöntünk, kicsi kis angyalkák!
Tiétek ez a nap, s az összes többi,
nincs az az ölelés, mely szeretetünk közli.

Köszöntünk titeket, pici emberek,
ti, gyermekek, kik mindenkit szerettek.
Szerettek, bíztok bennünk, felnőttekben,
sosem szűkölködtök a reményekben.

Szeretünk titeket, aprócska felnőttek,
hisz oly sok szépet és jót kapunk tőletek.
Tanítóink vagytok, pedig mi sokszor hisszük,
az életben már többre úgysem visszük.

Adtok nekünk sok ölelést, őszinte mosolyt,
csilingelő kacajt, s sok tiszta kedves szót.
Kívánom, legyen minden gyermek boldog,
ne nélkülözzön senki, kerüljék a gondok.

Mi pedig, felnőttek, tanuljuk meg végre,
a pici lurkók minket nevelnek a létre!
Fogadjuk őket mindig türelemmel,
ne fukarkodjunk soha a szeretettel!







Pósa Lajos: SZERESD A GYERMEKET!

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér.


Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát... megfogja kis kezét...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!







Szabó Lőrinc: KICSI VAGYOK ÉN


Kicsi vagyok én
majd megnövök én
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én
erős leszek én,


világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én
bátor leszek én
óriások palotáját
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én
nagy úr leszek én
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én
vezér leszek én
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!







Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT


Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.


Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.







Szalayné Komlósi Gizella: A REMÉNY GYERMEKEI


Ölelj magadhoz angyalszárnyon
Minden elveszett gyermeket,
Kiálts hangosan szív szavával,
Ne nélkülözzön ma senki sem,
Egy csepp reményt, amerre jársz,
Önzetlenül hints szerte szét,
Tiszta szívvel, ne íriszeddel
Lássad, a csöppnyi szenvedőt.
Hisz ott csillan az élet fénye,


Bár karcoltan, a remény után,
Nyújtsd kezed, szebb lehessen
Szemében, a gyermeki varázs.
Tárd ki lelked e tiszta fénynek,
Hogy a holnap sokkal szebb legyen,
El nem múló érzelemmel. Segíts!
Minden elhagyott gyermeken.










Szuhanics Albert: GYERMEKNAPI ÁLMOK


Emlékeim sora
tarka képregény,
arról mikor kicsiny
gyermek voltam én.

E napnak varázsa
örökké enyém,
lelkemben táncra kélt,
élő gyertyafény.

Gyermeknapi álmok,


állatkerti út,
kis cipőben járok
mint rég..., ugyanúgy.

Integet egy majom,
rám néz a zsiráf,
oroszlán hangjától
a hideg kiráz!

Anyukám szoknyája
biztos oltalom,
bátran mögé bújok,
magam nem hagyom!

Vidámparkba megyünk,
léggömböt kapok,
szememben szüleim
mosolya ragyog.

Szél lebbenti hajam,
vígan nevetek,
apukám, anyukám
oly jó veletek!

Debrecen, 2011. 05. 04.







Szuhanics Albert: A GYERMEKNAP TIETEK!


Örvendjetek, gyerekek,
a gyermeknap tietek!
E vasárnap egész más,
csupa móka, kacagás!

Legyetek mind barátok,
sok program vár reátok.
Legtöbb kinn a szabadban,
s én veletek maradtam!

Annyi mindent csinálnak,
nagy ünnep sok családnak.
Itt leszek ma, tehetem,


nekem is van gyermekem.

Millenáris, bábszínház,
mesejáték, mi kell más?
Városligetbe megyünk,
kisvasút is kell nekünk!

Ugrálóvár, futónap,
cirkusz ki nem maradhat.
Fagyit is kapsz, gyermekem,
boldog vagy-e? Azt lesem...

Tudjátok meg, gyerekek,
fontos szó a szeretet.
Akkor nagy a boldogság,
ha összetart a család!

Debrecen, 2013. május 24.







Tar Tímea: GYERMEKNAP


Ébredjetek gyerekek!
Megjött az ünnepetek.
Kopogtat az ajtótokon,
Engedjétek be, ne várakozzon.

Gyertek gyerekek, játszódjatok,
Kis bohóccal mókázzatok,
Eregessetek sárkányokat,
Szedjetek szép
virágokat.



