Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Aranyosi Ervin: Öregapó karácsonya
  2016-12-30 18:45:34, péntek
 
 













Aranyosi Ervin:


ÖREGAPÓ KARÁCSONYA




Fenn a hegyen, kis házában
éldegélt egy remete.
Magányos volt, - kérdezhetnéd -
vajon boldog lehet-e?
Egyszer, régen elmenekült,
elvesztette a hitét.
Nem hitte, hogy élő ember,
visszaadja neki még...

Fenn a hegyen nagy hó hullott,
hófehér lett a világ.
A közeli falucskában
bezárták az iskolát.
A gyerekek öröméhez
megvolt minden, ami jó.
Szabadidő, jó barátok,
és vastag hótakaró.



Egy kis csoport, egy fél osztály,
kirándulást tervezett.
Úgy döntöttek, társaikkal
megmásszák a nagy hegyet.
Hátizsákjuk élelemmel,
szívük jó kedvvel teli.
Hívta őket a nagy kaland,
- ki keresi, megleli.

Ahogy mentek, fel a hegyre,
egész végig nóta szólt,
Útjuk közben víg dalukra,
varjú, szarka válaszolt.
Néha láttak őzikéket,


mókus szaladt fenn a fán.
- Futás haza az odúdba,
meg ne fázzál kiskomám!

Nagy vidáman meneteltek,
a délelőtt elszaladt.
Visszanéztek falujukra,
s nem láttak már házakat.
Hegy tetején, az út végén,
havas tisztás terült el.
Körülöttük már a világ
szép karácsonyt ünnepel.

Kezdődhetett hát a játék,
ketté oszlott a csapat.
Hócsatához, hógolyókat
gyúrni, - ez a feladat.
Hósáncokat építeni,


ami megvéd, s jó magas.
Ha rád támad az ellenfél,
ne te legyél majd havas.

Erdőszélén, kicsi házban
öregapó csak morog.
Csoda csendjét megzavarta,
az a vidám tíz torok.
Zsörtölődik, hogy a világ,
mért nem hagyja élni őt,
miért küldte ide ezt a
tíz kis hangos lókötőt?

Közben kint a játszótársak,
készek már a csatára,
jókedvüknek, örömüknek
talán nincs is határa.
Az egyik csapat máris támad,
a másik meg fogadja,
Célba talál pár hógolyó,
de nincsen, aki feladja.

Kergetőznek, dobálóznak,
száraz egyik sem marad.
Arcuk piros a hidegtől,
- hólé hűti a nyakat.
Minden egyes találatuk


nevetésre ingerel.
- Ha eltalálsz, jó ha tudod,
szárazon nem viszed el!

A víg kedvük szerte árad,
mint nyáron a nagy folyó.
Néha nyitott szájat talál
az eltévedt hógolyó.
Egyik csapat sem tud győzni,
a másik sem adja fel.
Elfáradtak, megéheztek,
s ha ez így van, - enni kell!

Csuda jó volt ez a játék,
szívük vígan zakatol.
De jó lenne most leülni,
melegedni valahol.
És ahogy így körülnéznek,
meglátnak egy
házikót,


düledező, rogyadozó,
kívül-belül csupa folt.

Kéményéből lenge füst száll,
s ahol füst, ott tűz lobog!
- Kopogjunk be, tán beenged,
- s az ajtón tíz kéz kopog.
- Mit akartok? - Szól az apó!
nektek nincs itt helyetek!
- Szeretnénk átmelegedni!
- suttogják a gyerekek.

Morgolódik a vénember,
- nem tud nemet mondani.
Elfordul a kulcs a zárban,
- nyikorgását hallani.
Kitárul a kopott ajtó,
belépnek a gyerekek.
A sarokban öreg macska
fújásával fenyeget.

- Üljetek le! Le a földre,
száradjon a ruhátok!
De csak csendben, mert a zsivaj
füleimnek nagy átok.
Hátizsákból előkerül
minden féle jó falat.
Kínálják a cirmos macskát,
ki nem fúj már, nem harap.

Megkínálják öregapót,
- mondják - hoztak eleget!
Ám az öreg tovább morgott,
nem ivott és nem evett.
Két szeme a tűzbe bámult,
tán a múltban révedt el,
fáradt szíve birkózott még
a magányos élettel.

Lángok színezték az arcát,
figyelték a gyerekek.
Marci szeme fel-felcsillant,
tán ismerős lehetett?
- Valakire emlékeztet,
de kire is, nem tudom,
hol is láttam ezt az arcot,
kitalálom az úton.

A kis ruhák megszáradtak,
indulniuk kell haza,
előbb érnek a faluba,
mint a sötét éjszaka.


Egész úton hazafelé
Marci töri a fejét,
hol látta már öregapót,
de nem ugrik be a kép.

Aztán lassan eszébe jut,
hol látta az Öreg arcát,
emlékezett egy fényképre,
amin neki megmutatták.
Régi kép volt sok-sok éves
anyukája kis korából,
amelyik egy nénit, bácsit
és egy pici lányt ábrázol.

Az a kislány, - most már tudja:
ma már Marci édesanyja,
s mikor megnézi a képet,
szomorúan megsiratja.
Az a néni, nagyanyó volt,
aki elment, fel a mennybe,
nagyapó meg elbujdosott
fájdalmában - fel a hegyre.

Azóta él remeteként,


elkerülve a világot.
- Marci tudja, nagyapó volt,
a vén ember, akit látott.
És a szíve nagyot dobban,
szeretettel telecsordul:
Hogyan kéne gondoskodni,
mától kezdve nagyapóról?

Karácsonyra újra felmegy,
visz majd neki bejglit, fánkot,
megpróbálja hazacsalni,
- talán nem hiába jár ott.
És a tervet tett követte,
másnap indult, fel a hegyre.
Kicsi szíve reménnyel telt,
nagyapóra gondolt egyre.

Vitte azt a régi képet,
meg egy újat anyukáról,
a tavalyi karácsonyról,


s egyet az egész családról,
- ahonnan apó hiányzik,
a család így kicsit csonka.
Marci otthon megígérte,
hogy nagyapót hazahozza!

A jó öreg ellenkezett,
szégyellte a régi tettét,
hogy családját odahagyta,
s azt hitte már elfeledték.
Úgy fájt nagyanyó hiánya,
alig bírta elviselni.
Úgy hitte, ha egyedül lesz
gyorsan fog az idő telni.

Két szemében könnye csillog,
a reményt már rég feladta,
a meghívást Karácsonyra,


nagy nehezen elfogadta.
Szégyellte egy kicsit magát,
nem volt ünneplőruhája,
mégis elindultak haza,
nagyapó, s az unokája.

Hosszú út volt, meg-megálltak,
alig bírta fáradt teste,
mire a faluba értek,
rájuk köszöntött az este.
Odaértek a nagy házhoz,
az ablakban színes fények,
odabentről kihallatszott
egy szép karácsonyi ének.

Becsengettek, s nyílt az ajtó.
Marcit szülei már várták!
Meglátva az idős embert,
karjuk ölelésre tárták.
Anyu arcán mosoly ragyog,
örömkönny a két szemében.
Visszakapta édesapját,
ez az egy járt az eszében.

Bevitték az öreg “vándort",
körülvették szeretettel,
ez a legszentebb ajándék,
amit kaphat élő ember.
Mennyből földre szállt egy angyal,


hegyről a nagyapó jött le.
Legyen minden nap Karácsony,
mától kezdve, mindörökre!












 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Idézetek V.
  2016-12-26 20:45:16, hétfő
 
 




Aranyosi Ervin - KÉPES IDÉZETEK V.


































































































 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin: Idézetek IV.
  2016-12-26 19:19:19, hétfő
 
 





Aranyosi Ervin - KÉPES IDÉZETEK IV.






































































































 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin - Idézetek III.
  2016-12-21 16:45:28, szerda
 
 







Aranyosi Ervin - KÉPES IDÉZETEK III. rész







































































































 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin - Idézetek II.
  2016-12-21 13:15:40, szerda
 
 







Aranyosi Ervin - KÉPES IDÉZETEK II. rész


























































































































 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyosi Ervin - Idézetek I.
  2016-12-20 21:00:52, kedd
 
 







Aranyosi Ervin - KÉPES IDÉZETEK I. rész


















































































































 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Aranyos Ervin
  2016-12-04 18:00:26, vasárnap
 
 










ARANYOSI ERVIN VERSEI


Aranyosi Ervin, Budapest 1958.10. 04 -
Jelenleg Dunakeszin (Pest megye ) él. Életviteli tanácsadó, nevetés terapeuta, szellemgyógyász, új medicina konzulens, spirituális segítő.
Szabadidejében verseket ír, és illusztrál, Hahota Jóga klubot vezet. Eddig három kötetnyi verse jelent meg az Interneten.


Link


Link








AJÁNDÉK


Szemed ragyogását,
mosolyod varázsát,
szíved szeretetét
lelked hű melegét,
küldd el a világnak.

Az árva szíveknek,
kik egyedül járnak,
kik híján szeretetnek,
önmagukba zárva,
egy másik világba
vágynak, menekülnek,
s nyomorba merülnek.

Minden szépet és jót
messzire kerülnek.
Szíved melegével,
hitednek tüzével,
éleszd fel lelküket.

Mondd el azt, hogy lehet
egy szebb világban élni,
s a holnapoktól többé
soha nem kell félni!
Csak bízni és várni,
várni a csodára.

"Akaszd" fel a szíved,
a karácsonyfára.
Azokért dobogjon,
- s gyertya is lobogjon, -
kik ilyenkor fáznak,
éheznek és áznak,
kihűlt lelkük reszket
és a szeretetnek
halovány morzsája
sincs lelkükbe zárva.

Legalább a tiéd
legyen most kitárva.
Szíved egy darabját
add hát mindenkinek!
Aki szeret téged,
s ezért illeti meg,
és aki hisz benne,
hogy ez a szeretet,
egy szebb világot épít
nekik, nekünk s neked!







AJÁNDÉKMOSOLY


Egyetlen mosolyod
nem kerül semmibe.
Add, hogy aki kapja,
boldogan elvigye.
Ha jól esett kapni,
biztos tovább adja,
sok-sok emberé lesz
szíved kis darabja...







AJÁNDÉK AZ ÉLET


Mikor megszülettél ajándékot kaptál,
s erre figyelmeztet évente a naptár.
Ám te új, s még újabb meglepetést vársz el,
s tudom, hogy csak mások bevett módján jársz el.

Születésnapodra torta járt, meg játék,
sosem izgatott az igazi ajándék,
mert a valóságost születéskor kaptad,
első sikered is pont akkor arattad.

Akkor még uraltad lelked gazdagságát,
fényesnek láttad a felnőttek világát.
Szép álmokat szőttél, örültél a létnek,
hátat fordítottál a bántó sötétnek.

Aki csak rád nézett, benned csodát látott,
mosolyra késztetted kicsiny kis világod.
Szeretet vett körül, boldogság és béke,
s hitted az örömnek sohasem lesz vége.

Mindenkiben ott él az öröm csírája,
csak kívül keresi, s ezért nem találja.
Gyermekként még tudtad, mire vágyna lényed,
hitted, s elindultál, hogy végre megéljed.

Ám az utad során, hited lerombolták,
sok szomorú ember súlyokat pakolt rád.
S lám mára felnőttél, ma már másképp látod,
nem okoz az élet annyi boldogságot.

Ma már az ajándék, akkor jó, ha érték,
pedig az életet sosem pénzben mérték.
Az igazán boldog, kinek lelke gazdag,
kinek a lelkében emlékek maradnak.

Mikor megszülettél ajándékot kaptál,
csak sokat változtál, nem olyan maradtál.
Különleges voltál, kreatív és tiszta,
aki még forrása tiszta vizét issza.

Akadályokat látsz, megtanultál félni,
valódi magadat, nem tudod megélni,
kétségek kínoznak, nem hiszel magadban,
félelemben fürdesz, rab vagy az anyagban.

Keresed a helyed, nehezen találod,
napjaidat töltöd, s retteged halálod.
Ezért kevés öröm képes beleférni,
nem erre születtél. Kezdj el újra élni!

Ajándékra leltél, mikor megszülettél,
amikor bolygónkra menetjegyet vettél.
Azt kell megértened, az élet csak játék,
leld örömöd benne, mert ez az ajándék!







ADD TOVÁBB!


A szeretet az élet csodája,
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ.

Álmodj csodáról, szebb jövőről!
Ne tartsd magadban, add tovább!
Segítsd a ma még csüggedőket,
teremts holnapot, szebb hazát!

Szívedből más szívekre szálljon,
dobbanjon együtt, add tovább!
Gyertyád gyújtson meg ezer gyertyát,
boruljon fénybe a világ!

Legyen vége a háborúknak,
az ember másért született!
Emeljük fel a nyomorgókat,
ebben segít a szeretet!

Ne gazdagságra fájjon lelked,
mert élvezni azt nem fogod,
de akik szeretetben élnek,
azok igazán boldogok.

Adj hát az adás öröméért,
szívedből, szívnek, adj tovább!
Ha képes vagy taníts meg mást is!
Indíts "szeretet iskolát"!

Tudod, ha mind, mind megbocsátunk,
s elengedünk sérelmeket,
s egymásra tudunk jól figyelni,
felszabadul a képzelet.

