Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 88 
A Katolikus Biblia
  2011-03-17 16:09:03, csütörtök
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Szent Júdás levele
Júd 1
Júd 1.1
Júdás, Jézus Krisztusnak a szolgája, Jakabnak meg a testvére, az Atyaistenben szeretett és a Jézus Krisztusnak megtartott meghívottaknak.
Júd 1.2
Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek!
Júd 1.3
Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.
Júd 1.4
Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.
Júd 1.5
Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította.
Júd 1.6
Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.
Júd 1.7
Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.
Júd 1.8
Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat,
Júd 1.9
jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: "Büntessen meg az Úr!"
Júd 1.10
Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.
Júd 1.11
Jaj nekik, mert Káin útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban.
Júd 1.12
Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák;
Júd 1.13
saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár.
Júd 1.14
Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: "Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel,
Júd 1.15
hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek."
Júd 1.16
Ezek, akik zúgolódnak, siránkoznak a sorsuk miatt; szenvedélyeiktől vezettetve élnek, nagyképű szavakkal dobálóznak, és hajbókolnak az embereknek, csak hogy hasznot húzzanak.
Júd 1.17
Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek.
Júd 1.18
Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek.
Júd 1.19
Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek.
Júd 1.20
De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben,
Júd 1.21
tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.
Júd 1.22
Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak;
Júd 1.23
másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.
Júd 1.24
Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé,
Júd 1.25
a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.