Fújjátok fel a lufikat,
Majd engedjétek el azokat.
Meglátjátok milyen szép lesz,
Fent lebegnek szép színekben.

Gyere te is, Jancsika!
Játszadozzunk nagyokat.
Rejteget ez a nap még
Sok szép, kedves meglepetést.







Tóthárpád Ferenc: NYÍLJ MESEORSZÁG!


Ringat az este, jól takarózz be!
Toll-puha párnád messzire hív.
Két kicsi pillád elnehezülve
száz mese országába repít.
Ott, hol a tündér és a kobold él,
ott van az álmok rengetege,


ott van a tárulj-ládika - s benne
száz csoda csábít -, nincs fedele.
Oldala korhadt, lécei lógnak,
ám ha a kedved arra telik,
ülj bele, súgd csak, súgd a manókkal:
Nyílj Meseország, nyílj ideki!







Tóth Sarolta: GYERMEKNAPRA


A gyermekek szépek,
kedvesek, szeretetteljesek.
Mosolyuk nyíló virág,
ártatlan, illatos ár.
Értük, nekik, velük
szépül, épül
a megújuló világ.
Ők a jövő palántái,
kertünkben zamatos gyümölcsei
az életfának.
Örömforrásai szülőknek,
egymásnak, hazánknak.
Szeretjük, neveljük,
gondozzuk őket
születésüktől,



virrasztunk kiságyuk mellett,
ha lázasan, bágyadtan szenvednek,
amíg velünk élnek, minden nap.
De legyen egy nap ünnep,
mely csak az övék!
Legyen sok játék,
ajándék, öröm.
A boldog gyermek mosolyog,
önfeledten nevet, csacsog,
ünnepeljünk gyermeknapot!
Szervezzünk sok színes programot,
legyenek gyermekeink boldogok,
ajándékozzuk nekik e szép
májusi vasárnapot!







Várnai Zseni: GYERMEK


Gyermek, nagyon kell szeretni Téged,
Mert végtelen a gyöngeséged.
Az ifjú sarjú ott künn a mezőn,
Szopós kicsiny bárány a legelőn,
Tátogó csőrű tollatlan madárka
Nem olyan gyönge, nem olyan árva...
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.

Ha nem étetnélek, éhen is vesznél,
Ha nem karolnálak, váltig fekhetnél,
Ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat,
Mikor kis ajkad sírásra lázad;
Ha szívem írt nem lelne rája,
Úgy ami fáj, csak fájna, fájna...
Gyermek, nagyon kell szeretni Téged.







Vörös Judit: A GYERMEK MOSOLYA


Gyermek mosolyában
ott az egész világ,
tündöklő, zöld mezők
és rengeteg virág.

Napfény melegsége,
szellő suhanása,
tiszta éjszakában
csillag ragyogása.



Nincsenek még árnyak,
súlyos, nehéz dolgok,
ártatlan kacaját
nem felhőzik gondok.

Hogyha rád mosolyog,
felvidul a lelked,
meghaltnak hitt álmok
újra élnek benned.







Zsefy Zsanett: NE FÉLJ KICSIM


ne félj kicsim
ha sötét van
nem haltak meg a csillagok
csak egy üstökös most fényezi
azután mind ragyog

ne félj kicsim
ha villámlik
nem égnek égi szekerek
csak a Nap szívéből futnak szét
mennybolton az erek

ne félj kicsim


ha az ég dörög
biliárdoznak az istenek
csillaggolyók koppannak ott
egy üstökösfejen

ne félj kicsim
ha fogy az idő
csak a Nap falja a tegnapot
hogy jól lakottan szülje meg
nekünk a holnapot

ne félj kicsim
itt a föld se reng
ha kell kitámasztom neked
három ponton a legbiztosabb
az egyik én leszek
























 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
A legszebb ünnepen
  2016-04-30 22:15:39, szombat
 
 













A legszebb ünnepen - ANYÁKNAK ANYÁKRÓL













ANYÁK NAPJÁRA


Anyák napján a virágot
én a temetőbe viszem
Ezért hallod sokszor
hogy sír zokog a szívem
Nem adhatom a virágot
Jó Anyám kezébe
Csak ide leteszem a
hideg sírkőre


Drága Édesanyám
nézz onnan föntről rám
Szánd meg gyermeked
aki itt maradt árván
Kérd meg a Jó-istent
legyen gondja rám
Mert nekem itt lent
nincs Édesanyám







Babay József: ÉDESANYÁM


Ha valami bánatom van:
A szemébe' nézek.
Keze után nyúlok, hogyha
Nagy fájdalmat érzek.

