|
2018-02-09 09:16:40, péntek
|
| |
| |
Lelkes Miklós...... ........... ........... ........... ........... ..............2018-02-09 , 8:40
Lelkes Miklós - A milliárdos Háry János
Derék hun nép! Ó, hidd el már most:
a milliárdos Háry János -
tényleg szegény! Ha megy a Házba,
rajta foltos jellemgatyája..
"Milliárdos"? Az csak előnév,
mi díszíti e Hunok Hősét, -
Ő szinte koldus, - nem is tagadja
hunok e Nagy Vezére, Atyja!
Oly erkölcsös! Lelkében harc dúl:
pironkodjon-e? Inkább barnul
tovább, pírtól nem ég a bőre,
ha Nyugatra mutat: - Előre!
Bűnös város vár ott, merészen,
hunyó hun ellen harcra készen!
Ám hunok vagyunk, az a fajta,
ki kardosan zeng: Rajta! Rajta!
(Ki belenéz a múltba, látja:
Rajta! végén fordult-e vágta,
kik vágtak, s kikre, mikor vágtak, -
de, Szent Halandzsa, mindent áthass!)
E milliárdos Háry János
zsákjába, gyakran, ez-ez szálldos?
Abba ne nézz hazafi-hunfi:
aki hun, - tudjon szemet hunyni!
Engem, mint furfangos deákot,
kis kétely, olykor, ölel, átfog,
sőt, néha sejtés kél szívemben,
olyan: Hunságnak ismeretlen,
s tán túllépnék a "mai kocsmán",
de máris az a kocsma lép rám, -
az a kocsma jött vissza mára,
melyik rálépett Attilára!
Ó, milliárdos Háry János!
Itt nagy faluddá lett a város,
s minden falud sikert arat ma,
mert fenekekben Szavad zabja!
Látod? Nincs senki, aki tüsszent...
Hun hadaddal beveszed Brüsszelt,
s megsarcolod! Lóghat majd orra,
és gondolhat Napóleonra..
(Őt ősödnél kegyelem várta,
s két aranyóra volt csak ára..
Mindössze kettő! Égi róka!
Az ma csupán korrupcióka!
Móka, amit nevetség áthat..
Ma ennyivel ki korrumpálhat?)
Követelj Feneketlen zsákot,
ha majd Brüsszel napja leáldoz, -
meg több rabszolgát okos okból:
sohasem elég strómanokból!
Hallod? Felszáll vitézi ének!
Vitézi Rend menete kész lett.
A távolban már remeg Brüsszel,
s holnap előled gyáván tűz el!
(2018)
Lelkes Miklós: Arctalanok
Az arctalanság - álarc.
Jogos, óvó lehet,
de tudd: arctalan arcok
gyakran becstelenek!
Sok arctalan rossz tettét
mosolyban rejti el,
s megjátszott harctalanban
papolja: béke kell!
Máskor meg harcot mímel,
s ha győzni kezd a had,
az arctalan mimikri, -
az a leghangosabb!
Arctalan most is sok van.
A nyájas nyál folyik.
Kalmárság kirakatja
tetszelgő álmait.
Arctalan életekből
ha összegyűl a szenny,
vállrándító Közönyből
végül mi is terem?
Közönyt imád egy népség, -
így nem bánják, ha lop,
sőt, "Éljen!"-t is begyűjtnek
nemzeti tolvajok!
Egy eszme, hit, ha erkölcs,
jó szándék hatja át,
nem vigyorog, vagy hallgat,
ha itt tolvaj világ,
s múltbeli tolvajokból
sem csinál szenteket, -
az igaz hitben szív van,
s értelmesen szeret!
Ha arctalan egy ország, -
az sohasem szabad,
s "szabadság szónoklattal"
rabság még mocskosabb.
Nézz a történelemre!
Mutatja annyi kép:
arctalan népből könnyen
lesz vétkes csőcselék.