Jelenések könyve
Jel 1
Jel 1.1
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak,
Jel 1.2
aki tanúskodik Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről: mindenről, amit látott.
Jel 1.3
Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van.
Jel 1.4
János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll,
Jel 1.5
és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől!
Jel 1.6
Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.
Jel 1.7
Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Amen.
Jel 1.8
"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.
Jel 1.9
Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt.
Jel 1.10
Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,
Jel 1.11
megszólalt egy hang: "Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába."
Jel 1.12
Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
Jel 1.13
a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét.
Jel 1.14
Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz,
Jel 1.15
lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása.
Jel 1.16
Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.
Jel 1.17
Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: "Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
Jel 1.18
és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
Jel 1.19
Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.
Jel 1.20
A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház."
Jel 2
Jel 2.1
"Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja:
Jel 2.2
Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket.
Jel 2.3
Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele.
Jel 2.4
De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.
Jel 2.5
Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.
Jel 2.6
Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni - én is gyűlölöm őket.
Jel 2.7
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van."
Jel 2.8
"A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:
Jel 2.9
Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája.
Jel 2.10
Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.
Jel 2.11
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesen nem vesz erőt a második halál."
Jel 2.12
"A pergamoni egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja:
Jel 2.13
Tudom, hol lakol; ott, ahol a sátán trónja áll. Ragaszkodol a nevemhez, nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik.
Jel 2.14
De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait.
Jel 2.15
Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak.
Jel 2.16
Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával.
Jel 2.17
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja."
Jel 2.18
"A tiatirai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz és lába, mint a sárgaréz:
Jel 2.19
Tudok tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több cselekedeted van, mint azelőtt.
Jel 2.20
De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából.
Jel 2.21
Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
Jel 2.22
Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből.
Jel 2.23
Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.
Jel 2.24
Nektek meg, többi tiatiraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik - hogy úgy mondjam - nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: Nem rakok rátok más terhet.
Jel 2.25
De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg eljövök.
Jel 2.26
A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött.
Jel 2.27
Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket.
Jel 2.28
Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot.
Jel 2.29
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jel 3
Jel 3.1
"A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.
Jel 3.2
Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek.
Jel 3.3
Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg!
Jel 3.4
De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá.
Jel 3.5
A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.
Jel 3.6
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jel 3.7
"A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja:
Jel 3.8
Ismerem tetteidet. Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet.
Jel 3.9
Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek.
Jel 3.10
Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit.
Jel 3.11
Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat.
Jel 3.12
A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.
Jel 3.13
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jel 3.14
"A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.
Jel 3.15
Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!
Jel 3.16
De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.
Jel 3.17
Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?
Jel 3.18
Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss.
Jel 3.19
Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!
Jel 3.20
Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.
Jel 3.21
A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.
Jel 3.22
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jel 4
Jel 4.1
Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell."
Jel 4.2
Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben és a trónon ült valaki.
Jel 4.3
Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány trónja körül.
Jel 4.4
A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.
Jel 4.5
A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
Jel 4.6
A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel.
Jel 4.7
Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított.
Jel 4.8
Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!"
Jel 4.9
Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek,
Jel 4.10
a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték:
Jel 4.11
"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent."
Jel 5
Jel 5.1
A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.
Jel 5.2
Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?"
Jel 5.3
De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset.
Jel 5.4
Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni.
Jel 5.5
Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét."
Jel 5.6
Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.
Jel 5.7
A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.
Jel 5.8
Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.
Jel 5.9
Új éneket énekeltek: "Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből,
Jel 5.10
Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön."
Jel 5.11
És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt,
Jel 5.12
és nagy szóval mondták: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás."
Jel 5.13
Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: "A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!"
Jel 5.14
A négy élőlény így felelt: "Amen", a vének pedig leborultak és imádták.
Jel 6
Jel 6.1
Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: "Jöjj!"
Jel 6.2
Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.
Jel 6.3
Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: "Jöjj!"
Jel 6.4
Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.
Jel 6.5
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: "Jöjj!" Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.
Jel 6.6
Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: "Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!"
Jel 6.7
Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: "Jöjj!"
Jel 6.8
Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.
Jel 6.9
Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.
Jel 6.10
Nagy szóval kiáltották, mondván: "Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?"
Jel 6.11
Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
Jel 6.12
Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
Jel 6.13
Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza.
Jel 6.14
Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Jel 6.15
A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt.
Jel 6.16
És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
Jel 6.17
Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?"
Jel 7
Jel 7.1
Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán.
Jel 7.2
Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
Jel 7.3
"Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!"
Jel 7.4
Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből:
Jel 7.5
Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
Jel 7.6
Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer,
Jel 7.7
Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer,
Jel 7.8
Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
Jel 7.9
Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.
Jel 7.10
Nagy szóval kiáltották és mondták: "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!"
Jel 7.11
Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent,
Jel 7.12
mondván: "Amen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen."
Jel 7.13
Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"
Jel 7.14
Így válaszoltam: "Te tudod, uram." "Ezek a nagy szorongatásból jöttek - magyarázta meg -, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.
Jel 7.15
Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik.
Jel 7.16
Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség,
Jel 7.17
mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet."
Jel 8
Jel 8.1
Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.
Jel 8.2
Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
Jel 8.3
Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.
Jel 8.4
Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.
Jel 8.5
Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
Jel 8.6
A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Jel 8.7
Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt.
Jel 8.8
A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált,
Jel 8.9
a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
Jel 8.10
A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
Jel 8.11
A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.
Jel 8.12
A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.
Jel 8.13
És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni."
Jel 9
Jel 9.1
Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa.
Jel 9.2
Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől.
Jel 9.3
A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.
Jel 9.4
Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét.
Jel 9.5
Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.
Jel 9.6
Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük.
Jel 9.7
A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított.
Jel 9.8
Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga.
Jel 9.9
Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.
Jel 9.10
Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek.
Jel 9.11
A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.
Jel 9.12
Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!
Jel 9.13
A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül.
Jel 9.14
Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"
Jel 9.15
A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.
Jel 9.16
A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát.
Jel 9.17
A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki.
Jel 9.18
Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tűz, füst és kénkő - megölte az emberek egyharmadát.
Jel 9.19
A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.
Jel 9.20
A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteiből, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,
Jel 9.21
nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.
Jel 10
Jel 10.1
Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop.
Jel 10.2
Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
Jel 10.3
Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt.
Jel 10.4
Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!"
Jel 10.5
És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte,
Jel 10.6
megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék!
Jel 10.7
Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."
Jel 10.8
Azután az égi hang újra szólt hozzám: "Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll."
Jel 10.9
Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: "Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz."
Jel 10.10
Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett.
Jel 10.11
Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról."
Jel 11
Jel 11.1
Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: "Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt.
Jel 11.2
De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják."
Jel 11.3
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot."
Jel 11.4
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll.
Jel 11.5
Ha valaki ártani akar nekik, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Jel 11.6
Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Jel 11.7
Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket.
Jel 11.8
Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették.
Jel 11.9
Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.
Jel 11.10
Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
Jel 11.11
De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el.
Jel 11.12
Az égből hangos szózat hallatszott: "Gyertek fel ide!" S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe.
Jel 11.13
Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőséget zengtek az ég Istenének.
Jel 11.14
Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik.
Jel 11.15
A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: "Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!"
Jel 11.16
Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent:
Jel 11.17
"Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és uralkodol.
Jel 11.18
A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!"
Jel 11.19
Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.
Jel 12
Jel 12.1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Jel 12.2
Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.
Jel 12.3
Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Jel 12.4
Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Jel 12.5
Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.
Jel 12.6
Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.
Jel 12.7
Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek,
Jel 12.8
de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben.
Jel 12.9
Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.
Jel 12.10
Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
Jel 12.11
De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig.
Jel 12.12
Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra."
Jel 12.13
Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.
Jel 12.14
Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják.
Jel 12.15
Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár.
Jel 12.16
De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót.
Jel 12.17
A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.
Jel 12.18
Kiállt a tenger partjára.
Jel 13
Jel 13.1
Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.
Jel 13.2
A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.
Jel 13.3
Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot.
Jel 13.4
Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?"
Jel 13.5
Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.
Jel 13.6
Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit.
Jel 13.7
Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.
Jel 13.8
A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Jel 13.9
Akinek van füle, hallja meg!
Jel 13.10
Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
Jel 13.11
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Jel 13.12
Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.
Jel 13.13
Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.
Jel 13.14
A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult.
Jel 13.15
Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt.
Jel 13.16
Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát,
Jel 13.17
és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
Jel 13.18
Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.
Jel 14
Jel 14.1
S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét.
Jel 14.2
Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat.
Jel 14.3
Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer.
Jel 14.4
Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése.
Jel 14.5
Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.
Jel 14.6
Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
Jel 14.7
Nagy szóval hirdette: "Féljétek az Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!"
Jel 14.8
Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket."
Jel 14.9
Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: "Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét,
Jel 14.10
az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt.
Jel 14.11
Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét."
Jel 14.12
Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.
Jel 14.13
Erre szózatot hallottam az égből: "Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket."
Jel 14.14
Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló.
Jel 14.15
A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."
Jel 14.16
A felhőn ülő a földre vetette sarlóját és learatta a földet.
Jel 14.17
Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszőkés volt nála.
Jel 14.18
Egy harmadik angyal az oltárról lépett elő, ennek a tűz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszőkés volt: "Ereszd neki éles metszőkésedet, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek."
Jel 14.19
Erre az angyal a földre vetette metszőkését, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába.
Jel 14.20
A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
Jel 15
Jel 15.1
Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva - ezzel lesz teljessé az Isten haragja.
Jel 15.2
Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája.
Jel 15.3
Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya.
Jel 15.4
Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt. mert ítéleteid kinyilvánultak."
Jel 15.5
Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma.
Jel 15.6
A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv.
Jel 15.7
A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele.
Jel 15.8
A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
Jel 16
Jel 16.1
Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!"
Jel 16.2
Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak.
Jel 16.3
A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
Jel 16.4
A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.
Jel 16.5
Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: "Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál!
Jel 16.6
Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"
Jel 16.7
Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid."
Jel 16.8
A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje.
Jel 16.9
Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.
Jel 16.10
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,
Jel 16.11
s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
Jel 16.12
A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.
Jel 16.13
S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő.
Jel 16.14
Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.
Jel 16.15
Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.
Jel 16.16
Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.
Jel 16.17
A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!"
Jel 16.18
Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.
Jel 16.19
A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki.
Jel 16.20
Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni.
Jel 16.21
Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
Jel 17
Jel 17.1
Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül.
Jel 17.2
Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától."
Jel 17.3
Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt.
Jel 17.4
Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg.
Jel 17.5
Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja."
Jel 17.6
Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.
Jel 17.7
Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.
Jel 17.8
A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik.
Jel 17.9
Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is.
Jel 17.10
Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása.
Jel 17.11
A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan.
Jel 17.12
A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára.
Jel 17.13
Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak.
Jel 17.14
Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek."
Jel 17.15
Azután folytatta: "A vizek, amelyeken - mint láttad - a kéjnő ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti.
Jel 17.16
A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik.
Jel 17.17
Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai.
Jel 17.18
Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik."
Jel 18
Jel 18.1
Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet.
Jel 18.2
Teljes erejéből kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja,
Jel 18.3
mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből."
Jel 18.4
Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Jel 18.5
Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.
Jel 18.6
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött.
Jel 18.7
Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt.
Jel 18.8
Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte."
Jel 18.9
Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég.
Jel 18.10
De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet."
Jel 18.11
A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat:
Jel 18.12
az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt,
Jel 18.13
a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét.
Jel 18.14
Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
Jel 18.15
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak:
Jel 18.16
"Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes.
Jel 18.17
Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!" Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét,
Jel 18.18
és így kiáltozott: "Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?"
Jel 18.19
Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: "Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!"
Jel 18.20
"Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!"
Jel 18.21
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: "Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.
Jel 18.22
Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik.
Jel 18.23
Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.
Jel 18.24
Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön."
Jel 19
Jel 19.1
Aztán hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben, ezt mondva: "Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek,
Jel 19.2
mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnőt, aki megrontotta a földet paráznaságával és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki."
Jel 19.3
Másodszor is felhangzott: "Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké!"
Jel 19.4
A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, imádták a trónon ülő Istent, ezekkel a szavakkal: "Amen! Alleluja!"
Jel 19.5
És a trónról hang tört elő, s így szólt: "Dicsőítsétek Istenünket, akik szolgáltok neki és félitek, kicsik és nagyok!"
Jel 19.6
És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengő mennydörgés robaját: "Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható.
Jel 19.7
Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült.
Jel 19.8
Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék." A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.
Jel 19.9
Ekkor hozzám fordult: "Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!" Majd folytatta: "Istennek ezek a szavai igazak."
Jel 19.10
Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!" Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke.
Jel 19.11
Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol.
Jel 19.12
Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő.
Jel 19.13
Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják.
Jel 19.14
Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.
Jel 19.15
Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.
Jel 19.16
Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.
Jel 19.17
Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülő madaraknak: "Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára.
Jel 19.18
Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!"
Jel 19.19
Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével.
Jel 19.20
De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba.
Jel 19.21
A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból.
Jel 20
Jel 20.1
Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében.
Jel 20.2
Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte.
Jel 20.3
Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik.
Jel 20.4
Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.
Jel 20.5
A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Jel 20.6
Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.
Jel 20.7
Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből,
Jel 20.8
és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.
Jel 20.9
Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.
Jel 20.10
A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.
Jel 20.11
Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely.
Jel 20.12
Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.
Jel 20.13
A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján.
Jel 20.14
A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál.
Jel 20.15
Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Jel 21
Jel 21.1
Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé.
Jel 21.2
Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Jel 21.3
Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.
Jel 21.4
Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak."
Jel 21.5
Akkor a trónon ülő megszólalt: "Íme, újjáteremtek mindent!" Majd hozzám fordult: "Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak."
Jel 21.6
Aztán folytatta: "Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.
Jel 21.7
Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz.
Jel 21.8
A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál."
Jel 21.9
Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!"
Jel 21.10
És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet.
Jel 21.11
Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
Jel 21.12
Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei.
Jel 21.13
Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu.
Jel 21.14
A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Jel 21.15
Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát.
Jel 21.16
A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Jel 21.17
Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is.
Jel 21.18
Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból.
Jel 21.19
A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
Jel 21.20
az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
Jel 21.21
A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.
Jel 21.22
De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.
Jel 21.23
A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.
Jel 21.24
Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.
Jel 21.25
Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.
Jel 21.26
A népek odahordják kincseiket és értékeiket.
Jel 21.27
Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Jel 22
Jel 22.1
És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt.
Jel 22.2
Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.
Jel 22.3
Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki.
Jel 22.4
Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve.
Jel 22.5
Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Jel 22.6
Aztán így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféták lelkeinek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie.
Jel 22.7
Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait."
Jel 22.8
Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam.
Jel 22.9
De így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!"
Jel 22.10
Majd folytatta: "Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van.
Jel 22.11
Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.
Jel 22.12
Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.
Jel 22.13
Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Jel 22.14
Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.
Jel 22.15
A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.
Jel 22.16
Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag."
Jel 22.17
A Lélek és a menyasszony mondják: "Jöjj el!" Aki hallja, mondja: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.
Jel 22.18
Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
Jel 22.19
S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.
Jel 22.20
Aki mindezt tanúsítja, az mondja: "Igen, hamarosan eljövök. Amen." Jöjj el, Uram Jézus!
Jel 22.21
Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.




