Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Berda József: Epitáfium
  2018-05-17 06:48:45, csütörtök
 
  Berda József:

Epitáfium


Szíves utazó, ki áthaladsz e tájon,
gondolj rám szeretettel, ha látván fejfámat
eszedbe jut: ama, években megőszült, derűs
kedvű vándor hortyog emitt mélyen, ki
az örökkévaló fiatalság énekese volt
egykor, s nem volt rest soha pajzán örömében
nagyokat ölelni, míg kedvire ehetett-ihatott
e bitang világban, mely nem keserítheti, se nem
vidíthatja őt többé sokfajta mulatságaival.

Azért hirdessétek csak poraim: nem tudott ő
megöregedni soha: legény volt ám a talpán,
ki, ha meghalt is él még irgalmatlanul,
s mintha félálomban volna, - úgy hallgatja most
alulról, mint zengenek néki hangversenyt a madarak
odafönn míg meghatottan egyre várja a vigasztaló napot,
mikor fiatal lábak melege tapadása alatt
dicsőségesen feltámad majd halottaiból.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Az öreg papról
  2018-05-07 08:28:25, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Vihar előtt.
  2018-05-05 07:31:03, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Alkony idézése
  2018-05-02 06:51:45, szerda
 
  Berda József:

Alkony idézése


Boldog bitang, nézd,
mint mélyül szemed alja!
A csillogó fény lassan kialszik
s bucsút int a felkelő határnak.
Szelid vénülés jele ez, alkony
idézése: merre kószálsz duhaj horihorgas?
Emeld föl fénylő homlokod! szép ez a komorság!
Játszottál az ismeretlen világgal,
s mint megriadt állat menekülsz most,
nem tudod, milyen kisértet elől.
Sötét angyalok csókolták meleg
arcod s azóta, meghalt hang,
nyomod veszett s már nem látod
magad se, mint lobog mögötted
árnyékod fénye a korom éjszakában.

Nyugat 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Két rokon vers
  2018-04-17 08:01:09, kedd
 
  Berda József:

Két rokon vers


Fót, Dr. Koncz József úrnak
ajánlom.


Elhagyott lélek példázata

Vad darazsak egyhangú döngése
hiába harsog szerte a tájon:
az ezüstlö nyárfa égretörő lelke
nem hallja azt, - ö délcegen áll
szélben és zivatarban s csak
az országút fáradt vándora előtt
pöngeti titkon szemérmes énekét . . .



Öregség példázata

Szótalan vagy, mint a szelídek szándéka,
kinek ízetlen már a föld fonnyadt gyümölcse,
s csak a csillagokba néz zengőbb reménnyel,
hol nincs sötét, csak világosság van; fények
boldog tisztasága, mely nem alszik ki soha.

(Újpest.)

széphalom, 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Bucsuzó.
  2018-03-20 06:38:31, kedd
 
  Berda József:

Bucsuzó.


Béke veletek barátaim ! Szép volt az élet
sok szomorúságában s örömében nekem is.
Ha lehunytam szemem mindörökre s véle
szívem is megszűnt dobogni: kék koporsóba
tegyetek engem, mint az ártatlan gyermekeket szokás . . .

Mert gyermek voltam én kedveseim ! Rakoncátlan
és szemérmetes: lányokkal-fiúkkal s kutyákkal
egyként barátkozó ! S ha kik ennek ellen is ellenségim
voltak: fogadják most testvéri jobbom, - kihűlt testemnek
talán megbocsátnak ők. Míg ti többiek, fiatal lánggal,
mint a gyertyák, majd tisztelegtek előtte.

(Ujpest.)

Széphalom 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Arcom a tükörben.
  2018-03-19 07:08:44, hétfő
 
  Berda József:

Arcom a tükörben.


Te fiatal arc, ismerős arca magamnak: nézz
vissza rám, nevess a magad szemébe most, ne légy
oly borongó ! Illetődj meg, hogy, lám, élsz még, s visszaidézheted
a nagyszerű indulatokat; állati dühét és örömét a napoknak,
aminek nyomát annyira rajtadhagyta forrongó idő.

Most tudod csak, mik voltak azok a boldog s ama
szomorú napok, fiatalságom furcsa napjai ! Szinte
érzed a sok-sok éhezést, nagy evéseket, ivásokat, s a
meztelen szerelem csodálatosan csengő napjait, amint
visszacsillogsz most felém férfikorbahajló szép kamaszarc !

Isten veled hát utolsó villanás - önfeledt mosoly !
A zord őszi szelek jele ez már, mikor elhullajtván
virágaidat s minden leveledet, mezítelenül nézel
a télnek elibe, s csak azt látod majd, mint veri
vissza a szikrázó hó dísztelen árnyékodat.

(Ujpest.)

Széphalom 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Barátom arca üzen
  2018-02-25 08:31:57, vasárnap
 
  Berda József:

Barátom arca üzen


Arcát a távol lebbenti hozzám.
Most kinyitja száját, mintha
beszélni akarna velem, de
halkan sóhajt csak, mint
az esti szél. Arra a napra gondol,
mikor a sötét éjszakában fáradtan
mentünk az országút porában, melynek
szélén, mint zölden lobogó gyertyák, világítottak
felénk a szentjánosbogarak, - s mire
a faluba értünk, a félelmes kutyák
úgy ugattak ránk a kerítés mögül,
mintha eszelős árnyékok volnánk,
kiket már a szomorúság is elhagyott...

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Két relief.
  2017-11-19 08:37:15, vasárnap
 
  Berda József:

Két relief.

I.
Az öreg papról

Prédikálj csak, prédikáld örök
nyugalmunk - öreg reverendás!
Szentlélek galambja búg megőszült
fejed felett áldó lebegéssel,
mint aki Isten kiszolgált
cselédjévé lett vénülni méltó
s majdan jó szivekben alszik.

II.
Vihar előtt.

Milyen plasztikus táj ez nézd, azokkal
a vékonyka rajzú fákkal amott, amint
ráborul az ég vészes felhőivel
s benne a mi dobogó szivünkkel,
mely a nyugtalan villámlásokkal
összerezdül s most fedélt keresne,
hogy két meleg test egymáshoz simuljon,
míg ott künn újra kiderül.

(Újpest.)
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Berda József: Ének az erdőről
  2017-10-24 08:29:14, kedd
 
  Berda József:

Ének az erdőről


Millió üstökű erdőrengeteg, te vagy
az én igazi hajlékom csupán! Benned
bolyanganék - aludnék s ébrednék mindig,
télen és nyáron egyaránt, csak bírná
a test, a szegény, a változó időt. -
Óh, ha Isten oly csodát mivelt volna,
hogy nem kéne soha többé négy fal
közé kényszerült hajlékba laknom!
Ma nem ember, hanem boldog állat
volnék, ki őzekkel, szarvasokkal
s énekes madarakkal barátkozna csak.
Velük aludnék, velük kelnék a nagy,
millió üstökű rengetegben s végül
oly boldoran halnék meg ottan, mint
ősszel a fák milliószámra lehulló
levele, mely mind új fogantatásnak
ad takarót, hogy ne legyen soha
megállás az isteni derű
szüntelen dicséretében.

Fényszóró 1945. október 3.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 31330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2095
  • e Hét: 34994
  • e Hónap: 203681
  • e Év: 1038602
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.