A szeretet, az lelkeket gyógyít,
gyógyíts te is, hát add tovább!
Ép lélektől a test is gyógyul,
Minden gondunk megoldanánk...

A szeretet az élet csodája,
nem tarthatod meg, add tovább!
Tegyél egy apró, kedves gesztust,
amitől szépül a világ...







ADJ HÁLÁT REGGEL


Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.


Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel

Link








AHOGY A MADARAK...


Ma reggel ismét madárdalra keltem,
lágy fény derengett át az ablakon.
Csendben hallgattam, s odakint a kertben
egy apró kórus trillázgatott nagyon.
Vidám dalukból, áldott élet áradt,
Kicsi szívükben öröm zakatolt.
Háladalt zengve a gyönyörű világnak,
élve a jelent, s várva a holnapot.
Mi, emberek, vaj' mért nem vesszük észre,
az életünk, pont ilyen egyszerű.
Boldog lehetsz, gondolj mindig a szépre,
arcodat fesse a megértő derű!
Adj végre szárnyat képzelt vágyaidnak!
Amit remélsz, az mind tiéd lehet!
Nem szab határt semmi sem álmaidnak,
amire gondolsz, el is érheted.
Hitetlenséged, lehet ami gátol,
az akadályt is csak te építed.
Mert minden gond megoldódik magától,
- mégis oly kevés ember érti meg.
Ne legyen nyögés, vége akarásnak,
a természet sosem erőlködik.
A folyók folynak, sorra utat vájnak,
az élet mindig magától működik.
Csodálkozz rá e szépséges világra,
élvezd a jelent, értékeld a mát!
Szemed, füled, s szíved nyisd végre tágra,
érezd az élet ragyogó dallamát!







AMIKOR BOLDOG VAGY...


Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik...
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt,
s fogadd be a világot.
Azért jöttél a földre el,
hogy megtanulj szeretni,
nyílt szívvel éld az életed,
s ne maradjon ki senki.
Ne ítélj, ne bánts másokat,
ragyogjon tiszta fényed!
Boldog lesz minden pillanat,
mikor a percet éled.







AMIKOR GYERMEK - AMIKOR ÖREG


Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,
hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!
Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,
bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.
Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.
Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.
Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,
hogyan mosakodj, öltözz - hogy átmenj majd a "teszten".
Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:
- hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!
Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,
az "elváró" nagy világnak könnyen megfelelni.

Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté váltál,
s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.
Ám akik tanítottak az életre, a jóra,
azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.
Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,
és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.
Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,
mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.
Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.
Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.
Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,
segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.

Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,
a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.
Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,
lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!
Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,
engedd - odaadásod - vén szívet melegítsen.
Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.
Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.
Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,
ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.
Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,
amíg teheted önként maradj mindig mellettük.







AMIKOR MEGÖREGEDNEK...


Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, - mit, hogyan kell,
- felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,


egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:
El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.
Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.
Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.
Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.
Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.
Légy mellettük, ha teheted,
- kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved...







ANGYALOK


Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely, megrezgeti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet, az aprócska kisgyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csordultig lelkedet,
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.

Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,


boldogság árad feléd - ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalként tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni, azt hogy önzetlenül teszi,
s a bátorságot ahhoz is veszi,
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha magamra öltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a sok rászorulónak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap.







ANYAI SZERETET


Vedd csak körül őket óvó két karoddal!
Csitítgasd lelküket este szép daloddal!
Mosollyal melengesd, szeretetzenével!
Amit kapnak tőled, azzal más nem ér fel.

Öleld körül őket, óvjad, ez a dolgod!
Gyermekkoruk tőled, általad lesz boldog.
Tanítgasd a létet, készítsd fel a jóra!
Mindig szükségük lesz az anyai szóra.

Gyógyítsd a sebeket, tápláld pici lelkük,
figyeld, hogy a jövő hogy fejlődik bennük!
És ha kifejlődtek, mint nyíló virágok,
engedd el kezüket, lássanak világot!







ANYÁK NAPJÁRA


ANYÁMNAK:


Te, aki e földre egykor szültél engem,
Te vagy, aki a jót láttad mindig bennem,
te, aki megóvott a világ zajától,
te vagy, aki szeret, te vagy aki ápol.
Te tőled tanultam egykor meg, beszélni,
s te biztattál arra, hogy sose kell félni.
Te mutattad nekem, hogy milyen az élet,
s hogy megbocsátható, ha valaki téved.
te ki megbocsátod minden rossz hibámat,
s én vagyok az első, mindenki más várhat.
Tegyek bármi rosszat, én akkor is kellek!
Anyám! A mai nap téged ünnepellek.

KEDVESEMNEK:

Te, aki gyermekem e világra hoztad,
Te aki osztozol velem jóban, rosszban.
Te aki gondoskodsz, őrzöd a családom,
Meleg fészket építsz, támogatod álmom.
Vállaimról gyakran leveszed a terhet,
s beéred annyival, hogy viszont szeretlek.
Gyermekünknek megadsz mindent, amit kérhet.
Őrzöl, vigyázol ránk - baj sohasem érhet.
Mosol, főzöl reánk, hogy legyen mit enni,
otthonról gondoskodsz, legyen hol pihenni.
Annyi csodát teszel, hogy szép legyen az élet.
Kedves feleségem! Most köszönöm néked.

KEDVESEM ANYJÁNAK:

Te, ki kedvesemet adtad a világnak,
gondozója voltál egy nyíló virágnak.
Kit nekem neveltél, tanítva a jóra,
Neked szól e versszak, tiéd ez az óra.
Megköszönöm neked, hogy őt nekem adtad,
s nem kellett aggódnom sohasem miattad.
Életünkben mindig szeretetet hoztál,
s kéretlenül is csak rólunk gondoskodtál.
Nagyiként unokád szépen nevelgetted.
számíthattunk reád, itt voltál, ha kellett.
Remélem örömben is bőven volt részed,
Engedd megköszönnöm neked az egészet!







ANYÁK NAPJÁRA


Angyalok ők mind-mind,
kik e földre szálltak.
Mi nevezzük Őket,
édes, jó anyánknak.

Szeretetet adnak,
cipelik a terhet,
tőlük tanultuk
az édes anyanyelvet.

Mik lennénk nélkülük?
Kiszáradt virágok.
Nem színesíthetnénk
e gazdag világot.

Ki féltene minket?
Ki lenne, `ki ápol?
Ki védelmezne meg,
a világ zajától.

Hol kapnánk biztatást,
jövő váró álmot?
Hol lelnél igazabb,
kedvesebb barátot,

aki kérés nélkül
lesi minden vágyad.
Hagy köszöntsem mos én
az ÉDESANYÁKAT.










AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKÉRE


Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!

A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.

Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.

Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....







AZ ÁLLAMALAPÍTÁS ÜNNEPE




Dicső királyunk létrehozta
az önálló magyar államot.
Most önállótlan Unióba
terelnek, mint egy állatot.

Hazug törvénnyel Trianonban
szétszórták büszke népedet.
Édes hazánk, miért hagyod,
hogy mások szívják véredet?

Méltóságunk rég szerte foszlott,
rablók kezén már mindenünk,
túl éltünk több, mint ezer évet,
de ki tudja még, meddig leszünk?

Napról napra új törvényekkel
nyomorítják a lelkedet,
Édes hazánk, ki véd meg minket?
Mert védekezni nem lehet.

Szavunk már nem száll fel az égig,
Alant és fent a bűn tarol.
A magyar szív közöttük vérzik,
s halódik mélyen, valahol.

S most újra ránk köszönt az ünnep,
jussunk a méltó büszkeség!
S a félelem, hogy meddig élünk,
s hazánkban jövőnk lesz-e még?







ÁLMODJ SZÉPET ÉS NAGYOT!


Gyermekszájak ha szóra nyílnak,
őszinték, vígak, jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy így működik a világ.
Ha lelkedben még gyermek maradsz,
minden meglesz, ami csak kell:
álmaid mind valóra válnak,
higgy és ne törődj senkivel.
Mit mond a sok-sok okos felnőtt,
- rosszalkodni, azt nem szabad!
De nem szállhat a szelek szárnyán,
ki nyugton ül és nem szalad.
Ezt ne csináld, és azt ne csináld!
Tilalmi táblák mindenütt.
Gúzsba kötik a képzeleted,
ami később majd visszaüt.
Úgy érzed, kis rabszolgaként
tengeted egész életed?
Pedig, ami most határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.
Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt és holnapot!
Váltsd hát valóra minden álmod,
s amit csak kívánsz, megkapod!







BARÁTI CSENDBEN


Tudod, egy baráttal le tudsz csendben ülni,
képes vagy lelkében mélyen elmerülni.
Nincs szükség szavakra, nem muszáj beszélni,
lehet szeretettel szavak nélkül élni.
Mert nem minden barát képes a beszédre,
mégis hangolódhat szeretet zenédre.
Ha a szívetek is egy ritmusra dobban,
hidd, el a sok érzés nem marad titokban.
Mikor a másikban lelki társad látod,
boldog lesz a szíved, mert van egy barátod,
s öröm lesz számodra szép szemébe nézni,
közös emlékeket újra felidézni.













A BARÁTSÁG


Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát "jaj" szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő'.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és Ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár...







CARPE DIEM


Élj minden nap a mának!
A tegnapból tanulj!
A félelmet felejtsd el!
Időnként térdre hullj!
Szemed tartsd mindig nyitva!
A holnaptól ne félj!
Az élet nem kalitka!
Szeress, örülj, remélj!
Álmaid váltsd valóra!
Legyen erőd, hited!
Jelezze minden óra,
miért dobog szíved.
Ha kell használd az elméd,
s figyeld érzéseid!
Értsd a szeretet nyelvét,
fogadd el érveit!
Csodálkozz rá a szépre,
s engedd, hogy hasson rád!
Ne másoktól rabolj el
életenergiát!
Holnap is élj a mának!
Hited legyen veled:
hogy lám csak jó az isten,
s itt van mindig, neked!







DAL AZ ÖLELÉSRŐL


Ölelj egy másik lelket önmagadhoz!
Hagyd, hogy az érzés boldoggá tegye!
Érezd, hogy lelked közel ér a naphoz,
s így érint meg éltető melege.

Olvadjon össze lelked és a lelke.
Legyen csodás e nagy találkozás!
Legyen az élet így megünnepelve,
közös az érzés, ám tovább adva más!

Add hát tovább a lélek ölelését,
éhes szívekbe küldj szeretetet!
Kezdd el e boldog, érző mag vetését!
A szer-ETET az, mely lelkeket etet!







DECEMBER KÖSZÖNTŐ


Nézze meg az ember!
Eljött a december,
hűvös, hideg szélbe
burkolt szeretettel.

Ám, ha ez is tetszik,
szívünk felmelegszik,
a hideg helyére,
a jóság telepszik.

Tárd csak ki a szíved,
másét szelídítsd meg,
legyél édessége
a keserű íznek.

Legyél fénylő lámpa,
s ebbe a világba,
szórd szeretet fényed!
Örüljön, ki látja!







DÉLIBÁB


Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen







EGYMÁS MELLETT MEGÖREGEDNI


Nélküled nem lenne teljes a világom.
Hiányozna mindig a másik felem.
Ezért kellett egykor, titkon, rád találnom.
ezért kötött hozzád vonzó szerelem.
Csiszolódnunk kellett, mint a drágakőnek,
ám az igaz érték, mind bennünk maradt.
Elfogadtuk egymást örök kísérőnek,
miközben az idő gyorsan elszaladt...







ELADÓ PEUQEOT 307-ES


Egy nyolc éves autó,
igényesnek eladó.
Színe bordó, metál fényes,
ferde hátú, öt üléses.
Fedélzeti komputeres,
pont olyan, amit Ön keres.
Mindig csak egy hölgy vezette,
babusgatta, szeretgette.
A vizsgája még két évre
megvan oldva! És a télre
téli gumi került rája,
vigyázott rá a gazdája.
Télen garázs melegében,
- mikor nem járt - aludt szépen.
Csomagtartó? Nagyon tágas!
Zabolázzuk, hogy: ne vágtass!
Kényeztető az ülése,
nem volt összezördülése!
Ajánlhatom, príma vétel,
az ára sem túl nagy tétel.
Ha megveszi, meg nem bánja,
lesz egy kedvenc oroszlánja!







EZ A HAZÁM...


Ez a hazám, mert itt születtem én.
Itthon vagyok, itt élem életem!
Magyar vagyok s a szívem rejtekén,
magyar valómat büszkén viselem.

Ez a hazám és ide köt szívem,
ahol a szél is magyarul dalol,
S ha utam innen más tájakra visz,
lelkemben honvágy vadul zakatol.

Ez a hazám, s köröttem él e nép,
Tíz millió ember, akiket ismerek,
Ha ok van rá, és himnuszunk ha szól,
lelkem ha hallja, mindig megremeg.

Ez a hazám, e széles anyaföld.
itt tettem egykor az első léptemet.
Itt élek én, s ha egyszer elmegyek,
visszafogad és végleg eltemet.







ÉLD A LÉT SZEBBIK OLDALÁT!