A KATOLIKUS BIBLIA
Szent István Társulat

A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, hanem kisebb, könnyebben kezelhető formában is. A Szent István Társulat vállalta ezt a feladatot, és a Társulat Biblikus Bizottsága elvégezte a szövegben a szükséges javításokat.

Hitünk forrása a Szentírás, az Egyház hagyományos értelmezésével. Az egyes könyvekhez írt bevezetés és a szöveghez kapcsolódó jegyzetek szolgálják a jobb megértést, a leírtaknak az üdvösségtörténetbe való elhelyezését, hogy a betűn túl megismerhetővé váljék az Egyház eleven hite. Már Szent Pál apostol is hangsúlyozta, hogy nem a holt betűt, hanem a szellemet és tartalmat kell felismernünk, amelyet a Szentlélek vitt az Írásba (vö.: 2Kor 3,6). Az Egyház a liturgiában bőségesen olvastatja a szentírási szövegeket, hogy megtaláljuk ezek összefüggését az egész kinyilatkoztatással. Az Egyház célját teljesen csak akkor érhetjük el, ha a Szentírást gyakran olvassuk.

A Szentírás olvasóinak szívből kívánom, hogy megvalósuljon az apostol tanítása: "Minden írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon" (2Tim 3,16-17).

Esztergom, 1996-ban, a millecentenárium évében
Dr. Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek



A Szentírás nem más, mint Isten szava. Isten az imáink mellett legjobban a Biblián keresztül szól hozzánk. Ezért kell(ene) minden kereszténynek rendszeresen olvasnia a Bibliát.

Az Írás mindenki számára elérhető kell, hogy legyen. Ennek a legmegfelelőbb formája a ma már az egész világra kiterjedő internet. Ezért vállaltam azt, hogy a Bibliát, annak is a legújabb fordítását, webes formába öltsem, mivel ez sehol nem elérhető az interneten.

Remélem, hogy a honlap segítségével mindenki számára gyorsan és egyszerűen elérhetővé válik a legtisztább forrás, melyből mindig segítséget és erőt nyerhetünk.
2001. december
Harmath Dénes (thsoft@freemail.hu)


 
 
1 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-03-10 18:14:47, csütörtök
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Szent János III. levele
3Jn 1
3Jn 1.1
Én, "az Öreg", kedves Gájuszomnak, akit az Igazságban szeretek.
3Jn 1.2
Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked és egészséges légy testben is, lélekben is.
3Jn 1.3
Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz.
3Jn 1.4
Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.
3Jn 1.5
Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt.
3Jn 1.6
Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak.
3Jn 1.7
Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit.
3Jn 1.8
Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.
3Jn 1.9
Írtam valamit az egyháznak, de Diotrefesz vezetésre törekszik, nem fogad el minket.
3Jn 1.10
Ezért ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból.
3Jn 1.11
Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent.
3Jn 1.12
Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk.
3Jn 1.13
Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és nádtollal írni.
3Jn 1.14
Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk.
3Jn 1.15
Béke veled! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat, név szerint.


 
 
2 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-03-07 14:01:20, hétfő
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Szent János II. levele
2Jn 1
2Jn 1.1
Én, "az Öreg", a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek,
2Jn 1.2
de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre.
2Jn 1.3
Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!
2Jn 1.4
Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint.
2Jn 1.5
És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást!
2Jn 1.6
Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk. Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben.
2Jn 1.7
Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus.
2Jn 1.8
Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok.
2Jn 1.9
Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja.
2Jn 1.10
Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki.
2Jn 1.11
Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.
2Jn 1.12
Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.
2Jn 1.13
Üdvözölnek kiválasztott nővéred gyermekei.


 
 