Leoldom a fejkendőjét,
Hogyha arra vágyom,
Hogy valami fénylő, tiszta
Ezüstöt kell látnom...

Öröm van az Ő szemében,
S az ő két kezén én
Meggyógyulok. S ezüst is van,
A haja fehérjén...

Eddig minden boldog percre
Csak mellette leltem...
Áldja meg az Igaz Isten
Édesanyám lelkem...







Babay József: A SZÍV

Az anyai szívnek sehol sincsen párja,
Mindennap elönti a szeretet árja...
Az anyai szívet Isten teremtette,
Pirosra festette. Szép selyembe tette.

Nagyon kell szeretni Nagyon kell becézni,
Sosem szabad reá haragosan nézni...
Százszor kell áldani. Százszor simogatni,
Ő tud csak hűseges szeretetet adni...

Az anyai szívet nagyon kell szeretni,
Szívünkbe kell neki tiszta ágyat vetni...
Édes melegénél elolvad a hó is,
Édesanyánk szíve álom is, való is.







Baja Mihály: ANYÁM KERTJE


De virágos volt az
Édesanyám kertje,
Locsolgattuk ketten
Minden áldott este.

Éledtek, bimbóztak;
Nyíltak a virágok,
Harmatos hajnalban
Mosolyogtunk rájok.

Mióta eljöttem,
Istenem, azóta
Hogy hervad a jácint,
Hogy hervad a rózsa!

Haldoklik a kiskert
Fehér violája,
Pedig édesanyám
Könnyét ontja rája.







Bartos Erika: ANYÁK


Barnaszemű édesanyám
Úgy szólítom: Anyuka,
Anyukám a pocakjában
Hordott engem valaha.

Anyukámnak anyukáját
Úgy hívom, hogy Nagymama,
Süteményt süt, gombócot főz,
Messze száll az illata.

Nagymamának anyukáját
Úgy hívom, hogy Dédmama,
Dédmamának kertje is van,
Közepén egy fügefa.

Dédmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ükmama,
Ükmamának volt sok tyúkja,
Meg egy büszke kakasa.

Ükmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Szépmama,
Hajában a gyöngyös párta,
Derekán a rokolya.

Szépmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ómama,
Tizenhárom leányának
Egyike volt Szépmama.

Hogyha nekem gyermekem lesz,
Akkor leszek anyuka,
Anyukámból nagymama lesz,
Nagymamámból dédmama.

Anyuka és Nagymama és
Dédmama és Ükmama,
Szépmama és Ómama is
Egymásnak mind rokona







Bálint Ilona: CSAK ADDIG MENJ HAZA...


Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK!


Csak addig menj haza...
/Zene: Muck Ferenc szaxofon: Piros szív, fehér hó, zöld levél. /

Link








Benedek Elek: KISBACONI TEMETŐBEN


Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
,,Nagyapóék" ott pihennek.

Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.



Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.

A forrását minden jónak
Köszönhetem ,,Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.

Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.







Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM


Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?


Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?







Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT


Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!







Donászy Magda: AJÁNDÉK


Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam. Fel







Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM


Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.

Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.

Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.

Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette


soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.

,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.

Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.

És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.

Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...


Imádkozó nagymamám

Link








Dsida Jenő: HÁLAADÁS


Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.



Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!







Erdélyi Mihály: AZ ÉN ANYÁMNAK NINCS SELYEMRUHÁJA


Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.

Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
A könny a gyémánt, mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.

Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.



Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.

Az én anyámtól engedelmet kérek,
Hogy így szólítom: drága jó anyám;
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán.

Az én anyám a dolgos két kezével
Megsímogatja fáradt homlokom,
Én hálatelten nézek két szemébe
S a gyémántkönnyeit lecsókolom.


Buch Tibor: Az én anyámnak nincs selyem ruhája

Link



Link








Eminescu: ANYÁM


Anyám, én jó anyácskám, a rezgő fák alatt
a lomb neszével múltak ködéből hív szavad.
A szentelt sírhalomra, sötét kriptádra száll
a fűzfa lombja, melyben az őszi szél kaszál,
holt hangodat sugallja, ha egy kis ág zörög,
örökkön fúj a szellő, és álmod is örök.