Ha elvesztetted minden álmod,
s üres, sivár az életed.
Ha élet célod nem találod,
mit ad az élet még neked?
Ha úgy hiszed, hogy ez a sorsod,
- hát eltévedtél valahol.
A kormányt szép szívedben hordod,
mely mellkasodban zakatol.
A megoldást, ha mástól várod,
üres lesz könyved, papírod!
Az élet, az csak a tanárod,
de újjal tele te írod.
Ha nincs jövőre késztetésed,
ha szétfoszlottak álmaid,
ki rakja össze az egészet?
A mestered kiben lakik?
Ne hidd, hogy álmok nélkül élni,
tengődni jöttél le ide!
Nem kell a világodtól félni,
mint akit erre hajt hite.
Istentől várod a megoldást,
s hiszed, hogy hátat fordított?
Pedig támogat, úgy ahogy mást,
csak füledbe még nem ordított!
Apró jelek utat mutatnak,
ha keresed, hát megleled.
Nincs sorompója az utadnak,
csak keresd meg a jeleket.
Mágnesként vonzol vágyaiddal,
s kapod, mit lelked elfogad.
Segíthet mantra, apró kis dal,
mely irányítja napodat.
Szemedet mindig nyisd a jóra,
lelked a jó felé vezet.
Hasznosan teljen minden óra,
öröm kísérje léptedet.
A piciért is legyél hálás,
ez vonzza aztán a nagyot.
Legyen célod a jobbá válás!
Urad cserben sosem hagyott.
Segíts magadon és meglátod,
Isten onnantól megsegít.
Ha léted kincsét megtalálod,
elfogynak kétségeid.
Engedd a fényt az életedbe,
árnyékban élni nem lehet!
Mert, ha a fény, s a szív vezetne,
élveznéd ezt az életet.
Keress új vágyat, színes álmot,
ragadjon el a képzelet!
Az utat könnyen megtalálod,
mert mindig szembe jön veled.
Az akadályok támogatnak,
hogy később, máskor jobb legyen,
Tanítóként te reád hatnak,
hogy átjuthass a gondhegyen.
Ha felhők mögött is meglátod,
hogy szép Napod reád ragyog,
másképp látod majd a világot,
s érzed, Isten el nem hagyott.
Csak túl kell lépned a sötéten,
ott vár a fény és az öröm.
Sétálj végig a földi léten,
és mondd: - Utam magam töröm.
Okozz másoknak boldogságot,
mert amit adsz, azt is kapod.
Szeresd szebbé a nagy világot,
arcod tükrözze a napot.
Mosolyod bentről melegítsen,
szívedet béke járja át.
Hagyd, hogy ez jobb kedvre derítsen,
éld a lét szebbik oldalát!







ÉLD A NAPOT


Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, - éld a napot - végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha "délibábot" játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!







ÉLD MEG AZ ÉLETET!


Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!
Nem hiába forog ez a Föld alattad!
Keresd az örömöt, csodáld a világod,
- keserű az élet, ha a végét várod!
Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!
A pillanat varázsát próbáld megragadni!
Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,
formáld gyönyörűbbé a fásult világot!

Utadon szeretet kísérje a lépted,
a virágot öntözd, le sohase tépjed!
becsüld, ami élő, csodáld gazdagságát,
hagyd hogy színesítse szép Földünk világát!
Másokkal csak úgy bánj, ahogyan szeretnéd,
hogy veled bánjanak, ahogy te is tennéd!
Használd jó célokra az energiádat,
legjobb, ha szívedből a szeretet árad.

Légy a világodnak gondos, jó gazdája,
hadd hozzon gyümölcsöt a világ szép fája,
ne legyen éhező, lakjon jól mindenki,
ne legyen pazarlás, ne éhezzen senki!
Ám nemcsak a testet kell majd jóllakatni,
lelkek táplálékát, jó szót is kell adni!
Adj hát a világnak, s légy boldog a mában,
lelkedet fürdesd meg a jólét áramában!







AZ ÉLET ÉRTELME


Zöld erdőn vezetett keresztül az utad,
nem nézted a világ mennyi csodát mutat.
Nem álltál meg látni, csak úgy átsiettél,
hidd el, sok élménnyel szegényebbé lettél!

Körülötted zajlott a nagybetűs ÉLET,
ott hol nincs gyanakvás, ott hol nincs ítélet,
csak gombák, virágok, szép levelek nőnek,
élő szemtanúi a múló időnek.

Te csak átrohantál, s nem bírtál megállni,
nem tudtál a csoda részesévé válni.
Nem lelted örömöd lomb közötti fényben,
nem találtál társra sok tündéri lényben.

A hétköznapokban az utad így járod,
nem látsz és nem hallasz, tán nincs is barátod.
Egy, csak egy a fontos, célba akarsz érni,
mert csak az a siker, úgy fognak lemérni.

Ha végig gondolod, születés a kezdet,
a végállomásra sorsod figyelmeztet.
Ha így végigrohansz, s ha célod a halál,
lelked életedben mi örömöt talál?

Hát én csak azt mondom, lassítanod kéne,
amíg nem vagy öreg apó, avagy néne,
jó lenne utadon gyakran körülnézni,
s hagyni a lét által, lelked megigézni!

Mert tudd meg, az élet, nem egy nagy feladat,
hanem egy csodás út, hol sok öröm fakad.
Hogyha odafigyelsz, s nyílt szívvel csodálod,
az élet értelmét biztos megtalálod!


Boldognak lenni - Videó

Link











AZ ÉLET SZÉP


Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.


Aranyosi Ervin Az élet szép

Link











AZ ÉLET VONATA


Körülöttünk zakatol az élet.
A vonatomon láttalak már téged.
Én sem tudom meddig szól a jegyem,
s meddig leszel az utastársam nekem.
Csomagodban az emlékek gyűlnek.
A szép dolgok, a rosszal elvegyülnek.
Rajtad áll, melyikből cipelsz többet,
milyen emlékek maradnak mögötted!
Mit kapnak tőled majd az utastársak,
ha leszállsz majd újra visszavárnak?
Úgy élj, hogy minden állomáson,
valaki a vonaton már várjon!







ÉLJ VIDÁMAN!


Nevess, kacagj, legyél vidám!
- Az élet szép dolog.
Kiket kerül a csüggedés,
gyakrabban boldogok.
Ne bénítson a félelem,
ne bőszítsen harag.
Csak járd az utad csendesen,
mint égen, fenn a Nap.
Lelkedet béke hassa át,
áradjon víg derűd,
szíved szeressen igazán,
- s keresd az egyszerűt.
Ne lásd a hírt, mely szomorít!
- A természet csodás!
Legyen a napi programod
az ébren álmodás.
Figyeld szavad, s miről beszélsz,
valósággá lehet.
Mert teremthet a józan ész,
s a kínzó képzelet.
Tudatosan, jelenben élj,
merj álmodni nagyot!
Gondolhatsz jót és rosszat is,
- pontosan azt kapod.
Amitől félsz, az szembe jön,
el nem kerülheted.
A szerencse rád mosolyog,
ha azon jár eszed.
Gondold hát végig, s mosolyogj,
kacagj, legyél vidám!
Ezt ajánlom, de ez bizony
csak az én teóriám...







ÉN LESZEK AZ ANGYALOD


Imádkoztál? Engem kértél?
- Én leszek az angyalod!
Lehet, kicsit mást képzeltél,
ám lélekben nagy vagyok.

Mától kezdve figyelek rád,
óvom minden léptedet!
Általában nem fogsz látni,
mert nyomodban lépkedek...







ÉN EL TUDOM HINNI


Én el tudom még hinni a legszebbik mesét,
és szívem mélyén érzem, az élet csoda szép.
Bennem megvan feléd a teljes bizalom.
Kérhetsz hát bármit tőlem, én azt neked adom.

Nem félek a világtól, mert egy vagyok vele,
Én vagyok Istenemnek az egyik gyermeke,
S aki itt él e Földön, az mind testvér nekem,
s legyen növény, vagy állat, én mindet szeretem.

Persze, ez könnyű nékem, mert még kicsi vagyok,
nem tömtek tele hittel, a túl okos nagyok.
Nem kötnek zord szabályok, nem bénít félelem
nem kell rettegnem attól, hogy nem lesz élelem.

A dolgom még a játék, s benne ott az öröm,
s ha elbeszélgetsz vélem, boldogan köszönöm.
Az egészségem teljes, mivel teljes vagyok.
Magam után a földön még nyomokat hagyok.

Az ébrenlét, s az álom, egyformán boldogít,
és szeretnék így élni, egész a holtomig,
hogy vegyen körül mindig megértő szeretet.
Ez kéne a világnak, nekem és te neked...







ÉN, TE, Ő...


Én tudok neked szeretetet adni.
Te képes vagy azt őszintén fogadni.
Ő biztos tudja, miről szól az élet.
Mi szeretnénk, ha minket szeretnének.
Ti bejártátok már a nagyvilágot.
Ők tudják azt, az irigység csak átok!
Ha szeretne a földön minden ember,
a világunk megtelne értelemmel...










ÉRINTS MEG!




Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.


Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni múltat, jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

***
Ha művész, vagy költő vagy, érints meg erre kérlek!
Túl sok e világban az önző, kapzsi érdek.
Taníts meg másokat emberekként élni,
emeld fel lelküket, taníts meg remélni!
Használd mások javára, az áldott tehetséged,
űzd el a rosszat és mutasd meg a szépet.
Legyen a műved, lelkeknek simítása,
érints meg kérlek, s legyen boldog hatása!


Aranyosi Ervin: Érints meg!

Link


Érints meg

Link











FÉNY ÉS SÖTÉT URA AZ EMBER


Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az
életfa ágát,


akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.


Fény és sötét ura az ember

Link








FIATAL, VAGY ÖREG?


Az ifjúság mércéje sosem az életkor.
A szellem és a lélek, mely benned össze forr.
Akarat, elszántság, és képzelőerő,
érzelmek tisztasága szívedből tör elő.
Vágysz-e újabb kalandra, s ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját, s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod, kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába, mi szebb jövőt ígért?
Bár évek múlásával arcodra ránc került,
lángoló ifjúságod lobog még legbelül?
Vagy lelked simaságát borítja korod ránca,
szellemed csuklójára került bilincse-lánca?







FOGADD EL!


Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.







FÖLDI MENNYORSZÁG


Ha lelkedben gyermek maradsz,
s megéled minden percedet.
Nem csábít küzdés és a harc,
s vezérlő elved: szeretet!


Akkor bizony nem rontod el!
Vonzod magadhoz a csodát!
Lelked itt lent is mennyre lel,
s boldog leszel, mint odaát!







GONDOLATOK


Van, aki szebb, új jövőt épít,
van, aki szolgál másokat.
Van, aki önként végzi dolgát,
s van, aki szenved, áldozat.

Gondolkozz rajta, hogyan éled,
megszámlált napod, életed!
Valóra váltod minden álmod,
a dédelgetett terveket?

Figyeld agyad! Mi jár fejedben?
Szabadon alkotsz! Elhiszed?
Vagy gátat épít huncut elméd,
s tudod, hogy többre nem viszed.

Gondolatot váltasz valóra,
ha mindig szépre, s jóra vágysz.
És megkapod, - legyen az bármi
- ha hited fűtött, mint a láz.

Ám gondolat vezeti lépted,
mikor magadban sem hiszel.
Bebizonyítod Önmagadnak,
téged az "Ördögöd" visz el.

De van remény, csak rajtad múlik,
hogyan tovább, mily' vágy vezet.
Gondolkozz el! Ha irányt váltasz,
szebbé teheted életed.







GONDOLAT SZILÁNKOK


Ne adj magadból annyit,
amennyit mások várnak!
Sosem kell megfelelned
az egész nagy világnak.

Adj mégis többet, jobbat,
s örömöd teljen benne!
Szeretetből, hálából,
mint kinek többre telne.

Bármibe belefoghatsz,
- nagy kedvvel csináld végig!
Tervezz egy földi pályát,
és meg se állj az égig.

Harapd el minden szódat,
mi kritizálni készül,
hidd el, egész világod,
dicséretekre épül.

A szép szót, hogy: szeretlek,
ne mond ki érzés nélkül!
Ha van mögötte érzés,
attól a lelked szépül.

Bocsánatot, ha kérnél,
nézz a másik szemébe.
Minden őszinte szóért
egy mosolyt adj cserébe.







HA KILÓGSZ A SORBÓL


Ne akarj te olyan lenni, amilyenek mások,
hidd el, nem tesznek boldoggá buta elvárások.
Add magadat, légy egyedi, éld meg a világod,
ha megpróbálsz megfelelni, gyökeredet vágod.
Ne aggasszon az az érzés, hogy kilógsz a sorból,
sosem válhat az gazdaggá, ki a pénzen spórol.
Valósítsd meg álmaidat, váljanak valóra!
Ha akarod, csak te érted múlik minden óra.
Mindannyian mások vagyunk, különleges lények,
boldogtalanok azok, kik skatulyában élnek.
Éld meg léted szabadságát, élvezd minden percét,
változzon a környezeted úgy, ahogy szeretnéd!







HALOTTAK NAPJÁN




Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M'ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.



Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle...









HA SZERETSZ EGY VIRÁGOT


Ha szeretsz egy virágot,
csodáld, öntözd, ápold!
Halott virágokkal
tele a virágbolt.

Amit már letéptek
nincs már benne élet,
amit te szerettél egykor,
semmivé lett.

Ha szeretsz egy virágot,
hagyd hát élni szépen,
engedd tovább ázni
az élet vízében!

