Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A bolsevizmus elméletben és gy
  2011-02-22 23:25:41, kedd
 
 
Dr. Goebbels: A bolsevizmus elméletben és gyakorlatban

Vezérem!

Kegyelmes Uraim!

Tisztelt vendégek!

Párttagok!

Ha Nyugat-Európa politikailag érdekelt köreiben a bolsevizmus úgy a mint az a marxismusban mint elmélet és Szovjetoroszországban mint gyakorlat mutatkozik, még mindig, mint olyan szellemi megnyilatkozás és politikai realitás tekintődik, mellyel a kultúremberiségnek szellemileg és politikailag meg kell birkóznia, úgy ez a tény a bolsevizmus lényegének végzetes félreértésén alapszik. Amit mi idea és világnézet alatt általában értünk, annak, ahhoz amit bolsevizmusnak neveznek, semmi köze. A bolsevizmus egy bebizonyítottan zsidók által elgondolt és keresztülvitt pathologikus gaztett, amelynek célja Európa kultúrnépeinek megsemmisítése és egy internacionális zsidó világuralom megteremtése. A bolsevizmus csak zsidó agyban születhetett meg, és csak a világvárosok aszfaltjának meddő talaja nyújthatott neki terjeszkedési lehetőséget. Csakis egy, a háború és a gazdasági krízis által teljesen felőrölt és felbomlott emberiség volt képes ezt az őrületet magába szívni.

Kifejezetten hangsúlyozom, hogy, ha mi nemzeti szocialisták, politikai gondolkozásunk első órájától kezdve egészen a mai napig, ez ellen a világveszedelem ellen kímélet nélkül harcoltunk is, soha semmilyen módon nem védelmeztünk szocialista ellenes, vagy akár kapitalista érdekeket. A mi bolsevizmus elleni harcunk nem szocializmus elleni, hanem éppen érte való, mely abból a mély megértésből született, hogy igazi szocializmust csak akkor lehet megvalósítani, ha legaljasabb és legkompromittálóbb torzszülöttét, a zsidó bolsevizmust a föld színéről törüljük. Csak egy olyan nép tud a bolsevizmus ellen tartós eredménnyel harcolni, amely népe életének új struktúráját egy nemzeti formájú szocialista tagozódásban találta meg, amely a XX. század dinamikus értékeinek is megfelel.

A polgárság a bolsevizmussal szemben minden országban tehetetlen,
a vele való küzdelemre teljesen alkalmatlan,
azt annak jellemző célzatában még fel sem ismerte;

hogy ellene eredményesen fel tudjon lépni, ahhoz hiányzik belőle a világnézeti erő,
a szellemi biztosság, a politikai hinnitudás és a lelki jellemerő.
Nemcsak, hogy a szükséges megértés hiányzik nála, hanem még keresi is az alkalmat
hogy a bolsevizmussal kompromisszumot köthessen,
avval magyarázván ezt,
hogy ,,óvakodjunk a legrosszabbtól".
Pedig minden szerződés, amit a polgári világ a bolsevizmussal köt,
annak a természeti törvénynek értelmében,
mely szerint az erősebb mindig legyőzi a gyöngébbet,
végül is a bolsevizmusnak a polgári világ feletti győzelmére vezet.

A bolsevizmus már csak azért is fölényben van minden más politikai hatalmi csoporttal szemben, amelyik nem helyezkedik a legélesebben vele szemben, mert a legkíméletlenebb módon mozgósítja az állam és annak fenntartó eszméi ellen az alacsonyabbrendű embert, a söpredéket, ami minden nép rétegei között mint bomlasztó elem megtalálható. Egy nép legalacsonyabbrendű ösztöneinek szervezete a bolsevizmus, amely minden magasabbrendű faji elem megsemmisítésére törekszik. A bolsevizmus legtöbbször oly brutális kissebségre támaszkodó csoportot biztosít magának, mely a legalávalóbb eszközök segítségével igyekszik a hatalmat megszerezni.

A bolsevizmusnak ezt a taktikai kompromisszum-kötéséhez való hajlandóságát nem szabad arra magyarázni, hogy szándékában van elvi kompromisszumot is kötni. Alapjában véve a bolsevizmus mindig egyesség nélküli. Egyességet csak akkor köt, ha ezáltal a hatalmat korlátlanul magához tudja ragadni. Célja elérése után kíméletlenül képes megsemmisíteni azokat, akik az egyesség által hatalomhoz segítették. Kevéssé csalogató kilátás ama polgári politikusok számára, akik Nyugat-Európa néhány államában még hisznek abban, hogy egy népfront szelídebb eszközeivel a bolsevizmus méregfogait ki tudják törni.

A bolsevizmus a söpredék diktatúrája, mely hazugsággal jut a hatalomhoz és erőszakkal tartja meg azt. Aki meg akar vele birkózni, annak legmélyebb titkaiba be kell hatolnia. Egy nemzet legértékesebb erőit kell mozgásba hozni ellene, ha meg akarjuk semmisíteni; a bolsevizmus u. i. a népeknél az alaktalan ellenfaj szervezete.

Egy területen mutatkozott be a bolsevizmus, mint igazi mester:
a negatív propaganda területén,
a népeket hazugsággal befolyásolni;
vagyis csalás, és megtévesztés útján, hazug, valótlan képet adni a világnak e politikai őrület
belső alakjáról és lényegéről.
Lenin szerint,
aki a bolsevista forradalom atyja volt, a hazugság nemcsak egy megengedett,
hanem a legbeváltabb eszköze a bolsevista harcnak.
Schopenhauer is megmondta már,
hogy
a zsidó a hazugság mestere és ezért nem is kell azon csodálkozni,
hogy a zsidóság és a bolsevizmus teljesen együttéreznek ezen a ponton.
A zsidó bolsevizmus korlátlanul hazudik.
Első pillanatra úgy elkápráztatja a tisztességes, igazságszerető embert,
hogy az belső ellenállásra egyáltalán nem képes.
De éppen ez az,
amit a zsidó bolsevista el akar érni.
Ő arra számít, hogy az igazságszerető ember egyáltalán el se tudja képzelni,
hogy úgy lehessen hazudni, ahogy ő hazudik,
olyan vakmerő és szemtelen természetességgel.


De lehet így is hazudni. A bolsevizmus így hazudik s ezáltal éri el legfrappánsabb sikereit.

Propagandája lényegileg nemzetközi és agresszív, célja, hogy a radikalizálást, anarchizálást és a bolsevizálást a föld minden népénél keresztülvigye. Hatalmas pénzösszegek állnak rendelkezésére, melyek már csak azért is olyan mérhetetlenek, mert a bolsevista hatalombírók minden gondolkodás nélkül hagyják e cél érdekében az egész orosz népet éhezni és pusztulni. Mindenekelőtt azért lesz ez a propaganda veszélyes a többi országokra nézve, mert védpontul és hátvédül szolgál az ott levő kommunista pártoknak, a kommunista Internationale illető szekcióinak. A kommunista pártok Oroszországon kívül ugyanis nem mások, mint a Komintern idegenlégiói, az egyes nemzetek földjén. Az ő segítségükkel szervez és űz a bolsevizmus egy szövevényesen kitervezett és csak nagyon nehezen támadható nemzetközi összeesküvést. Minden államra nézve a legnagyobb nemzeti veszedelmet jelenti, belső területén olyan pártot tűrni, amely egy az ország területén kívül fekvő intézménytől kapja parancsait.
Tapasztalat szerint úgyis áll a dolog,
hogy azok az országok, hol erős a kommunista párt, többé kevésbé, társadalmi-, gazdasági-,
hadi-, bel- és külpolitikájukban
Stalin diktátorsága alatt állnak.
Egy nyugat-európai nagyhatalomnak például ki kell kötnie Szovjetoroszországgal való szerződése megkötésénél, hogy a saját területén levő kommunista párt Moszkvából kapjon utasítást
a hadsereg és a katonai hitel aláásásának beszüntetésére.