Ha meghalok, te kedves, zokognod nem szabad,
a szent és drága hársról szakíts egy friss gallyat,
és ásd el önkezeddel halott fejem felett,
szemed könnyével öntözd az élő sírjelet:
én lent megérzem árnyát, ha szétterül a rög,
örökkön nő az árnyék, és álmom is örök.

De hogyha úgy adódik, hogy együtt meghalunk,
ne zordon cinterekben legyen jövő lakunk,
a sírgödrünket ássák a vízparton - csak ott
pihenjen egy koporsó ölén a két halott:
hogy mindig ott lehessen szívem szíved fölött...
Örökkön sír a víz majd, s az álmunk ott örök.







Falu Tamás: ANYÁD


Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad - mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.







Falus Lajos: NEKEM MÁR NINCS ANYÁM


Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,

Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...







Fazekas Anna: KÖSZÖNTŐ


Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.


Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
,,Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.







Fekete György: A BOLDOGSÁG MADARA


Ha énnékem szárnyam lenne,
elrepülnék véle messze,
szabad lennék mint a madár,
mely ágról ágra száll.

Csak szállnék szállnék fenn a légben,
ha elfáradnék megpihennék békeségben,
egész nap csak énekelnék,
majd megint útra kelnék.

Elszállnék valahová messze délre,
amíg el nem érnék a boldogság mezejére,
ott hol sok kismadár együtt él,
és soha senki, senkitől sem fél.

Majd mennék szállnék tovább,
messze, messze tengereken át,
felettem magasan a csillagos ég,
alattam a tenger s a végtelen lég.

Távolban nagy sötét hegyek,
ahol a hosszú út után megpihenek,
idegen táj idegen környezet,
azért megpihenni mégis jólesett.

Esteledik, esti imám éneklem,
hogy ily szerencsésen megérkeztem,
másnap kora pirkadatkor kipihenten,
reggeli imám után újra útra keltem.

Csak szálltam, szálltam, alattam suhan a táj,
hegyek, völgyek, virágos rétek olyan szép, hogy szinte fáj,
hogy milyen csodálatos ez a természet?
Most tudtam csak meg fentről, ahogy lenézek.

Néztem, néztem tovább is, egyszer csak nagyon hideg lett,
lenézek, hát nem hittem a szememnek, odalenn minden fehérlett,
gyerünk hát feljebb, feljebb közelebb a naphoz,
ami meleg sugarával engem majd bearanyoz.

Így szálltam én fáradtan egyre messzebb és messzebb,
míg el nem értem én újra egy nagy hegyhez,
a hegy mögött kis falu húzódott temploma tornyával,
hol szülőanyám jött felém kitárt karjával.

Gyönyörű szép álmomból, hogy felébredtem,
ölelő karjai közt végre megpihentem,
hogy hol s merre jártam csak meséltem és meséltem,
Édesanyám csak hallgatta némán, könny csillogott drága szemében.







FELNŐTTÉ VÁLTAM


Mit írjak, ha írni még nem tudok,
Mit mondjak, ha beszélni nem tudok?
De látok és érzek,
így hát mindent megnézek.

Látom apámat, szerető anyámat,
Érzem hogy felém nyúl,
Felém nyúl kezével
és megérint szívével.

Egyszer csak felállok, lábamra állok,
Mama tudok már járni, lábamon állni.
De csak magamban mondtam,
de a mamát azt tényleg kimondtam.

Ránézek anyámra, mosolygó arcára,
Szemembe néz és beszél
Oly szépet, kedveset,
melyet soha el nem feledek.

De egyszer csak abba hagyja e szép szavakat
szeméből hatalmas könnyek hullanak.
Hullanak, mint ősszel a levelek
ez ellen én semmit nem tehetek.
Ámbár ezek a cseppek örömteli könnyek,
Melyet minden anya átérezhet.

Mikor ez megtörtént, azóta már eltelt pár év,
Felnőtt lettem, néha rosszat cselekedtem,
De bűneim ezerszer megbántam
s voltaképp imába is zártam.


Felnőtté váltam

Link








Gerzsenyi László: ANYÁM


Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.







