Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Dorys May - Versek
  2015-09-28 21:30:55, hétfő
 
 










Dorys May - Versek


"Nincs más, mint a Szépség s csak egy tökéletes kifejezése létezik a Költészet. Minden más ezen kívül merő hazugság - kivéve a szerelem, azoknak, akik testükkel élnek, no meg a barátság, ez a szellemi szerelem."

(Stéphane Mallarmé)


Link








A HAJNAL


Még érzem hajadon
Az éj illatát,
Gyűrött párnámon
Kéjnek szavát,
Hulló csillagnak
Szikra-villanását,
Kék szemedben
Tűznek pattanását;
Még látom...

Bársony-puha
tenyeredben
Karjaid közt
megremegtem;


Kéj könnyét kínnal
Feszítve oldottam;
csókjaidban
Fúlt el szavam...

Így vitted, repítetted
Lelkünket összefontad,
szivárványra feszítetted
a percet;
majd a csöndnek
aláhullva
adtad át szerelmed...
Kábultan ébredek,
még érzem hajadon
az éj illatát;
szemed rejtekében
titkon meglesem
virág-rét lelkedet,
gyűszűvirágban
szerelmes szívedet...







A GONDOLAT


Úgy tapad egy gondolat
értelmem falához
mint az aranyló méz
a kősziklához...

Lassan csordulsz bennem,
Vért koldulsz testemben,
Árkot vésel a szívemben.
Hallom kaján nevetésed.

Keringve jársz a véremben,


Nyomot hagysz még a lelkemben...

Fekete hús iszappal
korhadt fának adlak
Pokolra vágylak,
De nem tudlak, mert érezlek,
Árkot véstél a szívemben,
Levegőt is veszel bennem...
Hiányom fojtogat;
Szorítod torkomat...

Ó, te gyilkos gondolat!







ELVESZETT PILLANATOK


Ó! Mily' gyarló az ember!
Nagyra vágyni sem restell,
veszni hagyja a csodát,
mit a pillanat önként ád;
fut, s rohan leszegett fejjel,
hajszol elérhetetlent,
dacol ezer veszéllyel
de azt, mire vágyott,
már soha nem éri el...



Keserű lesz a pohár,
miből az élet alkonyán
a múltat kortyolván
tekinteted rejt könnyet,
megtört, szegény tested
jajong, s szíved lesz aszott,
mert lelked veszni hagyott
szerelmet, s vele a rejtett titkokat,
s a csodát önként adó, örök pillanatokat...







ENGEDJ KÖZELEBB


Engedj közelebb!
Csak egyetlen lépést
hadd tegyek feléd!
S hogy zord az éj;
nem engedem,
hogy lássa szemed;
engem láss,
engem nézz,
engedj közelebb...

Oly mozdulatlan légy,
mint ki várja,
hogy felolvadjon a jég,
tekintetem árnya
régmúltat idéz,
s igézi szemeid,
láthatod, hiszen tiéd


a szem is, tükre is
benned áramlik szét;
a csodát most el ne ereszd,
fogd hát kezem;
s engedj közelebb...

Csak egy pillanatot adj,
te tudod jól,
hogy e pillanat
lehet mindened;
múltadból jelened
egy pillanatra én legyek;
repülj, szállj velem...
Életedből mit kérek,
néked megadnod
teher most nem lehet...
Halk sóhajommal
festem át a kék eget:
Adj életet!
S ez egyszer még...
...engedj közelebb...







ÉBREDÉS


Volt, hogy látni véltem,
mint száll felém
a Kék Madár...

szívem, mint törött pohár;
szilánkja lelkembe éket vág...

vérkönnyem orcámon megremeg



vérkönnyem orcámon megremeg;

...feledek...

...temetek...

...újjászületek...!







FEKETE ÉJ


Fekete éj volt, oly minden-szürke
fáradtan sóhajtok egy sziklán ülve
jöttek árnyak némán üvöltve
apró tücsöknek szólt a hegedűje
fontam egy álmot elszáradt virágból
kilépni nem tudtam e szürke világból...

Fekete éj van, eltakar leple
forró viaszban elsárgult lepke...
árnyak suhannak egyre csak jönnek,
visznek magukkal kietlen földre;
ott nem terem szó nem nő virág,
odvas fa tövében kihunyt parázs,
dérlepte kertben egy letűnt világ...