Mert, ki szívből szeret,
nem ural más lelket,
Az csak nagyra becsül,
s ezzel ünnepel meg!







HÁLA ISTENNEK


Istenem, köszönöm,
hogy megteremtettél!
Köszönöm, hogy rajtam kívül
ennyi teremtett él!

Köszönöm a növényeket,
a sok szép virágot.
Köszönöm a fát, a bokrot.
Neved legyen áldott!

Köszönöm az állatokat,
hálás vagyok értük,
köszönöm, hogy életemet
színesíti éltük.

Köszönöm az embereket,
jót is, és a rosszat.
Kik szépítik életemet,
s akik rám bajt hoztak.

Mindannyian tanítottak,
világom megélni.
Köszönöm, hogy megmutattad,
miért nem kell félni.

Köszönöm, hogy itt vagy velem,
tudom, itt élsz bennem.
Köszönöm, hogy segítettél
jó emberré lennem.

Köszönöm, hogy utat mutatsz,
lábam merre menjen.
Köszönöm, hogy szívem hagyod,
szeretettel teljen.

Köszönöm, hogy hálás vagyok,
köszönöm, hogy élek.
Köszönöm, hogy megáldottál,
s én áldalak téged...










HITVALLÁS


Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,


boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni, nem a harcra.
Megtanítani célokat látni,
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.










HOGYAN JUSS A CSÚCSRA?


Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!







HÓEMBER SZÜLETIK


Hófehér hópihék szállingózva hullnak.
Bokrok, fák, háztetők fehérbe borulnak.
Az utat, a járdát vastag hó takarja.
Csak szélúrfi játszik, itt-ott felkavarja.
Lám, nyílik egy ajtó, vidám ricsaj támad:
apró gyereksereg indul a világnak.
Ők még óvodások, várták már a havat,
remélik, hogy könnyű, puha, s könnyen tapad.
Felöltöztek szépen: Kesztyű, kabát, sapka,
Sál került nyakukba, csizma lábaikra.
Kell is a védelem, kinn a nagy hidegben -
Vidám várakozás csillog a szemekben.
Óvónéni is jön - együtt szőttek tervet:
hogy egy hóember be életet lehelnek.

Apró kesztyűs kezek havat markolásznak,
próbálják formálni. Kesztyűs kézzel bánnak
a friss puha hóval, ami összetapad,
s láttán a sok ovis mosolyra is fakad.
Apró hógömböcskék vannak a kezükben,
s rögtön huncutságok járnak az eszükben.
Megdobom a Jancsit - gondolja Juliska -,
a Pirit, a Petit - hosszú lesz a lista.
Repül a hógolyó, s jön a válasz rögtön,
hócsatában bátor a nagyobb s a pöttöm.
A szemek csillognak, arcok kipirulnak,
hóból készült golyók egyre szállnak, hullnak.

A nagy hócsatának sose lenne vége,
de a hóembert is építsük meg végre!
- Szól az óvónéni - s egy hógolyót görget.
A hó, amerre elmegy, nem lepi a földet.
A golyóra tapad. Nő az istenadta -
nem is kis hógolyó már, hanem egy nagy labda.
- Gyertek, segítsetek, alig bírom tolni! -
S lám, a kis lurkóknak nem kell többször szólni.
Tolják, kerekítik, át sem érné karjuk -
Megnő a hóember , ha nagyon akarjuk!
Kész van az első gömb - ez lesz majd a lába,
ezen jön jövőre velünk iskolába.

Gyúrjuk meg a törzsét, induljon a henger! -
Újabb gömbbel bővül az épülő hóember .
Törzsére nagy fej kell: a hóember kapja! -
Nehogy rácsússzon a nagy vödör kalapja!
Sárgarépa orra, feketeszén-szemek,
ügyesen felrakják, apró, kesztyűs kezek.
Szájat is rajzolnak, hogy tudjon beszélni,
De míg karja nincsen, addig nem fog élni.
Gyúrnak neki azt is, törzséhez tapasztják -
Jaj, a cirokseprűt az ajtónál hagyták.
Az is előkerül és nagy sikert arat -
Kell, hogy a hóember söpörje a havat.

Elkészült a nagy mű, szépen körbeállják,
titokban a fiúk őt is megdobálják.
De nem árt meg neki, sőt, mintha nevetne,
úgyis az a vágya, hogy kisgyerek lehetne.
A délelőtt elszállt, ebéd várja őket,
beterelik szépen a hó-építőket.
Be nem áll a szájuk, annyi volt az élmény -
Kint meg egymagában füstölög a kémény.
A hóember körülnéz - nem alussza álmát,
birtokba veszi a havas birodalmát.
Reménnyel szívében a holnapot várja -
Ha lesz még elég hó, neki is lesz párja.







HÚSVÉTI ÜZENET


A szeretet megvéd,
oltalmaz, vigasztal,
a szeretet etet,
-vendégváró asztal.

Mert lelkünk hatalmas,
- bárki beleférhet -
jó szívével adhat,
bizakodva kérhet.

Tárd ki hát szíved,
higgy a szeretetben,


így szépül a világ
így élhetünk szebben.

A szeretet burok,
minden rossztól megvéd,
ha szívből szeretnél.
Te is jobban tennéd

A szeretet örök,
a szeretet áldott,
szeressük hát szebbé
az egész világot!


Aranyosi Ervin: Húsvéti üzenet

Link








HÚSVÉTI VERS


Nyuszi ül a fűben,
Kölni a kezében.
Bár tudná az ember,
Mi jár az eszében?

Mert a nyuszi lányok
Jól elbújtak éppen,
Hímes tojásokat
Festegetnek szépen.

Étellel, itallal
Megrakva az asztal:
Mind, mi nyuszi fiút
Hosszasan marasztal

Zöld szénával várják,


Friss, harmatos ízzel,
Szomját csillapítják
Finom, forrásvízzel.

Locsolkodás után,
Táncukat eljárják,
Minden nyuszi kislány
Megtalálja párját.

Tavasz van, csodaszép,
Vígság, tánc és nóta,
Így zajlik a húsvét
Évszázadok óta







ÍGY GONDOLJ A MÚLTRA


A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, - bár azt akarja.

Ha megbántottál valakit,
s lélekben most már bánod,
ne fokozd lelked kínjait,
legjobb ha megbocsátod!

Bocsátsd meg régi tettedet,
Bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

Kínoz a lelkiismeret,
mert szavad egykor sértett,
a múltnak árnyát élteted,
pedig az csak kísértet.

Amikor megtörtént veled,
a tetted jónak látszott.
Ezt diktálta a “szellemed",
- s ma már tudod, hibázott!

A múltad rossz döntéseit,
bocsátsd meg önmagadnak,
mert amíg rágódsz meglehet,
energiái hatnak.

A múlt ma már történelem,
és nincs hatalmad rajta.
Megváltoztatni képtelen
elméd, - bár azt akarja.

Haragszol, gyűlölsz valakit?
Ez csak magadnak árthat!
Amit Ő tett, az csak tanít,
s jelenben már nem bánthat.

Amikor tette, - jól tudod -
pont ennyi tellett tőle.
Legjobb volt, amit adhatott,
ezt tanuld meg belőle.

Bocsáss meg neki kedvesen,
- ne hagyd, hogy újra fájjon!
Engedd el tehermentesen,
utadba már ne álljon.

Bocsáss meg néki jó szívvel,
legyen lelkedben béke,
s bensőd szeretet tölti fel,
és mindez már megérte.

Maradjon meg a szép emlék,
- örömöt hozó percek.
Erőt meríts belőlük még,
legyél nagy, boldog gyermek.

Mosoly ragyogjon arcodon,
kerüljön bú, és bánat.
Derülj a régi harcokon,
és kérlek, élj a mának!







ILLÚZIÓ AZ ÉLET


Látod, látod, - illúzió az élet,
de rajtad áll, hogyan, s mivé teszed!
Lehet boldog, s kesergős is a léted,
csak attól függ, melyiket ";élvezed".
Az álmaid válnak mindig valóra,
ha rosszat álmodsz, hát azt is kapod.
De válhat szebbé a megálmodott óra,
válhat csodává mindegyik új napod!
Csak rajtad áll, s tiéd a felelősség.
Te választod magadnak az utad.
Hol kell a lágyság, hol pedig erősség,
- figyelj, - s a lelked mindent megmutat.
A rohanás, az sosem vezet célra,
a külvilág belülről változik!
Figyelj a benned szunnyadó varázsra,
és nézd csak végig, mint egy jó mozit!










IMÁDKOZOM EGY SZEBB VILÁGÉRT


Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek "földjébe" vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
- legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.







IMÁM


Drága jó Istenem,
hozzád imádkozom.
Érző, tiszta lelkem
színed elé hozom.

Töltsd meg szeretettel,
- tiszteljem az embert!
Emeljem a porból,
kit a sorsa megvert.

Aki tévúton jár
vezessem a jóra.
Tisztán álljon eléd,
ha eljön az óra.

Elbűvölve nézzem
ezt a szép világot.
Engedd, hogy csodáljak
füvet, fát, virágot.

Amint ott a mennyben,
akképp itt a földön.
Szívünkben szeretet,
béke érlelődjön.

Álmunk a valóság,
s az élet csak álom,
Amire csak vágyom,
tudom, megtalálom.

Drága jó Istenem,
imádkozom hozzád.
Szeretettel szívem,
ha bearanyoznád...

Ne lássam a rosszat,
mindig csak a szépet,
s erre taníthassam
az emberiséget!







ITT A TAVASZ


Megjött hát a tavasz,
rügyeznek a fák,
hallgasd a madárdal
vidám dallamát!
Frissül a levegő,
a szél is dalol,
Sándor, meg a József
itt jár valahol.
Lábnyomukban lépked
büszkén Benedek.
Zsákjukban meghozták
a várt meleget.
A világ fényben fürdik,
Ragyog a napunk,
mosolyog az ég is,
vidámak vagyunk.
Kedves Tavasztündér,
vártunk már reád
varázsold a telet,
szép tavaszra át.
Színes virágokkal
terítsd a mezőt!
Készíts új világot,
szebbet, élhetőt.







ISMERD MEG ŐT ŐT!


Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
- s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.
Elméd helyett, a szívedet kitárod,
s hiszed az Istent, mert tudod, Ő segít!

Ám hiába figyelsz a külvilágra,
Ő nem segíthet, ha máshol keresed!
Ott ül szívedben, csakis arra várva,
hogy megismerd, - mert Ő a SZERETET!







ITT JÁRT A TÉLAPÓ


Nagy-nagy jövés-menés volt itt tegnap este.
Sok csillogó szempár a Télapót leste.
Milyen ajándékkal lesz tele a csizma,
- Vajon az lesz benne, mit kértem álmaimba\'?
Sok kis szempár lesi, sok kis szív sóvárog,
- látom a télapót, vagy hiába várok?
Hallom a sok csengőt, csilingel a szánon?
Fenn tudok maradni, vagy elnyom az álom?
Nem esett a hó sem, így a szán nem csúszik,
- Jön majd a télapó! - anyu így búcsúzik.
Álom varázs kúszik sóvárgó szemekre,
s reggel sok ajándék vár a sok gyerekre.







A JELENBEN ÉLEK


Egy szép napon a múltam rám köszönt:
- Szívesen látnám néha-néha Önt.
Örömmel venném,ha visszalátogatna,
bár tudom néhány fillér kéne a vonatra.
És szóltam én: - Drága múlt, meg ne sértsem,
de visszamenni, nincsen érkezésem.
Boldogan élek itt a jelenemmel,
a csábítás az ifjúságba nem kell.
Oda bármikor elrepít az álom,
megélni még is a jelenem kívánom.







Jó Istenem, engedj élni,
nem akarok tőled félni!
Én őszintén hiszek benned,
komolyan kell tehát venned!
Változtass az embereken,
egy se legyen embertelen!
Szeretném, ha szeretnének,
s Ők is szeretve lennének.
Kicsi szívem jobbá válik,
szeretni fog mindhalálig,
Jó Istenem, legyél áldott,
szeresd jobbá a világot!







JÓ LENNE


Jó lenne újra gyereknek lenni?
A felnőtt dolgokat mind elfeledni?
Jobb ha az életed a mában éled,
annyi szépséget nyújthat az élet!
Legjobb, ha mindig az örömöt látod,
derűsen szemléld hát ezt a világot!
Emlékezz, amikor még kicsi voltál,
mi volt az álmod, amire vágytál?
Szerettél volna már felnőtt lenni,
az időben szállni, előre menni.
Teljesült végre egykori álmod,
a boldogságot meg kell találnod.
A tegnap már elmúlt, nincs rá esélyed,
az életet mindig a jelenben éled.
A mában keresd a lehetőséget,
s megjutalmaz majd a nagybetűs élet.







KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGOM


Amikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
együtt kell dobbanni az emberek szívének.

Szóljon idén arról minden mese, ének:
- varázslata van a szív szeretetének.

minden ember legyen örömmel megáldott,
mosollyal vidíts fel, szóval, öleléssel,
tiszta érzésekkel, mit szívedbe vésel.

Teremts egy szeretőbb, élhetőbb világot,
amilyet az ember eddig még nem látott.

Megfagyott szíveket tölts meg szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!