Ezeknek az egyes országokban lévő kommunista osztályoknak az a feladatuk, hogy a bolsevista forradalmat hatalmas pénzösszegekkel és raffinált moszkvai példát követő propagandatechnikával előkészítsék és keresztülvigyék. Ennek a propagandának célja, hogy a népeket a bolsevizmus igazi lénye felől megtévessze, és a Szovjetoroszországból érkező hírek behatolását vagy egészen megakadályozza, vagy legalább is teljesen elértéktelenítse; Szovjetoroszország ugyanis, különösen a felvilágosult Nyugaton nem bírja elviselni a belső állapotairól szóló igazságokat. Amilyen behízelgő és csalogató a bolsevista elmélet mérge, olyan borzalmas és szörnyű a bolsevista gyakorlat. Hullák hegyei mutatják az útját; könny- és vértenger folyja körül ezt a szerencsétlen országot. Az emberélet nem ér itt már semmit sem. Terror, gyilkosság és vadállatiasság a legjellemzőbb jelenségei mindenütt a bolsevista forradalomnak, akár Oroszországban, hol sikerhez vezetett, akár Magyarországon, Bajorországban, a Ruhrvidéken és Berlinben, hol elfojtották, akár Spanyolországban, hol jelenleg küzd a hatalomért. Ahol a bolsevizmus van kormányon, ott nem kell magát az elmélet és a gyakorlat közötti különbség miatt törnie; ott a karabiner és a gépfegyver uralkodik, mindenütt máshol azonban, arra törekszik ez a raffinált propaganda, hogy a világot igazi lénye felől megtévessze. A polgári Európában a megértésnek egy szikrája sincs ezekhez az összefüggésekhez. A döntés elől a mindig visszatérő frázissal tér ki: nem szabad egy másik ország belső viszonyaiba beleavatkozni. Ami azonban ma Oroszországban valóság, amiért Spanyolországban a harc folyik és ami Európa többi államában megdöbbentő biztonsággal készül utat törni magának, ahhoz az egész világnak köze van; ez már többé nem a politikai világnézet teoretikusainak ügye, hanem minden nép minden állam férfiáé, akiknek ezt a kérdést meg kell tárgyalniok, hogyha nem akarják a felelősséget vállalni, hogy az ő hibájuk miatt Európa a legmélyebb válságba és az összeomlás veszélyébe kerüljön. Igen, a bolsevizmus kérdése Európa fennmaradásának kérdése. Itt elválnak az utak, itt állást kell vállalni érte, vagy ellene és pedig minden következménnyel, amivel egy ilyen elhatározás jár.

Még egy kérdést kell tisztázni:
a zsidóság kérdését a bolsevizmusban.

Ezt csak Németországban lehet nyíltan megtárgyalni, mert minden más országban,
ahogy azelőtt Németországban is, veszélyes a zsidóságot a nevén nevezni.
Az nem kétséges már, hogy a bolsevizmust a zsidó csinálta és még ma is ő vezeti.
A régi Oroszország vezető rétegét
olyan radikálisan tolták félre és irtották ki, hogy mint vezető réteg a bolsevizmusban egyedül csak a zsidóság maradt meg.
A bolsevizmusban minden viszály tehát többé-kevésbé a zsidók családi viszálya.
A legutóbbi moszkvai kivégzések is főképp azért voltak, mert hataloméhségből és
csak a pusztítás vágyától űzve,
zsidó zsidót ölt.
Azt hinni,
hogy a zsidóság egymás között mindig egységes, székében elterjedt tévedés.
A zsidók csak akkor egyek,
ha egy túlnyomó nemzeti többségen belül, mint kisebbség fenyegetve vannak.
Erről Oroszországban ma egyáltalán nem lehet szó.
Ha a zsidóság hatalmon van és Oroszországban kizárólag ez az eset,
akkor ismét feltörnek a régi zsidó ellentétek,
amelyek a faji veszély idejében el voltak nyomva.

A bolsevizmus eszméje, t. i. minden szokás és kultúra lelkiismeretlen elvadítása és feloszlatása,
a népek elpusztításának ördögi céljából, csak zsidó agyban születhetett meg.
A bolsevista gyakorlat a maga rettenetes és vértől csöpögő borzalmasságával is
csak zsidó kézben képzelhető el.
Természetes azonban, hogy ezek a zsidók a háttérben igyekeznek maradni és
hogy részességüket és bűnösségüket a nyugat-európai bolsevizmusban el akarják vitatni;
mindig is ezt csinálták és ezt fogják csinálni örökké.

Mi azonban felismertük őket, sőt mi vagyunk az egyedüliek a világon, akiknek bátorságuk van minden abból származható veszély ellenére is ujjal mutatni ezekre a főgonosztevőkre és az egész emberiség előtt hangosan és érthetően a nevén nevezni őket. Volt egy idő Németországban, mikor fogházbüntetés járt azért, ha a zsidó, mint zsidó volt jellemezve, mi mégis megtettük akkor is. Ma a világ még jobban visszautasítja előkelő tartózkodásból, vagy, akár megjátszott erkölcsi felháborodásból a zsidónak zsidóval, és a bolsevistának főgonosztevővel való megjelölését. Mi azonban azon a véleményen vagyunk, hogy amiképp sikerült Németországot ez élősdi faj veszedelmességéről meggyőzni, éppúgy sikerülni fog a világ még csukott szemeit kinyitni és neki a zsidóságot és a bolsevizmust valódi alakjában megmutatni. Fáradhatatlanul fogjuk a világot megrázkódtató borzalmas krízisek közepette mindig újból és újból felhívni a népek figyelmét erre a fenyegető veszedelemre és fülükbe kiáltani, hogy a zsidók a bűnösök, a zsidók a bűnösök!

Mi tudjuk, hogy ezek a kiáltások ostorcsapások a zsidók gyűlölettől eltorzult arcába. Az sem segít nekik semmit, ha az ellentétek mindinkább növekvő kiélesedésénél demokratikus köntösbe igyekeznek bujtatni magukat. Ez túl okos ahhoz, hogy a gondolkodó emberre hatni tudna. Ez csak egy olcsó vigasz a képzett filiszternek. Neki kapóra jött, mert megengedte, hogy kitérjen a döntés elől. Ez az u. n. bolsevista demokrácia, amit angol és francia újságok sokszor még az u. n. nemzeti szocialista diktatúra elé, mint példát és példaképet tartani mernek, csepeg a terrortól, gyilkolástól és vértől.

Minden pár évben előhúzza a bolsevista erőszak-uralom a lomtárból ezt a frázist és pedig mindig olyankor, amikor szükségét érzi egy rettenetes és mindeneket elrettentő rémtett után, magát Európa kegyeibe ajánlani. Akkor feltűnnek egyszerre, a kommunista propagandairodákban kitalált újság-kacsák egy új alkotmány bevezetéséről, általános titkos választójogról Szovjetoroszországban és még ehhez hasonlók. Ez azonban mind nem más, mint az Európa millió többségét kitevő képzett nyárspolgár közmondásos gondolkozási lustaságára és feledékenységére alapozott csalás. Valóságban a bolsevizmus a legotrombább vér- és terroruralom, amit a világ valaha is látott. Zsidók találták ki, hogy ezáltal a seregüket támadhatatlanná tegyék és zsidók gyakorolják ma is. Mi, nemzeti szocialisták elég becsületesek vagyunk ahhoz, hogy népuralmunkat úgyszólván évről évre egy általános titkos népi választással újból megalapozzuk és megerősítsük. A bolsevizmus beszél a népről, a munkásság és parasztság országáról, de igazi képe az erőszak.

A bolsevizmus minden ember agyában él bizonyos elképzelés formájában. Ezt az elképzelést legtöbbször a bolsevizmus maga csinálja, ehhez kell neki a propaganda, mellyel a bolsevizmus képét egy ember, embercsoport, vagy nép személye és jelleme szerint mesterségesen állítja fel. Ez a kép azonban sosem fedi a valóságot. Előfordulhat például, hogy egy ország képviselője Moszkvában egy új földalatti vasút megtekintésénél, ami minden más fővárosban természetes lenne, vagy egy bolsevista fogadás alkalmával nemzeti himnusza hallatára véleményét a bolsevizmust illetőleg hirtelen és minden látható ok nélkül megváltoztatná és mindennel kibékülne. A moszkvai vörös zsidók ismerik az embereiket. Valószínű, hogy maguk között titokban szórakoznak a polgári világon és könnyeik potyognak a nevetéstől.

Ránk azért haragusznak olyan nagyon, mert rájöttek, hogy mi felismertük őket és hozzáláttunk, hogy az Európában általánosan elterjedt véleményt a bolsevizmusról, alapjában megdöntsük. Gyűlöletük irántunk mértéktelen és a mi politikai harcunknak ez az egyik legszebb rendjele. Mi lerántjuk róluk az álarcot és igazi alakjukban mutatjuk őket be a világnak.

Már többször hangsúlyoztuk, hogy ahogy az emberek és népek a bolsevizmust elképzelik, az legtöbbször a bolsevista propaganda eredménye, mely a megtévesztés művészetében nagy mester. Például az egész világgal el tudja hitetni, hogy a moszkvai kormánynak semmi köze sincs a Kominternhez. Ez természetesen a legotrombább csalás, amit csak el lehet képzelni; a szovjet-kormány és a Komintern között a feladatok csak igen ügyes módon vannak elosztva. Azt hinni azonban, hogy a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, éppen olyan, mintha azt akarnák állítani, hogy a nemzeti szocialista mozgalomnak a nemzeti szocialista kormánnyal semmi dolga nincs.

A bolsevista propaganda széles tervvel dolgozik. Célja: a világot megsemmisíteni. Az idegen országokban téves képet kelt a bolsevizmusról. Ezek többnyire a naivabbnál is naivabbak. De léteznek és már létezésükben is megteszik a hatásukat.