Hexina:- ANYÁM, NE SÍRJ


Dalszöveg

Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.

Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!!!


Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /

Link








József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI...


"Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek."







Katona György: SZERESD A SZÓT


Szeresd a szót, mit először hallottál,
Mikor nyöszörögve anyatejet szoptál,
Mikor édesanyád föléd hajolt este,
Megcsókolta arcod és szuszogásod leste.
Ezen a nyelven szólt, énekelt és mesélt.
Álomba ringató altatót is regélt.
Veled sírt együtt, ha lázas lett homlokod,
Melletted elaludt és melletted virrasztott.
Így lett ő anyanyelv és édesanya egyben.
Mindkettő édes és mindkettő egyetlen.
Őrizd meg mindkettőt, míg engedi az élet!
Ha ő már nincs veled , add tovább e kincset!
Szeresd a szót, mit először hallottál!
Énekeld dallamát, mit már megtanultál!
Fájjon ha gyalázzák, ha gúnyolják, ha verik!
Ne állj azok közé, kik szégyellni merik!
Mert akinek nincsen anyanyelve, szegény,
Nagy üresség tátong annak szíve helyén!
Nem tud énekelni, beszélni, csak dadog !
Szeresd a szót, mit édesanyád adott!







Kibédi Ervin: AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet."


Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
A legszebb és a legcsodálatosabb dolog a világon: Anyának lenni! Sajnos az édesanyák sem élnek örökké! Ez az összeállítás emlékezés az édesanyámra és a többi édesanyára, akik nagyon hiányoznak ebből az életből.
Ének: Csepregi Éva - Vers: Kibédy Ervin

Link








Kiss Virág: ANYÁK NAPJÁN


Istenem! Áldd meg az én Anyámat
Amíg ő élt, nem érhetett bánat
Szerető szívét adta, tanított a jóra
Isten áldása szálljon sírhantodra

Köszönöm, hogy felneveltél, óvtál
Minden szépre, jóra tanítottál


Éltedben senki nem szeretett jobban
Áldasson a neved haló poraidban

Pihenj csendesen, drága jó Anyám
Szépséges lelked régen az égbe szállt
Ameddig én élek, itt vagy a szívemben
Szeretlek, szeretlek, sohase feledlek.







Körmendi Gitta: ANYÁCSKÁMNAK...


Álmodtam egy képet. Egy aranyló Napot,
szívbölcsőben ringó, ártatlan holnapot.
Megfogom most kezed, és elviszlek oda,
ahová nélküled nem léphetnék soha.

Nekem Te vagy a Nap, a fény és a meleg,
fénybölcsőt ringatón, maga a szeretet.
Mely időtlen ölel múltat, jövőt, jelent,
s azzal, hogy vagy nekem, mindenem van nekem.

Mint egy szép ígéret csupán annyit érek,
nincsen, mit adhatnék, nincsen, amit kérjek,
csak álmaim vannak, és ha elfogadod,
velük köszönti most sugara a Napot.







Kun Magdolna: ANYÁM MONDTA


Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.

Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.

Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.

Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akiben végtelen az ember-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.







Kun Magdolna: MÉGIS-MÉGIS VÁRLAK MAMA


Tudom, hogy nem jössz Mama,
mégis-mégis várlak,
mint puha meleg kincset fogom a ruhádat,
és hozzásimítom arcom, hadd érezzem át,
édes parfümödnek virágillatát.

Tudom, hogy nem érlek el, bárhová is mennék,
hisz a távolságot nem győzheti néhány kicsi lépés,
de mikor este van, és csillagszemed látom,
átlátok Mama a fényes mennyországon.

Látom, hogy ott ülsz, és könnyeid hullatod,
hiába ölelnek gyöngyhajú angyalok,
neked, csak értem fáj annyira a szíved,
értem, ki visszasírja gyermekmeséidet.

Üres a ház Mama, üres nélküled,
a bútorok, az álmaim mind-mind eltűntek,
csak egy tőlem kapott rajz maradt a hófehér falon,
mely neked készült egy ünnepi napon.

Próbálom a hiányt ki nem mutatni,
de nem tudom Mama, mert itt bennem valami,
újra és újra feltépi a sebem,
azt, ami forratlan, mi nem gyógyul be sosem.