KARÁCSONYI GONDOLATOK


Megnyíló szívvel,
szeretettel köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!
Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed".
Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.
Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, "hozzád szalad".
Ne törődj azzal, mit hisznek mások,
- mert azt csak te úgy képzeled!
A fájdalomra nincs is más ok,
mint a meggyötört képzelet.
Valahányszor a rosszra gondolsz,
valóságoddá válik az.
Ha jót remélsz, ha szépben oldódsz,
meglátod az lesz az igaz.
Istentől kapott adománnyal,
teremtünk szépen, gazdagon.
S gyarlók vagyunk, s alantas vággyal,
a csodánkat ütjük agyon.
Mikor érzed, hogy jobb a lelked?
Mikor szeretet járja át,
vagy mikor ezer gondtól szenved,
s senki nem hallja jajszavát?
Csodálkozz rá a szép világra,
rosszat kívánni nem szabad!
Vigyázz mit szólsz - szíved szavára -
mert teremtő minden szavad.
Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.
Öleld át ezt a nagy világot,
szívedben gyúljon szeretet!
Találd meg most a boldogságot,
Kívánok boldog ünnepet!







KERESD AZ UTAT!


Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: - mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?
A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek...
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.
Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.
Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!







KÉPES VAGY RÁ?!


Amikor az idő elfolyik kezedből,
amikor a régi lemezed teszed föl,
amikor - bár unod - régi utad járod,
amikor legyintesz, s veszed a kabátod.
Amikor a régi hibák jönnek újra,
amikor elszakad a hegedűd húrja,
amikor a dalod ugyanaz az ének,
amikor irigyled, ahogy mások élnek,
akkor gondolkozz el! Mit kellene tenned?
Mennyi az el nem folyt, boldog idő benned?
Kell-e ismétlődő, monoton lemezed,
vagy életed súlyát, e naptól leteszed?
Kipróbálsz-e újat, amit soha eddig,
mik az ismeretlen világot jelentik?
Megvizsgálod végre sok megunt hibádat,
keresel megoldást, melyre szíved vágyhat?
Felhúrozod elnyűtt, szakadt hegedűdet,
adja vissza hited, elvesztett derűdet?
Írsz-e új dalt végre - legyen szebb az ének -
kedvezel-e újra mások szép szívének?
Az irigység helyett, inkább megcsinálod,
szebbé változtatod lebecsült világod?
Képes vagy változni, új világba lépni,
vagy csak siránkozni, s haldokolva élni?







KÉRDÉSEK

Hogy tudnád elfeledni,
haragod, dühöd, mérged?
Hogy tudnád elfogadni,
amit kínál az élet?
Hogy tudnád véghez vinni,
örömmel minden dolgod?
Hogy kéne szebben élni,
hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni,
egy túl zűrös világban?
Hogy tudnád észre venni
Napod a gyertyalángban?
Hogy tudnál feloldódni
a mélyen kongó csendben?
Hogy tudnál újra hinni,
hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes
álmokat újra szőni?
A szürke nagy tömegtől
még magasabbra nőni?
Hogy tudnád szíved nyitni,
hogy megláss minden szépet?
Hogyan tudnád megtenni,
a jó felé a léptet?

Ugye, hogy mennyi kérdés,
mi felmerülhet benned?
S ki az ki választ adhat,
mikor és mit kell tenned?
Pedig, ahol a kérdés,
a választ ott találod,
megleled Önmagadban,
ha lelkedet kitárod...







KÉT SZÍV


Két szív, ha csendben összeér,
egymással dallamot cserél.
Úgy érzi, végre szebben él,
ha két szív, a csendben összeér.

Két szív, ha csendben összeér,
hálás lesz végre mindenért.
Nincs érzés mely ezzel felér,
s úgy kell, mint egy falat kenyér!

Mit kell hát tenned, mindezért?
Adj hálát múló percekért,
a rád nyíló tekintetért,
mikor szívetek összeért...







KÉT VÁLASZTÁSOD VAN...


Kezembe vettem életem:
Forgattam jobbra, forgattam balra,
Sírjak - mi jutott énnekem,
vagy örömömben fakadjak dalra?

Mert minden nézőpont csupán.
Fent vagy, vagy lent? - nem tudhatod!
Okosan döntesz, vagy bután,
Óriáskereked te forgatod.

Tüzes remények élnek benned,
izzó szenvedély lángja szít,
vagy sárba tiporva szenved lelked,
mi egyre mélyebbre taszít.

Mersz-e álmodni szebb jövőt?
Tiéd lehet, ha elnyered.
Vagy gúzsba kötve szenvedőt
játszol, míg tart az életed







KI VAGYOK ÉN, S MI LEHETEK?


Ki vagyok én?
S mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagy te, tán megleled...







KÜLÖNLEGES VAGY!


Minden ember különleges,
s mind a maga módján,
és mind képes változtatni,
hétköznapi sorsán.
Mert mint a Nap, újra felkel,
s teremt új világot.
Hite szerint, életre kelt
egy lélek-virágot.

Minden ember különleges,
csak még nem tud róla.
Mindnek akad tehetsége,
és sütni valója.
Amelyik hisz önmagában,
az sikerre képes,
az tud szívből hozzátenni
mások életéhez.

Minden ember különleges,
csak még sok nem látja.
Kialakult hitrendszere
lehet a korlátja.
Önmagában sem mer hinni,
árnyképekkel harcol,
nem teremt a vágyaival,
mert fél a kudarctól!

Minden ember különleges,
hidd el, Te is az vagy!
Csak csapdádból kikerülni,
hitvilágod nem hagy.
Amíg nem ismered magad,
nem találsz a kincsre,
elvakultan koncentrálsz
a nem létező "nincs-re"!

Figyeld hát meg félelmeid,
mely szárnyalni gátol,
a lelked szorító bilincs
oldódik magától.
Szárnyalj, mint egy szabad madár,
láss egy nagyobb képet,
a jó Isten teremteni
alkotott meg téged!







LELKI BÉKE


Ha megállsz, s körülnézel, rohan a világ.
Te vele futsz és érzed. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, a zsákmányt, ami nincs,
s nem veszed észre közben, hogy az a drága kincs,
mit évek óta kutatsz, mit máshol nem találsz,
mélyen ott él már benned, - épp ott, amerre jársz.

Lassíts, kérlek egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdésekre a választ, magadban megleled!
Lelkedben réges-régen ott él a tudás,
de amíg hajszol téged a tudni akarás,
elfutsz csak mellette, nem lehet a tiéd.
Mert minden élő szépség, a boldog földi lét,
nyugtató lelki béke, az apró örömök,
megszületésedkor már beléd költözött.

Keresd inkább a csendet és vizsgáld meg szíved:
mennyi csodaszép érzés lett már a tied?
Mert rohanó világod, csalóka látomás.
Merülj magadba néha, s ne legyen senki más.
A rohanás elvakít, amíg a lelki béke
felnyitja lezárt szemed és felemel az égbe.










LENNÉK...


Lennék italod, ha frissítőre vágynál.
Lennék tüzed, mely égetőbb a vágynál.
Lennék Napod, mely felvidítja kedved,
s lennék az, akit őszintén kell szeretned.

Lennék derű, mely víg mosolyt varázsol,
s lennék veled, hogy sose legyél távol,


s várnék reád, ha mégis el kell menned,
s lennék szíved, hogy ott dobogjak benned!

Lennék mosoly, hogy csókolhassam ajkad,
s lennék a vágy, hogy mindig ezt akarjad!
Lennék virág, s tenném neked a szépet,
s lélek lennék, ki vágyja tiszta fényed!







LÉGY BOLDOG


Légy boldog ok nélkül, ne keress rá okot!
Mert, ha az ok múlik, az öröm elpárolog!
Figyeld a gyermeket, élvezi a létet.
Nincs benne utálat, nincs benne ítélet.

Képes minden szépet örömmel fogadni.
Nem őrizget kincset és szívből tud adni.
Mert a szeretetnek, nincs oka, nincs ára.
Nyílt szívvel csodálkozz rá a nagyvilágra!







MADÁR-, ÉS FA-SIRATÓ


Mit szólnál Te, ember, ha letaposnák fészked,
úgy érne el téged is a végítélet,
rajtad, s családodon lánckerék taposna,
felkelő nap többé hajnalt sose hozna.
Lelkiismereted Júdás-pénzre váltod?
Nem hiszem, hogy ettől gazdagabb családod.
Betonbörtönt építsz csak saját magadnak,
s amikor madarak és fák sem maradnak,
akkor visszasírod, amit leromboltál,
s éhezve látod be, hogy mily balga voltál.
Aki igaz ember, együtt sír a fákkal,
s hiányzik szívének a szépséges madárdal.
Tehetetlen dühe egyre csak növekszik,
látva kősivatag, betondzsungel lesz itt.
Sivár jövő készül, elvakult tervekkel,
holt kincsekért mindent elpusztít az ember!
Hiszi Ő uralja, s igázza a Földet,
pedig csak most varrja beton szemfedődet.
Meghal a természet, mi hol fogunk élni?
Pusztító elméktől mikor kezdünk félni?
Fogod majd Te, ember saját sírod ásni,
s hatalom foga fog csepp pénzedre vásni,
ma még madarakat és fákat temettél,
elárulom ezzel a hóhérod lettél.
Önnön kezed által gyilkolod le léted,
s hozod világunkra a végső sötétet!


Aranyosi Ervin: Madár, és fa sirató - Music: Ennio Morricone

Link











MAGÁNY


Szerettem volna segíteni rajtad.
Nyúltam feléd, de Te nem akartad.
Magasságból, magadba zuhantál,
eltoltál és magadra maradtál.

Láttam én, hogy belül sír a lelked,
nincs mosolyod, nincs mit ünnepelned.
Fájdalmadat önmagadba zárod,
s megtagadod az egész világot.

Bezárkoztál, de nem lát sírni senki,
- "A fájdalmat hősként kell viselni!"
Hadd higgyék csak, minden rendbe véled,
hogy napjaidat vidám szívvel éled.

Ám én látom, féreg vájt szívedbe.
Egyedül élsz, messze, számkivetve.
Emberek közt tengeted a sorsod,
nem nézel fel, lógatod az orrod.

Nem öntöd ki senkinek a lelked,
fájdalmadat így kell elviselned.
Befordulva, halálodat várod.


S nem enyhíti senki a magányod.

Én próbáltam, - hagynálak beszélni.
Próbálj meg a terhek nélkül élni!
Próbáld meg, elfeledni a múltad,
szeretném, hogy végre megtanuljad.

Isten vagy, hisz embernek születtél.
Nézz magadba, mit is teremtettél.
Építs fel egy másik, új világot,
mit gyermeklelked álmaidban látott.

Sosincs késő, mindig van egy fűszál,
kapaszkodj meg, mától légy felül már!
Legyen célod, akarj élni végre,
s szeretettel légy nyitott a szépre!







MÁRCIUS 15-E


Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
Mit jelenthet a rabnak,
ha végre már szabad?
Érzed, a szíved dobban,
lüktetni kezd a vér,
holt tüzed lángra lobban,
s harcolsz az álmodért.
Ősök mutatnak példát,
te érzed: - Menni kell!
Kivont karddal kezedben


a barikádra, fel!
De jaj, kivel állsz szemben,
ki lesz ellenfeled?
A Világ? Európa?
Ki készül ellened?
Vagy néped "vezetői"
a pénzért - árulók?
Kik vígan panamáznak,
s nem visszahívhatók?
Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
A szabadság csak álom,
mert rabként tartanak?







MEGFELELÉS...


Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!







MEGITÉLÉS


Akarj rólam többet tudni!
Ne másokat kérdezz!
Légy kíváncsi a lelkemre,
kell, hogy velem érezz!

Mástól rólam sokat halhatsz,
de igaz-e minden?
Amíg nem járta utamat,
rálátása sincsen.

Megítél, szűrön át vizsgál,
saját szemmel lát csak.
Amit gondol életemről,
hidd el, az csak látszat.

Én sem tudom, milyen vagyok,
pedig bennem élek.
Szembe nézni önmagammal
én magam is félek.

Pedig jó lenne ismerni,
s önmagamat adni!
Azt, aki a lelkemben él
bátran elfogadni!

Megmutatni a világnak,
hogy valóban lásson!
Ne ítéljen könnyelműen
és nehogy elásson!

Mert hát vagyok, aki vagyok,
egy testbe zárt szellem,
külvilágát tapasztaló,
alakuló jellem.

Te is formálsz, én is téged,
- kövek mederágyon -
ezért vagyunk ennyi félék
ezen a világon...







MERJ NAGYOT ÁLMODNI!


Amíg a csodákat másokban kerested,
addig szemed elől rejtette a tested!
Mert te vagy a csoda, ember testbe zárva,
ameddig rá nem lelsz, addig leszel “árva"!
Mert bizony a csoda, az emberi lélek,
s rabként tehetetlen, míg azt mondod: - Félek!
Amíg nem vagy képes önvalódat élni,
addig a külvilág tanít téged félni.

Pedig Isten vagy te, a jó Isten része,
s általad változhat a világ egésze.
Csak rá kell majd jönnöd, mi lenne a dolgod,
hogy a teremtésnek a csiráját hordod!
Ám a félelemtől a mag csak kiszárad,
s addig a gonoszság és a méreg árad.
Csipkerózsa álmod véget kéne érjen,
tanítsd meg lelkedet, hogy többé ne féljen!

