Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Gottfried Keller: Téli éj
  2011-06-21 14:05:52, kedd
 
 

Gottfried Keller: Téli éj

Szárny se rebbent, megfagyott a csönd,
néma földön villogott a hó,
tiszta volt a csillag sátra fönt
s nem hullámzott, dermedt volt a tó.

Egy fa nőtt a mélyből, ágbogán
megfagyott a víz a tó felett.
Törzsén felkúszott a hableány
és a zöld moszat közt átlesett.

Fenn a vékony jégen álltam én,
örvénylett a víz vak mélye lenn,
s néztem ott a lányt, lengett felém
szép, fehérlő teste meztelen.

Láttam én, hogy felfelé figyel
és a jéglapot tapintva sír...
arcát már sosem felejtem el,
bennem él, míg el nem rejt a sír.

(ford: Radnóti Miklós)



Winternacht (German)

Nicht ein Flügelschlag ging durch die Welt,
Still und blended lag der weisse Schnee.
Nicht ein Wölklein hing am Sternenzelt,
Keine Welle schlug im starren See.

Aus der Tiefe stieg der Seebaum auf,
Bis sein Wipfel in dem Eis gefror;
An den Ästen klomm die Nix herauf,
Schaute durch das grüne Eis empor.

Auf dem dünnen Glase stand ich da,
Das die schwarze Tiefe von mir schied;
Dicht ich unter meinen Füssen sah
Ihre weisse Schönheit, Glied um Glied.

Mit ersticktem Jammer tastet' sie
An der harten Decke her und hin,
Ich vergess' das dunkle Antlitz nie,
Immer, immer liegt es mir im Sinn!


 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Az éjszaka csöndje
  2011-01-28 17:24:58, péntek
 
 

Gottfried Keller: Az éjszaka csöndje


Üdv, harmatittas réteken
tündöklő éj! Köszöntelek,
ki játszadozva ringsz a menny
ívén, arany csillagsereg!

Körül az őshegység, akár
éji fohászom, hangtalan,
és messze túl a tengerár
rémlik, hogy partnak rohan.

Szellők szárnyán nyugat felől
fuvola édes hangja száll,
és keleten az égre tör
a nap halvány sejtelme már.

Tűnődöm: távol, meglehet,
most hal meg egy emberfia -
s most tart győzelmi menetet
a várva várt hős dalia.

De mint a ködlő földi völgy
nagy hallgatása, én olyan
könnyű vagyok, s akár a föld,
olyan jó, olyan szótalan.

Szívem mélyén a maradék
maró sajgás is elcsitul.
Mintha előttem ős nevét
végre kimondaná az Úr.

/Ford.: Lator László/

 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Hajnal
  2011-01-28 17:02:16, péntek
 
 



Gottfried Keller: Hajnal


Valahányszor felkél a nap,
megújhodik reményem,
és bontva bimbót, szirmokat
virul, míg este lészen:
akkor álomba bágyad,
árnysötét födi már,
de újra felserkenti az
első hajnalsugár.

Ez az erő sosem szűnő,
forrong, küzd szakadatlan:
a drága vér, a jót szülő,
mi árad száz alakban.
Míg szellők hírül adják
a nap pirkadatát,
álom és éj nem nyűgözi
a szabadság hadát!

/Ford.: Halasi Zoltán/
 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Az idő áll
  2011-01-28 16:44:31, péntek
 
 

Gottfried Keller: Az idő áll


Az idő áll, nem fut tova,
mi vonulunk csak ott,
az idő karavánszeráj,
mi a zarándokok.

Se szín, se forma - alakot
is úgy nyer tőletek:
fel- s letűnéstek színtere,
porladó emberek.

Hajnali fény esőz: a nap
egy harmatcseppben ég:
egy perc is igazgyöngy lehet,
egy század buborék.

Az idő fehér pergamen,
és sose lesz teli,
ki-ki vérével írja, míg
az ár el nem nyeli.

Hozzád, te szépséget szülő,
csodát termő világ,
megírom én is a magam
szerelmes himnuszát!

Boldog vagyok: dús koszorúd
körén kinyílhatok -
hálából zengem fényedet,
forrást nem bolygatok.