Tudod Mama, amíg emlékemben élsz,
olyan, mintha kettőnk között nem szűnne a lég,
s e lég újra hallatná hangod bársonyát,
melyben eggyé válik majd a föld és ég-világ.










Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL


Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!

A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.

Ha rózsákat adnék
neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.

Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!







Létay Lajos: ÉDESANYÁMNAK


Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.







Létay Lajos: ÉDESANYÁM, MIT SEGÍTSEK?


Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,


tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.







M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA


Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -

Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.

Érezted-e, hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.

És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.







Mentovics Éva: A LEGSZEBB ÜNNEPEN


Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.

Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.

Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.

Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.

Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.

Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti. Fel







Mentovics Éva: AZ ÉN ANYUKÁM


Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog...
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.



Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap...
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek...
nem mondhatom elégszer.







Mentovics Éva: AZ ÉN TITKOM


Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,

aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.

(2010. április 8.)







Móra István - ÉDESANYÁMNAK


Csendes alkonyat volt, ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.

Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.

Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...

Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.

Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad, hogy a fiad vagyok?

Hazajöttem, anyám, beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.

Taníts meg engemet még egyszer nevetni
Taníts meg remélni, taníts meg szeretni.

Vígy el ahogy régen az első misére -,
Mutasd meg még egyszer az utat az égre.

Ugye megvannak még a glóriás szentek,
Akik énnálam is még többet szenvedtek?

Mutasd meg őrizőm az Isten bárányát,
Mondd, hogy csókoljam meg a feszület lábát.

A nagy kereszt alatt térdeljünk le ketten.
S mondjuk el, mint régen: Hiszek egy Istenben!







Nadányi Zoltán: ANYU


Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

,,Anyu, anyu! Anyu!"


hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.







Nagy Ferenc: ÉDESANYÁM


Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.







Nedeczky György: AZ ÉDESANYÁKHOZ


Ember, ki járod életgolgotád,
Örökre szeresd az édesanyád!
Ő adott néked földi életet,
Hogy élhess,
nagyon sokat szenvedett.
Két gyenge karja érted fáradott,
Ne okozz neki soha bánatot.
óvd minden gondtól
drága jó szívét,
Kérd a Teremtőt, védje életét.
Ha megbántottad, esd bocsánatát,
Ne feledd, ember,
nincsen több anyád!
Ha fáradt szemed este behunyod,
Első imád csak érte mondhatod.
Anyák, ti drága földi angyalok,
Legyen világos életutatok!
Ne sújtson rátok a sors vaskeze,
Ezt kéri szívünk hálaéneke.
Mi lecsókoljuk bánatkönnyetek,
Isten áldása legyen veletek!







Ölbey Irén - SZERESD ANYÁDAT


Ő volt, aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt, aki néked altatódalt dalott.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken,
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében
És hogy boldog legyen játékos kis élted,
Jóságos életét adta volna érted...
Ö volt ki éretted olyan sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!

Ő az, aki soha meg nem haragszik rád,
Aki küld a mennybe érted forró imát.
Akárhova dob is sorsod szilaj keze,
Mindenüvé kísér féltő szeretete.
Akármerre jársz is, akármerre bolygol,
Ily nagy szeretettel soh'sem találkozol.
Nehogy szólni találj valaha rá vádat!
Szeresd, nagyon szeresd, az édesanyádat!

Ezt az érted égő, áldott, szelíd lelket
Soha meg ne bántsad, féltve melengessed.
Kinek édesanyját elvette az Isten,
Meg nem szerzi többé semmiféle kincsen,
Segítsd könnyíteni ezer apró gondját,
Simogasd meg puhán érted bús homlokát.
Törüld le a könnyét, ha tépi a bánat...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!







Petőfi Sándor: FEKETE KENYÉR


Miért aggódol, lelkem jó anyám?
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet, ha nincs idehaza,
tán fehérebb kenyérrel él fiad?

De semmi az! Csak add elém, anyám,
bármilyen barna is az a kenyér!
Itthon sokkal jobb ízű énnékem
a fekete, mint máshol a fehér!







Petró István: ANYÁM, ÉDESANYÁM DALLAL KÖSZÖNÖM


Anyám, édesanyám dallal köszönöm
Boldog ifjuságom, felnőtt örömöm
Köszönöm, hogy mindig édesanya voltál
Köszönöm a dalt, amellyel álomba ringattál, álomba dudoltál

Anyám, hogyha dalol minden muzsikál
Mint , mikor a hárfa bársony hangja száll
Dalolj édesanyám, úgy, mint réges-régen
Mindannyian azt kivánjuk véget sose érjen, anyám soká éljen.