Ha gyávasággal megtelt,
szégyen a szó: Haza, -
s felette nem ragyog fel
Petőfi Csillaga!
Költő! Az Arctalannak
mutasd hát arcodat,
Szépség-múlt vers-világát,
s a Szíved, mely szabad!
(2018)
Lelkes Miklós: A csendről sokszor írtam..
A csendről sokszor írtam,
csendem költői csend, -
nem csak zajok hiánya,
de Csend, amely teremt.
Teremt kis kék harangból
szebbet, - virág, ha kék,
csenddel kéksége együtt
nem csak szép, - meseszép!
Ily csend teremt a fákon
kis mókás ördögöt,
s mosolyt az angyalarcon
fények, s árnyak között.
Teremt! Tavakon égő
ezüstje felragyog,
s a víz ég felé indít
új, s új varázslatot.
E Csendről sokszor írtam..
..de most rossz csend velem:
megtagadott a Véges,
s nem vár volt Végtelen.
Így van, ha nincs Szabadság:
az a Csend elveszett,
s valahol, titkon, sírnak
szív csillag gyermekek.
A Csendről sokszor írtam..
Most itt másféle csend:
a Közöny börtönébe
zárta a Végtelent.
A Csendről sokszor írtam..
Most az ország ilyen:
álarcban csend és lárma,
s Isten - istentelen.
A régi Csend hová lett,
mit hoztak volt dalok?
Mint lett halandó, ország,
sok halhatatlanod?!
Kölcseyd is leköpted..
No és kit érdekel:
érdek-köpködés közben
ki, mit, s honnan zsebel?
Petőfi? A Szabadság
Költője? Szólni kín:
röhög a tolvaj Szépség-
Eszmék bilincsein.
Ország, szégyelld e csendet!
Aki Közönyt szeret,
mindent elad, elárul:
Hazát, s Becsületet!
(2018)
Lelkes Miklós: Az életem egy utca
Az életem egy utca,
mely a semmibe vész, -
de előtte, időnként,
szemembe visszanéz.
Az életem egy utca.
Kenyérbéllel dió
a számban, ízes álom..
Fák hangja hallható.
Az életem egy utca.
Jóval rossz is szalad,
de könyvek, könyvek, könyvek:
tudó dal-pillanat!
Az életem egy utca.
Károg bűnös halott, -
de szív kaput kitártak
gyönyörű csillagok,
s lett, piros csillagoktól,
jókedvű, jobb világ,
ha ringatott is templom
sötét litániát.
Az életem egy utca.
Hosszú platánfa sor
gömbtermései lógnak..
Barna szél bút sodor.
Az életem egy utca.
Gnóm-erkölcs emberek,
a legkevésbé sem kell,
hogy ti szeressetek!
Az életem egy utca.
A végtelenbe vész, -
de lesüllyedt világban
felemelőn Egész!
Az életem egy utca.
Kis csendek, kis zajok, -
de szív a szívért dobbant,
dalra dal hallgatott.
Az életem egy utca.
Alkonyom lángja ég.
A Szépség Forradalma
oly nagyon messze még!
Ez egy sunyító ország,
a Széptől messze van.
Volt Költői daloltak..
E táj most daltalan.
Az életem egy utca,
se kevesebb, se több,
egy vörös vércsepp-csillag
a csillagok között.
(2018)
Lelkes Miklós: Végvárak álma
Végvárak álma, szétszakított ország,
Kereszt és Félhold, közös bánatok
az álomban még inkább összeforrnak..
Mily Kéz raboltatott, gyilkoltatott?
Végvárak álmát, szétszakított ország,
máig sem érted! Vak Félhold, s Kereszt,
s hívő nyájuk a Kezet csókolgatja..
Díszletként Krisztus, Allah? Egyre megy.
Ó, máig ér Végvárak vérző álma!