Fekete éjben, hol minden szürke


némán sóhajtok egy sziklán ülve
béklyót tesz rám, el nem ereszt
hajnal szürke fénye átfesti egem
azt, akit vártam,nem jön velem!
Magány a társam,szótlan király
néma várban egy szürke sirály!

Fekete éjben szürke sirály
ébredő hajnal - szótlan király
ódon váramban, kövek között
kóbor hajnalon romok mögött
fogja kezem a holtra váltat...
- éj szemében csillag vágtat -,

fehér sirályom - csöndes magány;

fagyott ajkamon - bíborvirág....







INDULNOM KELL


Engedj kedves, indulnom kell...
Mielőtt még végleg elmegyek,
Hagyok hátra neked jeleket.

Kapsz egy sóhajt éj-párnádra,
múló csókot homlokodra,
hulló könnyem kézfejedre,
s egy ölelést a lelkedre.



Sarkokban bújnak el a régi szavak...
Itt hagyom neked mosolyomat,
cinkos nevetésem, s kiáltásom
szemed tükrében ezernyi arcom.

Itt hagyom neked a hajnalokat,
kávé illatú, csöndes reggeleket,
soha ki nem mondott titkokat,
elsárgult lapokat, színes képeket

Egy régi dalt is hagyok neked
Vele a táncot, s a dúdolást,
andalgó léptem surranását;
s ezernyi éj bíbor mámorát...



Indulnom kell, engedj kedves;
Így volt szép, így lesz teljes.
Viszem én is, miket reám hagytál,
ne gondold, hogy nekem nem fáj...

Indulok, ám szívemből egy darabot;
örökre itt hagyok...







KÉRDÉSEID


Mondd álmodsz-e még
színes, vidám napokat,
utcák rejtekén lopott csókokat;
kietlen tájra ezernyi virágot,
s megfáradt szívedre vidámságot;
mondd, álmodsz-e még?

Vágyod-e még, mondd
mi volt egykoron
lelked szabad szárnyalását;
titkok pillanat-varázsát;
eldugott percek titkait
visszahozni.
s apró csókkal
meglepni valakit;
meglesni szívnek rejtekét
mondd, vágyod-e még?

Érzed-e még
tekintetek selymes fényét;
őszi szélben a tél ígéretét;


életnek lüktető, friss húsú zamatát,
s egyetlen szavadnak lenyomatát
a szíveken,
az enyémben , s a tiédben;
mondd, érzed-e?

Megélni léted,
újjászületni
minden reggelen;
s szíved
a szivárványra ültetni;
nem gondolkodni szavakon
csak átrepülni a falakon;
mondd, mersz-e még?

Lelked harang-válaszára
önmagad előtt megállva
ejtesz-e csillag-könnyeket
tisztán, akár egy kisgyerek
oly őszintén,
s feledni a sebet, ami ég
szíved rejtekén
Mondd, tudsz-e még?

Akarsz-e még?.







LÁTTALAK...


Láttalak rejtekadó erdő mélyén;
álmokat kergettél....

Láttalak lombok közt megbújva;
félelemtől zokogva...

Láttalak koldus hegedűjén;
elszakadt húrként...

Láttalak éjben kúszó fényként
másoknak osztottál reményt

Láttam gyöngyöző homlokod,
ahogy a kenyeret morzsolod...


Akkor is láttalak,
mikor nem akartam,
s vártalak;
rejtekadó erdő mélyén
elszakadt húrként
kezemmel reményt
morzsolva,
ültem a lombok közt
megbújva
s egy bölcsődalt dúdolva
csöndben;
éj dallamát
a ködben
szívemre angyalkéz fonta...

s láttalak..







MÉG HALLOM SZAVAD


Még hallom szavad...
karcos hangod
rozsdás-harangok
falára holtan tapad...

Gyertya ha volnál,
lángot sem adnál;
büszke viasz léted
félted, s nem érted


miért a könny,
s a méla közöny...

Harang zúgásában
morajlik még
egy apró emlék,
s karcos hangodban
- már holtan -, de
ott vagyok még...