Pósa Lajos: ORGONAVIRÁG


Legszebb virág az én
Orgonavirágom,
Anyám jut eszembe,
Valahányszor látom.

Édes jó anyámnak
A kedves virága,
Ezzel jár tavaszkor
Az Isten házába

Szép orgonavirág,
Nyílj csak egyre szebben,
Ott a balogvölgyi,
Balogparti kertben!

Töltsd be illatoddal
Az udvart, a házat!
Köszöntsd bólintgatva
Édes jó anyámat!







Pósa Lajos: HAZA MEGYEK, HAZA...


Haza megyek, haza,
Már alig is várom!
Megirom anyámnak,
Hogy vasárnap várjon.

Mégse irom, mégse,
Nem adom tudtára,
Hisz az anya fiát
Mindig haza várja.

Éjjel csak ablakán
Koczogtat valaki...
Tudja már ő azt jól,
Ki az ott odaki.







Ratkó József: ZSOLTÁR ANYÁMNAK


Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.







Sárándi Szilvia: ANYÁK NAPJÁRA


Mint madárfészket a faág,
úgy ölel át Édesanyád.
Mint felhőkből a záporeső,
ha baj ér Téged, úgy sirat Ő.

Mint puha szellő a nyárban,
úgy simítja arcod lágyan.
Mint a Nap ott fenn az Égen,
úgy ragyog, ha meglát Téged.

Figyeli a kedved, találgatja álmod,
egyetlen öröme a Te boldogságod.
S ha egy napon hiába várod,
s arcán a mosolyt többé nem találod,

Akkor ölelnéd, csókolnád igazán,
s majd rájössz, hogy elkéstél talán.
Öleld hát most és puszild meg arcát,
mert ez többet ér, mint sírján száz virág!







Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA


Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"

Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.

Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly,
Sós csepp folyik minden kimondott betűről.


Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,

Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?

Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!


Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/

Link








SZERESD ÉDESANYÁDAT


Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.







Takács Irén: AZ ÉDESANYA


Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!








Klikk a virágra

Link



Klikk a táblára

Link



Kattints bármelyik fekete pontra

Link



Anyák napi versek 2.
Az alábbi bőséges versgyűjteményből mindenki kedvére szemezgethet. A versek író szerint betűrendben vannak.

Link



Anyák napjára - Videó

Link





























 
 
1 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Imádkozó nagymamám
  2016-03-27 20:00:14, vasárnap
 
 







Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM


Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.

Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.

Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.

Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette


soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.

,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.

Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.

És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.

Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...

Drotleff Zoltán (2011)







Imádkozó nagymamám

Link












 
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Könyörgés az édesanyákhoz
  2015-03-01 10:15:26, vasárnap
 
 







KÖNYÖRGÉS AZ ÉDESANYÁKHOZ


Ne öljél meg Édesanyám!
Elférek még, nagy a világ.
Hadd örüljek napsugárnak,
Madárdalnak, virágszálnak.

Ne öljél meg Édesanyám!
Szent keresztvíz hadd hulljon rám.
Ha megnőnek a piciny kezek,
Kenyeret keresnek neked.

Ne öljél meg Édesanyám!
Mert Téged is megöl a vád!
Várd meg amíg szerethetlek,


Két karommal átölellek.

Betegségben gyógyítgatlak,
Bánatodban vigasztallak,
Megköszöntlek neved napján,
Ne öljél meg Édesanyám!

Kicsi éltem Isten adta,
Nagy jutalmát Neked tartja!
Ég áldása énvelem jár,
Neveljél fel Édesanyám!










Egy asszony elment a nőgyógyászhoz, és így szólt:
- Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket.
- Rendben, mit szeretne tőlem?
- Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól:
- Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes.
A nő elmosolyodott, gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta:
- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.
A hölgy elszörnyedt.


- Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
- Szerintem is, - mondta az orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás.
Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van.
A bűn ugyanaz!!!

Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg másokkal is!

Közösen életeket menthetünk meg!



































 
 
1 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1546
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 29016
  • e Év: 146370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.