Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." P Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Jékely Zoltán: Éjfél Budán
  2013-05-23 11:23:33, csütörtök
 
  Jékely Zoltán: Éjfél Budán

Most voltaképpen sírni kellene:
tétova mánk végképp holnapba lendül,
búcsúztatója borízű zene,
mely kiszivárog egy kis étteremből.
Az út alatt szagos fürdők leve
zubog, s a rács alól kék pára leng föl,
mint süllyesztőből foglyok szelleme...
Kóbor kandurt ciról a sarki rendőr.
Az állig gombolt házak mind vakok,
vonuló ködben úsznak, mint a csolnak,
s belsejükben egy-egy család vacog,
kaszával áll ágyuk felett a holnap.
A plafonokról lógnak sóhajok
s foszlányai tejszagú altatóknak.

1933
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Elhagyott kutyánk elégiája
  2013-05-23 11:20:37, csütörtök
 
  Jékely Zoltán: Elhagyott kutyánk elégiája


Szegény kutyánk, be egyedül maradtál
az árva villa beton küszöbén!
Eltengődsz majd szomszédok kenyerén,
s valaki még örökbe is fogad tán...
Otthagytunk ősz s éjszaka küszöbén,
s most fejedre, mit gyakran símogattam,
koldus testvéred: kertünk tücske pattan,
koldus-ruhádon koldus-diadém.
Azóta már nyakatokon az ősz!
a kukoricát tördeli a vadkan,
a vadlibák vonulnak V-csapatban
s éjjel az ég ezüst ködöt esőz
bodor bundádra, melyet simogattam...
Jön még azért egy-két vidám napod:
a hegytetőn fütyülve jár a csősz,
avar között rigópár kergetőz,
s mégegyszer felszáradnak a padok!
Utólszor jól kihancúrozhatod
magad a csörömpölő levelekben;
előled tarkakontyú banka rebben,
hiún utána kapsz s megugatod...
De az éjszakák mind lidércesebben
törnek reád. Fogy, fogy már a vigasz.
Hideg vackodban fel-felvonitasz,
ha álmodod, hogy nyugszol az ölemben.
Egy reggel majd a szél havat keverget,
s pelyhek nyomán szomoru varjuhad
lepi el a tarlókat s az utat,
s vad károgást visszhangzanak a kertek.
Vonítnak az ijedt komondorok,
az almafák fehér csontváza csattog:
a zúzmarás Halál kullog alattok
s hószínű fogsorod rávicsorog.

1933
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán:Tavasz-hívó
  2011-08-13 10:13:21, szombat
 
 
Jékely Zoltán:Tavasz-hívó

"Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
- neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája - válla, mint a hó -
nyírfák között épp emelinti leplét"
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Elvetélt nyár
  2011-08-13 10:08:13, szombat
 
 

Jékely Zoltán: Elvetélt nyár

Ittmaradtunk, poshadt városi nyár van...
Hogy is nem kaptunk már valami agybajt?
Tengődünk aszfalt s kő-sivatagában,
italunk sör, ételünk málna-fagylalt.

És rág a hőség, mint rabot a tetvek,
s ha befogad az éjjel hűvös odva,
nagy-messziről fenyvesek integetnek,
s félálomban megszólalunk motyogva:

"Patak-hidacskák, páfrányok, mohák,
vad pázsitok, tajtékos parti sziklák,
őrzitek-é a gyermek lábnyomát,
ki rajtatok futkározott mezítláb?"

S az éjben húnyt szemünk egyszerre mit lát?
Kecses nyírfák ezüstös kérge villan,
sétányokon tornácos régi villák -
borvíz csobog a naptalan csalitban.

S zajtól beteg fülünk egyszerre mit hall?
Fűzfák alatt kristály patak csörömpöl,
nimfák csábítnak csengő dalaikkal,
ahol a Nagygát zuhatagja bömböl...

Rozzant faházak, kék fürdőruhák,
viháncoló, félpőre bronzleányok:
elég volt, ne kisértsetek tovább!
A fájdalomtól fel-felkiabálok.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Városvégi gesztenyefasor
  2011-08-13 10:06:17, szombat
 
 

Jékely Zoltán: Városvégi gesztenyefasor

Sohase látott gesztenyefasor!
A lámpafény megaranyozza,
monumentális és komor,
sötétbe fut, nincs vége-hossza.


Lombok alól a szél lehozza
gyermekkori őszök szagát:
jaj, régi, sétatéri fák,
kőris, fenyő, juharfa, bodza!


És az az út, a városvégen, ott,
keréknyomával erdőnek futott,
s amint homálya nőtt, szűkült az éke,
s belehasított a vadas sötétbe.


Házunktól macskaugrás volt a vége,
ott kezdődött az új birodalom:
az erdő napvilágon gyáva népe
hancúrozott a tisztás-oldalon.


Mesébeillő, fürge vigalom!
Tündérek hopszaszáztak körbe-körbe,
szökdöstek át a patakon,
s vadkan hátán nyargalt a törpe.


Utána bakkecskén botorkált,
szarvába csimpaszkodva a boszorkány,
kezében kés, szemében méreg,
nyomában baglyok, denevérek...


Autó robog a gesztenyesoron,
száraz levél hull záporozva.
A szél szaga gyermekkorom
csodáit vissza-visszahozza.