Indulj el utadon, valósítsd meg álmod!
Ne gátoljon kétség, biztos jól csinálod!
Keresd az örömöt, leld meg boldogságod,
keltsd életre végre, mire szíved vágyott!
Ne várd, hogy a világ megváltozzon érted,
légy te a változás, s akkor majd megérted,
minden teérted van, Isten neked szánta,
sosem venné vissza, soha meg nem bánta.
Teremts hát szabadon, s legyél végre boldog!
Merj nagyot álmodni, ennyi csak a dolgod!







MI LEGYEN AZ AJÁNDÉK?


Közeleg Karácsony ünnepe,
a szeretet szép ígérete,
kristálygömböktől fénylik fája,
s vajon te mit teszel alája?
Mit tudsz, Szeretted mit szeretne?
Kincsre vágyik, vagy szeretetre?
Ha gazdagságot, bőséget hozna,
viszont szeretni nem habozna?
Mit adjon, kinek pénze nincsen,
hogy érzéseket ne veszítsen?
Ölelést, mosolyt, kedvességet,
türelmet, békét, melegséget,
hogy együtt vagytok pár boldog órát,
- meghallgatást, mit lelke ró rád.
S ha megvan benned a jó szándék,
ez lesz a legnagyobb ajándék.
Viszonzásként, szemében hála,
szívedet biztos megtalálja.







MOSOLYOGJ MAGYAR!


Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha "kéne egy ötlet".

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.

Eredményeinket
'fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.

Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek...










A NAGYSZÜLŐK SZERETETE


A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, - elkényeztet - pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!







NEM MONDHATOD EL?


Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, ki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek.
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
- a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre,
amit a "gyógyszer" csillapít,
lelked új jelzést küldhet hozzád,
fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak,
gyógyszered száma egyre nő!
Lelkedet tépő bánat-tüskéd
még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben,


fájdalmad okát nem leled,
pedig mindennek okozója,
az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ?
Ki előhozza, mi zaklatott?
Kell, aki végre meghallgatja?
Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok,
s feltárul majd, mi volt az ok,
mikor, s hogyan bántották lelked,
s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben,
keressük meg mélyebb okát!
Isten segít, s elküldi néked
a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek,
sérelmeid, mindaz, mi bánt.
Együtt tervezzük gyógyulásod,
s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban,
elengedni, mi rég zavar.
Bárki meggyógyul, ki ezt érzi
és aki gyógyulni akar!












NEVETÉSRE INGERELVE


Vidám vagyok, jó a kedvem,
nevetésre van okom.
Ám ne hidd, hogy kigúnyollak,
ne vedd tőlem ezt zokon.
Inkább hívlak, nevess vélem!
Tapasztald meg a csodát!
Nevetéssel érdemeld ki
reggelid és vacsorád!
Furcsa dolog a nevetés,
mert másokra átragad,
és ha együtt nevetgélünk,
jobban érzed már magad.
A rossz kedvet elkergetjük,
élvezzük a világot.
Nevetésre ingerelünk
mindenkit, aki látott...







NEVETTÉL MÁR MA?


Hé, Te ott a képernyőnél,
nevettél már eleget?
Hagytad, hogy a barátokra
áradjon a szeretet?

Szétküldted már mosolyodat,
jól indult ma a napod?
Küldök neked én is egyet,
mosolyogj, ha megkapod!







NŐNAPI KÖSZÖNTÉS


Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,
Szépség és öröm, mind belőled jő!
A nyugalom, a szeretet hazája,
Te vagy a biztos, éltető erő!

Te vagy a startkő, az élet vizénél,
s Te vagy a cél, amiről álmodunk.
Szegények lennénk, ha nem értünk élnél,
üres és halott lenne otthonunk.

Kislányként mosolyt csalsz Te minden arcra.
Kedvesként Te vagy a bűvös szerelem.
Társként felkészítesz a mindennapi harcra,
mindig a jobbik felem vagy nekem.

Nélküled az élet olyan sivár lenne,
nem lelném benne soha örömöm,
ezért is írlak mélyen a szívembe.
Ó NŐ, a létezésed szívből köszönöm!


Nőnapi köszöntés

Link








ODAFENTRŐL VIGYÁZ...


Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.

Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.

Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.

Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.

Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az édesanyámat benne megtalálom.







OTTHON, HAZA...


Az OTTHON, csak olyan,
mint állatnak az ól?
Ahova visszatér,
ha kint járt valahol?

Nem! Az OTTHON az,
ahova hazavágyok,
s hiába járom
be az egész világot!
Hiányát érzem,
honvágy szorítja lelkem,
vissza kell térnem,
hazámba megpihennem.

Ha elfáradtam
erőre itt kapok.
Világmegváltó álmok
s dolgos nappalok,
Ősök minden tudása,
hitem, kultúrám adja,
földönfutóvá lesz az,
ki mindezt megtagadja.

Hol a honfitársak
mind e nyelvet beszélik,
s hogy mit jelent?
Azt a szívükkel értik.
Nem csak tanulták!
- Mint fa a gyökerével,
mind magukba szívták,
anyjuk édes tejével.

S e honon belül
bárhova jussak el,
Itthon vagyok!
Lelkem nyugvásra lel.
Őseim jussa,
szívemben mindig él,
s amíg csak élek,
boldogan remél.

Egy kis lakásnál
több az én otthonom.
Ideköt minden,
s nem tagadhatom.
Itt szeretném
a legszebb életet,
e szép hazában
együtt, veletek!







ÖLELJ, SZERESS KORTALANUL


Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
- legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
- Várja a lélek!
Érzi, - még itt vagyok,
- érzi, hogy - élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
- Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!







ÖNTSD SZÍVED MELEGÉT A FAGYOS VILÁGRA!


Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!
Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,
mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,
fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!
Találd meg az okot derűre, vígságra,
öntsd szíved melegét a fagyos világra!







ÖNZETLEN SZERETET


Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!

Ápolni a lelkét, a rászorulónak,
Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap.
Szeretet vizével öntözni a lelket,
érezze az ízét meg, akit szeretetnek.

Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,
ő is tovább adja, tovább közvetítve.
S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,
ha kell végig kísér, az egész életen.







ÖRÖK-LÉT


A pillanat reám talált,
és éreztem a késztetést:
- meg kell mutatnom önmagam -
az, hogy vagyok, nagyon kevés!

Mert több vagyok, mint cseppnyi lény!
Szárnyára vett a képzelet.
Érzéssel csodát alkotok,
és képbe álmodom neked!

A múltat tényként rögzítem,
jelenben írok szebb jövőt,
s ne félj, nem ártok senkinek.
Ne bántsd az álmokat szövőt!

Én hívlak inkább, tarts velem,
s lásd, a világ határtalan.
Ha megérint a végtelen,
ne hidd: A létnek súlya van!

Légy hát madár és szárnyaid
emeljenek az égbe fel!
A szabadság benned lakik,
csak ezt kell hinned végre el!

Szíved, mint csepp motor, dobog.
Testedben száguld most a vér.
Lelkedet hála járja át
egy felemelő holnapért.

Hajtóerőd a szeretet,
megújuló energia,
mely látni hagyja szemedet,
s nem kell sosem kifogynia.

A harc, a küzdelem lehúz,
s béklyód, ha végre eldobod,
nem rögzít Földhöz semmi sem,
tüzed szikrát vet, s fellobog.

Emelkedsz, hív a végtelen,
mágnesként vonz fénylő Napod.
Az öröklét kincsét velem
eléred végre, s megkapod!










ŐSZI HANGULAT


Az őszi Nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott,
nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös,
kinézete bágyadt.
Színeit a múló
természetre festi,
bokrokra és fákra,
szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát,
az ősz otthonában,
sárguló levelek
maradnak nyomában.
Sárguló levelek,
vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét,
mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra,
készül a természet,
árnyat adó lombot
fal fel az enyészet.
Levéltakaróját
a földre teríti,
hűvös őszi széllel
kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon,
a lelkünkbe gázol,
hosszú út porába
fényes csíkot mázol.
Szomorún pislákol
az ősz Nap sugára,
a hegy mögé bújik,
hagyjuk hát magára.







ŐSZI HANGULAT


Az őszi szél a fák lombjába mar,
a föld színét festi a rőt avar.
Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,
behódolnak az őszi elmúlásnak.
Csalóka ez a bús, komor halál.
Színesebb mint egy téli karnevál.
Művész se tud tán szebbet festeni,
e színkavalkád oly csodás, isteni.
A természet szép álmokat kíván,
altató csókja még elbűvöl talán.
Érett gyümölcsét azért is raktuk félre,
hogy felkészüljünk a hideg, hosszú télre.







RAJTAD ÁLL...


Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!







REGGELI GONDOLAT


Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.

Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!
S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,

s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.
Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,
s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.







SENKI SEM TÖKÉLETES


Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon,
s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,
se a sajátodon, pláne nem más lelken,
ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,
csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!
Persze ez a módszer még nem tudományos,
ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.







SÉTA A FORRÁSHOZ


Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.

Számtalan élmény, cseppnyi csokorban
pezsdül a lélek, a szív mosolyog.
Erdő a paplanját magára húzza,
alant a völgy fölött köd gomolyog.
Látjuk, hogy Földanya álmodni készül,
hó felhők szállnak a hegyek felett.
Fáradt Nap nyugszik az esti homályba,
s őrzi a megfakult emlékeket...







SIKER


Mit jelent a siker? Boldogít-e téged?
Vagy csak azt jelenti, egy célod elérted!
Ám az ember fura, mert mikor eléri,
az elért sikerét másokéhoz méri.
Aztán új célt tűz ki, miért vágya hajtja,
és ezt az újabb sikert elérni akarja.
Ez egy hajtóerő, mozgásban tart téged,
örökös vágy feszít, hogy célod elérjed.
Azt hiszed majd ettől, leszel nagyon boldog,
siker reményében végzed hát a dolgod?

Mi a siker célja? Többet birtokolni?
Legyen hatalmadban több és drágább holmi?
Uralhass másokat? Legyen bankban pénzed?
Akik lemaradtak, azokat lenézed?
Ez is egy létforma, kétes csillogással,
ám ha eltaposol és nem törődsz mással,
rájössz, előbb-utóbb, valami hiányzik,
amikor a siker megszokottá válik.
Rájössz, hogy útközben nem figyeltél másra,
csak az ünneplésre és a csillogásra.

Mit jelent a siker? Másokat lehagyni?
Küzdeni egy célért, szép díjakat kapni?
Vagy csak egyszerűen szép életet élni?
Vagy minden félelmet örömre cserélni?
Látni a világban az élőt, a szépet!
Fénnyel eloszlatni háborgó sötétet!
Szeretni, örülni, élni a világot!
Megcsodálni lepkét, nyíló kis virágot!
Örülni a létnek, Földön mennybe menni,
mert a siker titka: mindig csak szeretni!







A SZEM A LÉLEK TÜKRE


Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.

Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.

Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.

Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!







SZEMEIDNEK TÜNDÖKLŐ FÉNYSUGÁRA


Szemeidnek tündöklő fénysugára,
megolvasztotta fagyott szívemet.
Rám találtál hát végre, valahára,
s örül a lelkem, hogy végre itt lehet.

A zord idő, mint látod szerte foszlott,
ami csak bántott, faképnél hagyom.
A magány csak egy összeomló oszlop,
mely eltakarta tőlem a napom.

A világosság szívemben elárad,
a vér eremben száguldva lohol.
Szemed fénye, testembe gyújtva lázat,

lüktetve újabb dallamot dobol.
Folyó a vágy, mely áttöri a gátat,
a szerelem már lelkemben honol.







SZERESD A GYERMEKED!


Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.

Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!

A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.

Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.







SZERESS!


Ha szereted, ne titkold el,
a szeretet nem titok!
Hálás szíved érzéseit,
jobb, ha ki is mutatod!
Egy ölelés, kedves mosoly
legyen a szép üzenet!
Ha távol van, mindennap írj,
kedveskedő levelet!
Hadd tudja meg, akit szeretsz,
a szeretet jó dolog!
Kik szeretnek, azok érzik,
- ettől lesznek boldogok.
A szeretet sose véges,
mert hatalmas a szívünk.
Belefér az egész világ.
ha mi mindent szeretünk.
Kitárul az Univerzum,
szeretettől nő a tér.
Megjavulhat világunk is,
ha a Földön körbeér.
Engedj hát el minden rosszat,
szereteted add tovább!
Szeresd jobbá a világot,
ahogy gazdi, a lovát...







SZERETET


Van egy érzés a világon,
- úgy hívják, hogy SZERETET.
Ami nélkül boldogulni,
szépen élni nem lehet.
Nem számít a mennyisége,
- pénzben nem is mérhető,
s bárhol élnél a világban,
mindenhol elérhető...







SZERETET


Ölts csak új ruhát magadra,
amiben jól érzed magad!
Figyelj a dicsérő szavakra,
s ha ez az érzés elragad,
te is dicsőíts és magasztalj,
hagyd ragyogni a szívedet,
mert kell, hogy lélekben tapasztalj,
- mit is jelent a szeretet?
A varázsszó, az ott él bennünk.
Kimondod, mégis megmarad.
Általa gazdagabbá lettünk.
Hidd, ez a legtisztább szavad.
Ne légy fösvény, nem tarthatod meg!
Sőt, gyakrabban add tovább.
Gyakrabban mond ki, hogy - szeretlek!
Ne keresd miértjét, okát.
A fázó lélek felmelegszik,
s ha szárnyra kap a képzelet,
Nincs érzés, mely ezzel vetekszik.
A legszebb szó, a szeretet.