1 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-03-04 15:43:26, péntek
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Szent János I. levele
1Jn 1
1Jn 1.1
Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.
1Jn 1.2
Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.
1Jn 1.3
Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben.
1Jn 1.4
S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.
1Jn 1.5
Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1Jn 1.6
Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük.
1Jn 1.7
De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.
1Jn 1.8
Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.
1Jn 1.9
Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.
1Jn 1.10
Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
1Jn 2
1Jn 2.1
Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.
1Jn 2.2
Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
1Jn 2.3
Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait.
1Jn 2.4
Aki azt mondja: "ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg benne az igazság.
1Jn 2.5
De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk.
1Jn 2.6
Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.
1Jn 2.7
Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől tartotok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok.
1Jn 2.8
Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Ez benne és bennetek igaz, hiszen már oszladozik a sötétség és világít az igazi világosság.
1Jn 2.9
Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van.
1Jn 2.10
Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak.
1Jn 2.11
Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.
1Jn 2.12
Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.
1Jn 2.13
Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt.
1Jn 2.14
Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt.
1Jn 2.15
Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete,
1Jn 2.16
mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.
1Jn 2.17
De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.
1Jn 2.18
Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
1Jn 2.19
Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való.
1Jn 2.20
Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok.
1Jn 2.21
Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik.
1Jn 2.22
Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.
1Jn 2.23
Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.
1Jn 2.24
Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában.
1Jn 2.25
És ez az ígéret, amelyet ő maga tett nekünk, az örök élet.
1Jn 2.26
Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket.
1Jn 2.27
A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.
1Jn 2.28
Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tőle.
1Jn 2.29
Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindenki, aki az igazságot cselekszi, tőle való.
1Jn 3
1Jn 3.1
Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.
1Jn 3.2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.
1Jn 3.3
És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.
1Jn 3.4
Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn.
1Jn 3.5
Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.
1Jn 3.6
Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg.
1Jn 3.7
Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos.
1Jn 3.8
Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.
1Jn 3.9
Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek.
1Jn 3.10
Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai.
Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.
1Jn 3.11
Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!
1Jn 3.12
Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.
1Jn 3.13
Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket.
1Jn 3.14
Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.
1Jn 3.15
Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.
1Jn 3.16
A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.
1Jn 3.17
Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból -, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?
1Jn 3.18
Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
1Jn 3.19
Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.
1Jn 3.20
Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.
1Jn 3.21
Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt.
1Jn 3.22
Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük.
1Jn 3.23
Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.
1Jn 3.24
Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.
1Jn 4
1Jn 4.1
Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.
1Jn 4.2
Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van.
1Jn 4.3
S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.
1Jn 4.4
Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.
1Jn 4.5
Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.
1Jn 4.6
Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
1Jn 4.7
Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.
1Jn 4.8
Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
1Jn 4.9
Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.
1Jn 4.10
A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.
1Jn 4.11
Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
1Jn 4.12
Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk.
1Jn 4.13
Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.
1Jn 4.14
Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.
1Jn 4.15
Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben.
1Jn 4.16
Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.
1Jn 4.17
Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.
1Jn 4.18
A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.
1Jn 4.19
Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.
1Jn 4.20
Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.
1Jn 4.21
Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
1Jn 5
1Jn 5.1
Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülötte, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.
1Jn 5.2
Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait.
1Jn 5.3
Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.
1Jn 5.4
Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk.
1Jn 5.5
Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
1Jn 5.6
Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság.
1Jn 5.7
Tehát hárman tanúskodnak:
1Jn 5.8
a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.
1Jn 5.9
Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett.
1Jn 5.10
Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja az (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet az Isten Fia mellett tett.
1Jn 5.11
Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy az Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van.
1Jn 5.12
Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete.
1Jn 5.13
Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.
1Jn 5.14
Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja.
1Jn 5.15
Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.
1Jn 5.16
Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte.
1Jn 5.17
Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.
1Jn 5.18
Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti.
1Jn 5.19
Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.
1Jn 5.20
Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.
1Jn 5.21
Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!


 
 
0 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-03-02 12:59:16, szerda
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/




Szent Péter I. levele
1Pét 1
1Pét 1.1
Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek, s akiket az
1Pét 1.2
Atyaisten előretudása birtokában kiválasztott, a Lélek megszentelő erejéből az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bőven legyen részetek!
1Pét 1.3
Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre,
1Pét 1.4
hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.
1Pét 1.5
Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.
1Pét 1.6
Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket,
1Pét 1.7
hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.
1Pét 1.8
Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével,
1Pét 1.9
mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
1Pét 1.10
Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek.
1Pét 1.11
Töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsőséget.
1Pét 1.12
Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.
1Pét 1.13
Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek.
1Pét 1.14
Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek,
1Pét 1.15
hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között;
1Pét 1.16
mert meg van írva: "Szentek legyetek, amint én is szent vagyok."
1Pét 1.17
Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok idején.
1Pét 1.18
Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból,
1Pét 1.19
hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vére árán.
1Pét 1.20
Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok.
1Pét 1.21
Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.
1Pét 1.22
Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyelmesen szeressétek egymást, szívből.
1Pét 1.23
Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, az Isten élő és örök szava által.
1Pét 1.24
Mert: Minden test olyan, mint a fű, a dicsősége, mint a rét virága. Elhervad a fű, s lehull a virága,
1Pét 1.25
de az Úr szava örökre megmarad. Ez pedig az a tanítás, amelyet hirdettek nektek.
1Pét 2
1Pét 2.1
Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással.
1Pét 2.2
Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre,
1Pét 2.3
hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.
1Pét 2.4
Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült,
1Pét 2.5
és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.
1Pét 2.6
Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.
1Pét 2.7
Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: "Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett", a botlás köve és a botrány sziklája:
1Pét 2.8
megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.
1Pét 2.9
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.
1Pét 2.10
Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.
1Pét 2.11
Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek.
1Pét 2.12
Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket.
1Pét 2.13
Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött,
1Pét 2.14
hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék.
1Pét 2.15
Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát.
1Pét 2.16
Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele).
1Pét 2.17
Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.
1Pét 2.18
Szolgák, köteles tisztelettel vessétek alá magatokat uratoknak, nemcsak a jóknak és a szelídeknek, hanem a durváknak is.
1Pét 2.19
Mert érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat, még ha igazságtalanul szenvedi is el.
1Pét 2.20
Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök, eltűritek az arculütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt.
1Pét 2.21
Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.
1Pét 2.22
"Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán."
1Pét 2.23
Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra.
1Pét 2.24
Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.
1Pét 2.25
Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.
1Pét 3
1Pét 3.1
Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek az Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket,
1Pét 3.2
amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket.
1Pét 3.3
Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek.
1Pét 3.4
Az Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével.
1Pét 3.5
Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek az Istenben és engedelmeskedtek a férjüknek.
1Pét 3.6
Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem ijedtek meg.
1Pét 3.7
Hasonlóképpen, ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint az élet kegyelmében örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya.
1Pét 3.8
Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak.
1Pét 3.9
Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.
1Pét 3.10
Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól.
1Pét 3.11
Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána.
1Pét 3.12
Mert az Úr szeme az igazakon, hallja imádságukat, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul.
1Pét 3.13
Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban?
1Pét 3.14
De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket!
1Pét 3.15
Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.
1Pét 3.16
De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak.
1Pét 3.17
Jobb ugyanis, hogy ha az Isten úgy akarja, akkor inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért.
1Pét 3.18
Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt.
1Pét 3.19
Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik.
1Pét 3.20
Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által.
1Pét 3.21
Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által,
1Pét 3.22
aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.
1Pét 4
1Pét 4.1
Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel,
1Pét 4.2
hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében.
1Pét 4.3
Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el, kicsapongásokban, érzéki gyönyörökben, részegeskedésekben, nagy evés-ivásokat rendezve és bűnös módon bálványokat imádva.
1Pét 4.4
Ezért csodálkoznak most rajtatok, hogy nem fetrengtek velük együtt a kicsapongások posványában, és szidnak benneteket.
1Pét 4.5
De számot adnak majd annak, aki készen áll rá, hogy ítélkezzék élők s holtak fölött.
1Pét 4.6
Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által.
1Pét 4.7
Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok!
1Pét 4.8
Mindenekelőtt szeressétek egymást figyelmesen, mert a szeretet befedi a bűnök sokaságát.
1Pét 4.9
Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
1Pét 4.10
Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.
1Pét 4.11
Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Amen.
1Pét 4.12
Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek.
1Pét 4.13
Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.
1Pét 4.14
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok.
1Pét 4.15
Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató.
1Pét 4.16
Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.
1Pét 4.17
Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén. De ha mirajtunk kezdődik, mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában?
1Pét 4.18
Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek?
1Pét 4.19
Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek azzal is, hogy jót tesznek.
1Pét 5
1Pét 5.1
Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségének is részese, kérem:
1Pét 5.2
Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten (szándéka) szerint ne haszonlesésből, hanem buzgóságból.
1Pét 5.3
Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei.
1Pét 5.4
Ha majd megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
1Pét 5.5
Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.
1Pét 5.6
Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket.
1Pét 5.7
Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.
1Pét 5.8
Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.
1Pét 5.9
Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések sújtják a világban.
1Pét 5.10
A minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.
1Pét 5.11
Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Amen.
1Pét 5.12
Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek, hogy buzdítsalak titeket és bizonyítsam, hogy ez az Isten kegyelme. Ebben tartsatok ki.
1Pét 5.13
Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt.
1Pét 5.14
Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség nektek, akik Krisztusban éltek!