A bolsevizmus gyakorlata azonban más. Nem lehet elvitatni, hogy az is itt van. Borzalmas útját vérrel mutatta meg. Az egész világot be akarja sodorni zavaros örvényébe. Ez a zsidóság széles alapra helyezett kísérlete, mellyel minden nép fölött a hatalmat magának akarja megszerezni. Ezért az ellenük való harc világharc, a szó igazi értelmében. Német földön kezdődött ez a harc, ott is vívták ki, Hitler Adolf, a történelmi vezére, mi pedig mindnyájan hordozói és ezáltal egy hatalmas történelmi világmisszió végrehajtói vagyunk. A két szélsőség között kibékülésről nem lehet szó. A bolsevizmust ki kell pusztítani, hogy Európa meggyógyulhasson.

A zsidóság tudja is, hogy mit ütött az óra. Egy utolsó kísérlettel próbálja meg, minden erejét Németország ellen mozgósítani. Lázas fegyverkezéssel akarja hatalmát megszilárdítani. A nemzeti szocialista Németország létezésében saját létét látja állandó veszedelemben. Oroszországban otthonosan és ahogy vélte, veszély nélkül berendezkedett. Ők képezik az új szovjetbourgeoisia gyáva, zsíros, hazug, cselszövő, fondorkodó, tolakodó és ledér 98%-át. Ezek a felkapaszkodott zsidók, akiknek most megvan a lehetőségük hajdani kisebb csalásaikat hatalmas méretekben egy 160 milliós nép bőrére továbbűzni, a legvérszomjasabb zsarnokok, akiknek nincsenek ideáljaik, csak szenvedést hoznak a népre, igazi Isten-ostorként csak a népek kínzására és az emberiség szerencsétlenségbe döntésére törekszenek.

Már hangsúlyoztuk, hogy a bolsevista propaganda mindig a hallgatóságra állítja be magát. A szükséghez képest radikális, vagy mérsékelt. Egészen más, ha a terrorista Dimitroff a Komintern előtt, vagy ha a zsidó Litwinoff a népszövetség előtt beszél. Ez a propaganda jámbor, vagy istentelen, a szerint, ahogy jónak látja. Lelkiismeretet nem ismer, itt a cél szentesíti az eszközt. Az egész világon, az egyes országokban lévő kommunista pártokból képzett és összeállított komplikált gépezet áll rendelkezésére, amelyet egyetlen gombnyomásra mozgásba hozhat. Titokban és nyíltan dolgozik mindenütt. Jaj annak az államnak, mely dolgozni hagyja, egy napon összeomlik, felőrölve, aláásva egy aknamunkától, melyet vagy nem vett komolyan, vagy nem vett eléggé figyelembe.

Mi nemzeti szocialisták abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a bolsevizmus iránt nem kell kímélettel lennünk. Mi nem a titkos kabinettek nyelvén, hanem a nép nyelvén beszélünk és reméljük, hogy éppen ezért meg is ért bennünket a nép. Mi szerencsére nevén nevezhetjük a dolgokat. Ezt kötelességünknek is tartjuk; mert a világnak meg kell tanulnia látni. Mi nem hallgathatunk, nem szabad hallgatnunk az Európát fenyegető veszedelemmel szemben. A politikai döntések mindig a népekre és kormányaikra tartoztak. Joga és kötelessége azonban mindenkinek, akinek a sors belátást és lehetőséget adott, hogy a világ előtt megszólaljon, véleményeket és nézeteket proklamálni, rámutatni az eljövendő veszedelemre, aggályoknak adni kifejezést. Aki a bolsevismusból eszik, belehal.

Ezért húzzuk meg a vészharangot ezen a pártnapon e veszedelem ellen, ezért mutatunk rá a bolsevizmus gyakorlatára, ezért álcázzuk le hamis elméleteit, hogy ezáltal hozzájáruljunk a kortörténet megértéséhez, amelyen elmélkednünk kell és amelyet nem szabad elfelejtenünk.

És ezzel magára a dologra térek:

A nyugat-európai munkás szereti a Szovjetunió proletáris államában a saját államát látni. Mintha Oroszországban sikerült volna a munkásosztálynak a kapitalista zsákmányolókat ,,liquidálni", és a proletár-diktatúrát behozni. A felszabadult munkás kovácsolja állítólag ott az államát, ,,a dolgozók hazáját".


Zsidók voltak,
mint Ricardo Dávid és Mardochai-Marx, akik ezt a marxista tudományt feltalálták.
Zsidók voltak,
mint Lassalle-Wolfssohn, Adler, Liebknecht, Luxemburg, Levi stb.
akik ezt a munkásmozgalmat szervezték.
Biztos szerkesztői szobájukból zsidók hajszolták a munkásokat a barrikádokra.
Zsidók,
mint Singer Pál, Schiff, Kohn, látták el pénzzel a marxismust és a bolsevismust.


Soha egyetlen munkás sem,
hanem majdnem kizárólag zsidók ültek és ülnek még ma is a szovjet kormányban.
A nemrégiben Moszkvában lelőtt bolsevista vezérek között egyetlen egy munkás sem volt,
de a legtöbbje zsidó.
A triumvirátus,
mely a Szovjetunióban diktátorosan uralkodik, a következőkből áll:

Herschel-Jehuda (Jagoda), a GPU vezére,

Lazarus Mosessohn Kaganowitsch,
Stalin apósa és közlekedésügyi biztos,

Finkelstein-Litwinoff, külügyi biztos,
akik mind a ghetto szülöttei.

Ez a triumvirátus a zsidók veszekedéséből került ki, mint győztes.


Nem a munkásság diktatúrája, hanem a zsidóságé az,
amely
ma az egész lakosságon uralkodik a Szovjetunióban.


Ahogy a politikában izgat a bolsevizmus, épp úgy megvannak a demagógjai a gazdasági élet területén. A bolsevista államban a munkásnak állítólag paradicsomi élete van. Még 1932 áprilisában követelte a ,,RoteFahne" egy választási felhívásában: ,,A bércsökkentésnek vége, magasabb bért, 7 órás napot, 40 órás hetet, teljes bérkiegyenlítődéssel."

Hogyan is van a fejlődés magában a Szovjetunióban? A kenyér ára kilónként 9 kopekről 75-re emelkedett 1928---1935-ig. Egy szovjetmunkásnak a havi bére a kenyérárhoz számítva 78,5 százalékkal esett. Ha egy orosz munkás élni akar, akkor ma a Stachanoff rendszere szerint kell dolgoznia, ami a munka teljesítményt olyan magasra szabta, hogy a munkásság tömege azt soha el nem tudja érni. Ennek bérlevonás a következménye.

1932-ben a ,,Rote Fahne" cikket közöl, egy polgártárs lakásviszonyairól a Szovjetunióban. Állítólag igénye lenne egy kétszobás lakásra, villanyvilágítással és központi fűtéssel.

A valóság pedig ez: a ,,Leningradskaja Prawda"-ban, egy kommunista újságban, írja egy munkásnő: ,,A másfél éves fiammal, bátyámmal és tuberkolotikus nővéremmel lakom egy sötét szobácskában. Nem használt a panaszunk semmit a kommunista városbizottságnál. Éppúgy mint ezelőtt, ilyen hihetetlen körülmények között lakunk".

Egy orosz munkásnak csak a táplálkozásra kell keresetének 75 százalékát kiadnia, ami pedig csak kenyérből, káposztalevesből és kásából áll. Ha úgy akarna táplálkozni, ahogy a német munkás, akkor általánosságban bérének több mint a duplája kellene hozzá.

Egy ismert bolsevista jelszó az mely egy szabad munkajog megteremtéséről szól. A ,,Rote Fahne" így ír 1932 június 20-án: ,,Nézzetek Moszkva, Leningrád, Baku és Nowosibirsk felé, és tanuljátok meg, hogy munkát, kenyeret, és szabadságot csak a bolsevisták példájára lehet kivívni."

A szovjetmunkásnak a hírhedt Stachanoff munkarendszer szerinti munkamódja már magában véve is megérdemli a rabszolgamunka nevet. A Szovjetunió fenntartotta magának a jogot, a rabszolgaságot, annak szószerinti értelmében újra bevezetni. Körülbelül 6 millió embernek pokol az élete a Szovjetköztársaság kényszermunka-táboraiban. 300 óriási kényszermunka-táborban préseli ki belőlük a bolsevizmus az utolsó erejüket. A Stalin-Fehértenger-Csatorna építésénél, amit kényszermunkások építettek, a holttestek százezreit ásták el. A következő GPU. vezérek kényszerítenek a csatorna építésének gyilkos iramát: Herschel Jagoda, Davidsohn, Kwasnitzki, Isaaksohn, Rottenberg, Ginsburg, Brodski, Berensohn, Dorfmann, Kagner, Angert stb. Juda suhogtatja a bolsevista ostort a ,,Proletariátus hazája" fölött.