1932
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Jóslat
  2011-08-13 10:04:42, szombat
 
 

Jékely Zoltán:Jóslat

Ma hajnalban megszólalt a kakukk.
Megkérdeztem, tréfából, meddig élek?
Kegyetlenül fösvény volt és hazug:
azt válaszolta, még csak vagy hat évet!


Az ablakon beszállt egy szürke légy,
előbb a rézlámpás körül kerengelt,
aztán fölém repült s zümmögve, szép
ívvel kirajzolá a végtelen-jelt.

1932
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Enyeden ősz van
  2011-08-13 09:59:54, szombat
 
 

Jékely Zoltán: Enyeden ősz van

A Bükkösön most rőzsét gyűjtenek,
görnyedeznek az enyedi szegények:
sovány kutyájuknak füttyentenek
s nekivágnak a szélnek.

Enyed köré a tél már építi
s magasra rakja gyilkos szürke várát:
hegyek közül lassan leömlenek
s megülnek ott a párák.

Nő a sötétség, egyre nő a sár,
a dűlőkön bizton ér már bokáig.
Benne nagyhorgú sintér kergeti
volt kutyánk unokáit.

Az Akasztófadombon róka váj,
az agyagot éles körmei ontják:
kivájja és újból eltemeti
bűnösök régi csontját.

Szegett fővel bolyong és könnyesen
a sétatéren régi jó barátom,
nem leli helyét az istentelen,
munkátalan világon.

A temetőbe, mint a fergeteg,
huhogószárnyú nagy varjak repülnek.
Kovályognak s nagyapám korhatag
fejfájára leülnek.

Magasságból hull ólmos permeteg:
nyirkos felhőcsigák fekete vére:
a sárga föld beissza s rácsepeg
nagyapám csontkezére.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Szürke ég alatt
  2011-08-13 07:34:40, szombat
 
 
Jékely Zoltán:Szürke ég alatt

Kémény felett farkas-szőrszín az ég.
A suta tűzfalakra füst maródik,
hogy az egész szennyesre kormozódik
s szürkébb lesz, mint egy ócska pléhfazék.

A háztetőkön pár antennadrót
kacérkodik a Mindenség neszével,
muzsikát hint az udvarokba széjjel,
bizsergetvén a kedvtelen lakót.

A szürkeség szobákba is bejő,
mint nagy csuha, ráhull az emberekre,
rajtuk ragad, sosem kerül a szegre,
s akit megszáll, sápadt lesz, senyvedő.

Hogy szánom azt a vézna gyermeket,
ki mászni is lépcsőházban tanul meg,
s verést kap, hogyha szomszédságba túlmegy...
S be rémitő, ha szomszédunk beteg!


Mert hogyha majd a Véncsont átölelte,
s úgy nyúlik el kifúlva és aszottan,
hogy sárga karja ágy szélére szottyan -
koromszemként fog elrepülni lelke.

1932
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: SZÜRKE ÉG ALATT
  2011-05-31 20:06:31, kedd
 
 

Jékely Zoltán: SZÜRKE ÉG ALATT


Kémény felett farkas-szőrszín az ég.
A suta tűzfalakra füst maródik,
hogy az egész szennyesre kormozódik
s szürkébb lesz, mint egy ócska pléhfazék.

A háztetőkön pár antennadrót
kacérkodik a Mindenség neszével,
muzsikát hint az udvarokba széjjel,
bizsergetvén a kedvtelen lakót.

A szürkeség szobákba is bejő,
mint nagy csuha, ráhull az emberekre,
rajtuk ragad, sosem kerül a szegre,
s akit megszáll, sápadt lesz, senyvedő.

Hogy szánom azt a vézna gyermeket,
ki mászni is lépcsőházban tanul meg,
s verést kap, hogyha szomszédságba túlmegy...
S be rémitő, ha szomszédunk beteg!

Mert hogyha majd a Véncsont átölelte,
s úgy nyúlik el kifúlva és aszottan,
hogy sárga karja ágy szélére szottyan -
koromszemként fog elrepülni lelke.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: PÁRIZS KÍSÉRT
  2011-05-31 20:05:11, kedd
 
 


Jékely Zoltán: PÁRIZS KÍSÉRT

Verses önéletrajz-töredék

Most átadom magam a könnyezésnek,
én, ki eddig úgy ismertem magam,
hogy ura vagyok az emlékezésnek,
a szenvedésre inkább boldogan
tekintek vissza, s mágneses erővel
bánok a boldogságban telt idővel.

Multam hűvös fölégetője voltam,
s talán már holtomig az maradok;
lóra gondoltam, ha szamaragoltam,
jelenemtől a múlt elragadott,
s az életen úgy bukdácsoltam átal
emlékeim laboratóriumával...

Párizs kisért, az álombeli öt hét,
midőn, húszegynehány éves legény,
megéltem a Montparnasse minden üdvét,
és táncoltam a világ tetején.
Párizs enyém volt, s csupa otthonosság,
nem fájt a távol, s nem vártam a postát.

Esőköpenyemet félvállra vetve
ballagtam a Latin-negyeden át;
s míg kerestem jó Villon lábnyomát,
várva, hogy egy sarokból tán előlép -
árnya talán az árnyamat követte -
Az lett volna a boldogság, dicsőség!

 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2185 db bejegyzés
Összes: 54935 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 604
  • e Hét: 2495
  • e Hónap: 48782
  • e Év: 1084559
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.