NE DOBÁLD A KÖVEKET!

Ne dobáld a köveket céltalan
Szavakat se szórj hasztalan
Könnyet se hullass, kiért nem érdemes
Szánalom tanyáját fel ne keresd...

S ha majd
Magadtól még magadat is elveted;
Tartsd hát tükörnek lelkedet
S lásd meg végre
Egykori énedet;
A gyermeket,
Ki nem dob követ,
Szavak helyett vígan nevet,
Kinek ha szívén kő ejt sebet,
Könnyet ejt a szavak helyett...







NEKEM NEM ELÉG


Ezernyi szavad
lehet szép;
ám ez mind nem elég!
Nekem egyet adj,
mi csak az enyém!

Hangodnak árnyait
koldulni nem
fogom!
Nekem önként
add hangodat,
mi csak az enyém!



Bánatod tengerén
árva csónakos
nem leszek!
Nekem fájdalmadnak
egyetlen csöppje,
mi magadból ideér - elég;
de csak az enyém!

Embereknek részeidet,
mint kenyeret;
szétosztod...
Nekem egy részed
nem elég!
Számomra egy legyél,
állandó és egész;
s csak az enyém!







NEM KÉRDEZEM


Nem kérdezem
hol veszett el
a szerelem...

Tél derében
szavad fagyott
homlokomra;
mint viaszpecsét
ódon papírrar30;
Víztükrén megtört kép;
...az vagy nekem...

Lelked sóhaját


nem hallom már,
s nem kérdezem,
miért engedted el
érted nyúló
két kezem,
s miért tagadod
meg nevem ?...

Nem kérdezem...

Már nem kérdezek...







NESZTELEN ÉN


Lenyugvó nappal érkezem
Kezembe simul két kezed,
Végtelenbe nyúló pillanat
Éj palástján ringó csillag
Fátylat bont hangtalan
Lágy szélben vágyat ringat
Ölel a hold, keblére von
Nesztelen kéz körbefon


Apró szikra lángra kél,
Éget, éget az éj...
Kezedhez simul két kezem,
Hajnal fényében érkezem
Pillanat, mely végtelen;
vétkezem, s átölel a szerelem...







REJTETT SZAVAK


Mikor körülvesznek az emberek,
s mint kígyó az Édenben
szavaikkal lelkem köré úgy tekerednek,
s fojtják belém a szépet;
a féltett képet
Rólad;...

Leszek íjként feszülő kínhad,
Sáros, megkopott sírhant;
Egy éjbe veszett dallam,
Fals hegedű, min koldus zenél;
Elveszett, sóvárgó remény;
Frissen sült, ropogós kenyér;
Nyár lennék tél idején
- Ám még nem lehet;
Nem láthatja senki sem!



Körbe zárt a tömeg, az emberek,
kik ezernyi bajjal küzdenek,
s záporát a szónak
szórták rám szüntelen...
hulló csillagot mélyre temetek;
egy esti fohászt
halkan. titkon
suttog lelkem,
s imára kulcsolt két kezem
Nem láthatja senki sem!

Kínból szőtt világom
rejtem, ajtaját bezárom;
nem láthatja senki...
Ne mondják, hogy hagytam veszni
egy csókot
egy fürtöt a hajadból...
Ne lássák, hogy sírok,
s mily kínnal vájom bele a homokba neved,
vagy mit elmondani soha nem lehetett;
hogy egyedül téged
...örökké szerettelek...

...Ne lássák az emberek!...







REJTS EL KEDVES


Rejts el kedves karjaidba
s úgy ölelj, mint még soha;
védj meg engem tél derétől
nyári napnak tűz-hevétől...

Rejts el engem a szívedben
dobbanás mellé közvetlen;
egy legyek, ki benned dobban
s egy, kit védsz karodban...



Rejts el engem szavaidban
úgy mond, hogy csak én tudjam
szavak között sóhajod
értem szól, benned jajong.

Rejts el kedves karjaidba;
úgy ölelsz, mint még soha
eggyé válsz most a lelkemmel,
tűzben próbált szerelemmel...







 
 
0 komment , kategória:  Dorys May  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 3826 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 1348
  • e Hónap: 26303
  • e Év: 143657
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.