A bolsevista propaganda azt állítja, hogy kiszabadította a munkás parasztságot a kapitalista zsákmányolok karmai közül. A paraszt félrevezetésére a bolsevizmus az úgynevezett ,,Paraszt Internationalét" alapította, melynek programja a következő: A középparasztság számára követeljük az adóteher megszüntetését, az adók eltörlését; mi követeljük a nagybirtok kárpótlásnélküli kisajátítását, és a földműves parasztfiúk számára ingyenes földet.

És a valóság: Szovjetoroszország magtárai, amelyek azelőtt egész Nyugat-Európát táplálták, most nem képesek a saját lakosságukat sem szűkösen ellátni. Emberek milliói halnak éhen. A GPU. terrorkészülék és a parasztság között elkeseredett harc tombol. A zsidó Kaganowitsch, Jagoda és Baumann a kényszerközösséget radikálisan végrehajtották; több mint 15 millió paraszt családostól pusztult bele.

A bolsevista parasztpolitika fővívmánya az 1932. augusztus 7-iki terrortörvény, mely a paraszt minden egyes bűnére halált, 10 évi fogházat vagy kényszermunkát szab. Ennek a törvénynek alkalmazására a zsidó bolsevizmus még a gyerekeket a saját szüleik ellen is felhasználja. Az ,,Iswestija" közli 1934 május 28-án, hogy egy kislány feljelentette az apját, mert az a közös gabonából elvett a maga számára. Ez az apa áldozatul esik a terror törvényben leszögezett halálbüntetésnek. A kislány nyilvános dicséretet kap.

A német kommunista part hírhedt katonai programjában a következő követeléseket állította fel: 12. pont: Minden utált feljebbvaló eltávolítása. 20. pont: A kaszárnyarendszer eltörlése. A jelszavak így hangzottak: ,,A vak engedelmesség alól való felszabadulás" és ,,a hadsereg demokratizálása".

A bolsevista diktatúra felállítását követő reggelen következett a munkásság kényszermozgósítása. Aki nem engedelmeskedett, azt lelőtték vagy a tseka vérpincéibe került. Az önkéntes népmilícia helyett egységes hatalmi erőszak, vas proletárfegyelem, a legszigorúbb kaszárnyázás, hadbíróság. A ,,parancsnok elvtársból" hadnagyok, főhadnagyok lesznek, fel egészen a vörös tábornokig. A szovjetzsidó Rabinowitsch nyílt cinizmussal ismeri el, hogy a hadsereg állítólagos ,,demokratizálása" ,,csak eszköz volt a hadsereg meghódítására"'.

Egy másik, sokak által elhitt bolsevista jelszó ,,az asszony felszabadítása". Állítólag minden házi munkától mentesítve van és teljesen egyenrangú a férfival. ,,A forradalom tehetetlen mindaddig, amíg fennáll a család és a családi kapcsolatok fogalma" állapították kifejezetten az 1924-i nemzetközi kongresszuson meg. A Szovjetköztársaságban az asszony sokat emlegetett szabadsága azonban úgy nyilatkozik meg, hogy védtelenül ki van szolgáltatva a férfi önkényének, és életfenntartását a legnehezebb testi munkával kénytelen megteremteni. Még a hírhedt kényszermunkatáborokban is több mint 1 millió a nő.

Továbbá azt állítja a bolsevista propaganda, hogy felmentette az asszonyt a gyermeknevelés gondja alól. Ezt átvette maga az állam. Egyidejűleg annak a bevallására kényszerülnek a hivatalos pártlapok, hogy a felügyelet nélküli gyermekek és a fiatalkorú bűnözők száma állandóan növekszik. Különös vonzóeszköze a bolsevista propagandának, hogy követeli a magzatelhajtás tilalmának beszüntetését. A 18 éve tartó korlátlan magzatelhajtás kihatása olyan elképesztő, hogy a Szovjet már maga akarja a magzatelhajtást betiltani. A bolsevista női propaganda hazugságának tetőpontját abban a megállapításban éri el, hogy a prostitúció szükséges polgári rossz, mely a kommunizmusban véglegesen el fog tűnni. A világon sehol sincsenek a prostitúciónak olyan általános megnyilvánulásai, mint a Szovjetunióban. Már csak azért is bele kellett törődniük a munkát kereső nőknek, hogy feljebbvalóik minden vágyát teljesítsék, hogy munkájukat el ne veszítsék. Ebben az ,,asszonyparadicsomban" a nő a szó szoros értelmében szabad zsákmánya minden zsidónak, aki hatalmon van.

Hogy mennyire bedől a liberális Nyugat szűklátókörű politikusa a Szovjet propagandának, arra kirívó példa Herriot ,,tanulmányútja" az 1933-i éhínség idején. Erről a bizonyosan nem náci-gyanús new-yorki zsidóújság, a "Forward", a következőket írja: a delegáció megérkezésének napján Kiew egész lakosságát éjjel 2 órakor felzavarták, hogy kisöpörjék a főútvonalakat és feldíszítsék a házakat. Tízezrek görcsösen fáradoztak, hogy az elhanyagolt és piszkos városnak európai külsőt adjanak. Az összes élelmiszerkiosztó üzletek és más hasonló intézmények egész nap zárva voltak. Nem volt szabad sorba állani sehol. A felügyelet nélküli gyermekek, koldusok és éhezők hatalmas tömegei mintha eltűntek volna a föld színéről. Az utcakereszteződéseknél büszkén lovagló helyi katonaság, felkantározott lovakon, melyeknek sörénye fehér szalagokkal volt befonva. Olyan kép volt ez, amilyent Kiew sem azelőtt sem azután nem látott soha."

A bolsevisták propaganda arzenáljának különös dísze a hadsereg eltörlésének a követelése,
az ,,általános és teljes lefegyverzés".
A népdöntést,
mely szerint ,,páncélhajók és cirkálók építése tilos", a következő jelszavakkal támasztotta alá
a német kommunista párt,
a KPD: ,,soha többé háborút", ,,háborút a háborúnak", ,,ki a harccal a háborús készülődések ellen".
És már
1932 februárjában felhasználta a számtalan genfi lefegyverzési konferenciák egyikét
a zsidó Finkelstein-Litwinoff,
hogy a teljes lefegyverezés megoldását közölje a világgal.
Ezen a hazug viselkedés módon mai napig se változott semmi,
ahogy ezt ugyanennek a Litwinoffnak ezév júliusában tett kijelentései is bizonyítják,
amikor is megint a teljes lefegyverzésről,
mint a béke legnagyobb garanciájáról beszélt.


Ez a bolsevista propaganda.

Mi ezzel szemben a valóság?
A vörös hadsereg béke-létszáma, a sorozási korhatár leszállításával két millióra emelkedett.
Ehhez jön még a kiképzett tartalékból 9---10 millió.
Háború esetén tehát 11 millió és belátható időn belül 14 millió embert lehet mozgósítani.

A háború kitörésekor a vörös hadsereg 160---180 gyalogezredet,
25 lovassági különítményt állítana be.
A tankok szaporodását röviddel ezelőtt Tuchatschewski vörös tábornok 2457 százalékra becsülte.

A vörös légihaderő 6000 repülőgépből áll.
Az első osztályú repülőgépekhez 3100 nehéz és könnyű bombavető, felderítő és
1500 vadászrepülőgép tartozik.
A bombavetők állanak az élén és bizonyítják a vörös légiflotta támadó jellegét.
Háború esetén a bombavetők támadjanak először és találják el az ellenséget mielőtt még
az védekezésre képes lenne.
A szovjetstratégia véleménye szerint a jövő háborúja hadüzenet nélkül való lesz.
Nem köztudott tény talán az sem,
hogy ma már a Szovjetnek van a legnagyobb tengeralattjáró flottája.

A vörös hadsereg támadó jellegének megfelel vezetőinek támadó stratégiája. A győzelmes bolsevista forradalom világot átfogó kiterjedésének természetes jogáról beszél Tuchatschewski, mely szerinte elemi erővel fog küzdeni, hogy a szomszédos országokra való közvetlen befolyásával az egész világot behálózza. Legfontosabb eszköze természetesen katonai hatalma lesz.

És ami a leghihetetlenebb: e kézenfekvő készülődések ellenére is, azt állítja a bolsevista propaganda még ma is, hogy Moszkva ,,békepolitikát" űz. ,,A Szovjetunió, amelynek nincsenek terjeszkedési kívánságai, mindig késznek nyilatkozik, ha a béke fenntartásáról van szó." Így hazudik Litwinoff úr a világ arcába. És Thorez, francia kommunista vezér, nyilatkozik a ,,Humanité"-ban: ,,Mi megmutatjuk, hogy a béke ügye elválaszthatatlan a Szovjetköztársaság ügyétől."

A legélesebb ellentétben áll ezzel a hamis propagandával a katonai szerződések támadó politikája, amelyeket 1935 május 2-án Páris és Moszkva, majd 1935 május 16-án Moszkva és Prága kötött, a ,,collectiv biztonság" jelszavával.