 
 
0 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-03-01 13:29:17, kedd
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/




Szent Jakab levele
Jak 1
Jak 1.1
Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élő tizenkét törzsnek.
Jak 1.2
Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.
Jak 1.3
Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.
Jak 1.4
Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.
Jak 1.5
Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné,
Jak 1.6
s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.
Jak 1.7
Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól,
Jak 1.8
hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.
Jak 1.9
Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával,
Jak 1.10
a gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága, semmivé lesz.
Jak 1.11
Ha a nap fölkel, perzselő heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival.
Jak 1.12
Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.
Jak 1.13
Senki se mondja, aki kísértést szenved: "Az Isten kísért", mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.
Jak 1.14
Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.
Jak 1.15
Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül.
Jak 1.16
Ne legyetek hát tévedésben, szeretett testvéreim.
Jak 1.17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Jak 1.18
Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Jak 1.19
Értsétek meg, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
Jak 1.20
Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos.
Jak 1.21
Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
Jak 1.22
A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Jak 1.23
Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti.
Jak 1.24
Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt.
Jak 1.25
Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.
Jak 1.26
Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér.
Jak 1.27
Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.
Jak 2
Jak 2.1
Testvéreim, Urunk, a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok.
Jak 2.2
Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában,
Jak 2.3
figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: "Foglalj itt kényelmesen helyet." A szegénynek meg azt mondjátok: "Állj oda oldalra!" Vagy: "Ülj ide zsámolyomhoz!"
Jak 2.4
Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?
Jak 2.5
Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát az Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?
Jak 2.6
Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé?
Jak 2.7
Hát nem ők gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok?
Jak 2.8
Természetesen, ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd embertársadat, mint saját magadat", helyesen jártok el.
Jak 2.9
De ha a személyek között különbséget tesztek, bűnt követtek el, s a törvény, mint törvényszegőket, elmarasztal benneteket.
Jak 2.10
Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét.
Jak 2.11
Mert aki azt mondja: "Ne törj házasságot!", azt is mondta: "Ne ölj!" Ha nem is törsz házasságot, de ölsz, törvényszegővé válsz.
Jak 2.12
Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek.
Jak 2.13
Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött.
Jak 2.14
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite?
Jak 2.15
Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka,
Jak 2.16
és egyiketek így szólna hozzá: "Menj békében, melegedj, és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna?
Jak 2.17
Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.
Jak 2.18
Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.
Jak 2.19
Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.
Jak 2.20
Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő?
Jak 2.21
Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra?
Jak 2.22
Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét.
Jak 2.23
Így teljesült az Írás szava: "Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált" és: "Az Isten barátjának" nevezték.
Jak 2.24
Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában.
Jak 2.25
Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább?
Jak 2.26
Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
Jak 3
Jak 3.1
Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár.
Jak 3.2
Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni.
Jak 3.3
Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk.
Jak 3.4
Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja.
Jak 3.5
Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt!
Jak 3.6
A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet.
Jak 3.7
Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet,
Jak 3.8
de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel.
Jak 3.9
Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.
Jak 3.10
Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!
Jak 3.11
Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is?
Jak 3.12
Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz.
Jak 3.13
Van köztetek bölcs és értelmes ember? Azt a helyes életmódból fakadó, szelíd bölcsességben végbevitt cselekedetei bizonyítsák.
Jak 3.14
Ellenben ha keserű irigység és önzés van szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben.
Jak 3.15
Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni.
Jak 3.16
Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.
Jak 3.17
A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.
Jak 3.18
Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.
Jak 4
Jak 4.1
Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban?
Jak 4.2
Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek.
Jak 4.3
Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok.
Jak 4.4
Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.
Jak 4.5
Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: "Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont"?
Jak 4.6
Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: "Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad".
Jak 4.7
Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.
Jak 4.8
Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.
Jak 4.9
Ismerjétek el nyomorotokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá.
Jak 4.10
Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket.
Jak 4.11
Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy.
Jak 4.12
Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?
Jak 4.13
Rajta, kik mondjátok: "Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk",
Jak 4.14
ti nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.
Jak 4.15
Ahelyett, hogy ezt mondanátok: "Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!"
Jak 4.16
De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszság-számba megy.
Jak 4.17
Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.
Jak 5
Jak 5.1
Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt!
Jak 5.2
Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly.
Jak 5.3
Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is.
Jak 5.4
Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe.
Jak 5.5
Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára.
Jak 5.6
Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.
Jak 5.7
Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik.
Jak 5.8
Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van!
Jak 5.9
Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Nézzétek, a bíró már az ajtóban van.
Jak 5.10
Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.
Jak 5.11
Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes.
Jak 5.12
Testvéreim, először is ne esküdjetek se az égre, se a földre, se egyébre ne tegyetek esküt. Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá essetek.
Jak 5.13
Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt!
Jak 5.14
Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.
Jak 5.15
A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.
Jak 5.16
Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.
Jak 5.17
Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig.
Jak 5.18
Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég, mire a föld termést hozott.
Jak 5.19
Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg,
Jak 5.20
hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.


 
 
0 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-02-28 16:46:17, hétfő
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/