SZERETETBE CSOMAGOLVA


Szeretetbe csomagolva
mosolyt küldök teneked.
Ha kibontod a csomagot,
mosolyomat megleled.
Szeretetbe csomagolva,
a mosolyod küldd tovább,
kívánd azt hogy mosolyodtól
gazdagodjon a világ!







A SZERETET FÉNYE


Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre, tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.

Szeretet lángja itt él a szívemben.
Melegét érzi mindaz, ki erre jár.
Megerősítést lelek a hitemben,
hogy jó az ember, s az élet sem sivár!

Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.

Átélni újra múltunk szép emlékét,
kívánni azt, hogy újra, úgy legyen!
Dédelgetni a boldogság tiszta képét,
- felfelé menni mindig a hegyen!

Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
ha kél, ha fekszik, épp oly messze van.
Szeretettel tekint a nagy világra,
és járja útját, sohase nyugtalan.

A Napnak fénye szívünkben parázslik,
a szeretet lángja fáklyaként lobog.
Ne tartsd magadban, érezze a másik,
ebben a fényben lehetünk boldogok










SZERETET HÍRVIVŐJE




Tudod a vers, mit írok,
nem csak tőlem ered.
Távoli hangok súgják,
s én elküldöm neked!

Lehet, hogy te is súgtad,
- álmodból szállt felém!
Így lett a leírt versem
közös: tied, s enyém!

A vers a lélek nyelve,
s csak az tud írni jól,
akit szeretet ihlet,
kiből a szíve szól.

Ha egy szív adni képes,
lesz egy, mely elfogad.
éppúgy sajátnak érzi,
mert lelkéből fakad.

Szavaink összekötnek,
a dal körülölel.
Körtáncba hív az élet,
s egy szebb jövő jön el.

Szeretet ritmusára,
egyre több szív dobog,
s akik itt összegyűlnek,
így lesznek boldogok.

Tudod a vers, mit írok,
egy apró láng csupán,
s remélem futótűz lesz,
egy szép nap hajnalán.

Szeretet hírvivője,
szívekben lángra kél,
s remélem velem tart majd,
mindaz ki él, s remél.







A SZERETET LÁNGJA


A szeretet lángja közel hoz a Tűzhöz.
Nem retteg már többé, akit a sors üldöz.
Őrizd ezt a lángot, fényesen lobogjon,
elárvult szíveket bűvkörébe vonzzon!

Légy te a tűzgyújtó, gyújts szíveket lángra,
szeretetet hozva e sérült világra!
Kövesd megváltódat, legyél tiszta lélek,
elmondhasd magadról: - Kitárt szívvel élek.

Szeretet tüzéhez hívd az elesettet.
Mondd el, csak rémálom, amitől Ő retteg.
Segíts teremteni másik valóságot,
mely szeretetteli, emberi és áldott!

Lelkekben a tüzet ne engedd kihunyni,
ne engedd szívedet folyton haragudni!
Bocsáss meg hát annak, ki valaha bántott,
dobd le vállaidról a dühből szőtt kabátot.

Ha már düh és harag nem nyomja a vállad,
s lelked szabadságát végre megtaláltad.
Mikor végre látod, nincs már mitől félni,
rájössz, szeretettel sokkal könnyebb élni.







A SZERETET MUZSIKÁJA


A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.
Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!







A SZERETET NAGY KINCS


A szeretet nagy kincs,
észre kéne venni!
Az éhes szíveket
meg kéne etetni!
Aki adni képes,
az is gazdagodna,
mert szíve a jóból
soha ki nem fogyna.

Tudod a szeretet
nem egy raktárkészlet,
s nem tudod eldugni,
önzőn az egészet,
mert a szeretet,


ha van, az szívből árad,
s aki adni képes,
bele sosem fárad.

Ha adsz a jó érzés
benned fokozódik,
bánat, s szomorúság
benne feloldódik,
és ha szeretettel
jól lakik a lélek,
akkor elmondhatod:
- Gazdagabban élek!







SZERETNI JÖTTÜNK


"Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni, napról napra várva,
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet,
tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, és a lelkedben érezd,
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj! És sohase fékezd!
Amit csak elképzelsz, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet csillapítsd le,
Érzéseid vezessék léptedet.
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik ettől életed."







SZERETNI KELL!


Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
- Talán, én jó ember lehettem?!
Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!
Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Mindenki elment, itt hagyott,
s hiába súgom: - Itt vagyok!
Sóhajom már csak pár galamb
hallgatja, s érti néha nap.
Tudod a lét, így múlik el,
de amíg múlik szeretni kell!







A SZERETETRŐL


A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének".







A SZERETETRŐL ÍROM VERSEM


A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.
Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.
Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.
Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk magányos lelket,
gyógyír lenne a képzelet.
Szerető szívek állnak mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat menekülne,
látva a szeretet mennyit ér.
Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
- tárd ki az összes ablakot.
Felejtsd el azt, ha bárki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.
Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a Föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk velünk örül.
Annyian élünk itt, a Földön,
- senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.
Ne vezessen anyagi érdek,
a szép pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amelyik élhető.
Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.







SZERETETRŐL, SZERETETTEL


Szeretetről, szeretettel
írom én a verseket.
Mert e nélkül szépen élni,
hidd el nekem, nem lehet!
Adni is jó, kapni is jó,
a szeretet így kerek.
Tegyük szebbé a világot:
Szeressetek emberek!







SZERETETTEL


Szeretettel minden megoldható,
A szív melegétől elolvad a hó.

Ha gondod támad, megoldást itt találsz,
Ha egyedül vagy, - szeretetre vágysz.

A szeretet sok kórnak gyógyszere,
Fájdalmat olt és gyógyíthatsz vele.



S ha kedvesed a két karjába vesz,
Nincs félelem, nincs baj mi megijeszt.

Szeretni kell, csak ennyi az egész,
Nyisd hát szíved, légy szeretetre kész!







SZÉP AZ ÉLET


A Nap az arcod simogatja.
Varázsló fénye visszaadja
elvesztett hited és reményed
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha bántanak, ne vedd magadra,
komor szemed emeld a napra.
Arcodon mosoly fénye éled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ezernyi gond, mi nyomta vállad,
amire gyógymód a bocsánat.
Elengedéssel érhet véget
- s rájössz arra, hogy szép az élet.

Hagyd lelked végre újra élni,
nem kell a múlttal szembenézni.
Ha múltad árnyát már nem féled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha nem bánt múlt, nem gyötör bánat,
és feloldoz a bűnbocsánat,
elengedés tesz szabaddá téged
- tudni fogod, hogy szép az élet.







SZÉPEN IDŐSÖDNI


Van úgy, hogy nem megy már, ahogyan szeretnéd,
bosszankodsz is rajta, gyakran, rendesen.
Ám mi lenne, hogyha mérged félretennéd,
s azt mondanád: - Nem baj, azért is megteszem!

Számodra minden nap, igazi kihívás,
de rég nem vonz a harc, a napi küzdelem.
“Túl kellene élni, - ez pedig megint más
- s lám a cipőfűző is kibabrál velem"!

A magasugrás már, rég nem a Te sportod,
járdára fellépni, az is nagy dolog!
Néha a testedet mázsás súlyként hordod,
s lám, naponta meghalsz, ha úgy gondolod!

Tudod mitől hal meg egy-egy darab benned?
Amit feladsz végleg, miben nem hiszel!
Mikor már nem hajt vágy, amit meg kell tenned,
mit leteszel végleg, s tovább nem viszel.

Mondd csak, néha szoktál vidáman nevetni?
Gyakori vendéged mosoly és derű?
Ez, mi egészséget jobbá tudja tenni,
s nem holmi pirula, ami keserű!

Ne mondd azt, hogy nincsen okod nevetésre,
már az is elég ok, ha látod magad!
Saját sutaságod, botlásod vedd észre!
- Magad kinevetni nehéz feladat?

Mert, tudod ha tudnál magadon nevetni,
rájönnél az élet színes kabaré.
Vígjátékot játszol, s ha vidám tudsz lenni,
tiéd lesz a taps is, csakis magadé!

Nos, ez a vidámság nem is kerül pénzbe,
s napról, napra újra ismételhető.
Így építsz világot, beleülsz a készbe,
aztán minden új nap ezt adod elő!

Ne mondj le semmiről, amit megkívánnál,
spórolásra többé úgy sincs semmi ok.
Engedd meg magadnak, ne maradj a vágynál,
próbálj boldogulni, hidd el, menni fog!

Eljött a te időd, ezt már szánd magadra,
ne kuporgasd pénzed, használd boldogan!
Ébredj nagy tervekkel, minden újabb napra,
s kövesd az ötleted, ami megfogan.

Sétálj, tárd ki szíved, élvezd a világot,
figyeld a sok embert, mindegyik rohan!
Úgy tekints mindenre, mint, ki sose látott
a valóságból semmit, s ne vedd komolyan!

Hidd el, ha a derű lelkedben elárad,
végre szabaddá válsz, mint egy kis gyerek.
Bízz fantáziádban, soha ki nem fárad,
s hidd el boldogulni, igenis, lehet!

Ne korlátozzanak többé rút szabályok,
hidd el idősödni szépen is lehet!
Nem kell értened a rohanó világot,
Hagyd csak ott a múltban minden terhedet!







SZÍVEDBŐL SZÓLJ...


Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt!
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt!
Segítsd fel azt, ki porban lent hever,
ápold a lelkét, mert többet érdemel.

Ha bántanak, - porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s tán túl érzékenyek.
Szótüskék szúrják az érző lelkeket.

Ha így teszel, lelked is felderül.
A “békesség madár" válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom hatja át,
és ezt az érzést viszed majd tovább!







A SZÍVEK SZABÓJA


Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!"







A SZÍV ÉS AZ AGY


Az agy olyan mester,
mint a munkás ember,
aki végzi dolgát,
nagy szakértelemmel.

Ám az eredményből
hiányzik a lélek,
s az agy büszke is rá:
- az anyagban élek!

Lám, a szívünk tudja,
van fontosabb ennél:


- mi lenne, ha élnél,
s őszintén szeretnél?

Hidd el, hogy érzéssel,
többre lennél képes,
mert csodát alkotni,
csak együtt lehetséges!







TAVASZ


Virágok közt kinyílik a lelkem,
ezt az ágat magamhoz öleltem!
A természet velem együtt éled,
lüktetését, talán te is érzed.

Úgy vágytam már fényes napsugárra,
virágokra, kirügyező fákra.
Elmúlt a tél, s véle minden panasz,
s ránk mosolyog a gyönyörű tavasz!







TAVASZÉBREDÉS


Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
A hófoltokra rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
A tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.







TAVASZVÁRÁS


Hóemberünk földre száradt,
itt már nem a hó az úr!
Tél tábornok belefáradt,
szégyenszemre elvonul.
Halott fáink csupasz ága,
bennük friss élet kering,
s ébredő nap szép sugára
frissíti emlékeink.

Kis madárkák fenn a fákon,
kis szemükben, nagy remény.
Tavasz árad a világon
s visszatér vele a fény.
És a kedvünk visszatér-e,
elmúlik minden panasz?
A szerelmest hajtja vére,
s újra éleszt a tavasz.

Csipkerózsa álmainkból,
felébredni oly csodás.
Szívünk telve vágyainktól,
s mosolyt hoz az olvadás.
Ébredezik a természet,
már a nap is ránk nevet.
Visszatér belénk az élet,
Nagyon vártunk kikelet!







TÁPLÁLD A SZÉP ÁLMOT...


Tápláld a szép álmot hited erejével,
s figyeld a teremtést, hogy csodákat ér el.
S lám, minden csodának benned nő a magva,
hagyd hát elrepülni, szél szárnyán suhanva,
s mikor földre talál, jó talajra hulljon,
kikelve örüljön, szépen boldoguljon!
A szeretet magját így szórd szét a szélbe,
jusson el sok ember vágyódó szívébe!







TEREMTS SZEBB VILÁGOT!


Ha szeretsz, - tudd, - másképp látod a világot!
Kevesebb ki bosszant, s több a jó barátod.
Másik szemmel nézel a változó világra.
Megbocsátóbb leszel. Viszonzást sem várva.
Jószívübbé válhatsz. Boldogan tudsz adni.
S ha más kezét nyújtja, el tudod fogadni.
Másban, mint tükörben, önmagadat látod.
Ami rossz volt vedd le, mint egy rossz kabátot.
Lelked kifordítva, tisztán mutasd másnak.
Ne adj hely't szívedben, a szomorúságnak.
Ha eképpen teszel, egy nap úgy találod,
Szeretettel telik csodaszép világod.
Ez csak rajtad múlik, hogyan is megy végbe.
Teremts szebb világot, a megunt helyébe!







TÉLI ÁLOM...


Pihe-puha pelyhek,
lassan ereszkednek,
üzenethozói,
hűvös decembernek.

Csendes kint az utca,
álmait alussza,
csak amott a téren,
várnak még a buszra.

Az utcai lámpa
fénye halvány sárga,
pislogva tekint le
az álmodó világra.