Jacques Doriot, St. Denis polgármestere, volt kommunista és ma a Francia Néppárt vezetője, röviddel ezelőtt így jellemezte a francia bolsevista katonai szerződés igazi okát: ,,Hogyha elérték céljukat és Cachin a köztársaság elnöke, Thorez miniszterelnök és Péri külügyminiszter lett, akkor ürügyet fognak keresni a Moszkva által elrendelt Németország elleni háborúra, hogy a Szovjetköztársaság nyugati határain szabaddá váljon."

Ugyanígy áll a katonai szerződés Moszkva és Prága között. Egy francia újság, a ,,Gringoire", képviselője előtt egy orosz repülő és pártkommunista 1935 december 15-én a következő kijelentést tette: ,,Ideális lenne számunkra, ha Prága előtt és mögött légvédelmi pontokat állítanánk fel. Ezáltal fele idő kellene a repüléshez és csak félannyi üzemanyagba kerülne, ami lehetővé tenné számunkra, hogy három tonnánál több robbanóanyagot szállíthassunk." Eközben nagy számban építettek ilyen vörös repülőtereket Csehország területén. Számuk az utóbbi időben 36-ra emelkedett. A cseh miniszterelnök pozsonyi napilapja, a ,,Slovensky Dennik", elképesztő nyíltsággal árulja el ezeknek a vörös légvédelmi pontoknak a célját: ,,Ha a repülőterek az állam védelmére szükségesek lesznek, nem fogunk rajtuk talán libákat legeltetni. Mindazon barátainknak szolgálatára fognak állni, akik nekünk a védekezésben segédkezni fognak." Más szavakkal, erről a 36 repülőtérről kezdjék el bombázni Európát. Hogy ez a fenyegetés milyen akut, abból a tényállásból következik, hogy Közép-Európa legfontosabb stratégiai pontjai a vörös harcraj bombáitól kevesebb, mint egy óra alatt elérhetők és elpusztíthatok. A cseh területen levő vörös hadsereg légvédelmi pontjaitól például elérhetők: Drezda 20 perc alatt, Chemniz 11 perc alatt, a schleziai ipartelep 9 perc alatt, Berlin 42 perc alatt, Wien 9 perc alatt, a stájeri fegyvergyárak 17 perc alatt, a stájermarki gyárvidék 27 perc alatt, sőt Budapest 6 perc alatt romba dönthető.

A bolsevista ,,békepolitikának" ez az igazi arca.

Amikor én erről a helyről egy évvel ezelőtt pontos adatokat adtam, hány papot ölnek meg Oroszországban és rámutattam a veszélyre, hogy ehhez hasonló minden időben a többi országokban is megismétlődhetik, külföldön maguk a papi körök sem vették semmibe ezt a figyelmeztetést és abban a naiv hitben vannak, hogy a bolsevizmus megváltozott és a jövőben meghagyja a vallási szabadságot. A spanyol események időközben igazolták ezt! ,,Ott ahol a madridi kormány uralkodik", írja a ,,Diario de la Marina", ,,sehol sincs nyitott templom". És a katholikus egyház maga tudatta hivatalosan, hogy csak Barcelonában körülbelül 250 papot gyilkoltak meg és minden templomot elpusztítottak.

Ez a vallási szabadság a bolsevizmus uralma alatt.

A bolsevista ,,diplomaták," hogy a nyugati demokratikus államok szemében ártatlannak és polgáriasnak tűnjenek fel, akármilyen nehezükre is esett, tisztességes emberek allűrjeit vették fel. Ránk, akik ismerjük a bolsevista taktikát, szinte komikusán hat, hogy milyen sok okosnak látszó nyugat-európai államférfi hiszi, hogy a bolsevizmus már nem akar világforradalmat, mert diplomáciai képviselőik frakkban és fehér gallérban jelennek meg.

A Szovjetköztársaság zsidó hatalombíróinak ez a takaró nem elegendő. Hogy végképp az ártatlanság látszatát keltsék, ,,alkotmányt" adott a bolsevizmus. Dacára a 40 % analfabétának, merik a ,,tanulás szabadságát" proklamálni és beszélnek az ,,újságok és a szólás szabadságáról." Minderről egy olyan országban, ahol minden véleménynyilvánítást --- ahogyan ezt nemrégen a Trotzki perben is láttuk ---, ami nem egyezik a zsidó diktátorokéval, halállal büntetnek.
Ez a rendszer mer a ,,személy, a lakás, és a levéltitok megsérthetlenségéről" beszélni,
holott nap nap után tereli falkába a cseka a kétségbeesett emberek ezreit,
hogy deportálja,
vagy lelője őket.

A kommunisták által létesített francia ,,népfront", pártvezérük Thorez utasításai szerint, küzd a ,,demokratikus szabadságért, annak megtartásáért és kiszélesítéséért". Spanyolországban a ,,népfront" hatalomra jutott. A demokratikus szabadság ott a madridi és barceloniai fogházak túltömöttségében és az összes nem kommunista elemek elfogatásában és lelövetésében nyilvánul. Csupán Madridban eddig több mint 7000 embert öltek meg ezen a módon!

A kommunista propaganda egyik legkedveltebb frázisa az, amelyik az ,,emberi jogról és szabadságról" beszél. Még a forradalmi himnuszban is szó van róla. Hogy hogyan állnak a Szovjetköztársaságban a szabadság és az emberi jogok, azt bizonyítják a következő idézetek a Szovjetunióból érkező levelekből:

,,...Akkor az elitéltek százait, mint az állatokat, üres, fűtetlen marhakocsikba zsúfolták. A Fehér tengerhez és Szibériába vitték őket... Úgy is lesz, ahogy egy vezető kommunista mondta nekünk: 'Nem üthetünk mindnyájatokat agyon --- de mégis meg fogtok dögölni'." Levél 1935 augusztus 10-ről.

,,...Úgy látszik a krízis megint készülőben van. De remélhetőleg nem térnek vissza az 1932-33-iki események, amikor egy év leforgása alatt, a deportáltak majdnem 80 százaléka elpusztult." Levél 1936 június 7-ről.

1917 november 16-án megígérte Lenin a volt cári birodalom népeinek az autonómiát,
,,a Nemzetiségek jogainak a kinyilvánításában."
Milyen volt ez a valóságban?
1920 április 27-én megrohanta a vörös hadsereg Azerbeidzsán-t,
ugyanez év novemberében Ukrainá-t,
december 3-án Örményországot és 1921 február 25-én Georgiá-t, a fiatal köztársaságot,
miután egy évvel ezelőtt Moszkvában érinthetetlenségüket kifejezetten elismerte.

Ingermanlandban a finn lakosságot rendszeresen pusztítják. 1928---1931-ig 18,000, 1935 tavaszán 9,000 finnt száműztek Szibériába, és két hónappal ezelőtt ismét elhatározta a szovjet kormány, hogy 28.000 finnt űz el a hazájukból. A lengyel-szovjetorosz határvidékről, ez év tavaszán több mint 18,000 német származású parasztot ,,telepítettek át." Egy marhakocsiba 80---90 embert préselve küldték őket Szibériába.

Karelből tavaly 4000-t Középázsiába, 3000-t az Uralba száműztek, ahol az embertelen élet és munkafeltételek következtében több mint a fele elpusztult.

1927 augusztusában telekiabálta a kommunista propaganda a fél világot,
az anarchista Sacco és Vanzetti kivégzésének a híre ellen.
Röpiratok és újságok millióiban agitál a kommunizmus a ,,kapitalista" országokban
a halálbüntetés eltörléséért.
És a Szovjet köztársaságban?
Csak a büntetőkönyv 58 §-ban 14 eset van, amit halállal kell büntetni.
Az 1935-i április 7-i törvény még a gyermekekre is behozza a halálbüntetést!
Éhező gyermekek mesélték egy nevelőintézetben, hogy milyen jó dolguk volt azelőtt.
Ez elég volt ahhoz hogy az 58 § értelmében bűnösségüket megállapítsák.

Tíz gyereket lövetett le GPU társaik szeme láttára.
Ennek a napnak első évfordulóján, Vizsinski, a szovjet főállamügyésze
,,megelégedetten és boldog szívvel" emlékszik meg egy újságcikkben
a gyermek-halálbüntetés törvényének életbelépéséről.

Ezek mind tények, melyek kizárólag bebizonyított példákon alapulnak és a legtöbb esetben szovjet forrásból származnak. Amikor én az elmúlt évben a nürnbergi pártnapon figyelmeztetve óvtam a világot az 1935 július 25-től augusztus 21-ig tartott 7. Komintern-Kongresszus előrelátható következményeitől, csak hallgatást és meg nem értést tapasztaltam. A nyárspolgár túlzottnak látta jóslatainkat s azt hitte, nincs komoly jelentőségük.

Ezért megengedem magamnak, hogy röviden elismételjem az ezen a Komintern Kongresszuson tett javaslatokat és terveket és ezeknek időközben bekövetkezett eredményeit.