Bár képzelt Krisztus és Allah halott,
de a volt Kéz él, szétszakított ország,
és hány imád, régóta, - Tolvajod!
(2018)
Lelkes Miklós: Nem tudni ezt-azt..
Nem tudni ezt-azt bonyolult világban
sokszor nem szégyen, - de kérdés, hogy mi az,
amit nem tudsz? S miért nem? Nem tudásért
felelős vagy, - és felmented önmagad?
Az emberiség ma is keveset tud
létről, nem létről, - és titkait a test
gyakran rejti. Anyagmozgás a lélek,
s az Anyagnál is sokkal rejtelmesebb..
Ám, ha nem tudást csak játszik önérdek,
- s e Földön mennyi az érdek-ostoba! - ,
az arcul csapása is Becsületnek,
aki így tesz, az tolvajok cinkosa.
Hit is kell olykor, de csak ész-határig.
Az, aki ember, - az ne legyen barom!
Vágóhidra mily tömegeket hajtott
embertelenség, sok álszent hatalom!
Minden emberben, igaz, ott az állat
ős-múltjából, ám túlzásba mégse vidd
imádatát egy múltból jött világnak,
mely mutogatja neked szellemeit!
Fejed emeld fel! Kevesebb középkort!
Emberhez méltóbb egy gerinces világ!
Isten-eszmét Tudás, s Hit együtt adhat, -
s ily Eszme-Isten annak örül, ha látsz!
(2018)
Lelkes Miklós: Havas fenyők
Havas fenyők, szépség és idegenség
bennetek, együtt, hajnali szerencsét
remél a lélek, amikor kiléptek
a feketéből, éji messzeségnek
honából, látszat kigyúl és fehérlik,
s égő hó szikrák szállnak fel a kékig.
Idegenség? Igen. Szépségből bánat
szintén kinéz: csak múlandót imádhat
emberi szív? Gyönyörű álomcsendet
a jött idő mindeddig elveszejtett.
Havas fenyők, Szépség! Szomorú itt lenn.
Az úttalanság kiált a szívekben,
de vérző tükör, távoli varázslat,
annak, ki lát, egy másik tájat láttat,
szív közelebbi időt, együtt benne
csillag, dal, lélek: a Szépség szerelme, -
Értelmes jóság, mely, ha kell, kegyetlen,
mi úgy hiányzik gyarló emberekben!
Szeretet gyakran bűnök menedéke,
Sátán korbácsa hajt álszent misékre.
Templom börtönök, giccses, festett látszat, -
látszat-ember szégyene a világnak!
Több látót hozz, Idő, s velük a Tájat,
hol ölelkezik való és varázslat,
hol élő öröm zeng, majd csillog csendje,
s jelképe Csillag, - a Szépség szerelme!
(2018)
Lelkes Miklós: Vers egykori pöttömkénknek (Rusovszki Szilviának)
A Pilis, igen! Fény-, s Árnyország szárnya
suhant, s - mint írtad - szinte Himalája
volt nekünk a hegy, amely messze nézett.
Homlokán kék ragyogtatott fehéret..
Ó, kis Költőnő! Verseiden akkor
mesék ámultak: sárkányos lovagkor
hajolt föléjük, s forgatták az álmot
itt is, ott is égszín katángvirágok.
Ösvények vittek és ösvények hoztak,
lengett léginge lepkés illatoknak,
madár idő röppent át nyárról nyárra,
lobbant pipacs merész láng-boldogsága,
majd tó ringatott ide-oda nádast,
s elszenderült harangszavas vasárnap..
Közben Nagymamád főzte az ebédet
a telken, hol kört írt le darázsének,
főzte és kész lett, meg is jöttünk délre,
csábításra is: gulyáslevesére..
Volt tükörben akkori arcod látom.
Mint csillogott a csend a csigacsápon,
mily kedvesen! Mily más világban éltünk!
Volt tükörben akkori álomlétünk..