/Ford.: Halasi Zoltán/
 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Tavasz a hegyen
  2011-01-28 16:37:44, péntek
 
 





Gottfried Keller: Tavasz a hegyen

Itt a tavasz, s a lavina már
morajlik, völgybe visz zúgó zenét:
kicsi kunyhóm régen mellette áll,
hol napfényben fürdik a hegyi rét.

És ha a lavina fölébe nő
s kunyhómat sodorja dörögve le,
mihelyt száraz a hegyi legelő,
mást építek s száll lelkem éneke.

De ha országomat a szolgaság
nőstény oroszlánja támadja meg,
otthonom felgyújtom, szálljon a láng,
elindulok és világgá megyek!

Világgá - hol sötét birodalom
idegen emberét szolgálom én,
s a csillagot feledni nem tudom,
mely sápadtan fénylett hazám egén.

/Ford.: Hajnal Gábor/
 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Téli éj
  2011-01-27 05:47:34, csütörtök
 
 
Idézetek Gottfried Keller verseiből


Téli éj
(részlet)

Szárny se rebbent, megfagyott a csönd,
néma földön villogott a hó,
tiszta volt a csillag sátra fönt
s nem hullámzott, dermedt volt a tó.

Egy fa nőtt a mélyből, ágbogán
megfagyott a víz a tó felett.
Törzsén felkúszott a hableány
és a zöld moszat közt átlesett.

(Radnóti Miklós)


 
 
1 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
A költő halála
  2011-01-27 05:26:03, csütörtök
 
 




Idézetek Gottfried Keller verseiből

A költő halála
(részletek)

Őszi szél zúg, a költő küzd a véggel;
falán levelek árnya leng tova;
ágya körül síró családja térdel,
kezén ott ég hitvese homloka.

Búcsúzó napfény fuldoklik a borban,
s ő bíborába mártja ajakát,
aztán visszadől a párnára nyomban,
s így adja tudtul végakaratát:

"Melyet légies kövekből emeltem.
a ház fényének íme vége már;
életem eléltem s elénekeltem,
sorsom betelt, munkaidőm lejárt.

(...)

Tűzhelyemen hát több tömjén ne égjen,
ne füstöljön rajta, csak szürke szén,
úgy, mint egykor, apáim idejében,
míg e merész útra nem léptem én.

(...)

Töredékeim vessétek a lángba,
a műhely pora váljék semmivé,
művészetben a hely s fény vajmi drága:
a forgács ne álljon a mű elé!

(...)

Dalom a nép útjait járva zengjen,
hol a tornyokon zászlaja lobog;
bár kínosan küszködve, ismeretlen
vonulnak el majd unokáim ott!"

S a nap még egyszer felvillantva fényét,
egy sugarat a tiszta arcra vet:
így bíborlott a bérc is az imént még,
s most hidegen és fehéren mered.

(...)

Költöznek lepleikbe burkolódzva
mind a hallgatag házi istenek,
kik bölcsejében szánták őt a sorsra,
mely életében beteljesedett:

a Szenvedés - fejét lehajtja, néma -
s egy álomalak, az Öröm vele,
a Képzelet, s végül társa, a Tréfa:
szótlan, hideg, s üres serlege.

(Rónay György)



 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Esti dal...
  2011-01-27 05:17:39, csütörtök
 
 


Idézetek Gottfried Keller verseiből

Esti dal
(részlet)

Szemeim, ti kedves ablakok,
annyi édes látványt adtatok,
képet képre bocsássatok,
lesztek úgyis egyszer majd vakok!

Fáradt pilla csuklik kialudt
fényetekre, nyugtot lel dúlt
lélek, vaksin a vándorsarut
leoldja, sötét ládába jut.

(Lator László)


 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
Gottfried Keller
  2011-01-27 05:09:12, csütörtök
 
 

Gottfried Keller (1819. július 19. - 1890. július 15.) svájci német realista író, a kritikai realizmus alakja, lírája, politikai költészete is jelentős.
 
 
0 komment , kategória:  Gottfried Keller (1819-1890)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 2176 db bejegyzés
Összes: 54926 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1037
  • e Hét: 8871
  • e Hónap: 53773
  • e Év: 945940
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.