Dimitroff, akit a világ forradalmasításával bízott meg a szovjet-diktatúra, szóról szóra ezeket mondta: ,,Stalinnal az élén, a mi milliós politikai seregünknek, minden nehézséget áthidalva, minden akadályt keresztül törve, kell, hogy sikerüljön a kapitalizmus erősségét megdönteni, és az egész világon biztosítani a szocializmus győzelmét!"

Továbbá:

,,A proletariátus a világ igazi ura, a holnap ura. Történelmi jogait el kell foglalnia, és az egész világon, minden országban kezébe kell vennie az uralom gyeplőit..."

,,A történelem kerekét hátrafele forgatni hiábavaló fáradozás. A kerék forog, és tovább fog forogni a szociális szovjetrepublika irányában, míg csak a szocializmus az egész világon nem győzedelmeskedik."

Ez volt ennek a bolgár terroristának a programja, ezzel akarta a világot forradalomba dönteni. A kivitel módját illetőleg beszéljenek a puszta tények.

Ezen kongresszus óta, a különböző országokban több, mint száz kommunista felkelés volt. Többek között 1935 augusztusában Toulonban és Brestben számtalan halottal, 1936 április 18-án Lembergben, 10 halottal, 1936 május 10-én Salonikiben, több mint 100 halottal. Három biztosan előkészített fegyveres lázadás heteken át rázkódtatott meg egész országokat: 1935 novemberében Pernambucot, 1936 januárjában Buenos-Airest és 1936 márciusában Spanyolországot kavarta fel a kommunizmus.

Hat tervezett lázadást lehetett meghiúsítani. Többek között 1935 decemberében Uruguayban, 1936 februárjában Paraguaiban és Chilében. 62 nagyobb gyújtogatás volt, mint a kínai Lantsauban, mely 1000 halálos áldozatot követelt. 54 fegyveres támadást intéztek, és 78 lőszerraktárt ürítettek ki. Egészben véve 3041 emberélet esett áldozatul ezeknek a kommunista felkeléseknek.

Ragadjunk ki egypár példát. Az 1935 júl. 30-i kommunista világkongresszus ülésén, Görögország képviselője, Dsordsos elvtárs működési tervet fejtett ki a jövőre nézve. Majdnem pontosan moszkvai fellépésének évfordulóján, 1936 augusztus 5-én, Görögországban általános sztrájk tört ki, amelyik fegyveres felkeléssé fokozódott. Csak Metaxas tábornok erélyes közbelépése mentette meg Görögországot a teljes összeomlástól és így Dimitroff és Dsordsos elvtársak terve meg lett hiúsítva.

A kolóniák forradalmasításáról a következőket mondta Dimitroff:

,,A kolóniák és félkolóniák lakói megszabadításukat nem tekintik reménytelen ügynek. Ellenkezőleg, mindinkább közelednek ahhoz, hogy harccal támadjanak imperiális elnyomójukra."

Alig egy félév múlva Syriában veszedelmes felkelés tört ki, amely súlyos véráldozatba került. Az újdonsült francia-orosz barátság sem akadályozta meg Moszkvát, hogy szövetségese tartományában tervét keresztül hajtsa. Néhány hónappal későbben Palesztinában törtek ki a zavargások, amelyeknek folyamán az angol rendőrség tömérdek kommunista röpiratot foglalt le és sok kommunista összeesküvést fedezett fel.

Marques, a brazíliai képviselő így nyilatkozott az 1935 július 25-től augusztus 21-ig tartott VII. világkongresszuson:

,,Az ország hatalmas lépésekkel közeledik a döntő harchoz, hogy letegye a kormányt és helyette a nemzeti forradalmárok uralmát biztosítsa."

Egy negyedévvel később kitört Natal-ban és Recife-ben a felkelés, amely 150 halottat és 400 sebesültet követelt.

Luis Carlo Prestes-t, a zsidó Ewert-et, és a montevidói szovjetorosz ,,követet", a volt szőrmekereskedő zsidó Minkint, álcázták le, mint a szövetkezet ügynökeit.

És most térjünk át Franciaországra. Dimitroff azt mondta:

,,A francia kommunista párt a kommunista Internationale minden szekciójának példát mutat, hogyan kell az egységes fronttaktikát keresztül vinni."

és a francia kommunista párt vezére, Thorez még hozzátette:

,,A forradalom nem magától jön. Meg kell szervezni. Mi elhatároztuk, hogy az orosz bolsevisták útjain fogunk járni. Mi a szovjethatalom mellett vagyunk."

A francia kommunista párt méltónak mutatkozott Dimitroff dicséretére. Számuk 1936 januárjában 87,000-re, márciusban 100,000-re, júniusban 187,000-re, és augusztusban több mint 225,000-re emelkedett. Ugyanebben az időben megnégyszeresedett a katonai ifjúsági egyesületek létszáma. A szavazók száma 790,000-ről 1,500,000-re emelkedett, és egyharmada ezeknek csak magában nagy-Párisban él. Képviselőik száma 10-ről 73-ra emelkedett. A ,,Humanité" példányszáma 1933---1936-ig 154,000-ről 750,000-re emelkedett. Csak az ezévi kamarai választásokra 27 millió nyomtatványt terjesztett a kommunista propaganda központ.

A szakszervezetek tagjainak száma, miután beleolvadtak a kommunista népfrontba, ez év májusától augusztusig 80,000-ről 4,300,000-re emelkedett.

A Spanyol népfront útja ugyanolyan volt, mint a franciáé. Dimitroff ,,Trójai lova" Páris falain áll.

Semmi sem tanít meg bennünket jobban, és semmi sem tud bennünket mélyebbem meggyőzni a VII. világkongresszus határozmányainak komolyságáról, mint a véres és megrázó események Spanyolországban, hol a kommunisták híven követik a kongresszus utasításait. Ez események a ,,népfront" jelszó gyakorlati megvalósulásai, amelyek Franciaországban érték el az első lépcsőt, de Spanyolországban már a tetőpontra hágtak. Dimitroff kiadta a jelszót, hogy népfrontkormány idején ,,ki kell használni a tömeg forradalmi előkészítésére a kormány hatalmi tevékenységét", ,,a szociális forradalomra fel kell fegyverkezni" mert, ,,csak is a szovjet hozhat mentséget."

Ventura a spanyol kiküldött következőképpen ismertette a teljes programot: ,,A spanyol proletariátus és a mi pártunk, újból és teljes erővel rá fog támadni a fasizmusra és a polgári-birtokos hatalomra. Győzelemre fogja vezetni a munkás és parasztlázadást. Lenin és Stalin zászlója alatt, felemelt fejjel lépkedünk a győzelem felé."

Kevéssel a monarchista vezér, Calvo Sotelo meggyilkolása előtt ami júl. 13-án volt, 269 ember élet esett áldozatul a vörös gyilkosságoknak. Arminjon, francia újságíró a következőket mondja:

Murciában a tömeg két fiatalembert támadott meg, mert azt állították róluk, hogy fasiszták. Az utcán bántalmazták őket, míg végül egy asszony felkapott egy bárdot és lefejezte mind a kettőt. Ez március 16-án történt; Pedro Cutillas és Antonio Martinez volt a két ember.

Végül a világsajtónak is írni kellett már ezekről az embertelen borzalmakról, amelyeket a spanyol marxisták követtek el külföldi vezéreik parancsára. Lehetetlen csak megközelítőleg is pontos számot adni róluk. Augusztus 19-én hivatalos forrásból a következőket ismertették: csak magában Madridban és külvárosában (3000 embert gyilkoltak meg a vörösök, csak a híres Casa del Campo parkban 1400-at. A Carcel Modeloban, a legnagyobb fogházban, 3000 fogoly volt ebben az időben, a San Antonioban 1146, Madridban összesen 6000. Egy szemtanúnak előttem fekvő tudósítása, aki lakásából a Casa del Campora láthatott, még más számokat is említ. Augusztus 30-ig ő maga látott körülbelül 6000 lelövetést. És tudja, hogy a város többi terein az utcákon és a lakásokban még további 20,000-ret öltek meg. (A német Heinrich tudósítása).

Más szemtanuk is, akiknek részben a fogházból kellett nézniük a bolsevisták gyilkosságait, naponta több száz halottról írnak. Egy fiatal külföldi saját szemével látta, hogy augusztus 21-re virradóra 200 fogházőrt gyilkoltak meg, és a következő napon a kaszárnyaudvaron lelőtték a fasiszta szervezet 250 tagját. Augusztus 15-én látta, hogy egy csoport fogoly Almériából Madridba érkezett, ahol a rendőrség átadta őket a vörös milíciának. Ez 240-t a fal mellé állított, és mindjárt ott az állomáson lelőtte. Csak 10-et kísértek a fogházba, hogy ,,kötelességüket" mégis teljesítsék. Valamivel később gyilkolták meg a fasiszta vezéreket, Ruiz de Alda-t, Fernando Primo de Rivera-t, Cuesta-t és Valdes-t.