Zsidóknak írt levél
Zsid 1
Zsid 1.1
Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
Zsid 1.2
ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.
Zsid 1.3
Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
Zsid 1.4
s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Zsid 1.5
Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam."
Zsid 1.6
Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala."
Zsid 1.7
Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká.
Zsid 1.8
A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.
Zsid 1.9
Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.
Zsid 1.10
Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.
Zsid 1.11
Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.
Zsid 1.12
Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.
Zsid 1.13
Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?
Zsid 1.14
Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.
Zsid 2
Zsid 2.1
Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük.
Zsid 2.2
Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,
Zsid 2.3
hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek,
Zsid 2.4
az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított.
Zsid 2.5
Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.
Zsid 2.6
Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
Zsid 2.7
Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad.
Zsid 2.8
Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.
Zsid 2.9
De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.
Zsid 2.10
Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse.
Zsid 2.11
Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket,
Zsid 2.12
amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.
Zsid 2.13
Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.
Zsid 2.14
Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,
Zsid 2.15
és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
Zsid 2.16
Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.
Zsid 2.17
Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit.
Zsid 2.18
Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.
Zsid 3
Zsid 3.1
Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:
Zsid 3.2
milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.
Zsid 3.3
De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.
Zsid 3.4
Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.
Zsid 3.5
Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.
Zsid 3.6
Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.
Zsid 3.7
Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát,
Zsid 3.8
ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek.
Zsid 3.9
Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták
Zsid 3.10
negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg.
Zsid 3.11
Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
Zsid 3.12
Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől,
Zsid 3.13
ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a "ma" tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn.
Zsid 3.14
Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.
Zsid 3.15
Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.
Zsid 3.16
Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?
Zsid 3.17
Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el.
Zsid 3.18
És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma (országába)? Nemde a hitetleneknek?
Zsid 3.19
Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda.
Zsid 4
Zsid 4.1
Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret.
Zsid 4.2
Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
Zsid 4.3
Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek.
Zsid 4.4
A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: "A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától."
Zsid 4.5
Itt mégis így nyilatkozik: "Nyugalmamba nem mennek be."
Zsid 4.6
Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda.
Zsid 4.7
Azért ismét kijelölt egy napot, egy "má"-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket.
Zsid 4.8
Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról.
Zsid 4.9
A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.
Zsid 4.10
Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.
Zsid 4.11
Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.
Zsid 4.12
Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.
Zsid 4.13
Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.
Zsid 4.14
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban.
Zsid 4.15
Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.
Zsid 4.16
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Zsid 5
Zsid 5.1
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért,
Zsid 5.2
mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik.
Zsid 5.3
Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia.
Zsid 5.4
A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.
Zsid 5.5
Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "A Fiam vagy, ma szültelek."
Zsid 5.6
Másutt meg ezt mondja: "Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Zsid 5.7
Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.
Zsid 5.8
Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.
Zsid 5.9
Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
Zsid 5.10
mert az Isten őt hirdette ki főpapnak, Melkizedek rendje szerint.
Zsid 5.11
Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok.
Zsid 5.12
Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.
Zsid 5.13
Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.
Zsid 5.14
A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.
Zsid 6
Zsid 6.1
Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet,
Zsid 6.2
a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.
Zsid 6.3
Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.
Zsid 6.4
Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,
Zsid 6.5
felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit,
Zsid 6.6
aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle.
Zsid 6.7
A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül.
Zsid 6.8
De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.
Zsid 6.9
Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.
Zsid 6.10
Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
Zsid 6.11
Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék.
Zsid 6.12
Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.
Zsid 6.13
Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett,
Zsid 6.14
ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.
Zsid 6.15
Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
Zsid 6.16
Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget.
Zsid 6.17
Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet.
Zsid 6.18
Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk.
Zsid 6.19
Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér,
Zsid 6.20
ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.
Zsid 7
Zsid 7.1
Ez a Melkizedek - Sálem királya és a fölséges Isten papja - eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta.
Zsid 7.2
Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya.
Zsid 7.3
Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.
Zsid 7.4
Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából.
Zsid 7.5
Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek.
Zsid 7.6
Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt.
Zsid 7.7
Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút.
Zsid 7.8
Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él.
Zsid 7.9
Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,
Zsid 7.10
hiszen jelen volt őse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.
Zsid 7.11
Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből?
Zsid 7.12
A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.
Zsid 7.13
Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
Zsid 7.14
Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
Zsid 7.15
Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl,
Zsid 7.16
aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.
Zsid 7.17
A tanúság ugyanis így szólt róla: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Zsid 7.18
Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és erőtlen,
Zsid 7.19
a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.
Zsid 7.20
Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül.
Zsid 7.21
Amazok eskü nélkül lettek pappá, ő azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.
Zsid 7.22
Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett.
Zsid 7.23
Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg.
Zsid 7.24
Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.
Zsid 7.25
Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
Zsid 7.26
Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél.
Zsid 7.27
Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.
Zsid 7.28
A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.
Zsid 8
Zsid 8.1
A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,
Zsid 8.2
mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.
Zsid 8.3
Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának.
Zsid 8.4
Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.
Zsid 8.5
Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: "Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!"
Zsid 8.6
Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője.
Zsid 8.7
Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.
Zsid 8.8
Így feddte meg őket ugyanis: Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával.
Zsid 8.9
Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük - mondja az Úr. -
Zsid 8.10
Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek.
Zsid 8.11
Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig.
Zsid 8.12
Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.
Zsid 8.13
Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.
Zsid 9
Zsid 9.1
Mindenesetre az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:
Zsid 9.2
egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
Zsid 9.3
A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész,
Zsid 9.4
itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.
Zsid 9.5
Fölötte a dicsőséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem szükséges szólnom.
Zsid 9.6
Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végző papok.
Zsid 9.7
A másodikba azonban csak a főpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bűneiért ajánlott föl.
Zsid 9.8
A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az első sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezető út nem nyílik meg.
Zsid 9.9
Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen időkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé;
Zsid 9.10
tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart.
Zsid 9.11
Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való.
Zsid 9.12
Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
Zsid 9.13
Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket,
Zsid 9.14
mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Zsid 9.15
Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
Zsid 9.16
Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát,
Zsid 9.17
hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
Zsid 9.18
Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.
Zsid 9.19
Miután ugyanis Mózes - a törvény előírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,
Zsid 9.20
e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."
Zsid 9.21
Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.
Zsid 9.22
Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
Zsid 9.23
A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.
Zsid 9.24
Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.
Zsid 9.25
Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,
Zsid 9.26
hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Zsid 9.27
Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,
Zsid 9.28
úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.
Zsid 10
Zsid 10.1
Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak.
Zsid 10.2
Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól.
Zsid 10.3
Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre.
Zsid 10.4
Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Zsid 10.5
Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem.
Zsid 10.6
Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.
Zsid 10.7
Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.
Zsid 10.8
Először tehát ezt mondta: "Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved", jóllehet ezeket a törvény írta elő.
Zsid 10.9
Azután így folytatta: "Megyek, hogy teljesítsem akaratodat." Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.
Zsid 10.10
E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.
Zsid 10.11
Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére.
Zsid 10.12
Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján.
Zsid 10.13
Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt.
Zsid 10.14
Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Zsid 10.15
Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól:
Zsid 10.16
Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük - mondja az Úr. - Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom,
Zsid 10.17
bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.
Zsid 10.18
Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.
Zsid 10.19
Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe.
Zsid 10.20
Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk.
Zsid 10.21
Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt.
Zsid 10.22
Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.
Zsid 10.23
Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.
Zsid 10.24
Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást.
Zsid 10.25
Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.
Zsid 10.26
Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért,
Zsid 10.27
hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat.
Zsid 10.28
Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia.
Zsid 10.29
Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.
Zsid 10.30
Ismerjük jól, azt, aki így szólt: "Enyém a megtorlás, s én megfizetek." Majd ismét: "Az Úr ítélkezik népe fölött."
Zsid 10.31
Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.
Zsid 10.32
Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok.
Zsid 10.33
Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek.
Zsid 10.34
Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviselték, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.
Zsid 10.35
Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte.
Zsid 10.36
Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek:
Zsid 10.37
Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik.
Zsid 10.38
Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem.
Zsid 10.39
Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.
Zsid 11
Zsid 11.1
A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.
Zsid 11.2
Őseink ebből merítettek bizonyosságot.
Zsid 11.3
A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.
Zsid 11.4
Ábel a hittől vezettetve mutatott be értékesebb áldozatot, mint Kain, és kapott bizonyosságot igaz voltáról, mert az Isten maga tett áldozati ajándékairól tanúságot. Hite által még holtában is beszél.
Zsid 11.5
A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne ízlelje meg a halált: "Nem találták többé, mert az Úr elragadta." Még eltűnése előtt bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten előtt.
Zsid 11.6
Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.
Zsid 11.7
A hitben kapott Noé felvilágosítást a még nem látható eseményekről, és szent félelemmel eltelve bárkát épített családja megmentésére. Hitében ítélkezett a világ fölött, és a hitből fakadó megigazulásból lett örökös.
Zsid 11.8
Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy.
Zsid 11.9
Hittel telepedett le az Ígéret földjére, idegen országban, és sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az ígéretet örökölték.
Zsid 11.10
Várta ugyanis azt a szilárd alapokon nyugvó várost, amelyet majd az Isten tervez és épít.
Zsid 11.11
Sára is a hitében kapta az erőt, hogy előrehaladott kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.
Zsid 11.12
Ezért ettől az egytől, noha már nem volt fiatal, annyian származnak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.
Zsid 11.13
Mind hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön.
Zsid 11.14
Akik így beszélnek, megvallják, hogy hazát keresnek.
Zsid 11.15
Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre.
Zsid 11.16
De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik.
Zsid 11.17
Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta,
Zsid 11.18
és hallotta: "Izsák által lesznek utódaid."
Zsid 11.19
Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta mintegy előképül.
Zsid 11.20
Izsák hittel, szemét a jövőre irányítva áldotta meg Jákobot és Ézsaut.
Zsid 11.21
Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József két fiát, miközben botjának fejére támaszkodva imádkozott.
Zsid 11.22
Hittel gondolt József halála előtt Izrael fiainak kivonulására és rendelkezett csontjairól.
Zsid 11.23
Hitükben rejtegették az újszülött Mózest szülei három hónapig, látva, hogy a gyermek szép, és nem féltek a király parancsától.
Zsid 11.24
Mózes a hitében tagadta felnőtt korában, hogy a fáraó leányának a fia.
Zsid 11.25
Inkább vállalta, hogy az Isten népével együtt elszenvedi a sanyargatást, mint hogy a bűn múló előnyét élvezze.
Zsid 11.26
A Messiás gyalázatát nagyobb értéknek tartotta az egyiptomiak kincseinél, mert a jutalommal is számolt.
Zsid 11.27
Hittel távozott Egyiptomból, és nem ijedt meg a király haragjától, hanem állhatatosan kitartott, mintha már a láthatatlant látta volna.
Zsid 11.28
Hittel ünnepelte meg a húsvétot, és a vérrel való meghintést, hogy az öldöklő ne ártson az elsőszülötteknek.
Zsid 11.29
Hittel keltek át a Vörös-tengeren, úgy, mint a szárazföldön, de amikor az egyiptomiak kísérelték ezt meg, elmerültek.
Zsid 11.30
A hit erejéből omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták.
Zsid 11.31
A bűnös életű Rácháb is a hite folytán nem veszett oda a hitetlenekkel együtt, mert jó szívvel befogadta a hírszerzőket.
Zsid 11.32
Minek folytassam tovább? Kifogynék az időből, ha felsorolnám Gedeont, Bárákot, Sámsont, Jiftachot, Dávidot, Sámuelt és a prófétákat,
Zsid 11.33
akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot osztottak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok torkát tömték be,
Zsid 11.34
lángoló tüzet oltottak el, megmenekültek a kard élétől, gyengeségükben erőre kaptak, hősök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség sorait.
Zsid 11.35
Asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat. Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek.
Zsid 11.36
Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el,
Zsid 11.37
megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket, juhbőrbe és kecskebőrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette.
Zsid 11.38
A világ nem volt méltó rájuk. Ezért a pusztában, a hegyek közt, a föld barlangjaiban és szurdokaiban bolyongtak.
Zsid 11.39
Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet,
Zsid 11.40
mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.
Zsid 12
Zsid 12.1
Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.
Zsid 12.2
Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
Zsid 12.3
Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.
Zsid 12.4
A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.
Zsid 12.5
Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol.
Zsid 12.6
Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.
Zsid 12.7
Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?
Zsid 12.8
Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
Zsid 12.9
S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet?
Zsid 12.10
Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk.
Zsid 12.11
Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.
Zsid 12.12
Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.
Zsid 12.13
Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.
Zsid 12.14
Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.
Zsid 12.15
Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.
Zsid 12.16
Senki ne legyen parázna és alantas lelkületű, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségét.
Zsid 12.17
Hiszen tudjátok, mennyire szerette volna később az áldást örökölni, de elutasították, és nem talált módot a dolog megváltoztatására, noha könnyek között kérte.
Zsid 12.18
Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz, forgószélhez,
Zsid 12.19
harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk,
Zsid 12.20
mert nem tudták elviselni a parancsot: "Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni."
Zsid 12.21
A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: "Félelem és rettegés fog el."
Zsid 12.22
Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez,
Zsid 12.23
az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,
Zsid 12.24
az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.
Zsid 12.25
Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égből szól hozzánk.
Zsid 12.26
Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is."
Zsid 12.27
Ez a "még egyszer" annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthető, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan.
Zsid 12.28
Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk az Istennek, neki tetsző módon, tisztelettel és félelemmel.
Zsid 12.29
Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Zsid 13
Zsid 13.1
Ápoljátok a testvéri szeretetet.
Zsid 13.2
Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.
Zsid 13.3
Gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek.
Zsid 13.4
A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli az Isten.
Zsid 13.5
Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: "Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra."
Zsid 13.6
Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem?
Zsid 13.7
Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.
Zsid 13.8
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Zsid 13.9
Ne hagyjátok, hogy különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket. Mert jó, ha az ember kegyelemmel erősíti a szívét, ahelyett, hogy (áldozati) ételekkel erősítené, amelyek azoknak sem használtak, akik éltek velük.
Zsid 13.10
Olyan oltárunk van, amelyről nem ehetik az, aki a sátornak szolgál.
Zsid 13.11
Mivel az állatok testét, amelyeknek a vérét a főpap a bűn engesztelésére a szentélybe viszi, a táboron kívül égetik el,
Zsid 13.12
Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.
Zsid 13.13
Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát,
Zsid 13.14
hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük.
Zsid 13.15
Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét.
Zsid 13.16
A jótékonyságról és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozat kedves az Istennek.
Zsid 13.17
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.
Zsid 13.18
Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre.
Zsid 13.19
Főleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok.
Zsid 13.20
A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból,
Zsid 13.21
tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.
Zsid 13.22
Kérlek, testvérek, fogadjátok szívesen az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek.
Zsid 13.23
Közlöm veletek, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket.
Zsid 13.24
Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és mind a szenteket! Üdvözölnek benneteket az itáliai testvérek.
Zsid 13.25
Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.