Kisgyermekként mint szeretted a telket,
tájat, estét, ha csillagok remegtek,
vagy a hajnalt, ha piros hangok jöttek!
Az emlék gyakran olyan: tükrös könnycsepp,
kis gömb, de rajta mégis végtelenség
rejti s mutatja az embert, - a lelkét..
(2017)
Lelkes Miklós: Fehér csend
A fehér csend nekem kékkel a legszebb:
fénygyermekei égi végtelennek.
Vannak, s nincsenek, - ez együtt szép benne:
véges világok végtelen szerelme.
A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Nincs- és van lélek csak együtt a Lélek.
Egy-egy kakukkhang átugrott a csenden.
Egy-egy könnycsepp tükrében elmerengtem:
voltam már élő és halott is voltam
arany korongban, ezüstlángú holdban..
S tán halott voltam akkor is, ha élő:
látott utakról hiába mesélő?
A fehér csend kék csend szemébe nézett.
Anyag teremtett: szépség arcú Lélek,
halhatatlan és halandó. Halála
létezőt hajtott nem-lét elmúlásba.
Hitték, s nem hitték emberek és házak,
de a táj nem hazudott önmagának.
Voltam, s nem voltam. Ringott öröm, bánat.
Kelyhébe láttam nyíló létvirágnak.
Kelyhébe láttam, sziromdal szívébe.
Volt és nem volt lét szívemet elérte.
Lengett fehér, kék, ringott öröm, bánat,
könnycsepp csillagok felujjongtak, s fájtak.
Győztem? Vesztettem? Emberek és házak
elhagytak, - de így égi a varázslat?
Minden és semmi. Olykor semmi minden?
Minden sziromdal elhervad szívekben?
Emberszívben el, ám, alkonyi álmom:
a végtelent nem látom, - s mégis látom.
Anyag formál ki anyagtalan Lelket:
fehérben, kékben szív piros szerelmet.
(2017)
Lelkes Miklós: Minden szokás..
Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!
A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a Jászol,
bár a Születés máig önmagából
mit őrzött meg? Bárki tűnődhet rajta, -
de a tömeg nem gondolkodó fajta,
Veszélyes Föld, ahol vakhitű Nyájak
régi-új tévutak Apostolának
bégetnek. Álszent, ígérő szavára
hány fejvesztett nyáj rohant pusztulásba!
Ám egykori szív, űzött ős-keresztény,
a szívemmel rokon nappalon, estén.
Elismerem, az én szívemnél bátrabb,
de Csillagomhoz hasonló varázslat
kélt Csillagából. Ott volt a szívekben:
- Becsület nélkül nincsen Eszme, Isten!
Ha gyertya gyúl ki tűlevelek zöldjén,
még, önmagában, korántsem örömfény.
Hány ünnep látszat-köntöse nevetség,
s inkább meggyaláz Szépséget és Eszmét!
S mint kellene másfajta, tisztább Ünnep,
Asztal, melyhez a Becsület leülhet!
Hol van ily Asztal a kerek világon?
Talán csak Nálad, Múlt, Csillagos Álom, -
és volt egykor, lent, katakombák Mélyén,
s tán igaz kérdés is, türelmes-békén:
- Mit is lehet Szeretettől remélni,
ha földi bűn festett álarca égi?
Lehet, hogy ott volt. Lehet, ez hiányzott.
A szándék mégis ott volt, s az volt áldott.
A választ rá, mégis össze kell tenni
részeiből, - mert nem elég szeretni!
(2017)
Lelkes Miklós: Téli tájkép
Behavazott kérdések kint a tájon.
Az áttetsző ködben álló közöny.
Fehér hullt rá komor feketére.
Csendnek kószáló varjúhang köszön.
Emberlélek télre találóbb évszak:
tavasz elvillan, s ha ring renyhe nyár,
nem sokáig, méze már el is cseppen,
s színtelt ősz hideg rokonára vár.