Az egész német nép gyászolja a hét honfitársat, akik rettenetes módon áldozatul estek a vörösök gyilkolási őrületének. Gaetje-t, Dato-t, Hofmeister-t és Treiz-t 4 párttag honfitársunkat, amikor Hamburgba igyekeztek a ,,szünidei" kongresszusra, meggyilkolták a kommunisták. Kettőt hosszú kihallgatás után egy gyárba vezettek, a másik kettőt valamivel távolabb falhoz állították és lelőtték. Ahogy később kiderült, söréttel hajtották végre véres tettüket. Hofmeistert és Treizt csak nagy nehezen lehetett felismerni, annyira megcsonkították őket. Sok német honpolgárt sebesítettek meg és soknak vették el a vagyonát. Hans Hahner párttagot meggyilkolták, mikor szolgálatba indult a ,,Vörös kereszthez" Házát kirabolták és felesége minden nélkül maradt.

Nemcsak Madridban, az egész országban garázdálkodnak a vörösök. Llora del Rióban 187 embert öltek meg, Constantinaban (,,Diaro de Noticias", Lissabon) 250-et. Cartagenaban 600 tisztet dobtak kövekkel a nyakukon a tengerbe (,,Germania"). A Baëna kolostorban fejszével és borotvakéssel 180 embert végeztek ki a kommunisták. Közöttük asszonyokat, gyerekeket és Santa Maria Mayor páterjét. Az asszonyoknak felhasították a hasát (,,Seculo"). Két malagai paraszt 400 ember meggyilkolását közli, akiket súllyal a lábukon a kútba dobtak, vagy lófarokra kötöztek. Solaverani, olasz konzulátusi ügynök írja, hogy egy 16 éves leány elsőnek lőtt a foglyokra (,,Die Front", Zürich). Rosal de la Fronteraban 40 embert égettek el egy bezárt templomban (,,Journal de Genève"). Rundaban 400 lakost öltek meg, akik közül 200-at a Tajoba löktek. (,,Times"). San Sebastianban aug 14-én 51 túszt öltek meg (,,Evening Standard"). Franco tábornok csapatai Almendralejóban a foglyok holttesteit a fogház falain fejjel lefelé lógva találták. 80 embert elevenen égettek el a kommunisták. (,,Seculo") Cartagenaban 50 polgári gárdistát a ,,Sil" vörös csatahajóról, egymás nyakához kötözve és vasdarabokkal megterhelve, a tengerbe dobtak (,,Daily Mail"). A ,,Journal" különtudósítója Emil Condroyer írja El Arahalból, hogy a vörösök 30 férfit, asszonyt és gyermeket bezártak a börtönbe, petróleumot öntöttek be az ablakon és utána égő gyufaszálakat dobáltak be (,,Daily Mail").

Szinte elképzelhetetlenek azok a hírek,
amelyek papok meggyilkolásáról, apácák meggyalázásáról hozzánk jutottak.
Például:
a tarragonai érseket és a leridai püspököt megölték (,,Journal de la Genéve").
Az amerikai Henry Harris közli, hogy ő maga tanúja volt a fogházban,
mikor 150 rendtagot Barcelonában meggyilkoltak (,,Matin").
Priedralvezben megölték a katholikus munkások vezérét, Don Dimas Madariaga-t.
(,,Journal de Genéve").

Tarragonában nyolc papot lőttek le, egy barátnak kitaposták a beleit,
majd végül lelőtték.
(Hein Hausmann tudósítása).

Mindig újabb hírek érkeznek,
hogy papokat fejeznek le, és fejüket az utcákon hordozzák.
Valenciában sorra lőtték le az apácákat és testüket elégették.
Az Adrero-i,
Las Casas-i
és Torres-i papokat a legborzalmasabb módon végezték ki
(,,Germania").

Vég nélkül lehetne felsorolni az eseteket.
Sokszor gyermekek is résztvettek az öldöklésben.
Raffael Oriol La Habanaból írja, hogy Barcelonában, számos 15 év aluli fiú volt a gyilkosok között
(,,Diario de la Marina").

Pótolhatatlan műkincseket rongáltak meg,
az ország szellemi elitjét megölték.

Meggyilkolták a Nobel-díjas Bonavantet,
az ismert drámaíró Alvares Quinterot és Zuloaga művészt (,,Daily Mail").
Walter W. S. Cook professor közli, hogy csak Barleconában felgyújtották,
egy kivétellel, az összes templomokat, a Santa Anna katedráliát is.
A híres 15. századbeli vermejoi oltárlapokat elpusztították,
a 15. századbeli Santa Maria del Mar templomot megrongálták.
A 9. századbeli San Pedro de las Puellasnak már csak a falai állanak.
Barcelona híres kolostorait és az érseki palotát teljesen elpusztították.


Ez a bolsevista atheismus igazi arca.
Ez meri a többi országokban hangoztatni, hogy kész együtt dolgozni az egyházzal.
Minden szentség általuk való meggyalázásának symbóluma,
hogy Barcelonában kidobták az apácák holttesteit a koporsókból.
Nin András,
az egyik spanyol főizgató és Tomsky bolseviki volt titkára kijelenti:

,,Mi úgy oldottuk meg az egyház problémáját, hogy egyetlen egy templomot sem hagytunk meg".

Meg kell állapítanunk,
hogy ez az Istentelenség maga. Ilyen a bolsevizmus igazi képe!

Ahogy 1917 óta Oroszországban és minden más országban,
úgy Spanyolországban is hazanélküli
és
zsidó zsinórrángatók azok,
akik a bolsevista forradalmakat felidézik és vezetik.

A néphez tartozás érzése, ha nem zsidók is, kihalt belőlük teljesen.




Ki hibás tehát lényegileg és gyakorlatilag a Spanyolországban történtekért?


Ezek az események nem mások, mint moszkvai határozmányok végrehajtásai.
Spanyolországba küldték
ezért a bolsevista

Kun Bélát,

,,Magyarország gyilkosát",

Neumannt, akit spanyolosán Enrique Fischer Neumannak hívnak,

Kolzow-Ginsburgot, a moszkvai ,,Prawda" levelezőjeként,
és végül
a zsidó Rosenberget, a vörös népszövetségi diplomatát.

Ezek hamis útlevelekkel,
amelyek különösképpen majdnem mind francia eredetűek,
űzik Spanyolországban véres játékaikat.

Semmi sem jellemzőbb Moszkva felelősségére,
mint az,
hogy a spanyol bolsevista polgárháborút nemzetközi konfliktussá akarják fejleszteni.
A zsidó Schwernik,
a szovjetorosz szakszervezetek elöljárója, bevallja nyíltan a beleavatkozási szándékot.
Azt mondja:
,,A központi bizottság felszólít minden munkást és a Szovjetköztársaság néptömegeit,
hogy nyújtsanak anyagi segítséget a spanyol harcolóknak,
akik fegyverrel a kezükben védelmezik a demokratikus köztársaságot."
(,,Iswestija").

Az ,,Iswestija" maga is írja,
hogy a szovjetorosz szakszervezeti egyesületek központi tanácsának első titkára 12 millió rubelt,
ami 36 millió franknak felel meg,
utalt át a spanyol bolsevistáknak.
A spanyol államelnök Azana,
hálásan nyilatkozik a szovjetzsidó Kolzow-Ginsburgnak:

,,Tolmácsolja kérem a Szovjet népnek,
hogy mélyen érintett bennünket részvéte és hathatós segítsége.
Mindig is tudtam, hogy a hatalmas szovjetdemokrácia csak szolidáris lehet
a spanyol demokráciával
(,,Börsenzeitung").

Moszkva megkísérli, hogy a spanyol vörösök érdekében idegen kormányokat is beleavatkozásra bírjon. A francia jobboldali sajtó állandóan közli, hogy francia repülőgépeket és francia hadianyagot szállítanak Madridba.

A moszkvai ,,Rote Hilfe" nyíltan gyűjt pénzt minden országban a spanyol bolsevisták részére. A francia népfront-szakszervezetek főtitkára, Jouhaux, André Malraux ügynök és még mások közvetítik a francia és spanyol marxisták között az összeköttetést. Giral miniszterelnök megköszöni Kolzow-Ginsburgnak ,,a francia szervezetek és személyek közreműködését, akik erős segítséget nyújtottak a spanyol kormánynak a harcban, kiemelve Jouhaux-t, Malraux-t és a zsidó J. B. Blochot; majd mégegyszer köszönetét nyilvánítja a testvéri szovjet népnek" (,,Prawda"). Hogy lehetséges az, hogy a spanyol népfrontkormány egy szovjetzsidónak köszöni meg a francia kommunisták segítségét? Ez is csak azt bizonyítja, hogy úgy a francia, mint a spanyol kommunista párt vezetői Moszkvában ülnek!