 
 
1 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-02-25 17:31:54, péntek
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Filemonnak írt levél
Filem 1
Filem 1.1
Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér Filemonnak, kedves munkatársunknak
Filem 1.2
és nővérünknek, Appiának, küzdőtársunknak Archippusznak, és a házadban összejövő egész egyháznak.
Filem 1.3
Kegyelem nektek és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Filem 1.4
Hálát adok Istenemnek mindig, amikor imádságomban megemlékezem rólad,
Filem 1.5
s mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt.
Filem 1.6
A hitben való közösség legyen benned hatékony mindannak a jónak felismerésére, amit Krisztusért kaptatok.
Filem 1.7
Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne.
Filem 1.8
Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni,
Filem 1.9
mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek.
Filem 1.10
Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet.
Filem 1.11
Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos.
Filem 1.12
Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet.
Filem 1.13
Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek,
Filem 1.14
beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald.
Filem 1.15
Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad,
Filem 1.16
de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is.
Filem 1.17
Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem.
Filem 1.18
Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre.
Filem 1.19
Én, Pál sajátkezűleg írom: Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal.
Filem 1.20
Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban.
Filem 1.21
Engedelmességedben bízva írok neked. Tudom, hogy többet is teszel, mint amit mondok.
Filem 1.22
Egyúttal készíts szállást is nekem. Remélem ugyanis, hogy imádságotokra ajándékul visszakaptok.
Filem 1.23
Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban,
Filem 1.24
és munkatársaim: Márk, Arisztarchusz, Démász és Lukács köszöntenek.
Filem 1.25
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Amen.