Behúzódom kunyhómba: bánatomba.
Kint a közönynek varjúhang köszön.
Álarc mögül milyen múlt kiált ki?
Dőlt idő lép át rejtett térközön.
Kint látszat-utcák. Bepiszkolt fehéren
itt-ott botló, megbotlott emberek.
Nyirkos álarc. Rossz imák szokása.
Súlyos baj, ha az értelem beteg!
Az értelem beteg. A szennycsatornák
patkányai párzanak mindenütt
virtuális képernyős világban.
Kikapcsolom. Látványuk szíven üt.
Hát nektek ez kell? Löttyenő latyakban
táj undorít. Szebb tavasz még lehet?
S nyár? S az ősz? Gyümölcsökért kinyúlnak
majd akarom-karmos, tolvaj kezek?
Jövő jön, s e rossz jelen folytatódik?
Vitustánc virtus. Tetovált halott.
Bármit mondhatsz, mélyre süllyedt ország, -
de azt nem, hogy költőd is hallgatott!
(2018)
Lelkes Miklós: E tél még olyan...
E tél még olyan, mintha azt sem tudná,
hogy mit tegyen. Esőt hozzon? Havat?
Kis hó hullik, már olvad, havas eső
követi, szélben károgó szavak,
majd tavaszelőt színlel februárban
a tél, fénylik, de éber kék helyett
fent szürkeség, és lent is csak a látszat
csal meg reményt, hiszékeny szemeket.
A napok jönnek, sorstól üldözötten.
Kopott kabát. Kint botorkál az est.
Fekete fák álmos egyhangúsága
nézegeti a lassú lépteket.
Ez az idő nem vidít fel, de mégis
furcsa látlelet, s ezért érdekes:
egy járó szív még, bár a nincs felé tart, -
jövő égboltján csillagot keres.
Kint is keres. Az este elbotorkál.
Most mindketten megálltak, hirtelen.
A kinti tájon másik szív is ott van,
s benne szépséges csillagszerelem?
A szívvel együtt, ha már nem dobog fel,
verse kihűl, elfelejtett halott?
Tétova télben ez igaznak látszik.
Nincs felé tartó szívvel hallgatok,
de mégis érzem: ha egy versben szív van,
az túldobog, átél bármily telet,
s egy Tavasszal majd, Vele együtt, ébred,
együtt köszönt új, jobb embereket.
Nem hiszel ebben? Megértem, mert Tél van,
s az utcavégen közönyös Kereszt, -
de szív-vers ellát csillagos Időig,
hol Szépség oszt ki majd fegyvereket.
A szív-vers látja: jobb emberek, messze..
Őket mutatja vörös tükrű ég,
s azt is: arany báb-istenek helyébe
ők hozzák el a Szépség Istenét.
(2018)
Lelkes Miklós: Süllyedt idő
Süllyedt idő. Sunyít a Kereszt Pártja,
s Igazság helyett az Istent kiáltja,
mint múltban is. S a piszkos üzletekben
becsteleneknek a szeme se rebben.
Krisztus korbácsát megérezték egykor
a templomban galambárus-kufárok?
A kisebb vétkek mily bűnökké nőttek,
s a betlehemi Csillag mire váltott?
Akiknek ez kell: undorító ország
hívei, - vagy vak, tudatlan cinkosok.
Hol van a Volt élő értelmisége?
Tanító, bátor szív már nem is dobog?
Süllyedt időben mélyre süllyedt ország,
de elfeledted azt a szót, hogy Haza,
s a menekülteket szintén feledted:
meggyaláztak, Betlehem Csillaga!
Süllyedt idő. Sunyít a Kereszt Pártja.
Istenről szónokolnak tolvajok.
S mitől hazafi, mondd csak, aki tolvaj, -
és valójában miben hisz, aki lop?!
(2018)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkes Miklós 1. |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