Bebizonyított tény, hogy a hallatlan spanyol rémtetteket a Komintern ügynökei kezdeményezték és hajtották végre. Az is be van bizonyítva, hogy Szovjetoroszország a spanyol bolsevistáknak anyagi, politikai és gyakorlati segítséget nyújt. Bebizonyított dolog, hogy az utolsó moszkvai komintern kongresszusnak szándékában volt Spanyolországba lényegileg és gyakorlatilag bevezetni a bolsevismust, és hogy Moszkva jelenleg megkísérli keresztül is vinni ezt a tervet. Hogy Moszkva világforradalmat akar, azt legjobban a spanyol példa mutatja. Aki még most sem lát tisztán, annak nem szabad a következmények miatt panaszkodnia.

Ez a bolsevizmus elméletben és gyakorlatban,
egy pokoli világpestis,
amelyet ki kell pusztítani,
és amelynek az elnyomásához minden felelőssége tudatában lévő embernek segítséget nyújtani kötelessége.
Nem szóbeszéd,
ha mi, németek felhívjuk a világ népeit, hogy fogjanak össze ez ellen a veszedelem ellen,
ha nem akarnak egy borzalmas és elkerülhetetlen végzet örvényébe kerülni.

Németország ehhez a világharchoz megadta a jelet.
Mi nemzeti szocialisták,
az ügy hordozói, mint ellenpárt küzdöttünk 14 éven át a bolsevizmus minden fajtája és árnyalata ellen;

olyan kormányok alatt harcoltunk, amelyeknek tipikus polgár voltuknál fogva fogalmuk sem volt a bolsevizmus lényegéről és kihatásairól és ezért valahányszor döntésre került a sor,
mindig lefogták a kezünket.
Még ma is csodának tűnik fel, hogy nekünk mégis sikerült a bolsevizmust levernünk.
Talán csoda is ez,
egy felettünk uralkodó világrendé amelyik nem akarta megengedni,
hogy
évezredes népeket és kultúrákat

a nemzetközi bolsevista zsidóság elpusztítson.


Mi le tudtuk győzni a bolsevizmust,
mert jobb eszményekkel és erősebb hittel léptünk fel ellene,
mert felemelkedett bennünk a nemzeti érzés
a zsidósággal
és
a vele közös alacsony fajú csőcselékkel szemben, mert mi olyan világnézetet képviseltünk,
mely ellentétben a bolsevistával jó, nemes és ideális, mert mi harcunkban a népből indultunk ki,
nem mint a polgári pártok a vagyonból és a képzettségből,
mert mi eszméink erejét összekötöttük az erős hittel
és egy újra ébredt nemzet politikai buzgóságával,
mert nekünk volt egy vezérünk,
aki nemzeti életünk legsötétebb órájából megmutatta, egy új jövőnek világos és tiszta útját.

Ez a Führer történelmi érdeme,
melyet ma elismer már az egész, világ. Sáncot emelt a német határon keletnek a bolsevista roham elé,
és ezáltal Európa szellemi úttörője lett a bolsevizmus és az anarchia elleni harcban.
Mint igazi félelem és gáncsnélküli lovag vette erős kezébe a kultúra és az emberiség zászlaját
és felemelt fejjel vitte a világforradalom veszélyei és fenyegetései ellen.
Megtanított bennünket a félelmet megvetni,
a tisztesség érzést megbecsülni és ezáltal visszavezetett bennünket népünk régi eszményeihez
és erényeihez.

Jeladás legyen ez a világnak. Mi a legkevésbé előnyős példán bizonyítottuk be, hogy a bolsevizmus legyőzhető, ha az igazi eszközöket minden férfias erő megfeszítésével fordítjuk ellene. A német nép csak boldogabb lett ezáltal. És minden nép boldogabb lesz, ha a sors kegye oly férfiakat ad neki, akik így mernek harcolni. A hályog le fog esni a szemükről; meg fogják látni a zsidóság kifinomult gonoszságait és meggyőződhetnek róla, hogy az felismerve és átvilágítva, se nem okos, se nem veszedelmes. Ezen a példán okuljon a világ. A nemzeti szocializmus nem export cikk, módszereit nem lehet ráerőszakolni más népekre. Mégis példaadó lehet, mégis buzdíthat eljárási módja, hasonlót tenni, és ezáltal megmenekülni a legválságosabb krízistől. Cselekedjenek, mielőtt késő nem lesz. Mert a veszély mindenütt folyamatban van.

Mi nemzeti szocialisták büszkék vagyunk, hogy megoldottuk ezt a feladatot Németország,
de Európa számára is.
Hitler Adolf, mint a német harc vezére, egyidejűleg a legkiválóbb európai férfi lett.
Megmutatta ennek a megkínzott világrésznek a legfenyegetőbb veszélyt áthidaló utat
és alkalmat adott Európa népeinek azon okulni és ahhoz igazodni.
Mert a vörös kultúrellenség ott bujkál minden országban.

Mindenütt veszélyben a világ.

Ezért nem szabad habozni többé.
Fel kell fegyverkezve lennünk, hogy a döntő órában felléphessünk ellene.
A vörös Kelet fenyeget,
de a Führer őrködik. Németország, mint az európai kultúra előőrse kész, és elhatározott,
minden eszközzel ezt a veszedelmet az ország határairól elhárítani.


Németországból kiirtottuk ezt a bolsevista pestist.
Semmi sem maradt meg belőle.
Sehogyan és sehol sem fog többé alkalmat találni, hogy mégegyszer uralomra jusson.
A szunnyadó parázs utolsó szikrája is kialudt.
A németországi bolsevizmus egykori kezdeményezői és vezérei vagy túlvannak a határon,
vagy biztos őrizetben ülnek,
egykori híveik és követőik legnagyobb részét befogadta a német népközösség.
Ha Moszkva mégegyszer megkísérelné a bolsevizmust hazánkban újra életbe léptetni,
ezt a kísérletet olyan kíméletlenül fojtanánk el,
hogy maga Moszkva is csodálkozna rajta.

Senki és semmi se akadályozhatna meg bennünket. A német nép akarja és követeli ezt.
Boldognak érzi magát új belső békéjében és sem most,
sem a jövőben nem hajlandó ebből magát kizökkenteni.
A párt,
mint a bolsevistaellenes küzdelem hordozója az ország belsejében őrködik
az állam biztonsága felett s védi a népet és a nemzetet;

a hadsereg, mint nemzeti és népi ellenállásunk és védekezni akarásunk megtestesítője
a határokon oltalmazza Németországot.
Ezek biztonságunk bástyái, a nép és az állam oszlopai.
A nemzet védve érezheti magát védelmező karjaikban.

Lázas sietséggel készülődik időközben Moszkvában a vörös anarchia.
Készülődéseik agresszív jellegűek:
mert minden vörös ezred a világforradalom gondolatát hordja magában.
Minden vörös repülőgépet,
minden vörös ágyút Európa fölforgatására építenek.


Amit a többi népek ez ellen a veszedelem ellen tesznek, független tőlünk.
Mi nem kényszeríthetjük őket,
hogy okosan és céltudatosan előkészüljenek.
De amit mi teszünk,
azt nem fogja befolyásolni, hogy hiún és gondtalanul tekintettel lennénk a népszövetségre,
vagy
hogy más országokban többé vagy kevésbé rövidlátó szimpátia uralkodik a szovjet eszmék iránt,
sem meg nem motivált és elmosódott közösségi kísérletek,
amelyek Európát átláthatatlan kötelékek hálójában tartják.
Amit mi teszünk,
azt a kötelesség és Németország és Európa szembeni felelősségteljes
lelkiismeret fogja maghatározni.
A vörös Kreml a bolsevista sereg tényleges erejét a szolgálati idő kibővítésével
lényegesen megnövelte.
A Führer nem maradt neki adós. A katonakötelezettség időtartamát két évre felemelve,
visszaadta Németországnak ama biztonságát,
amely
a vörös anarchia ellen való védekezéshez szükséges.
Ha a többi országok kormányai bagatellnek tekintik is a moszkvai veszedelmet,
mi nem hagyjuk magunkat félrevezetni,

a moszkvai zsidóság szavai
nem jelentenek nekünk semmit,
miránk csak a cselekedeteik vannak elhatározó befolyással, mi átláttunk rajtuk és elhatározott pontossággal és következetességgel járunk el velük szemben, fokról fokra.

A német nép azonban nyugodtan és békésen dolgozhat tovább.
A birodalom biztosítva van;
a keleti vörös veszedelem támadásai vissza fognak pattanni a nemzeti szocializmus sáncairól.
A nemzet élén áll a Führer,
mint népének hű Eckehardtja, bajban, veszedelemben védelmez,
attól a fanatikus akarástól hajtva,
hogy Németországot ismét büszkévé, gazdaggá, és boldoggá tegye.
A párt az ország belsejében őrködik,
a hadsereg pedig a határokon vigyáz biztonságunkra.
Mind a kettő örömmel és eltökélten engedelmeskedik ezen egy ember akaratának,
aki mint népének őre és egy jobb,
igazabb,
nemesebb,
boldogabb Európának előharcosa jár előttünk.



 
 
0 komment , kategória:  A bolsevizmus elméletben és gy  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 379
  • e Hét: 4545
  • e Hónap: 15696
  • e Év: 280911
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.