 
 
0 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-02-23 12:18:12, szerda
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Timóteusnak írt II. levél
2Tim 1
2Tim 1.1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint
2Tim 1.2
Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól!
2Tim 1.3
Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad.
2Tim 1.4
Ha ilyenkor eszembe jutnak könnyeid, szeretnélek látni, hogy öröm töltsön el.
2Tim 1.5
Mert jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most - biztosan tudom - téged is eltölt.
2Tim 1.6
Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.
2Tim 1.7
Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.
2Tim 1.8
Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében,
2Tim 1.9
aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott,
2Tim 1.10
s amely most nyilvánvaló is lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenésével. Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal,
2Tim 1.11
amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem.
2Tim 1.12
Ezért szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.
2Tim 1.13
Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál.
2Tim 1.14
Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
2Tim 1.15
Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellusz és Hermogenész is.
2Tim 1.16
Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott, és nem szégyellte bilincseimet,
2Tim 1.17
sőt Rómába érve szorgalmasan keresett, és meg is talált.
2Tim 1.18
Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél. Hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.
2Tim 2
2Tim 2.1
Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős,
2Tim 2.2
s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.
2Tim 2.3
Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája.
2Tim 2.4
Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését.
2Tim 2.5
A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.
2Tim 2.6
A fáradozó földműves is elsőnek részesül a termésből.
2Tim 2.7
Gondold át jól, amit mondok, az Úr majd megadja neked, hogy mindent meg is érts.
2Tim 2.8
Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak,
2Tim 2.9
sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve.
2Tim 2.10
A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban.
2Tim 2.11
Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele;
2Tim 2.12
ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket,
2Tim 2.13
de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.
2Tim 2.14
Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére.
2Tim 2.15
Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár.
2Tim 2.16
A haszontalan, üres szócsépléstől azonban óvakodjál. Ezek ugyanis egyre inkább belesodornak az istentelenségbe,
2Tim 2.17
s fecsegésük úgy terjed, mint a rákos daganat. Közéjük tartozik Himeneusz és Filétusz is,
2Tim 2.18
akik eltévelyedtek az igazságtól, mert azt állítják, hogy a feltámadás már végbement, s ezzel nem kevés embert megzavartak hitében.
2Tim 2.19
De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: "Az Úr ismeri övéit." Továbbá: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel."
2Tim 2.20
Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra.
2Tim 2.21
Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.
2Tim 2.22
Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre azokkal egyetemben, akik tiszta szívvel hívják az Urat segítségül.
2Tim 2.23
Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.
2Tim 2.24
Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, a tanításban ügyes és türelmes.
2Tim 2.25
Ellenfeleit szelíden intse, hátha megadja nekik az Isten a megtérést, felismerik az igazságot,
2Tim 2.26
és kikerülnek a sátán kelepcéjéből, aki foglyul tartja őket, hogy alávessék magukat akaratának.
2Tim 3
2Tim 3.1
Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.
2Tim 3.2
Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek,
2Tim 3.3
szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek,
2Tim 3.4
árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent;
2Tim 3.5
a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
2Tim 3.6
Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak,
2Tim 3.7
akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak.
2Tim 3.8
Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal - romlott agyú, ingadozó hitű emberek.
2Tim 3.9
De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.
2Tim 3.10
Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretben, a türelemben,
2Tim 3.11
az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amik Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett.
2Tim 3.12
S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.
2Tim 3.13
A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek.
2Tim 3.14
Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad.
2Tim 3.15
Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.
2Tim 3.16
Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre,
2Tim 3.17
hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.
2Tim 4
2Tim 4.1
Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára:
2Tim 4.2
hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.
2Tim 4.3
Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.
2Tim 4.4
Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.
2Tim 4.5
Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.
2Tim 4.6
Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van.
2Tim 4.7
A jó harcot megharcolam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
2Tim 4.8
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.
2Tim 4.9
Siess, gyere mielőbb!
2Tim 4.10
Démász ugyanis elhagyott a világ kedvéért, és Tesszalonikába ment, Kreszcensz meg Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.
2Tim 4.11
Csak Lukács van mellettem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el, jó szolgálatot tenne nekem.
2Tim 4.12
Tichikuszt elküldtem Efezusba.
2Tim 4.13
Köpenyemet Troászban hagytam, Karpusznál, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamentekercseket.
2Tim 4.14
Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint.
2Tim 4.15
Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak.
2Tim 4.16
Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül!
2Tim 4.17
Ám az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából.
2Tim 4.18
Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség neki mindörökké, Amen.
2Tim 4.19
Köszöntsd Priszkát és Aquilát meg Oneziforusz családját.
2Tim 4.20
Erasztusz Korintusban maradt, Trofimuszt betegen hagytam Milétuszban.
2Tim 4.21
Siess, hogy a tél beállta előtt ideérj! Köszöntenek Eubulusz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind.
2Tim 4.22
Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!


 
 
0 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
A Katolikus Biblia
  2011-02-21 14:56:05, hétfő
 
  A Katolikus Biblia
Újszövetség
/Szent István Társulat/





Tesszalonikaiaknak írt II. levél
2Tessz 1
2Tessz 1.1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn.
2Tessz 1.2
Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
2Tessz 1.3
Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik.
2Tessz 1.4
Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette.
2Tessz 1.5
Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.
2Tessz 1.6
Méltányos egyébként, hogy az Isten üldözőiteknek üldözéssel fizessen meg.
2Tessz 1.7
Nektek, üldözötteknek pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből,
2Tessz 1.8
s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek.
2Tessz 1.9
Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától,
2Tessz 1.10
azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.
2Tessz 1.11
Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben.
2Tessz 1.12
Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.
2Tessz 2
2Tessz 2.1
Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat,
2Tessz 2.2
és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna.
2Tessz 2.3
Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek,
2Tessz 2.4
aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
2Tessz 2.5
Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam?
2Tessz 2.6
Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik,
2Tessz 2.7
csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.
2Tessz 2.8
Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.
2Tessz 2.9
Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is,
2Tessz 2.10
azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna.
2Tessz 2.11
Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak.
2Tessz 2.12
Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.
2Tessz 2.13
Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek.
2Tessz 2.14
Evangéliumunk által épp azért hívott meg benneteket, hogy részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében.
2Tessz 2.15
Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.
2Tessz 2.16
Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk,
2Tessz 2.17
vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.
2Tessz 3
2Tessz 3.1
Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is,
2Tessz 3.2
és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié.
2Tessz 3.3
Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól.
2Tessz 3.4
Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövőben is meg fogjátok tartani.
2Tessz 3.5
Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre!
2Tessz 3.6
Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.
2Tessz 3.7
Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek,
2Tessz 3.8
senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére.
2Tessz 3.9
Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek.
2Tessz 3.10
Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.
2Tessz 3.11
Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.
2Tessz 3.12
Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.
2Tessz 3.13
Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe.
2Tessz 3.14
Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen.
2Tessz 3.15
De ne bánjatok vele úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvéreteket.
2Tessz 3.16
A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!
2Tessz 3.17
A köszöntést saját kezemmel írom: Pál. Minden levelemben ez a jel, ez a kézírásom.
2Tessz 3.18
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!


 
 
1 komment , kategória:  Katolikus Biblia   
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 88 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 310
  • e Hét: 1148
  • e Hónap: 7102
  • e Év: 7102
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.