Nézem az úttestet,
mit fehérre festett,
sok hulló hópehely,
szebbítve az estet.

Látom, hogy ma éjjel,
hó hull szerte széjjel,
betakarva mindent,
hűvös hófehérrel.

Sok kis gyermek várja,
- télapó szakálla,
hó-porcukrot szórjon
a szunnyadó világra.

Ha majd jön a reggel,
s minden gyermek felkel,
épüljön a hóból,
három-gömb hóember.

Legyen vaskalapja,
répaorra, szája.
seprű a kezében,
széngombos kabátja.

Szánkó is repüljön,
sok gyerek rajta üljön,
kemény hócsatában,
víg álom teljesüljön.

S jöjjön a karácsony,
én már nagyon várom.
Öröm és békesség
legyen a világon.










TÖKÉLETES, VAGY JÓ?


Miért szeretnél te tökéletes lenni?
Mindenáron, mindig másnak megfelelni?
Mért hódolsz be, mért kell szerepet játszani?
Annál, aki te vagy, különbnek látszani?
Nincsen tökéletes lénye a világnak.
Hidd el, egy sem olyan, akit annak látnak.
Szerintem ne pályázz tökéletességre,
inkább gondolkodj el, és nézz fel az égre!

Bárányfelhők szállnak, szakadtan, fehéren.
Ők tökéletesek? Azt kéne elérnem?
Hisz a Nap szárítja, elenyészi őket,
vegyem példaképül a fogyó felhőket?
De nézd csak a Napot! Néha belesápad,
tökéletlen felhő, adhat neked árnyat,
mert urát, a Napot gyakran eltakarja,
pedig tökéletlen - nincs keze, se karja.

Vagy nézd meg a Holdat, saját fénye sincsen,
és mégis megcsillan az ablakkilincsen.
Ő is tökéletlen, hol elfogy, hol megnő,
s őt is eltakarja néhány huncut felhő.
Vagy nézd a vizeket, lehet folyó, patak,
ő tán tökéletes? Bár forrásból fakad,
teljes erejéből a világnak szalad,
nem tud megnyugodni, nyugton sosem marad!

Mi útjába kerül, le akarja győzni,
nem akar kerülni, túl sokat időzni.
Hordalék és szikla mégis útját állja,
s bár fénylő körmeit gyakran belevájja,
ki kell kerülnie, hogy útjára leljen,
hogy egy helyben állni ne sokáig kelljen.
És vajon a szikla, Ő tán tökéletes?
Kin a száguldó víz folyton fogást keres?

Előbb-utóbb a víz le fogja majd győzni,
a szikla sem képes mindig ott időzni.
Lehet tökéletes virág, fű, fa, állat?
Van-e tökéletes része a világnak?
Lehet tökéletes szárazföld, vagy tenger?
Akad a világon tökéletes ember?
Nem hiszem, hogy lenne. Mert arra nincs szükség.
Balgák egytől-egyik, kik tökélyre büszkék.

Már az is elég, ha jót akar a lélek,
Jó lelkek közöttünk igen sokan élnek.
Azok, kik tanulnak egyre jobbá válni,
kik a jó ügyekért hajlandók kiállni,
akiket a jóság, szeretet vezérel,
s megdolgozik érte dolgos, két kezével.
Nem tökéletesek, jóval többek annál,
jó lenne, ha te is inkább JÓ maradnál!







"Tudsz e szakítani időt a világra?
Rá tudsz csodálkozni egy apró, kis virágra?
Hagyod-e magadnak, hogy meglásd a szépet?
Meg tudod-e látni a részben az egészet?
Valóra váltod-e nagyra törő vágyad?
Van-e az életben, ki fontosabb nálad?
Meg tudod-e élni belső, szép világod?
El tudod fogadni az igaz boldogságot?"







A TÜNDÉREK ERDEJÉBEN


Jó lenne látni azt a szépet.
Az életet, mi elvarázsol.
Ami csak kiszakíthat minket
az olykor kegyetlen világból.
Lelkünkre nyugalom leple szállna,
szemünk színekben megfürödne,
varázsos, ringó dallamára,
táncolnánk körbe. S víztükörben,
nevetve vizsgálnánk magunkat,
honnan vesszük a boldogságot,
mit a szív soha meg nem unhat,
s amit csak érző ember látott.
Nem nagy dolog. Csak néhány lépés,
az angyalokkal élő erdő.
S megérzed majd, hogy milyen szép és
megnyugtató, s tán búfelejtő.







ÚGY SZERETNÉK

/A költő legfrissebb verse - a Mikulás hozta/


Úgy szeretnék egyszerűen és boldogan élni,
élményekkel gazdagodni, álmokról mesélni.
Lépten-nyomon észre venni, meglátni a szépet.
hálás szívvel visszaadni kapott emberséget!
Úgy szeretnék varázsolni, élő csodát látni,
úgy szeretnék jó tetteket méltón meghálálni.

De jó lenne, ha sok ember támogatna benne,
ha világunk élhető hely, kis mennyország lenne.
Úgy szeretnék ember lenni, érzéssel megáldott,
s úgy szeretném átformálni a züllött világot.
Úgy szeretnék fényt gyújtani a sötét fejekben,
úgy szeretnék éreztetni és láttatni egyben.

Úgy szeretném tanítani, miről szól az élet,
tovább adni, jó példával, tanult emberséget.
Úgy szeretnék...de úgy hiszem ez az egész álom,
tanulnom kell jobbá válnom, most is ezt csinálom.
Úgy szeretnék egy szép napon boldog ember lenni,
addig, persze tanítok, és tanulok szeretni...

Aranyosi Ervin 2016-12-06.







AZ ÚT VÉGÉN...


Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,


mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!







ÜRES KÉZZEL JÖVÜNK - MEGYÜNK!


Mikor a Földre érkezünk,
nagyon üres mindkét kezünk,
s mikor a Földről távozunk,
csak annyink lesz, amit hozunk.

Ezért ne is gyűjts kincseket,
a kincs, s vagyon mind itt reked!
Csak lelked lehet gazdagabb,
ha jól érezted itt magad.

Mi a tiéd e létben itt?
Ha vannak szép emlékeid!
Azt nem veheti senki el,
s viszed, ha egyszer menni kell!

Élményeid a kincs csupán,
időd ne vesztegesd bután,
élvezz ki órát, perceket,
örömmel töltsd fel lelkedet!

Szerezz örömet másnak is!
A jó érzés a drága kincs!
Ezt szórd a szélbe szerteszét,
s ez nem afféle szentbeszéd!

Szeress, örülj, legyél vidám!
Ne sajnálj eztán semmit ám!
Tedd teljessé az életed,
a szép vezesse léptedet!

A szép, a jó, s a szeretet,
s ne játssz másoknak szerepet!
Hisz angyal vagy, ha felfogod,
a boldogsághoz van jogod!

Amit adsz, vissza azt kapod,
tedd tartalmassá a napod!
Légy hálás persze mindenért,
ami öröm e szinten ért!

Ha egyszer eljön majd a nap,
mikor a menny visszafogad,
s Atyádhoz végre visszatérsz,
lelked mutatja,mennyi érsz!







VARÁZSLATOS KÍVÁNSÁG


Hej, ha varázspálcát foghatnék kezembe,
a világon minden ember boldog lenne.
Nem is ismernének szomjúságot, éhet,
s vidámmá válhatna az emberi élet.


Minden ember arcán csak mosoly ragyogna,
s kinek kedve támad vidáman dalolna.
Nem ismerné senki a szomorúságot.
Egy nagy zsákba kötném a nyomorúságot
és eldugnám a mély tenger fenekére.
Bőség és a jó kedv jöjjön a helyére.










VÁGYNYILATKOZAT...


Elkezdtem hát végre, érzem is már, - vonzom!
Sikerült magamat jó helyzetbe hoznom,
Mely megadja mindazt, mind, amire vágyom.
Fényes gazdagságom, és új hivatásom,
Mely életre kelti egy örökös álmom.

Bízom önmagamban, és boldogan élek.
Jövőt én senkivel többé nem cserélek.
Jól ismerem magam. Tudom, hogy mit érek!
Kovácsa vagyok a saját szerencsémnek,
És hasznára válok az emberiségnek.

Szeretem az újat, a változatosságot.
Színessé teszem a szürkülő világot.
Örömérzést adni, és örömöt kapni,
Fejlődésben mindig csak tovább haladni.
Lelkiismerettel embernek maradni.

Mindig van szép célom, és teszek is érte.
Semmit sem hagyok már mától kezdve félbe.
Mind végig csinálom, és ezután végre,
Méltó leszek mindig a megbecsülésre.
S munkám fizetségét is megkapom érte.

Amit én most adok, - az kell a világnak,
És akik megkapják, azok mind jól járnak.
Van már elég pénzem, hogy tegyem a dolgom,
- Vevő is, árus is, keressen a bolton! -
Családomat mindig a tenyeremen hordom.

Megvan a megoldás, felismertem, végre!
Gondjaim megoldja a VONZÁS TÖRVÉNYE!
Mind megadja nekem, amire csak vágyom.
Amit elképzelek ezen a világon,
Váljon mind valóra, úgy, ahogy kívánom!







VÁLASZD A JÓT!


A bűnt, haragot te teremted,
általad él csak a gonosz!
Hited szerint jön létre benned,
s ha figyelsz, látod, kárt okoz.
Mi lenne, ha csak angyal lennél,
s hinnéd a jót, a szép csodát?
Tudnád a menny, az itt él benned,
- s nem gondolnád, hogy odaát.

Szeretni kéne megtanulnod,
s tanítani rá másokat!
A bűnt hagyni pokolba hullni,
s a jóra sem várnál sokat.
Teremthetnél a jó szíveddel,
s nem irigyelnéd másoktól el,
mert tiéd lehet minden álmod,
mikor a vágy körül ölel.

Szemüveg kell, hogy jobban láthass,
hogy észrevedd, hogy mi a szép?
A lélek tükrén néz keresztül,
ezért tette az Úr eléd!
Mert minden jobb, ha szívre hallgatsz,
- a harag rossz tanácsadó!
Temesd el régi, fájó múltad,
ne légy miatta lázadó!

A gonoszt, rosszat te teremted,
mert elhiszed, hogy létezik.
Míg élteted, a jó szándékod,
megbújva fájón éhezik.
A vágynak adj erőt, hatalmat,
kívánd, hogy minden jobb legyen!
Hogy lásd a Napot égre szállni,
másszál csak át a gondhegyen!

Lásd csak meg mindenben a szépet,
s meglátod napod felderül!
Vetíts élhetőbb jövőképet,
s a rossz jobblétre szenderül.
Vegyél pozitív szemellenzőt,
lásd csak a jót, az életet!
Gonosz és angyal közt ha dönthetsz,
jobb ha az angyalt élteted!


Aranyosi Ervin: Válaszd a jót! - Videó

Link








VÁLASZÚTON...


Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,
segítsen dönteni, melyiket válasszam,
rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.
S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,
csak ha teendőid, büntetésnek érzed.
Minden út feladat, amit el kell végezz!
Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.
Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,
vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?
Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:
a keserű “megfagy", a bátor “felmelegszik"!
Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!
Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.
Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,
kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.
Járj be minden utat, s a végén meglátod,
csodák szegélyezik az egész világod.







VIDD A MOSOLYOMAT!


Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra,
úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!






VIRÁGOK KÖZT...


Virágok közt veled játszom,
te vagy a legjobb barátom.
Szeretettel szíved adod,
az enyémet elfogadod.

Nincs is szebb, mint ez a játék,
a barátság szép ajándék.
Kicsi szívünk együtt dobban,
amit súgok tartsd titokban...




































































 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Az élet szép
  2016-04-10 22:30:34, vasárnap
 
 




Aranyosi Ervin: AZ ÉLET SZÉP


Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd a teljes életet.

Aranyosi Ervin 2014-10-21.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Forrás:
http://versek.aranyosiervin.com/mindennapok-elet-gyasz-remeny-hit/aranyosi-ervin- az-elet-szep/







Aranyosi Ervin: Az élet szép

Link



Aranyosi Ervin: SZÉP AZ ÉLET

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Fény és sötét ura az ember
  2015-08-20 20:20:24, csütörtök
 
 







Aranyosi Ervin: FÉNY ÉS SÖTÉT URA AZ EMBER


Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.


Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,


lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.


Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin 2015-08-04.







Fény és sötét ura az ember

Link












 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Húsvéti üzenet
  2015-04-05 21:30:09, vasárnap
 
 




Aranyosi Ervin: HÚSVÉTI ÜZENET


A szeretet megvéd,
oltalmaz, vigasztal,
a szeretet etet,
-vendégváró asztal.

Mert lelkünk hatalmas,
- bárki beleférhet -
jó szívével adhat,
bizakodva kérhet.

Tárd ki hát szíved,
higgy a szeretetben,


így szépül a világ
így élhetünk szebben.

A szeretet burok,
minden rossztól megvéd,
ha szívből szeretnél.
Te is jobban tennéd

A szeretet örök,
a szeretet áldott,
szeressük hát szebbé
az egész vlágot!


Aranyosi Ervin: Húsvéti üzenet

Link








A szeretet mindent megold

Link



LOVE ME WITH ALL YOUR HEART (Lyrics) - Engelbert

Link














 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1546
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 29016
  • e Év: 146370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.